Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-16 / 218. szám
1958. SZEPTEMBER 16. REDD ^c/Cirlap Amiért nem jár fizetés E gy jó állás soha nem rossz ni-n dolog. S az emberek többsége meg is tesz mindent annak érdekében, hogy állását, kenyérkereső helyét meg is tarthassa. Jól dolgozik, feladatát igyekszik maradéktalanul elvégezni, a kapott utasításokat végrehajtja. Így van ez a hivatalokban, az üzemekben sok helyen. A földművesszövetkezetek eiseté- ben azonban más mércével kell mérnünk. Hiszen nem több a földművesszövetkezetnél dolgozni egyszerű állásnál? Ha kissé túlozva is: nem valami hivatás ez? No hiszen, mondhatja az olvasó, mi hivatás van abban, hogy valaki boltos. Vagy hogy könyvelő a földművesszövetkezeti irodán? Hivatása van a pedagógusnak, az orvosnalk, de a földművesszövetkezeü alkalmazottnak? Ugyan! No, nézzük csak: A földművesszövetkezetek a szövetkezés előiskolái. A tagság, de a falu többi lakosa is a szövetkezeten keresztül ismerkedik meg a kollektív munka, a kollektív -felelősség örömével és gondjával, itt ismeri meg azt a frázisnak hangzó, de nagyon is igaz fogalmat, hogy: egységben az erő! Vajon útmutatás, felvilágosítás nélkül alakulnak-e szakcsoportok, igénybe veszik-e a kisgépeket, kötnek-e szerződést növényápolásra a parasztok? S vajon csak a földművesszövetkezet agronómusának •— ahol van ilyen — feladata ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, meg az igazgatóságnak, amikor ellenőrzik, mi is a helyzet. A többieknek nem? A boltos csak álljon a pult mögött, a könyvelő csak könyveljen, 5 ne mozgassa füle botját sem? A szövetkezés gondolatának elterjesztése, megismertetése, megvalósulásának elősegítése nem égy ember, "s nem "az igazgatóság feladata a földművesszövetkezeten belül. Valamennyi földművesszövetkezeti alkalmazottnak a feladata, még akkor is. ha nem közvetlenül vesz részt az ilyen irányú munkában, hanem csak közvetve, s ha nem ezért kapja a fizetését, hanem azért, mert rendben tartja a könyvelést, a boltot. Csak a kötelességnek eleget tenni, csak annyit dolgozni, mennyit megfizetnek vajon lehet-e, erkölcsös-e olyan helyen, mint a földművesszövetkezet, amely valami újnak, valami nagyszerűnek a melegágya, ahöl az első lépéseit támogatják olyan embereknek, olyan csoportoknak, akik már felismerték a szövetkezés LeA paraszti jövendő legbiztosabb útját járják Bin megfogalmazta erejét, 'hasznosságát, a jobb jövő egyedüli útját. Vajon eleget tehet-e kötelességének az, aki csak kötelességének tesz eleget a földművesszövetkezetben? Paradoxonnak hat a fenti mondat, de igazsága van. Hiszen a kötelessége minden földművesszövetkezeti alkalmazottnak az, hogy mind jobban dolgozzék földművesszövetkezete érdekében. S hogyan dolgozhat jobban? Ügy is, hogy elvégzi hiánytalanul munkáját. És úgy is, hogy a munkáján túl segíti a szövetkezés gondolatát terjeszteni, megvalósítani. Csak Pár példát: miért ne segíthetne a földművesszövetkezet könyvelője a szakcsoportok adminisztratív ügyeinek megmagyarázásában, miért ne segíthetne a boltos abban, hogy a vevőkkel nemcsak udvariasan elbeszélget, hanem „agitál” is, hiszen ennek a szónak rossz csengését már régen letöröltük. Kell-e szégyelleni olyan gondolat terjesztését, amely előremutat, amely az egyetlen helyes utat jelöli? S ok példát lehetne felsorolni. hogyan szolgálhatják a földművesszövetkezet alkalmazottai — kötelességükön túl — a földművesszövetkezetek ügyét. Elsősorban a földművesszövetkezetekben dolgozó kommunisták dolga, hogy ezt a heverő, fel nem használt erőt kamatoztassák, harcba vessék. Ennék a gondolatnak szolgálata' — hivatás! Még a pult mögött is. Még a könyvelői rubrikák mellett is ! Mindenütt, a földművesszövetkezeti élet minden területén. Erre kell gondolni. S arra. hogy e munka nyomán jelentősen előbbre léphet a szövetkezeti mozgalom. Hogy ezért nem fizetnek? Lehet-e a jövőt tallérokon mérni? Lehet-e a jobb jövendőt azon megítélni, hogy mit fizetnek azért — ma? Bizony nem lehet. Mert akkor a mai fillérért a holnap forintját adjuk oda. Mészáros Ottó Simogató őszi fény hull a széles határra, a felbarázdált, vetésre váró földekre, a piros bogyókat érlelő vadrózsa bokrokra a kőröstetétleni Dózsa Tsz udvarán, s a kultúrház előtt nagy tömegben beszélgető, zsivajgó emberekre. Máskor innen indulnak munkába, de ma szó se esik répa- szedésről, kukoricatörésről. Ünnepnap ez, de micsoda ünnep! Közös ünnepe a jelenlevőknek, ezért is öltöztek az asszonyok tarka selyemruhákba, öltöttek a férfiak ünnepi feketét. Ha nem tudnánk, miről van szó, azt hihetnénk, valami lakodalomra készülődnek itt, oly nagy a sütés-főzés, s oly szépen összegyűltek a barátok, szomszédok, rokonok, gyerekek és nagymamák. Sőt, a katonaidejüket szolgáló fiúk is eltávozást kaptak szolgálati helyükről és itthon vannak: Határ Miklós még parancsnoki üdvözletét is hozott magával, nem kis örömére, büszkeségére szüleinek, no meg az egész tsz- tagságnak, amely gondosan számontartja, hogyan állják meg helyüket katonafiaik. Mert itt mindenkit munkára, Szabó Elemér, a megyei tanács mezőgazdasági osztály- vezetője dicsérő okleveleket ad át Berta Mihály tsz- elnöknek alakulásának tizedik évfordulóját. A szűkebb családon, a tagságon kívül meghívták erre a napra a községi, járási tanács- és pá-rtvezetőket, s az Abonyi Gépállomás vezetőit, hiszen az ő segítségükkel jutott el a szövetkezet arra a magaslatra, ahol ma áll. Hadd lássák, nem volt hiábavaló a segítségük! Rajtuk kívül pedig meghívtak még húsz egyéMihály Albert már rég megbékélt Sz. Tóth Istvánnal becsületes helytállásra nevel- 1 tek tíz esztendőn keresztül Éppen ezt a tíz esztendőt ünnepük most, a Dózsa Tsz meg278000 kötvényre 78 millió forintot sorsolnak ki a legközelebbi békekölcsön-húzáson Az Országos Takarékpénztár a soronkövetkező békekölcsön-sorsolásokat szeptember 27-én és 28-án Budapesten tartja. Ezúttal az I., V. és a VI. békekölcsönt sorsolják. A kétnapos húzáskor 278 000 kötvényre összesen 78 millió forint nyereményt sorsolnak ki. Az I. Békekölcsönből 18 millió forint, az V. Békekölcsönből 24 millió forint, a VI. Békekölcsönből pedig 36 millió forint nyeremény jut a szerencsés kötvénytulajdonosoknak. ni paraszt családot a környékről. A barátság kedvéért is, meg aztán nem árt, ha széjjelnéznek a tsz portáján. ítéljék meg maguk, mit fejlődött egy évtized alatt a Dózsa Tsz. Száz hold földön kezdte itt a gazdálkodást annak idején tíz család. A szájuktól vonták meg a falatot, hogy kifizethessék a szántási díjat és el tudják vetni az első gabonát. Most 105 a taglétszám, s 831 holdon gazdálkodnak. Traktorok művelik a földet, kombájn aratja a gabonát, az istállókban 116 szarvasmarha, 280 sertés, 28 ló és csikó áll. Az akkor koldus szövetkezetnek ma 1 210 780 fo- ! rint közös vagyona van. Egyformán magáénak érzi ezt a hatalmas vagyont mindenki, hiszen nem imádságból lett az, hanem az egész tagság megfeszített, nehéz munkájának gyümölcse. De ragaszkodnak is hozzá tíz körömmel. Ugyancsak póruljárna akármilyen le- vitézlett földbirtokos, ha el akarná tőlük orozni ezt a közös kincset, életük értelmét. Biztos alapokra helyezte életét, aki belépett ide, a Dózsa Termelőszövetkezetbe. Nem vágyódnak el sem az idősebbek, sem a fiatalok. A gyerekek, ahogy betöltötték a 15 évet, jelentkeznek tagnak. A katonafiúk idejönnek vissza leszerelés után, s ha megnősülnek, vélük jön az új menyecske is. Előfordult igaz az elmúlt években, hogy egy-egy vállalkozó szellemű legény elment szerencsét próbálni a nagyvárosokba, De azóta valameny- nyien vissza is jöttek. Kovács | Imre maga mondja el, mi hoz- ; ta újból a szövetkezetbe: — Rájöttem, hogy a tsz-ben sokkal jobban jövök ki, mintha \ gyárba járok. Pedig kerestem \ elég jól. De abból kellett élni. : lakást fizetni. Úgy elment, észre sem vettem, mire. Ha összeadom, annyit itt is keresek, s mellé ott van a háztáji \ gazdaság, meg a háztáji álla- : tok. Ha el nem megyek tavaly, ! már házam lőhetne Abonyban. nács kizárólag erre költené el a 'községfejlesztési hozzájárulást. (Az idei költségvetésiben ilyen tételek is szerepeltek, de a nagy szükséghez képest jelentéktelen összegekkel.) Igazuk van a jóhiszemű követelődzőknek. _ Ezt a tanács is elismeri. A megoldás azonban annál nehezebb. Nemcsak azért nehéz, illetve egyelőre megvalósíthatatlan, mert a vízvezeték-, valamint a villanyhálózat fejlesztésének költségei sokszorosan meghaladják a pillanatnyilag rendelkezésre álló pénzösszeget, hanem elsősorban azért, mert Vácott ehhez újabb vízierőművekre, újabb villamosener- giaműre van szükség. Ehhez pedig állami beruházások, állami hitelek kellenek. Amikor a tanács tudomást Szerzett róla, hogy a hároméves tervben milyen ipari létesítményekkel gazdagodik a város, nyomban bizottságot hívott egybe, amely felmérte Az új gyárak, üzemrészek kommunális szükségletét (beleértve a víz- és a villanyszükségletet is), és az illetékes minisztériumok meghívott képiviselői előtt feltárta a helyzetet. A tanács vezetői felelősséggel közölték, hogy a város képtelen egymaga elviselni a gyarapodásával együtt jelentkező terheiket, ezért az építtető minisztériumok a beruházások arányában maguk gondoskodjanak kommunális, közművi igényeikről. Óriási gond nyomja tehát a helyi tanács vállát. A tanács vezetői — egyetértésben a tanácstagokkal — azonban előre néznek. Nemrég készítették el a város fejlesztésének húszéves, távlati tervét, amely a jelen problémáinak megoldásával egyidejűleg felöleli a várható fejlődés jelentkező szükségleteit. ízelítőül néhány adat: lakásra 104 millió forint (1059 lakás), új vízierőműre 8 millió forint, kib. 8,5 kilométer vízvezetékre 1 millió 800 ezer forint, új szennyvízvezető csatornákra 21 millió forint, 10—15 kilométer új magasfeszültségű kábel építésére és a meglevők kicserélésére 5 millió forint, villanyhálózat-felújítás 55 kilométer szakaszon, 5, összesen 370 férőhelyes napközi otthon építése és így tovább. A városi tanácsnak nem kis gondot okoz az elhanyagolt házak tatarozása. Sokan szóvá teszik, tiogy miért a város központjában kezdte meg, illetve folytatja elsősorban ezeket a munkálatokat Erre — miután magam is meggyőződtem a tanács nehézségéiről és helyes álláspontjáról — ugyanazt lehet felelni, mint a víz- és a villanyszükséglettel kapcsolatban felvetett igényekre. Persze nemcsak a centrumban tataroztat a tanács, sőt azokat az épületeket, melyek 10 éven belül lebontásra kerülnek, még központi fekvése ellenére sem veszi munkába. KivéAmíg Kovács Imre távol volt a tsz-től, nézzük csak, mit is kerestek a többiek. Csak néhány adat: Farkas János harmadmagával dolgozott, s kaptak 80 ezer forintot. Pásztor Józsefük ketten 23 ezer forintot, Angyal Imre egyedül 16 ezret. Természetesen ehhez nincs hozzászámítva a háztáji gazdaságból és a saját állatállományból eredő haszon. Ez elég rendes jövedelem. Meg is látszik a tsz-tagokon. Lakásaikat szép új bútorok díszítik, többen motorkerékpárt vettek, vagy éppen venni készülődnek. A tsz-en belül tehát nincs már vita affelől, érdemes volt-e belépni annakidején. Ök tisztán látják: a legjobb úton járnak. Persze, nem kell azt hinni, hogy ez mindig is úgy volt. Most, a jubileum alkalmával mindenki visszaemlékezik egy kicsit, hogyan is volt akkoriban azzal a bélépéssel. Sz. Tóth István bácsinál például ott kezdődött az egész, hogy 1952-ben minla- gazda-jelvényt kapott. Hazamenet így szólt a feleségéhez— Na, anyuskám. másfelé (fordítjuk a kocsi rúdját. Belépünk a tsz-be. — Csak nem bolondultál meg? — szörnyülködött az asszony. — Nem én. De érzem, ez lesz az igazi út. Az egész család ellene zúdult, nagy harag lett a dologból, majdnem kenyértörésre került a sor. Mégis belépett 15 holdjával. Hamarosan jött utána a család is. Azután már ők agitáltak másokat. Tóth bácsi emlékszik még jól, hogy nem mindenütt fogadták tárt karokkal. Sőt. A terített asztal mellett odaszól Mihály Albert bácsinak: •— Emlékszel-e még, hogy majd megvasvilláztál? — Igazad van — nevet barátságosan Mihály bácsi. — Kőröstetétlenen aligha volt nagyobb ellensége a tsz-nek nálam. Magamban már azt mondtam, ha mégegyszer agitálni jössz hozzám, leütlek a vasvillával, vagy felakasztom magamat. — Aztán mégiscsak beléptél. — Be. Nem is bántam meg! Mihály Alberték 1953 óta házat építettek, s szép, modern bútorokkal rendezték be. Három legényfia dolgozik vele együtt a tsz-ben. A legidősebb ősszel megy katonának. A határőrséghez pályázik. Többen is szolgáltak ott a tsz fiataljai közül. Ök- már tudják, miért kell védeni a határokat! Szóval senkinek sem ment az tépelődés nélkül, hogy szakítson a régimódival. Ma is ugyanígy tépelődnek a kívülállók, még akkor is, ha két szemükkel látják a tsz eredményeit. A meghívott egyéniek közül Ábrahám Jánosné jól ismeri a Dózsa Tsz-t, hiszen ott dolgozik nővére családja is. Az a véleménye: *— Én belépnék a tsz-be, ha csak rajtam múlna, mert látom, nyugodtan megkeresnék annyit, mint a mi hét hold földünkön. De egyelőre az uram nem akar. A környékünkben többen is emlegetik már a belépést, de hát mind úgy van vele, mit szól a szom- &zéd?' Varga Sándor bácsi szintén a meghívott vendégek között van. Tizenhat holdon gazdálkodik a szomszédos tanyán. Ismerik és jó barátságban vannak vele a tsz-íagok. Most is együtt iszogatják a sört a jó paprikás pörkölt után. Varga bácsi a két Berta-fiúnak meséli: — Az idén jól termett a bú* zám, mert tavaly vetőmagot 'cseréltem. 45 mázsa lett öt holdon. A két fiú összemosolyog. Varga szomszédnak nyolc és ■fél mázsa a holdanként! búzaátlaga. az övéké meg 12.6 mázsa. A szomszédnak 9 mázsa tavaszi árpája termett holdanként, a tsz-nek pedig 12,4 mázsa. Nem is szólva az őszi árpáról, amelyből 18,8 mázsa volt az átlaguk. Szigorú tények ezek Kovács Imre ismét a Dózsa Tsz tagja •bizony, amelyek ott duruzsolnak Varga bácsi fülében is. Meg aztán jó szeme van neki, látta egész nyáron, hogy a tsz-tagok sokszor már hazafelé indultak, amikor még ő valami dologhoz kezdett. Hanem azt azért az irigyek sem foghatnák rájuk, hogy összecsapták a munkát. Nem maradt tnég két gaz-szál sem a tsz kukoricájában, répájában ... Aztán ..: akárhogy nézi az ember, minden út a tsz-be vezet. Nem csupán Vargáék, meg* Ábrahámék tanakodnak- már ilyesmiről otthon, hanem egyre többen a tetétleni, törteli, abonyi határban. Ha lassan érik is a gyümölcs, előbb- utóbb csak beérik... Szebelkó Erzsébet ÜT Varga bácsi egyéni gazda, de nagy egyetértésben mulat a tsz-fiatalokkal telt képeznek azok a házak, i melyek sürgős felújítás nélkülj idő előtt lakhatatlanná vál- i nának. Ilyen ház a város leg- ; különbözőbb pontjain találka- \ tó. Visszatérje a centrumra. I A tanácsot akkor kellene el- i marasztalni, ha felújítási í programjából hiányozna á § szép és egységes városkép ki- ] alakítását szem előtt tartó j igyekezet, gondosság. De az j értelem is azt diktálja, hogy j végezzenek először egy kör- \ zet, egy városnegyed rendbe- [ hozásával, csinosításával, mert j az ötletszerű foltozgatásnak j nincs értelme, sőt látszatja | sem. Ez a helyes szemlélet ] tükröződik a most folyó járda- j és útburkolat építéseknél, fel- 1 újításoknál is. (Hámán Kató,! Széchenyi, Klein Károly, Tra- | gór utca, Dózsa György út, j valamint Ifjúság tér stb.) AzZ3| kezdtem, hogy a növeke- \ dés nehézségei kifejezés szá- \ momra nem frázis, hanem j egy újból felfedezett igazság \ neve. egy harmincezer lelket ! számláló v,áros nem minden- : napi gondja. Mégis azt kell! mondanom, aggodalomra nincs i ok: Vác, ez a nagymúltú és \ nagyjövőjű város szabadon s \ bátran nyújtóztatja tagjait. S j ha a csontok a kelleténél job- j ban ropognak, ha a tüdő a ; nagy erőfeszítéstől kissé zihál; is, a test életerős, egészsé- j ges. Előbb-utóbb legyűri \ majd a nehézségeket. András Endre |
