Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-26 / 175. szám
f(9? ME(. K^Cirlav 1958. JÜLIUS 26. SZOMBAT Károm új dohány „bölcsőjénél“ A Dohánykutató Intézet kápolnai kísérleti gazdaságában három dohányfajta vizsgázik az idén. Egyikük egy új vir- zsinia-dohány, amely a réginél gyorsabban fejlődő, mesterséges szárításra kiválóan alkalmas, ízes, zamatos nagy leveleket hozó növény. A két méter magasra is megnövő növény bőtermő, az idei rendkívüli időjárást jól bírta. Ellentétes tulajdonságú a másik új fajta, a keleti kertidohány, amely bolgár és hazai fajták keresztezése. A kísérleti gazdaság dolgozóinak kedvence a debrői dohány, amelyet évtizedek előtt termesztettek ezen a vidéken, de azóta nem. A különleges zamatú, a napon kiválóan szárítható kisle- velű dohány jelentős értéke, hogy minőségi szivarkák dohányának keverőanyagául szolgálhat, s külföldi dohánybehozatalt tesz feleslegessé. Sirnec, mint piilikutva Amióta a strucctoll kiment a divatból, földünk legnagyobb madarát komoly munkanélküliség fenyegette. A Fokföldön most újabb foglalkozást találtak a struccoknak. Az országban kevés a pulikutya és sok a nyáj. A pásztorok kísérletképpen néhány struccot idomítottak be a nyájak őrzésére. A kísérlet igen eredményesnek bizonyult és most tömegesen „szerződtetik” a struccokat erre az új foglalkozásra. FÉLFOGADÁS: EGÉSZ NAP ] Látogatás a Ceglédi Városi Tanács gyámügyi előadójánál — Úgy mondtam, hogy el se lehetne tévedni — mondja kísérőm, amint a lépcsőjárástól kissé kifulladva megérkezünk a 15-ös számú szobához. — Ahol a legtöbben várakoznak, ott van a gyámügy. Képzelheti, mi van itt délelőttönként! Elképzeltem, de a valóság fölülmúlta minden elképzelésemet. A közepes nagyságú hivatali szobában minden tenyérnyi hely foglalt, noha íróasztal csak kettő van benne, egyik a gyámügyi előadóé, a másik meg a lakásügyié. Nem tudni milyen elgondolásból, egy szobába tették ugyanis őket. Pedig túlzás nélkül elmondhatom, hogy ebben a szobában többen fordulnak meg naponta, mint más osztályokon egy hét alatt. Most is „telt ház” van. . Az egyik asztalnál kerekarcú, barna asszonyka: Pallós Imréné, a Ceglédi Városi Tanács gyámügyi előadója. Örökbefogadási ügyről tárgyal éppen. Az „ügyfél“ elhanyagolt külsejű, középkorú asszony. Illetve lány. illetve v.. négygyermekes anya. A „családi állapota” rovatban azonban ez áll: hajadon. A négy gyermek közül három állami gondozásban van, csupán a legkisebbet tartja magánál. Mert annak az apját nagyon szerette... A BUDAPEST NAGYCIRKUSZ az ország legnagyobb vándorcirkusza négy napig vendégszerepel Cegléden. Utolsó előadásukat vasárnap tartják. ELŐZETES JELENTES Sx mmmcmmmsm Augusztusban mutatják be filmszínházaink Priestley, a kiváló angol író színdarabjából készült Váratlan vendég című színes angol filmet «iniiiiiiiiuuiiiiiiiuiiiiiiiiHiiHmiimiiii' Egy nagy orosz festőművész esen felül is^ felbecsülhetetlen értékű. Orószország legkivár lóbb festőművészei, az orosz képzőművészet büszkeségei — Repin és Szurikov, Polenov és Szeröv — az ő művészetét tekintették mintaképüknek. Ivanov sorsa bővelkedik tragikus ellentétekben. Akinek megbecsülés és jómód járt volna, egész életében szükséget látott. Ez az ízig-vé- rig orosz ember csaknem egész életét külföldön töltötte, csak meghalni tért haza, tehetsége virágában. A hírnév és elismerés csak halála után jutott osztályrészévé. ■ Képei azon festmények közé. tartoznak, amelyek javítóiig és nemesítöleg hatnak az emberre. Alkotásai az örök szépséget és az igazságot hirdetik és a nézőt arra késztetik, hogy szenvedjen és örvendjen, fejet hajtson a természet örök szépsége előtt és gyönyörködjék e nagy művész pompázatos tehetségében. Ivanov Apolló, Ciprus és Jácint című festménye A külföldi turnéról nemrégen hazaérkezett négy Eleki Wagner Károly a szenegáli oroszlánokkal Sobot a zenélő disznóval. A világon egyedülálló nyugat- * német attrakció v (Foto: Gábor Viktor) ............I................. I Átaludta. | Pedig nem valami álomszu- | szék ember Ugodi István. Na- ! gyón is fürge a fantáziája, | mégis ... | Mintha nem is lett volna | földosztás, mintha még ma is | summások, cselédek, f illéres | napszámosok görnyednének | a dánszentmiklósi egykori | földbirtokos 473 holdján. Eny- ! nyi föld hasznát élvezte vala- | mikor az Ugodi-család. | Csakhogy az országformáló | esztendőkben jogosabb tulaj- | donosokra talált a birtok. Ki- | osztották a parasztoknak. Ki- | osztották, csak a harminc | hold (!) erdőt kapta meg egy | tagban Dánszentmiklós közli ség. | Nehéz lenne ma már kibo- ! gozni, hogyan hozott olyan ha- | tározatot a Pest megyei Föld- | hivatal 1947. december 2-án, | hogy tíz hold erdőt vissza kell | adni Ugodiéknak, de való; | ilyen határozat született. Már | akkor érezték az illetékesek, | hogy valami sántít a határo- | zat körül és mind a mai na- ! pig nem írták át a telekkönyv- | ben az erdőt Ugodi István ne- 5 vére. Ugodi úr átaludt egy évtizedet Sőt! Néhány év múlva — 1955- ben — a helybeli Micsurin Termelőszövetkezet vette át használatra. Ilyen előzmények, tények után kerülgette nap mint nap az erdőt — az állam, a termelőszövetkezet erdejét — Ugodi István. Sehogyan sem tudott belenyugodni, hogy most már nem parancsolhat a favágóknak, nem az övé az erdő, nem szólítják nagyságosnak, Ugodi úrnak, megsüvegelve, alázatosan. Az álomkófbs ember bárgyú egyhangúságával emlegette, ahol csak meghallgatták, hogy az az erdő még ma is az övé, neki termi a fát. S hogy törvényes alapot, látszatot szerezzen a fakitermeléshez, öt-öt szálfára kért engedélyt a tanácstól. Azt hazudta alakoskodva, hogy a megmaradt földje környékén levő fákat akarja megritkítani. Az engedélyt 1956 novemberében meg is kapta. Mint valami véres kardot hordozta körül a fakitermelési engedélyt, hogy favágókat, s a kitermelt fának vevőt keressen. Mert ugyan csak nem képzelik, hogy a félezer holdas volt földbirtokos maga ragad fejszét, fűrészt! Ugodi János és Dilingénos József elhitte, hogy a volt földbirtokos visszakapta erdejét. Annyira elhitte, hogy másnap már be is álltak a tízholdns erdőbe — a Micsurin Termelőszövetkezet erdejébe — és vágták a fát. Mintegy húsz mázsát termeltek^ ki és 1350 forintot fizettek erte az egykori földbirtokosnak. A siker annyira fellelkesítette Ugodit, hogy tovább szervezkedett. Favágókat toborzott, ígért jó napszámot, fát és egyebeket, ha eljönnek az „erdejébe” és kitermelik mind a tíz holdat. Mert nem kevesebbet akart ő, mint a tíz hold erdő kipusztítását. Húsz ember vállalkozott a munkára. Fejszével, fűrésszel már be is álltak sorba, hogy megkezdjék az irtást. A helyi hatóság, a rendőrség csak többszöri beavatkozással \ud- ta megakadályozni Ugodi elvetemült tervét. A kár nem nagy, de megtérül ez is. A bíróság ítéletében egy év és kéthónapi börtönre ítélte Ugodit és kötelezte, hogy 1350 forintot fizessen a Micsurin Termelőszövetkezetnek. Ezenkívül egy év és hat hónapra kitiltotta a faluból. Ezzel le is zárhatnánk egy volt földbirtokos évtizedei álmának méltó befejezését, ha... ha nem lennének Dán- szentmiklóson is, másutt -is olyan emberek, akik még mindig szívesen dörgölőznek az Ugodi-f élékhez. Szájtátva hallgatják, mint pocskondiázza azt az államot, amelyik azért neki is juttat kenyeret, ha megdolgozik érte. Mint álmodozik régi birtoka visszaszerzésén, még akkor is, ha azt volt cselédei alól kell kihúznia. Nem veszik észre, hogy a fakitermelés csak ürügy volt a dologtalan pénzszerzésre, s arra, hogy árthasson a községnek, a közös gazdaságnak, az államnak. Gáldonyi Béla Most azért van itt, mert a legidősebbet örökbe akarják fogadni. De ő nem adja. Nem bizony, csak ha erőszakkal veszik el tőle. Másképp szó sem lehet róla. Igaz, hogy nagyon ritkán látja. Az is igaz, hogy nemigen törődik vele. Otthonban van, az állam gondoskodik róla. Hogy a gyereknek sokkal jobb lenne? Akkor se! Minél hangosabban beszel, Pallósné annál csendesebb. Türelmesen kezdi el újra és újra magyarázni, milyen sokat jelentene a gyereknek, ha — először életében — igazi családi fészekre, szeretetre találna. Az asszony elcsendesül. Talán rádöbben, hogy nincs igaza. Miért is ne adná? Kérik, szeretik, biztosan jobb lesz neki. Mi várna így rá? Az otthonban 14 éves kora után nem maradhat. Az ő segédmunkási fizetéséből négy gyermek eltartására nem nagyon futja. Az apja meg... ki tudja, hol van az már? Beleegyezik. Pallósné boldog; sikerült. Valószínű, hogy úgyis elvették volna, már csak erkölcsi okokból is, de jobb így, - • • B. I. alkalmazott a következő. A gyermekei lettek panaszt ellene, azért kellett behívatni. B, I. özvegyember, mostanában halt meg a felesége, öt kislánya maradt; a legidősebb 16 éves. Az apa már évek óta beteges. Felesége haláia, a család ellátásának nyakába szakadt gondjai még jobban aláásták egészségét, amúgyis gyenge idegzetét. Azt mondja, ezért iszik. Igaz, hogy nem mindennap, de iszik. Egy-másfél litert. Ennyi elég ahhoz, hogy utána ne tudja, mit csinál. így került sor arra a megrázó, esetre, amely'míátt két legidősebb lánya Pestre menekült, a kisebbek pedig a tanácshoz fordultak segítségért. Az történt, hogy a 15 éves kislány egy napon sétálni ment. Persze, fiúval. Este jött haza. s az apja — részegen — meggya-. nusította. Persze, a fiúval.. . K' kislány tiltakozott; az apa ki^ jelentette, hogy nem hisz neki, s most rögtön meg fogja vizsgálni. Mint a nőgyógyászok ... Míg Pallósné megfelelő szavak után kutat, az apa mentegetőzik. Ő nem úgy gondolta, ö nem olyan ember. Nézzék meg, még gyümölcsöt is főzött be a gyerekeknek ... Ő szereti a gyermekeit... Szemmelláthatóain azok is őt. Elvégre egyetlen támaszuk. De félnek is tőle. Mi lesz, ha egyszer rájuk is sor kerül? Pallósné gyermekotthont ajánl. A gyerekek könyörögnek: oda-, ne, úgy szeretnének együtt maradni. Legalább ők hárman, ha már a két idősebb Pestre került. Meg aztán ... az apjukát is szeretnék gyakrabban látni. Talán a rokonokhoz? Igén, az lesz a legjobb. így gyakran láthatják egymást. Az apa pedig erwberelje meg magát. Ne igyék, hiszen az sosem vezet jóra. Az ember hálás: mégis láthatja majd a gyermekeit. Nem, nem csinál többet ilyet. Biztosan megjavul... Riadtan röpködő, zavaros tekintetű, kopottruhás asszony jön be. Karjai meg-megrán- dulnak, mint a vitustáncosé. Első pillanatban 52 évesnek nézem. Közelebbről hatvannak. A beszélgetés során kiderül, hogy 43. Pedig T. Gyuláné egészséges, erős fiatal lány volt. Huszonötéves korában ment férjhez. Bár sose ment volna! Akkor most nem lenne gyógyíthatatlan idegbeteg, roncs. Mert az: a férje tette azzá. Már a vasúttól is iszákosság, s az ebből kifolyólag keletkezett 3000 forintos hiánya miatt bocsátották el. Pedig nagyszerű szakmunkás, vérbeli In katos. De minden fillérét elissza. Rongyos, kopott ő is, meg a család is. Hogy mennyit iszik el? Az asszony nem tudja. Sose tudta, mennyi a fizetése és mennyi prémiumot kap. 200—400 forintot ad haza, két hétre. Éljenez belőle! Hatan, mert négy gyermek van. Közülük csak a 15 éves kislánv keres. Napi 4 órai munkává) havi 280 forintot. De T. Gyula nemcsak iszik’ verekszik is. Ha berúg, fél éjszaka nincs nyugalom tőle. Ocsmány szavakat ordítozik es üti, veri ezt az idegbeteg, tehetetlen asszonyt. Egyszer már behívatták a tanácsra. Akkor fogadkozott, hogy megváltozik Azt ígérte, a tanácselnöknek, hogy nem lesz szükség az elvonó kúrára, megjavul. Rosszabb lett. Az asszon" három' forintért' hullott almái vett az éhes gyermekeknek. Fél éjszaka ütötte, rúgdalta érte. Hogy pazarol, költekezik. Szórja az ő pénzét. Nézem ezt a két asszonyt. Pailósnét — amint telefonálás közben fáradtan dörzsölgett lüktető halántékát, de azér! kér, követel, javasol és utasít T. Gyuláné érdekében —, meg azt a másikat. Különösen ? szemét: azoknak van ilyen szemük, akik már elsírták minden könnyüket. Nem is olyan régen még fia tál volt és egészséges. Mos) beteg, roncs. És T. Gyula? A legkevesebb — amit megérdemel —, hogy akarata ellenére is elvitessék elvonókúrára. De én letiltatnám a fizetéséj is hogy csak a felesége vehesse fel. Lehet, hogy nincs rá paragrafus, mégis megtennem i Hogy vehessen belőle az asz- szony gyógyszert, ruhát magának. meg almát a négy gyermekének. Nyíri Éva a lekszandr Ivanov a XIX. zi század második felének legnagyobb orosz festőművésze. Az orosz képzőművészet terén szerzett érdemei ugyanolyan nagyok, mint Lomono- szové az orosz tudományban, Glinkáé a zenében és Puskiné az irodalomban. 1806 júliusában született Pétervárott. Apja festőakadémiai tanár Eleinte otthon rajzolgatott apja irányításával, de 11 éves korában beíratták a Képző- művészeti Akadémiára. A fiúnak már első munkái is meglepően tökéletesek voltak. 1830-ban külföldi tanulmányútra küldték. Bécs és Drezda képzőművészeti kincsei minden figyelmét lekötötték. Alekszandr Ivanovot elsősorban . mint ä Krisztus megjelenik a -népnek című kép festőjét ismerik, amelyhez több mint 300 tanulmányt készített, s amelyek egytől- egyig tökéletes festmények. Művészi hagyatéka azonban
