Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

I93S. SZEPTEMBER 2* KEDD (Hit M£C hírlap Az élet követelte így — Mire a gyárba érünk, már fáradtak vagyunk, mert a haj­nali HÉV-ek annyira zsúfol­tak, hogy mozdulni se tudunk — mondotta az egyik kistar­csai kommunista. — Az estiek is elviselhetetlenül tömöttek. Már elhatároztuk, hogy vala­mennyi bejáró dolgozó aláír egy kérvényt és elküldjük Pestre. — A Kistarcsai Földműves­szövetkezet nem elégíti ki a lakosság igényeit. Délután 3- kor már bezár. Sokszor nincs friss áruja. Ez annál szembe­tűnőbb, mert a mellette levő magánüzlet tulajdonosa min­dent megtesz, hogy a vásár­lók kedvében járjon. Ha szük­ségét látja, még vasárnap dél­előtt is kinyit. Mindig friss, kívánatos áruval szolgál... — A TÜZÉP-nél szén he­lyett csak por■ kapható. A ház­tartásokban nem is lehet hasz­nálni. Most, amikor mindenki szeretné beszerezni a télireva- lót, hiába mennek a TÜZÉP- hez... így sorolják a kistarcsaiak azokat a hibákat, amelyek már talán több mint egy éve bosszantják a lakosságot és senki nem orvosolja a bajo­kat. A pártszervezet is tud róluk, mégsem tett semmit a hibák kijavításáért. Pedig a pártszervezetnek meg kellett ! volna bírálni a földművesszö- i vetkezetet, tanácsaival segíte- \ ni, megértetni: a szövetkezet­nek keli elsősorban arra töre­kednie, hogy kiváló áruval, ] gondos kiszolgálással minél több vásárlót csalogasson üz- j letébe. Nem lett volna szabad ilyen közömbösen szemlélni, hogyan győzi le a magánke­reskedő" a kistarcsai szövet­kezetét. Azzal is foglalkozha­tott volna a pártszervezet, hogy a dolgozók kedvezőbb körülmények között járjanak be az üzemekbe, felhívhat­ta volna a HÉV-vezetőség fi­gyelmét a panaszokra. Sok­sok, hasonló feladat várna a pártszervezetre;-- • amelyek végzése hozzájárulná- ség gazdasági, kulturális éle­tének javulásához. Egy éve azonban minden egy helyben topog, mert a pártvezetőségen belül a sze­mélyi intrikák, helytelen né­zetek sorozata gátolta a mun­kát. Nem foglalkoztak a helyi termelőszövetkezet megerősí­tésével, nem folyt meggyőző | munka a dolgozó parasztság körében a szocialista nagy- , üzemi gazdálkodás fölényéről. A különböző ' tömegszerveze- ; teket sem az ott dolgozó kom- j munistákon keresztül irányi- í tották, hanem magára a tö­megszervezetre hoztak határo­zatokat. Az a pártszervezet, amely az ellenforradalom után a gödöllői járásban szin­te leghamarabb állott talpra, s kezdett munkához, már hó­napok óta sorvad. Azok az elvtársak, akiknek nevéhez számtalan dicséretre méltó tett, kiváló munka fűződik, meg­rekedtek, s gátjaivá váltak a pártszervezet tevékeny életé­nek. Ahelyett, hogy mélyítették volna kapcsolatukat a lakos­sággal; valósággal elidegení­tették őket a pártszervezettől. Bizalmatlanok voltak minden­kivel szemben, még a pártta­gokat is jó, vagy rossz kom­munistákra osztották. Nyilvá­nos helyeken olyan kijelenté­sek hangzottak el, hogy a pe­dagógusok többsége reakciós, megbízhatatlan. így természe­tesen megsértették a becsű- j letesen dolgozó tanítókat. A kistarcsai dolgozó parasztok többsége rendesen fizeti adó­ját, s eleget tesz az állammal szembeni kötelezettségeinek. Mégis, egyes elvtársak nem átallották olyan megbélyegző szavakat használni: a parasz­tok „szabotálnak”. Az ilven megjegyzések, sértegetések azután egyre mélyebb szaka­dékot teremtettek, elszigetelj ték a pártszervezetet a pár- tonkívüli dolgozóktól. A járási pártbizottság több­ször figyelmeztette, bírálta a vezetés hibás módszereit, pró­bált segíteni, hogy helyes útra térjenek a vezetők. Hónapok­kal ezelőtt brigád vizsgálta meg az alapszervezet munká­ját és a végrehajtó bizottság határozatot is hozott a kistar- ] csai pártszervezet munkájára, j Felhívta a ügyeimet arra, j hagyjanak fel a személyeske- J déssel és ne tűrjék, hogy else- ; kélyesedjék a munka. A járási pártbizottság bírála- ; tával egyetértettek a kistarcsai | kommunisták. Taggyűlésen, ak- j tívákon foglalkoztak azzal, | hogyan haladjanak tovább. | Hiába teltek azonban a hóna- I pok, a pártvezetőség nem jani- ! tott munkáján és nem szűnt meg az intrika sem. A vezető- I ség képtelenné vált arra, hogy ] a soron következő feladatokat } megoldja, s ezért új vezetőség­választás vált szükségessé. A minapi vezetőségválasztó taggyűlésen jó lett volna, ha ismét rámutatnak ezekre a sú­lyos bajokra, felolvassák a já­rási pártbizottság határozatát az alapszervezetről, s ebből ki­indulva tárgyalják meg, hogy a régi vezetőség' nem hajtotta végre a felsőbb szerv határoza­tát. Nemcsak azért lett volna erre szükség, hogy megmutas­sák, miért kell leváltani a régi vezetőséget, hanem azért is, mert a hibákból kiindulva meghatározhatták volna, mit kell elvégeznie az új vezető­ségnek. Ha részletesen elemez­ték volna, mit vár a tagság a? új vezetőségtől, a leváltott elv­társak rádöbbentek volna saját mulasztásaikra. A taggyűlésen nem egészen így történt, s ebben hibás á járási pártbizottság is. Annál is inkább, mert ők javasolták, hogy tekintsen el a tagság a beszámolótól, azzal az indok­kal: a régi vezetőség leváltásá­nak okait mindenki ismeri már. Mivel a beszámoló elma­radt, elmaradt az elvi alátá­masztása is a sorozatos tévely­géseknek és a felszólalások helytelen, személyeskedő me­derbe sodródtak. Vegyük pél­dául Sándor Márton elvtárs i párttitkár leváltását. Sándor Márton elvtá.rs régi, j illegális kommunista. Sokat és \ 'szívuet* dolgozott a 'pártéit. 1945-ben és 1956-ban is olt volt j >a párt szervezésénél. Az ő lel­kes munkájának eredménye is, hogy gyorsan talpraállott a szétzilált pártszervezet és meg­indult a vérkeringés Kistar- j csán. Sándor elvtárs azonban j egyik fő részese volt annak, | hogy rossz politikát folytatott j az alapszervezet. A parasztok j és az értelmiség sértegetése j sokszor tőle indult ki. A jaizal- j matlanság terjesztésében élen- i járt. Hibás nézetein a figyel- j meztetések ellenére sem vál- j toztatott. A taggyűlésen felszólalók azonban két részre oszlottak. Egy részük csak Sándor elv­társ hibáit, más részük viszont csak az erényeit tárgyalta. Egyesek úgy tették fel a kér­dést: 1945-ben és 1956-ban megfelelt, szükség volt a mun­kájára, most pedig leváltjuk?! Nem értették meg, hogy mi becsüljük azokat az elvtársa­kat, akik szíwel-lélekkel dol­goznak alpáriért, de éppen a párt érdeke kívánja meg, hogy ne nézzük el ezeknek az elv­társaknak sem a tévedéseit, ne hagyjuk, hogy eltorzítsák a párt politikáját és rossz mun­kastílusuk következtében el- idegenítsé'k a szervezettől a pártcmkívülieket. S mivel né- hányan nem értették meg, mennyire gátolta Sándor elv­társ sokszor anarchista nézete a helyes politikai irányvonal érvényesülését, személye körül éles vita kerekedett. Szubjek­tív és nem elvi tényeken ala­puló indulatok csaptak össze. Sándor elvtárs is úgy tüntette fel, hogy a járási pártbizottság elfogult vele szemben, de egyetlen elvi tévedését sem vonta vissza, vagy változtatta meg. A választás sem múlt el vi­har nélkül. A kistarcsai elvtár­sak hónapok óta nem tudták saját maguk megoldani a ve­zetőségválasztás problémáját Éppen ezért a járási pártbi zottság úgy kívánt segíteni, hogy javaslatot tett az új veze­tőségi tagokra. Néhányan a kistarcsai kommunisták közül félreértették a járási pártbi. zottság szándékát. Úgy értel­mezték, hogy a pártbizottság képtelennek tartja arra a tag­ságot, hogy meg tudja válasz­tani saját vezetőit. Végül is a taggyűlés úgv határozott, hog\ I az áitala választott jelölő bízott Í jra termést hoz a kétszáz éves diófa A Vas megyei Ostffyasz- szonyfa község földművesszö­vetkezeti boltjának udvarán egy 200 éves diófa áll. A ha­talmas fa az elmúlt években odvasodni kezdett és már nem sok hiányzott ahhoz, hogy kidűljön. A községbeliek ekkor elhatározták, hogy be­tonnal töltik ki a fa hatalmas üregét, öt mázsa betont hasz­náltak fel erre a célra, s azóta a fa újra éledni kezdett, friss hajtásokat hozott és az idén kiváló termést ígér. „Telt ház“ a fehértói madárszállóban A fehértói rezervátumban, a környékbeli vadvizeken és a Tisza tápéi szakaszán a csen­des nyári hónapok után meg­kezdődtek a madárvenuiások. A híres madárszáilóban már „telt ház” van. A tavasz óta 10 000 számra itt fészkelő dankasirályok már családos­tul délebbre költöztek ugyan, de helyükre új vendégek jöt­tek. Az északi előőrsök, a tavi cankók, a kecses ezüstsirályok és a feketepettyes kormos cankók már birtokukba vet­ték a vadvizeket. Más vendé­gek érkezését is várják: az északi országok madártani in­tézetei hering-sirályok, . vizi- taposók és a sarkvidék egyéb madarainak indulását jelez­ték. Százötven szálból sodort perion horgászzsinór A Szegedi Kenderfonógyár­ban több érdekes halász-fel­szerelést készítenek. Ilyen a 150 szálból sodort perion hor- i gászzsinór, amely akár a 180 kilós óriás harcsa kifogására is alkalmas. Különféle perion, pamut és egyéb anyagokból készülő halászhálókat is szál­lítanak még ebben a negyed­évben a halászati szövetkeze­teknek és gazdaságoknak. Már a jövő héten megérkeznek az állatok az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Az elmúlt években csak egy-ket nappal az Országos Mezőgazdasági Kiállítás meg­nyitása előtt szállították fel Budapestre a bemutatásra ke­rülő jószágokat. Ez azonban zavarokat okozott, mert az ál­latokat, így különösen a hízó­kat megviselte a hosszú utá­nzás és a szokatlan környezet­ben étvágytalanok, ingerültek voltak a bikák, a nemesvérű lovak és más állatok. A bírá­latoknál sem alakulhatott ki teljesen hiteles kép. Az idén segítettek ezen a bajon. A ki­állítás területére már szep­tember 3-án és 4-én megér­keznek a jószágokat hozó kü­lönvonatok. Az istállókat és á szabad szállásokat teljesen rendbehozták, s gondoskodtak a megfelelő takarmánykész­letről is. Csak egyhetes pi­henő után kerül majd sor a bírálatokra és a látogatók már az új környezettel megbarát­kozott állatokban gyönyör­ködhetnek. A régi mohamedán emlékekben gazdag Balesik néhány száz évvel ezelőtt az ország egyik legnagyobb városa volt. A kikötővel szembeni dombon a város egyik különcködő polgára szabályos hajó formájú házat építtetett magának *%W> i «• • V. 'v% ■ ■X ' .1: Üfl'lÄ V-jjHi ­mm i .«WS Valamikor a harmincas években a román királyné olasz építészekkel ezt a vízesésekkel és ősparkkal körülölelt, minareUcs kastélyt építtette, ahol névleges „kertészével’“, ifjú török szeretőjével töltötte el a nyár legszebb heteit Szokásaikat és népviseletüket ma is őrzik a balesiki törö­kök. A kastélyhoz vivő úton ismerkedtem meg e jelenet­tel: a „csecsemő“’ ugyanis három esztendős... Foto: András Endre SMAFUKA tak kis életükben cirkuszban. Négy és féléves István fiam nagyon élvezte a dolgokat, csak végig azon morgott, hogy mikor kezdődik már a cir­kusz. A baj másnap, az ebédnél kezdődött. Megszűnt a vonzó­erő, s mindhárom csemete éh­ségsztrájkba kezdett. A ma­mák kétségbeesve néztek rám. — Aki nem eszik rendesen, az nem jön el a múzeumba — csókolt homlokon a múzsa. A hatás döbbenetes volt. Három tágrameredt szempár tekintett rám, azután a már emlegetett versenylapátolás következett. A múzeumba az anyjukkal küldtem el őket. Én önbirálatot gyakoroltam és otthon maradtam. Na. nem Is volt veszélyes: megnézték a hajókat, csónakokat és csak amikor kijöttek, akkor kezd­ték kérdezgetni, hogy mikor kezdődik már a múzeum? Nem szaporítom a szót: mú­zeum után újra kezdődött a komédia és a tekintetek a ma­mák részéről még kétségbe­esettebbek lettek. De én már felkészültem: —- Aki nem eszik, nem kap smafukát! ta, átkötötte és egy zsacskó- ban a terítékem mellé tette. A gyerekek szeme mágnesként tapadt a staniclira és olyan gyors evészetet rendeztek, amilyenhez fogható nem volt a gyermeknevelés történeté­ben. En viszont alig tudtam az izgalomtól egy-egy falatot le­nyelni. Mi lesz itt, ha csaló­dást okoz a smafuka? Vacsora után nekifohász­kodtam, hogy az üdülő tlr gyereke közt ,— kellő prédi­kációk kíséretében — kiosz- szam a jutalmakat. Tépték a papírt róla. — Ez a smafuka? Csiba lányom, aki tíz éves és gyanakvó, előbb megsza­golta a csomagját. (Valami­kor, hasonló esetben ugyanis pálpusztai sajt volt a megfej­tés.) A siker várakozáson fe­lüli volt, az arcok részben gömbölyűek, részben csokolá­désak lettek. Ezeket a sorokat két nappal a hazamenetel előtt és közvet­lenül_ a smafukaosztás után írom! Üres tekintettel, ötlette- lenül bámulok magam elé. Nem tudom, mi jöhet még a smafuka után és mi lesz dél­ben az ebédnél. Azt hiszem, a déli vonattal hazautazom!... J ól összejöttünk a Balato­non, a vállalati üdülő- I ben. Az én fiam is rossz evő, \ a szomszédasszony lányai is, \ Mindent elkövettünk, hogy í egyenek. A korszerű pedagó- \ gia két eszközével: a fenyege- ! téssel és az ígérettel igyekez- \ tünk hatni a 4—5 éves if jakra, \ A fenyegetés terén az erő- | politikát én képviseltem, ai \ ígéretek terén a mamák, Min- I den étkezésünk csatakiáltá- \ sokkal megtűzdelve zajlott le I — Éva, térdelni fogsz, he \ nem eszed azt a leveskét! ) — István, nézd, a lányok | már mindjárt készen vannak | ők fogják kapni a fagyit, te i nem! 1 — Ági, nem viszünk cir­\kuszba, majd meglátod! I Hát itt kikötöttünk: a cir- | kúsznál. Ennek sikere volt I lapátolták a gyerekek maguk- | ba az ételt, mint a rakodó- | munkások a TÜKER-nél c 1 szenet. A cirkusszal zavarok | voltak, az előadás négy napo I késett — és mi, a mának élve | ragyogóan hasznosítottuk c I cirkuszt. Meglovagoltuk o 1 konjunktúrát1 | Na, de minden hosszúnak I van egy vége. Beültünk a cir- | kuszba, hogy élvezzük: a gye | rekelc az előadást, mi a gyere- i keket, lévén, hogy először vol­ság terjesszen javaslatot a tag­gyűlés elé, kik legyenek az új vezetők. A demokratikus cent­ralizmust többen is úgy értel­mezték. hogy csupán a demok­ratizmust tartották szem előtt, s s elvetették a centralizmust. A járási pártbizottság képviselői ugyanis tolmácsolták a végre­hajtó bizottság határozatát, amely szerint Sándor elvtár­sat le kell váltani a vezetőség­ből, de a tagság egy része visz- sza akarta utasítani a végre­hajtó bizottság határozatát. Az alapszervezet kommunistáinak legfeljebb az ellen lehetett lei- fogása, hogy Kurucz Béla elv­társ kissé diktatórikusán, ke­véssé meggyőző eszközökkel érvényesítette a pártbizottság jogait. Felszólalásában ugyanis kijelentette: azt választhat meg a tagság, akit akar, a járási pártbizottság úgysem hagyja jóvá. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a tagság rossz né­ven vette ezt Kurucz eivtárstól, hiszen Kurucz elvtárs nem jól fejezte ki magát. Ugyanis ő arra gondolt, hogy a tagság , nem változtathatja meg a já­rási pártbizottságnak azt a ha­tározatát, hogy Sándor Márton 1 elvtársat le kell váltani — de ezt érthetőbben, világosabban kellett volna megmagyarázni . ott a taggyűlésen. , A taggyűlés azonban az emlí-1 tett fogyatékosságok ellenére is elérte a célját, mert a tagság akaratából olyan vezetőség ke­rült az élre, amely élvezi a kommunisták bizalmát és ké­pes lesz a feladatok elvégzésé­re. Hogy az új vezetőség ked­vet is érez a munkához, és tisz­tában van azzal, milyen fele lősség hárult rá, bizonyítja: már a taggyűlést követően nyomban összeült és megtár, gyalta, mi a legfontosabb te­endője az elkövetkező időben, amelyek elintézésével az egész ] lakosság érdekeit szolgálják. ! Személyi problémák helyett a I politikai oktatás megindításé- | ra, a termelőszövetkezet meg- j erősítésére, a tanácsi .MSZMP - csoport irányítására, valamint a dolgozó parasztokkal és az • értelmiséggel való kapcsolat j elmélyítésére fordítja a tagsás ; figyelmét. Sági Agnes A hatás? Azt csak Arany János tudná leírni ilyen so­rokkal, hogy: „Döbbenet által szív ere fagy!” A gyerekek versengésbe fogtak, a mamák, az asztaltársak, a felszolgálók kérdő tekintettel meredtek rám. A szomszédom odasúgott: — Te, mi az a smafuka? — Azt még én sem tudom — súgtam vissza —, de majd kitalálok valamit! Valamikor a legendák ter­jedhettek úgy, mint itt a sma­fuka neve. Nem kellett sok figyelmeztetés, a gyerekek már egymást intették: — Ági, ne fröcskölj, nem fogsz kapni smafukát! Este a gondnoknő húzott félre egy kis diszkrét beszél­getésre: — Mondja, mi az a smafu­ka, amit a gyerekek olyan áhítattal emlegetnek? Ekkorra már döntöttem. Kapnak a gyerekek valami na­gyobb méretű csomagolt desz- szertet és azután — utánam az özönvíz! Szerdán estére az egyik ma­ma bevásárolta a „smafuká- kat”, még külön becsomagol­BULGÁRIAI KÉPEK BALCSIK

Next

/
Thumbnails
Contents