Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

1958. OKTOBER 5. VASÁRNAP ffft HEGY ZfCirlap VANNAK MÉG CSODÁK Ezt a címet viseli a Budapest Varieté nagysikerű új műsora. Képriportunk a műsor három jelenetét mutatja be. Kazal László, Az alkohol öl című nagyjelenet főszereplője Feleki Kamill és Vay Ilus Az öttaláiatos lottószelvény című jelenetben »miiminimimimuHitniiiHimiumiMitttMomiitfnimtiiNfirttHiimiiiiiimmoiimiiimNiiMMiimtiiNtttimiimHmftiiiiiiimC' Vladimír Csőkor: ARRA TANÍTOTTAK... ) rra tanítottak: alázatos legyek; mint a madár: minden zörrenéstől jéljek. | Sose tudtam, mi az öröm, az élvezet és 'kígyófejekként lestek rám veszélyek. De egyszer, hirtelen, -feleszméltem végre: megértettem meddő létemnek fonákját és dűlőre vittem: felnéztem az égre, s ott nem láttam mást, csak felhőt, ködöt, párát, | a napot, ha nap volt, az éjét, ha éj volt — nem volt titok többé a rejtelmes égbolt! Senkitől se félek, kegyet nem könyörgök, . nincs jóságos angyal, nincsen gonosz ördög! Rajtam áll itt minden: akarni kell nagyon, hogy ezen a földön az igaz ügy győzzön, mert itt én vagyok a legnagyobb hatalom, én, az ember! Ember!... Csendben eltűnődöm- Ember — magasabb csúcs nincsen sehol nála. mellette eltörpül a nagy Himalája,-ragyogása láttán a nap is elsápad... Mért hát a csüggedés? Minek az alá.zat? Hatalmas az ember, ő az úr, a gazda: Tudatlanság mocskos havát elolvasztja, fát ültet a kertbe, s nem lesz többé éhség, bőkezűn nyújtja majd dús gyümölcstermését Nem félek! Ha ezer földlökés rengene, s fenyegetne megannyi rém, látom az utamat és megyek felfele én, a huszadik század egyszerű embere. Voltam már ködben, viharban, jergetegben. de soha be nem teltem I lángoló szívvel bámulom, csodálom a káprázatos célt a láthatáron. Minden poklok félelmétől szabadultán, végleg leráztam alázatos múltam. Megvetem a gonosz, gyarló, gyáva férget —■ ember előtt ember sose hajtson térdet. Vállvetve építünk, én, s hozzám hasonlók, s kibírjuk végig: nem roskadsz, nem roskadok, munkánkban meg nem gátolhat senki, semmi -— | ha kell kimozdítjuk helyéből a bolygót: ' sem a holt, sem az élő anyagot egy pillanatra sem hagyjuk megpihenni! FILMHÍRADÓ iiiünüiiiiiiiiiiiiiuiüiiniii"'»................................... IGEN ELISMERŐEN ír a kritika a Boldogság keresése című új szovjet játékfilmről, amelyet — a cikk írója sze­rint — mindenkinek látnia kell. ★ A NOBEL-DIJAS francia író, Camus Összeomlás című regényének filmjogát egy amerikai gyár vásárolta meg és a főszerepre Laurence Oii­MARIA SCHELL a rövidesen című bemutatásra kerülő Fehér éjszakák j olasz film főszerepét i Johannes R. Becher A VÉGE JÓ Bevallom: nélküled a nyár Nekem kietlen és sivár, S szerelmed nélkül a tavasz Nem is lehet tavaszias. Az ősz fakó, kísérteti; Tekinteted ad fényt neki. Es megdermeszt a téli fagy, Amikor tőlem messzi vagy, Az égvilág kisebb-nagyobb Dolgaival mind így vagyok. Nem csillogna e költemény —r Orcád csillantom benne én. Egyetlen szót súgok feléd: „Szerelmem” — a Kezdet s a Vég. | Hogy a vége is jó legyen; A vége jó”-t ideteszem. Kócsvay Margit fordítása Egy elfelejtett ráckevei Szegő—Vay a görlökkel a Visszahozom divatba a foxtrottot című táncos jelenetben (Komlós felv.) Hiába lapozzuk végig az 1848—49-es szabadságharc kró­nikáit, a ráckevei gerilla­vezér, Ács Károly nevét sehol sem leljük. Róla és tetteiről csak az osztrák haditörvény­szék sárgult iratai beszélnek. Hősi harcokban gazdag élete halálos ítéletének fakult so­raiból bontakozik ki: Ács Károly 1823. július 14- én született Ráckevén. Szülei a ráckevei határban, egy ki­csiny tanyát béreltek, mely­nek jövedelméből sokszor a bérletösszegre sem tellett. El­sőszülött fiúk, Károly iskoláz­tatása ilyen szűkös anyagi vi­szonyok között nagy gondot okozott a családnak. De a gyermek taníttatása érdeké­ben vállalt áldozatok végül mégis szép gyümölcsöt hoztak, mert a 25 éves fiatalember, mint Pest vármegye váci já­rásának szolgabírája, abban az évben tette le hivatali es­küjét, mikor a forradalom zászlajára a szabadság, egyen­lőség és testvériség jelszavát írták. És ez a jelszó lett ve­zéreszméje a fiatal szolgabíró­nak egész életén át. Vácról 1849 januárjában menekülnie kellett, a várost fenyegető császári hadsereg elől. „Mellékutakon, melye­ken ő a lehangolt elméket is­mét éleszteni, a népet a forra­dalmi ügynek megnyerni, s a forradalmi kormány intézke­déseivel megismertetni igye­kezett, Kalocsára ment" — írja a halálos ítélettel végző­dő vádirat. Itt nyomban hoz­zálátott egy szabadcsapat szervezéséhez. Mintegy 200 bátor, a szabadság ügyéért minden megpróbáltatásra kész fiatallal Kalocsa irányában védelmi állást foglalt, a Duna bal partján. Hetekig sikerrel verte vissza a császári erők átkelési kísérleteit. S mikor úgy látta, hogy naponként gyarapodó serege már na­gyobb feladatokat is képes megoldani, feladta a passzív védelmi harcot és támadott. 1849. február 9-én éjjel ti­zennégy halászcsónakon át­kelt a Duna jobb partjára, ahol az osztrákok építettek ki hídfőállást. Észrevétlenül kö­töttek ki, a császári tábortól délre. Csónakjaikat bevon­tatták a nádrengetegbe és itt húzódtak meg maguk is más­nap alkonyatig. Február 10- én este azután a köd és a sö­tétség leple alatt a gerilla­csapat elindult az ellenség fe­lé. Nagy kerülővel úgy köze­lítették meg a tábort, hogy támadásukat a szárazföld fe­lől hajthassák végre. Az oszt­rákok erre álmukban sem gondoltak — mert valamennyi aludt. Csupán a vízpartra ál­lítottak néhány őrt. Ügy vél­ték ugyanis, hogy a magyarok elvonultak a szembeniévé partról, mivel aznap valóban egy árva lélek sem mutatko­zott a túlsó oldalon. A táma­dás gyors és eredményes volt. Az osztrákok közül, aki nem hullott el az első rohamban, az megadta magát. A siker ismertté tette a fiatal gerillavezér nevét. Számos polgári tisztséget ajánlottak fel neki, de ő továbbra is ka­tonáival maradt. Mikor tudo­mására jutott, hogy Eszék vá­rának áruló parancsnoka, Éder ezredes feladta a várat és a katonák szétszéledtek, Acs Károly megindult Eszék felé, bogy a felfegyverzett honvé­deket megmentse a haza és szabadság ügyének. Lelkesítő szónoklataival elérte, hogy a haza induló honvédek irányt változtattak és követték őt a honvédsereg szegedi hadkiegé­szítő táborába. Ács Károly Szegedről Kecs­kemétre, a megyegyűlés ideig­sét. ge. amely versnek elég gyen- igen komoly — Pila Anikó bizonyítéknak ellenben mellett. A címe: Az ulolsó eszménykép Mind elköltözött már: — kit a „ciprus lombja” Tündér suttogással ringat szűz álomba; Kit körül ragyogott a „szerelem gyöngye Most talcar zöld fűvel feledés göröngye. A feleség, aki a zászlót megvarrta, Maga is nyugszik már s a zászló alatta. Megannyi eszménykép, kikért szíve lángolt. Zengett ajkán a dal forró kívánságról. S ki valamennyi Iközt volt legdrágább kincse. Az a régi haza: az is elmúlt, nincsen. A kiről ő zengett, a kiért ő égett: Szép asszony, szép haza — letűnt régesrégen. Csupán egy maradt meg, egy emlékszik rá még, Fényes alakok közt egyedüli árnyék: Egy szegény czigánylány, egykor piros arcú, Tűz szeme, termete mint az őz, oly karcsú. Ez a két sötét szem hogy lángolt miatta, Ez a két sötét szem egyedül siratja. Csak neki nem jutott egy húr sem a lantból. Öt nem emelte fel, ő mindig alant volt. Vad erdő, vad mező tudja, mit szenvedeti. Mindig leány maradt, sohasem feledett. Arcrózsája hervadt, szemlángi kihalták, Csak bánata maradt örök fiatalnak. Nevét sem említik, ki utolsó híve. Azt se kérdik tőle, miért fáj a szíve? A költő alszik már, de művei élnek, Imádott szép nőkről örökké beszélnek; De arról a helyről, hova lelke lejár, Csak a. barna föld tud s barna cigányleány. Jókai ismerte Pila Anikót, tudta azt, hogy milyen kapcso­lat volt közte és Petőfi között, aki Költőn ismerkedett meg vele, amikor ott várakozott az öreg Szendrey döntésére. A ragyogóan szép, tizenhét esz­tendős cigánylány halálosan beleszeretett a lobogó szemű költőbe, akinek a szíve szintén fölgyulladt ettől a lángtól. Ta­lán Szendreyék gőgös vissza­utasítása is szította ezt az új lángot. A költői hónapok alatt a kedvese lett Anikó, külön­ben nem i& igazi cigánylány, mert az apja magyar nemes úr, az anyja pedig félcigány volt. Különben szőke haja is sejtette származását Minden­esetre cigánynak vallotta ma­* akkor került vissza ismét Hol­tára, amikor mindennek vége volt. A szabadságharcnak is, a költőnek is. Szendrey Julia szerelmének is. A költő fiát Anikó a ci­gánysoron nevelte föl és ci­gánynak nevelte. Talán neki sem árulta el soha, hogy ki volt az apja. Jókai a hetvenes években fölkereste Anikót a költői ci- gánysoron és amikor megtudta, hogyan él, milyen hűségesen őrzi szívében a költő emlékét, hogy esztendőről esztendőre a végzetes csata évfordulóján el­zarándokol a segesvári csata­térre és ott sírja el szeme ra­gyogását a tömegsír fölött, mélyen megrendülve csókolta meg a kezét. Akkor írta meg Az utolsó eszménykép című versét is. amely döbbenetes erejű, cáfolhatatlan bizonyí­téka Pila Anikó sírontúlig tartó hűségének és szerelmé­nek, de annak is* hogy ez a magasztos szerelem mennyivel igazabb. tisztább és szentebb volt Szendrey Júliáénál. Pila Anikó nem kérkedett vele soha, senki előtt, nem alapí­tott rá sem erkölcsi, sem anyagi igényeket. Pedig az ő két sötét szeme siratta egyedül még akkor is, amikor a másik asszony már sírba vitte a maga külön tragédiáját. Azzal sem törődött, hogy eltűntek a ver­sek, amelyek róla zengtek a költő lantján, hogy nevét sem említették soha, hanem szem­forgató diszkrécióval még azok is hallgattak, akik tudtak róla. Nem bántotta, hogy any- nyi más nő emlékének adnak örök életet Petőfi versei. Ani­kónak elég volt a tudat, hogy ő az egyetlen, aki igazán sze­rette és hogy ez a szerelem odavarázsolja a közelébe a halhatatlant mindig. Ennek a csodálatos szere­lemnek talán utolsó nyoma Is eltűnt volna. ha egy lelkes I erdélyi költő, Kibédi Sándor a| húszas években nem bukkan | rája. Petőfi születésének szá-jj zadik évfordulója alkalmából! 1922-ben Költőn nyomozott a| költő' emlékei után* Akkori szedte össze a Pila Anikóra 1 vonatkozó és még föllelhető | adatokat. A költői cigánysoron | találkozott egy Pila János | nevű, félkarú, akkor 28 éves| cigány kováccsal. Anikó uno-| kájával, Petőfi „legtökélete-1 sebb alteregójával”. Anikó f nagynéniétől tudta meg a Jó-| kai-látogatás részleteit és Ani-1 kő szerelmének történetét. Ki-1 bédi Sándor, akinek első ver-1 seire Barta Lajos, a Tanácsköz-§ társaság letiprása után Kolozs-| várra emigrált kommunista | költő figyelt föl először és aki | maga is harcos költője volt a | szocializmusnak. „Szeptember \ végén" címmel költői színjáté- % kot írt Petőfi és Pila Anikó § szerelméről. Darabját azonban 1 a húszas évek pesti színházai | azzal utasították vissza, hogy § fáznak az ilyesfajta témáktól, f Persze, hogy fáztak, amikor ez| a téma kissé összekuszálta 1 volna a kurzus-idők nagy | gonddal átmázolt Petőfi-port-1 réját. Kibédi Sándor 1933-ban | könyv formában adta ki da-i rabját, amely Kolozsvárt je-| lent meg, de a hazai sajtóban § így sem talált visszhangra, 1 Pedig, ha nem, de| a benne foglalt adatok ked-| véért érdemes lett volna föl-1 figyelni rá. Sőt még talán mai is érdemes. Mérhetetlenül \ gazdagodna a Petőfi-irodalom.i ha az új kutatás esetleg nap-% fényre hozna néhány ismeret-1 len Anikó-verset vagy néhány 1 ismeretlen részletét ennek a\ szemérmesen elkendőzött, cső-; dálatos szerelmi regénynek. | Magyar László I lenes székhelyére ment, ahol a pilisi járás főszolgabírói tisztségét ruházták rá. Időle­gesen tehát megvált a katona­élettől, s nagy ambícióval fo­gott hozzá járása területén a forradalmi közigazgatás meg­szervezéséhez. 1849. május 18-án egy proklamációt bocsá­tott ki, melyről a haditör­vényszék vádirata így emlé­kezett meg: „Afölséges dynas- tia és cs. kir. seregek ellen a leghevesebb kifakadásokkal élt, a népet kitartásra, a for­radalmi parancsok pontos tel­jesítésére és újoncok önkény- tes állítására hívta föl, a köz­ségi elöljáróságnak és papság­nak a nekik átküldött forra­dalmi függetlenségi nyilat­kozat ünnepélyes kihirdetését megparancsolá.” A szabadságharc utolsó szakaszában ismét a legveszé­lyesebb ponton találjuk. Hay- nau seregei már elfoglalták Pestet, s ő alig néhány kilo­méterre tőlük, a Csepel-sziget északi végében azon fárado­zott, hogy a Duna mindkét ágát lezárja, s ezzel lehetet­lenné tegye a víziúton tör­ténő utánpótlást az osztrák seregek számára. Nagyszerű elgondolásának megvalósítá­sához azonban már sem anya­gi, sem katonai ereje nem volt. Neki is, mint a függet­lenségi harc más vezetőinek, menekülnie kellett a véres megtorlás elől. Boszniába szö­kött, s itt rejtőzködött csak­nem egy esztendőn keresztül. Távollétében a hadbíróság ha­lálra ítélte, de büntetését ké­sőbb hat évi várfogságra eny­hítette. A szabadságharc bukása és a börtönévek kínzó magánya súlyosan megviselte idegrend­szerét. Egy Ízben, elborult el­mével öngyilkosságot is meg­kísérelt. Betegségéből szaba­dulása után sem gyógyult ki. A lassan emésztő téboly gyilkos fellobbanása ölte meg 1894. március 1-én. Az elfelejtett gerillavezér, a megye forradalmi tisztvise­lője ma is ott nyugszik a rác­kevei református temetőben. S bár a történetírás minded­dig adós maradt harcos éle­tének ismertetésével, az ő he­lye mégis azon dicső elődök sorában van, akik egész éle­tüket feláldozták népünk sza­badságáért, hazánk független­ségéért. Krizsán László Görbe János és Szirtes Ádám játssza a Razzia című, Nagy Lajos novellája alapján készült új magyar játékfilm főszerepét gát, a cigánysor egyik putri­jában élt és haláláig vállalta a cigánysorsot. A szőke hajú, rajongó cx- gánylány nemesebbnek és mérhetetlenül nagyobbnak bi­zonyult, mint a büszke Szend­rey kisasszony. Mert abban a pillanatban, amikor értesült arról, hogy megtört a jég és az öreg Szendrey végre jobb meggyőződése ellenére is bele­egyezését adta a házasságba, amikor megtörtént az eljegy­zés, Anikó úgy eltűnt a közel­ből, mintha a föld nyelte volna el. Pedig szive alatt már a költő gyermekét hordozta. Ott szülte meg valahol a mi- ramarosi erdők mélyén, ahová elbújdosott és ahonnan csak

Next

/
Thumbnails
Contents