Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

1958. OKTÓBER 26. VASÄRNAP «it HL C hírlap ÍNYENC eledel a pulykahús — jól jövedelmva a pulykatartás Tápiógyörgye határában jár­va, sokszor szemünkbe tűn­nek az országút menti földe­ken legelgető, bogarászó puly­kanyájak. Sokan tartják ezen a környéken ezt a nagytestű, kiváló húsú szárnyast. Lako­dalmakon, családi összejövete­leken szívesen tálalja fel a gazdasszony ropogós-pirosra sütve, amit aztán örömmel és kellő étvággyal nyugtáznak a vendégek. Bár az is igaz, a fő­városi piacokon nem keresik érdemének megfelelően a puly­kát. Sokan — nem tudni miért ■— idegenkednek tőile, s azt mondják: egyék csak az ango­lok! Pedig aki evett már puly­kalevest, vagy vékony sze­letekre vágott rántott pulyka­mellet, aligha képzel el ennél finomabb falatokat. Sőt — én még nem próbáltam, de a tá- piógyörgyei asszonyok esküsz­nek rá — a legínyencebb ele­del a pörköltnek elkészített pulykafej, a nyakán levő pi­ros, meg lila mirigyekkel, le- benyeggel egyetemben. Aki nem hiszi, próbálja meg! No, de nem csupán az az egyetlen előnye a pulykának, hogy ízes falatokat ad, hanem jó jövedelmet is hoz gondos gazdájának. Nem ok nélkül hangsúlyozom, hogy a gondos gazdának hoz jövedelmet a pulyka, mert bizony nagy fi­gyelmet, lelkiismeretességet Igényel a gondozása, különö­sen kicsi korában. De kérdezzünk meg egy hí­res pulykatartó gsedasszonyt, Menkó Mihálynét, hogyan is kell gondját viselni ennek az állítólag kényes jószágnak. — Először is. igaz-e, hogy kényes a pulyka? — Kicsi korában bizony ké­nyes — feleli Menkómé! — Ha akkor nem vigyáznak rá, könnyen meghűl, elpusztul. Különösen az esőtől kell fél­teni. Tavasszal mindig az eget lesem, nem jön-e egy hirtelen zivatar, mert ha megázik a kis pulyka, akkor már vége. De csak addig kényes, amíg ki nem hányja borsókéit, a nyakán levő mirigyeit, azután már megerősödik, nem árt ne­ki a jégeső sem. Sokba kerül-e a takar­mányozása? — Az is csak addigi amíg kicsi. Akkor túróval, majd aludttejjel kevert zöldhagy­más darával etetjük. Mikorra eljön a nyár. már alig kémek enni. Mennek szerteszét a ha­tárba és összeszednek minden tücsköt-bogarat. — Nem tesz kárt a vetések­ben? Nem. Sőt, még hasznot is hajt. Mellettünk állami gaz­dásági földek vannak. Tavaly herével, voltak bevetve. Kü­lön kértek, hogy engedjük rá a pulykákat, hadd szedjék ösz- sze a kártékony bogarakat. — Érdemes hát pulykát tar­tani? — Nagyon is érdemes. Én minden évben tartok. Menkóék udvarán most is vagy száz pulyka berzenkedik. Ahogy megsaccoljuk, mór most 10—12 kilót is nyom egy-egy pulykakakas. De a jércék se maradnak alatta a 7—8 kiló­nak. A földművesszövetkezet­tel kötöttek rájuk értékesítési szerződést. Tizennyolc forin­tot kapnak majd a pulyka ki­lójáért. Másfél hónap múlva kerül sor az átadásra, addig is magúikra szednek még leg' alább egy kilót. Megkérdez­zük a gazdasszonyt, szokott-« pulykát tömni. — Néha szoktam. Ha kuko­ricával tömjük, ugyanúgy meg­hízik, még mint a kacsa. Hát ha dióval tömjük, akkor a finom! — Tömött már dióval is? — Tömtem, de csak ma­gunknak. Tehát — mint az elmondot­tak alapján kiderül —, a puly­katartás nem túlságosan költ­séges, érdemes vele foglalkoz­ni kis- és nagygazdaságokban egyaránt. Elsősorban termelő­szövetkezeteink figyelhetnének fel erre. Egy tagban levő nagy területeiken száz számra nevel­hetnék ezt a szárnyast, amely az eladási ár .mellett még egy igen-igen jelentős hasznot is hajtana számukra: fizetés nél­kül szedné össze a répabarkót, meg a sajnálatosan elszaporo­dott burgonyabogarat. Szebelkó Erzsébet Január 1-től a községfejlesztés javára fordítják a házhelyek értékesítéséből befolyó összegeket A pénzügyminiszter rendel­kezése alapján az állami ház­helyek értékesítéséből szár­mazó bevételeket 1959. január 1-től nem az állami költség- vetés, hanem az illetékes vá­rosi, vagy községi tanács köz­ségfejlesztési alapjának javára írják. Egy év alatt ily módon 30—40 millió forintos többlet- bevételhez jutnak a tanácsok, ebből az összegből újabb ház­helyeket alakítanak ki, köz­műveket építenek, fejlesztik a helység egészségügyi, kulturá­lis és szociális intézményeit. Ankét a törvényességről Ankétot rendezett a törvé­nyességről Vácott a Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének váci járási bi­zottsága a vállalatok és szövet­kezeteik vezetői, szakszervezeti elnökei és az egyeztető bizott­ságok tagjai részére. Pöstyényi István járási el­nök megnyitója után Lovász Szabó László járási főügyész Tanyaközpontot létesít a nagykőrösi Szabadság Tsz A nagykőrösi Szabadság Tsz-ben 95 család 1500 kát. hold területen gazdálkodik. Közülük mintegy 90 csa­lád Nagykőrösről, vagy a hat kilométeres körzetben levő ta- nyavilágból jár dolgozni a tsz- be. Sok problémát, nehézséget jelent ez a tagoknak, régóta tervezik ennek a lehetetlen helyzetnek a megváltoztatását. Javaslatukra a megyei ta­Városrendezési szempontból sem merült fel kifogás a ta­nyaközpont létesítése ellen, amely egyébként ideális helyen fekszik, a Nagykőrös—Csong- rád közötti makadámúttól alig 400 méterre. A tsz és a szomszédos állami gazdaság a közeljövőben távlati tervet ké­szít a Városépitési tervező Vál- 'alat közreműködésével. Ezt a gyönyörű pulykakast nem adja el Menkó néni. Továbbtenyésztésre hagyja meg ismertette a törvényesség be­tartását előíró jogszabályokat, a büntetőtörvénykönyv parag­rafusait. Részletesen foglalko­zott a vezetők fegyelmi jogkö­rével, az egyeztető bizottságok feladataival. Előadásában megállapította, hogy a vitás döntések legnagyobb része a törvények nemismeréséből, helytelen magyarázásából ered. Az előadás után megtárgyal­ták a szakszervezet járási bi­zottságának munkatervét. Sző volt a téli felkészülést ellen­őrző munkavédelmi szemléről, egy megnyitandó munkavédel­mi kiállításról, majd Kormos Zoltán, a megyei instruktor is­mertette a szakszervezet sa­játos választási feladatait. A fiatal írók stúdiójának első bemutatkozása Néhány hónappal ezelőtt megalakult a fiatal írók stú­diója. Tervbe vették, hogy az ifjú költők, elbeszélők, novel­listák műveiből irodalmi mű­sorokat állítanak össze, s eze­ket előadják a főváros műve­lődési otthonaiban, üzemeiben. A stúdió első bemutatóját ok­tóber 30-án tartják, az Egres- sy Klubban. Az est műsorá­ban Győré Imre, Nagy László, Demény Ottó, Papp László* Fábián Zoltán, Fejéri Endre verseit, írásait tolmácsolják majd fiatal előadóművészek. A bemutatón részt vesznek Csepel, Angyalföld, Újpest, Pesterzsébet művelődési ottho­nainak vezetői, akik az elő­adás után eldöntik: a követke­ző hetekben hol rendeznek hasonló irodalmi esteket. Megkezdődött az első magyar levelezési hét Jelszava: írjatok! Válaszol­jatok! Mintegy 20 évvel ezelőtt több külföldi országban in­dult meg ilyen mozgalom. A levelezési hét megtartása az emberiség egyik leghatalma­sabb nemzetközi szervezeté­nek, az Egyetemes Postaegye­sület alapításához fűződik. Relativitás A7 agynehezen ■L' jeltornászom magam a 33-as villamosra. Sze­rencsém van, egy áramlat hamaro­san besodor a ko­csi belsejébe. Szi­lárdan megvetem a lábam egy ol­dalülés melleit és a réz fogantyúba kapaszkodom. L ökdösnek. jobb­ról, balról, hátul­ról. Én is, miként a hullám, adom tovább a lökést balról jobbra, jobbról balra, há­tulról előre. Idő­sebb ember ül előttem, s vala­hányszor meglö­köm vagy kényte- len-ikelletlen előre hajolok, újságja felett felpislantva, szemrehányóan rámnéz. Dühös vagyok rá. Mégis csak szemtelenség. Nemhogy örülne, hogy egyáltalán ül­het. Még ő a sér­tett, ha egy kicsit rátámaszkodom. Neveteséges. Aki ül, élvezze azt, s ne halmozza az él­vezeteket. Ki lá­tott már ilyen tö­mött kocsiban ol­vasni? Az Árpád-hídnál sokan leszállnak s én is helyhez ju­tok. Leülök. Dia­dalmasan nézem, hogy tolongnak a lépcsőn az új fel­szállók. Előveszem a könyvem s ol­vasni kezdek. Il­letve. csak szeret­nék olvasni. De nem tudok, mert egy kövér nő áll mellettem és ál­landóan lökdös. Bele-belehajol könyvembe, akta­táskája váltam dörzsöli. Gebeszke- dik a fogó után s teljesen elveszi előlem a világos­ságot. n ettenetes, mi- fi lyen tapintaU lanok az embereik. Ahelyett hogy szi­lárdan megállna a lábán, teljesen rámdől. Ügy lát­szik, engem néz talpkövének, tá­maszának. Észre- vehetné, hogy kar­jával elfogja elő­lem a világossá­got. Fogódzhatna egy kcsit másképp is. Ránézek megró- vóan s még 6 horkan fel sértő­dötten: nemhogy örülne, hogy ül­het! Hát nem lehe­tetlenek az embe­rek? K. M. nács végrehajtó bizottsága nemrég határozatot hozott. A nini(iiiniiiimi4tiiiitH<immmti,iMHMMi»itiiiii,HH,itiii^it,lTiHniini,t,m«Mi*m*MMi,H,ii«imiiHiimiitHitMiifiiii*aiiim»iiiii*iiiiiiii(miiiililiiMliiiiii< Miiiiif,f,*,i,iil,iil,f,l,lti„,in,„itii„ft«nftmiiiiti termelőszövetkezet fejlődése | érdekében | \ *“•*•hw 1 .........":ó: ( UaUxunmók uwilJtrU íi (dmM Nagyk őröstől hét kilomé­terre, 47 kát. hold területen tanyaközpontot létesítsen a tsz. f Mészáros Ottó: 0) Ez a terület nincs betagositva, | s itt 40 lakóház építése bizto- § sítottnak látszik. I „, ., Az építkezést 12 család még 1 Választási hart. Mennyi em- az idén megkezdi, az építő- I lék, s mennyi keserves szenve- anyagot már megvették. A | dés ül el az emlékezetben er- következő 2—3 évbein — az ed- | r<51 a két szóról. Cifra urak digi jelentkezések alapján — | hadákozása, ágáló virilisek tű­rni ntegy 55 tsz-család építi fel | lekedése a koncért, voksért, családi házát. A tanyaközpont- | mandátumért. ígéretek árada- ban a lebontandó épületek I ^a> kortesek töltötte ital, s anyagának részbeni felhaszná- | csendőrök kezelte puskatus! lásával kultűrházat és központi | Mit írt József Attila? irodát is létesítenek néhány |„Cicáznák a szép csendőrtollak, éven belül. A tanyaközpont § mosolyognak és szavatolnak, közelében kéttantermes iskola, X megírják, ki lesz a követ, egy vegyesáru bolt és telefon is f hisz „nyíltan" dönt, ki ezer éve, A LEGIGAZABB AGITATOR mogatja-e a szocialista dőt?! joven­van. Rövidesen bevezetik a vil­lanyt is a központba. Tischbein kazánhoz vizsgázott fűtőket FELVESZÜNK Megfelelő gyakorlattal bírót levizsgáztatunk. Jelentkezés: FINOMPAMUTFONÖ, Vác. Munkaügyi osztály. | magával kötve, mint a kéve, | sunyit vagy parancsot követ." | Csendőrtollak diktálta, kor- § tesek ellenőrizte szavazás | hány, de hány zajlott le, s utá­lj na semmit sem változott a sze- I gényember sorsa, utána is ke- I vés és keserű volt a kenyér, | sok és nehéz a munka, távoli | és elérhetetlen az emberibb, I szebb jövendő. 1 Választások előtt állunk ma | is. Ma is folyik választási hare, | de nem urak egymásközötti I harca ez. hanem a valóság és ! a maradiság, a felejtő emlék e- I 2ef és a felidézés, a tegnap és | holnap harca ez. Mert nem II mindegy: aki az urnák elé jp- 11 rul, tudja-e, mire szavaz, ér­| zi-e, hogy mit választott, 1 akarja-e, s minden erejével tá. Tápiószelére mentem el, hogy a legigazabb agitátort szólaltas­sam meg: az életet! A legiga- zabbat, amin nem változtathat ügyesen használt szó, amihez nem lehet toldani-foldani ígé­retek kétes batyuját, ami: a valóság! Múlt és jelen szólal meg ebben a riportsorozatban, öreg és fiatal emberek szavai sorakoznak tanúkként, elmúlt évtizedek keserűsége és a ma mind hangosabb, mind győze­delmesebb öröme az, ami bizo­nyít; mennyit haladt előre a világ, kik által, s hová vezet az út? Nincs ebben a faluban sem­mi különös. Olyan, mint a töb­bi. Olyan volt a múltja, s olyan a jelene is. A tipikus falu ez, magyar falu 1958-ban. S ezért jó példa. Ezért igaz agitáció. Mert nem kirakat. Mert nem kivétel Hanem min­denütt, mindenhol megtalálha­tó igazság. A mi valóságunk, a magunk teremtette élet való­sága, amihez nem kell hozzá­tenni, s amiből nem kell elven­ni, mert úgy igaz és úgy szép, ahogyan van. Hiszen elég az utcára lépni. Már ott is új fogad. Betonjár­da az állomástól a falu köze­péig. Hogy bejáró munkásnak, dolgát végző parasztembernek ne kelljen nyakig a sárba me­rülnie, míg hazaér. De hisz volt betonjárda 1945 előtt is! Volt ám! A községházától bits- kei Bitskey Illés főjegyző úr rezidenciájáig, nehogy saras legyen a bokája! De, több: egv méternyi se! Mert a sár a pa­rasztnak dukált! Most meg mindenkinek betonjárda. Mert a Jókai utcában csinálják most, rakják a betonlapokat, a kisfalusi utat meg kövezik, ott dübörög rajta a henger, ott csörren a villákon a zúzottkő, száműzött lesz onnét is a sár! Van ebben jelkép is. Nem egyéni érdek diktálja az út ka­nyarodóit, mint annak idején. Hanem az: merre laknak töb­ben. hol használ legtöbbet a köves, betonnal fedett út?! S mi ez, ha nem jelkép? Annak a jelképe, hogy megcserélődött ebben a világban szinte min­den. Fogalmak és célok, s még az igazság is más lett: urasko- dó kisebbség terrorigazsága he­lyett az uralmon levő többség életigazolta igazsága. Az emlékezet helye a temető. S nem árt elmenni a'szelei te­metőbe. Hogyan őrzik a múl­tat? Díszes, kevély, márvány­ból rakott sirboltok tövében besüppedt halmok dűlt fake­resztje int: még itt sem lett egyenlő az ember. A szegény­ember piacra vitte egyetlen te­henét: meghalt az asszony, s kell a pénz, hogy elföldeljék sokat verejtékező testét. S az egyetlen kincs, az egyetlen va­gyon így vált egy talpalatnyi földdé. S az életet kiszívó, ge­rincet roppantó urak, a Bits- keyek, a Vitziánok s a többiek díszesebbnél-díszesebb sírbol­tokat emeltek. Volt miből, vol­tak, akik megkeresték. S bárhová megy az ember, mindenütt régi és új mesél. A kastély, mely bogaras kegyel­mes lakhelye volt, most óvoda. A másik, hol macskáinak élő vénkisasszony rakta unalmá­ban napról napra a passzián- szót, ma arról vitatkoznak a tsz emberei: mennyi műtrágya kell jövőre. Klára-telep. m voit Györ­gyei Illés ezerholdas szőlője. Aki napkeltekor nem volt kinn, nem kapott napszámot. Mehetett, ahová akart De nem ment! Inkább dolgozott egy napot ingyen, mert akkor hol­nap is jöhetett, s akkor már fi­zetséget is kapott. Ma karcsú lányok víg danája cseng a tő­kék fölött. Sok-sok gazda ka­pott itt fél holdat, egyet. Most tervezik a hegyközség megala­kulását. S Györgyey Illés biro­dalma ma azoké. akik akkor csak dolgoztak ott. de szüretel­ni soha nem szüreteltek. Karikázik a rendőr. Gazda hajt vele szemben, megrántja az istrángot, megállnak, leke­zelnek. Nevetnek valamin na­gyot, aztán továbbállnak. Hej, Tóth csendőrtiszthelyettes úr­nak de lekapták a süveget! Félreállva az útbóL S ha elha­ladt, nagyot sercintett a gaz­da: fulladj meg zsírodban! Volt azelőtt a falunak egT része, a Halesz. Ma már ön­álló község, de akkoriban jel­lemző volt az életre a telepü­lés neve: Halesz. Ha lesz, lesz, ha nem lesz, nem lesz. Ebből lett a Halesz. S mindennel így volt a szegényember. Ha lesz... A ha mindenütt ott volt. 5 ma már mind sűrűbbeai marad el a ha. Mind sűrűbben úgy hallja az ember: lesz, meglesz! A nagy események közé szá­mítódott, ha a szolgabíró ellá­togatott a faluba. Most meg nemrég járt ott Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. Különb­ség? Jelkép? Bizony az. Sze­gény emberrel mi dolga volt az uraknak? Adja be az adót. dol­gozzon. míg bir, aztán húzhat­ták a lélekharangot. Az Elnöki Tanács elnöke meg addig be­szélgetett a tanácsházán a pa­rasztokkal, hogy a rendezők már igencsak szívták a fogu­kat, a nagygyűlésre kell men­ni! Lehetne a sorolást folytatni tovább. Mert ha akarja az em­ber, ha nem, minduntalan eb­be a különbségbe botlik. Ész­re kell vennie, látnia kell, ho­gyan. mit változott az élet, s ha ezt meglátja, akkor azt is bizonyságul kapja: az élet, az általunk s az értünk megválto­zott élet a legjobb, a legiga­zabb agitátor, a legtöbbet mon­dó, a legkézzelfoghatóbb. Hát erről az életről számol be riportsorozatunk. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents