Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-18 / 220. szám

+%9f Hccm ■&CMaó 1958. SZEPTEMBER 18. CSÜTÖRTÖK Á zsámbéki templom és ellopott lépcsője Nyolcszáz éve emelték ezt a romjaiban is gyönyörű templomot. Valaha premontrei prépostság, aztán pálos szerzetesek temploma volt. Román stílusban, de csúcsíve­sen épült, ami még érdekesebbé teszi ezt az »egyik leg­szebb építészeti emlékünket. A törökök elpusztították ma­radványait, szépen faragott köveit aztán — még a műit esztendőben is — lopkodták. Tavaly a további lopások megakadályozására drótkerítéssel vették körül Ennek a toronynak a lépcsője épségben maradt százado­kon át. 1956 őszén az ellenforradalom zűrzavarában a torony tetejétől számított második ablaknyílásig ellopták és elhordták a lépcsőt. A rendőrség hosszas nyomozás után sem tudta elfogni a tetteseket Két italbolt is van Nagykovácsin| ür&daiem és egyik piszkosabb a másik­nál. A község lakosai, java­részt bányászok, munka után máshová nem mehetnek szomjukat egy pohár sörrel, borral oltani. Kénytelenek hát utálkozva lenyelni az italt a piszkos, vakolatát hul­lató falak között. A községi orvos is többször sürgette már, tömjék be a falakon tá­tongó lyukakat, fessék ki végre ezt a két helyiséget. Még az is elegendő lenne, ha csak kimeszelnék, ahogy va­laha a kocsmák falát. Vég­tére is azért, mert eltávolí­tották a régi kocsmacégért és az előkelőbben hangzó „Italbolt" elnevezést mázol­ták a cégtáblára, nem kell | virág girlandos arabeszkcket | ráfesteni a söntésfalra. (Noha | a meszelés olcsóbb, igaz, ha-1 marabb is piszkolódik a szí- i nes festésnél,..) Nagykovácsi községi taná-l csa úgy véli, hogy évente | egyszer a Budavidéki Ven-1 déglátóipari Vállalat kimé- i szeltethetné ezt a busásául jövedelmező két boltját. Ezt; a véleményét a v. b. már né-1 hányszor hiába közölte a vál- \ lalattal. Most pedig több vb- \ tag azt sürgeti; ha nem „te- j szik tisztába“ a két italboltot,j mind a két helyiséget csu- \ kassa be sürgősen higiéniai I okokból a tanács. A VÁROSI ASSZONY Csobánka a ziildségellátás miatt panaszkodik Kis község Csobánka, lakói nagyrészt a fővárosba járnak dolgozni. Határában nagy er­dőségek terülnek el, kevés a megművelhető földje és ami az, abban sem terem meg jól a zöldség, a kerti vetemény. Csobánka lakói azonban még­is szeretik a húslevest és a főzeléket. Tudják, hogy a fő­zelék egészséges táplálék. Szí­vesen főznék is, csakhogy rit­kán jutnak hozzá. Az egész faluban csupán egyetlen helyen, a földmű­vesszövetkezet boltjában árusítják, már ha árusít­ják. Mert hetenként többször a boltban egyáltalán nem kap­ható sem zöldség, sem főzelék­féle, még egy cső zöldpaprika, vagy egy szem paradicsom sem. Ha pedig kapható, akkor is húsz százalékkal drágább, mint a szomszédos községek­ben. Persze emiatt sokszor fel­szólalt a község, a szövetkezet pedig szépen megmagyarázta, hogy csak a járásban vásárol­hat terményeket, ha pedig erre nincsen módja, mert a szent­endrei járás falvaiban nem­igen van zöldség és főzelék termésfölösleg . akkor kényte- : len Budapesten a Zöldért-nél \ vásárolni. A Nagycsarnokban, köz­vetlenül a termelőktől semmit sem vehet. Ez a* oka a drágaságnak. Csobánkán nem vitat ják sém azt, hogy így van, sem azt. hogy ez a rendelkezés önellátó községekre nézve nagyon he­lyes. Azt azonban már nem helyeslik, hogy községük klí­mája és termőföldjének ös­szetétele miatt másoknál drágábban éljenek. Egész­ségi okokból a községi orvos is sürgeti a zöldségellátás meg­javítását. Sőt, Horváth István járási tanácstag a legutóbbi já­rási tanácsülésen is szóvá tette ezt az ügyet. A csobánkaiak azt szeret­nék, ha a földművesszö­vetkezet helyett a Népbolt árusítaná a zöldséget. Népbolt is van a községben, az ugyan csak húst árusít, de húsban nincs hiány, jól gon­doskodik a falu ellátásáról, Úgy remélik Csobánkán, hogy a Népbolt zöldségfélével is jói ellátná a falut. Még ebben a hónapban bemutatják A városi asszony című jugoszláv játékfilmet. Képünk az érdekesnek ígér­kező film egyik jelenetét ábrázolja IGODA GABOR: PANOPTIKUM | a Panoptikum valaha a Városliget nagy szenzációja nőit. 1 Ezrek és ezrek keresték fel, hogy megcsodálják a külö- | ncsségeket, az élet groteszk furcsaságait vagy esetlenségeit, | azokat a hétköznapi dolgokat, amikkel minden nap szembe-: | találkoznak, de csak itt ismernek rá meghökkentő furcsasí* | gaira. Coda Gábor szatirikus novelláskötetének nem lehetett 1 volna találóbb címet adni. Különös világ — a pesti kispolgár | világa — elevenedik meg a novellákban. Az ő hétköznapjait, | ünnepeit ismeri meg a könyvből az olvasó. Goda melegséggel, de egyben a szellemes, maró gúny ess- | közével ábrázolja a pesti polgárságot. A Két csacsiban például | a leleményes polgár kalandjait mondja el. Azét a polgárét, laki a megváltozott körülmények között is igyekszik könnyen | élni, megtalálja a kibúvókat és felismeri az óriási lehetősége­iket a szénfuvarozásban. Vásárol két csacsit, fuvarost fogad iegij öreg vidéki altiszt személyében és megkezdi a fuvarozást, la csacsik és a fuvaros kizsákmányolását. Az üzlet egy ideig 1 kitűnően megy. Közben változik az élet, a szénhordó munkás- I bőt telepvezető, majd a fuvarozó vállalat igazgatója lesz és | megszervezi az állami tüzelőszállítást. Lehanyatlik a pesti | nagyságos asszony világa. Nincs más kiút, eladja a 'két csacsit ! a kizsákmányolt fogatosnak, aki a csacsik tulajdonjogával 1 beáll á fuvarozók szövetkezetébe, Ez a magja énnek a novellának, de amíg a szatirikus 1 mesészövé'ébéh idáig eljut, az író rendkívül jó megfigyelő- | képességgel stík furcsa helyzetet ábrázol. Goda legújabb novelláskötete — amely már több kiadást I megért — szórakoztató olvasmány. Ugyanakkor tökéletes I portré egy társadalomról, amely csöppet sem volt nevetséges. HiittmiiiimiiiiHiHiiHiimimintmitmiHtmiiiitiittimti Az országgyűlés építésügyi és mezőgazdasági bizottságá­nak tagjaiból alakult együttes albizottság szerdán az Ország­házban Szobek András elnök­letével ülést tartott. A tanács­kozáson Szobek András, az al­bizottság elnöke tájékoztatta a jelenlevőket az albizottság ed­MARTIN EDEN ÁGY ÜGY szerepelt a bí­megelőző napokban alaposan belemerültem az alktarengeteg tanulmányozásába. Mintegy próbára téve ítélőképessége­met és a jogi területen való jártasságomat, egyedül pró­bálkoztam kialakítani az íté­letet. De az egymásnak el­lentmondó vallomásaik, az ügy szerteágazó szálai olyannyira megzavartak, hogy kénytelen voltam elállni szándékomtól. Izgalommal, feszült érdeklő­déssel vártam a tárgyalás napját. Vajon az ügyész mi­képpen birkózik meg e bo­nyolult üggyel, vajon milyen tényállást állapit meg e kusza; összevisszaságból ? Napokig tartott a tárgyalás. Fárasztó és kimerítő volt még figyelemmel követni is a ta­núk nem éppen egybehangzó, sokszor egymásnak ellentmon­dó vallomásait. S az ügyész csodálatosan bogozta a szá­lakat. Egy-egy kérdése a ta­núhoz, bizonyítása a vádlot­tal szemben, mindig mintha parányi fénysugárral világí­totta volna meg a számomra homályosnak és érthetetlen­nek. tűnő kritikus részleteket. S amikor a vádbeszéd elhang­zott, csak ámultam. A ténye­ket, a bizonyítékokat olyan mesterien csoportosította, amelynek eredményeként nemcsak belőlem, de a vád­lottból is azt a meggyőződést váltotta ki, hogy a vitatha­tatlan igazságot ő képviseli. ‘A vádlott a bizonyítékok sú­Bepillantás épp áfa lya alatt megtört. A vég nél­küli és makacs tagadás után beismerte bűnösségét.-rpZEN a tárgyaláson L Csordás Jánosné ügyész képviselte a vádat. Az ügyészeket valahogy mindig úgy képzeltem, mint akik szigorú, zord tekintettel, a paragrafusók alkotta körön belül szemlélik az életet, akik elé kerülve félelem tölti el az embert még akkor is, ha csak tanúként áll előttük. Csordásné, ez a fiatal, csi­nos, szőke asszony, aki már az új ügyész generációhoz tai- tozik, egészen más benyomást keltett, Hódmezővásárhelyről, sze­gény munkáscsaládból indult el. Tizenöt éves korában mar a helyi szakszervezeti mozga­lom létrehozásában segédke­zik. Kezdetben a járásbírósá­gon mint tisztviselő dolgozik. Innen 1349-ben a bírói és ügyészi akadémiára küldik. Majd Kecskemét és a főváros az új állomáshelye. 1952 óta dolgozik a Pest megver Ügyészségen. — Nem akartam ügyész len­ni — mondja Csordásné —, fiatal korom óta a pedagógus pálya vonzott. Hiszen abban az időben nők nem is dolgoz­tak ügyészként. S a gyermek­kori emlékek is elriasztó ha­tással voltak rám. Nem tud­tam feledni azokat az időket, amikor a kommunista ügyek­ben vérszomjas ügyészek dön­töttek apám sorsa felett is, aki az igazságért, a becsületes életért küzdött. A ZÓTA NAGYOT FOR- ya DÚLT a világ, s én meg­szerettem ezt a pályát. Cso­dálatosan szép és felelősségtel­jes ez a hivatás. Dönteni em­beri sorsok felett, igazságosan, hogy mindenkor az igazi bű­nös bűnhődjék, ugyanakkor erőt nem kímélve, minden le­hetőséget megragadni arra, hogy a bűnös megváltozzék, hogy a társadalomra veszély­telen vagy éppen annak hasz­nos polgárává váljék — eh­hez a szakmai ismereten túl szív és meleg emberszeretet kell. A mi munkánk a hiva­tali idő lejártával bizony rit­kán szokott bevégződni. Egy- egy ügy d megnyugtató befe­jezésig akarva-akaratlanul ál­landóan foglalkoztat. Az igaz­ság állhatatos, addig nem hagy nyugodni, amíg szolgája, az ügyész nem tesz neki ele­get. Milyen emlékezetes ügyeket tárgyait eddig? — Sokféle ügy fordult már meg az asztalomon. Nehéz lenne egyet is kiragadni, mert számomra mindenkor az a legizgalmasabb, amelyiken éppen dolgozom. T ALÁN az ellenforradalom utáni ügyek voltak éle­temben a legjelentősebbek. Ebben az időben a huligánok és a politikai kalandorok fe­lett a határozott és kemény ítélet kimondása, helytállás kérdése volt. E bonyolult és zavaros időszakban, az egy­szerű, dolgozó emberek szá­zai estek az ellenséges uszítás áldozatául. Ezeket le kellett választanunk, el kellett hatá­rolnunk az igazi ellenségtől. Megítéléseimben mindenkor világosan kitűnt ez a szándék. Ez az időszak már lezárult. A megvert ellenség ma más eszközökkel hadakozik. A munkás-paraszt hatalmat gaz­daságilag szeretnék aláásni. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények számának emelkedése ezt igazolja. Az igazságügyi szervek alapos murúkája, a dolgozók fokozott ébersége , nyomán azonban eb­ben a harcban is az elszigete­lődés, a megsemmisülés vár rájuk. Manapság a gyermektartási ügyek foglalkoztatnak legin­kább. Olyan terület ez. ahol csupán az ügyészség tevékeny­% J ack Londont bemutatni a magyar olvasóközönség-' | nek, úgy véljük, fölösleges. | Nevét s munkásságát jól is- ; merjük mindannyian. Martin ; Eden című regényét Is, amely ! igen nagy népszerűségre tett / a sége nem elégséges. Az új \ nemzedék egy részéről van \ szó, cukik a lélektelen, a köny-) nyelmű, a nemtörődöm férjek l felelőtlensége miatt apai sze- j retet és gondolkodás nélkül \ nőnek majd fel. Mint gyér- \ makes anya, aki harmonikas \ és szép családi életet élek, \ sdkszor megdöbbenéssel ál- j lók az olyan embertelen ese- \ tek előtt, amikor a férj, ta- \ Ián egy könnyű kaland miatt, j elhagyja feleségét, gyerme- \ keit és semmi kötelezettséget j nem érezve, a bíróságnak kell \ kényszerítenie őt saját gyér- \ ni ekei anyagi támogatására. \ Az új rendelet ugyan súlya- \ sabb büntetés kimondását te- \ szí lehetővé a gyermektartás- \ díj fizetésének megtagadói- \ val szemben, de még ez sem \ elégséges. A társadalom meg- \ mozdulására és segítségére van \ itt szükség — az új nemzedék \ érdekében. A BESZÉLGETÉS véget ér. \ AÍ az ügyész élete, leikivi- i íága izgalmas és érdekes. \ Muníkaköre, úgy érzem, leg- \ inkább az orvoséhoz hasonlít- \ ható. A társadalom „egészsé- \ gére”, az emberek békés nyu- \ galmára vigyáz, amikor a tör- \ vény szigorával sújt a bűnö- \ tőre, a társadalmat fertőző, az \ emberi együttélést megrontó j személyekre. Ugyanolyan meg- \ becsüléssel tekintek az ö \ munkájukra, akár az orvoso- \ kéra. vagy bárki máséra, akik j életüket a nép, a közösség \ szolgálatának szentelik. Dudás János szert a magyar munkásmozga­lomban. Távoli tengerek friss levegő­jét hozza magával Martin Eden, a fiatal matróz, amikor a múlt század végén hosszú útról visszatér az Egyesült Ál­lamokba. A tehetséges, test- ben-lélekben töretlen erejű if­jú képességeihez méltó helyet akar kivívni magának az Új­világban. Ezt a küzdelmes éle­tet mutatja be ez a világhírű regény, amely egy proletárfiú útján keresztül magának az írónak nyomorúságos életét tükrözi. „Támadja a burzsoáziát és mindazt, amit a burzsoázia je­lent” — írja egy levélben ba­rátjának az író regényéről, s ez így igaz. A gyökértelenség és a szétfoszló illúziók regénye ez. London nyersebben írt a polgárságról, de kíméletleneb­ből soha. Ahogy Eden szeme láttára elhalványul Ruth mű­veltségének csillogása s nem marad más, csak egy sápadt, kóválygó, üres kis lélek, aki gondolatait is éppen úgy ké­szen, pénzen vette, mint testi jólétének tárgyait — ez a tel­jes társadalmi illúziótlanság. Martin Edent pedig azért gán­csolja el olyan könnyen a sor­sa, mert elszakadt íö'.danyjá- tól, a munkásosztálytól. Az írói szándék világos: bí­rálata akar lenni a könyv a burzsoáziának, s ezt a fel­adatot teljesíti is Ugyanakkor tragikus példázata az anar­chista individualizmus, a seho­vá nem tartozás csődjének. Megformálásában egyenet­len ez a regény, bár meglepő a Londonnál szokatlan finom­ságokkal, az önéletrajz sugal­lataival, amilyen például a tü­kör előtt önbizalmát erősítgető Martin Eden, vagy Ruth foko­zatosan elhalványuló csillogá­sa. Legmesteribb azonban — * ez Londonnál természetes — a nyers élet rajzában. dig végzett munkájáról és ja­vaslatokat terjesztett elő a soronkövetkező tennivalókról. Az albizottság a tájékoztató jelentést és a javaslatokat be­ható vita után néhány kiegé­szítő észrevétellel elfogadta és úgy határozott, hogy azt az épitésügyi bizottság legköze­lebbi ülése elé terjeszti, hí országgyűlés építésügyi és mezőgazdasági bizottsága közös albizottságának ülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents