Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-17 / 219. szám

1958. SZEPTEMBER 17. SZERDA "i&tiríap Híradástechnikai bázis Vácott A főváros mellett, Vácott akarják megvalósítani a hír­adástechnikai ipar új bázi­sát. A Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának területén nagy lehetőség van a fej­lesztésre. Az ipar vezetői ezt fel is használják, s a három­éves terv idején jelentősen bő­vítik az üzemet. A híradás- technikai alkatrészeken kí­vül jövőre már ott készülnek a nyomtatott áramkörök a rádiókhoz és televíziókhoz. Tervezik a különféle transz­formátorok sorozatgyártását is, s így Vác látja el valameny- nyi híradástechnikai üzemet ezzel a fontos alkatrésszel. Ugyancsak az egész iparágat látja el készítményeivel az a finomöntöde és bakelitüzem Vácott, amelyet 1960-ig állí­tanak feh Turistaszállás a mezőgazdasági vásárra érkező vidékieknek A mezőgazdasági vásárra érkező sok ezer vidéki láto­gató részére turistaszállást biztosítanak a városligeti ipa­ri vásár területén. Megközelí­teni a 2. számú kaputól lehet. Előjegyzés az IBUSZ vásári kirendeltségénél, vagy a Pe- tőfi-csarnokban levő szállás­irodában. OTTHONOS KÖRNYEZET A százéves frankfurti állat­kert legújabb attrakciója a magnetofonszalagra vett trópu­si vihar. Az állatkert trópusi csarnokában a krokodilok szá­mára naponta magnetofonról közvetítik a trópusi vihar sa­ját, miközben víztartályok se­gítségével felhőszakadást állí­tanak élő. PÉLDÁS KEZDEMÉN YEZES Községfejlesztési kiállítás Tinny én A helyszín Tinnye, ez a fej­lődő, épülő és szépülő falu. Tizenkét esztendő alatt közel hárommillió forintot fordítot­tak fejlesztésére. Persze nem­csak saját községfejlesztési alapjából, hanem a megye is támogatta. így azután Szo- boszlay Lajos, a községi tanács v. b. elnöke alig győzi felso­rolni, mi mindent kapott a falu. Űj óvodát, orvosi rende­lőt, iskolát, sportöltözőt, ven­déglőt és még sok egyebet. Most sorra lefényképeznek minden új vagy kitatarozott, átalakított, a közt szolgáló épületet, intézményt, hogy a tinnyeiek egyhelyütt láthas­sák, mennyi minden hasznos létesült egészségükért, műve­lődésükért és kényelmükért alig egy évtized alatt. S a község fejlődése megál­lás nélkül folytatódik. A te­metőben, a már kihalt Setéth- család műemléknek nyilvání­tott — 1823-ban épült — sír­boltja feletti kis kápolnában, anélkül, hogy a sírboltot meg­bolygatták volna, 15 500 forint költséggel, csak nemrég ren­dezték be a ravatalozót. Kilenc oszloppal I bővítik a villanyhálózatot és a közvilágítás meglevő 22 utcai lámpája mellé még tízet rendeltek. Később további 10—15 lámpát szerelnek be, hogy az utcák világítása teljes legyen. Megkezdték a járdák kövezését és még az idén el is készül két kilométer hosszú járda. A következő négy év alatt pedig, úgy remélik, befe­jezik minden utcában a jár­dák kikövezését. A Hazafias Népfront most röplabda-pálya építését ter­vezi és megszervezi az utcák tisztántartását. A helyi Vörös­kereszt-szervezet aktívái pedig a családokat látogatják, segí­tenek a betegeken és egész­A rommá vált, bontásra váró műemlék: a Vásárhelyi­kastély maradványa Előzetes letartóztatásba helyeztek egy ceglédi lókupecet Gazdasági életünk ismert vámszedői az üzérek, akik élet­elvül azt vallják: minél kevesebb munkával, minél nagyobb jövedelem­re szert tenni. méig akkor is, ha ezt csak a többi ember becsapása árán tudják megvalósítani. A Cegléd környéki vásárok hírhedt üzére Nagy Sándor (Cegléd, Török Ignác utcai la­kos) volt, aki vásárról vásárra., járva lovak és szarvasmarhák | vételével foglalkozott. Valami-1 kor lókereskedő volt, de az| iparengedélyt régen megvon- i ták tőle. Állandó foglalkozásai nincsen. De nem is akar munkát vál- f lalni, mert akkor nem tud- | na vásárokra járni. Számos Cegléd környéki kis-1 embert csapott már be a ló-1 csiszárok raffinált trükkjeivel.! Nagy Sándort a bíróság egy-! szer már egyévi börtönbünte-1 tésre ítélte — árdrágító üzér-; kedés miatt —, de ez nem volt \ elegendő figyelmeztetés a szá-i mára. Az elmúlt két év alatti több mint 70 darab állatot vá-j sárolt és adott el, s ennek so-\ rán busás haszonra tett szert.; A nyomozó hatóságok eljá­rást indítottak Nagy Sándor ellen és a Pest megyei Ügyészség közbiztonsági őrizetbe he­lyezését rendelte el. Az ügyészség ezzel a gyors in­tézkedésével a Cegléd környé­ki állatvásárló gazdákat meg­szabadította attól a személytől, aki évek óta az ő zsebük ter­hére kereskedett. ségügyi tanácsokkal látják el az egészségeseket. Társadalmi munkában négy és félkilomé­ter hosszú lefolyó csatornát épített a község lakossága. És nemrégen a színjátszó­csoport beszereltette a község első televíziós készülékét a kultúrházba. A készüléket a színjátszó-csoport előadásainak jövedelméből vették. Most minden olyan alkalomkor, amikor van előadás, 30—40 néző is összegyűl a kultúrház- ban, a Víg özvegy közvetítését pedig kétszázan nézték végig. Egyszóval Tinnye méltán büszke fejlődésére és nincs abban hi­valkodás, hogy községfejlesz­tési kiállítást rendez. De ... Nem vet ugyan árnyat a község fejlődésére, a falu la­kossága mégis restelikedik amiatt, hogy a műemléknek | nyilvánított emeletes Vásár­helyi-kastély már nemcsak dü- ledezik, de jó darabon be is dűlt. Még a tavasszal a Pest megyéi Hírlap is szóvá tette a kastély ügyét. A község pe­dig azóta is sokszor sürgette az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőséget, hogy miefőbb tegyen valamit az összedűlés előtt álló kastéllyal vagy en­gedélyezze annak lebontását. Háromszázezer forint költ­séggel akár iskola, akár lakás vagy más közintézmény cél­jaira alkalmassá tehették volna a kétszázesztendős épü­letet, a restaurálás költségeire azonban nem volt pénzalap. Közben zsindelyteteje és ge- rendázata tovább korhadt, fa­lai tovább málladoztak. Vagy hat hete megjelent a község­ben az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség kikül­dötte és újból megvizsgálta a műemléket. Látogatásának eredményeként néhány napja végre megjött a bontási engedély. A bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a kastély emeletének ud­vari traktusát mintegy fele­részben lebontsák. De még előbb, egy szép késő nyári napon minden engedély nél­kül beszakadt a zsindelytető és beomlott az emelet utcai frontjának egy része. A le­hulló gerendák, kövek csak­nem agyonütöttek egy véletle­nül a közelben álldogáló öreg­embert. Most azután a kastély emeletének pontosan a felét lebontják. A kitermelt bontási anyagot á községi apaállat-istálló épí­tésének befejezéséhez szeret­nék felhasználni. Ennek az épü­letnek fedezet- és anyaghiány miatt csupán az alapja ké­szült el eddig. Bontás közben érdekes le­letre bukkantak. A szabadság- harc idejéből szármázó kiált­ványok és Kossuthot, Petőfit, Batthyányt, Bemet,/ Perczel Mórt ábrázoló színes rézkar­cok mellett előkerült a Der Ungarn című német nyelven megjelent egykori hazafias újság több példánya. Ezeket a relikviákat a kastély házkuta­tástól tartó lakói falazhatták be kétségkívül még közvetle­nül a szabadságharc leverése után. A leletet most átadják a Nemzeti Múzeumnak. Sz. E* Az iskola dolga? érmé gén megkezdődött a iN tanév. Emberpalánták riadozó szívvel lépték át a bű­vös küszöböt, míg a nagyob­bak magabiztosan nyitottak be a termekbe, hiszen már is­merős ott minden. A tanítás, a tanévkezdet, az első hetek nehézségei minden pedagó­gusnak komoly gondot jelen­tenek. Később már simábban halad a munka, kevesebb a zökkenő, a gyerekek lassan megszokják a nyár szabadsá­ga után az iskola fegyelmét. Sok szülő ezzel elintézettnek is véli az ügyet. „A gyerek ta­nul, a pedagógusok nevelik, az ő gondjuk, hogy milyen embert faragnak belőle. Az iskola dolga, hogy a gyerek mit csinál, hogyan halad elő­re tanulmányaiban, nekem megvan a gondom, a tanítók meg azért kapják a fizetésü­ket, hogy a gyerekekkel tö­rődjenek’’ — gondolja sok szülő. Valóban csak az iskola dol­ga? Valóban csak a pedagó­gusok feladata? Azoknak a szülőknek, akik ezt az elvet vallják, bizony nincsen igazuk. Nincsen iga­zuk, hiszen egymagában az iskola, egymagában a pedagó­gus erőfeszítése nem jelenti a gyerek nevelésének megoldá­sát. Otthon is, a szülői házbari is, a napi munka mellett is kell, hogy jusson idő annak ellenőrzésére: mit tanul a gyerek, elkészítette-e az elő­írt feladatot, bekészítette-e táskájába mindazt, ami a hol­napi napra szükséges. Sokat lehetne ezekről a mindennapi feladatokról írni, de most in­kább egy másik területről akarunk szólni: a szülői mun­kaközösségek munkájáról. So­kan úgy gondolnak a szülői munkaközösségre, mint va­lami gazdasági segítő szerv­re, amely megszervezi, ha szükség' van rá, hogy a szü­lők, tehetségükhöz mérten, ezzel vagy azzal támogassák az iskolát. Igen, ez is feladata a szülői munkaközösségnek, de elsősorban nem ez a fel­adata, hanem az, hogy segítse a pedagógusok nevelő munká­ját, hogy a■ mindennapi peda­gógiai munka kiegészítője, a pedagógusok tanácsadója le­gyen. ány olyan szülői értekez­let zajlik le, melyen a szülőknek csak harminc, negyven százaléka vesz részt. Pedig ott kellene lenni min­den szülőnek, hiszen gyerme­kének sorsa nem lehet kö­zömbös ügy, s nem lehet mel­lékes az sem, hogy a gyerme­két nevelő pedagógus milyen gondokkal küzd, hol kér se­ET gítséget. A szülők egyrésze azonban kényelemszeretetből, nemtörődömségből ijem megy el ezekre az értekezletekre, de még azt a fáradtságot sem veszi magának, hogy olykor­olykor érdeklődjék az iskolá­ban: mi is a helyzet, csemeté­je hogyan tanul, hogyan vi­selkedik. Aláírja a negyedévi értesítőket, a félévi bizonyít­ványt, s ezzel máris elinté- zettnek véli az iskolával való kapcsolatot A pedagógusok áldozatkész, sokatbíró munkájáról már eleget írtunk. A szülők is — kivétel nélkül — megkövete­lik, hogy gyermeküket ne akárhogyan, hanem kiválóan neveljék. De vajon van-e joga az olyan szülőnek ezt megkö­vetelni, aki nem törődik gyer­meke sorsával, aki az iskolá­nak feléje se néz, aki még annyit sem tesz meg, hogy gyermeke nevelőjét megis­merje, tanácsot kérjen tőle az otthoni nevelésre, s maga is tanácsot adjon, hiszen első sorban ő áll a gyermekhez a legközelebb Nyilván nincs joga az ilyen szülőnek követelni, de ezzel a megállapítással még nem ju tottunk sokra. Arra kelt tö­rekedni, hogy a szülői mun­kaközösségek valóban mun­kaközösségek legyenek, ott ne csak az iskolabálokat, ne csak a gyerekek műsorterveit beszéljék meg, hanem vitat­kozzanak nevelési problé­mákról, létesítsenek rendsze­res tanácsadást, hívják segít­ségül a Hazafias Népfront he­lyi szervezetét, a helyi nöta- nácsot, s közös rendezvényei­ken vegyék sorra az otthoni és az iskolai nevelés sokirányú problémáit. Az iskolával nem törődő, a gyerek sorsát felületesen ke­zelő szülők nevelése olykor nehezebb feladat, mint a gye­rekeké. A maradiság s a kö­zöny veszedelmes ellenfél, nehéz legyűrni, de le lehet és le kell gyűrni, hiszen többről van szó: mint arról, hogy egv- egy szülőt — a divatos szóval élve — aktivizáljunk. Arról van sző, hogy a jövendőt biz­tosítjuk, a jövendő egyik fel­nőttjének sorsát egyengetjük ezzel. * szülői munkaközösség a legtöbb helyen az elnök és két-három szívvel-lélekkeJ dolgozó mama munkáját je­lenti. Néhányan nem tudják a munkát elvégezni. Még ak­kor sem, ha fáradtságot nem kímélve, s időt nem sajnálva dolgoznak. Segítséget csakis a többi szülőtől kaphatnak, csakis akkor szélesedhet mun- ; kájuk, s csak akkor érhetnek ! el nagyobb eredményeket, ha ; mind több segítőtársuk akad. ; Pedagógusok és szülők ösz- : szefogása, megértése, kölcsö- ; nos segítsége teremtheti meg I csak azt a légkört, mely lehe- \ tövé teszi a kisebb-nagyobb \ gondok gyors megoldását, a | nevelőmunka, az otthoni ne- I velés megjavítását. Ez pedir j nem kevesebbet jelent, mint I azt, hogy a jövőt, a jövendő í nemzedék boldogulását, gyer- ! mekeink jobb életét készítjük I elő, teremtünk annak szilárd. ; biztos alapokat. Mészáros Ottó ! A gabonafúvató gépből \ elkészült az első sorozat ! A gabona raktárba szállítá- I sát oldja meg a gabonafúvató ; gép, amely magas nyomású le- j vegővel. csővezetéken át órán- ; ként 10—12 tonna gabonái \ juttat földszinti, vagy eme- I leti magtárba. A nehéz zsá- \ kolási munkát helyettesítő I gépből a Győri Mezőgazdasá- ígi Gépjavító Vállalatnál el- \ készült a száz darabból állő i első sorozat. Hatvanhatot mái j átadtak a MESZÖV-nek. A vállalatnál megkezdték a ; gabonaszívó berendezés gyár- ! tását is. A gabonafúvató ez- : zel a berendezéssel felszerelve j egyik helyiségből a másikba i szállítja a gabonát, vagyis 3 szárítás es a forgatás gépesítő* sét oldja meg. QieizíLö kőnek között Textilgép-alkatrészek nylonból I A ma még ismeretlen csővári 1 vár legszebb része: az őrtorony egy darabja . | pLT EGYSZER PENCEN A Szegedi Vegyesipari Kis- | egy csodálatosan szép me- ipari Szövetkezet különféle | nyecske. Pirosalma arca, feke- gépalkatrészek tömeges gyár- I te szeme úgy kacagott a vi­tását kezdte meg szintetikus I láOba’ hogy a legények szive .... . , w ^ dörömbölt, ha rajuk nevetett. műanyagból. A nylon es egyeb | bomlottak is érte ele- műanyagszövet hulladékból, | gen De mind tűzött legin- megfelelő eljárással, motorke- 1 kább a barát. Hanem a me- rékpár-teleszkópot és textil- 1 nyecske csak rátartian felve­gép-alkatrészt készítenek. Ql-1tette ajejét; nem hajlott az * = unszolásra. Történt egyszer, vasztott polyamidbol állítják | h0gy a menyecske a szőlőbe elő például az eddig bőrből | igyekezett, a hegyre. Alig tett készített fonalvezetőket a to- | egy pár lépést a kanyargó ös­nalgépekre. A Budakalászi Tex- I vényen, amikor elébe toppant tilművek számára mintegy Ia barát Addig-addig nman- tilmuvea. szamara minte0.v § kodott a csók]áért, míg a me­százezer műanyagcsevet gyár- | nyecske azt ígérte, hogy övé tanak. A Szegedi Jutaáru-1 lesz, ha az ölében felviszi a gyárnak is több gépalkatrészt I hegyre. Megörült a barát: készítenek műanyagból. % felkapta a menyecskét, s meg­indult az édes teherrel fölfe­lé a meredeken. Száz lépés után lihegett. Kétszáznál már a bordái is úgy jártak, akár a fújtató. De azért csak vitte. Fel is ért vele szerencsésen, le is tette. Utána meg csak elvágódott, szörnyethalt. Az­óta hívják azt a hegyet Me­nyecske-hegynek ... Mintha valami láthatatlan színpadi rendező intézte volna a dolgot, mire végére értünk a mesének, éppen ott magas- lőtt előttünk a Menyecske­hegy. Míg titokban fürkésző pillantásokat vetettem a szelíd lankákra — hátha meglátom valahol a barát sírját —, Ja- kus Lajos folytatta: — Így szól a mese. Hanem az, amiről az eke nyomán elő­került kövek árulkodnak, az nem mese. Az valóság. Egy darab kőbe vésett múlt. — Sok ilyen megkövült va­lóságot találtak ezen a környé­ken? — Egy múzeumra valót leg­alább — hangzik a válasz, s mint később megtudom, ezzel el is jutottunk Jakus Lajos penci általános iskolai igazga­tó régi álmához, vagy — mint a tanácsnál jó értelemben mondják — vesszőparipájához. A Ml AZT ILLETI, igaza is van. Mert abban a pará­nyi szobában, ahol az évek so­rán összegyűlt leleteket tartja — dobozokba zárva, szekré­nyekbe zsúfolva — már moz­dulni sincs hely. Pedig meny­nyi kincs, mennyi szépség ma­rad így elrejtve, ismeretlenül! Nincs hely, hogy kiállítsák, bemutassák. Ezért rejtik ko­pott szekrények a csiszolt kő­korszakból fennmaradt sza­lagdíszes kerámiákat, a csont- és kőeszközöket, a középső bronzkori halotthamvasztó ur­nákat, a Griff-madaras szkíta kardot, a keltákon bronz-kar- pereceket s a római pénze­ket. Pedig kit ne fogna el va­lami különös érzés annak az 1700 esztendeje halott anyá­nak és lányának a sírjából előkerült csontfésűk, kőgyön­gyök, karperecek láttán, ame­lyek a harmadik században virágzott germán kultúra ránk ■maradt emlékei? De van itt olyan románkori oroszlán- szobor-töredék, amely — ré­gészek szerint — egyedülálló lelet hazánkban. És a magyar történelem sok-sok darabja: Anjou-pénzek, Zsigmond-ér- mék. több száz éves faragott kövek, használati tárgyak, 48-as fegyverek, s egy valódi rámáscsizma. Az egész környéken — Cső­váron, Ácsán. Radón, Kosdon — ismerik és szeretik Jakus igazgatót. Ha az ásó nyomán előbukkan valami különös for­májú kődarab, vagy csont­szerszám, már viszik is büsz­kén hozzá: jó lesz a múzeum­ba. Ilyesmi pedig gyakran megesik ott, ahol a szelíd dombhátak és a selymes fű örök vonzerővel csábította a sok ezer esztendővel ezelőtt élt népeket a letelepedésre. Hi­szen csak maga a csővári vár egy életre elegendő búvár­kodni, megfejteni valót kínál omladélcaival azoknak, akik értenek a kövek nyelvén. / .AKUS LAJOS pedig ért a nyelvükön. Ahogy most a romok között nézelődünk, olyan tájékozottsággal ma­gyarázza az egykori vár fek­vését, a rondella, a rég be­temetett lovagterem szépsé­geit, hogy bizonyos vagyok benne: látja is, amit mond. Neki e rom nem csupán ősz- szehányt kőhalmaz, hanem élő történelem. Egy darab múlt, amelyben emberek él­tek, örültek, szenvedtek, elő­re vitték az emberiség, az egyetemes kultúra ügyét, vagy egyszerűen csaik élvezték, amit a gazdagság nyújtott szá­mukra. Ha ezt mind fel lehetne tárni és megóvni a további pusztu­lástól! Ha a szépre szomjazó művész, a romantikát szerető fiatal, vagy a kíváncsi tu­rista úgy zarándokolna ide a beszélő kövekhez, ahogy szá­zak és ezrek a római Colos­seum romjaihoz, milyen szép lenne! Jakus Lajos bízik benne, hogy így lesz. Hiszi, hogy minden1 szép álma megvalósul. Elébb a falumúzeum — mert nemsokára otthonra lel vég­re — aztán, egyszer talán még kirándulócsoportokat is fog kalauzolni a feltárt csővári vár tiszteletet parancsoló kö­vei között. . Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents