Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-26 / 227. szám
színfoltok a budai járásból imiiHmmimmmmmiiiMtmfiiitimtftimtttMHHiirfiftnfHimiii HH1llllllllltllllHflf{|il(|||f|||t!||||itl}||||!II!!lllt|||||l||lM|lllltllflfllll{1l!!ltlHf!lllflllllllll!ll!tllll!ll!lllllllltlllllltlllll»ll!l!MIIIIU«lillilllllllilltllllllllllllllil!lil1flllilllllilllllllltllll.>llllilllllltllllilllfl!lI!im!llUilt!!l1lli<ntil!!SI9* Krónrka helyett \ alantikor régen, egy Európát járt ismerősöm azt mondotta; Franciaország gazdagsága abban áll, hogy polgárainak bankbetétje sok milliárd frankra rúg. (Ez a megállapítás több mint húsz éve hangzott el. s akkor sem volt igaz, mivel a többséget kitevő francia munkásosztály sohasem tőkéje kamatjaiból tartotta fenn magát. hanem jól-rosszul megfizetett munkájából.) A szemlélet, amely ilyen következtetésre ragadtatta ismerősömet, burzsoá élmények hatásából származott. De hogyan is gondolkodhatott volna másként az az európer, aki sóvár irigységgel tekintett a gyarmati hatalma teljében élő nagy országra, s aki ezt az állapotot természetesnek vette... Szóbanforgó ismerősöm 1946- ban kivándorolt. Meggyőződésem, ha ma itt élne közöttünk, akarva, nem akarva, megváltoztatná egykori szemléletét, és egy ország gazdagságát azzal a mércével mérné, amely egyedül alkalmas erre. Ez a mérce a rohamos, szüntelen fejlődés tempója. Csak ez vallhat igazán arról, mit jelent egy ország gazdagsága. Előttem fekszik egy hevenyészve összeállított kimutatás hazánk egy darabkája, a budai járás néhány éves gyarapodásáról. Húszegynéhány község gazdagodásának tény- és számadatai sorakoznak a sűrűn teleirt lapokon. 1955-től napjainkig csupán iskolára négymillió forintnál több jutott. Ebben az összegben nem szerepelnek a községi tanácsok hozzájárulásai, s nem szerepel a felajánlott társadalmi munka forint- . ban kifejezett értéke. Nem kevesebb az az összeg sem. melyet művelődési otthonok építésére, felszerelésére fordítottak az utóbbi években. Nincs a járásnak egyetlen községe sem,1 ahol magánerőből és állami támogatásból nem épültek új, egészséges “ lakóházak.' nincs olyan község, amelyből hiányzik a bölcsőde vagy a napközi otthon. Jó utak. sok száz kilométeres villanyhálózat, számtalan közkút és törpe vízierőmű, orvosi rendelők, fürdők, nagy raktári készlettel rendelkező árudák, a közlekedési eszközök szaporodása, száz meg száz községi betonjárda jelzi: az ország gazdái élnek itt. Ha csak az idei esztendő első felének lakásépítkezését nézzük is — bármily nagy is még gondunk e téren —, olyan képet kapunk a fejlődésről, amilyent a fel- szabadulás előtti 15 esztendő együttesen sem adhat. Csupán néhány községet sorolok fel: Százhalombatta 48 házzal, Törökbálint 26 házzal. Érd 82 házzal, Pilisvörösvár 61 házzal. Pilisszentiván 25 házzal gazdagodott. Ezekben az adatokban nincsenek benne a megkezdett és be nem fejezett építkezések. Vagy vegyünk néhány más községet. Bia 1955—56-ban csupán járdaépítésre 380 000 forintot fordított. Iskola, épület javításra 1957—58-ban 100 000, illetve 280 000 forint jutott. Budaörs: Vízvezeték bővítése (1957—1958) 500 000, állami házak felújítása 280 000 forint. Érd: Sportpálya létesítése _ 400 000, piactér felújítása f 30 000, vízműépítés (1958) f 1 500 000, utak javítása 400 000§ forint. Solymár: Járdaépítés | 70 000, orvosi lakás felújítása | 30 000, vízvezeték bővítése és § vízgyűjtő létesítése 200 000 fo-1 rint. Páty: Strandfürdő építései 200 000, művelődési otthon át-1 alakítása és berendezése kb. | 100 000, ravatalozó építése | 40 000 forint. Törökbálint: Is-| kola, óvoda és bölcsőde építése | 1 500 000, orvosi lakás vásárlása I 80 000, állami házak felújítása | 100 000 forint stb., stb. | Szükségtelen tovább sorolni | az adatokat. A budai járásnak | nincs talpalatnyi helye, amely | ne viselné magán új életünk | gazdag nyomait, nincs olyan | dolgozója, aki becsületes mun-1 kaja után ne volna részese en-1 nek a gazdagságnak. — dr — ? Tanácstag „két műszakban“ Sipter Ferencné érdi tanácstag most is házról házra jár. j ^ választási névjegyzékeket juttatja el választóihoz. Kicsit I kedvetlen, mert a többi tanácstag már elkészült a munkával, neki pedig még hátra van néhány család meglátogatása. De j valahogy úgy van, ha bemegy valahová, alig tud onnan elszakadni. Annyi kérdést tesznek fel neki, annyi közös beszélgetni valójuk van, hogy órák telnek el, amíg egynél-egy- nél befejezi a látogatást. Azt a világért sem tenné meg, hogy átnyújtja a névjegyzéket és azután továbbálljon. Hiszen mindenütt szívesen foAz ő szava hiteles! Ha nem sürgetne az idő. Sipter Ferencné még egy kicsit • elbeszélgetne Székely Jáifosnéval gadják és sértésnek vennék, ha nem térne be egy szóra. Lelkesedésére az is jellemző, hogy nemcsak abban a körzetben tanácstag, ahol megválasztották, hanem ott is dolgozik, ahol lakik. Így hát „két műszakot” is végez. A szomszédok közül sokan a lakásán is felkeresik problémáikkal. Segítségét kérik építőanyag beszerzéséhez, tanácsot gyermekük továbbtanulásához, de előfordult már az is, hogy fiatal párt békített össze akik az anyós miatt válni akartak. Így van ez mindig, ha egy tanácstag komolyan veszi a megbízatását és rá akar szolgálni választói bizalmára. Sipter Ferencnének nem esik nehezére a tanácstagi munka, mert fűti őt az a szeretet, amit a község lakosai iránt érez. Nyolc éve tanácstag, négy éve ugyanebben a körzetben. Jó munkáját választói ragaszkodásukkal, bizalmukkal viszonozzák, — feletteseitől pedig számtalanszor oklevélben, kitüntetésben kapott elismerést. Sipterné a tanács pénzügyi osztályán dolgozik. De tanácstagi munkáját nem azért végzi jók mert a tanácsnál amúgyis „bennfentes” és „hivatalból” intézkedhet. Hiszen sok olyan ügyben jár el, amely nem tartozik a pénzügyi osztály hatáskörébe. Hogy mennyire szétválasztja a két munkát, bizonyítja az, hogy a hozzátartozó választók leginkább otthonában keresik fel. Már az is előfordult, hogy veszekedésnél tett igazságot vagy verekedők szétválasztásához hívták segítségül. Ilyenkor a férje is elkíséri. Családja, két gyermeke mellett Is megtalálja a módját, hogy a község lakossága, a köz érdekében is munkálkodjék. Mégpedig úgy, hogy az ne teher, hanem öröm legyen számára. Dr. Kuli L. Ákos 1913 óta j él Pátyon. 1922-ben lett a köz- ■ ség orvosa. Ahogy elmondja, akkor még gyalogosan, vagy ! szekérrel jártak át Torbágyra, i hogy onnan vonattal juthassa- \ nak a városba, — Ma autóbusz- szal 35 perc alatt Budapestien I vagyunk — mondja. Néhány | évvel ezelőtt a betegek még az ! Utcán hidegben várakoztak a | vizsgálatra, ma 50 férőhelyes | várószoba áll rendelkezésükre. Külön csecsemővárót is építet- [ Vek. Régebben 20—22 csecse- I mőt is eltemettek egy évben — [ emlékezik —, az utóbbi évek- j ben egy csecsemő sem halt meg 1 a községben. Minden gyereket beoltottak Salk-szérummal. A Vöröskereszt helyi szervezete olyan jól dolgozik, hogy elnyerte a megyei „élzászlót”, Mindezt akkor mondja el Kuti dóktor, amikor az után érdeklődünk, miennyit fejlődött az utóbbi évtized alatt a község. Ö leginkább az egészség- ügyi fejlődésen méri, mennyit változott az élet Pátyon. Ez áll legközelebb hozzá. Nemcsak azért, mert orvos, hanem azért is, Mert ő a tanács egészségügyi állandó bizottságának elnöke. Az újjáépített pátyi kultúrotthon Tréfásan úgy beszélnek róla a községben, hogy a fiát is „csak" azért nevelte sebészorvosnak, mert így azokat a községbeli betegeket, akik operációra szoruljak, protekcióval soron kívül kórházba tudja juttatni. Az idős orvos visszaemlékszik arra az időre, amikor még petróleumlámpa mellett gyógyította a betegeket. Emlékeihez hozzáfűzi: az idén csak az Újtelepen 30 házban gyűlt ki a villanyfény. És micsoda öröm volt az ö számára is, hogy a község három új kutat kapott! Hol vannak már azok a munkás és paraszt otthonok — mondja —, amelyekben tized- magukkal éltek egy szobában a szegények. Ha csak 1948-tól vesszük, Pátyon tíz év alatt mintegy 120 házat építettek, részben magánerőből, részben állami kölcsönnel. A községi orvos az eredmé. nyékét sorolva dicsekszik, büszkélkedik. Mert hiába! Mindenki látja a nagy-nagy változást Pátyon, de falán senki úgy, mint az, aki 45 éve ismeri a falut és összenőtt annak sorsával. Torháfftf példát mutat Mostanában sok szó esik egy megyeszerte szélesedő mozgalomról, amelynek neve ugyan még nincs, de eredménye annál több. Községek, sőt községrészek, utcák vetélkednek egymással, hogy melyiküknek lesz több betonjárdája, több jóvizű kútja, nagyobb fásított területe. Persze, a vetélkedés csak járuléka a községszeretet- ből fakadó társadalmi munkának, a cél: segíteni a tanácsot abban, hogy szebb s kényelmesebb legyen a lakosság élete. Torbágy neve eddig nem szerepelt az erről szóló híradásokban. noha lelkesedés, áldozatkészség dolgában A torbágyi iskola két új tanterme az élvonalba sorolható. Amióta elvált Biá- lól s önálló életet él, kiemelkedő dolgok itt sem történtek, amelyek nevezetessé tehették volna. De a ..fiatal“ község szerényen, ám annál magabiztosabban fogott legfontosabb teendőinek ellátásához. Ezek közé számít az iskolaprobléma megoldása. Egy lelkes patrióta, Kecskés László MÁV-mérnök kezdeményezésére és irányításával úgynevezett iskolabizottság alakult, amely célul tűzte maga elé, hogy az egykori tanácsházból átalakított négytantermes iskolát két újabb tanteremmel bővíti ki. A terv mindenkinek tetszett, hiszen a szülőknek, gyermekeknek s maguknak a pedagógusoknak is sok gondot, fáradságot jelentett a kétműszakos tanítás; Megkezdődött a munka. A költségek fedezésére azonban a tanácsnak nem volt elegendő pénze, a községfejlesztés céljára befizetett összegeknek — bármily fontos is az iskola kibővítése — sok helye van, arról nem is beszélve, hogy a viszonylag szerény ősz- szeg nem képes fedezni a tetemes kiadásokat. Ez azonban , nem vette el az emberek kedvét. Nap-nap után, különösen pedig vasárnaponként a község apraja-nagyja megjelent az építkezés színhelyén. Alapozás, kőhordás, 'téglarakás, vízhordás s megannyi más munkában mindenki igyekezettel vett részt. Nem hiányoztak természetesen az iskolások sem, akik csoportosan vettek részt iskolájuk építésében. De aki fizikai erejével nem is segített,. az sem maradt közömbös a vállalkozásokkal szemben. Az épület még nem készült el. de néhány héten belül végeznek a belső munkálátokkal s megkezdődhet • a tanítás. A kis diákok problémája ezzel megoldódik. Hálájukat községük iránt azzal kell leróniuk, hogy a tanulásban legalább olyan 'fáradhatatlanok legyenek, mint példamutató szülőik, a torbágyiak. Beszóló számok: Hat autó, 130 motorkerékpár, 1S3 új ház A gyümölcs hazájában Diósd az a község, ahol a legnagyobb dologidőben is csak ritkán látni a gyümölcsösökben, szőlőkben javákorbeli férfit, fiatalt pedig csak elvétve. A gyárak szívó hatása talán sehol sem erősebb, mint ebben az üzemekkel körülvett kis faluban. Pedig nem indokolt ez a „menekülés”, hiszen a föld barack- és szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas, s amint a gazdasági eredmények mutatják, jómódot nyújt művelőinek. A szakcsoportba tömörült diósdi gazdák csupán barackból 4 millió forint haszonhoz jutottak ebben az esztendőben. Kifizetődik tehát a fáradságos, de szép munka. A szakcsoport jól dolgozik, s gazdaságilag máris jövedelmező vállalkozást jelent. Nagy része van ebben Bánlaki Sándor tanácselnökhelyettesnek, aki lankadatlan szorgalommal és hozzáértéssel látja el a szakcsoport elnöki tisztségét. Az idén például üzembehelyezték új gyümölcsfelvásárló helyiségüket, amely nagyrészt állami támogatásból épült s melyhez az érdekelt gazdák töb'o mint hatvanezer forinttal járultak hozzá. Ezzel a létesítménnyel meggyorsult a felvásárlás és raktározás munkája, s ugyanakkor a gyümölcs osztályozásának, gondozásának feltételei is megjavultak. A szakcsoport tagjai elhatározták, hogy jövőre kibővítik raktárházukat, hogy a gazdák a létesítendő osztályo- zóban maguk végezhessék el a válogatást. A diósdi szakcsoport — így tolmácsolta a gazdák kívánságát Bánlaki Sándor — hasznos- \ na.k tartaná, ha a ke- \ reskedelem nagyobb\ gondot fordítana kü-j Ionosén az export-\ áruk csomagolására,: hogy ezáltal is von-\ zóbbá váljék külföld} előtt a szemre szép/i ízre és aromára ki-\ tűnő termés. Mertl abban a szakcsoporti elnökének igaza van:\ a diósdi barackkal \ minőségben nem ver- § senyezhet sem az i olasz, sem más or-1 szagban termett gyű- \ mölcs... Ügy gondoljuk, a f szakcsoport klvánsa-1 gát, vagy ha úgy tét- | szik, kritikáját érdé-f mes meghallgatni, | megszívlelni. = Kállai Béla. Pilisszentiván község párttitkára mondotta el, hogy 1933-ban, amikor a községbe került, összesen 20 kerékpárt és egy motort számolhatott meg. Autója a fel- szabadulásig csak a bányaigazgatónak és egy főmérnöknek volt. Ma hat autó, 130 motorkerékpár rója nap mint nap Pilisszentiván utcáit. A bicikliket számon sem tartják. A hat autótulajdonos között van egy orvos, egy gépkocsivezető, két lakatos, a főmérnök és a bányaigazgató. A motor- kerékpárlulajdonosok közül kilencnek Pannóniája van. A lakásépítkezésen is le lehet mérni, mennyit fejlődött ez a bányászközség — mondja Kállai elvtárs. 1930-tól 1944-ig 53 ház épült csupán. Ezek is csak egyszobásak, vagy régi házhoz hozzáépített toldalékok voltak. 1946-tól 1957-ig 153 új ház épült. Ebben az évben mintegy 25 új épület tette gazdagabbá Pilisszentivánt. Zsótér Andor pilisszentiváni bányász épülő háza
