Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-02 / 232. szám

las*. OKTÓBER 2. CSÜTÖRTÖK “if/Cirlap Ki állami támogatás és a tagok szorgalmának gyümölcse: ssépcn fejlődik as áilatienyésstés 4M lennelőssövelkeselekben Régóta ismert igazság, hogy a mezőgazdasági termelés nö­velésének kulcsa az állatte­nyésztés és ezen belül is első­sorban a szarvasmarhaállo­mány növelése. Szinte önma­gába visszatérő követelmény ez, amelyet így fejezhetünk ki legegyszerűbben: nagyobb ál­latállomány — több trágya, több trágya, — több termés, több termés — nagyobb állat- állomány. S ennek a körforgás­nak eredménye a nagyobb jö­vedelem. A nagyüzemi gazdálkodás­ban sem lelhet figyelmen kívül hagyni ezt az alapigazságot. A többtermelésre és a nagyobb jövedelemre törekvő termelő- szövetkezetek is csak úgy tud­ják bebizonyítani fölényüket az egyéni gazdaságokkal szem­ben, ha megteremtik közös ál­latállományukat. Az ellenfor­radalmat megelőző időkben gyorsan fejlődött a megye sző- I vetkezeteinek állatállománya, j de i as ellenforradalom éppen az állattenyésztésben oko­zott legtöbb kárt. A szarvasmarhaállomány pél­dául az akkor meglevő tízezer­ről 5 és fél ezerre csökkent, de hasonló arányú volt a kár az állattenyésztés többi ágában ia. A megye termelőszövetkeze­tei az ellenforradalom óta el­telt közel két esztendő alatt sem tudták még teljesen kihe­verni az állatenyésztésben okozott károkat, bár az utób­bi időben, különösen a 3004-es kormányrendelet megjelenése óta szép eredményeket értek el. A magyarázat: sokat segí­tett az állam, másrészt maguk a szövetkezeti tagok is egyre világosabban látják az állatte­nyésztés és főleg a . szarvas­marhatenyésztés fontosságát. Az állam az első félévben több mint , hatmillió forint hitelt nyújtott a szövetkezetek­nek állatvásárlásra. Ebből a szarvasmarhavásárlásra fordí­tott összeg meghaladja az öt­millió forintot. A szarvasmar­haállomány az első félévben 851, a kocaállomány 328, a juh­állomány pedig 573 állattal növekedett. Még világosabb képet kaphatunk a gyors fej­lődésről, ha tekintetbe vesszük, hogy az utóbbi három hónap­ban a szarvasmarhaállomány további 470-el növekedett. Hiz­lalás céljára 400 szarvasmar­hát vásároltak szövetkezeteink. Az állatállomány nagyará­nyú fejlődése' — amint a szám­adatokból is kitűnik — első­sorban hitelből történt vásár­lásból származik. Az állami támogatás mel­lett azonban a szövetkeze­tek is jelentős összegeket fordítottak állat vásárlásra; 314 szarvasmarhát vettek pél­dául saját erőből. A vásárolt állatokkal minő­ségileg is nagy mértékben ja­vult a szövetkezetek állatte­nyésztése megyei és járási állattenyész-j A korábbam 4—5 ezer forint­tal szemben most 10—12 ezer forintot is elkérnek az egyé­niek egy-egy tehénért. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a TEGI — amely a tenyészálla­tok felvásárlásával foglalkozik — sokszor nem kellő körülte­kintéssel választja ki a vásáro­kon a megvételre kerülő álla­tokat. Olyan jelenség is ta­pasztalható, hogy az egyéniek — azért, hogy minél jobb árat kapjanak állataikért — felhiz­lalják a tenyészállatokat, ami miatt csökken a fogamzás! százalék. Örvendetes jelenség viszont, hogy a vásárlási kedv növeke­dése mellett megnövekedett a megye szövetkezeteiben. a tenyésztési kedv is. Ez azt jelenti, hogy ma már az előző évekéhez képest sokkal több állatot nevelnek fel és fognak tenyésztésbe. Ilymódon az idén mintegy ezer szarvasmarhával nö­vekedett a .szövetkezetek állatállománya. Ennek ellenére tovább kell ja­vítani a szövetkezetekben a te­nyésztési munkát. Olyan hí­rek is érkeznek ugyanis a me­gyéből, hogy rövid idő alatt jelentősen csökkent néhány szövetkezetben a felvásárolt tehenek tejhozama. Elég sok még a kevés gonddal felnevelt, csökött növendékállat. Nagyon helyes a megyei pártbizottság­nak és a megyei tanács végre­hajtó bizottságának az az együttes határozata, amely előírja, hogy olyan szövetkeze­teknek, ahol nem biztosítják a megfelelő elhelyezést és a kellő takarmáhyozást, nem juttatnak tenyészállatot. A járási szakembereknek sokkal jobban kellene a határozat végrehajtását el- _ lenőrizni, mert ez. is egyik mód arra, hogy a hanyag szövetkezeti vezetőket munkájuk megjaví­tására ösztönözzük. Helyes I néhány szövetkezetnek az a j kezdeményezése is — mint j például a túrái Galgamenti j Tsz-ben —, hogy állattenyész- j tési brigádvezetőnek szakem­bert alkalmaznak. Szépek az állattenyésztés [ fejlesztésében elért eredmé-1 nyék, de nem szabad megen- j gedni, hogy ez elbizakodáshoz vezessen. A megyei pártbizott- | ság és a megyei tanács együt­tes ülésen hozott határozata az eddigi eredményeknél is na­gyobb feladatokat tűzött célul. Ez a határozat többek között előírja, hogy minden száz hold szántóra 14,1 szarvasmarhának, 51 juhnak és 30 baromfinak kell jutni az év végére. Az eddigi eredményeket is fi­gyelembe véve, sok még a tennivaló, hiszen jelenleg 100 hold szán­tóra 13,8 szarvasmarha, 23,3 koca és 44,8 juh kerül. A hát­ralevő időben elsősorban saját erőből és főleg maguk nevelte állatokkal kell teljesíteniük a tsz-eknek a határozatban elő­irt tervet. Olyan irányban is jelentős munkát kell végezni, hogy minden szövetkezetben megteremtsék az állattenyész­tést. A mintegy 200 tsz közül ugyanis 184-ben van szarvas- marha-, 149-ben sertés-, 118- ban juh- és csupán 59-ben baromfiállomány. A 3004-es kormányhatározat nagy segítséget jelent a tsz-ek állattenyésztésének fejleszté­sében. Az állami támogatás azon- r ban csak úgy lehet ered- j ményes, ha a szövetkeze­tek vezetői és tagjai is mindent megtesznek az álattenyésztés fejlesztése érdekében. A fejlett nagyüzemi gazdálko­dásban nélkülözhetetlen köve­telmény ugyanis az állatte­nyésztés, aminek hasznát első­sorban a tsz-tagok látják. Mihók Sándor A Művelődésügyi Minisztérium felhívása | A Művelődésügyi Miniszté-1 rium az elmúlt hetekben felhí- 1 vást adott ki, amely szerint je- | lentkezni kötelesek a szerző-1 dés nélküli — művészeti in-1 tézménynél állandó alkalma-1 zásban nem álló — hivatásos | előadóművészek, működési en-| gedélyük felülvizsgálatára. A fj jelentkezés határideje 1958.1 október 10-e. A Művelődésügyi Miniszté-1 rium nyomatékosan figyelmez- | teti az érdekelteket, hogy a je—! lentkezést elmulasztók műkő-1 dési engedélye október 10-p| után hatályát veszti. PIHEN A KOMP Itt az ősz, pihenésre tért a nagymarosi komp, kikötötték a mólóhoz. A visegrádi vár környéke elnéptelenedett. A ki­rándulók lassan elmaradoznak s a táj őszbe burkolódzik. A a kínai nép és pártja harcainak tiszteletére A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe, a népköztár* saság kikiáltásának évfordu­lója alkalmából a kínai nép és pártja dicső harcainaik tisz­teletére a Hazafias Népfront budapesti bizottsága és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága szerdán délután gyűlést rendezett a Sportcsarnokban. he­ar Országszerte jól halad a termelési szerződések kötése Országszerte kötik a ter­melési szerződéseket. A SZÖVOSZ igazgatóságának tájékoztatása szerint máris fel­mérhető a kormány a szerző­dések kétoldaliságát, bizton­ságát szavatoló intézkedései­nek kedvező hatása. A tapasz­talatok szerint az idén a ter­melők különösen cukorrépára kötnek szívesen szerződést, mivel a szerződésben biztosí­tott ingyenes melasz és nyers répaszelet hasznosan egészíti "ki az időjárás miatt több he­lyütt szűkös takarmánykészle­tet. A beérkezett jelentések szerint az ország földműves­szövetkezetei eddig mintegy 60 000 hold répára kötöttek termelési szerződést. Ez a mennyiség a tervezett 42 szá­zaléka. A múlt év hasonló időszakában a tervnek alig 27 százalékára kötötték meg a szerződéseket. Különösen jók az eredmények Baranya és Hajdu-Bihar megyében. Az előbbiben mintegy 75, az utób­bi helyen pedig 53 százalék a terv és a szerződésileg lekö­tött terület aránya. Hasonló jó eredményekről adnak jelentést a megyék a rostkender, a rostlen és a bíborhere szerződtetésénél is. Rostnövényekből eddig meg­közelítőleg 10 000 holdra, bf- borheréből pedig csaknem ; 7000 holdra kötöttek termelési j szerződést. Részese az eredménynek az i is, hogy a földművesszövetke- j zetek új módszert alkalmaz- | nak a szerződéskötésnél. A fa- ! lut. vagy a várost úgynevezett „kiskörzetekre” osztották fel, I s egy-egy kiskörzetben nem I a földművesszövetkezet hiva- I tali dolgozói, hanem, a tag­bizottságokból választott záértő gazdálkodó köti a ződéseket. viiiiiuiiiiiiiiuiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimKiimtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiii Rendelet a téli alma és e vöröshagyma magánkereskedői árának megállapításáról A Magyar Közlöny 1953..ok­tóber 1-i számában közli a bel­kereskedelmi miniszter ren­deletét a téli alma és a vörös­hagyma magánkereskedői árá­ról. A rendelet kimondja, hogy a magánkereskedők az általuk forgalomba hozott téli almát és vöröshagymát legfeljebb az ál­lami és szövetkezeti kereskede­lemben érvényes fogyasztói árakon árusíthatják. A rendőrség felhívása Azok a károsult személyek, akiknek 1958 augusztusában és szeptemberében a Szolnok és Debrecen között közlekedő hétvégi vonaton csomagjukat ellopták, jelentkezzenek a Bel­ügyminisztérium országos rendőrfőkapitányság vasúti osztályának debreceni vasúti kapitányságán. Debrecen, Kossuth utca 20. Telefon 33—00, 125-ös mellék. A gyűlés elnökségében lyet foglalt Dobi István, Elnöki Tanács elnöke, Fehér Lajos, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Komócsin Zol? tán és Nemes Dezső, a Poli­tikai Bizottság póttagjai, a kormánynak, az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a Hazafias Népfront, a tár­sadalmi és tömegszervezetek vezetői, a főváros munkás­ságának képviselői. Tagja volt az elnökségnek Hao De­cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A gyűlést az elnöklő Rónai Sándor nyitotta meg, majd Űrtutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára mondott beszé­det. Az asztalos, a fodrász, a szabó, a lakatos, a villanyszerelő a fiatalok kedvelt szakmája Jó néhány kisipari munkára csak „mutatóba" jelentkeztek x Porcelánfestő tanműhelyt létesítettek Pesten hoz­szer­Málnát, szilvát telepít, öntözéssel termel takarmányt * a vámosmikolai Vörös Csillag Tsz Fokozatosan rátér a belter­jes gazdálkodásra a jövőben a vámosmikolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Ezt az Is bizonyítja, hogy a tagok na­gyobb mértékben kívánnak gyümölcstermeléssel foglal­kozni. Tavaly telepítettek pél­dául öt hold szőlőt, az idén pedig tíz hold málnát telepí­tenek, valamint három holdon besztercei szilvát. Nemrégi­ben vetettek el 12 hold hely­benhagyó takarmányrépát, amelynek előnye, hogy kevés munkát igényel. Géppel mű- velhetők a sorközök, termését pedig kombájn csépeli ki. Jó termés esetén 12 mázsa ma­got is ad holdja ennek a ré­pának, ami nagyszerű jöve­delemnek számít, kivált, ha figyélembe vesszük, hogy 1200 forint a magnak mázsája. A tsz jövő évi tervében sze­repel az öntözéses takarmány­termelés is. A megfelelő be­rendezések már megvannak. A nyári hónapokban sok- | szór tárgyalták, milyen kis- 1 ipari munkaköröket választa- j nak azok a fiatalok, akik ipa­ri tanulónak jelentkeztek a kisiparosoknál, illetve a taná­csi vállalatoknál és a szövet­kezeteknél. A fővárosi tanács ipari osztályának most már rendelkezésére áll az a kimu­tatás, amely választ ad erre a kérdésre. Ezek szerint a kis­iparosok az idei nyáron 2409 ipari tanulót szerződtettek, s többek között így oszlik meg munkakörök szerint az arány: asztalosnak 345, női fodrász­nak 184, szobafestőnek 85, férfiszabónak 121, kárpitos­nak 172, női szabónak 245, autószerelőnek 78, műszerész­nek 122, lakatosnak 129, vil­lanyszerelőnek 99, fogtechni­kusnak 45, fényképésznek 45 ipari tanulót vettek fel. A kü­lönböző többi kisipari - ágban tíz-harminc-ötven fiatal he­lyezkedett el. A kimutatás érdekessége, hogy tájékoztat arról is, mi­lyen szakmában helyezkedett el csupán egy-két tanuló. E szerint az idén mérlegkészítő­nek, aranyozónak, csónaképí­tőnek, mézeskalácsosnak, te­tőfedőnek, takácsnak, fésűs­nek, bronzművesnek, szíj­gyártónak csupán egy-egy ta­nulót vettek fel. A szövetkezetek és a taná­csi vállalatok 2100 fiatalt szer­ződtettek ipari tanulónak, töb­bek között asztalosnak, kár­pitosnak, fényképésznek, fod­rásznak, kozmetikusnak, mű­szerésznek, lakatosnak, esz­tergályosnak, kőművesnek stb. A fővárosi tanács ipari osztálya egyébként igyekezett azokról a fiatalokról is gon­doskodni, akikben művészi készség rejlik. Éppen ezért több mint 90 000 forintos költ­séggel porcelánfestő tanmű­helyt létesítettek, ahol 25 fia­tal sajátíthatja el a porcelán­festés művészetét. A 'SZ'W'rty % 1SZ % ES • a felvásárlási tervek telje­sítését akadályozza, hogy a megnövekedett kereslet miatt felszökött a tenyész­állatok ára, A tsz-vezetóknek a = csak leült a csárda lócájára, a rozoga, gödrös asztal mellé, mind meg akarta mutat• ni. hogy tanulta a betűvetést. Olyan is szép számmal akad köztük, aki még látta a régi KutyaSkaparót és lopta a fede­léből a nádat. De még az is büszkélkedik vele, aki nem látta, nem is idevalósi, csak az új épület­ben hallotta a régi csárda hí­rét. Egy bajszos, pityókás ma­gyar naponta isteníti a sava­nyú lőrét, és váltig hangoztat­ja a betérő idegennek: — Hallja-e? A kisujjamban több van, mint a Petőfi ver­sében. Elhiszi-e? S bizonygatja, hogy a Kutya- kaparót a dédanyja tapasz­totta. — Isten uccse! Akárhogyan is van... bizony nincs a környéknek annyi kutyája, hogy előkapar- ia azt a régi. betyárlátta. Pe­tőfi ihlette csárdát a homok alól. Mert az már úgy bele- sürroedt, mint tengerbe a ka­vics. Gáldonyi Béla tési szakemberek is segítettek! M t°rtene!met kiválasztani a továbbtenyész-| mez. tésre alkalmas állatokat. Saj-i Kutyakaparo — mondtak ra nos | a Kőcser környéki tanya világ 1 földet hasogató szűrösei. S ! hosszú, szomorú történetet me- § séltek róla a messzi vidékről | idevetődött idegennek. | Két juhászról szólt a törté­■— elsősorban a szarvasmarháé, \ Mindegyiknek volt négy _______________________| aklot is megtöltő nyaja, nagy ! fülű szamara és kampóban 1 végződő botja. A juhokon 1 vesztek-e össze vagy az egyik, ! lenszőke, fiatal feleségén — 1 ki tudja? Egyik így meséli, | másik úgy vélekedik róla. I Összevesztek — annyi tény — lés megverekedtek, juhászmód- | ra: bottal, nyúzókéssel. | Csak ókkor hagyták abba, ! amikor az egyik holtan fe- | küdt. 1 Annyi tisztesség még volt 1 az ellenfélben, hogy a le- ! győzöttet módjával eltemette. | Aztán tovább kélt a nap kele- 1 ten, nyugodott Kara felől, csak ! a megholt juhász kutyái nem 1 nyugodtak. Szimatoltak, szű- \ kőitek. Keresték a gazdájukat. DUNAI HAJÓGYÁR felvételre keres építésztechnikust vagy p r # ..I *11 Kedvezményes üzemi étke- cést biztosítunk. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán. Vác, Derecskéi dűlő Végre is rátaláltak egy Ikis hajlat tövében, kikaparták a hantok alól, talán ott is pusz­tultak holt gazdájuk mellett. No, innen a „kutyakaparó” név. Mikor törtéiit? Két emberöl­tő, három évszázad emlékének pora nyugszik-e rajta? Nem tudhatni pontosan, ötszáz esz­tendősnek vallja, minden ka­lapos ember, aki csak egy ki­csi atyafiságot is érez a Ku- tyakaparó csárdával. Ma már csak a fundamentu­ma van meg és a története. A fundamentumra építették fel a mostani csárdát — amit a mai hitetlenek már csak ital­boltnak neveznek — a törté­netét pedig tovább gombolyí­tották. Olyan neveket fűztek a mondatokba, mint Bogár Imre, Rózsa Sándor meg Petőfi Sándor. Mert mondani sem kell, hogy a csárdában megfor­dultak ' a híres alföldi be­tyárok. Még most is őriz­nek a falon, szegre akaszt­va egy rézveretű pisztolyt, amellyel — „hitemre” vall­ják — Rózsa Sándor küldte a másvilágra a pandúrokat. Jó tanyája volt a Kutyaka­paró viátéke a kóbor legé­nyeknek. Alig egy kilomé­terre húzódott az apáti ura­ság széles erdeje. Aki oda bevette magát, az isten pan­dúrja sem piszkálta ki onnan. A csárda is búvóhely volt. Púpos hála beleveszett a környékbe. Olyan alacsony volt az ereszalja, hogy a gyerekek lábról húzogatták fedeléből a nádat sípnak, paripának. Nem púposnak építették, de a környező vidék futóhomok­ja úgy feltöltötte körűié a talajt, hogy ha 26-ban nem ég le. akkor a homok készít neki örök sirt. Már akkor omladozott, ami­kor Petőfi erre jártában be­tért egy pint borra, szállásra, s kapott helyette egy hosszú strófára való ihletet. Egyet­len szobájában volt az ivó, az alvó. a konyha, a szállás. Akkora ablaka volt, hogy a napnak is csak a fele látszott, ha kitekintett rajta az utazó. De a bora... meg a kocsmá- rosné ... sohase lesz annyi vendége, mint volt abban az időben. Hanem a mostani Kutyaka­paró csak a nevét örökölte a régitől. Meg a fundamentu­mot. Piros a teteje. Szűrös emberek helyett pantallós pa­rasztok fogyasztják a sava­nyú italt. Megborzongnak tő­le. de isszák, mert a Ku- tyakaparóban mérik. A pul­ton konzervek és a vendég­könyv. Mert a kettő együtt jár. Aki májkrémet eszik, az vegye mellé a vaskos könyvet is... A századforduló óta aki

Next

/
Thumbnails
Contents