Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
6 PE.TT Ml WC! Hap 1058. SZEPTEMBER 21. VASÁRNAP Hódít az új szenvedély : k a gyufáéi mke-gyűjtés — Kérek kék lóheréset — hallóin a dohányboltban és értetlenül nézek a beszélőre. Talán valami új cigarettát keres, találgatom, a kék meg vörös Darura gondolok ugyanis. Vagy esetleg a dohányjövedék új pipadohánnyal lepte volna meg a pipásokat? De nem, a trafikos 40 filléres gyu- fásdobozt tesz a vevő elé, aki még tovább érdeklődik: — Nem lenne esetleg zöld nyomású cifraszűröse és fekete nyomású szélmalmosa is? Csodálkozva meredek a furcsa vevőre, mire felém fordul és bemutatkozik: — Botarami vagyok. Tudniillik, gyűjtöm a gyufacím- fcéket. így ismerkedem meg a gyu- faeímke-gyűjtővel. De nehogy valami különc csodabogárnak tartsam, mindjárt fel is világosít, rajta kívül még nagyon sokan hódolnak ennek a gyűjtőszenvedélynek és elkéri a gyufás skatulyámat. Piros lottó-autó van rajta. Roham a cimkeárusítóhely ellen Tegnap azután a mezőgazdasági kiállításon jártam és az erdőgazdaságok üvegpalotájának falán keresztül óriási tülekedés látványa riasztott meg. Mintha erdőtűz lett volna! Amint beléptem, rögtön kiderült, csak gyufacímikét árusítanak a pavilonban, azért tülekednek a gyűjtők. Ez az első alkalom ugyanis, hogy Magyarországon doboz né'kül lehet vásárolni a gyufaskatulya-címkét. Kis celofánzacsikóba csomagolva mindenféle magyar gyufacímke, közöttük olyan újak is, mint a vizimadár-sorozat, ami egyelőre csak a vásáron árusított dobozokat ékesíti. Állandóan nagy a tolongás az árusítóhely körül. Az első öt napon 3500 címkés zacskót adtak el, 7000 forint volt a bevétel, de a nagy tolakodásban a pult szélén összetörték az üveglapot. Húsz-harmincezres ámkegyűjtés reál- a Pedig az üveglap ■ gi, ritka címkepéldányokat lított ki Gärtner Oszkár, Budafoki Gyufagyár főmérnöke, az ország egyik legrégibb címkegyűjtője. A törött üveg alól mindenesetre egy féltve őrzött címkéjét valamelyik túlbuzgó gyűjtőtársa el is csente. Maradt azért még a fő- mérr-Jkjiek 24 909 darab, a világ minden tájáról származó címkéje, mindegyik különböző rajzú és színű. Bárki azt gondolhatrÉi, könnyű volt neki ilyen nagy gyűjteményt összeszedni, hiszen ott van a forrásnál. Igaz, csakhogy Gärtner főmérnök több mint másfél évtized alatt gyűjtött ennyi címkét, BEREDEN BEX AUTOMATA« KARAMBOL ASZWLT1 BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ V. BUDAPEST IX., KÖZRAKTÁR U.30. TELEFON1 33 6-499 Egyesületéhez, hogy abban önálló szakosztályként tevékenykedhessenek. Annyi azonban bizonyos, hogy Magyarországon a legújabb szenvedély, a gyufás- doboz címkegyűjtés egyesület nélkül Ls rohamosan terjed. • Sz. E. Versenyben épülnek a járdák A közelmúlt napokban adtunk hírt arról a termékeny versengésről, amely Ráckevén bontalcozik ki és viszi előre a községet a fejlődés, a szépülés útján. Alszeg és Felszeg kelt nemes versenyre egymással, melyik lakossága hajolandó nagyobb áldozatra utcáinak rendezéséért, vízvezetéki hálózatának 1kiépítéséért. Ügy látszik, hogy ez az egészséges szellem egyre nagyobb területeket hódít meg Pest megyében. Legújabban Vámcsmikoláról, a szobi járásnak erről a legészakibb részén fekvő községéből kaptunk híradást a ráckeveihez hasonló verseny kialakulásáról. A község tanácsa ;a községfejlesztés idei programjába felvette a Kossuth Lajos utca és a Szabadság utca járdájának kiépítését is. A tervezet szerint ebben a két nagyforgalmú utcában négyszázötven méter betonjárdát kívánt építtetni. Alig kezdték meg a munkát, jelentkezett a felszabadulás .után kiépüli új utca, a Május 1 utca lakossága azzal, hogy társadalmi munkában vállalja járdájának kiépítését, csupán cementet kér hozzá községi hozzájárulás formájában. Azóta már elkészültre két ,.hivatalos'* utca járdája és a Május 1 utca 288 méter hosszú cementjárdája, de közben egymás után jelentkeztek hasonló szándékkal más utcák is. így történt, hogy a községfejlesztési tervbe fölvett 450 méter hosszú cementjárda helyett nem kevesebb, mint 1007 méter elsőrendű cement- járda épült Vámosmikolán, és ami a legbiztatóbb, az új járdák építési költségeihez a lakosság 30 000 forint értékű társadalmi munkával járult hozzá, a felhasznált helyi anyag értéke pedig 32 000 forint. Élelmiszeripari újítók és feltalálók tanácskozása Az Élelmezésügyi Minisztérium és az Élelmezési Dolgozók Szakszervezete szombaton délelőtt az EDOSZ székhazában tanácskozásra hívta össze az élelmiszeripar újítóit, fellalálóit és kiváló dolgozóit. A tanácskozáson megjelent Sághy Vilmos minisz- íerhelyettes. valamint az élelmiszeripar Kossuth-díjas feltalálói. A tanácskozáson Gulyás Béla, a minisztérium főosztályvezetője tartott beszámolót. ki országos elsőségért versenyez ma Nagykőrösi Dohányzócikk és Faipari Vállalat tűzoltó-csapata A Nap nem nyugszik le soha! Vidám műsort A Nagykőrösi Dohányzócikk és Faipari Vállalat tűzoltócsapata már nem egy szép sikert ért el versenyeken. Legutóbb megnyerte a járási üzemi tűzoltóversenyt, majd a megyében lett első. Utána nagy erőpróba következeit. Az országrész! versenyen szerepeltek Csongrádon. Itt is a legjobbnak bizonyultak. így k:-- rültek fel az országos tűzoltóversenyre, amelyet ma rendeznek meg a Margitszigeten. A csapatnak nyolc tagja van. Túlnyomó részük asz talos. 195S óta — amióta rendszeresen versenyeznek — sok ezüst- és aranyérmet nyertek. Most az a véleményük, hogy az országos versenyen is meg kell mutatni, mit tudnak. j Reméljük, meg is mutati ják . .. közvetít a rádió. A Harsányi-együttes énekel. Karilkírozzák a régi dalt: A gyár, a gyár, a gyár. a gyár az vár, a munka vár, termelni kell... Igen, erre keltünk reggel. Csípős hideg volt, s a tegnapi fáradtság még sajdította izmainkat. De keltünk. S fogtuk isimét a csákány, a lapát nyelét, s olykor az ajkat beharapva löktük fel a gödörből a földet. S énekeltünk. Ezt is. Meg a „Sződd a seiymet“. s a többit. S rra ott, a gödrök helyén hatalmas csarnokok magasodnak. Ma is megdobban a szívem, ha Sztálinvárosban járok. Mert ott volt ez a munka. Fizetség? Kaptunk valamit. De kit érdekelt a fizetség. Szektás vágyók? Mit is vidék? A sok bárgyú „üzemi slágert”, ahogy Harsányiék nevezték? Üzemi sláger? Volt, volt sok rossz is. Ami nem kellett. S aminek bárgyú- ságán csak nevetni lehetett. De nem mind az volt, A „Gyár, a gyár” sem, a ..Kovács vagyok” sem. A dalokat védem? Igen a dalokat! A gúny, a rosszul választott műsorszám, a rossz műsor- politika ellen. Védem ezeket a dalokat, s védem azt, ami a dalok mögött van. Itierl mögötiük tűz van mely gyulladt, s mely soha nem fog kialudni. Ahogy a Nap nem nyugszik le soha! Az elmúlt évek hibái — milyen divatos mondat. Könnyen nyúlnaik hozzá az emberek. Ki tagadja, hogy volt hiba? De ez már azt jelenti: minden préda, mindent szabad, minden rossz volt. a daloktól a kollektiv vezetésig? Minden rossz volt? Egy ismerősöm mondja: tudod, nemrég eszembe jutott, mennyi feledékeny ember van. Emlékszel arra a mozgalomra: egy nap alatt egy teret? Reggel mentem, akkor kezdtek dolgozni. S estére, mire jöttem visszafelé, ott volt a tér. öregem, az volt valami! S erre már nem emlékeznek a/, emberek? Bólintottam néki. Mit is mondhattam volna? Hogy j tényleg ilyenek az emberek? De hiszen ha nem is beszélünk nekik! Ha minden hiba volt! Ha csak rossz történt! A párt megvívta csatáját az ellenforradalmi rágalmazókkal szemben. De vajon megvívjuk mi napról napra a csatát? Harcolunk azért, hogy minden a méltó helyére kerüljön? Ami a papírkosárba való, azt oda, de ami már- ványtáblára, azt márványtáb- Iára! Megváltozott a világ. Űri csizma nem tapos paraszthátat, széltől cserzett arcon nem csattan csendőrpofon, nem szorongatják százak a köpködő kilincsét. Aki világot formál pörölyével, olykor mellésújt! De azért tíz közül kilenc pörölycsapás új világot formál. S azt akarjuk, hogy a tizedik se csapjon mellé! Valami nagyhoz, valami szenthez kezdtünk mi 1945 tavaszán. S ha olykor fellegek is takarták a Napot, ha olykor kevesedett is a sugarak éltető melege, a Nap nem nyugodott le soha! S áttörve fellegeken, ma ismét a zeni- ten ragyog! Cibálni a múltat, gúnyt tenni abból, ami már történelem, könnyen lehet. De a karaván halad. S a gúny, a rosszul szerkesztett műsor semmit nem vesz el a múltból! Kohók m gyomra, dinamók aivílása, esztergák hörrenése, gőzfcalapács dörrenése egy ütemre dalol. A gazda áll ott mindenütt. S a gép már kezes jószág, mely nem falja fel urát. A mienk a gyár! S kell, igen, kell termelni, többet és jobbat, olcsóbban. Selymet szőni, acélt edzeni, $ em- berszívéket, agyakat formálni. Tűz ez, világot formáló tűz. Hatalmas kohó, melynek salakja is akad. De az acél elsodorja a salakot. S mi is letisztítjuk, ami ránk ragadt! S nem siránkozunk a régi hibák felett. Hanem okulunk. S vésőt ragadva, sziklába véssük, amit tettünk! Mert az nem kevés! Napot röpítettünk az égre, mely bevilágítja ennek a sokat szenvedett, sok igát elnyűtt népnek a sorsát, életútját! Napot, mely nem nyugszik le soha, mely keresztül tör minden jellegen. A szocializmus napja ez! Mészáros Ottó uLátta-e már Bécset éjjel?” Nekiindultunk tehát a bécsi éjszakánakegy özvegy fillér, akarom mondani egy veszekedett schilling nélkül. (Tudtuk persze, hogy a magyar zamatú aranyigazság: „pénz nélkül mulatni bajos”, nemcsak otthon igaz, hanem világszerte érvényes ... De mit lehet tenni, ha egyszer nem volt. pénzünk. No, nem baj, gondoltuk, annál érdekesebb, és megkezdődött az esti séta ...) Irány a Práter. Eltévedni nem is lehet. Az Óriáskerék messze kiemelkedik és mint valami furcsa alakú világító- torony igazítja útba a tengernyi utcán imbolygó, szórako»Ütközet békében” zást kereső polgárokat. Aztán az ember meghökken... Ha kimondják azt a szót, hogy kerék, nyomban utána kívánkozik, hogy forog. Mert a kerék a mozgón jelképe, akár kiske- rék, akár óriáskerék. Amilyen furcsa tehát, ha például egy szobor megindul, olyan különös, ha a kerék áll. Márpedig a Práter Óriáskereke egész este nem mozdult. Nem, kedves olvasó, nem javították, szerkezetével semmi hiba... A személyzet is teljes számban ott volt. Ültek és várták a szórakozni vágyó vendégeket. Hiába. A „Nagy Kerék’1 a régi Bécs életének, szórakozásának egyik vasbamintázott emléke, mint valami ártalmatlan, múzeumi tárggyá szelídült őskori szörnyeteg, tanácstalanul álldogál és őrzi a Prátert. Eleinte szomorúan és kissé értetlenül fogadtuk ezt a jelenséget. Később megértettük, de ettől szomorúságunk nem csökkent. A Práterben hullámzik a nép, nagy a forgalom. Ahány társaság, annyiféle nyelv. Rengeteg az idegen, akik nem mulasztják el, hogy a szó szoros értelmében forogjanak egyet a Práterben, ha már Bécsben járnak. Nem is az a csodálatos, hogy annyiféle nemzet fiai szórakoznak itt, hanem inkább az, hogy olyan kevés a bécsi. A „bennszülöttek” úgy látszik sajnálják pénzüket a méregdrága szórakozásra költeni. Az idegent pedig nem elégíti ki többé a szédülésnek az a csekély mértéke, amit számára az Óriáskerék szelíd forgása biztosít. Erősebb ingerekre vágyik. A koromsö- tétben induló, idegtépőén vijjogó, óriási sebességgel forgó atomrakéta, amelyből támolyogva szállnak ki és csak percek múlva térnek magukhoz: ez a „korszerű” szórakozás. / gyűjteménye pedig nem is a legnagyobb. Jelenleg Gál Bertalan, a Nemzeti Bank tisztviselője csaknem 28 ezer címkéből álló gyűjteményével tartja a rekordot. i A félévszázados cimkegyűtjés Hogy mennyi a magyar gyűjtők száma, azt a Budafoki Gyufagyárban próbáljuk megtudni. Kökényessy Mi- hálytól, a gyár vegyész- mérnökétől nem tudtunk pontos választ kapni 'kérdésünkre. — Nincs címkegyűjtő egyesület — mondotta a mérnök —, nem tudok pontos számot mondani. De hozzávetőleges becsléssel csak a komolyabb gyűjteménnyel rendelkező felnőttek száma is két és fél, háromezerre tehető. Pedig nálunk mindössze alig egy esztendeje érdeklődnek tömegesebben a címkegyűjtés iránt. Újabban az iskolásgyerekek is százszámra csaptak fel címlkegyűjtőnek. A gyűjtők kedvéért most egyre több művészi ízlésű címkét nyomtatunk. Eddig a nyomdánk csak két színben nyomott, most több színnyomásra használható gcpet kaptunk, pár nap múlva már fel is állítjuk és a gyűjtők örömére saját házinyomdánkban állítjuk majd elő a szebbnél-szebb, sok színű címkéket. A Kecskeméti Gyufagyár rövidesen gyümölcssort kap. Tervbe vettük a most megjelent madársor után még több féle állatsorozat és persze a közeljövőben a virágokra is sor kerül. — Hol és miikor kezdték el a címlkegyűjtést? Nehéz lenne megmondani, melyik országban. Annyi azonban bizonyos, hogy Németországban, Angliában és Francia- országiban már fél századnál régebben is akadtak gyűjtők. Külföldön nagyon elterjedt a címkegyűjtés. Külföldi gyűjtök körülbelül másfél éve kezdtek el érdeklődni a magyar gyufacímke után. j Cserébe külföldi címkét küldöttek, így indult meg ná- ; lünk i« a gyűjtés. Azelőtt, i csak elvétve akadt magyar j | címkegyűjlő, alig néhányan | j őrizték meg a régi gyuíásdo- i I bozok címkéjét. Vidéken él i j egy ilyen régi gyűjtő, at.i : még Siokerheits Teendiikstoros j címkét is őriz. Mások csak i legfeljebb egy-egy 15—20 éves j magyar címkével büszkélked- i hetnek. Nagy kár, hogy senki j sem gyűjtötte a régi hazai címkéket, ma már alig lelhető fel belőlük egy-egy példány. Első péntek a sörözőben Különben Kökényessy mérnök maga is gyűjtő. Gyűjteménye alig néhány darabbal marad a gyufagyári főmérnöké alatt. A megemlített három gyűjtőn kívül az országban még öt-hat nagyobb, 15—20 ezer példányos gyűjtemény akad. A többi gyűjtő jóformán valamennyi még csak kezdő és akinek közülük már 1000 címkéje van, az gazdag gyűjteménynek mondhatja a magáét. A külföldi csere már kialakult a gyűjtők között, mindegyik magyar gyűjtő keresett cseretársat magának. A belföldi cserét azonban megnehezíti, hogy á címkegyűjtőknek még nincs egyesületük, egymással még laza a kapcsolat. A budapestiek egy része ugyan minden hónap első péntekén a budai Margit-sörözoben találkozik, de legfeljebb negyvenen jönnek össze. Szeretnének mielőbb egyesületet alakítani, kívánságuknak legfőbb akadálya azonban a helyiséghiány. A címkések éppen ezért csatlakozni szeretnének a Bélyeggyűjtőik \ Ugye ismerik „ város- ; ligetet, a régi Vurslit, a \ Vidám Parkot? Mindez együtt, \ de bécsi kedéllyel, hangulattal 1 a Práter. Sokan látták már j képen, levelezőlapon a Práter \ szenzációját, az Óriáskereket, \ amelyre olyan sóhajtva — egy \ kicsit a fiatalságukat siratva \ — emlékeznek vissza a vala- í ha Becsben járt öregek. Kis- \ korcsma, keringő, szőke lány \ és kellemes szédülések az \ óriáskeréken: így él sok em- \ bér emlékeiben a régi Bécs, \ így írják a Ikönyvek, így hoz- \ za a mozivászon ... \ Érthető tehát, ha a békeha- \ jókon Bécsbe érkező újságírók \ fantáziáját is izgatja a dolog. | (A nyugatiak, akik fülig bele- l habarodtak a mi Budapestünk- j be — de nem annyira, hogy a I fogyatékosságdkra is vakok le- l gyenek — azt panaszolták. \ hogy nálunk éjszaka megáll l az élet... Bezzeg Bécsben!.:.) | Lelki szemeink előtt már fel- r rémlett a nagy riport címe: UJJÉ, A PRÁTERBAN NAGYSZERŰ...
