Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-25 / 226. szám
1958. SZEPTEMBER 25. CSÜTÖRTÖK ^yCirlap 3 MEGKEZDŐDÖTT A KUKORICAFELVÁSÁRLÁS MIT TEHETÜ Már most lehet szerződést kötni a jövő évi gabonára A száraz, meleg nyár gyorsan beérlelte az idei takarmányt. Így különösen a ceglédi járás területén, főleg Nagykőrösön, Törteién, Abony- ban már a befejezéshez közel áll a kukorica törése, de megyénk több járásában is megkezdték a betakarítást. A további száraz, meleg ősz azt eredményezi, hogy hamarosan másutt is befejeződik a kukoricatörés, Az idén, bár valamivel gyengébb volt a termés a múlt évi rekordtermésnél, mégis a piacokon sokkal nagyobb a felhozatal, mint tavaly. Ennek egyik oka, mint már említettem, hogy korábban ért be a kukorica. A másik pedig egy igen döntő tényező: sokkal több takarmányozási tartalékkal rendelkeznek a termelők, mint az elmúlt évben. Ebből természetesen az következik, hogy a piacokon kedvezően alakulnak az árak és így azok a termelők, akik kukoricát nem termeltek, de kisállattartók, szükségleteiket megfelelő áron tudják beszerezni. Jelenleg az idényszerű csöves kukorica piaci ára 100—120 forint között mozog, a kukorica minőségétől és természetesen a kereslettől és a kínálattól függően. A Terményforgalmi Vállalat és a bizományosként megbízott földművesszövetkezetek is megkezdték a felvásárlást. Az állami árak lényegében változatlanok. Jelenleg az idényszerű száraz csöves kukoricát az állami felvásárló szervek 100—110 forintos áron vásárolják. A kialakult piaci árak és az állami árak közötti minimális* különbözet lehetővé teszi, hogy a termelőktől helyben meg tudják vásárolni az árut. Különösen a piactól távoleső területekről a termelőknek nem érdemes messze vinni a kukoricát, mert a gazda egész napját eltölti a piacolással, sőt még plusz költsége is van. Sőt a termelők igen széles rétege még a piachoz közelfekvő területekről is a teményfor- galmi felvásárlójának, illetve a földművesszövetkezetnek kínálja fel áruját. A termelők meggyőződtek arról, hogy az állam olyan árpolitikát folytat, amely biztonságossá teszi a termelést, vagyis abból indul ki, hogy a felvásárlási ár feltétlenül fedezze a termelési költségeket és megadja a tisztességes termelői hasznot. A Terményforgalmi Vállalat és bizományos földművesszövetkezetek szeptember 15-tel megkezdték az értékesítési szerződések kötését is az 1959. évi kenyérgabona-termésre. A szerződések kötése két szakaszban ,-törtémk. Az első szakasz szeptember 15-től december 1-ig tart. Akik ebben a szakaszban kötnek kenyérgabonára értékesítési szerződést, Ezeket az előnyöket a tsz-ek és tszcs-k tagjai felismerték. Már most, a szerződéskötés kezdeti szakaszában mutatkoznak a jelei annak, hogy minden kenyérgabona-feleslegüket értékesítési szerződés útján kívánják az állami felvásárlási szerveknek eladni. A jövő évi termés biztosítása napjainkban dől el, elsősorban azon, hogy az ősziek milyen talajba kerülnek. A jó talaj előkészítő munkán kívül azonban rendkívül fontos a megfelelő jó minőségű vetőmag is. A Terményforgalmi Vállalat és a földművesszövetkezeti szervek biztositják a kiváló minőségű vetőmagot, amit minden termelő igénybe vehet. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelők igénye sokkal nagyobb, mint azt az előzetes bejelentés mutatta. Raktárainknál nagyon sokan jelentek meg vetőmagcsere igénnyel, akik korábban Az Ásványolajforgalmi Vállalatnál azt tapasztalták, hogy noha 1955 óta 75 százalékkal gyarapodott a motorkerékpárok száma, a magán gépjármű- tulajdonosok benzinfogyasztása mégis 20 százalékkal csökkent. A magyarázatot a közületi benzin jegyekkel folytatott üzérkedésben keit keresni. Igazolta ezt a feltevést az, hogy a benzinkutaknál csakugyan sok magánrendszámú autó- és motorkerékpártulaj- donos jelentkezett közületi üzemanyag-jeggyel és a lelkiismeretlen kútkezelők legtöbb esetben kiadták a benzint meg az olajat, noha sejthették — amit autós- és motoroskörökben nyílt titokként kezeltek —, hogy üzérkedő közületi gépkocsivezetőktől 1—2 forintért vásárolták az egy liter benzinre szóló 4 forintos közületi jegyet vagy sógorkoma alapon ingyen jutottak hozzá. Az ÁFOR-nál kiszámították, hogy havonta így legkevesebb 200 000—300 000 forint értékű üzemanyag folyik el fekete utakon Az ÄFOR ezért az Országos Rendőrfőkapitányság társadalmi tulaj dón védelmi osztálya segítségével országos ellenőrzést kezdett a jegyüzérek leleplezésére. Az első nagyszabású ellenőrzést néhány napja tartották a civilruhás nyomozók és az ÁFOR revizorai az ország három részén: Budapesten, a Balaton és Miskolc környékén. A benzinkutaknál közületi jeggyel üzemanyagot vételező magán-járműtulajdo- nosokat igazoltatták és minden esetben megállapították, hogy illetéktelenül jutottak a jegyhez. A 63 kútnál végzett háromnapos ellenőrzés során ezt nem jelentették be. Ezeket a pótigényeket is igyekszünk kielégíteni és eddig ennek akadálya még sehol sem volt. Hogy továbbra se legyen, felhívjuk azoknak a termelőknek a figyelmét, akik korábban a tanácsi szervek által igényüket nem jelentették be, de most mégis úgy döntöttek, hogy vetőmagot cserélnek, jelentkezzenek minél előbb a terményforgalmi és földművesszövetkezeti felvásárlóknál. Jelentsék be igényüket és annak megfelelően időben biztosítani is tudják számukra a vetőmagot. A nemesített, fémzárolt vetőmagért 10 százalékkal több szokványterményt köteles a termelő • visszaszolgáltatni. Számtalan tény igazolja, hogy a nemesített vetőmag többszörösen meghozza azt a meny- nyiséget, amennyivel többet köteles a termelő cserébe adni. Krautheim Miklós terményáruforgalmi felelős vezető 130 „fekete” benzinvásárlót lepleztek le. Ugyanakkor a kerületi rendőrkapitányságok is tartottak ellenőrzést s több szabálytalan benzinvásárlót csíptek el. Egy Pest megyei állatorvos például állami hivatal gépkocsivezetőjétől vásárolt jeggyel akart felvenni 30 liter benzint. A jegyek eladói, elajándékozok felhasználói ellen megindították az eljárást, az ÁFOR pedig fegyelmi vizsgálatot rendelt el a kútkezelők ellen, akik állami jegyre adtak ki üzemanyagot magánszemélyeknek. Több kútkezelőt már el is bocsátottak. Az ellenőrzéseket folytatják és az ország minden részér«* kiterjesztik. A visegrádi Mátyás-napok megnyitóján ezrek gyönyörködtek a Galga menti népi együttes színpompás műsorában. Öregek, ifjak ropták a táncot, daloltak, népi játékukkal meg- igézték, elbájolták közönségüket. Három Galga menti község: Túra, Galgahévíz és Püspökhatvan parasztokból verbuválódott öntevékeny művészeti együttese bizonyította ismét, 'hogy a nép jókedvéből, életakarásából, leikéből leiedzett tánc, dal és játék drága, pótolhatatlan kincs: kulturáltabbá teszi a népművészet művelőit, ugyanúgy, mint azokat, akik gyönyörködnek a művészi ízléssel csokorba kötött „mezei virágok” pompájában. A népművészeti „nyersanyag”. feldolgozása, továbbfejlesztése, az ízlés nevelése, az érdeklődési kör kiteljesítése, a falusi fiatalok — és természetesen az idősebbek — szabad idejének kulturált kitöltése — mind-mind érvként sorolható fel annak érdekében, hogy támogassuk az öntevékeny művészeti csoportokat, különösképpen azokat, amelyek már fel tudnak mutatni olyan eredményeket, mint a Galga mentiek, az olyanokat, ahol eleve bizonyos, hogy a befektetés nem hiábavaló Erre intene!!; az mszmp művelődési politikájának irányelvei is, amikor többek között kimondják, hogy „Az énekkarok, tánc- és színjátszó-csoportok vonják be üzemük és falujuk minél több dolgozóját a kulturális munkába, és a szép hagyományok folytatásán val, erejükhöz mért feladatok vállalásával szolgálják dolgozótársaik és a maguk nemes szórakoztatását. A kispolgári giccs behatolásának meggátlá- sára, az ízlés fejlesztésére az öntevékeny művészeti csoportok tehetnek legtöbbet,” Nos, a Galga mentiek munkáját ismerve, azt gondolhatnánk, (hogy ha vannak is gondjaink az öntevékeny művészeti ! csoportok működésével, mű- I sorpolitikájával, képzésével kapcsolatosan, ezek a nagymúltú, kiválóan vezetett, igen lelkes csoportok már „sínen, gyorsvonati sebességgel utaznak” előre, a még teljesebb kibontakozás felé. Elég azonban néhány szót váltani a három együttes vezetőjével, Kovács László Kossuth-díjas mü- velődésotthon igazgatóval, elég alaposabban megfigyelni a táncosokat, dalosokat, és már kész a következtetés: sokat tehetnénk ég kellene tennünk — ezeknél a csoportoknál is, hát még a gyengébbeknél —, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. A müsorpolitika irányítása, a művészeti vezetés itt jó kezekben van. Kovács László nem a mának él, nemcsak a futó sikerek gyorsan múló szivárványával lelkesíti csoportjait. Az anyagi bázis is biztosított. A túrái művelődési otthon 240 ezer forintos ellátmányából telik mindarra, amit a csoport megkíván. Galgahévízen ugyan kevesebb a pénz, de tavaly mégis jutott 5000 forint ruhákra. A legmostohább körülmények között a püspök- hatvaniak dolgoznák, de a bajt mégsem az anyagiak körül -kell keresni. A veszély: fenyegető versenytársa akadt a néptáncnak és népzenének — a modern tánc és a dzsessz. Nem vagyunk modem tánc és modem tánczene ellenesek, Kovács elvtárs sem az. De ... hadd idézzük őt, amikor a dzsesszt a pipacshoz hasonlítja: — Egy-két szál pipacs szép a mezőn, festő ecsetjére való... De ha a pipacs az egész vetést ellepi..: Álljunk meg itt, egy pillanatra csak! Senki sem akarja visz- szakényszeríteni a falu népét a kényelmetlen vagy méregdrága népviseletbe, nem akarunk hazug „magyarosdi” népi romantikát. De azt igenis szeretnék, ha a magyar népzene, népdal (sokkal inkább, mint az úgynevezett magyarnóta vagy a sláger) velünk együtt tovább élne, fejlődne, és nemcsak Kodály ' és Bartók feldolgozásában gyönyörködtetne a hangverseny- dobogókról. A néptáncok közül pedig az arra alkalmasakat társastáncokká kell átalakítani, a többit viszont — a csürdöngölőtől a pámatáncig — meg kell menteni a teljes feledéstől, össze kell gyűjteni, fel kell dolgozni, és ha nem a bálteremben, legalább az előadótermekben táncolni kell. Igen ám, de ki művelje a népdalt, ki gyűjtse § néptáncot? Kovács László csupán egyetlen ember, méghozzá elfoglalt ember. Ö mellé, ő utána és oda, ahol ő nincs, fiatalokra lenne szükség, olyanokra. akik nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is Kodály követőinek vallják magukat. És mi az elszomorító helyzet? Jki- ßÄ trm Néhány nap múlva megalakítják Imárcson a hegyközséget. Perényi Pista bácsi, a hegyközség leendő elnöke csak a kukoricabetakarítás idejére hagyta félbe a szervezést mk tFelszámolják az üzérkedést a közületi benzin]egyekkel Országos ellenőrzés a benzinkutaknál mázsánként a termény átadásakor 10 forint felárat kapnak az állami felvásárlási áron felül és mázsánként 60 forint előleget igényelhetnek, amit 1959. január 1-től kezd folyósítani a vállalat. A második szakasz január 1-től az aratás megkezdéséig tart. Az ezen idő alatt kötött értékesítési szerződésre mázsánként 5 forint felárat biztosít a vállalat és ugyancsak lehet igényelni a mázsánkénti 60 forint előleget, amit szerződés- kötés után azonnal folyósítanak. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekkel, a termelőszövetkezeti csoportokkal kötött értékesítési szerződés alapján leszállított termény után, ha az egy árunemből eléri a 150 mázsát, ugyancsak — mint ebben az évben is — az első szakaszban történt szerződés esetén 10 forintot, a második szakaszban kötött szerződés esetén pedig 5 forintot, plusz mindkét esetben 20 forint mennyiségi felárat fizet az állami felvásárló szerv. I Mindenki várta. | A ceglédi járási és városi | KISZ-titkár, a Dózsa Népe | Termelőszövetkezet vezetői és | az úttörők. S hogy ki várta I nagyobb szeretettel? Nehéz | lenne eldönteni. Nehéz, mert | kevés barátnak jut ki így az | igazi, az önzetlen szerétéiből, 1 mint Viktor Mihajlovics Miro- ! nyenko barátunknak. | Mert barátunk lett kedden a | Komszomol Központi Vezető- | sége intéző bizottságának tagija, a szervezési osztály vezetőije. Pihenni jött a Balatonhoz, | de még a szabadságát is arra | használta' fel, hogy széttekint- I sen az országban. Ceglédre | azért látogatott el, hogy meg- | ismerkedjen a Dózsa Népe 1 Termelőszövetkezet gazdálko- ! dásával. I' — Induljunk hát — mend's ta, mert nem szereti, lehetőleg | mellőzi a hosszas üdvözlést. A | gyakorlat embere. | jz int a tsz-ben elemében 1 rV Van. Lehet is. A 2400 höl- | das közös gazdaság, amelyet ! 216 tag gyarapít napról napra, I a szervezett munka mintaképe. Pálinkás Pista bácsinál állunk meg először. A sertései között találják, onnan magyarázza, hagy nincsen párja a szövetkezet állományának. Nemcsak dicséri, félti is. Sokat porolt érte az ellenforradalom alatt a fejüket vesztett tagokkal, akik egyszeriben „hoci-viszem” módon kezelték a iközös vagyont. S hogy ilyen többet elő ne forduljon, Pista bácsi beállt munkásőmek ti- zenketted magával. A kombájnszérün fiatalok pihennek a zsákok tetején. Ebédidő van. Kemény a szovjet vendég kézfogása, de az ifik állják. Markos legények. Zsákokat hordanak reggeltől estig. Itt meg Kádas Józsi bácsi bajusza a beszédtéma. Magyaros, hegyes bajusza van. Amolyan fényképre való. Szívesen válaszol a szóra Józsi báesi, dicséri a közöst, ő igazán sokat kapott tőle. De nincs ideje mind elsorolni, mert Mikolov Miklós kerül a vendég közelébe és bolgárul szól. • — Nicsak, érti — így a közelben álló tagok és biztatják Miklós bácsit, mondjon még valamit, hadd hallgassák, ha nem is tudják felfogni az értelmét. Az irodában újabb érdekesség. Lemezjátszó rádió. Ára 3800 forint. Lottón nyerte 13 szerencsés termelőszövetkezeti tag. Aztán megvette tőlük a közös. Mert a tizenhárom lottózó egyenként nem tudta volna kihasználni. T\e úgy látszik, a legnagyobb meglepetést a végére tartogatták a Dózsa Népe Termelőszövetkezet vezetői. — Mehetünk ebédelni — mondták és már indultunk át a köves úton egyedülálló, karámokkal övezett púpos ház- | hoz. Na, ez ugyan nem lehet | valami díszes ebédlő. Nem is | ebédlő, hanem Pálfi Károly | juhász háza. Kicsi konyha, | kicsi előszoba, de ami a szó- | búkban van, azt mutogatni | kell. | Vadonatúj konyhagamitúra, | de nem az olcsóbbjából, ha-1 nem cifra, sokfiókos, halvány- § zöldre festett. A másik szobá- | ban hálógarnitúra, modern § és tükörfényes. : — Két hónapja vettük — I mondja a juhász, mintha csak | az új bicskáját mutogatná, | mert szerinte igazán nem di- | csekedni való, hogy a Dózsa § Népe juhászának két garni- \ túra' új bútorra is tellett. Valaki csendesen megjegyzi: 1 — Ez még csak tíz esztendő... § Mi lesz a huszadik évfordulón? 1 Mi lenne? Az új bútorok fölé új ház | épül és abban már tágasabb | lesz az ebédlő, ahol Viktor Mi- | ronyenkót megvendégelhetik, | ha ismét Ceglédre látogat. Gáldonyi Béla ^ — Galgahévízre zenetanár kellene, de nincs. A fiatalok nem jönnek, hiába könyörgünk nekik — mondja Kovács elvtárs, és tehetetlenül széttárja kezét. Pedig a tézisek erről is beszélnek. „Neveléssel, meggyőzéssel, felelősségérzetük növelésével és az anyagi érdekeltség falca* zásával meg kell szüntetni a fiatal értelmiségiek vonakodását a vidéki, különösen a falusi munkától.” lágyon idejfi l&nnE, }ja megoldanák a falusi pedagógusok, de általában a tanárok és tanítók anyagi gondjait. Ez azonban nem minden. Két-három esztendeje még a tanítók falu-1 raköltözésével együtt járt — nem á népdalgyűjtés vagy a falu művelődésügyének kimunkálása, hanem — a gyapotszedés, a répaegyelés, nem egyszer egy egész sereg lealázó, nem szakmába vágó „feladat”. A párt és a kormány kijavította ugyan ezeket a hibákat, és utasította, a járások, falvak életének irányítóit, a helyi pártszerveket és tanácsokat, hogy mindenben segítsék pedagógusainkat, ezek az utasítások, gyakoi-ta értetlenséggel, ellenkezéssel találkoznak: nein kapja meg a pedagógus az illetményföldet, még pénzért sem jut lakáshoz, és helyenként a társadalmi megbecsülés sem olyan, mint elvárhatná. És senki se higgye, hogy csak ilyenfajta nehézségek, döccenők akadnak még egy koválóan dolgozó. öntevékeny művészeti csoport útjában is! Itt van elsőként az elvándorlás. — Sok az üzembe járó fiatalunk — mondja Kovács László. — Ha így megy tovább, tíz év múlva Túrán már nem lesz parasztfiatal, de talán paraszt sem. A fiatalok elvándorlását, azaz inkább az elvándorlás egeszségtelen arányait meg kell szüntetni. Ehhez pedig egyetlen út vezet: a paraszti munkát üzemesítő, piegköny. nyitó, gazdaságosabbá tevő termelőszövetkezeti út. És ha a művészeti csoportnak szük-> sége van fiatal erőkre — és szüksége van —, akkor az utánpótlás érdekében is (do csak „is"!) egyénileg és műsorukban szót kell ejteniük a termelőszövetkezeti mozgalom érdekében. A másik haj: gyakori eset, ha az együttes egyik tagja megnősül vagy férjhezmegy. „családi okokból” elvész az öntevékeny művészeti mozgalom számára, nem jár többé próbákra, nem műveli magát; nem szerepel. Az Öregek annál inkább ragaszkodnak a csoporthoz. Özvegy Zsiros Ferencnéről, a népművészet mesteréről például fel se tételeznénk, hogy élni tud a csoport nélkül. Minden szava: muzsika, minden mozdulata: ritmus. De a fiatalabbak? Miért nem hozza be magával az újdonsült férj feleségét vagy a fiatal menyecske ifjú urát? Miért nem övezi nagyobb társadalmi megbecsülés az öntevékeny művészeti csoportok. áldozatos, missziót vállaló tagjait? Amennyire elítélendő a sztárkultusz és a rivaldaláz; az, ha egyesek fölébe akarnak kerekedni a közösségnek, annyira kívánatos, hogy társadalmi rangot jelentsen a „művészeti csoporttá^)” cím. Sok-sok szál fonódik együvé, amikor a falusi művelődés helyzetét vizsgáljuk, ha csak az öntevékeny művészeti együttesek fejlődésének oldaláról is. Utánpótlás, szakértelem, pénzügyek, a város szívó hatása, a fiatal értelmiségiek problémái... De ha a falu művelődéspolitikájának helyzetét az egész falu életébe helyezve, kölcsönhatásban szemléljük, elkerülhetetlen a következtetés: mindent meg kell tennünk, hogy az öntevékeny művészeti csoportokat olyan nemes maggá tegyük, amelyből a szocialista kultúra erős, dús- lombú fája nő majd fel. Garami László (Barátok között
