Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-18 / 168. szám

“hírlap 1958. JÜLIUS 18. PÉNTEK ^miiiuiiimiiuiiiiiMiiiiiHiiiiiimiiiiiiiiiiimiiHiiiiiiiiiiMHinu | Nem az évek számítanak \ | Skóciában a közelmúltban i 1 egy 92 éves aggastyán felesé- 1 | gül vette 89 éves ifjúkori sze- f 5 relmét. A pár már hetven éve | = együtt él és most arra a meg- § | győzödésre jutott, hogy eljött | | az idő egybekelésükre. • I Harry Gordon-Grahame ame- | = rikai könyvelő 95 éves korá- 5 | ban új állást vállalt. Mivel f § még sok évig akar dolgozni, | | a legjobban az érdekelte, mi- § 1 lyen előmeneteli lehetőségei | | vannak az új munkahelyen. | | Collin Parrot, a 24 éves főnöke | 1 úgy nyilatkozott, hogy éppen I 1 ilyen munkaerőt kerestek, s 1 | ezért „bíztató kilátásai” van-1 I nak a cégnél. • I A 83 éves olasz Giulia Capel- f | lini asszony a közelmúltban | 1 furcsa fájdalmat érzett Ínyében. | | Elment fogorvosához, aki ko- | | mór arccal közölte az idős asz- \ | szonnyal a meglepő tényt, hogy | 1 egyszerre négy foga nő. Azóta | | már ki is búitak a „fogaes- 1 § kák”. Ez valóban az ég aján- | | déka — mondotta Giulia nagy- | = mama, akinek bizony már § | nagy nehézségeket okozott az | = étel megrógása. s . = MiiiiiiimiiiiiiniimiiiiuiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiniiiiMiniiiiiuHt' Krokodilt kapott az Állatkrrt A Budapesti Állatkert ismét értékes szállítmányt kapott. Az egyre kiterjedtebb csere­akció keretében az ausztriai Tullnból érkeztek egzotikus állatok. A küldemény szenzá­ciója egy kétméteres krokodil. Ezenkívül óriáskígyók, óriás­gyíkok, kajmánok, kapucinus majmok és anubis pávián, va­lamint más értékes állatok ér­keztek a legutóbbi szállít­mányban. A Budapesti Állat- kert oroszlánokat, medvebo- csokat, viperákat és különféle madarakat ad cserébe. Mikor lesz végre bölcsőde Túrán? | 5—j- Cf ihn, Színház, 3rő dalom­„PLATINASZŐKE-4 ÉS „BIIONZVÖRÖS-* JUHOK A moszkvai rádió közölte, hogy a szovjet tudósoknak 15 esztendei kísérletezés után si­került platina- és bronzgyap­jas juíhfajtákat tenyészteni. Tengerikigyó: így nevez­ném ezt az ügyet, amelyről most írni akarok. Azzá tette egy ember becstelen önzése és másoknak a szocialista tör­vényesség betűjéhez — de nem szelleméhez! — való ra­gaszkodása. Mint minden tengerikígyó, ez is hosszú. Csakhogy nem térben, hanem időben: lassan másfél esztendős. Ennyi ideje ugyanis annak, hogy Benke József, a Túrái Gépállomás volt főmérnöke — egy papír­lap birtokában — beköltözött a községi bölcsőde épületébe. A papírlapon ez állt: „A Tú­rái Gépállomás igazgatója, munkástanács elnöke. vala­mint Benke József főmér­nök. és Katona János főagro- nómus kijelentik, hogy a 'tú­rái idénybölcsőde lakásait át­menetileg április 1-ig veszik birtokukba, amikor is a gép­állomás Bagón épülő új laká­saiba fognak beköltözni és a bölcsődét a jelenlegi állapotá­ban a községi tanács részére visszaadják. A Pest megyei tanács v. b. Gépállomások Igazgatósága részéről Sándor Ferenc megyei igazgató vál­lalja a felelősséget, hogy Ka­tona János és Benke József ré­szére az új gépállomási laká­sokból 1—1 lakást biztosít. 1957. január 8.” öt aláírás. így kezdődött. S úgy folyta­tódott, hogy azóta kétszer múlt el április elseje, de Ben­ke József ma is a bölcsőde la­kója. (Katona János be sem költözött.) Lássuk, mi történt azóta ? 1957. április 15-én a községi tanács felszólította Benkét, hogy — írásbeli kötelezettségé­hez híven — ha késve is, köl­tözzön ki az épületből, mert a bölcsődét szeretnék megnyitni. Benke a felszólítást válaszra sem méltatta. Májusban újabb felszólítást kapott, azzal a kiegészítéssel, hogy szükség esetén karhatalommal költöz­Miért változik a szputnyik hordozó rakétájának fényessége? Mostanában esti szürkület­kor halad át hazánk felett a harmadik szovjet mesterséges hold hordozó rakétája. Or­szágszerte igen sokan szabad szemmel figyelik átvonulását s feltűnik, hogy a rakéta fé­nyessége szabályos időközön­ként változik. Az űrhajózási bizottság tit­kára elmondotta, hogy a ra­kéta keringése során saját tengelye körül is fprog. A kúpalakú rakétának minden valószínűség szerint csak egyik oldala fényes, a másik oldala feketére van festve. így te­hát a lassú forgás következ­tében csak akkor látható, ami­kor a nap a rakéta fényes ol­dalát világítja meg. A fény­erősség változása alapján átélni tudják a forgás perió­dusait. Minél közelebb kerül majd a rakéta az alsó, sűrűbb légrétegekhez, annak megfe­lelően változik fényingadozása is. tetik ki. A karhatalom kép­viselői pedig elkövették azt a — végzetesnek bizonyult — hibát, hogy nem nyitották fel a lakást és Benke holmiját nem pakolták ki belőle. A mulasztás azért vált végzetes­sé, mert amikor néhány nap múlva a tanács ismét karha­talmat kért, már nem kapott. Időközben a járási szerveknél valaki ugyanis kimondotta, hogy egy vezető állású elvtár­sat nem lehet csak úgy kila­koltatni. Adjon neki a tanács lakást! (Arról, hogy miért ép­pen a tanács adjon és miért éppen neki — sünikor szülész­nőnek, védőnőnek sem tud ad­ni, pedig nagyon kellene mindkettő —, szó sem esett.) Talán nem érdektelen szólni néhány szót — ha már itt tartunk — arról, hogy milyen „elvtárs” Benke József? Mint a községi tanácsnál mondják, olyan, hogy az ellenforradalom előtt kizárták az MDP-ből. Mert nem járt pártnapokra, taggyűlésre, nem élt szervezeti életet, nem végzett semmilyen pártmunkát. Jó ideig nem is hiányzott neki a párt. Az el­lenforradalom után azonban — úgy tavasz tájt — ismét be­lépett. Hát ilyen „elvtárs” Benke József. És milyen volt, mint vezető? Erről talán annyi is elég, hogy éppen a közelmúltban bocsá­tották el munkahelyéről. Oka: feladataival nem volt képes megbirkózni, a munkája ellen az utóbbi időben egyre több súlyos kifogás merült fel. Végül, milyen ember? Két- szóval: iszákos, kötekedő. Saját szülei — akiknek két­szobás, komfortos családi há­zuk van Túrán — nem voltak hajlandók befogadni, amikor az ellenforradalom után is­mét falujába ment dolgozni. A bölcsődében hónapokig nem fi­zetett sem lakbért, sem vil­lanyszámlát. Talán máig sem fizetne, ha a tanács a fizetésé­ből le nem tiltatja. Az igaz­sághoz hozzá tartozik, hogy Eenke csak munka után ivott. De akkor aztán sokat. Ilyen- | kor izgága, kötekedő lett. Ép­pen ezért félnek tőle a faluban. Olyannyira, hogy amikor a tanács lakást próbált Seki szerezni, senki sem adta "át üres szobáját számára. Azaz, valaki mégis. Idős Mezei Mi- hályné felajánlott háromszo­bás házában két helyiséget Benkééknek. Természetesen ideiglenesen, amíg lakást sze­reznek maguknak. Az egész falu fellélegzett: végre lesz bölcsőde! Korai volt az öröm; Benkéné egy szép napon el­ment Mezeméhez, s különbö­ző követelésekkel állt elő: neki kamra is keli, meg pince 1 is. Amikor Mezeiné hajlott a | megegyezésre, férjéről kezdett I beszélni, aki ha iszik — úgy- § mond — tör-zúz. Meg hogy a 1 kutyájuk harapós, s majd 1 megeszi Mezeiné csirkéit. Le- | hét csodálkozni, hogy Me-1 zeiné ezek után sürgősen visz- | szalépett az egyezségtől? Még ezek ellenére is lett | volna lakásuk. A gépállomás | igazgatósága kettőt is felkínált | nekik. Egyet a túrái munkás- | szálláson — ezt nem fogadták § el, mert az utcára nyílott a 1 szoba bejárata —, egyet pedig § a Bagón épült szolgálati laká- 1 sokból. Benke Józsefnek ez | sem kellett, mert még nem § volt bevezetve a villany, s 1 mert 200 méternyire kell járni | vízért. Pedig felszólító leve-1 let is kapott Sándor Ferenc 1 megyei igazgatótól, hogy 241 órán belül hagyja el a bölcső- í cét, s foglalja el szolgálati la- j kását. Erre sem reagált. Most, I miután munkaviszonya a gép- j állomáson megszűnt, erről tér- j mészetesen szó sem lehet. Pedig a turaiak már erő-1 sen türelmetlenek. Második I nyár múlik el úgy, hogy az j aratási-cséplési időben nincs] hol hagyni a kicsinyeket. Az \ asszonyok harminc aláírással [ panaszos leveleket küldtek a rádiónak. Az foglalkozott is j az üggyel, de nem lett ered- [ menye. írtak a Népszabadság- \ nak, a helyzet ugyanaz. Az ] asszonyok végsőkig feLhábo- j rodtak: hát lehet az. hogy egy í ember fumigálja az egész fa- | lu, az egész közösség jogos \ akaratát? Lehet az, hogy a [ népi hatalom 14, évében egy j több mint 8000 lakosú köz-1 ségben olyan állapotok legye-1 nek, mint 30 évvel ezelőtt? | Hogy ha az anya a mezőn dől- | gozik, akkor a gyermekét Vagy | otthon hagyja, felügyelet nél- | kül — s az esetleg magára 1 gyújtja a házat —, vagy húr- | colja magával a tűző napon, s | amíg ő dolgozik, a sorsára bíz- | za?! Hát lehet az, hogy a szocia- 1 lista törvényesség betűje ural- | kodjék annak szelleme fölött? § Hogy rosszul értelmezett hu-1 mánumból egy ember érdekeit | fölé helyezzék a közösség ér- 1 dekein'ek? Benke József a lakást | ideiglenesen kapta — mond- 1 juk meg — elsősorban a mun- I kástanács jóvoltából. Aláírás- | =al kötelezte magát, hogy [ 1957. április 1-én kiköltözik | onnan. Lett is volna hova. | Magéra vessen, ha egyiket sem | fogadta el. És magára vessen, | oa a hatóságok — remélhető- § leg minél előbb — érvénye-| sitik vele szemben a törvény I szellemét és szigorát. Nyiri Éva 1 A tett színhelye Berlin #f III Mllltf lllltlIllilllllllllllllKillttinillIMM (Filmhíradó (/ “ ...-«•«,|»iiiuiniMiiHmiiiiiumuiiiniitij|j|íiit(ll!RHte. I I T! KAI LÁI NI IDŐI ^ a Német Demokratikus Köztársaságban Dresden legyen bármilyen színű a bő­re. A magasabbik oda is per­dül a lányok elé és meghajtja magát. — Kezüket csókolom. Igen, pontosan így, ahogy írom. Akár hiszik, akár nem, a sötétbőrű „egyiptomi” fia­talemberek Drezdában ven­dégszereplő magyar muzsiku­sok voltak. Leipzig A Zwingerről és a képtárról inkább semmit, mint keveset. Ott kezdem tehát, ahol más abbahagyná: A máskor han­gos turistacsoport elcsende­sedve húz az Elba felé, hogy a hídról egy búcsúpillantással összefogja a mögötte maradt megszámlálhatatlanul sok, megmérhetetlenül szép látni­valót. Déry Ilona, a gödöllői szőke diáklány azonban, ha ott is hagyta szívét a törté­nelmi falak mögött, mindent látó szemét most is úgy hor­dozza, mint az út kezdetén: rácsillantva minden újra és ér­dekesre. — Nézzétek! Egyiptomiak! Megáll a csoport néhány tagja, megállnak a sötétbőrű fiatalemberek is. S nem ma­radnak el a hangos megjegy­zések sem, hiszen ki érti itt a magyart. — De milyen jóvágásúak! — No nézd, kacsintanak' Pedig ez nem jelenthet rosz- szat Egyiptomban sem. — Kacsints vissza, Ica! ■ Ica visszakacsint. Egy ilyen magyar kislány dobta kacsin- Itásnak pedig nem állhat el­lent egyetlen fiatalember sem, Még csak Lipcsében jár­tunk, de Kovács Antalt, a gö­döllői Agráregyetem tanárse­gédét már ismerték a német vasutasok. Egyik állomáson a bőröndje maradt el, másikon az aktatáskája, aztán ismét az aktatáskája és megint a bőröndje, így tovább egészen Schierkéig — csupán a sor­rend változott. Es úgy látszik, a német vas­utasok körében nagy a szo­kás hatalma, mert megérkezé­sünk után napokkal még min­dig érkeztek vonatban talált gazdátlan tárgyak a mi taná­runk címére. Most azonban még csak Leipzigben vagyunk. Kialud­va az előző napi városnézés fáradalmait, a vonatablakban szorongunk és integetünk a szomszéd vonat utasainak, a hordárnak, a fagyialtos bácsi­nak és a hordókat gurító mun­kásoknak, szóval mindenki­nek, aki csak mozog a pálya­udvaron. Megszokhatták már, ránk se hederítenek, de mi annál lelkesebben integetünk. A többit az elmondottakból rekonstruálom. Kovács Antal az ablaknál ül és magában, már ki tudja há­nyadszor hálát ad a leendő professzorok védőszentjének, hogy csomagjai a német vas­utasok jóvoltából ismét meg­találták gazdájukat. Mondom, ül az ablak mellett — egyik keze a bőröndjén, másik az aktatáskáján —, amikor, mint­ha csak az előbb említett vé- döszent vezetné a szemét, te­kintete a szembeni pádon ide­gen csomagokra téved. S ki várna egy fiatal tudós­tól ekkora fürgeséget? Néhány szempillantás és elöl-hátul csomagokkal rakva, máris a peronon terem. Rövid iskolát tart a német vasutasnak né­hány olyan vonásról, mely igen-igen jellemzi a magyart, aztán kézét dörzsölve elége­detten foglalja el a helyét. Indul a vonat. Két német fiatalember hoz mosolyt a fül­kébe, de egy lépéssel sem az ajtónál tovább. — Wo sind die unsere Gé­pieké? Ugrik az ajtóhoz Kovács Antal, de már késő. Csak inte­getni tud a vasutasnak, aki nem tudja mire vélni a hirte­len felbuzdulást, fáradtan visszainteget. Wernigerode Ez a hegyi üdülőváros csupa romantika. Icipici ablakok, keskeny tomyocskák csipké­zik az emeletes házacskákat, amelyek úgy bújnák meg a hegyek ölén, mint elhagyott, apró játékszerek. A hegyte­tőre csak a Sloss merészke­dett; a tornya felhőket hasít, bástyáin a régmúlt vigyázza a jelent. A templomocskák és a házacskák falaira sok százados történelmet irt a piktorok ecsetje és a hegyilakók kése. Csoda-e, ha ez a környezet megmozgatja a legrozsdásabb rugókat is. s hogy a szívek legpókhálósabb zugainak aj­tajai is kipattannak? Erdős László, a csoport me­teorológusa óvatos ember. Ha a várható idő felől érdeklődik valaki, kinéz az ablakon és mondja: — Még nem esik. Itt, Wemigerodeban azon­| alakit. | * héten bemutatásra ke­! .z'j rülö új DEFA-film bűn- íügyi történetet dolgoz fel, ke­lvés sikerrel. Kattognak az író­igépek, jelentések és utasítások |peregnek a berlini rendőrsé- \gen. Gyilkosságot jelentenek 1 Kelet- és Nyugat-Berlin hatá- éráról. A tettest nem találják. | Másnap megnyílik a börtön % kapuja egy fiatal férfi: Rudi | Prange előtt. Lopásért volt | elítélve, most új, tisztességes | életet akar kezdeni. Környeze- I te bizalmatlan hozzá és sze- ! reime, Ilsa is lopással gyanú- isit ja. Egy újabb rablógyilkos- | ság ismét a rendőrségre jut- | tatja. Ártatlansága kiderül z ugyan, de csalódottságában | bűnrészességet vállal bátyjá­éval. A rendőrség Ilsa segítsé- | gével leleplezi a gyilkost és I az ítélet alkalmat ad Prange- | nak, hogy becsületesen élhes- 1 sen. | Egy bűnügyi filmtől joggal | elvárják a nézők, hogy érde- | kés, fordulatos legyen. De ez | a film a két gyilkosság elle- ! nére is — unalmas, vontatott. % Szerkezete széteső, a rendezés | a' több szálból álló cselek- I ményt nem tudja összefogni. \Csak az események elmondá- | sára szorítkozik. Nagyon ke­dveset, jófortríári'semmit sem | tudunk a rablógyilkosról, még l kevesebbet a gyilkosság oká­ról. Rudi Prange a véletlenek áldozata és a személye körüli huzavonák és jelentéktelen epizódok teszik unalmassá a filmet. Az sem világos, hogy tulaj­donképpen mi is a film célja? Ha csak a börtönből kikerült fiatalember életével akart foglalkozni, akkor sem jó: a felhalmozott véletlenek és gyanúsítások valószínűtlenné, mesterkéltté teszik a történe­tet. Ha pedig a bűntényt akar­ta feldolgozni, akkor még messzebb áll a tökéletestől, mert azzal foglalkozik a leg­kevesebbet. A gyenge, bizonytalan mon­danivalója történetet még to­vább rontotta a rendezés. A gondolatsort gyakran teljesen felesleges módon megszakí­totta és jelentéktelen részle­teknél időzött. Ezek után tisz­telni tudjuk a színészek óriási erőfeszítését, akik mindent el­követnek a film sikerének ér­dekében. Rudi Prange szere­pében Hartmuth Reck jól ját­szik, bár arcjátéka nem min­dig megfelelő. Rudi és Ilsa szerelme is kidolgozatlan, en­nek ellenére Ilsa alakítója, Annegret Solding mindent el­követ, hogy fiatalos bájával színt vigyen a lapos szerelmi történetbe. (m. e.) (NASSZER ELNÖK szovjet­unióbeli látogatásáról A nagy barátság tavasza címmel szí­nes, egész estét betöltő szovjet dokumentumfilm készült, ame­lyet arab nyelvre is szinkroni­záltak. NAGY SIKERREL mutatták be a most folyó Karlovy Vary-i filmfesztiválon az NDK Teutonkard vállalkozás című dokumentumfilmjét, amely a hitleri idők eseményeit mu­tatja be. ban még a következő percek prognózisa is hidegen hagyta a Meteorológiai Intézet ta­nársegédjét. A Jugendherber- ger fiatal szőkeségei ihlették- e, vagy a történelmi levegő? Rótta a girbe-görbe utcács­kákat és utánakacsintott a leánykáknak. Amikor pedig a faliszekrény ajtaján ilyes­miket olvashatott: „Ki ír ne­kem? 18 éves vagyok és sző­ke” — fogta a ceruzáját és ő is odakarmolta a sorba: „Wer wird mir schreiben?” S írta a, címét is: Budapest, Múzeum krt. 6—8. A kerekség kedvéért most \ átugrunk néhány kilométert j és néhány napot, hogy a pos- \ lássál együtt érkezzünk az Er. \ dós-lakásba. Kukkantsunk be \ a vártnál is korábban érkező \ levélbe. „Kedves barátom! 22 éves \ vagyok, szemüveges és so- \ vány, egyesek szerint csúnya, \ mint az ördög. Embertársaiméi érdékében mégis bátorkodom \ megkérni, hogy fényképezögé- í pének kazettáját máskor ne | feledje a lepedő alatt. Egy ál- | mattan éjszaka után nem, de | a jót sem kívánva üdvözli: | Karsai Károly, Wernigerode, | Jugendherberger.” Ugye, milyen csalfa a ro- | mantika ? Kiss Sándor | ; VITTORIO DE SICA most ; forgatta legújabb filmjét, az i Agyúszerenád-ot. A filmben : Sica egy tengercszkapitányt : alakit. I YVES MONTAND legújabb | filmje A törvény. <5j partnere: i Gina Lollobrigida.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents