Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-14 / 191. szám

2 "W irlan 1958. AUGUSZTUS 14. CSÜTÖRTÖK O P kis hitei A MAROKKŐI miniszterel­nökség szóvivője kedden meg­erősítette: a marokkói hatósá­gok a múlt héten megtiltották, hogy az African Patriot nevű amerikai hajó kikössön egy marokkói kikötőben, A hajó fegyvereket szállított a marok­kói amerikai támaszpontok személyzetének; AZ ANGOL ANYÁK béke- menete, amely már Európa több országát végigjárta, ked­den a szovjet fővárosba érke­zett. A küldöttség négy napot tölt a Szovjetunióban, megis­merkedik a szovjet dolgozók életével. LIMÁBAN. Peru fővárosá­ban tiltakozó tömeggyűlés volt, amelynek részvevői élesen el­ítélték a libanoni és jordániai angol—amerikai agressziót. A rendőrség megtámadta a gyű­lés részvevőit, több személyt letartóztatott. Az összeütközés­nek sebesültjei is vannak. Az HUMANITÉ szerda reg­geli számában közli, hogy „Jo- Hot-Curie állapota továbbra is változatlan. Látogatását az or­vosok megtiltották. Kizárólag gyermekei jelenhetnek meg beteg ágyánál/1 BAHAEDIN TUKA, Jordá­nia állandó ENSZ-képviselője kedden lemondott tisztségéről. Olyan hírek terjedtek el, hogy Tuka nem ért egyet az am- mani kormány politikájával. MINT AZ AP JELENTI, a július 25-én Libanonba érke­zett 2. amerikai haditengeré­szeti gyalogsági zászlóalj a bejrúti kikötőben helyi időszá­mítás szerint 7.50 órakor meg­kezdte behajózását. Az 1700 főből álló zászlóalj tagjai ki­vonásuk első szakaszaként a katonai felszerelést és a lőszer, készleteket rakják be a hajók­ba. AZ AMERIKAI haditenge­részet kedden közölte, hogy a Skato nevű amerikai atomten­geralattjárónak is sikerült át­hatolnia az Északi-sarkot bo­rító jégpáncél alatt. Megkezdődött az ENSZ rendkívüli közgyűlése (Folytatás az első oldalról) ENSZ viseli gondját a Palesz­tinái menekülteknek is.“ „Az arab országok népeinek természtesen joguk van arra, hogy maguk döntsenek sorsuk­ról“ — mondotta az elnök. Más nemzeteknek mindaddig nem szabad beavatkozótok, amíg ez „a nemzetközi békével és biz­tonsággal összeegyeztethető módon történik“. Az amerikai elnök beszédé­nek befejeztével Leslie Munro- nak, a rendkívüli közgyűlés el­nökének kíséretében elhagyta az üléstermet és visszatért Washingtonba. Rövid szünet után Gromiko szovjet külügy­miniszter emelkedett szólásra. Beszédében hangsúlyozta: az Egyesült Államok és Anglia közel-keleti beavatkozásának egyedüli célja az, hogy gyar­mati rendszerben és iga alatt tartsa a közel-keleti országo­kat. Kijelentette, hogy sem Anglia, sem pedig az Egyesült Államok nem tudja bizonyítani az Egye­sült Arab Köztársaság be­avatkozását Libanon vagy Jordánia belügyeibe. Az erre vonatkozó állítások — mondotta — csak ürügyek. Az Egyesült Államok és Anglia — folytatta Gromiko — összeesküdött arra, hogy ki. zsákmányolja a Közép-Keletet és támadást készítsenek elő a szocialista világ ellen. Politiká­juk olyan helyzetet idézett elő, amely a világot újabb há­ború veszélyével fenyegeti, ennek minden borzalmas kö­vetkezményével. Gromiko ezután ismertet­te a szovjet kormány ja­vaslatait, amelyek értel­mében a nagyhatalmak­nak megállapodást kelle­ne kötniük, hogy biztosít­sák a közel-keleti orszá­gok belügyeibe való be nem avatkozást. Ez a közel-keleti béke fenn­tartásának elengedhetetlen feltétele — mondotta —, de mindenesetre cselekedetek­kel, nem pedig szavakkal kell kezdeni, vagyis mindenek­előtt ki kell vonni az ameri­kai csapatokat Libanonból, az angol csapatokat pedig Jor­dániából. Az Eisenhower elnök által előterjesztett gazdasági ter­vet a legnagyobb figyelemmel kell tanulmányozni — jelen­tette ki Gromiko, de meg­valósításának elengedhetetlen feltétele az idegen csapatok azonnali kivonása a Közép- Keletről. Gromiko ezzel kap­csolatban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió teljesen ön­zetlenül követeli mindezt, hiszen egyetlen dollárja, egyetlen katonája sincs a Közel- vagy a Közép-Ke­leten. Gromiko ezután hivatalo­san előterjesztette a szovjet javaslatot arra vonatkozólag, hogy vonják ki az amerikai és az angol csapatokat Libanon­ból és Jordániából az ENSZ- megfigyelők ellenőrzése mel­lett, akiknek ugyanakkor az is lenne a feladatuk, hogy el­lenőrizzék a helyzetet ezen országok határain. A szovjet határozati javas­lat a továbbiakban azt ajánlotta, hogy az ENSZ főtitkára erősítse meg az ENSZ-megfigyelők cso­portját, amelynek külde­tése kiterjedne Jordániá­ra is. A Szovjetunió kész azon­nal félhivatalos tanácskozá­sokat kezdeni az Egyesült Ál­lamokkal és Nagy-Britanniá- val csapataik kivonásáról Li­banonból és Jordániából a közel-keleti béke fenntartása érdekében — fejezte be be­szédét a szovjet külügyminisz­ter. Irak katonai kormányzója ,az imperialisták cinkosainak"újabb cselszövényeiről A bagdadi rádió kedden este Szaleh al Abdi dandártábor­noknak, Irak katonai kor­mányzójának közlését sugároz­ta, amely szerint „az imperia­listák cinkostársai újból meg­kezdték cselszövéseiket az ira­ki forradalom ellen. Hangoztatnunk kell, hogy az ország különböző részeiben megtartott tüntetések és .gyű­lések annak az örömnek és újjongásnak a kifejezői, ame­lyet a letűnt korszaktól és an­nak ügynökeitől való felszaba­dulásunk váltott ki. Isten és ember előtt fogad­juk, hogy a forradalmat foly­tatni fogjuk céljainak eléré­séig“ — hangoztatja a közle­mény. Jacques Duclos a franciaországi népszavazásról Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára kedden cikket írt az Humanitéban. Duclos leleplezi a francia ve­zető körök mesterkedéseit, amelyekkel elfogadtatni pró­bálják az új alkotmány terve­zetét a szeptember 28-i nép­szavazáson. „De Gaulle érzi — írja Jacques Duclos —, hogy a helyzet nem a javára változik. Ezért sürgeti a nép­szavazást, s ezért indokolja a népszavazás előkészítő kam­pányát a polgárháború veszé­lyének hangoztatásával.” A polgárháború réme, amelyet Debré, Paul Reynaud és De Gaulle többi csatlósa fest a falra, azt mutatja, a kormány fél a népszavazás eredményei­től és éppen ezért folyamodik megfélemlítéshez, hogy elfo­gadtassa az alkotmányreform tervezetét. Duclos elítéli azt a nyomást, amelyet a népszavazási elő­készületekkel összefüggésben gyakorolnak Algéria és más tengerentúli francia területek lakosságára. DÖMSÖDI SZALMALÁNG j Széchenyi út nem fő útvonala, mégis nagyon forgalmas zí utcája Dömsödnek. Elhatározta az idén a tanács, hogy a községfejlesztési alapból kikövezteti a kocsiutat. Megvette és hajón a dömsödi kikötőbe szállíttatta a köveket. Megállapodott az Ütépítő Vállalattal is. Az igával rendelkező községbeliek pedig elvállalták, hogy társadalmi munkával a partról az út­építés színhelyére, vagyis legfeljebb 800 méterre elfuvarozzák a követ. S még a tavasszal meg is kezdték a fuvarozást, a kő felét oda is hordtak a Széchenyi utcába. Aztán beérett a gabona, más dolga lett embernek, igásállatnak. Most már megint lenne idő a 'kőhordásra, néhány gazda a reá jutó 10—12 fordulót meg is tette, de a többség, a többiek húzódoznak; ma ezért, holnap azért nem érnek rá. Az idő azonban sürget, nem­sokára itt az ősz, megkezdődnek az őszi esőzések, akkor aztán már szó sem lehet útépítésről. Pedig a tavasszal a maguk érde­kében és az egész iközségért milyen lelkesen vállalták a kőhor­dást azok, akiknek szekere végtére könnyebben járna a köves- útón. A hatalmas kőhalom ott éktelenkedik a parton, a Széchenyi út kőkeményre száradt kátyúiban pedig recsegve- ropogva dülöngélnek a szekerek, íöriifc c rugó. Csak szalma- láng lett volna a tavaszi fogadkozás? 1958. augusztus 14, csütör­tök, özséb napja. A Nap kél 4.37 órakor, nyugszik 19.00 órákor. A Hold kél 3.47 órakor, nyugszik 18.11 óraikor. Várhat,’, időjárás: változó felhőzet, sok helyen zápor­eső, délen és keleten még zivatarok. Mérsékelt, a ziva­tarok idején megélérikülő észak-nyugati szél. A hőmér­séklet. keleten csökken. Leg­magasabb nappali hőmérsék­let: 20—23 fok között. — A JÖVÖ HÉTEN kezdik meg a dömsödi villanyháló­zat bővítését. A községi ta­nács a községfejlesztési alap­ból 120 ezer forintot fordít erre a célra. — MEGNYERTE a Pest- vidéki Népbolt Vállalat tisz­tasági versenyét a kiskun- lacházi 87. számú bolt. 500 forint pénzjutalmat kaptak az üzlet dolgozói. — NÉMET DEMOKRATI­KUS KÖZTÁRSASÁG bu­dapesti nagykövetségének tagjai augusztus 22-én Ceg­lédre látogatnak. Megtekin­tik a Gépjavító Vállalatot, majd átmennek Abonyba, a József Attila Termelőszövet­kezetbe. Délután Cegléden városnézéssel folytatódik a program. A vendégek megte­kintik a Kossuth Múzeu­mot, a MONIMPEX Vállala­tot, a zeneiskolát és a ruha­üzemet. A látogatást a Haza­fias Népfront szervezi. — PALACKMOSÖT épít­tet a nagykőrösi Szeszfőzde, Szikvíz és Jéggyártó Válla­lat 100 ezer forintos költség­gel. Tervbe vették ugyanis, ihogv a pálinka egy részét palackozva hozzák forgalom­ba. A palackozó egyik részé­ben kapott helyet a munkás­fürdő és az ebédlő is. — RENDEZIK az abonyi főteret. Az építési munkákat megkezdték, elsőnek a köz­egészségre és a közlekedésre egyformán káros nyitott csa­tornarészt tüntetik el- A tér rendezésének ö&szes költsé­gei mintegy 50 ezer forintot tesznek ki. EGY TESTVÉRNÉP VENDÉGEKÉNT Kurorta Várna, Aranypart Szállónk ahol turista-cso­portunk lakott, olyan közel van a tengerhez, hogy éjsza­kánként a nyitott ablakon át tisztán behallatszoit sejtelmes suttogása. Amíg ott voltunk, egyszer sem látták igazán há- borogni az öreg Csemo Moo- re-t. Erősebb hullámzások per­sze voltaik, néha a strand aranyló homokját félpercen­ként öntözték a tarajos hullá­mok. De csak az élvezte igazán a tengert, aki úszni is tudc-tt. A sós víz kevésbé f áraszt ja ki az embert, mint a lúgos és normális fajsúlyú Balaton vi­ze. Külön kell szólni az óriási parikról, amely Kurorta Várna szállóit, éttermeit és más épü­leteit körülveszi. Pompás gruppjai, gondozott sétányai, hatalmas, sok évtizedes fái idilli nyugalmat árasztanak s nincs az a felzaklatott kedély, amely ennyi bájtól meg ne nyugodna. Az igazi élményt azonban a szálló és az étterem kultúrált vendéglátása jelen­tette számomra. Mi csőik sze­rényjövedelmű turisták vol­tunk s nem luxusgőzösön vagy repülőgépen érkezett nyugati mágnások, de elképzelni sem tudom, hogy több pénzükért több jóban, több figyelemben részesültek-e nálunk. Neveze­tes bankettjeinken szokás úgy teríteni és szervírozni, ahogy vendéglátóink csinálják. Asz­talainkon a hófehér damasztab- roszról sohasem hiányzott a friss virágcsokor, a felszolgáló nők kikeményített kötényén, fodros bóbitáján a porszem is meglátszott volna. Ami pedig a nagyon változatos és bőséges ételeket illeti, arról csak any- nyit, hogy tiszteletre méltó produkciónak számított végig­enni valamennyi fogyást. Nyaralásunk második va­sárnapján közösen rándultunk ki az Aranypartra. Csoportunk két részletben utazott s ezért úgy állapodtunk meg_ bolgár vezetőnkkel, hogy egymást be­várjuk a buszmegállónál s együtt szemléljük meg a bol- ,gár „Didót“, a bolgár „Rivié­rát". Egy ikis „műhiba“ folytán én mégis kimaradtam a közös él­vezetből. Hirtelen támadt öt­lettől vezérelve egy-két percre (lebalábbis így terveztem) el­szakadtam társaságomtól, mert kíváncsi voltam, hogy mit fog Tengerpart csinálni az a körülbelül '■kétez­res tömeg, amely befejezve aranyparti szórakozását, visz- sza kívánt térni Várnába. Az autóbuszok gyors egymásután­ban érkeztek, indultak, dehát ekkora tömeg legjobb esetben is csak egy-másfél óra múlva fogy el. Ezt gondoltam és fény­képezőgépemmel lesben állva vártam a felszállók „közelhar­cát". Kellemes csalódás ért. Az emberek a forgalomirányítók segítségévei nyugodtan és fe­gyelmezetten akkora egységek­re szakadtak, amekkorát egy- egy autóbusz veszélytelenül el-, szállíthatott. Senki sem törte kezét-lábát, hogy a másikat megelőzve helyet foglaljon a maga számára. Jókedvűen indultam vissza csoportunkhoz, amikor valami megint közbejött. Megláttam „a“ tevét, amely miatt vég­képp elvesztettem társaságo­mat. Itt sietve elmondom, mit jelentett számomra az áldat­lan, mit sem sejtő sivatagi jó­szág. Az előzmény: várnai tar­tózkodásunk első napjaiban többedmagammal feliratkoz­tam egy hosszabb és saját költségünkre történő tengeri utazásra. Nesszeberbe, egy félszigeten épült ősi mohame­dán városba készülődtünk. Akik már jártak ott, megem­lítették, hogy utcáin tevéket is láthatunk, majd. Néhány nap múlva aztán bejelentették: „nesszeberi utazás nincs, hadr gyakorlat van a Fekete-tenge­ren! ...“ Most talán megértik olvasóim, a teve feltűnése visz- szaringatott a nesszeberi áb­rándokba s követnem, kellett. Egyszóval, a teve jött az arany­parti homokon, jött a tenger felől, teherrel púpjai közt, ki­tartóan. A kép lenyűgöző volt. Nem jártam még sivatagban, de mindig így képzeltem el a Szaharát, Fotoapparátusomat Csupán ebben az esztendőben 17 ehhez hasonló hotel épült az Aranyparton készenlétbé helyezve, nyomába szegődtem a gyors állatnak. A teve sajnos, nem honorálta jó­indulatú figyelmemet, ment gondozóját köveivé a mély ho­mokban, én meg bukdácsolva követtem, mint egy megszál­lott. (Cipóm bélése még ma is őrzi az akkor felszedett finom homokszemeket.) Mire megörö­kíthettem tevémet, erősen al­konyodon. Egyédül kószáltam hát végig a több kilométer hosszú nya­ralóhelyet. Kerestem elvesztett csoportomat, bekukkantottam minden szállodába, étterembe, hogy nyomukra leljek. Szomo­rúan gondoltam arra, hogy ilyenformán kimaradok a ki­rándulást záró közös vacsorá­ból. Aztán mégis megtaláltam őket az Aranypart reprezenta­tív éttermében, a kaszinóban. Erről az idén elkészült, római stílusú épületcsodáról el kell mondanom, hogy ilyen szépet még utazási prospektusokban sem láttam. Különösén monu­mentális látványt »nyújt, ha a tenger felől, a mólóról tekin­tünk fel a széles lépcsősor fö­lött emelkedő palotára, s az óriás teraszra, melynek tető- szerkezete 10 méteres dór osz- lopokon nyugszik. És a környe­zete is szívet szorítóan szép. Mindenütt pálmák, bukszusok, szökőkutak, bronz és vörös­márványból faragott szobor­díszek. Jártam o 13. és 14. számú hotel közti dombon is, ahol Bulgária legszebb és legmo­dernebb szabadtéri színpada épül. Elképzeltem, hogy mi­lyen nagy élményben, milyen tökéletes illúzióban lesz ré­szük azoknak, akik, például Schiller: Teli Vilmosát, Sha­kespeare: Szentivánéji álmát, vagy éppen Verdi: Aidáját te­kinthetik meg itt. Kószálásom során elvetődtem az Arany­partot körülölelő dombokon, gyümölcsösök között épült vikendház-városba, ahol a rendkívül csinos, piros, kék, zöld, sárga és fehér színű fa­házikókban a teljes nyugal­mat kívánó emberek, vagy al­kotómunkára elvonult művé­szek töltik szabadidejüket. Felejthetetlen nap vou. Fájó szívvel váltunk meg a szépnek ettől az eldorádójától, amelyből csupán ízelítőt ad­hattam át olvasóimnak. Most is csak szívemet fájdítom ve­le, amikor felidézem: Az ég felhőtlen kupoláján telihold ragyogott. Az emel­kedőn, visszapillantva autó­buszunkból, lélegzet elállító kép ragadott meg. Széles, végtelen aranyhíd ívelt át a tengeren, s a távoli kis kikö­tőváros, Balcsik drágakőként szikrázott az éjszakában. András Endre — TÖBB SZALÁMI kerül a boltokba. A szegedi szalá­migyárból most kezdték meg a télen gyártott szalámi el­szállítását. A belkereskede­lem igényeinek kielégítése mellett ebben a negyedévben 100 ezer kilóval több szalá­mit exportálunk. — KÜLÖNÖS SZEREN­CSÉTLENSÉG történt Vácott a járásbíróság épülete előtt. Barankó János sződi gazda feleségével kocsin hazafelé tartott. A kocsi egyik kereke kiesett és a házaspár a lovak közé zuhant. A mentők mind­kettőjüket kórházba szállí­tották. — TEGNAP VIRRADÓ­RA rakodási csúcsteljesít­mény született a MÁV-náL 24 óra alatt több mint 15 000 kocsit raktak meg. — JÖL FIZETETT a búza a nagykőrösi Szabadság Ter­melőszövetkezetben. Míg ta­valy csak kilenc és fél má­zsát adott átlagosan holdan- kint, addig az idén elérte a 11 mázsát. Ezt mindenkinek látni kell! 16- án: Vácott, a Májuskertben, 17- én: Vácott, a Halászkertben (rossz idő esetén a Fehér Galambban): DUNAI EXPRESSZ Vidám, zenés, énekes műsor neves fővárosi művészek fel­léptével. Közreműködnek; RÓZSAHEGYI MARIKA VIRAGH VERA MEZEI ÉVA MUCS1 SÁNDOR FAZEKAS MÁTYÁS Kezdés este 8 órakor Műsor után tánc — Vacsora Váci Vendéglátóipari V. rend.

Next

/
Thumbnails
Contents