Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-17 / 167. szám
1958. JÚLIUS 17. CSÜTÖRTÖK WC Mao Az egyéniekkel egyetértésben alakították ki a nagyüzemi táblákat a táborfalvi Május 1 Isz-bcn Évek óta nehezen boldogult a táborfalvi Május 1 Tsz tagsága. No, nem azért, mintha nem szeretnének dolgozni, vagy széthúzás lenne a szövetkezetben, hanem a földek miatt. Nagyüzemi gazdálkodást folytatni úgy, hogy a 360 hold föld 26 felé „fut” a határban, szinte lehetetlen. A Május 1 Tsz tagjainak földjei pedig pontosan 26 helyen helyezkedtek el a szélrózsa minden irányában. Megyeri András, a termelő- szövetkezet elnöke, aki tapasztalt szakember, fehéren-feke- tén bebizonyította, hogy a magas termelési költségek eszik meg a jövedelmet. Tavaly 43 forintot osztottak ugyan egy munkaegységre, de a rengeteg munka még így sincs arányban a jövedelemmel. Amint a szakember elmondja, egy mázsa istállótrágya kihordása, szétszórása három forintba kerül. Drága a fuvar, ezenkívül elestek attól az előnytől is, hogy a táblákon a gépeket alkalmazzák. 36 hold kukoricájuk például négy táblában van. Négyzetesen vetették, de nem tudják hosszában-ke- resztben művelni azért, mert földjeik az egyénieké közé ékelődnek, a forgolódáshoz meg hely kell a gépeknek. Az idén tavasszal minden kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy csupán egy lehelőség van a szövetkezeti gazdaság fejlesztésére: egy tagba hozni a földeket. Szép volt az elgondolás, de hogyan hajtsák végre? Pár évvel ezelőtt még elegendő volt bejelenteni az igényt a tagosításra, s ősszel vagy tavasszal kialakíthatták a nagyüzemi táblát. Igenám, de abban az időben éppen azért nem tették ezt, hogy ne kelljen „kutya-macska barátságban” élniök a szövetkezeti tagoknak a tagosításkor megsértett egyéniekkel. Ezért inkább lemondtak a tagosításról, s gürcöltek tovább. ; — Egyezzünk meg a kívülállókkal. Nekik is meg kell érteniük, hogy a szövetkezetnek létkérdés a tagosítás — ajánlotta a szövetkezet tagjainak Megyeri elvtárs még tavasz- szal. A tagságon nem múlott, hiszen olyan áldozatra is hajlandóknak mutatkoztak, hogy ne a falu alatt, hanem távolabb, a Jaj-major környékén alakítsák ki a szövetkezet tábláit. Igaz, hogy így mesz- szebb kerülnek a községtől, de könnyebb a megegyezés az egyéniekkel. Megyeri elvtárs előszser a községi pártszervezet taggyűlésén mondotta el a tervet, majd a márciusi tanácsülésen, ahol a tanácstagokon kívül sok egyéni paraszt is ott volt. A javaslat a cserével érintett parasztok többségénél helyeslésre talált. S ha akadtak is ellenzői, nem tudták alaposan megindokolni álláspontjukat. Nem is tudhatták, hiszen a földek minőségében nincs számottevő különbség, s ha van, akkor is az egyéni gazdák járnak jobban, mert jól gondozott, jó erőben levő földeket kapnak cserébe. Aztán a távolság. Az egyénieknek sem mindegy, hogy 1—2. vagy 8—9 kilométerre hordják a trágyát, vagy szállítják haza a termést. Mint minden új dolognál, így az önkéntes földcserénél is különbözően gondolkodtak az érintettek. Tuska Mihály 70—72 éves egyéni paraszt volt az, akivel először tárgyalt a termelőszövetkezet, a községi tanács és a járási tanács tagjaiból, illetve dolgozóiból alakult bizottság. Az idős parasztembernek mintegy hat kilométerre van a három hold földje a községtől. — Mi a községtől egy kilométerre adunk helyette, s ráadásul még jobbat is — mondották Tuska Mihálynak. Először látni akarom a csereföldet — így válaszolt az idős parasztember. Hogy útközben beszélte e le valaki, vagy maga gondolta-e meg a dolgot, nem lehet tudni. Elég annyi, hogy amikor visz- szatért. kijelentette: nem cserélek. Később aztán elmondotta, hogy az tartja vissza a földcserétől, hátha a régi tulajdonos visszakapja a földet és akkor ő rosszul jár. — Ha ezt visszakapja a gazdája, akkor azt is visszakapja, amit most használ, de ahhoz először vissza kell jönni a régi földesúri világnak — válaszolták a bizottság tagjai. Vele egyelőre függőben van a földcsere. Mégis kíváncsiak voltunk, mi történik akkor, ha továbbra sem hajlandó cserélni. — Gazdálkodik, ott, ahol eddig, mi nem erőszakoskodunk. Az ö földje úgyis a tábla szélére került — mondja Megyeri elvtárs. Tuska Mihályon kívül még hárman vannak, akik ragaszkodnak eddigi földjeikhez: Licsák Antal, Kravecz Mihály és Murinai László. Az előző két dolgozó parasztnak négy-négy hold földje van, az utóbbinak három. Bár földjeik a nagyüzemi tábla közepébe esnek, mégsem erőltetik a velük való földcserét. Annak ellenére, hogy az úgynevezett „nehéz esetekkel” kezdtük, mégsem ez a jellemző. hiszen 56 egyéni paraszt közül csupán négyen ragaszkodnak eddigi földjeikhez, Mennyivel más Budai Antal esete. Ö nem volt ott a tanácsülésen, másoktól hallott a földcseréről, ezért felkereste a bizottságot. — Ne magyarázzanak nekem semmit — mondotta —, mondják meg, hogy melyiket adják cserébe. Amikor elbúcsúzott, még egyszer megkérdezte: — Biztos ez a földcsere? Nem szeretném, hogy később megbánják. özvegy Kovács Jánosné hét hold földet cserélt el — legnagyobb megelégedésére — tanyájával együtt. Házáért és földjéért hasonló értékű földet és házat kapott. Az egyéniekkel való tárgyalás megkezdése után pár nappal kialakultak a nagyüzemi tábla körvonalai a Jajmajor környékén. Az 56 egyéni paraszt közül 52 elfogadta a szövetkezet ajánlatát és 181 holdat cseréltek. Ha néhány kis „sziget” be is ékelődik még a szövetkezet táblájába, ez mit sem változtat azon, hogy végre nagyüzemi gazdálkodást folytathat a táborfalvi Május 1. Tsz tagsága. Elkészültek már a fervek is az új lehetőségek figyelembe vételével a gazdálkodás fejlesztésére. amely szerint elsősorban állattenyésztéssel és az aprómagtermeléssel foglalkoznak majd. A földek termőerejének javítása éi'dekében már most vetnek másodnövényeket. Jövőre a Jajmajor melletti nyolcholdas tó környékén víziszárnyas-telepet létesítenek, ahol pecsenyekacsatenyésztésre rendezkednek be. Hamarosan öt hold almást is telepítenek. A szövetkezet tagjai, megszabadulva a gazdaság fejlődését gátló, elaprózott parcelláktól. szép és megvalósítható terveket készítettek. Rohamosan fejlődik majd a szövetkezeti gazdaság, s ami ennél sem kisebb eredmény, nem a falu egyéni parasztjainak ellenére. Nem haragosokat, hanem barátokat szereztek, s ez a szövetkezet fejlődését tekintve, csak előnyös lehet. Mihók Sándor Hivatalos közlés az iparitaniiló-íelvételekről A Munkaügyi Minisztérium a szülök és a fiatalok tájékoztatására közli, hogy az állami vállalatok ipari tanulókat augusztus 30-ig vesznek fel. A helyi iparban (ide tartoznak a tanácsi vállalatok, szövetkezetek és magánkisiparosok) az ipari tanuló szerződtetéseket augusztus 25-ig lehet megkötni. Az iparitanuló-intézetek- ben, iskolákban a tanév szeptember 8-án kezdődik, ezért a fent közölt határidők lejárta után ipari tanuló szerződést kötni már nem lehet. Nemzetközi vízügyi értekezlet A KGST energiaügyi és víz- erőhasznosítási állandó bizottságának határozata értelmében szerdán délelőtt az érdekelt dunai államok tervezőintézeteinek munkatársai Budapesten megbeszélésre ültek össze. A tárgyaláson Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország szakemberei a Duna komplex hasznosításával kapcsolatos vízügyi, hajózási, halászati és öntözési kérdéseket vitatják meg. NEM TOLAKODÁS rrAVALY ÁPRILISBAN Száll a labda a nyári kék ég felé (Szurok János felv.) alakult meg a Budakalászi Textilművek műszaki bizottsága. Akkor háromtagú vezetőséget választottak maguknak a vállalat műszaki dolgozói. A műszaki bizottság a szak- szervezet kebelén belül végzi munkáját. Az a feladata, hagy képviselje a műszaki szakemberek érdekeit és összefogja a műszakiak erejét a vállalati termelés és gazdálkodás folyamatos javítása érdekében. Vajon, megfelelt-e ennek a hivatásának a textilművek műszaki bizottsága? — Nem tudtunk olyan munkát végezni, amilyent szerettünk volna — válaszolja a kérdésre Nyiry Pál technikus, a műszaki bizottság elnöke. Azt jelenti-e ez. hogy semmi lényeges feladatot nem oldottak meg? Ezt még rossz- indulattal sem lehetne állítani. A műszaki bizottság érdeme is, hogy a vállalat rendre teljesíti terveit és nagyon szépen fejlődik műszakilag. Abban is részük van, hogy ez ideig több mint félmillió forintot takarítottak meg az üzemben. Kapcsolatot teremtettek a műegyetemmel és a textilipari kutatóval. Ez ideig már két esetben tartottak szakmai előadást külső előadóval. Nekik is köszönhető, hogy már több íz- I ben ellátogattak más üzemek- ! be. Több esetben sikerült ren- j dezniök egyes műszakiak bé- j rezését. Részt vettek azoknak i a követelményeknek a kidol- j gozásában, amelyek teljesítése I révén a művezetők és a tech- j nikusok is elnyerhetik a szak- ! ma kiváló dolgozója címet. És \ még jó néhány példát lehetne j ezeken kívül felsorakoztatni. M égis, miért mondja Nyiry Pál és Ágoston Mi- j hály íib-elnök is, hogy a mű- e szaki bizottság nem végzett j olyan munkát, amilyent elvár- I hattak volna tőle? [ A bizottság elnöke így érvel: ! —Nem kaptunk elég felada\ tot a vezetéstől. nem igé- j nyelték megfelelő mértékben \ a műszaki bizottság tevékeny- \ ségét. i Félreértés elkerülése végett \ meg kell jegyezni: igazságta- ; lanság lenne azt állítani, hogy i a műszaki szakembereket mel- j lőzik ebben az üzemben. Ezt i egyébként senki sem állítja, \ nem is állíthatná, mert az 1 üzem vezetősége megkérdezi a | műszakiakat, ha tervez, ha | fejleszteni akarja az üzemet, | ha gazdaságosabbá akarja ten- \ ni a termelést. Nélkülük nem | is hajthatnak végre ilyen I fontos feladatokat. Csupán | annyit kifogásolnak, hogy kü- \ lön a műszaki bizottságot nem I látják el eléggé feladatokkal. — Ha nem vonnak be • munkába, én nem tolakszom — mondja tovább a bizottság elnöke. Idegenül hatnak ma már a* ilyen szavak. Nem nehéz megállapítani eredetüket. A régi világban, amelyben Nyiry PáJ is 20 éves technikusi gyakorlatának jelentős részét töltötte, nem nagyon adtak a véle- - ményükre. Abba pedig nem is kísérelhették meg a beleszólást, hogy a főnök hogyan gazdálkodik. Népi államunkban merőben megváltozott a helyzet. A mi üzemeinkben nem „szolgák” többé a műszaki szakemberek. Ellenkezőleg, a gazdálkodás irányításának alkotó részesei. A szakszervezet keretében a műszaki bizottságokat nem kis részben azért hozták létre az üzemekben, hogy összefogják és a termelés javára gyümöl- csöztessék ezt az alkotóerőt. N EM TOLAKODÁS tehát, ha a műszaki bizottság — anélkül, hogy erre állandóan megbízást kapna — fontos technológiai megoldásokat, tervezési, takarékossági javaslatokat önállóan, a szakemberek bevonásával kidolgoz és a vállalat vezetősége elé terjeszt. Hogy mennyire igaz ez, legjobban Karvaly Nándor igazgató elvtárs szavai bizonyítják: — Mi valamennyi feladatunk végrehajtása előtt tanácskozunk a műszakiakkal. A műszaki bizottságtól külön is sok jó, önálló kezdeményezést várunk. Amikor ezeket mondja, azt is elismeri: hiba volt, hogy ez ideig nem látták el maguk is fontosabb megbízatásokkal a műszaki bizottságot és nem eléggé bátorították őket az ön- . álló munkára. «A jövőben változtatnak ezen. Megtalálták már a közös ne- vezőt. A. helyes irányú törek- • vést bizonyítja, hogy a közelmúltban 12-re emelkedett a műszaki bizottság létszáma. Rájuk bízták az újításokkal való foglalkozást. Ez biztató ígéret arra, hogy a jövőben nemcsak a munka lehetőségei bővülnek, hanem a műszaki bizottság is jobban él majd az adott lehetőségekkel. Farkas István Megjelent a Tükör júliusi száma Gazdag, változatos tartalommal jelent meg a Tükör, az Országos Béketanács folyóiratának új, júliusi száma. Híradást közöl a lap a stockholmi békekongresszusról, a texasi „atombomba-próbáról”, Flaubert karthagói tanulmányújáról, valamint novellát, riportokat közöl. Munkával szerzett boldogság „\ törökszentmiklósi Dózsa Tsz főbizottsága az általa pártfogolt iskola úttörőinek két hold 'bevetett borsóföldet adott gondozásra. A fiatalok a jól vég- 'zett munka után tízezer forint 'jövedelmet vallhatták magukénak .. Mi mindent takar, rejt magában ez a rövidke közle- 'mény? <Uj érzésről van itt 'szó? Nem természetes az, hogy k felnőttek, a társadalmi szervek mindent megtesznek a jövő nemzedékért? Érdemes erről egyáltalán írni? Érdemes és nagyon szükséges. Az igaz, hogy felszabadulásunk óta ezernyi tett bizonyítja: a társadalom mi mindenre képes az ifjúságért. De szeretet és szeretet, gondoskodás és gondoskodás között sok 'különbség van. Ismertem egy édesanyát, 'aki rajongott a gyermekeiért. ‘Azt képzelte azonban, hogy rajongását, forró anyai sze- 'retetét csak úgy fejezheti ki 'igazán, ha kislányát nem engedi a konyhába, mindent ké- 'szen tesz elé. Fiának már egész kis korában pénzt dugott a zsebébe, s később, ha adósságba'verte magát, sem tudta tőle megtagadni a segítséget. Mi is ilyen édesanyák módjára neveltünk... Az ifjúság 'hibáiért mi is felelősek vagyunk. Kényeztettük, babusgattuk őket. Csak az élet verőfényes, vidám oldalát mutat- 'tuk. Eltitkoltuk előttük a bajokat, nehézségeket. Ma már másképp neveljük ifjúságunkat. Jjienti-e ei azt, hogy nem kényeztetjük őket, kevesebb sze- retetet pazarolunk rájuk? 'Nem. Dehogy is jelenti. Egyik nap kint jártam Alsógödön, a KISZ-titkárképző tanfolyamon. Gyönyörű, vadregényes park közepén üdülnek a kiszisták. A fák sűrűje sem tudja elnyelni azt a vidám zsivajt, ami betölti a környéket. Kacagva újságolták: előző nap női futball-mérkőzés volt, ma szabadtéri mozit néznek, holnap csónakversenyt rendeznek ... A Balaton partján hány sátortábort vertek a fiatalok és hány vonat szállítja külföldre az egészséges, vidám ifjú sereget? ... Mindezt az állam biztosítja szá- fnukra. Alig múlik el értekezlet városban, vidéken, hogy ne esne szó a fiatalok segítéséről, tanításáról. De az értekezleteken, a sajtóban, a magánbeszélgetésekben valami új hangot fedezhetünk fel. Valamit, ami régen sokszor hiányzott és ami most mélyebbé, meghittebbé, újszínűvé varázsolja azt, amit úgy hívunk: felelősségérzettől áthatott szeretet. Nem elvtelenül, nem vakon adjuk meg az ifjúságnak, amire szüksége van. Ugyanúgy megvannak a ping-pong asztalok, futball-felszerelések, társasjátékok a klubszobákban, mint azelőtt. Éppúgy megbecsülik, aki jól tanul, mint annakelőt- te. De... ' De ma már az ifjúság a legtöbb helyen megdolgozik érte. Nem ingyen kapja, nem követelheti. Nem okvetlenül jár a havi fizetéshez, az úgynevezett majomszeretet helyét felváltotta az érett, komoly nevelés. Hány gyárunkban végeznek önkéntes különmunkát a fiatalok és annak jövedelméből vásárolják a közöst, vagy rendeznek kirándulást, bált. Hány üzemben indult takarékossági mozgalom és az azért kapott jutalomból pótolják, amire ifjúsági szervezetüknek szüksége van. Ki mondaná a/K hogy ma már nincsenek vadhajtások? Tévednénk, ha ennyire derülátók lennénk. Egyik vállalatunknál például nemrégen megsértődtek a kiszesek, mert a vállalatvezető nem járult hozzá tíz fiatal Brüsszelbe utazásához. Az érintettek felhúzták az orrukat, mondván: annyit igazán kibírna a vállalat, hogy tíz fiatalt Brüsszelben üdül- tessen. Az igaz, a vállalat többet is „kibírt” volna, de mégis helyesen tette ,az igazgató, hogy megtagadta. Ha annyira kikívánkoznak külföldre, vállaljanak érte áldozatot is és ne várják, hogy az életben minden — úgy ahogy elképzelik —, máris teljesül. És ez ma nevelésünk lényege! Igenis, mutassuk meg az ifjúságnak, milyen szép, gondtalan lehet az élete. Mutassuk meg, milyen más ma a fiatalság sorsa, mint régen, a béresek, napszámosok és munka- nélküliek idején volt. Hogy mennyi kincset rejt az élet számukra — csak ki kell bá- nyászniok. De ne tagadjuk, sőt tanítsuk, hogy a szép, vidám életért harcolni kell, sokat dolgozni. Az élet nem magától lesz szép, hanem nekünk, nekik — az ifjúságnak — kell megteremteni. És ez nem játék. hanem komoly, felelősség- teljes munka. Meg kell nekik mutatni: mi elhalmozzuk minden jóval, széppel gyermekeinket. Hiszen- az öregek kikért feszítik meg fogyó erejüket, ha nem az utódokért? Kik veszik át tőlünk a gyárakat, az új házakat? Kik élvezik majd mindazt, amit hátrahagyunk — ha nem ők? Cserében mi is kérünk valamit. Szerénységet, kitartást és &z iskolákban, az üzemekben, a mezőgazdaságban felelősség- teljes munkát. Nem kell nekünk félni. Az elmúlt másfél esztendő bebizonyította, hogy a mi ifjúságunk életképes. Kell-e annál ékesebb példa, mint az a harcos csapat, amely önfeláldozóan, büszkén indult a Hanság méghódítá- sára. Kell-e nagyobb örömről számot adni, mint arról, ha egy községben a végzett társadalmi munka után az erkölcsi megbecsülés mellé jutalmat is kapnak? Kérdezzük meg csak azokat, akik részt vesznek a lakásépítési akcióban; milyen érzés a társadalom számára hasznos munkát végezni? Magunkra1 tudjuk, a jói végzett munka boldogít! És azt is; a nehezen szerzett bútor, függöny, rádió kedvesebb, mint az a holmi, amiért nem dolgoztunk meg. És ezért tölt el örömmel minden szülőt, felnőttet, amikor az újfajta szeretet, gondoskodás megnyilvánulásairól hall vagy olvas. Mert ez a fajta szeretet igazibb, hatásában gyümölcsözőbb, érlelőbb. Sági Ágnes
