Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

2

""zfCirlav

1958. OKTOBER 5. VASÁRNAP

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése

(Folytatás az első oldalról)

ütőivel abban, hogy létre kell hozni a magyar munkásság egységét. Ez a megállapodás volt a később kiszélesedett Magyar Front alapja.

— A frontban részvevő erők között akkor is volt egyetértés és volt vita is. Egyetértés Volt a harci célokban, amelyeket akkor úgy jelöltünk meg — mondotta Kádár elv- társ —, hogy a nemzeti függetlenség visszaszerzése és a demokratikus haladás biztosítása. Egyetértettünk már akkor abban is, hogy nemzeti függetlenség nélkül nincs társadalmi haladás. Vita volt közöttünk abban, hogy Hit- lerellenes frontunk elsősorban milyen osztályerőkre támaszkodjék és véleményeltérések voltak közöttünk a har- ti módszereket illetően is. Mi, kommunisták akkor is azon az állásponton voltunk, hogy a nemzeti függetlenségért folyó harcot a munkásosztálynak kell vezetnie az egész parasztsággal és a haladó polgársággal együtt és a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért folyó harcban minden eszközt, a fegyveres harcot is igénybe kell vennünk. Másoknak az volt a véleményük, hogy a hitlerizmus elleni harc legfontosabb társadalmi bázisa a polgárság -és a harcot, amennyire ez lehetséges, csak legális eszközökkel folytassuk.

— Az a tény, hogy az akkori népfront-mozgalom vezető köreiben jó ideig nézeteltérés volt ezekben a fontos kérdésekben, sajnálatos módon nagyon sok többletszenvedést hárított a nemzetre.

A történelem ugyanis eldöntötte, hogy a kommunisták álláspontja volt a helyes.

Gondoljunk csak azokra az országokra — Finnországra, Romániára, Bulgáriára sfc’o. ‘— amelyeknek ellenállási mozgalma elsősorban a munkásosztályra és a parasztságra támaszkodott, maga „után,.tudta vonni., a'póláatfeááót, és így képes volt harcba vezetni a nemzet többségét a hitleri fasizmus ellen, , így megfejelő időpontban kiléphettek a háborúból... Egyetértés esetén mi is teremthettünk volna olyan helyzetet, hogy ne maradjunk jogilag Hitler utolsó csatlósa, megmentsük Budapest hídjait, az országot a súlyos anyagi pusztulástól.

— Nem érdektelen ez a történelmi visszapillantás, mert a népfront-mozgalomiban ma

is sok kérdésben van egyetértés és vannak véleményeltérések is. Ezeket vitassuk meg nyíltan, őszintén feltárva kételyeinket — gondolatainkat.

A fontos az, hogy jussunk egyetértésre mindabban, amiben egyet kell értenünk,

s ne okozzunk felesleges vívódást a népnek és tempóveszteséget a fejlődésben.

— Ma — folytatta Kádár elvtárs — a népfront-mozgalom célja: a szocialista társadalom felépítése. A szocializmus egyet jelent nemzeti függetlenségünk megőrzésével, a béke megóvásával: Ezek a célok megkövetelik a népi hatalom további erősítését. Ezekről a célokról nekünk a Hazafias Népfrontban sokat kell beszélgetnünk, vitáznunk, hogy egyetértésre jussunk valamennyien.

Ez az egyetértés feltétele annak, hogy céljainkhoz mihamarabb közeledjünk.

Ezután Kádár János arról beszélt, hogy milyen erőkre támaszkodik m>a a munkás- osztály. Nem támaszkodik a polgárságra, hiszen a polgárságot, mint osztályt, felszámolták. De támaszkodik a parasztságra, az értelmiségre és a kispolgárságra.

— A parasztság — mondotta —, mint ez 1956 októbernovemberében bebizonyosodott, szocializmust, és nem kapitalizmust akar. Velük a tempó kérdésében vannak vitáink. Szerintem a gyorsabb előrehaladáshoz a faluban, az kell, hogy a dolgozó parasztság bizalma tovább erősödjék a Hazafias Népfront és a párt politikája iránt.

Ha az elnyert bizalom tovább erősödik, akkor ugrásszerűen fejlődik majd termelőszövetkezeti mozgalmunk is.

A városi kispolgárság támogatja a szocializmus építését addig, amíg az neki bizonyos anyagi bázist ad, és amíg kétséget /(jkjWÁRK JMSiputat jí* számára-sajét’ brztafo jövőjét, mint magánembernek és áh lampolgárnak. Ezt nekünk figyelembe kell venni és világosan meg kell mondanunk, hogy a városi kispolgárságnak van perspektívája Magyarországon. Sok évig kell az, amit a kispolgárság — mondjuk a kisipar — ad. Mi nem kell nekünk? Nekünk nem kell az üzérkedő kispolgár. A törvényt betartó, a tisztességes haszonnal megelégedő kispolgárra azonban szüksége van a társadalomnak és a népfront-mozgalomnak is.

— Közelednek a választások

— folytatta. — Mi emelt fővel állunk oda választóink elé. Mire fognak az emberek gondolni a választásokkor? Azokra az eredményekre, amelyeket mi két év alatt elértünk. Elbírálják majd politikánkat és a szavazással feleletet adnak arra is, támogatják-e ezt a politikát? S ha népünk e politika mellett szavazott, akkor az bennünket formailag is, hogy úgy mondjam, az esküvel egyenértékűen kötelez: ezt a politikát vigyük tovább. Ha nem így tennénk, becsapnánk a népet!

Mindig azt kell tennünk, amit a nép érdeke parancsol, még akkor is, ha a nép igazi érdekeit időlegesen kevesen ismerik fel.

A nép ezért becsülni fog minket. Tudom, sokan vannak olyanok, akik tavaly tavasszal azt gondolták, hogy általában (helyes, amit csinálunk, de azért a népszerűtlen feladatokat oldjuk csak mi meg, s azután jönnek ők a jótéteményekkel. Büszke vagyok arra, az úgynevezett népszerűtlen feladatokat becsülettel vállaltuk, s hogy pártom állt ennek a munkának az élén. (Hosszantartó, nagy taps.)

A kommunisták és a párton- kívüliek kapcsolatáról a többi között a következőket mondotta ezután: — Olyan vezetési stílust szeretnénk kifejleszteni

— és állítom, hogy már előrehaladtunk ezen az úton —, hogy ne parancsszóval vezessük a pártonkívülieket. Meggyőző szóval szeretnénk vezetni a pártonkívülieket, mert ők nemcsak egyszerűen vezetettek, hanem segíteniük is kell a vezetést. Mindenkit türelem, mel meg kell hallgatni.

— A kommunisták nem tudnak másképp vezetni, csak ha ismerik a nép gondolatait és számolnak velük. Minden kérdést együttesen kell tisztáznunk és így kell egyetértésre jutnunk. Ettől függ előrehaladásunk tempója is. Amikor aztán a dolgokat megvitattuk és egyetértettünk, akkor a Hazafias Népfront pártonkívüli tagja is képviselje azt, amiben megegyeztünk. Ez a garancia arra, hogy egészséges legyen a népfronton belül a helyzet és a népfront azt nyújthassa, amit a nép joggal vár tőle, hiszen a szocialista társadalom csak a nép műveként születhetik meg. Nem képzelhető el, hogy akár egy párt tagsága, vagy akár egy osztály is felépítse a szocialista társadalmat. A munkásságnak, a parasztságnak, az értelmiségnek és hozzáteszem, a városi kispolgárságnak a munkája is kell ehhez.

— Most, a választások során a vezetés a néptől nemcsak szavazatot kér. Szavazatra is szükség van, de fontos, hogy a nép a választások napja után is kövesse, támogassa a párt politikáját.

A választásoknak nálunk

népszavazási jellege is

van, nemcsak a jelöltekre, hanem elsősorban politikánkra szavaznak.

De ennek a politikának a megvalósításához szükség van az összes hazafias alkotóerők összefogására, szükség van a Hazafias Népfrontra. Ez egyben válasz arra is, hogy vajon a Hazafias Népfront pusztán választási szervezet-e, vagy pedig az összes alkotó, haladó hazafias erők maradandó népi mozgalma — mondotta nagy tapssal fogadott beszédében Kádár János.

hajó műanyagból

A moszkvai Kalinyin hajógyárban elkészítették az első műanyaghajók öntéséhez Szükséges formát. ; ;

A hajógyárnak mát1 van némi tapasztalata műanyagból készült vízijárművek építésében. Első termékük egy műanyagból készült csónak volt, amelyet ugyancsak műanyagból épített kisebb motoroshajó követett. Most megkezdték egy nagyobb — tizehöt tonnás — teherhajó építését poliészteres gyantából.

A hajótestet formába öntik. A hajó minden alkatrésze: a kajüt ajtajai és ablakai, a fedélzeti rész, sőt még a bútorok is ebből a poliészteres műanyagból készülnek. Az anyag, SSÜárüság tekjnteíében, nem marad el az acéltól. Az ülőhelyeket fenoplasztikkal vonják be, amely szintén rendkívül tartós és könnyen tisztán tartható. A mentőövek is ebből az anyagból készültek, sokkal tartósabbak és köny- nyebbek a parafánál.

Nem veszélyes, ha a hajó léket kap, mert a léket pillanatok alatt könnyen be lehet forrasztani. Az új hajó építése sokkal könnyebb és rövidebb ideig tart, mint más hajóké.

fím nap

1958. október 5, vasárnap, Aurél napja.

A Nap kél 5.48 órakor, nyugszik 17.18 órakor.

A Hold kél 22.08 órakor, nyugszik 12.35 órakor.

Várható időjárás: Az év- szákhoz képest meleg idő. Kisebb felhőátvonulások, legfeljebb néhány helyen esővel. Mérsékelt déli, délnyugatira forduló szél. A völgyekben reggeli ködök. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 21—24 fok között. Távolabbi kilátások: két-három nap múlva hűvösebb idő, esőkkel.

— HARMINCÄGYAS gyermekosztállyal bővült a nagykőrösi kórház. Az új kórházi osztályt, amellyel Nagykőrösnek ez a nagy jelentőségű egészségügyi intézménye 130 ágyas kórházzá növekszik, október 17-én ünnepélyesen adja át rendeltetésének dr. Doleschall Frigyes egészség- ügyi miniszter.

— MA KEZDŐDNEK Farmoson a Hazafias Népfrontbizottság rendezésében a Tá- pió menti szüreti napok. A délutáni kultúrműsorban fellépnek a tápiószentmártoni, lórévi, tápiószecsői, kiskun- lacházi és farmosi tánccsoportok és népi együttesek.

— NAGYGYŰLÉSEN emlékezett meg Hévízgyörk békebizottsága a Kínai Népköz- társaság kikiáltásának 9. évfordulójáról. A nagygyűlésen kínai vendégek is részt vettek.

— MÉG EBBEN AZ ÉVBEN kézi kapcsolású telefon- központot építenek Cegléden.

A BUDAPESTI HELYIÉRDEKŰ

VASÜT

igazgatósága értesíti az utazó- közönséget, hogy a Rákosszent- mihályig közlekedő helyiérdekű vonatokat hétfőn, azaz október 6-án Üzemkezdettől a Keletipályaudvar érkezési oldalánál a Festetics utca torkolatáig járatja. Ezzel egyidejűleg a helyiérdekű vasút a Kerepesi úton a Róna utcánál megállóhelyet létesített, ahol azonban csak a rákosszent- mihályi vonatok állanak meg. Ezzel a Nagy Lajos király úti lakótelepen lakókhoz közelebb kerül a helyiérdekű villamos- megálló.

— NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL fogadták a látogatók a damaszkuszi nemzetközi vásár magyar pavilonját. Nagy sikerük volt a (híradástechnikai gyártmányoknak, az Orion-rádióknak és az itt első ízben bemutatott Pannó- nia-motoroknak.

— VÁROSÉPÍTÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyílik október

10- én a Nemzeti Szalonban. A kiállításon bemutatják a főváros rendezésének eddig kialakult terveit.

— JÁRÁSI KÜLDÖTTÉRE TEKEZLETET tartanak a szentendrei járás vöröskereszt-szervezetei október 9-én reggel 9 órai kezdettel a város tanácstermében.

— A II. NEMZETKÖZI MŰVÉSZI FOTÓKIÁLLÍTÁS megnyitója október

11- én lesz az Ernst Múzeum*

ban. Megnyitó beszédet mond Szakasits Árpád.

A TELEVÍZIÓ MŰSORA

ma délelőtt 10.00 órai kezdettel: Ifjúsági filmmatiné: Repülés a holdba (szovjet rajzfilm). Rejtelmes sziget (Verne Gyula regényének filmváltozata). 19.00 órakor: Bartók- fesztivál. Közvetítés az Állami Operaházból. A kékszakállú herceg vára. A fából faragott királyfi. A csodálatos mandarin.

A Nagyvásártelepre szombaton reggel 104 vagon és 15 tehergépkocsi áru érkezett, ebből 27 vagon vegyes zöldáru, 35 vagon burgonya és 42 vagon gyümölcs.

A földművesszövetkezeti csarnoki hentesboltok sok füstölt árut hoztak forgalomba. A füstölt sertéskolbászt kilónként 35, a sózott szalonnát 36. a kenyér- szalonnát 37, a füstölt csémege- és kolozsvári szalonnát pedig 46 forintért árusították. A szövetkezeti baromfiboltok a tisztított tyúkot kilónként 28.50, a tisztított belescsirkét 33, a bontott tyúkhúst 34, a tyúkaprólékot 17 forintért adták. Az élő csirke kilóját 26, a tyúk kilóját 22, a kakast 19 forintért hozták forgalomba. A vöröskáposzta ára a jó termés eredményeként kilónként 2 forintra csökkent. A gyümölcsök közül az osztályozott őszibarack árát kilónként 4.40—1*0.60 forintra szállították le, a birsalmát pedig 3.80—4.40 forintért árusították.

(1)

I. fejezet.

MIRŐL VAN SZŐ?

— Nem bírom tovább, Jack! Nem bi-rom!

A magas, karcsú férfi izgatottan pattant fel helyéröl, és csattogó léptekkel futkosott a szobában. Barázdás arcáról kövér verejtékcseppek folytak, rekedten, szaporán lélegzett.

— Jack, még néhány nap ebből a munkából, és megőrülök... Nem bírok magammal! Szeretném darabokra törni ezt az átkozott integrátort!

. A férfi megállt, kezét homlokára szorította és az ablak- párkányra könyökölt.

Az ablak mögött szinte höm- pölygött a sűrű, nyirkos, fülledt trópusi éj. Se hang, se villanásnyi fény a puha, áthatolhatatlan káoszban. Csák az ablak vékonyan szivárgó sárga világossága —, de mielőtt a földre ért volna, az is eloszlott a ködben.

— Miért vagy ilyen durva, Jack? — A férfi hangja betegesen remegett. — Évtizedek óta ismerjük egymást... Sohasem voltál ilyen ...

A rendkívül bonyolult készülék előtt ülő, zömök, egészségtelenül puffadt arcú férfi eleinte egykedvűen szivarozott. *Végre felemelte fejét, és száraz gonoszsággal mondta:

— Te sem voltál még soha lelkibeteg, Harry. Inkább ülj a helyedre és tölts új kazettát.

Hallottad? — a főnök visszaérkezett. Nem akarom, hogy miattad megmossa a fejemet.

Harry nehéz sóhajjal ván- szorgott a laboratórium túlsó végébe. Jack időben szólt rá: az ellenőrző lámpa mutatta, hogy a főnök új kazettát kér.

Harry gyorsan, kazettát váltott, és a készülékhez ment; feltöltés után jelezni * kellett, mint mindig.

— Adj ellenőrző jelet, Jack! — mondta Harry, most már a megszokott, mindennapi hangján.

Jack gyorsan fordított a kap. csolón.

— Kész... Csökkentsd ..; Fokozatosan... Még... Még...

Harry figyelmesen nézte a készüléket. A tejfehér ernyőn két világoszöld vonal táncolt, kígyózott: átugrottak, vastag csomókban keresztezték egymást, majd finoman összefolytak. Már csak a vonal teteje osztódott ketté.

Harry, alighogy elmozdította a készülék fogantyúját, élesen felkiáltott, és hátravetette ma- aát a karosszékben. Szemét hihetetlenül erős fény csapta meg. Lila sugár szúrt a szemébe, pupilláját hajszálfinom pengék vagdalták, majd mint az olvasztott vas, agyába nyomultak.

— Jack..:

Harry már nem kiabált. Tenyerével eltakarta szemét, és alig hallhatóan suttogott: — Kapcsold ki... Kapcsold ki.,,

Honnan jön a fény? Kapcsold ki..;

Jack ezt már nem tudta elviselni. Felemelkedett helyéről és az ijedtség árnyalatával hangjában, durván rákiáltott:

— Mit beszélsz, Harry? Milyen fény? Bagoly vagy, hogy félsz a száz wattos lámpától7

Harry nem felelt. Félrebillent fejjel, halálsápadtan, eszméletlenül feküdt. Jack odarohant hozzá, megrázta a vállát, majd karjában a díványhoz vitte és lefektette. Harry kinyitotta a szemét:

— Köszönöm, Jack. Te igazi barát vagy ... Mondd, mi volt ez? Villám? Kapcsold be a villanyt, mert nem látok!

Jack felkapta, a fejét: a mennyezetlámpa fényesen világított. mint eddig is.

— Várj csak, Harry, várj! Eloltom a felső világítást és megpróbálom az asztali lámpát... — Jack kikapcsolta a villanyt, s a másik lámpához fordult. Harry hunyorogva sürgette:

— No, gyorsan, gyorsan ... Szörnyű sötét van, és nekem még ellenőriznem kell a készüléket.

— Ne izgasd magad, Harry! Lehet, hogy az állomás sérült meg.

Jack most hirtelen barátja szeme felé bökött. Harry nem mozdult, pillája sem rebbent. Jack hátán végigfutott a hideg: félvalk, fél&rült ember feküdt előtte.

— Pihenj csak, Harry, majd elvégzem az ügyeletet helyetted. — Jack remegő kézzel töltött néhány csepp szeszt. — Tessék, idd ki, én megyek a szerelőhöz.

Harry ivott, kis grimaszt vágott, s tüstént elaludt. Jack elhelyezkedett a díván szélén, és eltűnődött a történteken. Nem tudta, mitévő legyen. Értesítse a főnököt? De hiszen Mr. Harwood egyszer és mindenkorra megtiltotta, hogy a laboratóriumban zavarják. Bármi történjék is... Hívja az orvost? Az a fajanleó még az őrültek házába viteti Harryt!

Jack őszinte részvéttel nézte barátját. Harry nyugtalanul aludt, álmában fel-felkiáltott, zihálva szedte a levegőt. Arca meg-megrándult, felnyögött... Igen, kétségtelen: Harry beteg. Hát csak pihenjen.

Jack Peterson egyáltalán nem volt keményszívű ember és nagyon szerette Blackwellt. Több mint húsz évvel ezelőtt, a winstoni kollégiumban ismerkedtek meg. Azóta együtt járták a jelentéktelen mérnökök örömtelen életútját, mint mindazok, akiknek nincs tehetségük az üzlethez. Boldog napjaik elég ritkán akadtak, de annál gyakrabban szűkölködtek a létért folyó küzdelemben, és csak az őszinte barátság tette elviselhetővé a sok bajt és keserűséget. Egv- egy nyers tréfa, sőt néma kézszorítás is fel tudta oldani a rossz hangulatot; ilyenkor újra elmerülhettek abban a szomorú optimizmusban, amely az „átlag-amerikaiban" mindig

ébrentartja a szerencsés véletlen lehetőségét,

De most valami érthetetlen dolog történt. Lehet, hogy az elviselhetetlen trópusi hőség, a túlfeszített munka, vagy Harry mindennapos hallucinációi miatt. Jack valahogy egészen átalakult. Rendíthetetlen és kemény lett. Harry kínlódása elégedetlenséget keltett benne. Mégis, a méreg, az ingerült közérzet azonnal eltűnt, amint elhagyták a laboratóriumot. Igen, el kell menni innen; minél előbb, annál jobb.

Jack köpenyével betakarta Harryt, ellenőrizte a készülék működését, aztán a karosszékbe ült és elgondolkodott.

Bizony, már tíz napja dolgoznak ebben a laboratóriumban, de sem a kísérletek irányát, sem a célját nem ismerik. Harwood professzor mint kitűnő képzettségű rádió- mérnököket vette fel őket, munkájuk azonban szinte a laboránsok színvonalán állt. Vajon honnan érkeznek ezek a valószínűtlenül rövid rádióhullámok, melyeket felvesznek, megerősítenek, speciális filmre rögzítenek és — mint első követelmény — magas feszültségű kábelen továbbítanak valahová ... Mi ez? A legújabb rádiólokátor kísérlete? Sem a séma, sem a munka jellege nem felel meg ennek a célnak. Valamilyen „halálsugarak” lennének? Ez persze képtelenség ... De mégis, mi az oka, hogy a mindig türelmes és nyugodt Harry egyszerre hisztériás lett?... Hol sóhajtozik, hol különböző testrészeit fájlalja ... De ma... megáll az ész!... egy képzelt fény felvillanása után megvakult...

Jack annyira elmerült töprengéseiben, hogy teljesen megfeledkezett az integrátorról. Csak a telefoncsengő hangjára ugrott fel.

— Igen, igen, Mr. Harwoodl ;.. Nem aludtam, Mr. Harwood ... Harry megbetegedett, Mr. Harwood... Nem, többet nem fordul elő... Itt fogok ülni a készüléknél.

Jack gyorsan megtörölte ve- rejtékes, tar fejét és a készülékhez futott. A kazettát köny- nyen kicserélte, de az integrátor beállítása sokáig nem sikerült. Amikor kigyulladt a „Feljegyzés” feliratú táblácska, még mindig a reosztáttal bajlódott.

A motor halkan búgott. A készülék ernyőjén megjelentek a hullámvonalak. Majd az egyik görbe vonal hirtelen felszökkent, megremegett és szét- foszlott a finom nyelvecskék között. Ebben a pillanatban mély sóhaj hallatszott.

— Mi volt ez? — Jack gondterhelten nézett Harryra. Az nyugodtan szuszogott. A sóhajtás egyre erősödött, de nem lehetett megállapítani, honnan jön: egyszerre minden oldalról hallani lehetett. Agyában érthetetlen, aggodalmas gondolatok kavarogtak, homályos képek bukkantak fel, szíve szaggatottan vert.

Jack behúnyta szemét, megtörölte homlokát. Most kezdte érteni Harryt, titokzatos, érthetetlen gondolatok bénították meg akaratát, kötötték gúzsba testét. Valami arra késztette, hogy visszahúzza balkarját —• tüzes forróságot érzett.

S mert tudta, hogy nem lehet tovább bírni ezt a beszámíthatatlan állapotot, minden figyelmét a készülékre összpontosította.

(Folytatjuk)