Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-11 / 162. szám

1958. JÜLtrS 11. PÉNTEK “"^Cirlap 5 földmű vessző vetkezet nek. A fejlődés elválaszthatatlan Csi­nos Sándor munkájától. A községben három szak­csoport működik a földműves­szövetkezet irányítása alatt, köztük a megyeszerte híres inárcsi spárgatermelő szakcso­port, s az ősszel hegyközséggé váló szőlőtermelő szakcsoport. Gépimunka tervét csaknem háromszorosára teljesítette a szövetkezet, Jól óvják a szö­vetkezeti vagyont is, mert évek óta nem volt leltárhiány, ami kárt okozott volna a szö­vetkezetnek. Ez nemcsak a helyes vezetés, a Kajtár Ist- vánné irányítása alatt dereka­san tevékenykedő felügyelő bizottság és a lelkiismeretes főkönyvelő, Szurócki elvtárs eredménye, hanem a szövetke­zet dolgozóié is, akik szíwel- lélekkel munkálkodnak a szö­vetkezet és a falu érdekeiért. Milliomos földművesszövet- kfczet az inárcsi. Vagyona meghaladja a kétmilliót. Má­sodik éve nem vesznek igény­be hitelt sehonnan sem, saját erejükből gazdálkodnak. Ilyen Következet pedig kevés van BARÁTOK KÖZÖTT árom hét a megvalósult szocializmus országában még akkor is felejthetetlen él­mény, ha hivatalos látogatás­ról van szó, nem pedig pihe­nésről, üdülésről. Különösen akkor, ha a küldöttség tag­jai olyan szerencsés helyzet­ben vannak, mint a nemrégi­ben hazatért magyar bel ke­reskedelmi delegáció részve­vői: három hét alatt bejárhat­ták a hatalmas szovjetország európai felének nagy részét. Megcsodálták a moszkvai Szpasszkij-tornyot, sétálták a leningrádi névaparton, be­utazták Szovjet-Lettorszagot, Ukrajnát. Rigában szőke lett lányok, Kijevben fekete uk­rán szépségek köszöntötték őket, a kedves vendégnek, ba­rátnak kijáró szeretettel és virágcsokrokkal. Feledhetet­len órák, napok emléke él bennük kitörölhetetlenül. Különös — azaz nem is kü­lönös —. hogy a kizárólag ke­reskedelmi szakemberekből álló küldöttség tagjai él­ménybeszámolóikat sohasem azzal kezdik, amiért az utat megtették: a kereskedelemmel. Arról is szó esik persze, de csak a szovjet emberékkel va­ló találkozások felelevenítése után. Mert szép volt a Gyetsz- kij Mír (az ottani Úttörő Áru­ház), szépek az üj önkiszolgáló boltok, de a legszebb, legkedve­sebb emlék mégis a szovjet emberekhez fűzi őket. Nem egy-két ismerőshöz, nem is a szűkebb értelemben vett vendéglátókhoz, hanem általában a szovjet emberek­hez. Mindenkihez, akivel ta­lálkoztak, hivatalos tárgya­lásokon — amelyeknek csak a nevük volt hivatalos, a lég­körük cseppet sem —, vagy városnézés közben, az utcán, azlivban történt, ahol Le­nin elvtárs élt és dolgo­zott az illegalitás idején. Idős, 87 éves férfit mutattak be a küldöttség egyik tagjának, Ko­mor Béla megyei kereskedel­mi osztályvezetőnek: Jemeljá- nov elvtársat. Ö volt Lenin házigazdája. Az ö padlásán ír­ta Lenin azokat a cikkéket, kiáltványokat, elméleti mű­veket, amelyek a proletárfor­radalmat készítették elő Oroszországban. Több mint 40 esztendő telt el azóta, de Je- meljánov elvtárs ma is úgy beszél erről, mintha most lett volna. Messzire néző szemek­kel, hallcan. Aztán megacéloso- dik a hangja: a magyarorszá­gi ellenforradalomról beszél, Itérdez, válaszol, vitatkozik és megnyugtat. Hogy amíg a szovjet emberek emelni bír­ják a karjukat, addig nálunk nem lesz fasizmus. Lehet-e őt elfelejteni? Vagy azokat az ismeretlen jóbará- tóikat, akik a Metró-utazás közben erőlködve próbálták felidézni emlékezetükben a 13 éve nem hallott magyar szavakat? S akik a második szó után arra kérték a küldött­ség tagjait, hogy adják át testvéri üdvözletüket a 13 éve nem látott ismerősöknek, s a magyar népnek? Vagy el lehet felejteni azokat a moszkvaia­kat, leningrádiakat. kijevie­ket, akik a magyar szó hallatára mind beszélni sze­rettek volna a küldöttség tagjaival, vagy legalább is megszorítani a kezüket? Találkoztak szovjet embe­rekkel, akik csaknem úgy is­merték ipari, mezőgazdasági, technikai és tudományos ered­ményeinket, mintha itt él­nének nálunk. Sokan és sokat beszéltek már a szovjet emberek vendégszeretetéről. Mi, ma­gyarok úgy, hogy egyenérté­kű az igazi, szívből jövő ma­gyaros vendégszeretettel. Ami­vel a magyar küldöttséget fo­gadták. az több volt, mint vendégszeretet. Mert az a vendégeknek jár Iki. A miein­ket viszont úgy fogadták min­denütt, mint testvéreket. Nem lelvetett olyan kimondott, vagy ki nem mondott kívánságunk, amit ne teljesítettek volna. Ez vonatkozik a szállodai sze­mélyzet tagjaitól az össz-szö- vetségi belkereskedelmi mi­niszterig, mindenkire egy­aránt. Ez a szívélyes, baráti légkör, a segítőkészség jelle­mezte a tárgyalásokat is. njegállapodás született pél- l'L dóul a moszkvai Buda­pest Szálló felállításáról. A vendéglátók készségére jel­lemző, hogy a 150 szállodai szobás, négy éttermes létesít­mény két hónap múlva — ak­korra fejezik be ugyanis az építését — már meg is nyithat­ja kapuit. Magyar ételkülön­legességekkel, magyar népi muzsikával. Túl. a baráti fogadtatáson, s a kedves élményeken, a láto­gatás igen sok hasznos ta­náccsal, értékes tapasztalat­tal tette gazdagabbá a kül­döttséget. Megismerkedték a vevőtanácsok működésével, amelyek az összekötő lánc­szem szerepét töltik be az ipar és a fogyasztók között, tolmá­csolva az utóbbiak vélemé­nyét, kívánságát. Látták azo­kat az új kereskedelmi formá­kat, módszereket, amelyekkel a szovjet kereskedelem igyek­szik egyre korszerűbbé, kul­turáltabbá tenni a dolgozók életét, s a vásárlást. Megnéz­ték a hűtőpultokkal, villamo­sított konyhákkal felszerelt, ízléses műanyagburkolású ön- kiszolgáló boltokat, az egyre növekvő automata-hálózatot (35 000 darab van belőlük jelenleg a Szovjetunióban!), megtekintették Leningrádban a sokemeletes, egy kilométer hosszú új áruház építkezéseit. Jártak a Gyetszkij Mir gyer­mekszobájában, ahol a vá­sárlással elfoglalt szülők gyer­mekeivel szakképzett gondo­zónők foglalkoznak, játszanak, sőt — a szülök kérésére — meg is fürösztitk őket. Jár­tak a 6000 eladóval működő moszkvai GUM áruházban, ahol 200 000 ember 10 millió rubel értékben vásárol na­ponta. Kedves órákat töltöt­tek a kijevi vendéglátóipari trösztnél, amelynek igazgat&ja a búcsúzásnál ezt mondta, a mellét díszítő háborús fci- tüntetésekre mutatva: „Jó vol­na. ha nem kapnék több ilyen kitüntetést. Jó békében él­ni, egy szebb világot építeni. Be ha szükség lesz rá, ismét vadászgépre ülök. A fiainkért, meg a barátainkért.” Ez az igazgató 26 német re­pülőgépet lőtt le a második vi­lágháborúban ... (Jak-sok felejthetetlen em- lék, sok-sok igaz barát, és sok-sok hasznos tapaszta­lat: így foglalható össze en­nek a háromhetes útnak a mérlege. Azé az úté, amely hivatalos látogatásnak indult és baráti találkozás lett belőle. Nyíri Éva Éppen úgy, mint a nagyok tájfajtákról és a talajviszo­nyokról. Megérkezésünk pil­lanatában mán- láttuk, hogy a talajviszonyok eltérőek a Buda környékitől. Sík vidék, laza futóhomok, amelyet a lakosság évtizedes, kemény murakával gyümölcs- és sző­lőtelepítéssel kötött meg. S ma virágzó, jól jövedelmező termelési ággá fejlődött a gyü­mölcs is, a szőlő is. A rövid tájékoztató után felkerekedtünk, hogy a hely­színen szerezzünk további ta­pasztalatokat. Elsőnek meg­látogattuk a szatymazi szak­csoport elnökét, akit munká­ban találtunk. Szép, négy- holdas gyümölcsöse van. Köz­te két hold fiatal telepítésű őszibarackos, amely 2—3 év múlva termőre fordul. A lá­togatók elszéledtek, kiválasz­tottak egy-egy fát és vizsgál- gatták. Elkísért bennünket több helyi gyümölcstermelő gazda is, akik nagy hozzáér­téssel magyarázták, hogy és miként termelik a gyümölcsöt és mi az oka, hogy őszi­barack-termésük 90 százaléka alkalmas exportra. Hozzáértésüket azonban a lá­togatók is megmutatták. Ha­marosan élénk viták kereked­tek arról, ki hogyan metszi a fákat, ki mit lát hiányosnak vagy jónak. A szatymaziak ra­gaszkodtak a saját, jónak tar­tott módszereikhez, s hivat­koztak a sajátos talajviszo­nyokra, ami más művelést, más gyümölcsfa-nevelést igé­nyel. S ebben igazuk is volt. A diósdi termelők erősen kifo­gásolták, hogy az ősziba­rack-fákat magasra növesztik, nem merik bátran ritkítani a sűrű hajtásokat, ami azt eredményezi, hogy a termő­ágak hegyén jön a termés, míg a diósdi metszési módszer­rel a termőág egész hosszá­ban hoz gyümölcsöt. A helyszíni látogatás alkal­mával megtekintettünk több gyümölcsöst. így jutottunk el Fodor József termelőhöz is, akinek híre már megelőzte a látogatást. Ennek oka az volt, hogy saját elképzelése és gya­korlati tapasztalata alapján olyan kis kapálógépet szer­kesztett, amely méltán kel­tett érdeklődést. A kis gép áll egy 125 köbcentis Csonka­féle motorból, a járószerkezet hernyótalpas megoldású, s a kapák hasonlóan működnek, mint az ismert lóvontatású ekekapák. Bár a kapálógép kisüzemi jellegű, mégis gyár­tása és használata termelőszö­vetkezetekben és állatni gaz­daságokban is még hosszú ideig megkönnyítené és elő­LÁTOGATÁS SZATYMAZON KÉSZÜL A TÉGLA A kis kapálógép felcsigázta a látogatók érdek-1 lődését. Nem is nyugodtak ad- | dig, amíg ki nem próbálták. A 1 nagy gonddal és sok álmatlan | éjszaka után elkészült kisgép 1 égi’ hold szőlőt két óra alatt § bekapál s fogyasztása mind- | össze négy liter benzin. így | egy hold szőlő kapálása 501 forintba, viszont kézi erővel 1 kb. 250—300 forintba kerül. I A feltaláló egyébként a Iá-1 togatók elismerésének özönét | kapja, illetékes szerveknél | azonban meg nem értésre ta- 1 Iáit. Este a vendéglő éttermében | gyülekeztünk, ahol mér a sze-1 mélyes tapasztalatok alapján 1 folyt tovább a vita. Miközben f fogyasztottuk a jó szatymazi | pörköltet, előkerültek a diós-1 diák által hozott borosüve-1 gek. A jó hangulatban sok min-f denről szó esett; Sokan he-| lyeselték a párt és a kormány | agrárpolitikáját, amely elő-1 segíti a termelési biztonság | megszilárdulását, s hogy a | biztonságos termeléshez nyu-1 galom s főleg béke kell. Ha-1 zafelé jövet, most már sze-| mélyes tapasztalatokkal gaz-1 dagodva nyugodtabb és meg-§ fontoltabb beszélgetések foly- | tak. Érezni lehetett, a diósdi | őszibarack-termelő gazdák § tisztában vannak azzal, hogy 1 a maguk kis, 200—600 négy-| szögöles telkein bizonyos 1 mértékig csak felújíthatják a § sok helyen leromlott ősziba-| rackosokat. de komoly, kor- | szerű telepítésekről, amely | helyreállítaná a Buda környé- | ki őszibarack hagyományos | jó hírét, szó sem lehet. Ez a | tudat vezette őket arra is, | hogy gyümölcstermelési | Apuka újságot olvas, a mama halkan, hogy fel ne ébredjen a „gyerek”, egy kis szakszerű magyarázatot kér a nagyvilág dolgairól (Kristóf Lászlóné felv.) ■ntiiiiifiiiiiimiiimiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiitiiiiii!. Régi vágyuk volt a diósdi gyümölcstermelő szakcsoport tagjainak* hogy szétnézze­nek az ország más területén, ahol szintén gyümölcs- s fő­leg őszibarack-termeléssel foglalkoznak. E szándékukban az vezette őket. hogy új ta­pasztalatokat gyűjtve, még- inkább előrevigyék a Buda környéki őszibarack-kultúra felújulását, illetve korszerű telepítését. Az elhatározást tett követte. A látogatás szín­helyéül Csongrád megye Szatymaz községét választot­ták. Szatymaz gyümölcster­melő szakcsoportba tömörült gazdái őszibarack-termelés­ben híressé és méltó vetélytár- sakká váltak, ami kétségtele­nül izgalomban tartja a nagy múltú Buda környéki ősziba­rack-termelő gazdákat. Ez váltotta ki azt a gondolatot, hogy jó lesz tapasztalatcserét szervezni. Ma Siófokon sorsolják a lottói A júliusban sorrakerülő to­vábbi lottósorsolásokat vidé­ken rendezi a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Kétszer a Balatonra is elkerül a lottó­gömb. A 28. heti nyerőszámok húzását július 11-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Sió­fokon, a Szabadtéri színpadon tartják. A Balaton somogyi partján hétfő óta „hangos lottó-autó” járja az üdülőhelyeket. A ko­csiban szelvényeket árusíta­nak, s a lottó játékkal kap­csolatos kérdésekre adnak fel­világosítást. A lottó-autó na­ponta több ezer szelvényes for- galnfiat bonyolít le. hátha olyan módszerrel ter­melnek ott, amelynek felhasz­nálása elősegíti Diósd és kör­nyéke őszibarack-termelésé­nek fokozását is. Reggel hat órakor népes csoport gyülekezett az indulá­si helyen. A diósdiakhoz csatlakoztak biai, sóskúti gaz­dák is. összesen hatvanan, három teherautón vidáman in­dultunk a több mint ötórás útnak. A hosszú utazás után meg­érkeztünk Szatymazra. Mi­vel a látogatás előre meg volt beszélve, már vártak bennün­ket. A kölcsönös üdvözlések után egy helyi gyümölcster­melő szaktanár adott tájékoz­tatót Szatymaz általános hely­zetéről, a gyümölcstermelés történetéről, az őszibarack Egy milliomos földművesszövetkezet kitüntetett elnöke • Műit; a fényképről- is lát­ható, fiatal ember Csinos Sándor, az Inárcsi Földműves­szövetkezet igazgatóságának elnöke. Négy évvel ezelőtt, 24 éves korában választotta meg a tagság elnöknek, s nem .csalatkoztak benne. Inárcs j község földművesszövetkezete , a legkisebbek közé tartozik, s a kétezer főt számláló helység lakóinak többsége tagja a az országban, a megyében is csak egy,, az inárcsi. Ez pedig a szövetkezet választott veze­tőségének, tagjainak és dolgo­zóinak érdeme, no és termé­szetesen a munkát irányító Csinos Sándoré. A nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa Szocia­lista Munkáért Érdeméremmel tüntette ki Csinos Sándort. A kitüntetést a parlamentben Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke adta át Csinos elvtársnak. A magunk részéiül örömmel üdvözöljük Csinos Sándort kitüntetése alkalmá­ból, további sikerekben gaz­dag munkát kívánunk neki, s további jó eredményeket az Inárcsi Földművesszövetkezet­nek. segítené a gyümölcsösök szőlők művelését. Egyhamar nem lesz nyersanyaghiány a Százhalombattai Téglagyárban. Amíg ez a hegy el nem fogy, addig sok­sok jóminőségű téglát ad az építőiparnak szakcsoportot szerveztek, | ebből a tudatból fakadt az is, | hogy saját erőből 62 000 forin- | tot ruháztak be egy közös | gyümölcstároló megépítésébe, | amely kétségtelenül a közös- | ségi összefogás első lépése. | A szatymaziakkal kapcsola- | tos módszerbeli vita még nem | dőlt el. Ezért a diósdiak is | meghívták őket, látogassanak | ők is el Diósdra és személye-1 sen győződjenek meg mód-1 szereik helyességéről. Amikor | majd erre sor kerül, a vita| tovább folyik, amely egyre in-1 kább arra a meggyőződésre | juttatja a gyümölcstermelő | gazdákat is, hogy a kisüzemi | termelésnek korlátái vannak | és a korszerű naígyüzemi ter-| melés az, amely könnyebb | munkát, nagyobb termést és 1 ezen keresztül magasabb élet-1 színvonalat biztosít. Árva József = Sándor Marika a-napra rakja a nyers téglákat. Néhány meleg nap után az „újszülött” tégla az égetőkemencébe kerül „Meleg” munka. A kemencéből kikerült téglákat a rak­tárba viszik. Ezzel a tégla elérkezett útjának utolsó állo­mására, most már csak a szállítás van hátra (Gábor Viktor felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents