Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

1958. AUGUSZTUS 20. SZERDA '’’WCirlftp 3 Még egysze/az operetfkérdésről r z utolsó években, nyilván A. a felfokozott kereslet ha­tása alatt nagy számban folya­modtak a régi, jó zenéjű ope­rettek szövegkönyveinek át- fésüléséhez, megfeleléséhez, átdolgozásához. Mindenki előtt ismeretes, hogy sajnos ritkán, akad jó operettlibrettó. Tehát nem csupán a zeneszer­zőkben a hiba, hanem az írók, ia dramaturgok is ludasok. Az átdolgozásokkal azonban, eny­hén szólva, nincs minden rendben. Ha átgondoljuk, mi is történik például a Csárdás- királynő, a Montmartrei ibo­lyák vagy a Mária főhadnagy hőseivel, furcsa meglepetés érhet bennünket. E darabok­nak csak két igazi felvonása Ivan, és a második felvonás végén befejeződik a cselek­mény. A harmadik felvonás 'már vérszegény, új mesemotí- vumok kezdődnek, és nem­csak új történet kezdődik a régi szereplőkkel, de műfaji­lag is megváltozott a darab. 'Kevésnek bizonyult az írói lelemény, elfogyott a melódia, sl tánc. Elemezzük csak a Csárdáskirálynőt. Ismeretes, hogy a második felvonás ve­gén a herceg az énekesnő ked­véért otthagyja a szülői há- tzat, a volt főpincér, az iro és a bolondos gróf vitathatat­lanul diadalt arattak, az „Or­feum legyőzte a palotát”. A 'harmadik felvonás az üdülő­helyen játszódik le és a szinte hefejezett meséhez semmit hozzá nem tesz. Egyetlen ’funkciója van: bizonyítani, hogy a hercegnő, aki a főher­ceg szeretője, leleplezett múltja és az eljegyzés ellene­re csillagkeresztes hölgy és császári udvarhölgy lehet. Ezt másképp megoldani nem tudják, minthogy megjelenik a színen a három előző férj, á gróf, a báró és a sertéske- reskedő, és ezen a ponton az operett eltérve saját műfajá­nak követelményeitől, bur- leszkké válik. Jellemző, hogy a harmadik felvonásban már egyetlen új dal, új tánc sincs. •A darabot az első két felvo­násban a herceg és a shanzo- nett szerelme körüli bonyo­dalom adja, és a konfliktus bonyolításában a legaktívabb szerep Miskának, az öreg fő- pincémek jut. A harmadik felvonásban kikapcsolódik a játékból a két szerelmespár, 'és Miskának sincs lehetősége a cselekmény továbbfejlesz­tésére, teljesen passzív lesz. Ugyanakkor az eddig csupán a darab perifériáján mozgó 'főherceg és a hercegnő sze­nilis férje kerülnek előtérbe és maga a hercegnő is, harcos fél helyett csupán olyan vurslibábú, aki a pofonokat kapja. A Montmartrei ibolyák életteli, jó darab. Két felvonáson keresztül a fiatal, szegény, de jókedvű, az élet viszontagságait derűvel, op­timizmussal fogadó párizsi művészek története, akik megmentik, lányukká fogad­ják a kis házmesterlányt. Nyomoruk ellenére lemonda­nak nagy álmukról: a tenger­parti utazásról, csakhogy kis ■védencükön segítsenek. A leány hálából rendbehozza 'sorsukat. Illetve elindítja, Vagy í .. várjunk csak. Azért jöttem zavarba, hogy mi is történik aztán, mert a máso­dik felvonás végén itt is vége a darabnak és itt is új darab kezdődik, a kis házmesterlány karrier-története. A három fiatal művész már teljesen passzív, a mese szokványos és érdektelen. Ezért kell azután, knint új szál, a babonás fél­hülye Rotschild báró behozá­sa. A mulatságosan induló tá­bornok-történet abbamarad A festő restaurátor lett a mú­zeumban, vajon lett-e? Te­hetségesek-e ezek a művé­szek? Mi lett a szerelemmel, amely meglepetésszerűen kö­szönt be? A harmadik felvo­násban egyetlen zeneszám sze­repel, jellemzőképpen az is 'a Tatárjárás „Kis Juliska da­lia”, amelyet betétszerűen ad elő az énekesnővé beugró kis házmesterlány. A harmadik felvonást dramaturgiailag semmi sem indokolja, a be­tétszám erőltetett és kilóg és hogy egyáltalában tovább le­hessen játszani a darabot, 1kell egy sor ízléstelen bur- leszk-fordulat a babona körül, szemmelverés, köpködés stb. Az ember azzal az érzéssel hagyja ott a színházat, hogy éz a kitűnő, ízig-vérig ope­rett az első két felvonás után bizony megérdemelne egy igazi, a darabot valóban befe­jező, a kitűnően meglátott és megrajzolt figurák életét le­záró szerves folytatást, jó, har­madik felvonást i Ugyanez vonatkozik a Má­ria főhadnagy című darabra is. Az utolsó felvonás csupán záró kép, amelyet egyedül a minden lében kanál szabóle­gény Tóbiás (immár a szub- rett férje) és az őrmester 'esetlen kergetőzése tesz (tel­jesen művi úton) mozgalmas- isá. A főszereplők passzívak, a tulajdonképpeni történet le­zárult, és itt sincs egyetlen Új dal, vagy tánc sem, de hogy nem is lehet, hiszen az ope­rett már előbb véget ért. A z operett műfaj törvényei közé tartozik, hogy a ze­nének nemcsak jellemfestő és hangulatszerepe van, hanem a konfliktus egyik fő, kibonta­kozási formája is. A mese legfontosabb pontjain, a jelle­mek kibontakozása, fejlődése fordulatainál, a csúcshelyze­tekben, a feszültség „kriti­kus” forrpontjain a zene ve­szi át a szót és viszi tovább a darabot. Ha egy operettben nincs több zenei csúcspont, nincs több dal és tánc, az egyben biztos mutatója annak, hogy a darab tulajdonképpen befe­jeződött, a konfliktus lezá­rult, a jellemek fejlődéstörté­nete véget ért. Mi az oka e jelenségnek? A hiba gyökere az átdolgozásban keresendő. A harmadik felvonás a felsorolt esetekben már csak magya­rázza a darabot. Ekkor követ­kezik be a hiányzó .tanulság. „Eddig tartott a darab, most mindenki jól figyeljen, mert következik a társadalomkriti- ka.” Miután pedig a zene erre nem alkalmas, egy más darab következik, más műfaj, más történet, és csak a szereplők azonosak. 1 Ez a probléma azután elve­zet bennünket a szöveg és ze­ne egységéhez, vagy ellentété­hez. A szöveg és a zene gya­kori „antagonisztikus” ellen­téte olyan következmények­kel jár, hogy a zene cáfolja az átdolgozott szöveget, és óhatatlanul hazuggá teszi az ilyen darabokat. Nem akarok lándzsát törni valamilyen egyedül üdvözítő, megmerevedett forma mellett I A Cigánybárótól, a Dohá­nyon vett kapitányig, a Há­rom a kislánytól az Állami Áruházig sokféle zenés drá­mafajta, sokféle operett szü­letett. Azt várjuk, hogy reá­lis legyen az operett, igaz le­gyen a darab. Persze másképp 'reális az operett, mint a tra­gédia. Másképp romantikus, más jellegű a operettkonflik­tus, megvan a maga „műfaj­szerűsége”. Egy példa talán közelebb hozza, mire gondo­lok. 1953-ban egy művészkül­döttséggel, amelynek Latabár Kálmán is egyik tagja volt, Moszkvában jártam. Egy nap a Metro egyik fehér márvány- szobrokkal díszített gyönyörű állomását csodáltuk meg. A szépség lenyűgözött minket, némán álltunk és ekkor a könnyekig megilletődött „La- tyi”, teljesen „műfajszerűen” így kiáltott fel: „Milyen cso­dálatosan szép ez. Kár a föld alá tenni.” Az igazság is „ope­rettszerűen” jelentkezett nála, amennyire vérévé vált a mű­faj! /összegezve: kell az átdolgo­vJ zás, sőt szükség lehet tel- jesen új szövegkönyvre is. Át­dolgozni vagy új szövegköny­vet alkotni azonban csak a ze­nével teljesen összhangban lehet. A helytelen átdolgozások nemcsak művészileg jelente­nek felemás megoldásokat. Ez az út veszélyes más szem­pontból is. És itt válik a prob­léma különösen fontossá. A jó zene, a fülbemászó meló­diák segítenek becsempészni az emberek tudatába az ártó mondanivalót. Az irodalmi anyag sokkal közvetlenebbül roncsol azután. A hamis fi­gurák, a rossz szóviccek, az 'ízlésrombolás úgy terjednek, mint a ragályos betegség. A jó zene elandalít, ostya lesz, amely segít lenyelni a keserű mérget. Nem mindegy, hi­bás-e az átdolgozás, rossz-e a libretto, nem lehet azzal ki­bújni a felelősség alól, hogy az operettnél egyedül a mu­zsika a fontos. Szántó Miklós FI LM HÍREK IZOLDA IZVICKAJA, A negyvenegyedik című nagysi­kerű szovjet film főszereplője új film forgatását fejezte be, amely a sofőröknek életéből meríti témáját. AZ 57-ES SZÁMÚ RIPORT a címe a készülő DEFA-film- nek, amelynek rendezője János Veiczi, főszereplői Annákath- rin Bürger, Willy Schradl és Gerhard Biemert. MICHEL SIMON hosszú betegség után ismét felvevőgép elé áll. Űj filmjé­nek címe: Fényes nappal tör­tént. A filmet a magyar származású Vajda László rendezi Fodor József: ALKU NÉLKÜL M i demokráciánkat megvédjük dühhel, Ha nincs is szívünkben őrület; Nem azért véreztünk, nyögtünk, bújtunk annyit, Hogy jöjjön, ami jöhet. Testünk törékeny és ég a seb a fagyban, Reszket a szív a golyók előtt, De a kölykét védő tigris, ha védenünk kell, Nem veszélyt nem ismerőbb. Mióta él e nép itt, szolgák voltunk csak, S mint mégegyszer: inkább meghalunk, De akkor tépjen ki gyökerestől mindent Keserű viadalunk. Elég volt a fojtott torok és fojtott toll, Butaság-látás és félelem, S a pór, csőr renő barázdái között, hol A rög nem neki terem. Elég volt zord szava az önmegvetésnek, Hol az öntelt lélek nem tudott Legyőzni egy harctól óvó árny-ijedelmet — S nagy gőgünk megalkudott. Mi nem akarunk már taposni magunkon, Ébredt emberségünk kötelez — És a határtalan reménység, mit látunk, Mig a szemünk könnybe vesz. Mi az új idők emberei vagyunk már, Valami volt, ami elszakadt. Csak előre tudunk rohanni — és vissza Feltéptük a hidakat. Mi inkább meghalunk, mint hogy még igy éljünk, Mint a szörnyű és elmúlt korok — Vér és sár háborog, hogyha arra nézünk, Szenny és iszony kavarog. Mi nem vagyunk hősök s .nem vagyunk vakbátrak, És szeretjük ezt az életet, Veszély, harc helyett inkább mosolyt, a csöndet, És mit ad a szeretet. De, mint eltorzultan magunk ellen lennünk, Botor őrületnek dühe szerint, Váratni a váratlant, s mint skorpió-raj közt Állani a szégyent és a kínt — Rémtörvények kényén, miket bősz kalandor Törvénycsúfoló gúnyja teremt; Ki ily csöndet választ, nyelje el önundor, Szemétdomb a becstelent! Nekünk meg kell végre fognunk ezt a földet, Hol végre emberként élhetünk — Mert abban, mi távol múlt, s amit megéltünk, Nem telik dús örömünk! És nem akarunk immár csudát, kalandot, Gyötrő-kéz hozta emberi bút — S munkánkat zavaró tébolyt, láncot, parancsot, Gyűlöletet s háborút! .............................................................................................................................................................mnumiia...................mmniiiiiiiimimiiiiiuiHimmiiiiiiiinimimimmtHimiiimiiiiiiiiimiiiiiiitiiiimiiiiiiiiimiiiii.................................. n őén játszott. Egyszerre azon­ban elszömyedést pillantot­tam meg a tekintetében, majd megláttam azt is, mitől ré­mült meg: Eppstein száza­dos áz asztalhoz támalygott és a vodkás üveg tartalmát söröspoharába töltötte. Ruthilda azonban iovább játszott, s hogyan játszott! Most Emiliának kellett be­lépnie. Ruthilda leállt, he­gedűje, vonója lassan leha­nyatlott, felnyitotta szemét és a századosra nézett. Ez mind­két kezét arcára szorította, mintha kínokat szenvedne. A következő pillanatban megmerevedtünk az elször- nyedéstől. Egy kiáltás, ame­lyet előttünk érthetetlen sza­vak követtek, s a százados egyetlen mozdulattal minde­nestől lerántotta az abroszt. Feleségem feje a zongora billentyűire hanyatlott, el­ájult. Irmgart és Jánoskánk kirohantak a szobából. A százados őrjöngött, mint egy ámokfutó, faliszekrényünket, amelyekben poharaikat és né­hány csészét, tányért tartot­tunk, letépte a falról, hogy az az asztalra, pamlagra bo­rult. Egyetlen rántással le­szakította a függönyöket az ablakról. Úgy belerúgott egy székbe, hogy az recsegve re­pült a zongorának. És tombo- tás közben szünet nélkül át­kokat vagy fenyegetéseket livöltött anyanyelvén. Ru­thilda hegedűvel és vonóval t kezében állt, nem mozdult. Mindjárt ráront, gondoltam, készen arra, hogy én meg őrá ugorjak. Ehelyett hirte­len a székre vetette magát, a támlára hajtotta fejét, sírt és zokogott, szívettépően. Miután feleségemet a pam­lagra fektettem, lányomhoz léptem, és vállára tettem a karomat. így pillantottunk a szerencsétlenre, aiki fejét ide-oda vetette, s úgy nyö­szörgőit, mint egy kis gye­rek. Azután megjelenték a kato­nai rendőrség emberei, meg­ragadták, és elvezették. Az este, amelyet különösen ün­nepélyesen akartunk eltölte­ni, ilyen borzasztó véget ért. Ezen az éjszakán egyi­künk sem tudott aludni. Mi mindent gyanítottunk? Hirte­len elmezavart. Istenem, hi­szen ilyesmi létezik. S ki nem hallott még ámokfutók- ról? Idegösszeomlás, igen, ez i'olt a véleményünk, másként nem tudtuk magyarázni visel­kedését. S ha pár órával ezelőtt kellett volna elmesél­nem ezt a történetet, ezzel kellett volna befejeznem, ez­zel a halvány utalással, kín­zó bizonytalansággal. Né­hány órája azonban többet tudok. Ma délben ugyanis felkeresett egy fiatal tiszt a parancsnokságról. Bocsánatot kért azért, amit honfitársa ná­lunk elkövetett, és engedel- met kért a károk megtéríté­sére. Tőle kaptam felvilágosí­tást. Eszerint sokkal tragiku- sabb minden, mint ahogy gyanítottuk. Hallgassa csak. JSppslein századot * szovjet hadseregbe történt behívása előtt zenetanár volt a kijevi konzervatóriumban. Nős volt, s két gyermeke, egy lány, meg egy fiú, még iékolakö<teles korúak. 1942-ben Hitler had­seregének német katonái le­tartóztattak tízezer zsidót, férfiakat, asszonyokat, gyere­keket, kihajtották a város­ból, és nem messze Kijev- től, sírjuk előtt agyonlőtték őket. A szerencsétlenek kö­zött voltak Eppstein száza­dos felesége és gyermekei is. A főhadnagy még elmesélte — képzelje csak el! — hogy Eppsteinék együttlétük utolsó estéjén a Tavaszi Szonátát játszották. A tteenkétéves Já- zon nagy reményeket keltő hegedűtehetség volt. A professzor eihangatott. Felesége mélyen lehajtotta fe­jét. Sokáig hallgattak. Gréía szakította meg a csendet. — Tennünk kell valamit a századosért! — Igen — helyeselt neki az apja. — Sumanyin főhadnagy is tett valamit, bár ezzel két­ségtelenül vétett a szolgálati szabályzat ellen. De jól meg kell gondolnunk, mit teszünk, hogy el is érjük, amit szeret­nénk. Felesége szótlanul bólintott. Waiss azt javasolta, hogy írjon a professzor Perniikov ezredesnek s szóljon pár szót a százados érdekében. — A vétkesek tulajdonkép­pen. ha jól megfontoljuk, mi vagyunk — mondta a profesz- szc-r — úgy értem, mi, néme­tek. Felpillantott, ránézett a főpol­gármesterre és a lányára, az­után folytatta: — Képzeljük csak el: a győz­tesek egyik tisztje a legyőzött országban jár, abban az or­szágban, ahonnan jöttek azok az emberek, akik feleségét és minőikét gyermekét megölték. A gyilkosok most legyőzöttek. de az országban, ahonnan szár­maznak, emberek élnek, akik nem fogták le a gyilkosok ke­zét, akik hagyták, hogy gyil­koljanak. S ő magányosan bo­lyong a legyőzöttek városá­ban. Meghitten ül itt otthoná­ban egy család, senki sem hiányzik — férfi, asszonyok, leányok, fiú — s játszanak, Schumannt, Bralimsot, Mozar­tot. Ö az utcán áll és fülel. Minden akkordot ismer; zene­tanár, nagy barátja a kamara­zenének. S a zene erősebb, mint a gyűlölet. Mint koldus kopogtat a legyőzöttek ajtaján — igen, azok ajtaján, akik bűntársak az ő és hazája tra­gédiájának előidézésében. Hall­gathatja a zenét és boldog. Szinte már lakótársnak számít nálunk. Németeknél; azok honfitársainál, akik feleségét és gyermekeit megölték, akik hazájában számtalan asszonyt és gyermeket megöltek. Erre gondol, mindig erre kell gon­dolnia, s elfogja, legyűri őt szerencsétlenségének az érzése. De el akarja tomvítani ezt az érzést, mindenekelőtt amikor német ismerőseihez meny. Iszik, iszik hát, hogy felejt­sen. S amit azok eayüguűsé- gükben az ö kedvéért játsza­nak, neki borzalmas kínokat nkor Igen, mi vagyunk a vét­kesék. Rinberger professzor hátra­dőlt székében. Felesége, aki tágranyílt szemekkel hall­gatta, nem tudta visszafojtani könnyeit. Hosszú másodpercékig csend volt a szobában. Waiss szakí­totta meg: „Professzor úr, ön már megfogalmazta a levelet. Írja neki azt, amit az imént mondott. Pernikov ezredes, kezét hátán összefonva járt fel-alá a villa tágas lakószobájában. Gondolatai a levelek körül jártak. Több ízben elolvasta mind a kettőt. Greta Waiss le­vele tegnap este érkezett. Mit meg nem enged magának ez a lány! De azután megérkezett ennek a német professzornak a levele. Elvörösödött a szé­gyentől. Az összefüggésekről, amelyekről a professzor tájé­koztatta, néki fogalma sem volt. S most megkérdezte ma­gától: Mit tudok én tulajdon­képpen a tisztekről, akiket ve­zetek? Keveset, bántóan keve­set. íme, itt van ez a száza­dos. Az ő ezredében szolgált, igaz, a politikai részlegben és nem a fronton, de mégis ez­alatt gyilkolták meg a család­ját a németek. Az ezredes a halállal gyakran találkozott, de egyik sem rázta meg úgy, mint egyetlen fia, Nyikita halála. Az ezredes folytatta a sétá­ját a szobában. Nincs-e az 6 életének sole közös vonása a századoséval? Nem álltak-e mindketten egyedül, hozzátar­tozók nélkül, pedig családjuk volt, feleségük, gyerekük? — És én az arcába ütöttem — gondolta az ezredes. — Le­szidtam. Pedig nem volt iga­zam. Milyen buta az ember! Minden további nélkül át­haladt a házon. Az őrmestert követte a hosszú pincefolyo­són. Egy pinceajtót kinyitot­tak. Szembefordult a százados­sal. Először el akarta küldeni az őrmestert. De mégsem, nincs mit rejtegetnie. — Százados elvtárs, azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek öntől. Igazságtalan voltam ön­nel szemben. Kérem, bocsás­son meg. Eppstein tágranyílt szemek­kel meredt parancsnokára. Egy hosszú szempillantásig a két férfi némán állt szemben egy­mással. Az ezredes kezet nyújtott — Haragszik még rám? — De hiszen nem vagyok ártatlan... — Azért ült is, kedvesem. De én nagyon igazságtalan voltam önnel, szemben. Nem. ismertem az összefüggéseket. Tehát rendben lesz köztünlk minden? A százados megragadta az ezredes kezét és könnyek fu­tottak végig az arcán. Az ezredes nem szívelhette a könnyező férfiakat, a köny- nyező katonát meg éppenség­gel nem. Azonban egy belső hangnak engedelmeskedve ma­cához vonta a századost és megölelte. — Jöjjön. Nyikolaj Samuelo- vics. Legyen ma a vendégem. Vacsorázzunk együtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents