Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-23 / 198. szám

/ 1958. AUGUSZTUS 23. SZOMBAT trial) Árpád fejedelem sálra helyén újfalu épült LÁTOGATÁS A TÍZÉVES KŐRÖSTETÉTLENEN : i i öt országos kövesút, egy iszéles csatorna meg a köz- igazgatás darabolja szét a kő- . xöstetétloni határt. Mert hiába esztotta iel a honszerző Ár­pád a termékeny síkságot ve­zérei között, a kései utódok nem nyugodtak bele. így már tartozott Nagykőröshöz és igazgatták Arany János kor- társai, aztán megúnták és át­tették Ceglédhez. Végezetül pedig — éppen tíz esztendeje w- önálló tanácsot kapott és megszűnt puszta lenni. ' Mert puszta volt csak, akár Nagykőrösről igazgatták, akár Cegléd fennhatósága alá tar­tozott. Három úr, Beretvás János m. kir. főtanácsos, Far­kas Ferenc és Fáy Halász pusztája. , S a puszta lakói voltak a summások. Hat hónapra szegődtek két kiló szalonnára. Vékony kenyér, annyi szent. Hat hó­napig két kiló szalonnával és 80 filléres napszámmal, ami­kor az uraság nagy bolondé- riájában tízezer pengőt csak úgy elégetett. Hanem most már hiába ke­resné a m. kir. tanácsos úr egykori pusztáját. Volt —- nincs. Van helyette egy új falu. Tíz esztendős, de már túlnőtte „felnőtt” testvéreit; Az öt pántlikázó, egymásba kapaszkodó kövesút ma is ott fut, ott áll a kettős csárda, ahol hajdan korcsmárosok pe­reskedtek tallérért, vendégért, jól fizető utasért. Hanem mel­lette tok minden megváltozott. A tanácsháza vadonatúj, tágas és megszerették az em­berek. Elébe furatták a kutat. Mellé építették a kultúrházat. Nem kevés pénz van benne: 350 ezer forint. De nem mind az állam pénze. Kereken 170 ezer forint értékű társadalmi összefogás segített felépíteni a művelődés házát, a mozit, a bálok kedvelt helyét. Mögötte — vagy száz mé­terre — emelkedik az Árpád emlékmű. Rajta: „E halmon verette sátrát Honunk szer zője, diadalmas Árpád.” Igaz, az emlékmű körül még széle­sen terpeszkednek a kukori­catáblák, de a kövesúton in­nen már egy sor új ház. Uj kép. Uj forma. Hol vannak már a vertfalú, a csupavályog házak. Tégla meg kő az épí­tőanyag. S a formájuk. Tor nácos, tágas, nagy ablakokkal épül valamennyi és cirádás oszlopos kiképzéssel. Az ahla­kon ritkán- hiányzik a re­dőny, s belül a csipkefüggöny Ha jobbra nézek, ott is új utca bontakozik. Igaz, még csak négy ház van egy sorban, de milyen házak! S túl az útkereszteződésen is új épület nyújtózkodik. Hosz- szú' homlokzata azonnal el­árulja, hogy iskola. Modern és kényelmes. Van benne laboratórium és külön előadóterem. De szükséges is. Amit valamikor két „mester” ellátott, azt ma nagy munká­val végzi nyolc pedagógus. Mert 180 gyerek jár iskolába az 1260 lelket számláló falu­ban. A Dózsa Termelőszövet­kezetben is működik iskola egy nevelővel. Tsz-iskola. Olyan kiváló emberek ne­velkedtek itt az elmúlt tíz esztendő alatt, mint Szabó Elemér, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályvezetője, s a kocséri tanácselnök. Ka­tonatiszt is szolgál vagy öt szerte az országban, aki Te- tétlent mondja bölcsőjének. S hogy el ne maradjanak, to­vább tanulnak az öregek is. Berta Miska bácsi — a Dózsa Tsz elnöke — például techni­kumba megy az ősszel. Az is a szorgalomnak tulaj­donítható, hogy tíz esztendő alatt kereken száz család épí­tett magának hajlékot. S ben­nük 150 rádió szól, több mint. Tíüsz' motorkerékpárt őriz a' kamra,., kerékp^p, meg kettő­három is akad egy-egy ház­nál. 1945 előtt? öt rádió szó­rakoztatta a majorbelieket. A többiek? Kutyacsaholássa! keltek, bagolyhuhogással szunnyadtak. S az emberek is mások. Nézem a fiatalok karját. Ritka', amelyiken nem lenne óra. Aztán elsuhan mellettem egy lány. Kerékpáron siet vízért. Munkaruhában, de a haja kontyba kötve, mint ahogy az most divat a váro­son. Később újra mellém sod­ródik, de már nyoma sincs a munkaruhának. Úgy kicsíp­te magát, hogy akár indulhat­nánk vele Pestre az Operába. Hát így vagyunk. Megnőtt a falu, pedig csak tíz éve született és hozzánőt- fek az emberek. Sőt! Tovább hőnek az igényeik. Villanyt szeretnének. Abonyból könnyen idevezet­hetnék. Útközben érintenék az állami gazdaságot, a termelő­szövetkezetet és végül a falut Segítenének, csakúgy, mint a kultúrotthonnál, csak már ott tartanának. Máskülönben ... nincs pa­naszuk. Elégedettek. Kevés az olyan sovány em­ber, akinek a bordáin még a vak is megtanulna számolni. Annál több az olyan, aki hit­tel vallja, hogy nálánál jobb gazdája úgysem akad a gyom­rának. Ápolja is eredménnyel. Serdülő korba lépett a falu. Már nem növekszik olyan gyorsan, mint eddig. Nem is lenne egészséges. De hogy ha­marosan utcanevekre lesz ■szükség és az Árpád-emlék­mű valamelyik új utca széles parkjápak közepén emelke­dik majd, az már nem terv, ■hanem az elkövetkező évek ■valósága. Gáldonyi Béla Százezer pár ,,Csinka" A martfűi Tisza Cipőgyár­ban a második félévben több. újfajta lábbelit készítenek. A többek között megkezdték a „Csinka” elnevezésű női fél gumicipők gyártását. A ké­nyelmes, pehelykönnyű fél­cipőből százezer párat készíte­nek. Kamillát vetnek a Hortobágyon Értékes export-cikkünk, » kamilla folyamatos termeszté­sére az ősszel kísérleteket kezd a gyógynövény gyűjtő vállalat balmazújvárosi telepe a Horto­bágyon. A Borsósi Állami Gaz­daság vezetőivel történt meg­állapodás szerint a hortobágyi gyengén termő, úgynevezeti fehér földeken, ahol eddig va­don nőtt ez a gyógynövény, most termeszteni kezdik. Eb­ben az évben, mintegy 50 hold- nyi szikes területen vetik a szikfűvirág magját. imimmimniimHimimmiiumiiimiimmiiMiMimiuiiimiiimiiiiiiiimiUHimiMiHiiiuiiHiiHiHiiiiiiiiuiHiiiimiiiiHiiiiiiiiMg Ki mit szeretne olvasni? Érdekes leveleket vittek a postások a napokban több | | száz Pest megyei lakosnak, olyanoknak, akik szeretik a jó | I könyveket, ikülönösen a Földművesszövetkezeti Könyvter- | | jesztő Vállalat kiadásában megjelenő népszerű Kincses | | Könyvek sorozat köteteit. A vállalat arra kéri leghűsége- | | sebb olvasóit, írják meg véleményüket a Kincses Könyvek | | köteteiről és közöljék, milyen mezőgazdasági vagy szép- | 1 irodalmi könyveket olvasnának legszívesebben 1959-ben, § I amikor a sorozat kötetei már kéthetenként jelennek meg. | Amint a Szöukönyv (ez a vállalat rövidítése) vezetői- | i tői megtudtuk, bárkinek szívesen veszik véleményét, leve- | | lét,'ha azt beküldi a Szövkönyv Budapest, Petőfi Sándor | | utca 3. sz. alatti központjába. Szeptember végén értékes f | könyvjutalmakat adnak azoknak, akik a legtöbb olyan § | könyv címét küldik be, ami alkalmas a falusi könyvkia- 1 | dúsra. A megye lakosai már több esetben nyertek díjakat, f | s bízunk benne, a legtöbb jutalmat most is Pest megyeiek f .1 nyerik el f<ii'iiiiiiii*iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiMiiitiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitinimniiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiu& Új rendelkezés az általános iskolákról A beirutás — /I téli szünet — Az idegen nyelvek tanítása — A korrepetálás A művelődésügyi miniszter most kiadott utasításával több Sziklát robbantanak a Gellert ht*fj tpra .\ehé/ feladatot jelent a hegy „tatarozása“ A budapesti Gellérthegy do­lomit szikláiba az esővíz jó­kora réseket váj, mállasztja a köveket, s emiatt minden esz­tendőben „tatarozni” kell a 'hegyoldalt. A repedésekbe ce­menthabarcsot öntenek, így ■erősítik ismét egymáshoz a sziklákat. Az idén különösen ■nehéz munkát kell végezniük a hegytatarozóknak, mert ko­rábbi esztendők mulasztásait is pótolni kell. Legutóbb a sziklavizsgálók különösen kellemetlen jelen­ségre figyeltek fel. Az egyko­ri pálos kolostortól északra, mintegy száz méternyi távol­ságban, az egyik sziklatömb a szokottnál is jobban megla­zult. A helyszíni vizsgálatok során megállapították, legjobb Hámozott paradicsomot is konzerválnak Nagykörösön A Nagykőrösi Konzervgyárban a tavalyinál 25 százalék­kal több, összesen 1100 vagon paradicsomot dolgoznak fel az idei szezonban. Gyártmányaik között több különlegesség is szerepel. Negyven vagonnyit készítenek a magas vitamintar­talmú, ízletes ivó-paradicsomból, s húsz vagon hámozott para­dicsomot is eltesznek. Az utóbbit főleg az északi államokban kedvelik, olajos salátáinak készítve. A gyárban a Német De­mokratikus Köztársaságból érkezett új, nagyteljesítményű gé­pek könnyítik a paradicsom feldolgozását. Az egyik új gép óránként kétezer palackot tóit meg paradicsom-pürével, három másik gép pedig a palackmo&ásnál teszi feleslegessé a fizikai munkát. lenne eltávolítani a szikla­tömböt, ez azonban nagy kö­rültekintést igényel, mert sze­rencsés esetben is másfél-két köbméternyi sziklarészt keli megmozgatni, de az is lehet, hogy tíz köbméternél is többet, ami hatalmas súlyt képvisel. A szakértők úgy határoztak, hogy a meg­lazult sziklatömböt robban­tással távolítják el. Egyelőre ebben az ügyben tárgyalnak. Ha sikerül az ilyen természe­tű robbantásra szakembereket találni, egy-két héten belül végrehajtják ezt a nehéz fel­adatot. Előzőleg azonban a hegy lábánál védőpalánkot építenek, megtárgyalják a közművek vezetőivei is, mi­lyen elővigyázatossági intéz­kedéseket kell végrehajtani. A robbantásra a hajnali órák­ban kerül sor, előzőleg termé­szetesen lezárják a Gellért­hegy alját a forgalom elől.. Abban az esetben, ha nem sikerülne a sziklatömböt szét­robbantani, kénytelenek lesz­nek nehéz körülmények kö­zött aláfalazni, nehogy a ké­sőbbiekben a sziklatömb le­zuhanjon. A hegyoldal tatarozása egyébként jó ütemben halad. Ezen a nyáron a rések legna­gyobb részét sikerült be­tömni. vonatkozásban módosította az általános iskolai rendtartást. A _ módosítás kimondja, hogy a következő tanévre szóló rendes beíratást kizárólag a tanévzáró ünnepély utáni két munkana­pon, a javítóvizsgára utasított tanulók pótbeíratását pedig a tanévnyitó ünnepély előtti két munkanapon tartják. A módo­sított rendtartás a tanítási időt évi 210 nap­ban határozza meg. A tanév két félévre tagozódik; az első félév szeptember 1-től január 25-ig tart. A második félévben valamennyi osztály­ban az utolsó tanítási nap jú- n ius 10. Az évvégi összefoglalókat minden osztályban június 15-re be keli fejezni. A tanévzáró ünnepélyt június 20-án tartják. A téli szünet de­cember 23-tól január 5-ig tart. A tanévben arányosan elosztva háromszor tartanak nevelési értekezletet. A rendkívüli tárgyként ta­nult idegen nyelvek szor­galmi idejét a kötelező tantárgyak szorgal­mi idejével egyezően állapítják meg. A többi rendkívüli tárgy tanítása október 1-től május 51-ig tart. Az idegen nyelvek tanulá­sára a mostani tanévtől kezdve a tanulók minden megkötés nélkül jelentkez­hetnek. A választott idegen nyelvre az első tanítási napon kell az osz­tályfőnöknél jelentkezni. Az idegen nyelveknek rendkívüli tárgyként való tanításáért a tanulóktól a jövőben sem sza­bad semmiféle címen térítést (tandíjat) szedni. „Dunának, Ollnak egy a hangja... ” nehéz summásmunka után néha találtunk egy kis vi­dámságot. Egész napi robot után szállásunk az uradalmi ököristálló volt. Egyik sar­kában a románok vertek ta­nyát, a másikban mi. A va­csorához i közösen készülőd­tünk. S míg szabad tűzön, a bográcsban lebbencs pör kö­tődött, évődtünk. Vacsora után pedig előkerült a citera, s hol román, hol magyar nó­tára jártuk a táncot. ' Haj, de sóik szép szerelem szövődött ezeken a csillagos, holdvilágos estéken, kint a pusztai éjszakában a magyar legények és a bogárszemű ro­mán lánytík, meg a nótáskedvű román fiúk és magyar lányok között. Az enyelgésnek, a széptevésnek bizony sokszor házasság lett a vége. Egy ki­csit a bihari magyarok romá­noknak, s az erdélyi románok magyaroknak is érzik magu­kat. Nemzedékek barátkozása, ölelkezése, a közös sors, az embert formáló erdélyi táj összekovácsolta, testvérré tette a két népet. Soha nem volt a szegény­ségnek egymással baja. A vá­rnái piacon kicserélte termé­nyét, s gondolatait. Különbö­ző nyelven, de egyformán szid­ta gazdáját, egyformán hara­gudott urára, aki lenézte, meg­vetette a románt épp úgy. mint a magyart, ha szegény, ha cseléd volt. J LYEN EGYFORMA volt a mi életünk a felszaba­dulásig! ... Együtt indultunk a mélység­ből a felfelé vezető úton is, amely a szabad, boldogabb élet csúcsaira vezet. Pocsaj, Kötegyán, Méhke­rék román és magyar leíkái együtt osztották a földet, együtt tanácskoztak a nem­zeti bizottságokban, s együtt hányták-vetették meg a gon­dokat, s együtt osztozkodtak as örömökön... A méhkeréki baráti fogadta­tásra még ma is szeretettel emlékezem. Ezerkilencszáz- negyvenhét nyarán, válasz­tási kampány idején jártam Méhkeréken. Mire a faluba érkeztem, öreg este lett. A falusi párttitkár elkísért egyik barátjához, hogy ott szálljak meg. Sipa Dimitri szívesen fogadott és felesége friss lei­jei vendégelt meg. Aratásra készülődlek a falu lakói és a munka végeztével az utcabeli fiatalokkal este­dén kiültünk az árokpartra, együtt daloltuk szép, szívet ríkató. lelket gyönyörködte­tő népdalainkat. Együtt jár­tuk a bihari csárdást meg a román polkát. Az ifjúsági szer­vezetben együtt terveztünk és vitatkoztunk a parasztfiatalok helyzetéről. Ezt a kedvességet, nagy- nagy szeretetet már akkor ta­pasztaltam, amikor Váradon a sörgyárban hordómosóként román fiúkkal dolgoztain együtt. Fiatal, 16 éves su­hanó voltam és négy-öthek- tós hordókat kellett emelget­ni. Mint kezdő, faluról jött munkás, nemigen értettem a fogásokhoz. Román barátaim, idősebb sörgyári munkások tanították meg a fogásokra és vezettek be a munkáséletbe... A Z EMBERSÉG, az em- béri megbecsülés nagy- nagy erejét tapasztaltam és ez az, ami később is olyan szenvedélyesen lendítette ér­deklődésemet a testvéri ro­mán nép élete iránt. Mindez annak kapcsán ju­tott eszembe, hogy olvasom: a Román Népköztársaság népe a mai napon ünnepli felszaba­dulásának 14. évfordulóját. Ez a tizennégy év a baráti román nép életében egy évez­redet pótolt. A Kárpátok bérceinek kin­cse, a bánsági hegyvidék szene és vasa a román és a magyar dolgozók jólétét, felemelését szolgálja. A moldovai domb­vidék, a Havasalföld, a Du­nakanyar termékeny síksága a dolgozóknak ontja bő termé­sét. Az olaj már nem a külföl­di érdekeltségek urait gaz­dagítja, hanem a román népet. A műveltség, a kultúra ugyan- úgy a népé. mint nálunk. A múltban annyiszor, de annyiszor össze akarlak ben­nünket „jó uraink” veszíteni, de a két nép igazán sohasem haragudott egymásra ... Ma pedig már végleg együtt építjük itt is, ott is a szocializ­must. A romániai sikereknek, eredményeknek épp úgy örü­lünk, mint a miénknek. Hol van már az urak szí­totta soviniszta gyűlölködés, amely a ikizsákmányoló, ural­kodó osztályok találmánya és érdeke volt, hogy közben könnyebben kizsákmányolhas­sák a szegényt. JP RDÉLY végleg a barát- ság, a megbékélés, a test­véri kapcsolat jelképe lett. Románok és magyarok élnek itt egymás mellett és együtt. Egymás kultúráját, szokásait tiszteletben tartva. Magyar autonóm tartomány és a ma­gyar nyelv szabad használata biztosítja Romániában a ma­gyarok fejlődését. Magyar színházak, egyetemek, isko­lák, kultúrházak, könyvek, újságok ápolják a magyar nyelvet. Román és magyar szó váltja itt egymást! A történelem bizonyítja, hogy a költőnek volt igaza• „Dunának, Oltnak egy a hangja...” De mára már nem „morajos, halk, halotti hang.. ... Hanem a testvéri összes fogásé, a békéé, a szocializmu- sé, amelyet soha, de soha töb■» bé mem lehet elpusztítani. E két nép annyi sok közös s . 'nvedés után végre meg­találta a közös hangot, « kö­zös utat... Es az egymásra találás csak tovább erősíti és széttéphetétlenné teszi a szo­cializmus útján haladó két nép örök barátságát. Gáli Sándor » j\r EMCSAK a két folyó ■L ’ hangját, hanem a folyó mentén élő népek sorsát is eggyéolvasztotta a sok évszá­zados együttélés. Itt élünk egymás niellett, s mily keve- Set tudunk egymásról. Én mindig különös szeretettel ' foglalkoztam a testvéri ro­mán nép megismerésével. Ér­dekelt történelme, fejlődése, életmódja. Ma is figyelemmel kísérem a Romániából érke­ző híreket, s lelkem vidul, ha az erdélyi, havasalföldi embe­rek boldogulásáról olvasok. Szeretem ezt a rendkívül tö­rekvő, gyorsan fejlődő, tanulé­kony népet, örülök, hogy az . évszázados rabság, török és , más idegen elnyomás után most már véglegesen szabadon él és lélegzik, formálja új vi­lágát. Ez a vonzalom talán még gyermekkori emlékekből fa­kad, amikor szülőföldemen megismertem az egyszerű ro­mán parasztot, aki épp úgy el volt nyomva, épp olyan árva volt, mint mi, s talán még egy fokkal jobban, mert neki még a soviniszta gyűlöl­ködést is el kellett tűrnie. Őt még jobban, tizszerte jobban kizsákmányolta a bihari föl­desúr. ~f\N I, AKIK együtt dolgoz- fr' tunk a nagyváradi püs­pökség uradalmaiban, a vége­láthatatlan répatáblákon, nem éreztük a származás és nyelvi \ különbséget, csak azt, hogy i nehéz, nagyon nehéz az élet i a szegénynek, akár magyar, \ akár román ... : S a nagy szegénységben, a Az Árpád-emlékmű

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents