Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-22 / 249. szám

1058. OKTOBER 22. SZERDA rf.xi HLC ic/Cirlap AZ IKARUS 555 Trautman Rezső építésügyi miniszter nyilatkozata szövetkezeti mozg «siómról, az áliami es Október végén állítják forgalomba az Ikarus 555-ös autóbusz prototípusát § Országszerte nagy örömmel fo- ! gadla a lakosság a Magyar Szo- ! cialista Munkáspárt Központi Bi- § zottságának határozatát a munkás- | osztállyal kapcsolatos egyes fel- f. adatokról. A határozat több más ú fontos gazdasági kérdés között ki- ! mondja; H a párt elérkezettnek látja az | időt. hogy nem túlságosan hosz- 1 szú idő alatt a lakáshiányt fel- ! számoljuk és lényegében min- ! den erre igényt tartó önálló | családnak önálló lakást bizto­sítsunk. | Különösen nagy érdeklődés nyil- ! vánul meg a határozatnak ama ré- = sze iránt, amely arra vonatkozik. | hogy a jövőben az állami lakás- íj építés és a magánépítkezés jelen- ! légi formájának fenntartása mel- ! lett. széleskörűen ki kell íejlesz­kezeteinek mozgalmát, amelyre múlt heti választási beszédében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is utalt. Megkérdeztük Trautman Rezső építésügyi minisztert, milyen el­gondolások vannak a szövetkezeti lakásépítés, elindítására, mi a moz­galom lényege és hogyan szándé­koznak megmozgatni a társadalmi erőket a párt kezdeményezésének kifejlesztésére. A tervek szerint a mozgalom lé­nyege: az állam a bérből és fizetésből élőknek is lehetőséget nyújt, hogy szövetkezeti formában la­káshoz jussanak — mondotta a miniszter. A kisebb keresetű dolgozókról van itt szó, akiknek anyagi ereje nem engedi meg, hogy családi házépítésbe vág- ! teni a dolgozók lakásépítő szövet- [ íanak bele. v^gy öröklakást vásá­flHiíniiiiHHtimiitiMiiiiitnmiiittmimiiiiiiiiiiiiiiuitiiiiiiiiitimiiiiiiiimiiiiiiiiiiutuiimiimniHiiitiiuiiiiimtiiimitfmiiimiiiimK Kincstermő ,,függőkértBudajenőn Hamvasan piruló óriás Ale­xander barackjaival a budai járás idei őszibarack kiállítá­sán tűnt fel a már galambősz hajú öreg pap, dr. Donáth Jó­zsef budajenői plébános. Első díjat nyert szép ezüstserleget. Mikor megtudta, csak ennyit mondott: örül a sikernek, de még sokkal jobban annak, hogy a budajenői és teleki szé. kelyek, meg az őslakó svábok, akik nemrég kinevették a túró­maró szorgoskodását, ma már messziről köszöntik, s kérde­zősködnek, hogyan csinálhat­nának ők is valami hasonlót, Lehei is, érdemes is, kell is Hosszan elnyúló hegygerin­ceken túl, ahol a kanyargós, szűk szerpentin már lefelé haj­lik, dombos-halmos völgyrend­szer tárulkozik elő. Budake­szitől már cs3k alig pár kilo­méter Budajenő. Talán ezer la­kosa ha van az öreg falunak, a határ mégis szűk. A tarka-bar­ka mezők nagy részén ritka a kepe. silány a kukorica; arról árulkodnak, hogy. meszes, sü- levényes a talaj. S a gazdák is mondják: itt csak akkor dísz­ük a termény, ha minden hé­ten jól megázhatik. — Pedig arany van ebben a mi földünkben — mondja meggyőződéssel Donáth plébá­nos, aki — mint a beszélgetés során kiderült — szociológus, zeneszerző, barack-kertész és a nagyüzemi gazdálkodás, a cél­szerű életmód lelkes, haladó szellemű apostola is egy sze­mélyben. — Ingyen ajándékot azonban hiába várunk tőle: szeretni 'kell a földet, érteni a szavát, s ami d legfőbb: adni okosan, módjával, hogy meg­százszorozódva legyen mit visz- szaadjon. Tudom, missziót tel­jesítek ezzel az én vállalkozá­sommal, de úgy van az: csak nagy célért érdemes dolgozni. Elhatározásom, hogy bebizo­nyítom a budajenőieknek és a telkieknek, hogy a budai he­gyeknek nemcsak a túlsó olda­lán, meg Pécs környékén, Szatymazon. hanem itt is lehet kitűnő, akár exportminőségű őszibarackot termeszteni. Le­het is, érdemes is, meg kell is. Hatvannégy teraszon 704 barackfa 1954 tavaszán ültette be Do­náth plébános a falu végén le­vő egyholdas „szolgálati föld­jét*’ keserűmandula magjával. Aztán a két szomszédjától is bérelt fél-félholdas elgazoso­dott, tarackos parcellát 20 évre. Azt is beültette később. A két holdon sajátkezűleg végezte — csákánnyal, ásóval, kapával, talicskával — a rengeteg elő­készítő földmunkát: a lefelé és kissé oldalra lejtő talajon 64 teraszt épített és a 4X4 méteres kötésben ültetett 704 csemetének 704 óriási tányért, amelyről 4 év óta a hólének és az esőknek még egyetlen cseppje se futott le. Olyan az egész, mint valami legendabe­li függőkért. A mányi állami gyümölcsösből szerzett nemes szemzőgallyakat. Az állomány 20 százaléka korai Alexander és Amsden. 30 százalék augusz­tusi Champignon. 50 százaléka pedig szeptemberben érő Car­man fajta. Már kétszer adott a fáknak istállótrágyát — maga talicskázta szét, ásta be mind —, az idén ősszel pedig mű­trágyával is „jóllakatja" őket. Ugyancsak maga végzi a tava­szi metszést, tisztogatást, a permetezéseket, a rendkívül fontos gyümölcsritkítást, a kö­vetkező év termését szabályo­zó nyár végi zöldmetszést is. Holdanként 60000— 70 000 forint jövedelem Ismeri és állandóan tanul­mányozza Donáth plébános az őszibarack-termesztés ha­zai tapasztalatait, sőt a kül­földi szakirodalomban is igyekszik tájékozódni. De szinte már a vérében van a földművelés, s a kertészet művészete: 15 holdas, 10 gyer­mekes solymári parasztcsalád­ból származik, hat testvére ma is ott gazdálkodik szülőfa­lujában. Gyermekkorában, de azóta sem röstellte soha meg­fogni a dolog boldogabb vé­gét. A pirkadat legtöbbször már..kint találja a.kertben,, s a hivatali teendők után min­dig ide tér vissza. Természe­tesen mindez meglátszik az im­már 59 éves. de még mindig fürge, ambícióval teli lelki­pásztor házatáján, magatar­tásán, s főként a látványnak is nagyszerű, jól gondozott barackoson, amely most már lassankint kezdi visszafizetni a befektetett munkát, költséget. Az idén négyéves elsőültetésű 300 fa már jó termést adott: mintegy 20 mázsa ízes, zama­tos barackot vitt róluk piacra a gazda, s 18 000—20 000 forin­tot hozott haza. Jövőre a most háromévesek is termőre for­dulnak, aztán a kétévesek zár­kóznak fel. öt-hat év múlva — szerény számítás szerint is — 120—140 mázsa barackot terem a kert, ami évente 120— 140 ezer forint bevételt je­lent. Egy hold hozama tehát 60—70 ezer forint is lehet. S a jelek szerint lesz is. A jó példa nyomán Budajenőn nemrég alakult meg egy termelőszövetkezet és a szomszédos Telkin kettő is működik. Az egyik tsz — a jó példa és a. biztató eredmé­nyek láttán — három hold, a másik pedig tíz hold ősziba­rackost akar telepíteni a kö- zeljöyőben. A járási tanács szakemberei és a termelőszö­vetkezetek vezetői elhatároz­ták. hogy a tapasztalt plébá­nost bevonják a nagyüzemi telepítés, majd pedig a gondo­zás munkájának irányításába. Dr. Donáth József kijelentet­te: nagyon szívesen segíti az őszibarcktermesztésre vállal­kozó közös gazdaságokat. A két község határában és szerte az egész vidéken sok, egyéb mezőgazdasági növé­nyek termesztésére alig alkal­mas olyan terület van, ame­lyeknek meszps, köves talaja igen jól megfelel aa ősziba­rackfák igényeinek. A kincset, ami a hepehupás földben rej­tőzik, a barackfák készsége­sen felhozzák. Csak érteni kell a nyelvükön. Csalló Jenő roljanak. hiszen ezeknek leltételei között szerepel, hogy bizonyos nagyobb összeggel rendelkezni kell, mielőtt az építkezés megkez­dődnék. — Az állam többféle módon, ki­emelten támogatja majd a szövet­kezeti lakásépítést. A támogatás­nak Igen lényeges része, hogy a szövetkezeti lakásokat többszintes, többlakásos házakban maga az ál­lam építi meg és teljesen készen bocsátja a szövetkezeti tagok ren­delkezésére. A másik nagy segít­ség. ho®v a lakásokat az állam a fogyasz­tói árnál lényegesen olcsóbban adja, ami biztosítéka annak, hogy a kisebb keresetűek hoz­zájuthatnak. A szövetkezetekbe a lakásépítés­hez szükséges bizonyos kezdő ősz- szeggel lehet majd belépni. Az összeg meghatározásánál messze­menően figyelembe veszik a be­lépő szociális viszonyait. A szán­dék az. hogy nagycsaládos dolgo­zónak például kisebb belépési ősz- szeget állapítanak meg. Az összeg előteremtéséről elő takarék osság útján kell gondoskodnia a belépő­nek. A lakás árának a belépési összegen felüli részére az állam kölcsönt folyósít, mégpedig _ és ez a harmadik nagy kedvezmény _ kedvező visszafizetési feltételek mellett. A szövetkezeteket az üzemek és a munkahely, vagy a lakó­hely szerint illetékes tanársok támogatásával magjuk a dolgo­zók alakítják meg. A jelenlegi elképzelés szerint dz első kisebb szövetkezetek már a jövő év elején megalakulnak. La­kásigényük a hároméves tervben meghatározott’lífeVéttiől nyer kielé­gítést. A következő két év tapasz-? talatai alapján aztán az 1961-ben kezdődő ötéves tervben nagyobb arányban indul meg a szövetkeze­tek szervezése. A közbeeső két esztendő arra Is jő lesz. hogy a dolgozók az első szövetkezetek ta pasztalataiból meglássák, mennyi­ben előnyös számukra ez a lakás építési forma, kedvet kapjanak hozzá és már ekkor elkezdjék * belépéshez szükséges előtakarékos­kodást. Elmondotta végül a miniszter, hogy az építési szervek műszakilag Is jól felkészülnek a szövetkezeti lakásépítés lebonyolítására. A hároméves tervben épülő szö­vetkezeti lakásokat a már meg­levő tervek szerint építik fel. a következő két évben azonban szá­mos új. korszerű lakástípust ala­kítanak ki, hogy ha majd az öt­éves tervben megindul a nagy­arányú szövetkezeti építkezés, a dolgozók minden igényt kielégítő, az eddiginél is kényelmesebb, szép lakásokhoz jussanak. Míisorfiiíetelífit is kölcsönöznek a könyvtárak A megyei tanács művelődési osztályán elkészült a terv, amely szerint a jövőben — már a közeli hetekben — a já­rási könyvtárak műsorfüzete­ket is kölcsönöznek. Eddig a művészeti csoportoknak úgy kellett vásárolniok a színdara­bokat, jeleneteket, verseket. Az új megoldás nagy köny- nyítést jelent a színjátszók ré­szére. A könyvtárakban meg­találják a legmegfelelőbb mű­sorösszeállításokat. A legjobb darabokat ingyen kölcsönözhe. tik ki. A könyvtárban javasla­tokat is kapnak, hogy egy-egy alkalomra melyik színdarab a legmegfelelőbb.- Azt is tervezik, hogy a mű­velődési otthonokból is a könyvtárakba gyűjtik össze a műsorfüzeteket. NEM PRÉDA! A tápiószelei „csibegyár' A Tápiószelei Kísérleti Gazdaságban most épül az ország legmodernebb automatizált baromfitenyésztő telepe, a „Csibegyár''. Képünk a telephez tartozó „tyúkfalu” egyik részletéről készült AHOGY ITT ÜL velem szem­ben és csendesen beszél meg- hurcolásáról, nem tudok csak a paragrafusokra gondolni. Forr bennem a düh. Szeretném kölcsönözni neki természete­met, hogy az igazságszolgálta­tás meghozandó, nyilvánvalóan szigorú ítélete mellé maga is kiszabja a büntetést. De úgy látszik, Csömör Má­ria, ez a törékeny' kislány még nálam is erősebb. A legszomo­rúbb dolgokról is olyan nyu­godtan beszél, mintha valami hétköznapi eseményről cseveg­ne. Pedig olyasmi történt vele, a kis fodrásztanuló lánnyal, ami idegen a mi társadalmunktól és ha találkozunk megnyilvá­nulásával, gyökerestől ki kell tépnünk, kíméletlenül, hogy még véletlenül se fertőzhes­sen. i A kislány 1957. május 12-én szerződött ipari tanulónak Er­dei Gyuláné szigetszentmiklósi női fodrászhoz. Tele remény- I nyel, bizakodással kezdett ta­nulni. Hogyne, hisz öreg ne­velő szüleinek minél előbb sze­retne visszahálálni valamit azért, amit érte lettek. Mert nevelőszülőknél nőtt lel, amint mondja, nem tudja, ki az any­ja. Azt csak hallotta, hogy Pé­csett született. De hát kell-e sokat beszélni az ilyen árvák hányatott sorsáról? MARIKA nagyon szereti nevelőszüleit. Elmondja, hogy jól bánnak vele, de hát idősek és betegek már, keresni szeret­ne, hogy segítsen rajtuk. Ezért látott olyan buzgón a tanulás­hoz. De öröme hamarosan szerte­foszlott. Azt még csak elvisel­te, hogy mindig neki kellett takarítani, tüzelőt hordani a TüZÉP-től, hogy néha iskolá­ba se engedte el főnöknője, de ami ezenkívül történt, még az ő alázatra hajló árva lelke sem tudta magába temetni, Először csak az iparitanuló­intézetben panaszkodott, aztán elhallatszott szava a megyei tanács ipari osztályára is. Ami­kor az elvtársak utánanéztek, akkor derült ki, hogy a kislány nem kapott fizetést. Illetve ka­pott 400 forintot, de ezt a kis­lány szerint a főnöknő köl­csönkérte tőle és nem adta meg. ügy gondolja, talán ebbe a tartozásba tudja be azt a két viselt pulóvert, amit nagyke­gyesen méltóztatott a kislány­nak ajándékozni. Magától érte­tődő, hogy Erdeiné kézzel-láb- bal kapálózik e vád ellen, hisz ha bebizonyosodna, egyéb vá­dat már nem is kellene ellene felhozni. Vád azonban még ezenkívül is akad, amiért az illetékes szervek fel is jelentették. Egye­bek között nem adta* ki a kis­lány heti pihenőrtapjait. Eze­ken a napokon takaríttatott vele. (Mit neki a Munka Tör­vénykönyve!) Történt, hogy Erdeiné meg­betegedett és két hétre kórház­ba került. Ez idő alatt a kis­lány vezette az üzletet. Hajat mosott, rakott, dauerolt — az ipari tanuló. Amint mondja, Í600 forintos forgalmat csinált; Mindent írt egy füzetben. Ki­fizette a villanyszámlát és az egyéb fizetnivalókat, a többi pénzt átadta főnökének. Mindaddig nem is volt.baj, míg a rettenetes mester meg nem érkezett. Ekkor aztán lett hadd el hadd! Valamiféle tö­rülközők nem voltak kimosva. (Azelőtt mosónő tartotta eze­ket rendben, de kórházba me­netele előtt nem szólt a főnök­nő a mosónőnek, hogy távolléte alatt is végezze el munkáját.) Mindegy, talált ő bűnbakot. A kislányt vonta felelősségre. Nem tűri a nyomdafestéket, mi mindent vágott a fejéhez. Marika sírva ment ki az ud­varra! A főnöknő utána és megpofozta! MILYEN FELHÁBORÍTÓ cselekedetek! De még mindig nem értünk a végére. Erdeiné súlyosabb gonoszságoktól sem riadt vissza. Elhíresztelte, hogy a kislány nem beszámítható és hogy ferde hajlamai vannak. Van-e ennél becstelenebb cse­lekedet?! Belegázolni egy csen­des, szerély gyermeklány be­csületébe! Aljasság! Mit szá­mít ezek után az orvos cáfo­lata?! De talán az emberek józanabbul gondolkoznak. Nem tudom, milyen bünte­téssel lehetne megtorolni en­nek az asszonynak a cselekede­tét. Ennek megállapítása a bíróság dolga lesz. Azt nagyon jól tették, hogy ipari tanulói tartásjogától megfosztották. De iparigazolványát sem szabad meghagyni az ilyen embernek. Nem engedhetjük meg, hogy egyesek felrúgják törvényein­ket, megfeledkezzenek arról, hogy már rég elmúlt az Erdei­né alkalmazta durva módsze­rek világa és soha vissza sem térhet többé. Nem tűrhetjük, hogy ilyen emberek rontsák a magyar kisiparos jó hírnevét. Csömör Mária ügye rendbe­jön. A megyei KISZÖV veze­tősége vállalta, hogy kisipari szövetkezetben taníttatja to­vább a kislányt, aki így meg­valósíthatja eredeti tervét, mert a mi társadalmunk védi a fiatalokat. — farkas — ÜLLŐ TIKETTEK .........................................................................."""in ......... D e a szemüveg nem kellett senkinek. Ez itt nem cikk. Nem úgy. mint a túloldalon, ahol egy jó minőségű, teljesen új zakó „ugrott“ kerek ötve. nért. Előttem a másik szánalmas figura. Magábaroskadtan, mély delíriumos mámorból felocsúd­va kutatja zsebeit. És amint az utolsót is kiforgatta, amelyből kiszöktek még a könnyű fillé­rek is, éktelen káromkodásba kezd. — Hogy szakadjon le az a mennybéli... Az utolsó száza­som is odavan ... Az egész... Mind ... Semmi sem sikerült, a jó kutyaúristenit — dühöng tajtékozva. Hasonszőrű sorstársa, hogy közben a maga bánatán is eny­hítsen valamit, korholóan, de azért mélységes együttérzéssel vigasztalni kezdi. — Nem kellett volna neked sem olyan belemenősen, apu* kárru — Kuss! — Nono, ne olyan hevesen. — Kuss, ha mondom; — üvölti és féktelen indulatában máris belevág vigasztalója ké­pébe. A különös társalgásnak rendőri beavatkozás vet véget• Ám akadnak derűs jelenetek Is. Fiatal házaspár családi költ. ségvetési vitáját hallani az egyik sarokból. Itt a felesey határozott álláspontja dönt. — Elsejéig kell még — pat­tog a menyecske — egy kiló zsír, két kiló liszt, számítsunk napi egy kiló kenyeret és eh- he? jön még két villamos heti­jegy. Ez összesen 80 forint. Ma­rad még húsz. Ezt megjátszha- tod. De jól nézd ám meg a lo­vakat, te mafla, mert idáio csak a zabukra fizettünk — replikázik. A férfi újra a tikett-váltók sorába áll. Felesége egyszerre csak odaugrik és embere ka­bátját ráncigálva rémülten ma­gyaráz: T íz perc múlva indul a ki­lencedik futam; a legne­hezebb és a legtöbbet ígérő. Ez a versenynap utolsó nagy száma. És egyben sokak utolsó reménye, utolsó alkalma arra, hogy visszanyerjék könnyel­műen feltett forintjaikat. Fá­radtak, idegesek és mindenre elszántak ilyenkor az emberek. A Nagy Finis érdekes, szomo­rú és olykor mulatságos hely­zeteket teremt. ... Kopottruhás bácsika to­porog mellettem. A vállán ele- mózsiás tarisznya. A külsejé­ről, félszeg mozdulatairól ítél­ve, valahonnan vidékről keve­redhetett ide. Nyerni, munlza nélküli pénzre tenni szert, csak úgy, egy kis rizikó válla­lásával — ez csábíthatta öt is a messze vidékről. Egyszeresük elénk' mozdulattal lekapja — az SZTK-tól kapott — szem­üvegét és hangja máris a zsi­bongó tömeg sűrűjébe vegyül. — Hé, uraim, eladó a szem­üvegem. Ki veszi meg? — kér­di elkeseredetten. — Csak két befutóra valót érte, emberek. Négy forintért odaadom —, de ezt már olyan hangsúllyal nyögte ki, hogy az embernek szinte megesett rajta a szíve. iHimitiiiiiimiMmiiiiiiiiHiimmiiiiiiiiiiMiiiiiiiMmiiiiimmiiiii1 —Hé, Pista, várjál, ne teda fel az egészet — a kiló cukor kimaradt. Harsány nevetés, de a kö­vetkező pillanatban dermesztő csendbe fullad. Indítják a fu­tamot. A tömeg a lelátókra özönlik. A lovak máris elindul­tak. Idegtépő percek következ­nek. Az egyik fogadó, nem tud. ja elviselni a néma pillanatok rettenetes feszültségét, fülsike­títő hangon felüvölt: — Barna, Barna, Barna.. \ De nem a Barna futott be. Halottas menetben sem lát-; ni fájdalmasabb és szánalma-: sabb ábrázatot, mint amilyen | az övé lett. Tikettjeit apró fee- \ nikre tépi és beszórja vele a j hazafelé vezető utat. A futam végén újra a szem-] üvegárussal akadok össze. \ Eszelősen vigyorog. — Hehe. megmaradt! — mu■ \ tatja minden szembejövőneki az időközben félszárát veszteti [ sokdioptriás szemüvegét. — I Hehe. ez megmaradt — suttog. \ ja mámoros örömében, s ka-] csázó lépteivel a kiáradó tö-\ meg sűrűjébe vész...-dj- 1

Next

/
Thumbnails
Contents