Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-16 / 166. szám

i 1958. JÚLIUS 16. SZERDA PISI ML C i~/Cirlap 5 ELLENŐRZÉSEN A SZENTENDREI JÁRÁS ÜZLETEIBEN Ahol hiányzik az árcédula - Mossák a tüllhiggönyt! - A visegrádi „varázsbolt" 30 kg avas szalonna, meg egy kis árdrágítás ják a sorszámát, s a polcról már meg is kapják a kért an­zikszot. Utolsó állomásunk a duna- bogdányi 4-es földmüvesszö- vetkezeti vegyesbolt volt. Vé­letlenül kukkantottunk be, de kár lett volna elmulasztani. Már belépésünkkor meglepett bennünket a paradicsom 10 fo­rintos kilónkénti ára (Pesten ekkor 6,80 forint volt). A számláról kiderült, hogy a boltvezető, Gugolya Béla, 8 fo­rintért vette kilóját. ' A megengedett 20 százalé­kos haszonkulcs mellett 9,60 forintért kellett volna árusítania. Ö azonban kissé „felkerekítette”. Ugyanígy a fejeskáposzta árát is: két forint 20 fillér helyett 2,50 forintért árusította. Kö­rülnéztünk a raktárban. Fe­jünk felett mintegy 30 kiló, viharvert külsejű avas sza­lonna csepegett diszkréten az alatta tárolt árucikkekre. Amott egy veidling zsírmara­dék várta a szemétkupac mel­lett, hogy kiolvasztásra kerül­jön. Az elárusítópult mögött kenyérmorzsa, kiszóródott liszt és íestékcsík tarkította az. ola­jos padlót. Reméljük, mór nem sokáig. Az ellenőrző nap­lóban tett bejegyzések láttán a boltvezető legalábbis ezt ígérte. Ny. É. Esi, .2£E, & S zombaton este a Hősök te­rén egész sereg teherautó so­rakozott telistele a Hanságba induló Pest megyei fiatalok­kal. Derűs volt a hangulat, zengett a nóta, szólt a tangó­harmonika. A járókelők, a hirtelen összeverődött nézőse­reg nem is sejtette, hogy a da­loló, vidám társaság a munka- padoktól, a földekről sereglett össze és nem hétvégi vikkend- re. hanem kemény munkára indul. Tíz órára a megye csaknem valamennyi járásából befu­tottak a kocsik. Lukás elv­társ, a parancsnok, rövid el­igazítás után jelt adott az in­dulásra, s tizennyolc Csepel gépkocsi 440 fiatallal nekivá­gott a 156 km-es útnak. A nótázás hirtelen abbama­radt. Nem mintha elromlott volna a hangulat, hanem az éjszakai csendrendeleíet be kell tartani! Azért csak to­vább évödnek, viccelődnek, A kellemes éjszakában a motorok monoton zúgása las­san mindenkit. elszenderített. Hajnali ötre érkezett mega karaván a horvátkimlei tábor­ba. A Hanság végtelennek tűnő síkját az ébredő nap narancs­— hangzik mindenfelől. — Ele­get ültünk az úton. És fél hatkor ásóval, lapát­tal a kézben felsorakoznak az ezer méteres szakaszon, hogy a három és félezer holdnyi te­rület csatornarendszerének kiépítéséhez hozzájáruljanak a Pest megyei fiatalok. Nagy irammal és lelkese­déssel látnak a munkához. — Mi az a három köbmé­ter? — hallatszik innen is, (Kí­nán is. — Kidobálom én azt egy-két óm alatt. De az első egy-két óra utón alaposan megváltozik a han­gulat. A Nap erősen tűz. A vize­nyős agyagba merített teli la­pátok egyre lassabban lendül­nek a 18—20 éves karokban. Valamennyiök testét ellepi a verejték. — A betyár életbe — szól az egyik aszódi legényke —, nem könnyű mesterség ez. Rá­adásul még a szúnyogok sem hagyják élni az embert. A kiásott árokban lassan felszivárog a víz. Most már ga­tyára vetkőzve dobálják ki a sarat. S aztán a sáros, masza- tos fiúk örömmel fogadják a pihenő jelzését. A kezdeti nagy nekirugaszkodás után alaposan elfáradtak. Csak most érzik igazán az ét nem Eredményes a burgonyabogár elleni védekezés Készségesen indították meg az irtóhadjáratot a burgonya kártevője: a kolorádóbcgár el­len a termelők és intézmények egyaránt. A növényvédő ál­lomás felhívására a földmű­vesszövetkezetek rendszeresen biztosítják a szükséges vegy­szereket: kivéve a- büdai, a szentendrei és a váci' járás egyes községeit. A püspök szi­lágyi és kisnémedi tanácsok vb-elnökei például kijelentet­ték: ''majd akkor foglalkoz­nak a burgonyabogár irtásá­nak szervezésével, ha ráér­nek, mert most nincs idejük. De ez kivételes eset, általá­ban az a gyakorlat, hogy a tanácsok vezetői, a mező,gaz­dasági felügyelők, mezőőrök és sok tanácstag is aktívan kiveszik részüket a munká­ból. Az. előzetes megfigyelések alapján a mezőgazdasági fel­ügyelők értesítik azokat a tu­lajdonosokat, akiknek tábláit megtámadta a burgonyabogár. Az értq.sít^ti^.töb^ég? azon­nal el is végezte a szükséges permetezést, s csak néhány esetben került sor büntetésre. Igen jól halad a védekezés az aszódi, a monori és ráckevei járásban, valamint Cegléden, Vácott, Nagykőrösön. Nemrég a növényvédő állo­más hat permetezőgéppel gaz­dagodott, a földművesszövet­kezetek pedig 15 darabbal. Ez a továbbiakban jelentékenyen megkönnyíti a védekezést. felsorakoznak az 1«00 méteres szakaszon méteres sárga fénybe borítja. S a ko­csikról leszálló fiúk még álom­ra hajló tekintete átöleli a ha­talmas terepet. íme, ez az a hely. ahol az ifjúság áldozat­kész munkája nyomán a ni a még terméketlen, mocsaras megadják a kérdés egész bib­liográfiáját, csak győzze ol­vasni. Ha kívánja, még le is fordítják, bár a nyelvtanulási kedv — a könyvtár vezetője szerint — az utóbbi években nagyon megnőtt. (Persze, ami­óta megmondtam, hogy kül­földre csak azt küldjük ki, aki beszélni is tud ott — mondja R. elvtárs, az értékesítési fő­osztály vezetője.) H. j. tehát szorgalmasan lá­togatja a könyvtárat, ezen­kívül autóvezetést tanul, szak­mai ismereteket és szakrajzot tanít a- helyiipari tanuló inté­zetben. Irt egy cikket a diesel­motorok feltöltéséről. S hogy ki ne fogyjon a tervekből, s a tanulásból, elhatározta, esti egyetemen megszerzi az elektromérnöki képesítést is, mert csak nem áll meg az első diplománál? M. L.-ről azt mesélik a szer­számszerkesztésben, ahol dol­gozik, hogy keresztrejtvény helyett függvényeket szeret megoldani szabadidejében. Pe­dig még csak technikus, estin végzi az egyetemet. N. I. a műanyagok szakértője, s a pél­dákat még sorolhatnánk. Van kedv, szakmai érdeklődés, len­dület a fiatalokban, még ha néha túlzott, még ha néha egy kis beképzeltséggel párosul is. Terveik,‘újításaik nem mindig reálisak, olykor egyáltalán, máskor pillanatnyilag nem megvalósíthatók. Ennek elle­nére nincs igazuk azoknak, akik lebecsülik ezt a néha szertelen, mégis sokszor hasz­nos alkotó lendületet. A fiata­lok új iránti érzéke, kezde­ményezőkészsége gyakran az idősebbek konzervativizmusá­ba, értetlenségébe ütközik, s ha aztán idővel kiderül, hogy az előbbieknek volt igazuk, az úttörőknek járó elismerés gyakran elmarad. Bár kétség­telen. hogy az éremnek másik oldala is van: az idősebbek tapasztalatait, szélesebb látó­körét nem mindig méltányolja és veszi számításba az ifjúi hév. Itt több szerénység, ott nagyobb megértés az együtt­működés alapja. S a problé­mák tárgyilagos megvitatása csak hasznos lehet. Másutt be­vált módszer: a gyár vezetői, az igazgatóval az élen időn­ként leülnek a fiatalokkal megbeszélni a problémákat. Sokat panaszkodnak fiatalok a fizetés miatt. Az egy-két éve végzettek közül H. I. keres a legtöbbet, 1700 forintot. Mikor megkapta, azt mondták, hogy csak tőle függ az emelkedés. Bár munkájával meg vannak elégedve, emelésről szó sincs: az átlagbér kötött, nincs rá ke. rét. A többieké 1300—1500 fo­rint. Úgy érzik, hogy az idő­sebbek ugyanazért a munkáért többet kapnak, hogy „rajtuk húzzák meg az átlagot“. Nincs teljesen igazuk. Hiszen a ta­pasztaltabbak tanácsaira sok­szor ők maguk is rászorulnak, váratlan helyzetekben nem mindig tudnak eligazodni. A fő baj talán az. hogy anyagi­akban nem látnak maguk előtt perspektívát. Nem lehetne esetleg tekintetbe venni a spe­cializálódást és az egy helyben való dolgozást, amely a tapasz, tálát, a szaktudás megbecsülé­sét is kifejezné és elősegítené a törzsgárda kialakulását? A fiatal mérnökök gyakran hivatkoznak arra, hogy keve­sebb a fizetésük, mint a szakmunkásoknak. A munká­sok és műszakiak átlagbére között ugyan mintegy 600—700 forint különbség van, a mű­szakiak és szakmunkások fize­tése között azonban valószínű­leg jóval kisebb, a fiatal mér­nökök és szakmunkások kö­zött pedig minden bizonnyal az utóbbiak javára áll fenn A munkások viszont nem mindig értik meg, hogy a mér­nök ül és gondolkozik, rajzol, vagy könyvet, folyóiratot ol­vas, s ennek eredményeként könnyebb lesz az ő munkája, csökken az önköltség, nő az ő nyereségrészesedése is — vagyis a látszólag semmi mun. ka neki is hasznot hajt. Persze, jó szóval sok mindent meg le­het magyarázni, csak szóba kell állni az emberekkel. Leginkább azokat a mérnö­köket becsülik, akik maguk is munkások voltak, s ha szüksé­ges, ma is odaállnak a gép mellé, megmutatni, hogy még nem felejtettek el dolgozni. R. Gy. mesélte el, hogy mint üzemvezető annak köszönhet­te tekintélyét, hogy egy norma miatt panaszkodó magkészítő­vel egy liter borban fogadott; a.megadott időn belül elkészít egy öntvényt, s a fogadást meg is nyerte. Az a terv, hogy csak néhány évi fizikai munka után veszik fel az érettségizetteket egyetemre, nemcsak azért lát­szik hasznosnak, mert a végző mérnök nem lép majd egészen tapasztalatlanul az üzembe, hanem azért is. mert kétségte­lenül csökkenti majd a szelle­akidt éjszaka hatását. Az erdő hűs szélébe húzódva, jó étvággyal lakmároznak a ha- zaiból. Végre megérkezik a söröskocsi is. Egy-két üveg sör elfogyasztása után aztán újra megindul a munka .., Aztán, az elfáradt kezek le­rakják a szerszámokat. Mi­előtt visszaindulnánk, büsz­kén visszapillantunk az ezer méteres szakaszra, ahol lassan folydogál a láp vize a Pest megyei fiatalok keze- munkájával ásott csatornában. Szöveg: Dudás János Kép: Viktor Gábor A brigád legfiatalabb roham- munkása, a 15 éves Nagy Fe­renc a Csemői Állami Gazda­ságból föld rövidesen az ország egyik leggazdagabb termőterületévé válik. A harmatos fű, a hajnali friss levegő mintha minden fáradtságot elűzne. — Gyerünk, kezdjünk neki ... és a legidősebb, Laki Sán­dor bácsi, a ceglédi Húsipari Vállalattól, aki ide is elkísérte a vele együtt dolgozó fiata­lokat \ Csemege-, ecetes- és sós- „uborkaszezon" a Dunakeszi Konzervgyárban A hét elején megkezdődött az „uborkaszezon” a Dunakeszi i Konzervgyárban. Különböző nagyságú üvegekbe apró csemege- uborkát, hordókba pedig sósvizes uborkát tesznek el, amely- ! nek egy része ecettel ízesítve kerül majd forgalomba. Szovjet megrendelésre nagyobb mennyiségű, különlegesen fűszerezett, sós uborkát is készítenek. A Dunakeszi Konzervgyárból az idén összesen hetven vagon konzervált uborka kerül az üzle­tekbe és külföldre, • ] dotta — éppen most vitték haza a tüllfüggönyt kimosni. | Ügy látszik, a legyek csak j erre az alkalomra vártak .., A kiszolgálás sem gyors és nem is kifogástalan. Ennek legfőbb oka az, hogy a három mérlegből mindössze egy használható. Az eladóknak a mérésnél egymásra kell vár- niok, összecsoportosulnak a mérlegnél, kapkodnak, ideges­kednek; előttük pedig hosz- szabbodik növekszik a vásár­lók sora. A zöldségeken nincs árcédula, van ezzel szemben rothadt karalábé, amely egy egész rekesszel díszeleg a pul­ton. Az elárusítónőkön nincs főkötő: hajuk szabadon röp­köd a tejeskannák felett. Szöges ellentéte mindezek­nek, amit a 25-ös népboltban tapasztaltunk, Négy szóban összefoglalva: tisztaság, rend, udvarias kiszolgálás. És még va­lami: három hónap alatt 1100 000 forintos forga­lom! Visegrád legnagyobb élelmi­szerüzlete a 33-as csemege­bolt. Tágas, korszerű, világos helyiségben gazdag, ízlésesen elrendezett áruválaszték jel­lemzi. Sajnos, ez a szép üzlet csekély forgalmat bonyolít le: inkább csak az üdülési sze­zonban látogatják. Az év többi felében nincs kihasz­nálva a kapacitása. Pedig itt még egészségügyi papír is kap­ható! Közelében van a 109-es ház­tartási bolt. Mintha varázs­boltba nyitna be az ember: olyan színes, tarka. Kapható itt minden: zománcedény, lánykapulóver, tisztítószer, műanyagcikk, kerékpár, por­celánáru, bizsu, rádió, fehér­nemű, papír- és írószer, plasz­tikcsipke, töltőtoll, boros­készlet és sok-sok visegrádi emléktárgy. Mindezek katonás rend­ben sorakoznak a zsúfolá­sig megrakott polcokon, színes, változatos gazdag­ságban. Az egyik polcon Óvári Gyula - boltvezető saját „találmánya”: a képeslap-tabló. Ez színes kartonlapokra ragasztott' lap- gyűjtemény, . sorszámmal és árjelzéssel. Az üdülők ezt fogdossák, ebben válogatnak. A kiválasztott lapnak bemond­A megyei tanács kereske­delmi osztálya gyakran végez ellenőrzéseket a megyei üzlet- hálózatban. Legutóbb a szent­endrei járásba látogattak el, ahol próbavásárlásokat végez­tek, ellenőrizték az üzletek tisztaságát, az áruk szakszerű és helyes tárolását, a tűzren- dészeti és egészségügyi előírá­sok betartását. Mi is részt vettünk az ellenőrző körúton, amelyről az alábbiakban szá­molunk be. Ütünk első állomása a bu­dakalászi 96-os számú nép- bolt volt. Ez a község szélén fekvő üzlet közepes forgalmat bonyolít le, Vezetője, alkalmazottai nők. Ebből következik, hogy nekik kell a súlyos zsákokat, ásványvizes üve­gekkel telt ládákat, tejes­kannákat cipelniök. Sajnos, a szűk raktárhelyiség megnehezíti a rakodást. Ez sem menti azonban azt a tényt, hogy ottjártunkkor meglehe­tősen szemetes volt. A zöld-, árukon, szalonnaféléken nem volt árcédula. A község lakosságának el­látását nagy részben egy má­sik, a 83-as népbolt végzi. Meg kell mondanom: na­gyobb is, szebb is és — ami Igaz, az igaz — tisztább is, mint faluvégi párja. Kellemes meglepetés ért bennünket a 41-es számú ital­boltban: itt láttam életemben először olyan — az előírás szerint 6 dekás — gyulaikol- bász-adagokat, amelyek való­ban hat dekásak voltak. Maga az üzlet is ellentmondott az italboltokról szerzett tapaszta­nia taimnak: a söntés tiszta és légy­mentes (!), a sör hideg, a sütemény friss, S az eszpresszó kedves függö­nyeivel, ízléses falikarjaival, tiszta abroszaival e|yik-mósik fővárosi eszpresszónak is pél­daképe lehetne! Szentendrén első ütünk a 40-es népboltba vezetett. Pró­bavásárlást végeztünk, amely­nél kiderült, hogy nem min­den vevővel közlik, ha nem friss a kenyér. Más - bajok is voltak: a hentesáruk, a tejtermé­kek letakaratlanul álltak a polcon, mert — mint a vezető mon­mi és fizikai munkások közöt­ti távolságot. Nem akarok itt a szellemi és fizikai munka közti ellentét más anyagi gyökereivel foglal­kozni, csupán néhány erkölcsi vonatkozását szeretném meg­említeni. Meglepő, hogy meny­nyire „tartják a távolságot“ a munkás és műszaki fiatalok. A mozgalmon (párt, KISZ) be­lül nem annyira. De például a munkásszállóban együtt lakó fiatal munkások magázzák a velük egykorú mérnököt. Ezek a vidékről feljött fiúk és lá­nyok gyorsan fejlődnek, kultú. rálódnak, jelentős részben a velük együtt lakó mérnökök példájára, de mennyivel gyor­sabb volna ez á változás, ha össze is barátkoznának, s az ifjú értelmiségiek tudatosan segítenék is ezt a folyamatot. Vajon távolabb áll-e egy autó­gyári mérnöktől az ugyanott dolgozó münkáslány, mint mondjuk egy humán-szakos pedagógus? S az utóbbi há­zasság mégsem ritkaság. Per­sze, a szerelem útjai kifürkész- hetetlenek, s ilyesmiben nehéz az agitáció. Nem kerültek még elég közel egymáshoz a mun­kás- és műszaki fiatalok. A KISZ-vezetők tervei szerint majd a közös házépítés csök­kenti a távolságot. Valóban, jó szándék és együttes munka itt sokat tehet. így élnek, dolgoznak, lángol- va, majd elkedvetlenedve, hi­bákkal és erényekkel, sima úton és váratlan buktatók kö­zött, szorgalmasak és csapon­gók, lelkesek és szkeptikusok, csapodárok és lehiggadt háza­sok: fiatalok. Bor István

Next

/
Thumbnails
Contents