Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-14 / 242. szám

)

1958. OKTÓBER 14. KEDD

"hírlap

S

Újra híres lesz a

Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság

1 Uj arcokat látni mindenütt 1 a Felsőbabádi Törzsállatte- 1 nyésztő Állami Gazdaságban. | Az ellenforradalom után igaz- I gatótól a mezőgazdászokig új | vezetők vették át a gazdaság I irányítását. Érthető, hogy ta- ! valy még nem tudtak különö- i sebb eredményeket felmutat- ! ni, még nem tudták újra híres- I sé tenni a gazdaságot.

| —Ne bent beszélgessünk az I irodán — ajánlotta Kalocsai | János, az 1100 holdas központi I üzemegység vezetője. — Ül. | jünk motorra és járjuk be a I gazdaság minden zugát.

1 Úgy is tettünk. S a korareg..............................................................................................................................................iiiiiiiimimiiiiiiuiihiiiiiÍ geli órákban már a határban,

a

lig járható dülőutakon robogott velünk a motor.

Hatalmas, egymást érő kupacokban ritkán látott nagyságú takarmányrépa óriások mellett álltunk meg először. Fiatal lányok, férfiak gyakorlott mozdulatokkal levelezik a nyolcholdas tábla termését. Délre végezni akarnak. Kalocsai elvtárs gyorsan kiszámolja, menynyi is termett itt.

— Ezen a kétholdas táblán 800 mázsa vörösbéta fajta takarmányrépánk termett — közli az eredményt. — A nyolcholdas tábla holdanként> átlagtermése

Pilisszentivánon Juhász Ferenc többgyermekes bánya- rendész családi otthonában szerelték fel a község tizedik televíziós készülékét. Juhász Fcrencné nagy örömmel próbálja ki a gépet

(Foto: Bekény László)

Tóth Erzsébet újra tanácstagjelölt

C

seng-bong a

Ikis szlovák nyelvű dal a harmadik osztályos lányok-fiúk ajkán. Nagytarcsán vagyunk, szlovák órán. A padsor elején édes, hosz- s zúcopfos, sok- szoknyás lánykák ülnek, kendővel, komolykodó pofival. míg hátul a fiúk huncutkodnak.

Nincs könnyű dolga Tóth Erzsi tanárnőnek, de félteni sem kell. Hol csendes szóval, s nevetve, hol pedig erélyesen — mikor mire van szükség — tartja kordában a gyerekhadat.

Tóth Erzsébetnek sok a munkája. Nemcsak a tanítás, hanem más féláddiöK is.' Négy éve, hogy járási tanácstag, s munkáját mindvégig becsülettel látta el. Most újra jelölték s a gyűlés egyhangúlag jóváhagyta. Biz- nojk benne, szeretik, mert bebizonyította, hogy a

közös gondot is a magáénak érzi.

De erről ő nem beszél. Ha munkára felől faggatom, csendesen mosolyog. „Nem- nagy dolog ez, mondhatnám úgy is. kötelesség” *— mondja. „Ismernek itt az emberek, érthető, hogy hozzám fordulnak. Gyerekeiket tanítom. így nagyobb a bizalom irántam. Ez pedig kötelez.”

Ennek a bizalomnak tett oéZ- dául eleget, amikor Venczel Istvánná községi tanácstaggal együtt kijárták, hogy az eddig nehezen megközelíthető, eldugott falu autó- buszjáratot kan- jon. Szombaton nincs tanítás, s ezt á napot a tárás ügyeinek szenteli. A népművelési állandó bizottság tagja, járja a falvakat, ellenőriz, tanácsot ad.

„Őszintén szólva, nem is számítottam rá, hogy újra jelölnek, hisz nem tettem én olyan

sokat. De .örülök neki, jólesik. Terveim is vannak. Itt van például a Szilas-patak. Több község határában folyik s keseríti az emberek életét. A patakba eresztik a kistarcsai szövőgyár szennyvizét, s így nyáron irgalmatlanul büdös, öntözésre sem lehet használni. Nem új probléma ez, állítólag pénzhiány miatt nem tudnak derítőt építeni. De valamit tenni kell, s ha összefogunk, meg is találjuk a cselekvés módját — mondja s aztán sorolja tovább elképzeléseit könyvtárról, járdáról. Egész belemelegé- dett a beszédbe, hévvel, lelkesen sorjázza a tennivalókat

S ez a lelkesedés, hév biztosítéka annak, hogy megválasztása esetén a nagytarcsai- ak jó helyre adják szavazatukat: Tóth Erzsébetben az elkövetkezendő időben sem csalódnák.

Komáromi Magda

legalább hatszáz mázsa

lesz. Tavaly csak 260 mázsát adott egy-egy hold. Az idén ön. töztük és műtrágyáztuk a területet, s mondhatom, nagyon örülünk a gazdag termésnek. Jövőre ez lesz a normánk. De gyerünk tovább, nézzük meg cukorrépánkat is. Nem hiszem, hogy bárhol is látni ilyen gyo nyörűt a megyében.

Valóban ritkaszép a gazdaság 28 holdas, egy tagban levő cukorrépatáblája, a csatorna mentén.

— Kétszáz mázsát várunk holdanként, de lehet, hogy több lesz — halljuk a dolgozók magyarázatát. — Október 10-st után kezdjük a szedést, s 10— 15 nap alatt végzünk.

Dülőutakon robogunk tova, Időnként megállunk, beszélgetünk a gazdaság dolgozóival. Éppen akkor érkezünk a 105 holdas kukoricatáblához, amikor az utolsó kévéket rakják szekerekre, s mögöttük máris szapora pöfögéssel szántják a barázdákat a fürge mozgású

traktorok. Sietnek, mert a vetőgép, Petrányi Miklós zetoros- sal munkát kér: minél előbb be akarja fejezni a 70 hold búza vetését.

Amerre járunk, mindenütt zöldell már az alaposan előkészített, morzsalékos talajba vetett 400 holdnyi őszi kalászos, gazdag termést ígérve jövőre. Itt kell megjegyeznünk, hogy tavaly egyhónapos késésük volt. November közepén törték a kukoricát, s azután kezdték el a vetést. Azóta jelentősen megjavult a gazdaság vezetőinek munkamódszere, kialakult a törzsgárda. A gazdaságban oly lázas, eredményes tevékenységet látni, mint valaha, nem is oly rég. amikor dicshimnuszokat zengtek a felső- babádiiak sikereiről.

Minden adottsága megvan

a gazdaságnak ahhoz, hogy tartósabb, megalapozottabb eredményeket mondhasson magáénak. Balogh Margit és Türmer Ilona 61, „mesterséges apától” származott, elevenen ficánkoló borjút gondoz. Most készült el a tágas, téli karám, a kifutójuk. A legfiatalabb borjú tíz napos, míg a legsúlyosabb 200 kilós. Edzett, fertőzésmentes, negatív állomány.

Törzsállattenyésztő gazdaság ugyanis a felsőbabádi. Az ellenforradalom pusztítása, s a gazdaság régi vezetőinek erőltetett eredményhajíhászása miatt kell még 2—3 év, mire újra valóban az lehet és segíteni tud más gazdaságokat, tsz-eket. Jelenleg 108 tehenük van, éves átlagban 3800 liter tejet fejnek tőlük. Nem sok, a javulás azonban hónapról hónapra szembetűnőbb, s 1960-ban már félszáz tenyészbikát és egyéb tenyészállatot tudnak átadni tovább tenyésztésre. Növénytermelésük, s a gazdaság minden más tevékenysége a törzsállattenyész- tést szolgálja.

A mezőgazdasági kiállításon is részt vett a gazdaság, méghozzá sikerrel. (Igaz, mindenki többet várt tőlük.)

— Nagydíjat kaptunk

sárga-magyar fajta tojótyúk törzsállományunkért — tájékoztat jogos büszkeséggel Vá- rady Barna, a baromfitelep vezetője. — Állandóan 3000 tyúkunk van. átlagosan 180 darab tojást tojnak évente, de amiért a nagydíjat kaptuk, a sárga-magyar fajták, elérik a 280 darabot is. Rendszeresen ellátjuk a tsz-eket és a tenyésztőket naposcsibékkel. Az idén 250 ezret osztottunk ki, főleg Szolnok megyei tsz-ek között, s ebből legalább 200 ezer darab csibe rántani való csirke formájában a fővárosi lakosság asztalára került. Sajnos, a Pest megyei tsz-ek a legrosszabb vevőink. Lenne rá lehetőségük, mégsem foglalkoznak baromfi- tenyésztéssel. Ezért most terveket dolgozunk ki, hogy segítsük részükre a ma még hiányzó személyi és tárgyi előfeltételek biztosítását.

Sötétedni kezd, mire újra a gazdaság gondozott közpoht- jába érünk. Amit az irodán elmondtak a vezetők, azt a magunk szemével láttuk a földeken, az istállókban, a telepeken. Mindenütt szorgos munkálkodással, már kiharcolt eredményekkel találkoztunk. A látottakhoz nem szükséges sokat hozzátenni. Biztosra vesszük, hogy újra híres lesz a Felsőbabádi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság, méghozzá nem is sokára!

Csekő Ágoston

Isméi megrendelik a Politikai Akadémia előadássorozatát

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az idén is megrendezi az eddigiekben nagy érdeklődéssel kísért politikai előadássorozatot. Az év végéig három előadás hangzik majd el a Néphadsereg Központi Tiszti Házában: dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Az MSZMP tapasztalatai a revizionizmus elleni harcban címmel tart előadást, Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese A tanácsok szerepe népi demokratikus rendszerünkben címmel tájékoztatja az akadémia hallgatóit. A harmadik előadáson Tömpe István, a Központi Bizottság tagja, a földművelés- ügyi miniszter első helyettese a mezőgazdaság szocialista átalakításának problémáit ismerteti.

Állami támogatás nélkül

Nem hisszük, hogy sok kultúrotthon büszkélkedhetne azzal, amivel a túrái. Az elmúlt esztendőben visszautasították az állami támogatást, ennek ellenére kétszáznegyvenezer forint bevétellel zárták az évet. Jó lenne, ha kultúrott- honigazgatóink egy kis tapasztalatcserére ellátogatnának Túrára, hátha nekik is sikerülne valamit megvalósítani abból, ami a turaiaknak ilyen nagy bevételt eredményezett.

Közös tervet készítenek a váci gyárak és a tanács

a város kommunális fejlesztésére

..................t.nuilimuululimniimllinunniM...............................miiimniim m....... ......................iMiiimiummimniimii....................................................................................................... 1111,1 inimi1111 JiI1IKEIIII111}m11jnmi;Az elmúlt tíz évben Vác városa háromszázmillió forint értékű beruházással gyarapodott. Új és kibővített ipari üzemeiben ma háromszor any- nyian dolgoznak, mint a fel- szabadulás előtt.

Az utóbbi két évben a kommunális intézmények bővítésére is jelentős ösz- szeget költött az állam, a helyi tanács pedig távlati tervet készített a város arányos fejlesztésére.

A város vízmüvét 1926-ban építették, a lakosság egy része azonban tiltakozott ellene. Nem holmi maradiságból, hanem azért, mert az amerikai dollárkölcsönből létesített vízmillió forintos költséggel két víztároló-medence építését kezdték meg. Jövőre további ezerötszáz méterrel bővítik a vízhálózatot, a következő öt évben pedig tizenötmillió forintos beruházással a jelenleginek háromszorosára növelik a vízmű teljesítőképességét.

A húszas-harmincas években a város másik nagy gondja az úthálózat rossz állapota volt. Sok országgyűlési képviselő választási beszéde, város) képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve emlékezett meg erről a gondról, — de nem sokat tettek enyhítéséért.

A felszabadulás óta az illetékes minisztériumok és

árán új, szocialista kultúránk megvalósításához gazdasági alapokat teremteni, amelynek további növelése az ő műveltségük fokozását is egyre jobban sürgette és sürgeti. Különös, nagy utat tettek meg ezek az emberek a politikai, gazdasági posztokon saját műveltségük gyarapításában is. Vannak ezeknek az embereknek hibáik? Biztosan vannak, de az, aki ezekben az emberekben elsősorban a hibákat látja, úgy jár, mint az, aki a csatában győztes sereget megtépett ruhája alapján bírálja el; Nem akarom a kommunisták erőfeszítéseit felnagyítani, de úgy gondolom, ha saját helyi vezetőik megtett útját, a harcuk árán kivívott eredményeket veszik figyelembe, kevesebb lesz a kétkedés, a bizalmatlanság és több lesz az együtt elvégzett munka,

Azl hiszem, a párttitkárok és tanítók egyaránt elkövetik azt a hibát, hogy nem veszik figyelembe az emberek cselekvésének körülményeit, bonyolultságát, sokféle és sokszor káros hatások érvényesülését Beszélgetésünk során mindig az merül fel bennem, hogy mindkét oldalon valami maguk alkotta eszménykép megvalósulásának hiányát írják egy párttitkár vagy egy pedagógus számlájára.

Vegyünk egy-két példát.

A párttitkár elpanaszolja, hogy a pedagógusok nem akarnak társadalmi munkát végezni, holott nékik ez aztán igazán kötelességük lenne.

Az igazgató elmondja, hogy a párttitkár itt, vagy ott nem segít, pedig ez igazán az ő kötelessége lenne.

Aztán kiderül, hogy ezek a kötelességtudó, illetve nem tudó emberek addig sem jutottak el, hogy ezeket a „nagyon természetes’1 és „célravezető’1 kötelességeket egyszer megbeszéljék. Mindkét fél állítja magáról, hogy ő nyílt, becsületes, bátor, szókimondó', stb. Én úgy gondolom, ez igaz, de a gyakorlatban a közös kérdések megvitatásában, eldöntésében és megoldásában kellene ennek áldásos hatását érezni. Ha annyi a bátorság, akkor nem a megyei értekezleteken kellene újra és újra erőt gyűjteni ahhoz, hogy a párttitkár elmondja: a pedagógusok már megint nem csinálnak semmit.' De nem itt kellene elmondani azt sem, ami gyakori pedagógus-sirám: „8—10 funkciónak nem tudok eleget tenni.1’ Nem akarom azt mondani, hogy a megyei értekezleteken panaszkodni nem szabad, de gondolom, otthon ez több haszonnal járna.

Van egy, engem különösen sértő, több pedagógus által élvezettel megmosolygott. közszájon forgó példabeszéd a falusi vezetők műveletlenségéről. Nyílt vitákon és baráti társaságban mesélik, hogy a tanácselnökük több hibát vét egy-egy beszédében, mint a legrosszabb tanulójuk, vagy hogy vala- .mely párttitkár egy történelmi személyiséget pusztán ruházata miatt rosszul értékelt.

Engedjék meg, hogy azt mondjam: tanító, akinek valaha is fájt, hogy gyermekei az ő osztályában, az ő iskolájában, írásban vagy beszédben hibát vétenek, annak ilyenkor is kellene, hogy fájjon és nem volna szabad gúnyosan mosolyognia. Valami nagy elhatáro. zásra kellene inkább ébrednie, mondjuk így: „Milyen rendet

ez a Nagy Pista, milyen nehézségekkel ment a hat elemi zsúfolt tantermeiből a keserves kenyeret jelentő életbe és mégis milyen sokra, nagyra képes, hogy az élet annyi meghurcoltatása után ma a falú gondjait, a közügyek terheit vállára véve áll felelős posztján. Segíteni kellene talán Nagy Pistának, hogy szép gon- dolatait, jó terveit, jó javaslatait jól mondja el, úgy, hogy gyermeke, aki öt hallgatja ne rezzenjen össze a néhány hibát vétő apa egy-egy helytelen mondatán."

