Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-23 / 250. szám
1958. OKTÓBER 23. CSÜTÖRTÖK wit HE afCivUw 3 Egy füstbement beszélgetés =« A beszélgetést Herein Gyula, az állami gazdaság üzemegységvezetője folytatta volna a budakeszi gazdálkodókkal és termelőszövetkezeti tagokkal vasárnap délelőtt, mégpedig igen fontos dologról Például Olyasfélékről is szó esett volna, hogy joga van-e letörni az állami gazdaságnak a piaci árakat, illetve jogukban áll-e a kofaasszonyoknak vetéssel fenyegetniük az üzemegységvezetőt ... Ahogy az érdekesnek ígérke. ző tanácskozás színhelyére siettünk, Ságvári liget és a község között, a szanatórium tájékán néhány kosarazó árussal találkoztunk. — Nem megy az üzlet, papa? — Megette a fene. Én nem adhatom 1,80-ért, mint a gazdaság, mert éhenhalok. — Hanem mennyiért adná. ha volna vevő? — Hatért adtam, volt is rá vevő, de tegnap beütött a krach. Tizenhárom mázsát dobtak a piacra 1,80-ával. •— Lám. úgy tudom, ma a kultúrházban erről is szó lesz. — Ezt meg én nem tudtam — hőkölt vissza az öreg, s újból trombitálni kezdett. — Jöjjön velünk, meghallgatjuk az előadást. — Á, nem megyek, hivatlan vendég nem szeretek lenni. Hivatlaü vendég? Majdnem így volt, csakugyan. Igaz, a kultúrhóz ajtaján papírszelet- két lenget a szél, a következő felírással: „Vasárnap, 19-én délelőtt 10 órakor a kultúrházban az állami gazdaság szőlőtelepvezetője előadást tart. Címe: Mit termelünk és mit termelhetnének még Budakeszi földjében1 Ugyanakkor kiállítás is lesz helyi terményekből. Az előadás meghallgatására és a kiállítás megnyitására szeretettel meghívjuk Budakeszi közönségét Belépés díjtalan!“ Ám a díjtalan belépés ígérete sem hatott elég csábítóan. Fél .11 is lehetett juár, amikor megkérdeztük a kultúrhóz gondnokát, lesz-e valami a lore hirdetett műsorból. — Lesz hát — válaszolta —. csak várjuk a közönséget. Hiába várták még 11, sőt 12 órakor is. Pedig később a párt- szervezetben közölték velünk, hogy az árva kis cédula mel lett „egyéb propaganda is volt". Az egyik elvtárs ugyanis tudott róla, hogy Angyal János igazgatótanító, a kultúrotthon igazgatója felíratta a gyerekekkel a dolgozatfüzetükbe a plakát szövegét, s megmondta nekik, mutassák meg szüleiknek mindannyian. Azt viszont senki, sem érti ma sem, miért nem akarta pénteken és szombaton kidoboltatni a tanács az eseményt. A tanácstitkár szombaton délben állítólag arra hivatkozott, hogy ,, a kisbíróknak fontos kézbesíteni valójuk van, nem érnek rá dobolni. Dehát nagy munka lett volna-e nyakukba akasztani a dobot, s kézbesítés közben egy-egy utcasarkon felolvasni a hirdet- 'ményt? Az igazgató most igen mérgesen járja a kultúrház üres termeit. — Az előadást' meg fogjuk tartani már a közeli napokban, mégpedig sokkal ügyesebb szervezéssel — fogadkozik. — Valami szórakoztató műsor keretébe iktatjuk. Herein a vérbeli mezőgazdász szemével nézi a dolgot: — Hiszen nincs ennél izgalmasabb műsorszám — csak megtudják, miről is van szó. Maholnap minden terménnyel úgy járnak, mint az almával — megfizethetetlenül magas lesz a termelési költségük. Búzából, árpából fele annyit sem tudnak termelni, mint az állami gazdaság. Vagy itt van a szőlő. A tavasszal megfigyel tem, 2,5 százalékos bordóilével permeteztek, amikor 0,5 százalékossal kellett volna. Le is perzselték a levelet s 5 mázsás holdankénti átlagtermést ért el a falu ugyanazon az éghajlaton, ahol mi 30—40 mázsát termeltünk. Trágya nincs, mert nem termelnek takarmányt, s kevés az állat. Ugyanakkor az erózió évről évre ousztítia a talajt. Meg kell mondanunk a falusiaknak nyíltan: elavultak a termelési módszereik. Ötmázsás szőlőtermésből még egy porozógépet ser tudnak beszerezni, de ha összefognak, akár termelőszövetkezetbe, akár hegyközségbe tömörülnek, mint a nagytétényiek .. — Az ám, hol Vannak a termelőszövetkezetek? — csap a homlokára az igazgató. — Szólt nekik, János bácsi? — Személyesen kerestem fel mind a kettőt, s kértem őket, hogy a kiállításra is hozzanak terményt. Herein elvtárs tanácstalanul tárja szét a kezét: — Lám, ez is érthetetlen. Hiszen az ő hivatásuk lenne elsősorban, hogy megmutassák a falunak: nemcsak az állami gazdaság tud nagy terméseket elérni ezen a rossz éghajlaton. Agronómusa, kertésze egyik tsz-nek sincs, és a JJózsa most 100 hold gyümölcsöst akar telepíteni. De vajon tudják-e, hogy a helytelenül felkapott pétísózás miatt esnek itt sárgaságba a barackfák? Az itteni lúgos talajon ez a lúgos kémhatású műtrágya kimondottan káros, itt csakis kénsavas ammóniád kell használni. Ahány telepítés volt a gazdaságban, mindig meghívtam őket, de sohasem jött el senki... Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Budakeszi nem paraszti község. Inkább munkáslakta peremvárosnak számít ma már, ahol a lakosságnak csak kis százaléka foglalkozik földműveléssel. Viszont Herein Gyulának igaza van abban, hogy a falu 2000 hold- nyj szántójáért felelősséget kell érezniök a falu vezetőinek is... A filoxera pusztítás előtt volt itt 900 hold szőlő s ma is lehetne annyi... Mert ha valahol kifizetődő a mezőgazdálkodás, a szőlő- és gyümölcs- termesztés. akkor itt, a főváros tőszomszédságában nagyon is az. Mert hogy a kis számú parasztlakosságnak előbbre kell lépnie, s akar is előbbre lépni a termelésben, azt bizonyította a kosarazó bácsi esete. Jó délután felé volt már, amikor hazaindultunk és az öreg még mindig ott didérgett eladatlan almájával a szanatórium előtt. Vörös orrát kékre festette a komisz szél, fázósan tipegett a kosara mellett. Magsajnáltuk, kértünk tőle fél kilót. — Mennyit is fizetünk? — Vigyék, ahogy akarják. Mert hatért ez már nem megy el, tán még tavaszra se, ha itt lesz a gazdaság... —- Ugye mondtuk, jöjjön, a gazdaság szakembere megmondja, hogyan kell sokat, olcsón termelni. Nem titok az. Az öreg hátat fordított a széjnek, s mérgesen trombitált. Már-már azt hittük, szóra sem méltat bennünket tovább.-— Lesz még erről szó, úfgy lehet, már jövő vasárnap. Bizonyos,' hogy magát is érdekelné .— törtük meg a cséndet. Komótosan felszedte a batyuját, szemrehányó pillantást vetett a szanatórium felé, amiért nem kell hatért az almája, s mielőtt elindult volna haza, ezt mondta: — Hiszen ha hívnak, megyek. Inkább, mint itt összefagyjon az ember. Holka. Vilmos Ne tűrjük a törvénytelenségeket! Ellenőrzéseink során több j Nemcsak a vásárlók, az el- esetben tapasztaltuk, hogy fő- j lenőrző bizottságok és a leg a ktsz-ek cipészrészlegei- | KISZÖV munkatársainak finél, burkolt árdrágítás ‘' törté-; gyeimet ás felhívjuk arra, ha visszaél é- jelentsélt nik. Nem egy esetben tapasztaltuk, hogy a részlegvezető a munkák átvételekor összeg- szerűségében többet számol, mint amennyi a tényleges munka díja volna. A javítási munkákban járatlan, gyakorlatlan ember nem veszi észre, hogy például cipője talpát szegesen javították, holott a blokkon a drágább varrott talp szerepel. Ilyen esetet tapasztaltunk például a pomázi vegyes ktsz budakalászi cipész részlegénél és a pilisi cipész ktsz-nél is. Ezeknek a szövetkezeteknek a vezetői megvizsgálták a felderített eseteket és mindkét helyen leváltották a felelős részlegvezetőt. A többletmunkák is visszaélésekre adnak alkalmat. Ugyanis előfordul, hogy olyan munkákért is fizettetnek, amit ténylegesen nerrj végeztek el. A részlegek vezetői nem gondolnak arra, hogy ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe, ha valahol ügyfélként szerepelnek. Mit szólnának például hozzá, ha a drágább minőségű cigaretta helyett a tetszetős csomagban tegyük fel „Munkás”-t találnának. a fent ismertetett seket tapasztalnak, a szövetkezet, vagy a KISZÖV vezetőségének. Nem engedhetjük meg, hogy bárki megkárosíthassa dolgozótársainkat, s ezzel rontsa szövetkezeteink jó hírét. Fábián Jenő. a KISZÖV anyagosztályának vezetője. Négyszázötven vagon citrom, 200 vagon narancs kéről forgalomba Az idén a tavalyinál kétszázhetvenezer folyóméterrel | (y több karácsonyfát árusít a kereskedelem A Belkereskedelmi Minisztériumban foglalkoztak az utolsó negyedévi áruellátással. Megállapították, hogy a kereskedelem élelmiszerellátási tervei erre az időszakra híven tükrözik a kormánynak azt a szándékát, hogy a továbbiakban is fokozni kell az áruk választékát és a lakosság igényeit a legmesszebbmenően ki kell elégíteni. Az alapvető élelmiszerekből — cukorból, lisztből, zsírból — a keresletet mindenképpen ki tudják elégíteni. A húsellátásnál, az utóbbi három év tapasztalatainak felhasználásával, nemcsak a forgalomba kerülő mennyiséget növelik, hanem a választékot is bővítik. Erre- mutat többek között az is. hogy baromfiból mintegy 30 százalékkal többet árusítanak. Hasonlóképpen a tavalyinál több halat is kínálnak eladásra. A téli sertésvágásokra is felkészült a kereskedelem. Paprikából, sóból, borsból és más fűszerekből lényegesen nagyobb készlettel rendelkeznek, mint az utóbbi évek bármelyikében* Tizenhat százalékkal több rizs jut az üzletekbe. A kereskedelem növelni kívánja a tejtermékek forgalmát is. Ezért tejből hárommillió literrel, vajból 25 vagonnal, sajtból 15 vagonnal nagyobb mennyiségű áru eladását tervezték, mint amennyi 1957 negyedik negyedében forgalomba került. Hasonlóképpen jobb áruellátás várható az édességekből is Cukorkából 15, csokoládéból 10 és szaloncukorból 20 vagonnal hoznak többet forgalomba, mint tavaly. Az utóbbi két évben nem volt kielégítő a fenyőfaellátás. Most a kereskedelem már jő- eiőre gondoskodott elegendő készletről és karácsonyra mintegy 270 000 folyóméterrel több karácsonyfát hoznak forgalomba, mint tavaly. A burgonya, a vöröshagyma! és a konzervellátás bőséges | , lesz. Bár továbbra is ellátási |; nehézségekkel kell számolni. | j mintegy 20 százalékkal töbh[ tojást hoznak forgalomba. | !j| Ezenkívül számottevő mennvi- ségü tojáspor is érkezik az or-|| szagba. Nem lesz fennakadás! " a déli gyümölcsök árusításánál | i sem. A kereskedelem mintegy | & 450 vagon citromot, 200 vagon | g narancsot, 15 vagon fügét 20 vagon mazsolát rendelt. A.; * szakemberek véleménye sze-i rint déli gyümölcsből ez mennyiség kielégítően fedezi a | keresletet. aiiHiniiiiiHiHUMOuiiHimiimM'UiiMiiiimiHimHmiiHUnHHHi Szüret Kocséri utcarészlet NAC/Y csaladok Kováts Károly és Tokány Lajos sok-sok éve dolgozik együtt. Még fiatalok voltak, amikor ugyanebben a gyárban egyszerre szabadultak. Ma is mind a ketten gépen dolgoznak. A köizös munka, a „szakma'’ szoros barátságot