Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-06 / 158. szám
G "k/Ch'hw 1958. JÜLIUS 6. VASÁRNAP Hogyan csökkenthető Budapest túlnépesedése ? Mennek-e a dolgozók a vidékre költözött gyár után ? Intézkedések a megye zöldség- és gyümelcsellátásának biztosítására Nem lesz göngyöleghiány -/I leszerződött árut kötelesek átvenni a szőve tkezetek A gyár már nyolc esztendeje elhurcolkodott Budapestről. A régi műhelyek odakint a X. kerületben hirtelen szűkek lettek. Rengeteg megrendelést kapott külföldről is, már három műszakban dolgozott, mégsem győzte. Több munkás és több gép kellett volna, de nem volt már helye, nem terjeszkedhetett. Most elegánsvonalú, fehér köntösben ott áll a gödöllői zöld parkban a Ganz Árammérőgyár A vidéki gyár új munkásai vidékiek A régi 500—600 főnyi törzsgárda mellé már Gödöllőről és környékéről toborozták össze a munkáslétszám szükséges kiegészítését. Ez pedig nagy jótétemény volt, mert a mezőgazdaság munkaerőfeleslege — és ez a száraz szó embereket jelent! — így nyert munkaalkalmat közel a lakóhelyéhez. Persze, ha nem viszik ki a Ganz Árammérőt Gödöllőre, ez a sok ember akkor is az iparban keresett és talált volna elhelyezkedést, csakhogy akkor napi két és fél, három órát utazhatott volna, míg munkahelyére ér. ) Igaz viszont, hogy a gyár régi dolgozóinak — legalább is, akik még azok — minden áldott nap vonatra kell szállít iok és egy óra tíz percet oda-, ugyanannyit visszautazniuk, ezenfelül még meg kell tenniök a lakásuktól a HÉV- ig, meg aztán vissza az utat. Emiatt az évek során elmaradt a gyárból a régiek egy része. Pedig az árammérő dolgozói rendkívül ragaszkodnak munkahelyükhöz. Szeretik ezt a gyárat, a benne folyó munkát, meg egymást. Kitűnő a szellem, jó a kollektíva. Három színházjegy áráért ketten mennek színházba Lám, Bánhidi Jenőné bérelszámoló, pedig „csak” 12 éve, 1946 óta alkalmazottja, semmiért el nem hagyná a gyárat Szívesen utazik naponta négy órát. A XVIII. kerületben, Pestszentlőrincen, majdnem a Ferihegyi repülőtérnél lakik. Reggel háromnegyed ötkor kel és este háromnegyed hét előtt sohasem ér haza. Hetenként 22 forint 30 fillérjébe kerül a sokféle közlekedési eszköz, amivel a gyárat, visszafelé meg a lakását megközelíti. Bérelszámolói fizetéséből így havonta csaknem száz forint „különadót” fizet — Azelőtt hatforintos hetijeggyel utaztam a régi gyárba — mondja. — Mikor kiköltözködtünk ide, egy-két hónapig utiköltségmegtérítést kaptunk, azóta a magam zsebéből váltok jegyet. Mégsem lépnék ki a gyárból, de azért utána sem költözködnék. Lő- rincen születtem, ott nevelkedtem. Nem cserélném el a várost a vidékkel... Talán akadnak, akik elcsodálkoznak Bánhidi Jenőné lokálpatriotizmusán: a fővároshoz csatolt Pestszentlőrincről városként beszél! És nem cserélné fel a kies Gödöllővel? Csakhogy a lőrinci Bánhidi- portából nem, Gödöllőn pedig csaknem minden házból hiányoznak a közművek. Bánhi- diné szeret színházba járni, egy átszállóval eljut akármelyik pesti színházba. Ha Gödöllőn lakna, egy forint negyven fillérért nem érhetné el a színházat és utána nem mehetne haza. Egy-egy színházi estje még 7 forint 60 fillér utazási költséget emésztene fel. És mert végtére férje is látni akarná a darabot, ketten pontosan 18 forintot adhatnának ki, pontosan egy színházjegy árát, mintha kétten három jeggyel mennének Színházba. Többre becsüli a bérkaszárnyát Haubl Mártonná Budáról jár a gyárb'á.' Ez is négy óra napi utazgatást jelent. Feketehajú, fiatalos asszony, el sem hinné az ember, hogy már csaknem egy emberöltőn keresztül, 36 esztendeje dolgozik az árammérőgyárban. Nincs gyermeke, a férje sem keres rosszul, talán az asz- szony keresete nélkül is megélnének kettecskén. Csakhogy nagyon ragaszkodik a gyárhoz, ahol munkásélete nagy részét leélte. Szép, tiszta üzem, levegős műhelyek, a régi és az új munkatársak csupa jó barát — nem lehet olyan könnyen abbahagyni. Inkább utazik napi négy órát, de nem hagyja ott régi munkahelyét.-— Nem lenne jobb kiköltözni a gyár után? — Erre nekem már nem érdemes gondolni — feleli. — Két év múlva nyugdíjba megyek. Már megint egy nyugdíjhoz közeledő, aki nem vágyik a vidék békéje, csendje után, öregségére is a nagyváros kő- rengetegébe akar zárkózni. Inkább marad a XI. kerületben, a Ballagi Mór utcai négyemeletes bérkaszárnyában. Hiszen szereti azért a virágot, a madárcsicsergést, a szabad természetet, csakhogy a konyhájában vízvezeték és gáztűzhely van... íme, a gödöllői gyár két Budapesten lakó/ dolgozója így indokolja meg, miért nem költözködött a gyár után. S szerintünk többi társuk ugyanilyen okok miatt maradt a túlnépesedett főváros lakója, nem akar a kultúra forrásaitól, sem a civilizáció nyújtotta kényelmektől távol élni. Kérdés most már, vajon a gyár Budapestről kiköltözött dolgozói hogyan érzik magukat új lakóhelyükön? És a vidéki új dolgozók? Egyikük sem igyekszik már fővárosi lakos lenni? Ezekre a kérdésekre legközelebb keressük meg a választ. Szokoly Endre Július első napjaiban megtartotta második igazgatósági ülését a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központja. Az igazgatósági ülésen megvitatták — Gábor József ügyvezető elnök beszámolója alapján — az új felvásárlási rendszer tapasztalatait. Gábor elvtárs közölte, hogy sikeresen halad a szükséges zöldség-, gyümölcsáruféleségek előzetes szerződés útján való biztosítása. A megye földművesszö- j vetkezetei a tervezettnél hét vagonnal több téli almára, 18 vagon málna helyett csaknem 90 vagonra kötöttek eddig szerződést a termelőkkel. Az őszibarackra is egyre többen kötnek szerződést és mintegy 180 vagon szerződéses őszibarackra számítanak. Földieperből nem sikerült lekötni a tervezett mennyiséget, mivel az időjárás a budai részen csaknem tönkretette az epreseket. Beigazolódott, hogy az új szervezeti rendszer a felvásárlásban találkozott a földművesszövetkezetek többségének tetszésével. A miniszteri utasításban előírt önálló lebonyolítást csupán néhány, nem tájtermeléssel foglalkozó vidék földművesszövetkezete nem vállalja, pedig a felvásárláshoz minden szükségest biztosítanak számukra. A ceglédi, a tahi és a csomói, valamint a dömsödi és kiskunlacházi földművesszö- vetkezetek áruikat, a MÉK intézkedése alapján, helyszíni minősítés mellett közvetlenül a KÖZÉRT-nek és a BÉV-nek adják át. Az őszibarackra hasonló formájú megállapodást kötnek a budai járás és a budapesti földművesszövetkezetek részére, míg dinnyére a megye egész területére. A kötelező diszpozíció bevezetése óta a szövetkezetek bejelentett árumennyiségeit általában el tudta helyezni a MÉK. Üj módszerként a járási székhelyeken minőségi ellenőröket állítottak be. Ez a módszer megkönnyíti a szövetkezetek és a MÉK közti áruforgalmat. A Nagyvásártelepen még előfordulnak leminősítések a diszpozícióra történt szállításoknál, többségében azért, mert a szövetkezetek igyekeznek egy fokkal jobbra minősíteni az árut és gyakran nem a szabványnak megfelelő minőséget vásárolnak fel. A helyi értékesítést, a megye zöldség-, gyümölcsellátását különösen a váci járásban sikerült jelentősen megjavítani. Itt szakosították a kiskereskedelmi hálózatot, s a Vác és Környéke Népbolt Vállalat a korábban 59 zöldárudával fog- lálkozó üzletét 30-ra csökkentette. Így biztosítani lehet az áru gyorsabb és olcsóbb kiszállítását és a nagyobb áru- választékot. Hasonló szakosítási munkát végeznek jelenleg a szentendrei járásban, majd a ráckevei járásban. A Dunakanyar gyümölcsellátását az utóbbi időben teljes egészében sikerült biztosítani. Az elmúlt években sok problémát okozott a göngyöleghiány.- * Az idén az egész évi forgalom lebonyolításához megvan a szükséges göngyöleg. Jelenleg csaknem 1,5 millió db exportrekesz összeszerelését végzik és ezenkívül a HUNGAROFRUCT mintegy félmillió db exportrekeszt ad a szövetkezeteknek. A burgonya exportjához 70 000 piros zsákot kaptak a szövetkezetek; Júliustól októberig 150 000 db háncsládát biztosítottak a megye számára a karfiol és egyéb zöldáruk exportjához; Lényegében az export göngyölegekből hiány, fennakadás nem lesz. Sok szó esett arról is az igazgatósági ülésen, hogy kötelesek-e a földművesszövetkezetek minden felkínált árucikket átvenni. Mint már annyiszor, most is leszögezték, hogy a termelési és értékesítési szerződések alapján termelt árukat a földművesszövetkezetek kötelesek a szerződésben előírtak szerint átvenni. A szabadárukat a szövetkezetek a szükségletnek megfelelően vásárolják fel, azonban az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, tszcs-ket, termelői szakcsoportokat, társulásokat és szakszövetkezeteket, valamint saját tagszövetkezeteiket kötelesek előnyben részestíeni. A MÉK a jelenleg még kezelésében levő nostró- telepeket ez év végéig átadja a területileg illetékes földművesszövetkezeteknek. Az igazgatóság legközelebb augusztus közepén ül újra össze; (csá) Készülnek a gabonás, lisztes, rizses, hagymás zsákok az idei termés betakarításához Két gyárunk, a budapesti Kender- Jutagyár és a szegedi Juta- árugyár készíti a mezőgazdaság számára szükséges zsákokat. Az elmúlt évnegyedben több mint négymillió zsákot gyártottak. A szakemberek véleménye szerint elegendő gabonás, lisztes, rizses zsák és dohánycsomagoló borítólap áll a vásárlók rendelkezésére az idén is. Legnehezebb szőni a ritka hagymás zsákokat, amelyekből most kétszázezret gyártanak. A terményforgalmi vállalatok, a földművésszövetkezetek, a malmok. s a termelők igényeinek kielégítésén kívül a jutagyárak terven felüli munkát is vállaltak, kivitelre iß készítenek zsákszövete- két. Hiánytalanul ellátják az üzleteket és a gazdaságokat kévekötő zsineggel is. Több állami gazdaságunkban, nagyüzemben az idén próbálják ki az aratógépeknél a finomabb, vékonyabb kévekötő zsineget, amelyből most öt vagonnal fontak. Használata évente kétmillió forint megtakarítást jelent. Elegendő dohányfűző zsineget is gyárt majd a len-, kenderipar, amely vállalta, hogy a negyedév végéig tervezett, de a betakarításhoz szükséges árukat korábban szállítja. Í r “°G V.FEL Üßü^ BÉR, HA A CSÚCSRA ER LUJZIK4H, TE VIZET IG-ÉRTÉL DE HOL VAN ITT VÍZ 7 MONDD F/AN, MARADT ITTHON VALAMI GYERE, ITT MÉG VAN MEL Y BŐVEN ! helyhez masikoW Hl AZ ANYUKÁN, MOST NEM BÁNT A FÜST MONOT AM, HOGY NE LEGYÜNK OLYAN SOKAT 4 NAPON