Szerintem így tanító a tanító és így ember az ember,

Beszélgetéseink során soK. szór elmondják a pedagógusok, mennyire szeretik az embereket, de egy-két embert, a falu vezetőit, a tanácselnököt, a párttitkárt, vagy az egész pártvezetőséget nem... Nem akarok ma csak a párt- és a tanácstagok érdemeiről, a taní- ,tók hibájáról beszélni, dé azt kell ilyenkor kérdezni, ha igazán szeretjük ezt a falut, ezt a népet, az elénk iáró gyermekeket, miért nem szeretjük azokat, akik napi munkájuk mellett a közügyekért, a helyes iskolapolitikát megvalósító népi rendért mindennap többet tesznek. Az esetek többségében, azt hiszem, több az előítélet, az elzárkózás, a bizalmatlankodás, mint a tényleges ok a „nerh szeretemre’1.

Talán azt kellene megnézni, nincsenek-e az ő nyelvtani hibáiknál súlyosabb, kisebb-na- gyobb tévedések a politikában, a társadalmi élet vényeinek megítélésében maguknál a pedagógusoknál. Csak saját őszinte gondolataik és állásfoglalásaik leltározását kellene elvégezniük, hogy rájöjjenek:

a bizalom vagy bizalmatlanság okaihoz maga a pedagógus is tett egyet s mást. Ha nem is olyat, ami ártott a falu népének, vagy az iskola ügyének, de mondjuk csak annyit, hogy nem használt, nem vitte előre eléggé gyorsan az ügyet. Ha őszinték leszünk, biztos találunk ilyet és akkor hol lesz a Nagy Pista nyelvtani hibája, kurta, furcsa és esetleg sértő ügyetlen elnökj összefoglalója, egyetlen vagy több sikertelen kísérlete valamely községi feladat megoldásában. Meglátjuk, kiegyenlítődnek ezek a „súlyos hibák’1 és arra a következtetésre jutnak, hogy jobb lenne talán együtt küzdeni hibáink ellen.

Divatos — értelmiségi körökben különösen — az a szólásmondás: „Ja kérem, a funkcióval együtt nem ád az isten észt is." Ne haragudjanak a megjegyzésért, de ilyenkor mindigaz jut eszembe, hogy a szocialista gyermeknevelés programjához és a tanítók kinevezéséhez sem kapnak pedagógusaink azonnal materialista meggyőződést is.

Teljesen egyet lehet érteni azokkal, akik minden munkaterületen és elsősorban a közügyek intézésében kívánnak meg nagyobb műveltséget, több hozzáértést. Egyezzünk meg talán abban, hogy itt közös erővel — választott és kinevezett vezetőknek, köztük a pedagógusoknak is — sokat kell tenni azért, hogy közügyeinket gyorsabban, jobban intézzék el.

Turgonyi Júlia,

az MSZMP Pest megyei

Bizottságának munkatársa

(Megjelent a Köznevelés 18. számában.)

I mű költségeit a város vezetői | a lakosságon akarták behai- |tani: egy szoba komfortos lati kás évi vízdíja egy átlago' | munkás félhavi keresetével 1 volt egyenlő;

§ A kisváci rész lakosai még I ma is emlékeznek arra,

| hogy 1936-ban csendőrosz- ! tagokat vezényeltek ki a | vízdíj-hátralékok behajtására.

| A város mostani vezetőségé- ! nek a növekvő vízszükséglet 1 kielégítésére kell erőfeszítése- ! két tenni. Az idén két víz- ! nyerő-kutat építettek, kétszáz | új fogyasztóhoz kapcsolták be | a vezetéket és több mint féla tanácsok öt-ötmillió forintot fordítottak utak. járdák építésére, illetve javítására.

Az idén csak a városi tanács költségvetéséből és a községfejlesztési alapból több mint egymillió forintot költöttek erre a célra. A távlati fejlesztési terv szerint már a jövő esztendőtől évenként ötezer négyzetméter aszfaltjárdát építenek.

A váci munkáslakosság szükségleteinek kielégítésére a városi tanács és a váci gyárak főhatóságai most közös tervet készítenek a kommunális intézmények további bővítésére;

Iskolafogászat

| A Budai Járási Tanács vándor iskolafogászata meg- I kezdte működését az érdi vincellértelepi iskolában. Dr. | Lantos Árpád fogorvos és dr. Csupor Lászlóné asszisztens I 415 fogat kezelnek és javítanak meg csupán ebben az új | iskolában. így gondoskodik államunk a gyermekek fogai- I nak épségéről