Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-15 / 192. szám

1958. AUGUSZTUS 15. PÉNTEK “t'Ä’frfflP «T O NEas kis hitei HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán átnyújtotta a Lenin- rendet a szmolenszki terület vezetőinek. A kitüntetést a te­rület dolgozói a mezőgazda- sági termelésben elért kiemel­kedő eredményeikkel érdemel­ték ki. A kitüntetés átnyúj- tása után Hruscsov beszédet mondott a területi tanács és a területi pártbizottság ülésén. KEDDEN a colomból kikö­tőbe érkezett a Sztavropol szovjet gőzös, fedélzetén evdő- irtó gépekkel. A gépekkel Cantalai környékén nagy terü­letet tisztítanak meg az ős­erdőtől, hogy cukornádültet­vényt létesítsenek. A szállít­mány az Idén februárban alá­írt szovjet—ceyloni gazdasági és technikai együttműködési egyezmény alapján érkezett Colombóba. CASEY, Ausztrália külügy­minisztere szerdán bejelentet­te, hogy Ausztrália készül a világ legkorszerűbb és legna­gyobb rádióteleszkópjának fel­építésére. A több mint egymil­lió dollár költséggel épülő rá­dióteleszkópot Parkesben állít-' ják fék MAEIK libanoni külügy­miniszter csütörtökre virradó éjszaka repülőgépen New Yorkba utazott, hogy az ENSZ-közgyűlés, rendkívüli ülésszakán országát képviselje. ADLAI STEVENSON, az amerikai Demokrata Párt 1956. évi elnökjelöltje a Szovjet­unióban tett látogatása után Zürichbe érkezett. Selwp Lloyd beszéde az ENSZ rendkívüli közgyűlésén Selwyn Lloyd angol külügy­miniszter az ENSZ közgyűlé­sének rendkívüli ülésszakán mondott beszédében javasolta: a közgyűlés kérje fel a főtit­kárt, hogy az érdekelt kormá­nyokkal folytatott tanácskozás után „tegye meg a szükséges lépéseket Jordánia és Libanon függetlenségének és területi épségének megőrzésére, továb­bá olyan viszonyok megterem­tésére, amelyek között vissza­vonhatják majd az angol— amerikai erőket.” Hangoztatta, hogy a közgyű­lésnek tudomásul kell vennie Libanon és Jordánia panaszait, valamint azt az akciót, ame­lyet Anglia és az Egyesült Ál­lamok kormánya tett, „amikor segítséget kértek tőle." „A közgyűlés — mondotta — ismét szögezze le: az ENSZ-re hárul az a felelősség, hogy megbirkózzék a közvetett ag­resszió problémájával." Selwyn Lloyd támogatta Eisenhower elnök javaslatait, majd hangsúlyozta, hogy ha az ENSZ állandó rendőri erővel rendelkeznék, akkor szükség- helyzetben gyorsan cseleked­hetne. Lloyd ezután hangoztatta, Jordánia segítséget kért Ang­liától azzal az indokolással, hogy függetlenségét veszély fe­nyegeti. „Megadtuk ezt a se­gítséget —■„mondotta —. Azért tettük, mert meg voltunk győ- ' ződve arról, hogy Jordánia fé­lelmei és panaszai indokoltak." Az angol külügyminiszter sze­rint az angol csapatok „nem Anglia katonai céljai érdeké­ben" vannak Jordániában, s jelenlétük „nem fenyeget egyetlen országot sem." Lloyd kijelentette. „visszavonjuk majd csapatainkat akkor, ha Jordánia törvényes kormánya kívánja, vagy ha megfelelő in­tézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy Jordániát megvédjék a külső fenyegetés­sel szemben". A szudáni közvélemény elítéli a közel-keleti imperialista támadást A szudáni közvélemény el­ítéli a közel-keleti imperialista támadást s követeli az angol és az amerikai csapatok hala­déktalan kivonását. Ali Abdel Rahman szudáni kereskedelmi miniszter a MEN hírügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában kijelen­tette: „A Közel-Keleten a hely­zet megszilárdulásának egyet­len eszköze az angol és az amerikai csapatok kivonása Jordániából és Libanonból.” . A miniszter hangsúlyozta, hogy az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésszakán határo­zott intézkedéseket kell tenni a közel-kelet: háború veszélyé­nek elhárítására. Garázdálkodnak az amerikai gengszterbandák Az amerikai szervezetek százai nyíltan dacolnak a tör­vénnyel — mondta a BBC tele­víziós műsora keretében tar­tott sajtóértekezletén Victor Riesel munkaügyi kérdésekben szakértő amerikai újságíró, Nehru szerint csak a külföldi csapatok távozása után rendeződhetik a közel-keleti helyzet Nehru indiai miniszterelnök csütörtökön a parlamentben kijelentette, a közel-keleti helyzet addig nem 'rendeződ­hetik, amíg a külföldi haderők tartózkodnak ott. Nehru elle­h ghanai miniszterelnök Afrika teljes felszabadítását követeli Kvame Nkrumah ghanai mi­niszterelnök egy dél-afrikai lapcsoportnak adott interjújá­ban követelte Afrika teljes felszabadítását és az afrikai emberek teljes egyenjogúsá­gát. Ehhez tartozik, hogy Afri­kában a kormányokat mindig a többség soraiból alakítsák. Helytelen politikának minősí­tette azt, amikor a lakosság többsége felett faji kisebbség uralkodik. A miniszterelnök nézeté szerint Afrika elegendő teret biztosít az afrikaiaknak és az európaiaknak ahhoz, hogy bé­késen éljenek egymás mellett. Az afrikai földrész már olyan régen áll kapcsolatban Európá­val, hogy a legtöbb területen „több fajú’“ társadalmi fornjá- ról lehet beszélni. Á fekete­kontinens átalakulóban van. Aki szembehelyezkedik ezzel a felismeréssel, annak bonyodal­makra kell számítania. „Ezt az átalakulást nem akadályozhat­ja meg semmiféle atombomba és semmi egyéb fenyegetés" — mondotta a ghanai miniszter­elnök.; nezte azt is, hogy ENSZ-csa- patokat küldjenek e térségbe. Az indiai miniszterelnök el­mondotta, hogy India „kedve­zően fogadná“, ha az ENSZ megfigyelő csoport tevékeny­ségét kibővítenék, de ez csak akkor járhat sikerrel, ha eh­hez az érdekelt arab országok is hozzájárulnak. Nöhru hangoztatta, bár India ellenez mindenféle katonai egyezményt, ugyanakkor ellen­zi a „kényszerű semlegesség’“ rendszerét is. „Az egész helyzet veszélye­ket rejt magában és továbbra is veszélyes és robbanásig fe­szült marad, amíg külföldi haderők tartózkodnak ott“ — mondotta. Véleménye szerint az izrae­li kérdés nem oldható meg há­borúval, hanem csak az érde­kelt országok együttműködésé­vel és csakis a többi közel- keleti kérdés megoldása után. akit két évvel ezelőtt a bandi­ták bosszúból vitriollal meg­vakítottak. Az újságíró elmondta, hogy a gengszterek külön rendsze­res díjat követelnek a teher­gépkocsivezetőktől és mások­tól, hogy „megvédjék őket’“. Azokkal szemben, akik nem hajlandók ezt a díjat megfizet­ni, megtorlást alkalmaznak. Több vidéki városban mondta Riesel — szinte lehe­tetlen a helyi rendőrség védel­mét igénybe venni. Természetesen — fűzte hoz­zá Riesel — nem kell általá­nosítani. Annyi azonban bizo­nyos, hogy Chicagóban 40 ven­déglőt felgyújtottak^ mert a tulajdonosok nem voltak haj­landók rendszeres „védelmi dí­jat’“ fizetni a gengsztereknek. Mindenesetre — fejezte be az amerikai újságíró — azt hi­szem, hogy már visszaszorítjuk a gengsztereket és az amerikai alvilág hanyatlóban van. IVAKUNI ÉS HIROSIMA között csütörtökön kisiklott egy expressz. A vasúti szerencsét­lenség oka: egy amerikai kato­nai jármű összeütközött a vo­nattal, amelyen körülbelül öt­százan utaztak. Legfrissebb je­lentések szerint.az utasok kö­zül több mint százan meg­sebesültek, hat közülük súlyo­san. mai nap W58. augusztus 15, péntek, Mária napja. A Nap kél 4.40 órakor, nyugszik 18.58 órakor. A Hold kél ■5.00 órakor, nyugszik 18.45 óraikor. Várható időjárás pénteken estig: keleten is csökken a felhőzet, de nyugat felől újabb felhősödés indul meg. Több helyen, elsősorban nyu­gaton és északon kisebb eső. Mérsékelt, időnként élénk délnyugati szél. A hőmérsék­let alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet nyugaton 18—21, kele­ten 21—24 fok között. — BALATONIJUTALOM- KIRANDULASRA indul a Szentendrei Papírgyár 100 dolgozója. A kiránduláson, a kellemeset a hasznossal ösz- szekötve, meglátogatják a Balatontűzfői Papírgyárat is. — 4700 MÉTER beton gya­logjárdát építenek a község- fejlesztési alapból az idén és a jövő évben Abonyban. Tá­volabbi terv: a község egész területén beton gyalogjárdát építenek. A terv méreteire jelemző, hogy a község jár­dáinak hossza 60 kilométer. — AZ ORSZÁG legna­gyobb cipőgyára, lesz 1962-re a Martfűi Cipőgyár. Tízéves fejlesztési terve 110 milliós beruházást jelent. 1962-ben 4,7 millió pár cipő gyártását tervezik. — KÉT TANTEREMMEL és lépcsőházzal bővül a vi­segrádi általános iskola. — BÁBKÉSZITÖ mű­hely létesítését tervezi szeptemberben a nagykőrösi művelődési ház vezetősége, ahol a megyei bábjátszófcnak bábfignrákat készítenének. — 350 MÉTER gyalogjár­dát építettek ebben az évben Aszódon. Az építkezés költsé­geit a községfejlesztési alap­ból fedezik. — 116 EZER FORINTOT fordított a strandfürdő kar­bantartására az dbonyi ta­nács a községfejlesztési alap­ból. — ORSZÁGOS ájlat- és ki­rakodóvásár lesz augusztus 26-án Nagykátán. — AZ ANYAGNORMÁK fokozottabb ellenőrzésével, saját üzemű bútorlap gyártá­sával, a hulladékanyagok fel­dolgozásával 596 ezer forintot takarít meg a megyei tanács ipari osztálya. — MEGKEZDTE A MUN­KÁT az Antal—Kiss-féle paprikacsumázógéppel a Nagykőrösi Konzervgyár II. telepe. Ez a gép a lecsógyár- tésnál műszakonként mint­egy húsz ember munkáját ta­karítja meg. Az országban először itt próbálják ki az új gépet, s ha beválik, az összes konzervgyárban hasz­nálják. Az új gép iránt or­szágszerte nagy az érdeklő­dés. — KÖZEL 24 EZER FO- RINTOT fordítottak a járási és községi tanácsok az év el­ső felében idény napközi ott. honok üzemeltetésére. — A BUDAI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG érdekes értekezletet tart augusztus 25-én. Ovecskin könyvét, a Falusi hétköznapok-at vitat­ják meg a párt- és tömeg­szervezeti vezetők. A Nagyvásártelepre csütörtö­kön reggel 135 vagon és 26 te­hergépkocsi áru érkezett, ebből 32 vagon vegyes zöldáru, 34 va­gon burgonya, 23 vagon gyü­mölcs és 36 vagon dinnye. A Baromfi- és Tojásértékesftö Vállalat csütörtök reggeltől szombat délutánig 600 ezer to­jást, 1500 ketrec élőbaromfit, és 80 mázsa vágott baromfit oszt el a KÖZÉRT boltok között. A baromfi és a tojás ára nem vál­tozott. Az állami boltok a para­dicsomot osztályozva hozták for­galomba. A nyers fogyasztásra is alkalmas almaparadlcsomot kilónként 1,40, a gerezdes befő­zési paradicsomot 1.20 forintért árusították. A zöldpaprikát a földművesszövetkezeti csarnoki boltok kilónként 2,60—2,80 forin­tért hozták forgalomba. A gyü­mölcsök közül a majfvaváló és az ökörszemű édesszilvát kilón­ként 2.20 forintért adták, az osz­tályozott őszibarack ára kilón­ként 60-80 fillérrel csökkent. Az ananász-dinnyét 1,10 forintért, a turkesztánit és a togódinnyét 80—90 fillérért, a görögdinnyét pedig 1,90 forintért árusították. S ezerszer jaf a bűnösöknek em felejtem el. Ott állt az erkélyen, rávillaníották á zseblámpa fényét, megcsil­lant szemüvege. Beszélt. S mind jegesebb lett a szívünk. Mind jobban belémarta ma­gát az, iszonyat. S a tehetet­lenség. A tömeg -ordított. A lépcsőkön állók szervezett csoportja vadabbnál-vadabb jelszavakat rikoltott. S szá­nalmasan esengett a hangja. Hirtelen nagyon keserűnek, nagyon reménytelennek érez­tünk mindent. 1956. október 23-a volt, este fél kilenc. A parlament előtt. S Nagy Imre beszélt Ö is uszít! Ö is! Ö is! De nemcsak uszít, csitít is, nyugtat, békességre int. Nem tudtuk, mi lesz. De hogy ami lesz, az nagyon rossz lesz, az valami rettenetes lesz, azt tudtuk. Biztosan tudtuk. Érez­tük. S öklendve, magunkba jajdulva botorkáltunk el a térről. Kormány? Nagy Imrével az élen? A szavai biztatók. De az elmélete? De hiszen ott van a múltja. Az ember feje zúgott a benne dúló vitától, s belül iszonyatosan jajgatott valami. Talán a kétségbeesés. Talán valami más. A fehér papíron sorakoznak a fekete betűk. Súlyos szavak, súlyos mondatok. Amit tettek, s amit kénytelenek voltak be­ismerni. A hazaárulást. A nép becsapását. A hazafias szóla­mok mögött a gyomorfordító perzsavásárt. A haza, a nép kiárusítását. Semmi sem számít. Néphatalorh. Emberek élete. Semmi. Csak a konc, a hatalom? Az uralkodás má­mora? A Fehérkönyv V. kötete van a kekemben. Vallomá­sok, dokumentumok. Bizony­ságai a magyar történelem majdnem végzetessé váló napjainak, az árulásuknak. M ilyen ravaszul, milyen körmönfontan készítet­ték. Milyen sokat forgatták a szemeiket, köpenyegeiket, míg nyílt sisakkal ki nem lép­tek a porondra. Donáth Ferenc vallja: „Nagy Imre a csoport, illet­ve az ahhoz tartozó egyes sze­mélyiségek tevékenységét ma­ga irányította. A Nagy Imre köré csoportos&ó személyek­nél elsősorban az volt az is­mérv, hogy szembenálltak a párt politikájának egészével, vagy annak egy részével. E személyek nézeteit Nagy Imre a velük való beszélgetések so­rán helyeselte és ezért Nagy Imrében látták azt, aki meg­valósítja politikai elgondolá­saikat, felfogásukat.” S megvalósította. Nem raj­ta múlott, hogy nem mara­dandóan. Urak, zsiványok társa. Bitangoké. De hazáját elárulónak juthat-e különb társaság? A színre állni? Színt valla­ni? Bátorság kellett volna. Gerinc. Hűség a párthoz, a néphez. S ez nem vott. Suty- tyómban, kézről-kézre adták az „Erkölcs és etikát” s a töb­bi tanulmányt. A nézeteket, melyek első kiindulópontja, minden felrúgása volt, ami itt néphatalmat jelentett. Ami a miénk volt. S hogy mi került volna a helyébe? Hiszen raj­tunk csattogott az ostor. Vér­rel, jajjal kaptuk az „újat”, a „nemzetit”. Haraszti Sándor vallja: „A Nagy Imre-csoport úgy értékelte a Petőfi Kört, mint amely alkalmas politikai plat­formunk hirdetésére, éppen ezért ilyen célból ki kell hasz. nálni." Mindenhová bejutni, min­dent felhasználni a párt el­len, a nép ellen. Kiért? Miért? Magukért. Hatalomért. Az ár nem számít! S milyen fürgék, milyen gyorsak. Októberben már mindennap titkos megbeszé­lések, „eligazítások”, kinek mit kell tennie. Ki menjen ki az üzemekbe a munkásokat „felvilágosítani”, kinek a fel­adata további híveket szerez­ni az újságírók között, s így tovább, összeesküvés. Mi lenne piás? De erre már csak október viharos napjaiban döbbentünk rá. Mi ellen, ki ellen lehet nálunk összees­küdni? Csak egy ellen: a nép­hatalom, a nép ellen. A bflzgö munka meghozta gyümülcsét. A ravaszul irányított, hazafias pántlikák­kal cicomázott szólamok elva­kították az embereket. A kor­mány élére a „kommunista” Nagy Imre került. Elrendel­te a statáriumot, hozzájárult a szovjet csapatok segítségül- hívásához. S pár nap múlva letagadta. Közben az utcán tombolt az ellenforradalom. Nagy Imre a Központi Veze­tőség és a Politikai Bizottság ülésein, ha fel is szólalt, ko­rántsem fejtette ki nyíltan nézeteit. Sőt, nem egy eset­ben egyetértett azzal az érté­keléssel, hogy ami az ország­ban folyik: az ellenforrada­lom. Ugyanakkor hívein, em­berein keresztül mindent megtett, hogy a mindjobban kibontakozó ellenforradalmi terrorhullámot nehogy valami is feltartóztathassa. Kopácsi Sándor vallja: „Október 29-én Nagy Imre telefonon a parlamentből azt az utasítást adta nekem, hogy szervezzem meg az új karha­talmat, amelynek tagjai sorába be kell vonni a felkelőket is, meg kell alakítani a nemzetőr­ség vezető szervét, a Forradal­mi Karhatalmi Bizottságot.“ Gyilkosok, a népi hatalom esküdt ellenségei lepték el az utcát, s a hivatalokat. Az új urak. Akik vérbe gázolva, gyilkosokat támogatva irányí­tották a hajszát mindenki el­len, aki becsületes, aki néphez hű volt. Az ellenforradalmi munkástanácsok az üzemek rendjét zilálták szét, Kopá­csiék a rendőrséget, a nemzeti bizottságok és bizottmányok a tanácsokat, s mindenütt ott volt a jóváhagyás: Nagy Im­re és környezete ekkor , már látszólag sem emelte fel sza­vát. Sőt, Nagy Imre akkor til­takozott, amikor elhatározták, hogy szétverik a Corvin köz­ben székelő ellenforradalmáro­kat. Az utcán már a fehérterror tombolt. Nagy Imre szavakban még mindig kommunistának mutatta magát. Álszenteske­dett, hazudott, s félrevezetett mindenkit. Balogh Józsefné, Nagy Imre volt titkárnője többek között így vallott: „Az egyik napon a pártból információs jelentést küldtek át. A jelentésben szörnyűsége­ket közöltek a kegyetlenkedé­sekről. Az információt bevit­tem Nagy Imrének és kertem, hogy olvassa el. Kétszeri kéré­semre belenézett az anyagba és félretolta azzal, hogy „ezek túloznak”. Azt mondta, hogy ezzel hagyjam őt, ezeket ne is adjam be.” Í me a „kommunista“ Nagy Imre. Aki ekkor már le­dobta álarcát. Akit nem érde­kelt, hogy kommunisták, ha­ladó emberek százait gyilkol­ják. Aki szerint ez túlzás volt. De mi ott voltunk az utcán. Százezrek látták, hogy minden képzeletet felülmúlt a kegyet­lenkedés. Azt már eltúlozni sem lehetett. Már szavak sem kerültek a vandálságokra. S itt vannak közöttünk az özve­gyek, az árvák. November 1-én már nem­csak a régi „nagyimrések“ nyüzsögtek, 'Nagy Imre már Dudással tárgyal, az esküszegő Maiétert teszi meg honvédelmi miniszterré, s közben azon mesterkedik, hogy szembefor­dulhasson a szocialista tábor­ral, s pártfogói, segítői kezére játszhassa az országot. A kabinet még nem is dön­tött. De a Nagy Imre hívei ve­zette lapok máris örömújjon- gással fogadták a hírt, hogy megkezdődnek a tárgyalások a varsói szerződésből való kilé­pésről. A kilépésről „döntő” kabinetülésről Tildy Zoltán ezeket vallotta: „Ez az ülés teljesen elő volt készítve. Ezt mutatja az a tény, hogy Nagy Imre erre az ülésre már kész határozattal jött. amelyet a kabinet tagjai előtt felolvasott és utána rögtön el­távozott azzal, hogy azt a rá­dióban is bejelenti.” i Tehát még a legszűkebb ka­binetet is kész tények elé ál­lították. De akkor ki, kik ha­tároztak? Kiknek a nevében? Az egész népet, a magyar jö­vőt alapjaiban érintő dologban hogyan dönthettek ketten, hár­man? Hát ez volt a nagy „sza­badság“? A nép akaratának tisztelete? November 4-én a kör bezá­rult. S a ’hazaáruló Nagy Imre, aki addigra végképp letépte magáról a kommunista álar­cát, még akkor is, még legköz­vetlenebb munkatársainak is hazudott. Tildynek azt hagyta üzenetül: a szovjet követségre merít tárgyalni. Pedig szökött. De hát lehetett-e mást várni? 'g akkor is. amikor látták, hogy végre rend lesz, vé­ge a gyilkolásnak, megpróbál­tak mindent újra kezdeni. A jugoszláv követségről naponta mentek az üzenetek. A taná­csok. Az utasítások. A szervez­kedésre, a néphatalom elleni lázításra, további sztrájkra. A hazaárulókat utolérte a megérdemelt büntetés. ítélt a nép, s „ezerszer jaj a bűnö­söknek“. Akik mindent elárul­tak, amit csak elárulni lehe­tett. Akiknek semmi sem volt drága, szent. Akik kezén elsik­kadt mindaz, amit a nép ön­magának 1945 óta felépített. Akik testvérektől akartak el­szakítani bennünket, hogy el­lenségek karmába kerüljünk. A könyv fedőlapját becsu­kom. Végigolvastam. De a szí­vet, az agyat soha nem lehet, nem szabad bezárni Hadd le­gyen minden idegünkben, min­den porcikánkban a hazaáru­lók ezernyi gonosz tettének fájdalma, kínja, irtózata, em­lékeztetőül. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents