Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-16 / 218. szám
MS? fiter 1958. SZEPTEMBER 16. KEDD hírlap Az első „Mátyás-nap" Visegrádon A Ceglédi Földművesszövetkezet átvevőhelyén egymást érik a gyümölcsszállító szekerek. Más termelők meg csak úgy gyalogosan hozzák az eladásra szánt almát, szilvát, körtét. Igaz, a szilvatermés már leért, vége felé jár az idén, de így is 25—30 mázsát vesznek naponta. De volt olyan idő, amikor 300 mázsára rúgott a napi átvétel. Egész nyáron közel száz vagon gyümölcsöt vett át csupán ez a szövetkezet Szépen fejlődik a tavasszal elültetett több mint hatmillió csemete Ez' év tavaszán a megyében 5 325 0Ö0 darab csemetét és 86 457 darab suhángot és sorját ültettek el. A fásítások a legeltetési bizottságok, városok, községek nem hasznosítható tartalékingatlanain, dű- Jöutak, ipartelepek, iskolák, eélgazdaságok. egyéb állami vállalatok, termelőszövetkezetek, valamint egyénileg dolgozó parasztok használatában, illetve tulajdonában levő területeken történtek. Az említett fásításokon kívül a. fásígokat szakszerűen elültették, az ültetés után pedig háromszor megkapálták. Gondos munkájuk eredményeképpen a létesített 65 hold akác- és nyárfaerdő, valamint 10 hold fasorban az elültetett csemeték és suhángók szépen megmaradtak és fejlődnek. és egyéb szervek elültettek még 744 000 darab csemetét, 88 696 darab suhángot és sorfát. nagy részben a városok és községek belterületére. A termelőszövetkezetek fásításai közül kimagaslik a nyársapáti József Attila Tsz tavaly tavaszon megkezdett fásítása. Kalozsaven Mihály tsz-elnök és a tagság felismerve a fásítás jelentőségét, igen szép munkát végzett. A fásítandó területek talaját lánctalpas vontatóval 70 centiméter mélyen felszántották, majd a csemetéket és suhánBiltimimmiiiiiimimnimimimiHiiimmiimiiiimmiimiiiimiiiiiimiii Idelent dobhártyát szaggató éles gépzúgás reszketteti a levegőt, odafent a magasba nyúló toronyépületek között sűrű porfelleget kavar a langyos nyárvégi szél. Az osztályozóból kígyózó szállítószalagok rendületlenül szórják a már feldolgozott sötétszürke andezitkövet, odébb pedig vagonokat és teherautókat raknak a gyorskezű munkások. Első látásra ez a kép fogadja az érkezőt a szobi vasútállomás melletti üzemtelepen, ahol kora reggeltől késő estig megállás nélkül folyik a kemény munka. Az üzem három kőbánya termését fiolgozza fel, naponként 1200—1300 tonna mennyiségben. A csákhegyi kőbánya kislakásépítkezésekhez is fejt terméskövet, a másik két bányából azonban inkább csak zúznivaló kőanyagot hordanak ide az apró kis szerelvények. A kőbányák — az idősebb bányászok állítása szerint — már a századforduló előtt is működtek, természetesen jóval kezdetlegesebb munkaeszközökkel. A feldolgozó telep csak később kezdte meg a munkát. Előbb egy magánvállalkozó, később a Magyar Kereskedelmi Bank gyümölcsöz- tette az akkor még inkább kézi erőre berendezett zúzóüzemet. A forradalmi átalakulást iíí is a felszabadulás hozta meg, s igazi fejlődésnek csak az ötvenes évek elején indulhatott az üzem. 1952-ben korÚjreWszeríi ftíübcrentó a vasúti motorkocsihoz A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár gyártmányfejlesztési osztályán új berendezést készítettek a vasúti motorkocsik és pótkocsik fűtésére. Ezeknél a kocsiknál sem gőz, sem villany nem áll rendelkezésre, ezért kísérletképpen olajtüzelésű kályhát helyeztek el a kocsi alatt. A felmelegített levegő csatornákon jut el az utasfülkébe. A kályha óránként ötszáz köbméter meleg levegőt szolgáltat. A kísérletre a GYSEV bocsátott rendelkezésre vasúti motorkocsit. Ha az újfajta fűtőberendezés beválik, ilyennel szerelik majd fel a Rába-Balaton motorvonatot, amit a jövő évben készítenek el a gyárban. R agyogó reggel. A Duna: ezüstszalag, a hegyek: óriás smaragdok. Kilenc órakor már vagy tucatnyi autóbusz vesztegel a hajóállomásnál. Az utasok sűrű egymásutánban kapaszkodnak fel a turistaúton, a Nagyvillám felé. Óriáskígyó — emberekből. Tíz óra tájt érkezik a komp Nagymaros felől. Zsúfolásig telve, de úgy, hogy a gombostűt valóban nem lehet léejteni. És nemcsak nagymarosiakat hoz a komp, azaz főként nem nagymarosiakat. Ezzel érkezik a Galga menti népi együttes, és az őket kísérő érdeklődők. így hát a komp, ahogy jön, fordul, és másodszor is tömve köt ki a visegrádi parton. A Mátyás Múzeumot majd szétfeszítik az érdeklődök. Ötös-tizes-harmincas csoportokban bocsátják be a termekbe a vendégeket, a többiek a tornácos folyosón szoroskodva türelmesen várakoznak. Számok: Kétezer múzeumlátogató; ötszáz néző a Salamon-toronynál, 700 érdeklődő hallgatja a kalauz magyarázatát a Mátyáskastély ásatásainál. És ezres tömeg, diszszózad, fúvószenekar a Mátyás-szobornál, amikor Szabó Sándor, a megyei tanács v. b. elnök- helyettese az ünnepi eseményt méltatja. + Néhány mondatos beszédből: — Mátyás megválasztása, uralkodása ma sem csak érdekes levéltári adat, puszta regisztrálandó történelmi tény. Az egymást váltó nemzedékek megőrizték Mátyás emlékét. A reá való emlékezés — a királyok esetében oly kivételesen — a szereltből fakad, s alakja a néphagyományokban • legendássá vált. A róla szóló mondák csaknem hősként mutatják a király.. S ha ez így nem is igaz, de lényegében mégis igazság van mögötte, mert Mátyás a központosításért, a j haladásért küzdött. A haladás pedig: a nép igazsága. — A központosítás érdekében teli: első lépése a föurak hatalmának korlátozása, később befolyásuknak csökkentése volt. A főurak hatalmas- kodásátul megszabadítani az országot annyit jelentett, mint Engels szavaival élve: „A rendet képviselni a rendetlenségben", megszabadítani a jobbágyot az istencsapásként ható, kiszámíthatatlan úri önkénytől. — Az üres kincstár jelentette a központosítás egyik legfontosabb akadályát. Mátyás — hogy mai kifejezéssel éljünk — népszerűtlen feladatot oldott meg, amikor az adóügyekben kérlelhetetlen volt, s követeléseit, elődeihez mértan, jelentős mértékben fokozta. — Magyarorszag az akkori civilizáció egyik központjává vált. A humanista kultúra elterjedését jellemzik Janus Pannonius sorai: „Eddig Itália földjén termettek csak könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat.” — Mátyás legendás alakja ma is tanulság: a nép és a haladás ügyének következetes harcosává nevel, arra tanít, hogy a társadalmi haladásért vívott harc egyben nemzeti felemelkedésünknek is eszköze. A Mátyásra való emlékezés arra késztet bennünket, hogy még odaadóbban szolgáljuk a kor, a fejlődés parancsát: a szocialista Magyar- ország építését. ★ Nagy munka volt. A képkiállításon az utolsókat a megnyitás napján, délben simították, méghozzá a szó szoros értelmében — meszelővei. A feliratokat még nedvesen aggatták a falakra. A Dunakanyar Intéző Bizottság kalauzai a karszalagot már menetközben rakták fel. A szabadtéri színpadot egyik napról a másikra varázsolták a múzeumkertbe. — Még nincs itt a cimbalom, most mi lesz? — kérdezne Kovács László, a Galga mentiek vezetője Héjj Miklós muzeológustól tizenegy órakor. — Már intézkedem! — rohant a fiatal tudós a cimbalom után, — pedig várta a tömeg, a felvilágosításra váró vendégek raja. Önkéntelenül eszembe jutott: hat hol is vannak, hát mit is tesznek a helyi tanács v. b. tagjai, dolgozói? Vajon csak a megyei tanács művelődési osztálya dolgozóinak, a múzeumigazgatónak és a Rév utcai iskola igazgatójának feladata volt mindent- mindent előkészíteni, megszervezni, megcsinálni? ★ A képkiállításon. De elkelt volna még néhány cserép virág, valami szép dekoráció! De hát kevés a segítő kéz.; . És kevés volt a kiállító művész is. Kerestem legalább egy Czó- bel-képet... Sehol... És a többiek, a „nagy nevek” birtokosai? Akik otthonra, támogatásra találtak a Dunakanyarban, Pest megyében? Vajon felkérték-e őket, hogy adjanak műveket erre a kiállításra? Ha nem, az nagy baj. Ha igen, és nem adtak, az még nagyobb... A kiállítás egyébként így is szép. Érzékelteti, hogy milyen nagy alkotási lehetőségeket nyújt az ország egyik legszebb tájegysége, és azt is, hogy ezzel a lehetőséggel élnek is képzőművészeink. ¥ És végül: a Galga mentiekről. ,Szép volt a műsor, csupa muzsika, jókedv, lendület. Méltó koronája az egésznapos ünnepségnek. És az „ötösfogat”..; Az öt öregasszony... Mit is írok, öregasszony?! Fiatalabbak ők sok mai fiatalnál. Szellem, táncoskedv, fürgeség és fáradhatatlanság dolgában legalább is fiatalabbak. És özvegy Zsiros Ferencné, a népművészet mestere: külön virág a Galga mentiek színes csokrában ... — De szép is itt! — sóhajtott fel, ahogy körülnézett Visegrádon, és ízes, zamatos magyarsággal folytatta: — A víz, a Duna, és két oldalán a hegyek! A levegő is más, mint mifelénk! Éled tőle a lélek! Azt hiszem, ezt éreztük valamennyien, akik ezen a kora- őszi vasárnapon Visegrádon áldoztunk a nagy király emlékének. Garami László iU--" ■ -' * Jönnek Nagymaros felől a Galga menti együttes tagjai Mátyás szobra alatt hangzott Nyílegyenes sorban feszít el az ünnepi beszéd a díszszázad Naponta 1300 tonna követ ad az országnak M szobi kölnintfu földolgozó ielvpe szerű gépekkel szerelték fel a telepet s azóta is minden évben bővül valamilyen újabb géppel vagy berendezéssel. Az üzem egyébként az elmúlt hónapban 2575 tonna terméskövet, 30 ISO tonna zúzott követ, a csákhegyi kőbánya pedig 948 tonna faragott követ adott a népgazdaságnak. Ezeket az anyagokat út-, vasút- és lakás- építkezéshez használják fel. Az elmúlt évben 309 ezer tonna követ kapott innét az ország, az idén úgy tervezik, hogy 320 —330 ezer tonnára növelik a kőfeldolgozást. A szopi kőbányászok és a feldolgozó telep munkásai megállják a helyüket. Az elmúlt évben jó munkájuk eredményeként 13 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést vittek haza. Ha a munka továbbra is ilyen ütemben halad, akkor jövő tavasszal még nagyobb lesz a nyereségrésze sedés. ■— Bár a múlt félévben egy kissé lemaradtunk — mondja Haver Sándor üzemvezető, amíg végigkalauzol bennünket a feldolgozó telep udvarán —, de ez nem a dolgozók hibájából történt, elromlott az előtörő berendezésünk. Az elmaradás egy részét már pótoltuk, rövidesen nyoma sem lesz a tartozásunknak. Amíg végigjárjuk ezt a poros-zajos üzemtelepet, nem nehéz elképzelni, mekkora erőfeszítést igényel ez a munkd. Hogyan történik a feldolgozás ? A 3—1 kilométernyi távolságban fekvő kőbányákból kis- vasúton hozzák a „nyers”, még feldolgozatlan követ, amely az apró csillékből egyenesen a fold alatt levő előzúzó nyílásába ömlik. Ez a berendezés, mint egy hatalmas darálógép nyeli, töri, zúzza a durva szikladarabokat. A zúzott anyag innét futószalagon jut tovább a húsz méter magas toronyba, az osztályozóba, ahol a kisebb köveket nagyság szerint osztályozzák, a 60 millimétertől nagyobbakat pedig a szállítószalag a szomszédos utántörő- be viszi. Innét zúzás után megint csak az osztályozókba. végül a megfelelő adagoló berendezések és a szállítószalagok segítségével vagonokba kerül. A házépítéshez meg az útépítéshez használatos kockaköveket kint a bányákban készítik el, a feldolgozó üzemben csak a zúzás és osztályozás folyik. Mint a látogatás során megtudtuk, az üzem munkáját még eléggé megnehezíti a szállítóeszközök hiánya. Kevés a vagon, sokszor a szállításra váró kőmennyiség úgy megszaporodik, hogy a telephelyen alig lehet mozogni. Éppenl most van szó arról, hogy a] vagonhiányt ezentúl folyami \ szállítással is enyhíthetnék. \ Erre egyébként kiválóan meg- \ felelne a közelben folyó Duna.] Igaz, ehhez rakodó berende- j zést kellene építeni, de minti az üzemtelep vezetői is mond- = ják, nagyon megérné a befek-l tetést, mert a Dunához közeli fekvő helységeknek olcsóbb 1 lenne a szállítás és mentesít-§ hetné a MÁV amúgy is igénybe 1 vett szállítóeszközeit. A másik, bár kisebb prob-l léma a porképződés továbbil csökkentése. A jelenlegi elszí-1 vó berendezések csak enyhítik, 1 de megakadályozni még nemi tudják a porosodást. Az üzem \ távlati fejlesztési tervébenl egyébként a portalanításra is I sor kerül. A feldolgozó telep a nehéz-f ségek ellenére is szépen fejlődik. Ma már az időjárás sem tudja] megakadályozni a kőfeldolgo-1 zást. Amig régebben csak a \ nyári idényben foglalkoztatták \ itt a dolgozókat, addig most \ már télen is biztosítani tud- \ ják a munkát. A szobi kőbányászok és a) feldolgozó üzem dolgozói kö- i zott most nemes versengés fo- l lyi>k az elmaradás pótlásáért I és a második félévi terv telje-1 sítéséért. Sok sikert és egész-§ séget kívánunk ehhez a mun-l kához a bányaüzem valameny-1 nui dolgozójának! Súlyán Pál l Zsiros néni az érdeklődök Sorban állnak a vendégek gyűrűjében a múzeum bejáratánál Párnatánc a szabadtéri színpadon