font közöttük. Ha valamelyik megbetegszik, — este már ott van a másik látogatóban. Amikor egyiküknek szűkösebben ment, mint a másiknak, apró,'látszólag kicsinynek tűnő figyelmességekkel kedveskedtek egymásnak ... így van ez másokkal is. Ha egy gyárban egyik nap nem érkezik meg valamelyik gép gazdája, — mindenkinek feltűnik. Keresik társukat, vajon miért nem jött be. talán beteg? Ha valakinek nehezebben megy a munka, megakad, nem hagyják magára, kisegítik. Ismerünk idős munkásokat, 1 akiket hiába nyugdíjaztak, vissza-visszajárnak munkapadjukhoz. Megállnak mellette, „ellenőrzik”: az új gazda hogyan becsüli meg az öreg masinát? ..; Összeszoktak a gyárral, a munkatársakkal. A munka, a viták tüze, a közös tevékenység szorosan kapcsolja össze az embereket. Közösen megvívott harc, egy új gyártmány sikeres legyártása, mind egy-egy szeg, amely összetartja a dolgozókat, formálja a barátságokat. A gyárak, hivatalok, közösségek mint megannyi nagy család ..: Ismerik egymás gondjait, bajait, együtt örülnek a sikereknek, s ha valaki kihull közülük, úgy érzik, mintha családtagot vesztettek volna el.;: De csak a munka iehet szoros kollektívák kialakítója? Nem lenne más hely, ahol jó közösségek alakulhatnának ki, ahol közös problémák foglalkoztatják az embereket? Nem válhatnának ilyen eltéphetet- len kötelékekké a lakóhelyek? De igen. Ismertem olyan családot, amelyet az egész utca.sajnált, amikor másik faluba költöztek. Ismertem olyan embereket, akik évek múlva is meglátogatták régi szomszédaikat. Kis virágcsokrot hoztak ajándékba, a gyerekeknek csokoládét és a barátság később sem szakadt meg közöttük. Faluhelyen legtöbbször így is van ez. Az egyik lakó gondja az utca gondja is. Ott nem mehet úgy férjhez, valaki, hogy a másik ne tudná. Nem temethetnek úgy senkit, hogy a fél falu ne kísérné utolsó útjára. Az utóbbi években talán nem is épült olyan falusi iskola, óvoda, járda, kövesút, amelyben ne testesült volna meg a fálu lakóinak társadalmi munkája. Ezt a közösségi összefogást, az egymással törődést, a szociális, s más gondokkal való foglalkozást sokszor a pártszervezetek kezdeményezik, azok igyekeznek összefogni a dolgozókat. A városokban - nehezebb. Onnan sokan járnak lakhelyüktől távolabb dolgozni. Este fáradtan érkeznek haza. Előfordul, hogy még azt sem tudják, kik laknak a szomszéd házban vagy ha igen, akkor is közömbösen mennek el egymás mellett. Pedig lenne közös gondjuk, bajuk nekik is. Emlékezzünk, — az ellenforradalom napjaiban hányszor érezte az ember a magárahagyatott- ságot. Azt, hogy jó lenne valakihez bekopogni, tanácskozni . *: S milyen rossz volt, hogy nem tudtuk, kire számíthatunk a bajban? Az ellenforradalom után már egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Gyakrabban megálltunk beszélgetni a szomszéddal, megkérdeztük, mi baja a gyereknek? Néha még esténként is összejöttünk egy kis beszélgetésre;:: Ez azonban még kevés helyen van meg. A váci járási és városi párt- bizottság elhatározta, hogy ennél egy lépéssel előbbre lép. A budapesti tapasztalatok alapján városukban és nagyobb községeikben pártsej- , teket hoznak létre. Egy-egy I utcában a kommunisták száma j szerint 15—20 fővel megalakít- j ják a lakóhelyi pártsejteket, i Ebbe bevonják a bejáró dol- í gozókat is, és megtárgyalják ! városul! problémáit, hogy ők ! is beleszólhassanak ügyeibe...1 ; A pártbizottság azt a fei- i adatot szánja a pártsejteknek, | hogy megismerjék környékük j lakóit, hogy megbeszéljék i gondjaikat-bajaikat és amin I lehet, közösen, együttesen i javítsanak. Mozgósítsanak a : nagyobb feladatokra — mint ! jelenleg a választások. Segít- : senek az apróbb, sokszor ki- i csínynek tűnő problémákban ; is. Kerüljenek egymáshoz kö- ; zelebb az emberek. Ismerjék. I szeressék meg egymást job- iban ;:: | A városokban se éljenek \ egymás mellett közömbösen. = idegenül.;; Sági Ágnes ŐSZ A DUNA-LIGETEKBEN m csónakházak lelakatolt aj- zi tóit meg-megrázza az éles október végi szél. A fürdőzők vidám kacdját magával vitte az eliramodoit nyár. Már a természet is az őszről tanúskodik. Szürke, ólmos esőfelhő borítja a láthatárt. A Duna zavaros hullámai egyhangúan verődnek a parthoz, el-elérve a zátonyokon megtelepedett apró iszapvegetációt. A törpekáká- sok apró egyedeinek, a béka szittyának, a sárgás palkának, az iszapkákának, az iszaprojtnak, stb. zöld csomói között még sárgállnak a kányafű elkésett virágai. A termésben levő iszapgyopár molyhos fehérségét be-befröcsköli a Duna piszkos hordaléka. A bokorfüzesek még nem öl- ; főtték fel őszí sárga színüket. \ A tüskés szederbokrok fekete, \ ízletes, megkésett termései ki- \ kicsalják a kirándulókat va- ; sárnaponként egy kis csipege- \ tésre. A szerencsés ember ki- l fogja az annyira jóleső októberi bágyadt napsugarat és sé. tálra halad a fűz-nyár ligeterdőben. A fehér fűzek már nem dacolnak az ősszel, a fák téli nyugalmi szakaszuk közeledését mutatják. Leveleik egy része sárga, sót itt-ott már a nyirkos talajba kupacokba taposva hever. A Duna-ligetek legmagasabb térszínén haladva, az utolsó kellemes őszi napokat kihasználó sétáló elérkezik a szil- kőris-tölgy ligeterdőkhöz. Amint nevükben is szerepel, ezeknek az erdőknek lombko- ronaszintjét a mezei szil, a hegyesfogú kőris és a kocsányos tölgy képezi. Számos esetben találunk benne azonban fehér nyárat is. Ezek a fák most kezdik hullatni gyengén sárguló leveleiket. A kőris termések aranybarna fürtökként csüngnek alá a már többnyire piro- sas-lilás színeződést mutató szárnyalt levelek közül. A mocsári tölgy lombsátra alatt terítve a fa gazdag makktermése, boldogan ugrándozó apró természetbarátaink legnagyobb örömére. Nagy lelkesedéssel gyűjtik a gyerekek a bámuló termést, amelyből azután ötletes játékfigurákat fabrikálnak. A sétálók szeme már hiába kutatja az avarral teleszórt talajon a csokornak valót. A gyöngyvirág helyett csak sárga, száraz leveleit és pirosló gömbalakú termését találják. A Salamon pecsétje liláskék termése éretten bólogat a már elpusztult levelek közül. A bogáncsok, a varázslófű tapadó termései szinte sündisznóvá varázsolják a gyanútlan „csokorvadász“ nadrágját, harisnyáját. Ilyenkor, ősszel, amikor a termések finom horgocs. Icájukkal teleaggatják ruháin, kát, okosabb az útról szemlélni a kihajló bokrok szép, színes lombcsokrait, pirosló-sárguló húsos termésdíszeikkel. A galagonya, a vörösgyűrűsom, a kányabangita, a kecskerágó mind az elegyes ligeterdők cserjeszintjében található meg. Többségük levele ilyenkor, ősszel, lombhullatás előtt el- színezödik, sárga, vörös, rozsda, barnáslila színekben pompázik. Mostani sétánkon még nem láthatjuk az ősz teljes színorgiáját. Az idei októbervég a kora ősz szelídebb képét mutatja. Úgy. látszik, az 1958-as év nemcsak a várvavárt tavaszt késleltette, a „vénasszonyok nyarát’* sem akarja elengedni s reméljük, a fagyos őszvéget szintén nem engedi korán beköszöntem. Dr. Kárpáti Istvánná, a TIT tagja
