Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-28 / 281. szám

1958. NOVEMBER 28. PÉNTEK ^ísClrfcrp Új utakon az öntevékeny színjátszók I Lapunk szeptember 21-i szá­mában Az évadkezdés né­hány tanulsága \ címmel cikket, közöltünk kultúrotthonaink munkájáról és részletesen bí­ráltuk az öntevékeny szín­játszó csoportok műsorpoliti­káját, Néhány jellemző pél­dát kiragadva megírtuk ak­kor, hogy mire készülnek (Színjátszó csoportjaink. Emlé­keztetőül ime egy csokorra való: A dabasiak kabaréest rendezésére készültek, utána a Buborékok című népszínmű előadását tervezték. A nagy­kőrösiek a Csikós című nép­színművet próbálták éppen, míg a fótiak A szabin nők el­rablása című zenés bohózatot. Ugyanakkor találkoztunk a másik véglettel is, a duna­keszi színjátszó- csoport pél­dául Bertolt Brecht Koldus­operájának előadását vette tervbe és így tovább. Elgondolkoztató volt e kép, ezért is tettük szóvá. Félre­értés ne essék, nem azért, mintha esküdt ellenségei len­nénk a vidámságnak és a jó­kedvnek. Nem, szó sincs erről! Mi is jól szórakozunk egy-egy szellemes vígjátékon, kellemes zenéjű operetten. Szeretjük és kedveljük Kálmán, Lehár, Jacobi, Strauss és Huszka mu­zsikáját, és időnként nagyon szívesen meghallgatjuk. Azért emeltünk mégis szót, mert ön­tevékeny színjátszó csoport­jaink műsoraik zömét csak ezekből a művekből állították össze. Nem hisszük, hogy sok olyan ember akad, aki meg­veti a jó lépesmézet. De ál­landóan azt nyalogatni — előbb-utóbb csömört okoz. így voltunk mi is valahogy a túl­zott operett- és népszínmű- dömpinggel. Annál is inkább, mert ha a közönség talán nem is. mi tudtuk e különös beteg­ség valódi okát. Kultúrotthonaink java része anyagi gondokkal küszködik. Kévés az állami támogatás," 5 magos a rezsiköltség.' Ennek fedezésére pedig pénz kell. Nos. kultúrotthonaink vezetői a könnyebb megoldást válasz­tották. Nehogy ráfizessenek, egymás után rendezték a bálo­kat és a pehelykönnyű elő­adásokat, amelyek biztos kasz- szasikert ígértek. Számításuk valóban bevált. Kevés olyan bálról tdunk, amely deficittel zárult volna. És kevés olyan operett- vagy népszínműelő­adásról, amely ráfizetést je­lentett. A látszólagos célt te­hát elérték. De vajon h kul­túrotthon csupán üzleti vállal­kozás? Aligha hisszük, hogy ez lenne kultúrotthón-igazga­tóink véleménye. Tetteikkel, műsorpolitikájukkal mégis ezi bizonygatták. Ez volt a néhány hónappal ezelőtti helyzet és alapvető vál­tozásról még ma sem számol­hatunk be, de fejlődésről, elő­rehaladásról igen. A dunakeszi kultúrotthon színjátszói december 6-án vi­dám est keretében lépnek első ízben a község dolgozói elé. A főként KISZ-fiatalokból álló alsógödi színjátszók is egyfel- vonásosokkal mutatkoznak be december 13-án. A veresegy­házi KISZ-szervezet csoportja az év végén mutatja be Cse­hov: Medve és A háztűznéző című egyfelvonásosait. A kósdi színjátszó csoport Móricz Zsig- mond Pillangójával készül a kultúrotthon felavatására. A kisnémediek a pedagógusokkal közösen tanulják Bartha Zsu­zsiját. A Dunakeszi Jármű­javítónál jelenleg két csoport készül új bemutatóra. Az egyik Dickens Házitündérét mu­tatja be karácsonykor, a má­sik csoport pedig Goldoni Ha­zugjával , lép majd az üzemi dolgozók elé. Csővár és Püs- pökszilágy általános iskolák színjátszói Ignácz Rózsa Csip­kerózsika című mesejátékával készülnek. A váci városi mű­velődési háiz színjátszó cso­portja pedig december 13-án mutatja be Farkas—Dékány Zeng az erdő című daljátékát Sajnos ugyanekkor még mindig akad nem egy olyan öntevékeny színjátszó csoport, amely nem tud vagy nem akar túllépni a népszínművek és operettek keretén. Játsszanak azt is, senki nem veti majd a szemükre, de ne csupán azt! Egy öntevékeny színjátszó csoport egy esztendő alatt két, legfeljebb három műsor be­mutatására képes. Ebből le­gyen egy könnyű műfajú elő­adás, de álljon mellette ko­moly, igazi művészi értéket képviselő színmű is. Ez a he­lyes arány, nem pedig az, hogy a három bemutató darabból három a népszínmű vagy az operett. A helyes arányok be­tartása nemcsak az étkezésnél, de a műsorpolitika kialakítá­sánál is legalább olyan fontos dolog. Kultúrotthonaink, szín­játszó csoportjaink legfőbb fel­adata, hogy formálják, alakít­sák a falu kulturális vélemé­nyét. segítsék annak helyes ki­alakítását. Ezt pedig csak a helyesen megválasztott műso­rokkal érhetik el. Elmúlt már az az idő, amikor a földmű­velő ember csak a népszínmű­vek hamis illúzióin tud lelke­sedni. Ma már nemcsak ne­vetni, szórakozni akar a szín­házban. Szórakozva tanulni is. Viszontlátni napjaink új tí­pusú hőseit. Viszontlátni saját magát. Ez az egyedüli járható út öntevékeny színjátszóink szá­mára. S mi bízunk abban, hogy előbb vagy utóbb de va­lamennyien rájönnek erre. ÉRDEMES VOLT! Egyesült Gyónón a Petőfi Tsa és a Saabadsdy Tsa A vita eldőlt. Gyónón egye­sült a csaknem tíz éve mű­ködő Petőfi Tsz és a Szabad­ság Tsz. A két elnök, Szabó Imre és Berényi János, vala­mint a tsz-ek tagjai elhatároz­ták, ezután egy szövetkezet­ben építik tovább jövőjüket. Az ünnepeken 25 országban koccinthatnak magyar borral A MONIMPEX Külkeres­kedelmi Vállalat egész éven át exportálja a külföldön is jó hírnévnek örvendő palac­kozott és hordós magyar bo­rokat. Ezekben a hetekben különösen megnőtt az érdek­lődés italárunk iránt. A kül­földi kereskedők most szer­zik be az ünnepekre szüksé­ges mennyiséget, sőt a távo­labbi országokba, az Észak- Amerikai Egyesült Államok­ba, Kanadába már el is küldték a megrendelt bort. A külföldi vásárlók érdek­lődése arányban van az idei jó terméssel. Különösen ked­velik a tokajit, a badacsonyit és az egri bikavért. A MON­IMPEX pincészeteiből mint­egy 25 országba jutnak el az italáruk és karácsonykor, szil­veszterkor többek között Ausztriában, Belgiumban, Lengyelországban, Németor­szágban, Svájcban, Svédor­szágban, Finnországban, Olaszországban, Angliában, s még Uruguayban is koccint­hatnak a magyar borral. A vállalat a tizenkét féle már­kájú palackozott boron kívül más italfélét, pálinkát, Bran- dyt szállít több országba. —i----------------­Vigyázat — farkas vér! Nagy károkat okoznak a vadállományban a farkaskutyák A legutóbbi években rendkí­vüli módon elszaporodott ha­zánkban a farkaskutya (német juhászkutya) és a különböző fajtakeveredésekből származó farkaskutya-korcs. A Földmű­velésügyi Minisztérium vadá­szati felügyelőségén elmon­dották, hogy a falvakban el­szaporodott és a mezőkre, er­dőkbe kiszabaduló farkasku­tyák igen nagy károkat okoz­nak az apróvadak — különö­sen a zsenge fiókák — között, de — számos vidékről érkezett jelentések szeríht — az őzet, sőt téli időszakban a szarvast is „lehúzzák'’. A kutya farkas­őseire visszaütő „képességeit” példázza, hogy a két és félmé­teres kerítések mögül is kisza­badul, s ha a portyázásnál tár­sakra akad, együtt valóságos hajtóvadászatot rendeznek. Jellemző, hogy nemcsak az éhségük csillapítására, hanem igazi szenvedéllyel vadásznák. A vadászati felügyelőség eré­lyes intézkedéseket tervez már a közel jövőben a farkasku­tyák kártételének megakadá­lyozására, de addig is felhívja a lakosságot a kóbor hajlamú kutyák elzárására vagy el­pusztítására. 12 tafáhtos totószelvény Cegléden Özv. Tokay Andráiné, Ceg­léd, Dózsa György utcai lakos 12 találatcs totószelvényével 130 193 forintot nyert. Csütörtökön délelőtt mutatta be igazoló szelvényét a totó- irodában, abban a tudatban, hogy tizenegyes találata van. Az iroda vezetője, Udvardi Ferenc hiába kereste a nyere­ményjegyzék tizenegytalálato- sai között, végre a tizenkette­sek között megtalálta és azon­nal közölte is a nagy öröm­hírt. Az idős nénike a várat­lan hír hallatára meghatódva válaszolt arra a kérdésünkre: Mit csinál a sok pénzzel? — A pénznek bőven van helye — mondta. — Veszek egy kis családi házat, ahol fiam­mal, menyemmel és két uno­kám,mai nyugodt körülmények között éldegélhetek. — A fennmaradó pénzből jut még tüzelőre, ruházko­dásra és karácsonyi ajándé­kokra is bőven. — A ház árát az OTP ceg­lédi fiókjánál betétben helye­zem el, mert így biztosítva lesz, hogy idő előtt nem költ­jük el és még kamatot is hoz. *....................... ......................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................Mimiin................................................................. N ehezen mondták ki a végső szót. különösen a Petőfi Tsz tagjai, s még azóta sem szűnt meg teljesen a vita, a találga­tás. Még a tsz-en kívülállók közül is töprengenek azon. va­jon érdemes volt-e az egyesü­lés? Sőt, kimondatlanul ott mocorog a fejekben a kérdés, nincs-e valami hátsó célja az egyesülésnek? — Minek egy faluban két olyan kis tsz. mint a Petőfi és a Szabadság — magyarázta Krasznai István, a községi tanács gazdasági felügyelője. — A két tsz-nek összesen 210 kát. hold szántója van csak, s 40 tagja, míg állatállo­mányuk alig valami. Valójá­ban egyik sem volt nagyüzem. A község a Petőfi Tsz-t tar­totta jobbnak, pedig a Sza­badság Tsz fizetett többet a munkaegységekre. Csakhogy a Petőfiben kiöregedtek a tagok, a legfiatalabb a 40 év körüli elnök volt. Emellett évközben nem is tudtak készpénzelőle­get fizetni. Talán nem is volt rá szükségük, mert a Petőfi Tsz tagjai a háztájin nevelt sertésebből, tehenekből, s ba­romfiból szépen pénzeltek. Ugyanakkor a tsz-ben 10, most kiselejtezett tehén, 9 növen­dék s néhány ló volt csak. Egy-egy munkaegységre az idén 25—30 forint körüli ösz- szeget fizetnek, ami bizonv nem sok. A Szabadság Tsz-ben ’lát­szólag valóban gyengébben gazdálkodtak, de eredményesebben, okosabban. A tsz fiatal, az idén alkalma­zott mezőgazdásza valóság­gal felpezsdítette a sok fiatal­lal dolgozó termelőszövetke­zetet. Leszerződtek ezer ba­romfi nevelésére, félezer juh tejére, gyapjújára, 10 kát. hold szőlőjük és 4 kát. hold almásuk termésére. Emellett aprómagot is termeltek s a fővárosban egy másik tsz­szel standot létesítettek. így tehették meg, hogy havonta munkaegységenként 20 forint előleget fizettek. A jövedelem nagyobb részét is készpénzben kapják meg a tagok, s zár­számadáskor egy-egy mun­kaegység értéke meghaladja a 40 forintot. Felvetődhet a kérdés: melyik tsz járt jobban az egyesülés­sel? Egyformán hasznára vá­lik mindkettőnek, mert így va­lóban meg tudják teremteni a szocialista nagyüzemi gazda­ságot, lehetőségük nyílik az erőteljes, megalapozott, győri fejlődésre. Az egyesített két termelőszö­vetkezet új elnökévé egyhan­gúlag Fekete Józsefet, a Sza­badság Tsz hozzáértő köny­velőjét választották. Erélyes, dolgos szakember az új el­nök, s elkészített terveik a biztosíték arra, hogy az egye­sülés a javukra válik. Mind­két tsz-ben problémát jelen­tett a munkaerőhiány. Az egyesüléssel legalább tíz em­bert nyernek, mert könyvelő­ből, raktárosból, brigádveze- tőkbpl, pénztárosból stb. csak egy-egy is elég lesz. Megvalósítható hároméves tervet dolgoztak ki az új termelőszö­vetkezetben. Céljuk a belter­jes gazdálkodás, az állat- tenyésztés és a gyümölcsterme­lés fejlesztése. Tavasszal há­romezer baromfit, háromhol­das tavukon pedig víziszárnya- sokat nevelnek. Juhállomá­nyukat egyedileg felfrissítik, míg kiöregedett teheneiket felhizlalva eladják s árából fiatal, jól tejelő állományt vásárolnak. Lucernaterületüket 25 százalékkal növelik, s ál­talában a növénytermelést az állattenyésztés szolgálatába ál­lítják. Szőlőt is telepítenek s nagyobbítják gyümölcsösüket is. Távirati stílusban leírva száraznak, keveset mondónak tűnnek talán a tervek. A gyó­njak a tudói azonban, hogy ezek milyen sokat jelentenek. A tsz tagjai, vezetői bizony­gatják, hogy hároméves tervük befejeztével a járás egyik leg­jobb szövetkezetévé válnak. Külön-külön egy helyben lo- pogásra voltak kényszerítve. Kevés földjükön nem érvénye­sülhetett a gépi munka oly *ck előnye, fejlődésüknek mind­untalan gátját állták a mezs­gyehatárok, szűkös anyagi le­hetőségeik. Az egyesülés va­lósággal kitárta előttük a fejlődés kapuját s szinte kényszeríti őket a* előbbre haladásra. Az elmúlt évek során mind­két tsz tagjai megmutatták, hogy tudnak s akarnak dol­gozni, életcéljukat, boldogu­lásukat a közösben keresik 6 találják meg. Az egyesüléssel senkinek nincs „hátsó gondola­ta“. Két kis tsz volt eddig Gyó­nón, most, az egyesüléssel pe­dig lerakták egy igazi szocia­lista nagyüzem alapjait. Csekő Ágoston liHiiiiiiifiiiMiiiiiiiittitiiimiiititiiiiiiiiiiittiiiiitiimiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiinHiiiMitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitfiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit* DLHareú rßvácin Nem nagy szó itt a felföl- i. Mert rengeteg van belőlük, linden országból vannak itt iristák, egyéni szemlélődök, ivaitalos látogatók. A nem agy szó persze nem arra vo- atkozik, hogy nem udvariasak elünk, nem figyelmesek. Ha­em arra, hogy nem bámulnak leg bennünket, nem akarnak ögtön üzletelni — eltérően, a nagyar turistáktól, akiket az BUSZ hoz ide — s nem tola- odnak elénk, mert ők a bennszülöttek”. II. Amikor a Lorettában, ebben- a híres templomban voltam, német turistacsoport érkezett; S az ott várakozó csehek, akik Bratis lávából rámdulfak fel egy kis városnézésre, szó nél­kül, mintha a világ legtermé­szetesebb dolgát cselekednék, engedték át helyüket, pedig ez mintegy fél óra várakozást je­lentett számukra. A Lorettában csendül fel minden órában a harangjáték csengő-bongó dallama, egy-egy Mária-éneket kongatnak, zen­genek el a harangok. Itt van a velencei szent házikó mása is, annyira tökéletes mása, hogy az eredetibe belecsapott villám okozta repedést is a legtökéletesebben lemásolták. A Loretta kincseskamráiban a fasiszták elől megmentett fel­becsülhetetlen értékű kegysze­rek. ruhák, ékszerek rejtőznek a vastag üvegfalak mögött. Mennyi kincs — s mekkora szegénység. Igen. A múltbeli Csehországnak ez volt a két arca. S ez volt a múlt Prágá­jáé is. Akaratlanul is feltűnik az A Nemzeti Színház impozáns tömbje embernek, hogy mennyi kincs halmozódott fel az urak kezén, míg a köznép szinte állati sor­ban tengődött. Mert például a Koronázó-templom egyik oltá­ra szíilezüstből készült, ötven­hat mázsa ezüst! S állíttatójá- nak, az egyik királynőnek őrzi emlékét. De az egyszerű embe­rek szívében azok emléke él, akik két kezükkel felállított ák, s akik előteremtették hozzá az irdatlan mennyiségű ezüstöt, aranyat. Persze, nemcsak templomok jelentik Prága műemlékeit. Hi, szén a Nemzeti Színház, a Ze­nepalota, ahol a Prágai Tavasz ünnepi játékait rendezik, vagy a Dalibor-torony mind-mind olyan emlék, amely méltó tár­sa az arannyal, ezüsttel dúsan megrakott templomoknak. Vagy a sztráhovi könyvtár, ahol felbecsülhetetlen értékű, több száz éves freskók díszí­tik a mennyezetet, s ahol több mint egymillió kötet pihen a remekbefaragott állványokon, köztük több olyan ősnyomtat­vány is, amelyek egyedül itt találhatók meg a világon. Az ember bárhová néz, min­denütt olyasmit talál, amit rögtön jegyez vagy fényképez. De sajnos, ez sem adja hűen vissza azt a légkört, amit ezek a holt tárgyak sugároznak. A halott kövek, remekbefaragott oszlopok, szobrok valami kü­lönleges légkört teremtenek. Mert hiszen nálunk is akad szép számmal műemlék, ná­lunk is akad mutogatnivaló, de ezt a tiszteletteljes szemlélő­dést, ezt a tiszteletet parancso­ló megbecsülést, sajnos mi még nem tudtuk megteremte­ni. De nem valami ájtatos, ál­szent szemforgatás ez. Hanem olyan múlt, amelyet nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is hasznosítanak. Nem olyasmire gondolok, hogy mutogatják a külföldieknek. Hanem olyasmi­re, hogy egyetlen üres, hasz­nálaton kívüli épületet sem lehet látni, minden épületben hivatal, iskola, könyvtár van, s bizony az ember kicsit szív­szorongva gondol arra, vajon mi lesz végre a mi Várunk sorsa? A prágai ember ismeri városát. Nem egy tartott ne­kem szinte értekezési pomtos­A Loretta, a kincseket rejtő, harangjaival messzeszóló templom ságú összefoglalót erről vagy arról a műemlékről, s szinte mindegyik felsorolja, hogy mit érdemes a városba^ megnézni. Vajon a budapestiek elmond­hatják-e ugyanezt? Még egy dolgot nem OTlí. tettem: a Vencel teret, pedig ez Prága igazi szíve, a legforgal­masabb helye a városnak, ahol a huszonhárom villamosjárat közül tizenhét keresztülmegy. S bár az emberekről a követ­kező írásban szeretnék szólni, itt említem meg, hogy a ha­talmas forgalmú Vencel téren soha nincs torlódás, az embe­rek nem lógnak a villamosok lépcsőin — hanem megvárják a következőt —, s senkire nem fütyül rá a rendőr, mert ott megy át, ahol a kedve tartja. S ennek ellenére sokkal keve­sebb a közlekedési baleset, mint nálunk. Talán a történelmi múlt csi- títja az emberéket? Talán a Hradzsin tornyai? Vagy a Da- libor-torony messziről látszó komor terméskövei? Ez is. De nemcsak ez. Hanem annak fel­ismerése, hogy a város nem je­lent okvetlen rohanást. Nem jelent tülekedést, udvariatlan­ságot, zűrzavart. Hanem ép­pen a városadta lehetőségek biztosítják a kényelmesebb, nyugodtabb élettempót. S ez a felismerés nagyon is hasznot- hajtó dolog. Mert sok problé­mát egycsapásra megold ebben a kétarcú városban. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents