Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-22 / 197. szám
VÉLETLEN TALÁLKOZÁS Kicsi a világ. Bármelyik sarkába, bármilyen messze utazzék is az ember, szinte már 'közmondásos, hogy először itthoni ismerőseivel találkozik össze. Felejthetetlen szép volt ez a nyár a gödöllői úttörőknek. Huszonnyolcán a Német Demokratikus Köztársaságban, Drezdában töltöttek két hetet. A német pajtások kalauzolásával megnézték a város legszebb épületeit, nevezetességeit. A képtárban, mint jelvételeink is bizonyítják, az éppen akkor Drezdában tartózkodó Kádár elvtárssal találkoztak össze. Még egy véletlen, váratlan élmény a csoda- [ szép útról. Kádár elvtárs magyar és német úttörő kislányokkal beszélget a drezdai képtárban Párperces beszélgetés a német és magyar vezetőkkel. A hazatérő magyar úttörőkkel együtt a drezdai úttörők is eljöttek cserelátogatásra itimmiiiiiiimiiitumiHiiiiiiiHiiiiiiiKiiiimiiiiiiiiiiiitiMmiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiMmimiiiiiiiiuc Új automa Az Ukrán Tudományos Akadémia Ívovi kutatóintézetében „ETA—1” típusú műszert szerkesztettek, amely elektromos áram segítségével a föld mélyében kutatja a iiiiiiiiiiiiiiiiiimmitiiiiiiiiiiiiifmiiniitiiiiiimittiiiiitiiiiiilitimiilti ta műszer hasznos ásványokat. A műszerben nem elektronikus lámpák, hanem félvezetőtriódák működnek. Ez a tökéletesítés jelentősen megköny- nyíti a műszerek táplálását helyekben megszüntették. A § teremben senki, csak a kato- 1 násan sorakozó gépek. I Kérdőn néztünk kísérőnk-1 re. Mosolygott. Ö tudta, | miért. A terem végében kis | szoba. Odaérve, meglepetten f tapasztaltuk, hogy együtt j vannak már az éjszakások; \ Kovács Emil meós, Kocsis = Károlyné és Lankó Józsefné [ adagolók. Kolozs Lajos be- j állító, Dobozi Károly, meg a \ többiek. Az egyik beállító, j Dunai György hiányzott csu- ! pán, de ő is megérkezett egy ; perccel tíz óra előtt. Azt | mondják róla, nagyon lelkiis- ! meretes ember. Munkakezdésig beszélget- = tünk, tréfálkoztunk. — Nem szoktak elaludni? — I kérdeztük. — Nem nagyon, de azért i előfordul — válaszolták. — Hát a meós, ugye nem I alhat el — szólt Kovács bá- 1 esi. | — Az nem, de a beállító | néha elalszik — mondta va-| laki. | — Az itteniek közül is? — 1 kérdeztük. — Akik most vannak, azok | nem, leginkább, a Paja szó-1 kott aludni, de ő most nincs | a társaságban — mondták. (A f jelenlevők ugyebár mindig 1 kivételek.) Somogyi Károly elárulta | nekünk', hogy mindenkinek | megvan a maga alvóhelye. Ha § nem találják a munkahelyén, f tudják, hol keressék. Tréfa-1 san megjegyezte: — Néha új alvóhelyet ke-i resnek maguknak. Ilyenkor | szidjuk őket, miért nem je-1 lentik be. A tréfán túl van ennek a dolognak komo-1 lyabb oldala is. Az automa-1 la műhelyben sok gépen drá-1 ga rezet munkálnak meg. Na-| gyón fontos, hogy ne csak ai meós, a beállítók is állandóan | ellenőrizzék a méreteket, mert^' ellenkező esetben spk selejt keletkezhet. A kényszer viszi rá az üzemet, hogy ebben a műhelyben fenntartsa az éjszakai műszakot. Nincs elegendő gép. Ha lenne, biztosan már itt sem dolgoznának éjjel. Jól is tennék. — farkas — — Somogyi elvtárs, ugye ismer engem? — kezdte olyan kérő formán. Mint kiderült, tényleg kérni jött. A feleségét kérte el. Motorral jött érte. Az üzem felé menet mondta Somogyi Károly: — Külön jártak korábban, úgy látszik, ismét kibékültek. Ezen a fél órán már ne múljon a boldogságuk. (Mennyi mindenre figyelnie kell egy jó vezetőnek.) Végigmentünk az üzemeken. Háromnegyed tízkor már mindenütt takarítottak, kivéve a sajtolóműhelyt. Itt még pár perccel tíz előtt 5—G gépen dolgoztak. Feltűnt, hogy valamennyi nő. — Igen, a férfiak gavallé- rabbak. A nők, főleg az asz- szonyok jobban érzik, hogy mi mindenre kell a pénz. A háztartásból hozták magukkal ezt a tulajdonságukat. Ezért aztán miden percet kihasználnak — jegyezte meg kísérőnk. Műhelyről műhelyre járva megkérdeztük: — Miért nem lett élüzem a gyár? — A túl magas baleseti szám vitte el — kaptuk a választ, majd a magyarázatot: — Jóformán nincs is komolyabb balesetünk, csak kisebbek. Sokszor előfordult, mint nemrégen az esztergaműhelyben egy erőteljes szak- társsal, hogy valamivel elvágta az ujját. Beragasztották neki és eljött, hogy engedjük haza. Megértettük vele, hogy azon a csöpp esztergapadon beragasztott ujjal is lehet dolgozni. Azelőtt sűrűn elengedtünk ilyenért emberéket. Ilyenkor egy-egy karcolás miatt állandóan szaporodott baleseteink száma. Persze, hozzájárult ehhez még, hogy egyesek kapkodtak, nem vigyáztak eléggé magukra. Most aztán oda az élüzem cím és vele együtt a jutalom is. Érdemes rajta elgondolkozni. Ahol csak szóvá tettük ezt, egyet is értettek velünk. Néhány perccel tíz óra előtt bementünk az automata műhelybe. , Most már csak itt van éjszakai j műszak, a többi termelő- * Este, amikor a legtöbb helyen együtt a család, amikor a szórakozóhelyeken megszólal a muzsika, gyárainkban még peregnek a gépek, sőt, amikor már kihunynak az ablakok fényei, amikor pihen a város és falu, egyes üzemeinkben még mindig zakatol a gép, dolgozik a munkás. A Ganz Árammérőgyárba indultunk el megnézni egy iiyen éjszakai műszakot. Inkognitóban akartunk járni, de hát nagyon szigorúak a portások. Amint viszont utólag kiderült, az inkognitóra semmi szükségünk sem volt, hiszen (ahogy már hozzászoktunk) nagyon őszinték itt az emberek. Most is őszintén beszélt Somogyi Károly vállalati diszpécser, az ügyeletes műszakvezető. így kezdte: — Ez a betegek műszakja. Ügy kell ezt érteni, hogy a szombat délutános műszak vége felé rendszerint megszaporodik a „betegek” száma. — Ma hányán kérték el magukat? — kérdeztük. — Négyen, vagy öten mentek el. Besnyőn búcsú van. Ahogy így beszélgetünk, egy fiatalember jön be a portára. Egyenesen Somogyi elvtárshoz. ég érkezett hazánkba magyar faipari üzemeket tanulmányozzák. Többek között meglátogatják a Furnér- és lemezműveket, a szegedi Falemezgyárat, az épülő mohácsi farostlemezgyárat, a háro- si Falemezműveket és a Gyufaipari Vállalat budafoki telepét. ződést kötni csak elemi kár nem érte a termelőt. A magot 90 százalékos tisztaság és csíráképesség esetén mázsánként 470 forintért veszik át. A felsoroltakon kívül még számos más növény termelésére lehet szerződést kötni a földművesszövetkezetek irodáiban, ugyanott lehet érdeklődni is. .......... E lhelyezték a vendéglátóipari technikumot végzett hallgatókat Az 1957—1958-as tanévben 67 vendéglátóipari technikumba járt tanuló fejezte be tanulmányait. A vendéglátó- ipar vezetői a végzett hallgatók munkahelyét úgy választották ki, hogy azok elméleti tudásuk mellé kellő éttermi, szállodai és cukrászati gyakorlatot szerezhessenek. A másfél év gyakorlati idő letöltése után ezek a fiatalok szakmunkás képesítést kapnak. A végzett hallgatók közül tizenötöt az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat vett fel, a kerületi vállalatok 31 technikust alkalmaztak. A vidékieket lakóhelyük szerint helyezték el. Négyen továbbtanulási szándékukat jelentették be. Ezek az egyetem elvégzése után szintén a vendéglátóiparban helyezkednek el. Miniatűr rádióvevőkészülék ■ Grúz mérnökök nemrégiben j.Szuliko” néven új rádióvevő-készüléket szerkesztettek, amely félvezető elemekből áll. A készülék mindössze 375 grammot nyom. Táplálása kis elemekről történik, amelyek 20—30 órás üzemidőt biztosítanak számára. Az antennát a készülék belsejében helyezték el. Lengyel faipari küldőt Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság meghívására háromtagú lengyel faipari küldöttség érkezett. A küldöttség tagjai Maciéj Podlowski mérnök, trösztigazgató, Jan Kra- jecki, a nidai faipari üzem igazgatója és Stanislaw Osika laboratóriumi főmérnök — a Érdemes sze Megyeszerte megkezdték földművesszövetkezeteink a különböző termelési szerződések kötését. A dolgozó parasztok közül egyre többen felkeresik a szövetkezetek irodáit és érdeklődnek a szerződés feltételei iránt. Néhány fontos növény szerződési feltételeit és a termelőknek járó előnyöket —- többek kérésére — röviden ismertetjük. Aki vöröshagymára köt termelési szerződést, mélyszántási hitelt kap, azonkívül a szaporító anyagot felvásárlási áron, hitelbe megvásárolhatja A szükséges növényvédőszert fogyasztói áron, kamatmentesen, előlegként megkapja. Dugványozás után a termelőszövetkezetek, szakcsoportok és társulások kholdanként 500 forint, az egyéni termelők 400 forint művelési előleget kapnak. A melegházak fűtésére minden leszerződött kholö után 4 mázsa szén, két mázsa tűzifa vásárolható 50 százalékos kedvezménnyel, vagyis féláron. Az elsőosztályú hagymát kilónként legalább 1.60 forintért, a II. osztályút legalább 1.30 forintért veszik át. Termelőszövetkezetek és szakcsoportok részére mennyiségi prémium, illetve nagyüzemi felár adható, (az alapár 3 százaléka), ha az átadott mennyiség 100—150 mázsa között van, míg az alapár 5 százalékát kapják, ha 500 mázsánál nagyobb mennyiséget adnak át. Az aprómagvakat szívesen és egyre többen termelik megyénkben. A bíborherét szerződésesen termelők hitelt kapnak a mélyszántásra, a műtrágyát és vetőmagot kamatmentes előlegként. A termelő a bíborheréért mázsánként 900 forintot kap, ha a mag tisztasága eléri a 90 százalékot, csíraképessége a 84 százalékot, ötven mázsa átadása után mázsánként 50 forint nagyüzemi felárat is fizetnek a termelőnek. Hasonlóak a feltételek a szö- szösbükköny termelésénél. A mélyszántás díját kamatmentes előlegként kapják a leszerződött termelők, úgyszintén a vetőmag és a műtrágya árát is. Az átadott mennyiség nem tehet 150 kilónál kevesebb, haÉJSZAKAI MŰSZAKON Békehajók úsznak a Danán T?ste van. Sötét és csendes Sö a bécsi dunapart. A nappal ijesztően nagy forgalmú „Reichsbrücke” is szinte elhagyott. Csak a hajóállomás világos, jár-kel a sok ember. Nem lehet beszállni, útlevél és vámvizsgálat... ' Valahogyan, valamién kínos lassúsággal dolgoznak a hivatalos szervek. Az utasok jó része fáradt és törődött. A hamburgiak például egész éjjel utaztak, nappal a városban jártak. Ölmosodik, nehezedik a levegő. És ekkor a magyar csoport nótázni loezd. A pattogó, vidám népdalok ■után előkerülnek a mozgalmi indulók, békedalok és a zene áramkörébe belekapcsolódnak a többi nemzet békeharcosai is. Aztán vidám zakatolás következik. Kígyózik a hosszú sor, zeng a taps és vidámsággal telik meg a nagy, szürke váróterem. A jókedv, a pezsgés átragad a hivatalnokokra is és csodák-csodájárd, szinte pillanatok alatt lebonyolódik a hivatalos aktus. A hajógépek dohogni kezdenek, mindenki a korláthoz tódul. Búcsúznak az éjszakai Bécs- től. •k A lázas tempójú, hatalmas -í világváros után Pozsony szinte álmos kisváros. Az arányok azután helyrerázódnak az emberekben, „megismerni és megszeretni egy pillanat müve”. Más a levegője. Otthoni. Félreértés ne essék, nem az ózonmennyiségről, vagy a páratartalomról van szó. A szabadság, az emberség, a béke levegője lengi körül az embereket. Bécs udvariasan tudomásul vette a békeharcosokat. Pozsony a szívére ölelte. Irigylésre méltóan Sokan beszélnek nyelveket; tudnak németül, magyarul. Körülvesznek bennünket, kérdezgetnek, magyaráznak. Kis csoportunk a várból lejövet tanácstalanul álldogál egy ódon épület előtt. Kis utcatorkolat, ahová négy-öt sikátorféle szalad össze. Valóságos labirintus. Merre menjünk? Teherkocsi fordul be a sarkon ijesztő tempóban. Egy mongol képű fiatal sofőr szinte két keréken veszi a kanyart. Sietős dolga lehet. Már jól elhagyott bennünket, amikor hirtelen megérti a helyzetet, megáll és mert a szűk helyen megfordulni nem tud, hát visszafelé tolat kocsijával. Kiugrik, szívesen, kedvesen eligazít. Elvinne bennünket, de tele áruval a gépkocsi... Betérünk egy hanglemezkereskedésbe. Egyikünk, jól beszéli a szlovákot, félig-meddig anyanyelvé. Amikor az eladó megtudja, hogy melyik lemezt szeretné, kedvesen és színtiszta magyarsággal mondja: „Ne tessék megvenni, ez” Pesten sokl<al olcsóbb.” Este a színházban a népi együttes táncaiban, dalaiban gyönyörködünk. Különösen a „cigánytánc” érdekes és elragadó. A mienk, a magyar feldolgozás lélegzetelállító és monumentális. Egy nép leikéről vall. A szlovák kompozíció inkább népballada. Szerelmes fiatalok, féltékenység, Ikéspárbaj, a nők fellázadása a bosszú fekete, ősi törvénye ellen és végül a feloldódás örömteli kórusa. Mi tagadás, előadás előtt kicsit már fáradtak és álmosak voltunk. A cigánytánc elűzte a fáradtságot, folytatást kívánt. Ha valaki a műsor előtt azt mondta volna nekünk, hogy késő éjszakáig szinte megállás nélkül ropjuk majd a táncot, biztosan kinevetjük. Pedig így történt. A végén fergeteges iramú körcsárdás koronázta meg a hangulatot. Igazán pompás látvány volt, amint egy jól megtermett kopasz nyugatnémet bácsi egy fiatal angol kislánnyal lelkesen és elragadtatottan gyakorolta az imént tanult vadritmusú táncot. Szépen járták, de még gyakorolni kell. ■k Ttudapest előtt meglepő ■D változás történt. Az utasok turista jellegű öltözéke eltűnik. Előkerülnék a „reprezentatív” ruhadarabok. Egy osztrák békeküldött, 71 éves, fehér hajú esztergályos, különösen izgatott. „Hol van Kispest?” — kérdi hirtelen és elégedetlenkedve csóválja a fejét, amikor megtudja, hogy Kispest bizony a város másik részén terül el. 1912-ben ott lakott ugyanis és nyolc évig dolgozott a Váci úton egy gyárban. 28 éve nem járt Budapesten. A nyugatnémet újságírónő érdekes, szellemes arcú teremtés, csupa kedvesség és humor, máris a hajó egyik kedvence. Most gála-ruhában, nagyon komolyan áll a hajókorlátnál. Kicsit remeg a hangja, amikor elmondja, hogy férje valamikor már járt nálunk és szinte szerelmes elragadtatással beszélt mindig erről a városról. Milyen lehet az az ország, az a város, azok az emberek, akik ilyen emlékeket hagytak az ö mindig tárgyilagos, hűvös emberében? Keletnémet békeharcos. Magas, erős férfi. Karja, válla csupa forradás. Már járt nálunk. 1944—45-ben egy ellenséges hadsereg tagjaként. Gyűlöli a háborút. Emlékeiben ott cipeli egy meggyötört ország képét... Hálásan mosolyog, amikor megnyugtatjuk most megbékélt és bizakodó népet fog viszontlátni. Az első benyomások, a fogadtatás kedvessége, nagyvonalúsága, a parlament lenyűgözik a vendégeket. A magyar békeharcosok elragadó szeretettel veszik körül az utasokat és az önlkéntes tolmácsok egész sora foglalkozik velük. így aztán nem csoda, hogy két magyar küldöttre is jut egy kedves tolmácsnő, aki ékes németséggel, lelkesen beszél Budapest szépségeiről. Először a tréfa kedvéért hallgatunk, aztán meg egyszerűen nincs szívünk kiábrándítani, hogy „méltatlanokra” pazarolta kiváló képességeitA parlament üléstermében a képviselői padsorokban helyezkednek el a vendégek és hallgatják Vas Istvánnénak, az országgyűlés alelnökének, a magyar küldöttség vezetőjének szakszerű magyarázatát a magyar választási rendszerről, a képviselők tevékenységéről. Az egyik csehszlovák vendég a barátját ugratja; „Hogy érzed magad, mint képviselő? — kérdi. A vendég komolyan válaszol: „En már képviselőként jöttem ide. A béke ügyét képviselem.” ★ a hirtelen zivatar kissé elrontotta a délutáni programot. Az üzemek dolgozói azonban mindenért kárpótolták a kedves vendégeket. Különösen az Elzet-gyár munkásai vágták ki a rezet. Ezt a hatásból lehetett lemérni. A vendégek egy c so- portja a látogatás után ugyanis magms vitát kezdett arról, melyik bor volt a legfinomabb. Az egyik béke- harcos, akinek a szeme gyanúsan csillogott, arca a piros- ságtól majd kicsattant és nem is tudta kifejezni magát már egész pontosan, végül lezárta a vitát; „Eldöntetlen a kérdés. A magyar borok csuda jók. Kicsit erősek” — tette hozzá. Egy másik utas megtoldotta: nemcsak a borok versengtek, hanem az emberek is küzdöttek az itallal. Es a magyar borok győztek... S nagy nevetés közt így fejezi be: „de édes volt ez a vereség!” •k F acsora a szigeten, János vitéz, az esti Budapest csillogása, séta. Sokféle nyelven hangzik el az elragadtatás kifejezése. Még nem tudtam beszélni az újságírónővel, a német békeharcossal, aki valaha katonaként járt itt, még nem hallottam az öreg osztrák esztergályos véleményét. Mint az örömteli zene hangjai, szinte kórusként zengenék a szépségtől meghatott emberek halk szavai. Egy szerény kis ország dolgos emberei ünnepük a maguk hatalmát jelképező alkotmányt, az új kenyeret. A szigeti padokon szerelmespárok, a színpad felől taps és jókedv. Egy nép ünnepel, örül a békének, az életnek. Mintha erről zsongana a szigetet körülölelő öreg Duna. Messziről de látszik két karcsú hajótest sziluettje. A kedves vendélekre ott várnak a béke hatói. Szántó Miklós
