Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
1958. OKTÓBER 19. VASÄRNAP ^K^Cirlap S jf£TFPtfpr Mozaik Izmail Hát Pozsonyt is elnyelte a távol... Még érzem a Várkert kóbor illatát, És álmosodva — tajtékos ködön át Hallom a „Cigánytánc’’ tüzes dallamát. Margitsziget. István napja van, A sötét vizen szunnyad a hajó, Jánosvitéz. Hallgat a Duna. És dudol. „Kék ló, tiszta tó”. Már azt hittem, hogy Belgrad jeleit Közönyösek a járadt csillagok. És forrón megölelt egy öregasszony Örömében, hogy „békehajós“ vagyok. Bukaresti park. Langyos tó, virág ... Körben álltak és táncoltak a játk. Kendőnek !kerültek puha pázsitok, Rátérdeltek a lombos táncosok, Es átölelve a karcsú ágakat, Váltottak selymes, puha csőkokat. ÉLŐ LELKIISMERET Vázlatok egy népművészről Részegség VÍZ, A holnapot még hozza a A tegnap régen elmaradt. Nincs múlt, jövő. És ma sincsen. Csak e röpke, illő pillanat. fis fut a víz. Rohan a part. Siklatlak sötét fények. Mi is velük suhanunk, Kioldódtak a fékek. Kívül a nap, belül a láz. Forral, csókol és éget. Hullámzik minden, ring a hajó, Surran a hab, részeg a lélék, Hullámok ölén táncol a hajó, Már nem tudom, hogy mikor álmodunk. A heggyel hált az éjjel a folyó.., Utazunk-e még vagy zuhanunk9 Az irigy idő elvette a várost. Nem járhattam a kedves tereken. Hát elhozták szemükben a lányok. Saját szivemnél jobban ismerem, Apró kertekben puha lugasok. A tavakban szelíd, mosolygó halak. Egén álmos, hunyori csillagók. A fészkekben pihés, boldog madarak Az ember itt már nem fáj a földnek' Édese lett és a büszkesége. Izmail partján felcsap a dal. És zeng. „Egy a jelszónk a béke,” Hallottál már erdőt énekelni? Láttál-e eleven kerteket? Minden virágját elhozta Izmail, S az embererdő békéről énekelt, Változatok az elveszett Vaskapuról i. „Pazar”. Liheg és rámsandít a szomszéd. „Csodás”. így a másik. „Szép mint a mese”. A Vaskapu: a császár új ruhája. Nincs. De nem mer szólni senki se. / (Hallgatok én is. Maradjon titok, Mi történt az öreg folyamon ... Holnapra visznek másik Vaskaput. És meg se tudja az idegenforgalom.) II. A Duna tajtékzik. Körömmel megy a hegynek. A hitvány homok is nevet szégyenén ... Tegnap reggel eltűnt a Vaskapu, És törpe töltés guggol a helyén. A farkas-éhes rozsda falta fel? Vagy egyszerűen ellopta a szél? Elsodorta egy vaksi, vén uszály? A hegy láttál Vallatják. Nem beszél, VIDINI HAJÓ A hajók elengedték a partot. Kedveseitől búcsúzott a nép. Zászlók selyme lengett nagy kezében. Élvezte kedvét, önnön-erejét. A sötétben egy sétahajó várt. Lámpánk kigyúlt, a fénye remegett. S puha ujjakkal meg cirógatta, A fedélzeten az embereket. „Druzsba-Mir!” Röppent a búcsú hangja, „Barátság-Béke !’y Köszönt el a part. „Freundschaft-Friede!” énekelt a szél ts, Keverve bolgárt, németet, magyart. Este a vizen. Csillagok s ének. Gyengéd a szél. Meleg és ringató. Nékem azóta: szépség s a béke, Az apró, fehér, vidini hajó. Ö REGASSZONYNAK hinnéd első pillantásra. Fekete ruhában, fekete főkötőben, mezítláb tolja a tragacsot. Éppen a szőlőhegyről érkezett. Jól fizet a szőlő az idén — akad hát dolog éppen elég. S nem is a legkönnyebb. Különösen nem egy hatvanöt éves asszonynak. Mégis dalolva végzi. Nótás kedve talán még virágzóbb a nagy munkák idején. Az ád erőt a színig megrakott tragacs tolásához, a hajnali keléshez, az éjféli nyugováshoz. Amikor nótába kezd, arcán kisimulnak az idő-véste ráncok, s hinnéd erőtől duzzadó, virágkorát élő asszonynak. A dal teszi ezt, az eleven, élő rigmus, amelv úgy fakad ajkáról, mint » szőlő a sudár venyigéről. Rekenő, rekenő, szőlő rekenő. Tótfalun ótottam, legeslegelől. Én is oda vótam, beótottam jól. Akárki ódja ki, nem lesz többé jó... így dalolta már tizenkét esztendős korában Bankó Viktória a saját költésű nótáit, mint Sósberger báró cselédje. S ha azóta el is röppent felette az. idő, és Viktóriából Zsíros Ferencné lett, nótás kedve azért megmaradt.1 Sőt, gazdagabban árad, mint valaha. Rigmusai elsősorban a falu — Galgahévíz — gondját, baját, örömét zengik, s így van ez jól. Ördög bújjon Donya Péter lipitt-lopott. Ördögbőrből elkészített bakkancsába. Minek iszik három éjjel, három nap a szövetkezet kocsmájában. Kilenc iccés a torka. Tizedikkel megtoldja, Péter bátyánk. ÍGY ÉNEKELT Zsíros né- ni a volt Isisbíróról, aki köztudomás szerint igencsak kedvelte a jófajta itókát, ami nem is baj addig, amíg valaki a jól végzett munka után locsolgafja kiszáradt torkát. De ha már napközben elkezdi, ugyan mi kerekedik belőle késő délutánra?' Donya Péter meg is szívlelte a jótanácsot, akárcsak a falu volt tanácselnöke, Danyik András, aki Ígérte menyecskés hírben állt az emberek előtt. Galgahévíz tanácselnöke, Danyik András annak a neve. Szépen beszél a sok dolgos paraszttal, Mennek hozzá sokan panasszal. Mikor haza ment ő az este, Elébe állt 'kilenc menyecske, Azok is azt hányták-vették szemére, Miért nem jutott föld a részükre. Zsíros néni a híres galgahé- vízi Ötösfogat megalapítója, rigmusírója és vezetője. Már esztendők óta járják az országot, s számos színpadon bemutatták kivételes tudásukat. Legutóbb a visegrádi Mátyás- napok alkalmával szerepeltek „Hírneves vagy szép Visegrád” kezdetű dalukkal, amely Mátyást, az igazságos, néphű királyt dicséri. Talán mondani sem kell, hogy az Ötösfogat kirobbanó sikert aratott. Nem csupán Mátyásról írott dalukkal, hanem azzal a rigmussal is, amelyben önmagukat állították pellengérre. Bencénét, a galgahévízi tánccsoport egyik ragját például a következőképp.en: Bencéné is itt táncol a csoportban, A múlt évben a tszcs-t ott hagyta. Majd megbánja, hogy 'kilépett, De már késő lesz. Eső után késő már a köpönyeg. Az idős népművész érdeme nem csupán az, hogy mint a falu élő lelkiismerete, napjaink problémáinak énekese, hanem az is, hogy nagy gonddal, gyűjtögeti a régmúlt idők dalait is. Amennyiben az idén újra meghívást kapnak Kodály Zoltán születésnapjára* egy ősrégi, István király korából fennmaradt énekkel köszöntik majd a nagy mestert. Az estvéli hajnalcsillag felkelése és a fényes holdnak örömrejövése, beborulásával azért tisztogatja, sugárit a szép hold nagy kedvvel mutatja. Azért hát serkenj fel estvéli álmodból, készítsd citerádat régi szokásodból, melyet veregettél gyakran vigasságból, hogy szomorú szived kivévén a búból. Nincs most itt helye annak a nagy búnak, mert feljött a csillaga születésnapjának. .. 'S NEM CSUPÁN a régi énekeket gyűjti össze Zsíros néni, a falu népművésze, hanem a régről fennmaradt anekdotákat is. Mátyás királyról például annyi érdekes történetet tud, hogy egy kicsiny könyv is kitellene belőle. Bár nótáit magnetofonszalagon megörökítették már, jó lenne meséit és anekdotáit is rögzíteni a hálás utókor számára. Megérdemli. Prukner Pál És Megnyílt Fritz Cremernek, az !VDK kétszeres nemzeti-díjas Fritz Cremer alkotásaival, szobraival és grafikáival most első ízben találkozik a magyar közönség, nevét azonban az ellenforradalom leverése utóm ismerték meg nálunk, A múlt év első hónapjaiban Berlinben Magyar viziók címmel litográfia-sorozatot adott közre a magyarországi ellenforradalom borzalmairól. Fritz Cremer Életműve a harcos, a pártos művész életműve. Ö alkotta a fasizmus áldozatainak auschwitzi, mauthauseni emlékművét, az osztrák kommunista párt mártírjainak emlék.iHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiumHiiiiiiiiiMmiiiiiiiimiMiuHiiiiiiiHtiuiiiiiiiiiHiimmiiiiiiHHiitiiiiMiiimiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiniiiiiiiiiMmniiiimiiiiiHummnitiiifiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiutiiiimmmuim valósi, nem tartózkodhat a községben. Föl van szólítva, hogy rögvest hagyja el Dorozs. mát. Mindjárt indul az autóbusz. Lépjen csak fel rá szaporán! A három lovascsendőr közrefogott. Lovuk meleg lehelteiét az arcomon éreztem. Gondoltam, úgyis elvégeztem már a dolgomat, voltam mindenütt, láttam mindent, teljes a bűnlajstrom, nyugodt lélekkel tel- jesíthetem a parancsot. Elindultam hát a vedlett autóbusz felé, felléptem a lépcsőjére és onnan néztem farkasszemet a csendőrökkel, a!kik szoborme- reven álltak előttem, ügyelve arra, hogy meg ne lépjek valahogy. De azt már semmiképpen sem akadályozhatták meg, hogy az indulás pillanatában el ne kattintsam a nyakamban lógó fényképezőgépet, végső dokumentumként megörökítve kéretlen testőreim festői csoportját. Kon délután azért újm bál visszamerészkedtem Do- rozsmára. Az ellenzéki iroda személyzetét még mindig a községházán őrizték, mégpedig étlen-szomjan. Most már a szánalom is dolgozott bennem. Felháborodva siettem a főszol- gabiróságra. ott találtam Dó. esa Pistát. Jót mulattak háborgásomon. Annál harsányabban nevette*, minél keményebbre mérgesedett a hangom. Közben meg-megszólalt a telefon, jöttek a jelentések a !körzetek- bői. Itt is — ott is lezárták már a szavazást, mert több választó nem jelentkezett a kitűzött záróráig. Hogyan is jelentkezhetett volfia, a kis kormány- párti készletek elfogytak, az ellenzéki szavazókat pedig vas- marokkal tartotta vissza a szuronyos csendőrkordon. Fabi- nyi Tihamér így persze mindé_ nütt fölényesen vezetett. Gyönyörű autó állt meg a fő- szolgabíróság előtt. Néhány pillanat múlva a járási hajdú szélesre tárta az ajtót. Dr. Farkas Béla főispán lépett be ele. gánsan, akár egy angol lord. Néhány szót meghallhatott a vitánkból, mert kérdő tekintettel nézett a főszolgabíróra. — Képzeld, méltóságos uram — kedélyeskedett Dózsa Pisla —, mit mond a szerkesztő barátunk. Nem kevesebbet, mint azt, hogy holmi titokzatos hatalmak letartóztatták és fogságba vetették volna az ellenzék helyi irodájának személyzetét. A főispán komolykodva von. ta össze szemöldökét és rendelkezett: — A bejelentést komolyan kell venni. Légy szíves, intézkedj, hogy tisztázódjék a kérdés. Amennyiben megtörtént volna ez a hallatlan törvénytelenség. haladéktalanul orvosolni kell. Utóvégre mindennél fontosabb a törvény, a választások tisztasága. — Igenis — mondta elkomolyodva Dózsa Pista. — Rögtön intézkedni fogok. Előbb azonban, ha megméltóztatol engedni, átadnám az eddig beérkezett eredményeket, ügy látom, körülbelül 90 százalék a Fabinyi-szavazat. A főispán szemébe nyomta csillogó monokliját, átfutotta a kimutatást, aztán hozzám lépett, utánozhatatlan bájjal ölelte át vállamat, és megszorította kezemet. — Nyugodt lehetsz, kérlek- alássan, radikálisan orvosolni fogjuk a sérelmet, ha tényleg megtörtént. Most pedig tarts velem, átviszlek Kistelekre, legalább látni fogod a kerület többi részét is. Karonfogva vezetett az autójához. Elbűvölten ültem mellé. Persze, nem árultam el, hogy délelőtt már mindenfelé jártam és mindent láttam. Piti Pista ingujjra vetkőzve, ragyogó ábrázattal fogadott bennünket. Különös barlang volt a hivatalszobája. Sobri Jóska tanyája lehetett ilyen. A falakon öreg mordá- lyok, fokosók, a sarokban búboskemence, szódásüvegek csillogó korongjaival kirakva, kuckójában néhány régi ko- váspuska. A fal mellett gyönyörű pipatórium, vörösre szívott öblös tajtékpipákíkal. Mintha csak Jókai valamelyik regényéből kopírozták volna át ezt a díszletet a XX. századba. — Foglaljatok helyet — mondta barátságosan a házigazda, aki néhány órával előbb majdnem kardélre hányatott, majd tapsolt, mire egy hajdú széles tálcán takaros teáscsá. széket tartott elénk. — Parancsoljatök, urak, egy kis forró teát. Jót tesz ebben a nagy melegben. — Éppen csudálkozni akartam a forró teán, amikor szájamhoz emelve a hajszálvékony, de annál nagyobb belvi- lágú csészét, rájöttem, hogy Piti Pista birodalmában a legfinomabb és legerőteljesebb kisüstön párolt ószilvórium viseli a tea nevet ezekben a szesztilalmas napokban. — Ugye, cimbora, jó tea terem a kisteleki homokom — kacsintott felém Piti Pista. Odakinn már csönd volt. Csaik néha hallatszott lódobogás és rajzolódott az ablak lehúzott firiiangjára egy-egy gyorsan elsuhanó hetyke ka- kastoll árnyéka. A választásról egyetlen szó sem esett. Úriember csak nem törődhet ilyen hétköznapi kicsiségekkel. A főispán később belémkarolt, hogy most már induljunk visz- sza Dorozsmára, miután ugyebár Kisteleken mindent a legteljesebb rendben találtunk. A dorozsmai fószolgabi. róság kapuján szintén 'karonfogva vezetett be. Még akkor is fogta a karomat, amikor Dózsa Pista megtette rövid jelentését. ■— A szavazást minden körzetben lezárták. Rendzavarás sehol. Fabinyi kegyelmes úr megsemmisítő többséggel nyerte el kerületünk mandátumát. — Éljen! — mondta finoman a főispán, aki csaik ebben a pillanatban engedte el karomat. — Hát azokkal az ellenpárti emberekkel mi történt? — Méltóságos uram, kénytelen vagyok elismerni, hogy a szerkesztő úr információja helyes volt. Valami félreértés következtében valóban bekérték őket a községházára, de miután tisztázódtak a dolgok, azonnal el is bocsátották őket. — Helyes, de ragaszkodom hozza, hogy a közigazgatási hatóság fejezze ki sajnálkozását előttük, viszont azokat, akik ezt a szamárságot elkövették velük, igen szigorúan meg kell dorgálni. A világfi biztonságával és mosolyával fordult felém. — Remélem, meg vagy elégedve. Láttál mindent, nagyszerű tudósítást készíthetsz arról a példás rendről, amellyel ez a kerület megválasztotta alkotmányos képviselőjét. És most rendelkezz, kérlek, a ko«zobrát. Néhány héttel ezelőtt ßuchenwaldban avatták fel egyik főművét, a mártirok emlékére ércbeöntött szoborcsoportját. Fritz Cremer többek között így foglalta össze művészi törekvéseit: „Szeretnék munkámmal hozzájárulni a háború és a fasizmus újjáéledésének megakadályozáséhoz.” Olcsai Kiss Zoltán szobrász- művész a kiállítás élményeiről « következőket mondotta: Ez a tárlat emlékeztet a fasizmus rémtetteire, Auschwitz- ra, Buchenwaldra, Mauthau- *enra és bennünket, magyarokat 1956 októberére, ugyanakkor figyelmeztet: vigyáznunk csimmal. Ugyebár, haza a!karsz I kell, mert a fasizmus, a hábo- menni Szegedre? Hol párán- % rú ordasa, körülöttünk settencsolod, hogy letegyen a kocsi? | fcedik — A Kass kávéház teraszán. 1 Cremer szobraiban, I grafikáiban, domborműveiben, — Jancsi fiam — szólt rög-i szocialista-realista művészet ton a sofőrnek —, vidd a fő-1 a szociallsta realista művészéi szerkesztő urat a Kass tera- f szóig megállás nélkül. Ezt a két utolsó szót jelentő-1 e remekeiben, magasztos em- I béri gondolatok öltenek testet. A buchenwaldi emlékmű szobsegteljesen hangsúlyozta. Most | rainak most bemutatott másai már bizonyossá ért bennem a f _ a Harcos, a Kételkedő. A leA fogoly takaróval című alkotások — «lementéként szólnak hozzánk. Fritz Cremer budapesti tárlata 68 szobrot és domborművet, valamint 150 grafikát tár a magyar közönség elé. Gabriella Pallóit! regi gyanú hogy nagyszerű I bukó A vitatkozó, főispán pajtasomnak talalkoza- z sunk első pillanatától kezdve § •internáltja voltam. így, ilyen 1 barátságos, ilyen „úri” módon | gondoskodott arról, hogy ne | láthassak semmit, ne állhas-1 sok szóba senikivel. Sőt még 1 arról is, hogy megállás nélkül | fuvarozzanak haza Szegedre. | Mit lehet tudni, hátha útköz-1 ben megtudnék még egyet-1 mást. Amint nekilendült a ragya-1 gó autó a poros útnak, a sofőr I nyílt arccal hajolt hozzám: I — Hol álljunk meg? — kér-1 dezte cinkostársi mosollyal. | — Az ellenzék irodájánál, A. főbíró igazat jelenteni a főispánnak. A foglyokat va-! lóban kiengedték a községhá- P zárói. Ott álldogált most vala- z mennyi az iroda előtt. Márt nem volt dolguk. A végered-1 ményt is tudták, a bukást. | Alig fél órával ezelőtt tudtákl meg, amikor kiszabadultak .. .1 Az autó álomgyorsan suhant l 11 aztán velem tovább és ponto-1 ! san a főispán parancsa szerinti a kávéház teraszának bejára-1 tánál állt meg. Hát ilyen kedélyesen és| ilyen „alkotmányosan’• válasz-| tottunk képviselőket ezelőtti játssza vagy 25 esztendővel. Magyar László Vittorio de Sica új I filmjének, A tetőnek női fő- = szerepét
