Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-03 / 155. szám

1958. JtTLIUS 3. CSÜTÖRTÖK

"%Cfrían

^inimniiNmiminnmimtHmmn'

| A Budapesten várható j — telefonon I

| A posta július 1-től —I | kísérletképpen — a 18—18 1 | —20 hívószámon magneto- § |fon berendezéssel közli a | | Meteorológiai Intézet Bu- § % dopest területére, valamint 1 |a fővárosi Duna-szakaszra § lés a budai hegyvidékre vo-| 1 natkozó időjárás előrejelzés \ § sét.

| A Meteorológiai Intézet | I naponként 4 órás időközök- | I ben adja meg a posta ré- | 1 szere a Budapesten várható | | időjárás minden lényeges | I mozzanatát (szélviszonyok, \ I napsütés, felhőzet, köd, eső, | | havazás, zivatarok, a hő-§ | mérséklet várható alakulása I I stb.). 1

1 Az új szolgálat feltehe- § | tőén népszerű lesz a kirán- § | dűlők, a strandolok, a spor- 1 1 tolók, a szabadtéri rendez- | | vényeket látogatók köré-1 I ben. 1

IriKniniinmimintimtimHiniHUiiiiiiiimimmiiminimm.'.

Mütrágyaszóró

kapálógép

A Tolna megyei Kanacsi Állami Gazdaságban műtrágyaszóróval kombinált kapálógépet szerkesztettek. Az új géppel eddig már 500 hold kuko- . ricát, továbbá 10 hold siló- kukoricát kapáltak meg és műtrágyáztak. A jól bevált újítás révén — két gépi kapálást számítva — holdanként 32 forintot tudtak megtakarítani.

A lopás — a társadalom érdekeit veszélyeztető vétségek közé tartozik, így tudtuk, s így tudták Budajenő lakói is. De talán egyetlen egyszer sem érezték ennek a visszataszító bűnnek a súlyát annyira a saját bőrükön, mint éppen ezekben a napokban.

Nem kevesebb, mint négy olyan termelőszövetkezeti elnök „működött” már községükben, aki börtönviselt, s valamennyiük a társadalmi tulajdon hűtlen kezeléséért, magyarán szólva lopásért kapta büntetését. Csak egy példa: volt olyan nyár, amikor aratásidőben a kombájntól behordott szemből csupán minden második szekérrel került a raktárba, a többi az akkori elnök és barátai házához vándorolt. Más esetben , az egyik brigádvezető (neveket most már utólag kár emlegetni) a szerződésesen termelt kaprot úgy szállította be a fővárosi átadóhelyre, hogy künn, a termelőszövetkezetben le sem mérték, s nem, is tudták ellenőrizni, mennyit vitt el. Volt olyan időszak, amikor egy esztendő alatt négy vezető-ember meggazdagodott.

Nagyjából ezeket a válaszokat gyűjtöttem össze (azért nagyjából, mert sok apróbb disznóságot fel sem jegyeztem), amikor azt kérdeztem a

falusiaktól, mi hát tulajdonképpen

az a régi rossz,

amit olyan „nehéz elfelejteni”. S most azok a becsületes dolgozó parasztok, akik már rég foglalkoznak a szövetkezés gondolatával, szinte gyerekes riadalommal kérdezgetik egymástól, vajon ott lesznek-e az alakuló gyűlésen azok, akik ezt a „régi rosszat” előidézték, kénytelenek lesznek-e megtűrni maguk között a henyéket, iszákosokat, tolvajokat és az összeférhetetle- neket. S valamennyiük arcán nagy megkönnyebbülés látszik, amikor Schmidt elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője közli, hogy nem is engedélyeznék a szövetkezet megalakulását, ha ezek is a tagok sorában lennének. .

Különösen hangzik talán, de szinte ez az egyedüli oka, hogy az új termelőszövetkezet, amely már hetekkel ezelőtt megalakulhatott volna, még mindig a szervezés időszakánál tart. Jó egy hétbe telik még, mire a jelenlegi 15— 16 jelentkező egymás között eldönti, kik azok, akiket semmiképpen sem engednek maguk közé. Budajenőn nem fordulhat elő még egyszer, hogy — Balázs K. Imre szavaival élve — „aki dolgozik, rongyosan marad, aki a napot lopja, vagy, a szövetkezet vagyonát, az pedig megtolla- sodik”. Mert vele együtt a többi becsületes dolgozó paraszt is azt vallja, hogy inkább tájára se mennek a szövetkezetnek, ha ilyenekkel kell együtt dolgozniok.

Egyébként a szövetkezetnek

kitűnő adottságai vannak

ahhoz, hogy jól működhessen, s ennek megfelelően már a tervezgetés időszakában is igen derűlátóak a leendő tagok. Először is határozott ígéretet kaptak rá, hogy azok a gazdasági épületek, istállók,

magtárak, amelyeket pillanatnyilag az állami gazdaság használ, őszre visszakerülnek a szövetkezeti tagok birtokába. Százötven hold állami tartalékföldet kapnak, egyebek között 18 hold szőlőt és hét hojd ríbizlit. Mivel szarvas- marhahízlalásra szándékoznak berendezkedni, valószínű, hogy a 3004-es rendelet értelmében az állam hozzásegíti majd őket a szükséges állatok beszerzéséhez. Tervezik továbbá, hogy évről évre bizonyos mennyiségű szőlőt és gyümölcsöst telepítenek, s a tejtermelést olyan magas fokra emelik, hogy legalább 500—600 forint havi munkaegységelőleget tudjanak juttatni a tagságnak tejből, gyümölcsből, miegyébből. Nagy a valószínűsége, hogy ez esetben a falu fiatalsága se jár majd be szinte egytől-egyig a fővárosba dolgozni. Mert jelenleg — szinte hihetetlen — a 900 lakosú kisközségből nem kevesebben, mint 160-an járnak be naponta a fővárosba. Ez hajnali kelést, körülbelül 300 forint havi készkiadást, az utazással járó eltörődést, fáradtságot jelent a bejáróknak. A felnőttek, a szülők tehát ezekre a fiatalokra is gondolnak, amikor nagy körültekintéssel s igen előrelátóan szervezik a termelőszövetkezetet.

Arról számolhatunk be tehát olvasóinknak, hogy a ceglédi járás után

nagy a mozgolódás

a budai járásban is. Biárt már megalakult az új termelőszövetkezet, napok kérdése csupán, hogy Budajenőn is megtartsák az alakuló ülést, de Tök község legelőrelátóbb gazdái is hamarosan új szövetkezetei hoznak létre. Ez pedig annak bizonysága, hogy ahol egyszer a dolgozó parasztok megízlelték a közösség erejét, belekóstoltak a nyugodalmas munkát, s biztos jövedelmet jelentő társasgazdálkodásba, utóbb vagy előbb, de mindenképp visszatérnek erre az útra.

Holka Vilmos

A magas vízállás előreláthatólag nem okoz nagyobb zavarokat a hajózásban

A hajózást előreláthatólag nem zavarja majd az árhullám. legfeljebb a budapest— esztergomi vonalon egy-lkét hajóállomáson — így Pünkösdfürdő, Lupa-sziget, Római-fürdő állomásokon — nem állnak meg a hajók egy-két napiig. Lehetséges az is, hogy a magas vízszint következtében a nagyobb hajók, így a Petőfi, Kossuth és a Táncsics hajó nem fér el majd a Kossuth-hid alatJt.

Játszik a kislány

(Kovács Ernő felv.)

A nagy esőzések következtében — mint ismeretes — számolni kell a Duna víz- szintjének emelkedésével, s lehetséges, hogy egy-két napon belül eléri, sőt elönti Budapesten az alsó rakpartot. A magas vízállás mindiig gondokat okoz a hajózásnak. A MAHART ebben az esetben is megtette a szükséges intézkedéseket.

Óvatosságból kiüríti az alsó rakpart raktárait, s ez a munka csütörtökre be is fejeződik.

EGY ÉV TÜKRÉBEN

E

gy éve annak, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány 1957. második negyedévében bevezette az anyagi ösztönzés új formáját, a nyereségrészesedési rendszert. Sokan kétkedéssel fogadták ezt az intézkedést, sok jószándékú, becsületes ember sem hitt benne. A proletárdiktatúra ellenségei egyenesen azt hangoztatták, hogy a nyereségrészesedés csak ígéret marad. Sem a kishitűeknek, sem az ellenségnek nem volt igaza, mert kormányunk valóra váltotta adott szavát.

Mint ahogy a tenger egy cseppjében megtaláljuk a tenger vizének összes vegyele- meit, úgy egy vállalat életéből kiindulva is meg lehet ismerni a nyereségrészesedési rendszer egyéves tapasztalatait.

Gyárunkban, a Diósdi Csapágygyárban 21 nap nyereségrészesedést fizettünk, az évi átlagkeresetek arányában. A csapágygyár jelenleg nem rentábilis vállalat, tehát a csapágyak előállítására felhasznált eleven és holt munka több, mint a termék állami eladási ára, más szóval a vállalat bevételei nem haladják meg a kiadásokat. Az üzem rajta kívülálló okok miatt veszteséges, éppen ezért a többletköltséget állami dotációval biztosítják részünkre. Eredményeinket a tervezett önköltségi szinthez mérik.

Az 1957-es gazdasági évben önköltségünket az 1956-os bázishoz viszonyítva 17 százalékkal csökkentettük és így eredményeink alapján 21 nap nyereségrészesedést értünk el. Annak ellenére, hogy az 1956- os évi gazdálkodás nem volt lazább, gazdasági mutatóink mégis olyan eredményeket igazoltak, amelyek szerint háromheti nyereségrészesedés kifizetésén kívül a Miniszter- tanács és a SZOT vörös zászlóval tüntetett ki bennünket.

A nyereségrészesedési rend- ■/* szer gazdasági eredményei az önköltségcsökkentésben jutottak kifejezésre. Az önköltség sokirányú elemzése folyamán dolgozóink olyan hiányosságokat hoztak felszínre, amelyekre korábban nem terjedt ki a figyelem. Ahogy dolgozóink tudatában fokozatosan érlelődött a nyereségből való részesedés reális lehetősége, úgy javult termelési költségünk hányada.

A nyereségrészesedés politikai, erkölcsi hatása abban jutott kifejezésre, hogy különösen az 1957. harmadik negyedév végén és a negyedik negyedévben nem volt olyan termelési értekezlet, ahol egy sor javaslat a takarékossággal, a gazdaságosabb termeléssel

kapcsolatban el ne hangzott volna. Dolgozóink a gazda szemével kezdték vizsgálni a termelést és olyan kérdésekről beszéltek, amelyek iránt korábban közömbösek voltak;

A nyereségrészesedés a munkafegyelem megszilárdítása te-; rén olyan segítséget adott a vállalatvezetésnek és a társadalmi szerveknek, amellyel azelőtt nem rendelkeztek. Valamely dolgozó által elkövetett gazdasági kár súlya ma már azzal a bűntudattal is párosul, hogy nemcsak a népgazdaságot, hanem valamennyi dolgozótársát és önmagát is megkárosítja az illető.

D

e az eredmények, illetve pozitív vonások mellett találkozunk a nyereségrészesedéssel kapcsolatos hiányosságokkal, hibákkal is. Elsősorban az agitációs munkában elkövetett hibákról kell beszélnünk. Valamennyien emlékszünk még arra — mert hisz ez nemcsak a mi üzemünkben fordult elő —, hogy a nyereségrészesedést egyesek fizetéskiegészítésnek képzelték és nem a vállalat gazdasági eredményeitől függő külön juttatásnak, illetve jutalomnak. Felelőtlen ígérgetések következtében komoly veszély fenyegette a nyereségrészesedés hitelességét.

Meg kell említeni, hogy egyes üzemek a tervszerűséget figyelmen kívül hagyva, súlyosan megsértették a népgazdaság érdekeit, olyan termékeket gyártottak, amelyekre a népgazdaságnak nem volt szüksége, de ennek gyártása termelési eredményeiket kedvezően befolyásolta. Éppen ezért váltak szükségessé olyan határozatok, amelyek egyes területeken változtatásokat rendeltek el.

Az 1958-as nyereségrészesedés esetében az ilyen változtatásokra az értékelések folyamán már nem lesz szükség* mert az új terv- és prémium- rendszer megalapozta a reális* igazságos tervezést. Ezzel megalapozta a nyereségrészesedés értékelhetőségét is.

Ha az előző év bázisához viszonyítjuk jelenlegi helyzetünket, akkor olyan jelenségekre kell felfigyelnünk — különösen a munkafegyelem mutatóit illetően —, amelyek szöveg nélkül is magyarázatot adnak arról, hogy ma már a dolgozók gyakorlati cselekedeteiben benne él a gondolat: a nyereségrészesedés nem írott malaszt, hanem reális valóság. A fegyelmi mutatók számszerűen — az 1957. negyedik negyedévét véve alapul — 1958. első negyedévében a következőképpen alakultak: Igazolatlan hiányzás: 1957. negyedik negyedévében 39 fő*

Este kilenc felé ^r az Idő. Bajcsy-Zsilinszky utcában Szabó Mihály egyénileg dolgozó paraszt házában gyülekeznek a szomszédok. Két tanácskörzet lakosságát várjuk ide, az összevont tanácstagi beszámolóra.

A férfiak már összejöttek, csöndesen beszélgetve várják az előadás kezdetét, no meg' azt a néhány asszonyt, akiről tudják, hogy részt szokott venni a község ügyeit tárgyaló eseményeken. Rájuk várakozik Menczel László elvtárs, községi párttitkár is, a gyűlés előadója.

Molypille röppen át a vert- földű tágas szobán s erről az egyik gazdának eszébe jut a burgonyabogár. Egy pillanat alatt központi téma lesz belőle. Menczel elvtárs — mert hogy vita alakult ki a rovar természetrajzáról — nagy hozzáértéssel, egy jól képzett mezőgazdásznak is becsületére váló alapossággal beszél a kártevőről, az ellene való védekezés módozatairól. Szavait vagy figyelemmel és helyesléssel hallgatják a többiek.

Újabb érdeklődők érkeznek. Megkezdődik a kis gyűlés. Gazdatársaknak szólitja a hallgatóságát, amikor Menczel elvtárs előadásába belekezd. Lehet, hogy helyi szokás ez a titulus, én azonban úgy érzem, jogos lenne ez akkor is, ha

Kisgyulés Tatárszenfgyörgyön

Tatárszentgyörgyön nem ez a megszólítás volna honos. Jogos lenne, mert a községi párttit- kár gazdaként érti a földművelés csínját-bínját, érti és érzi a gazdák gondjait, örömeit is.

Menczel elvtárs eiött egy tv papiros, tintával írt kimutatás fekszik. Adatgyűjtemény és nem leirt beszéd vagy beszédvázlat. Arra neki nincs is szüksége. Kezébe sem veszi, csak időnként bele-belepillant. érzésem szerint csupán azért, nehogy kifelejtsen valamit. Mert amit mond, az nagyon fontos. Tatárszentgyörgy négyesztendős fejlődésének eseményeit vázolja fel. A község gyarapodásának egy-egy állomását. Eseményt kell írnom, mert az ismertetett beruházások nem statisztika adalékok vagy számszaki tételek egy né- hányezer lakosú község könyvelésében. Persze az új meg új létesítmények hosszú sora, a számokban kifejezhető forint összegek önmagukban is érdekesek. A mai „beszélgetés" amelynek most csak bevezetőjét hallgatom, ennél sokkal érdekesebb. A falu története a hatalomra jutott nép nagy lélegzetvételének történelmi bizonyítéka. Mondom, a számok is érdekesek, de sokkal inkább az, ahogyan a párttitkár a község dolgairól beszél, s ahogyan az emberek arcán visszatükröződik a „honfoglalók", az általános értelemben vett „gazdák" öntudata.

A „20-as“ csatornákra épített kilenc híd, új kutak létesítése, útépítések és az iskola fejlesztésére fordított tetemes összegek, erdőtelepítések és a lakosság hasznát szolgáló új létesítmények szebbé, kényelmesebbé tették a község dolgozóinak életét. Es most mégsem erre gondolok, elsősorban. Arra inkább, hogy a kisgyulés hangulatában ismét megláttam, amiről mindennapi gondjaink közben megfeledkezünk Hatalmas erők munkálkodnak új világunkban azért, hogy a szó teljes értelmében szabad, s elégedett legyen az ember, a teremtő nép. Államunk vezetőinek gondjaiban immár több mint egy évtizede ott él Tatárszentgyörgy dolgos népe is, a község lakossága pedig szorgalmával, munkaeredményeivel gazdagítja a nagy közösség s azon belül saját jólétét...

Jólesően figyelem a gyülés hallgatóságát, az előadó nagyon emberi, ugyanakkor magabiztos• érveléseit. Bármily nagy is az eredmény, bármily nagy erőfeszítést kívánnak is a község dolgozóira váró további feladatok, itt sem megy zökkenők nélkül az élet. Vannak bajok, nehézségek, sérelmek. Az emberek itt is ezeket látják meg előbb, ezek cseppentenek gyakran ürmöt az örömbe.

Szó esik többek között arról is, hogy a községfejlesztési hozzájárulást egyes gazdák késedelmesen fizetik, mint például 1956-ban is megtörtént, hogy a falu sok ezer forinttal hátralékban maradt.

Amikor hozzászólásra kerül sor, hárman is beszélnek egyszerre, ami} azt bizonyítja, hogy a részvevők valamennyijének szívügye községük fejlesztése. Először csak panaszok hangzanak. Ráf Jani bácsi földjét súlyos jégkár érte.

— Miből fizessem a községfejlesztési adót? — kérdezi.

— A csőszök nem tartják rendben az utakat, nem szórják be a kátyúkat, pedig azelőtt ez is dolguk volt! — panaszolja egy idős nénike.

—• A csősz még nem is tudja, hol van az én földem... Igaz,

nem is jön a bérért, én megl nem kínálom — így Bábel Fe- \ renc.

A panaszokkal hamar vé-§ geznek. Az újabb hozzászólók § már a tervezett fejlesztéssel | foglalkoznak, kritikusan, ki-1 csit elégedetlenkedve még, de | valamennyien igenlik közsé-| gük gyarapítását. Egy közép-1 korú gazda tiltakozik, úgy lát-% szik magára vette Menczel elv-1 társ elmarasztaló szavait az 1 56-os tartozás miatt.

Az előadó ceruzája sebesen\ jegyez. Nem kerüli el figyelmét | egyetlen megjegyzés sem. 1 Amikor aztán válaszol, a kedé- 1 lyek megnyugodnak s lassan % teljes egyetértés alakul ki a | részvevők között. Tisztázódik § a csősz-probléma, valamint az, | hogy a jelenlevőknek nincs i hátraléka 1956-ról. A hangos- § híradó elleni panaszra biztató 1 választ kapnak a gazdák, s \ Ráf Jani bácsi is megnyugszik, 1 mert megtudja, hogy adóját a 1 károsodás arányában fogják \ csökkenteni.

Külön zárszó nem hangzik | el, de mintha összebeszéltek I volna,, valamennyien felkelnek | a székekről, lócákról.

’—Jó éjszakát — köszönnek | el egymásután. Holnap aratni 1 kell!

tandrás) |

1958 első negyedévében 18. Késés miatt: 1957 negyedik negyedévében 1570 óra, 1958 első negyedévében 1282 óra. Munkaerő-csere: 1957. negyedik

negyedévében 49 fő, 1958 első negyedévében 30 fő.

A számokból kitűnik, hogy az igazolatlan hiányzás 39 főről 18 főre, a késés miatti hiányzás 1570 óráról 1282 órára, a dolgozók cserélődése 49 főről 30-ra csökkent. Ha figyelembe vesszük, hogy állományi létszámunk tavaly óta emelkedett, akkor a fent említett adatok még szebb eredményeket mutatnak. Ez a javulás elsősorban a nyereségrészesedéssel függ össze.

A

z ez évi’ nyereségrészesedéshez nagy segítséget adott a takarékossággal kapcsolatos pártfelhívás, illetve kormányhatározat, amelyek nyomán gazdaságosabban, takarékosabban gazdálkodhatunk.

Vállalatunk kollektívája célul tűzte ki, hogy az 1958-as gazdasági év után ugyancsak háromheti, illetve annál magasabb nyereségrészesedést akar elérni. Ehhez az idei első öt hónap eredményei alapján minden lehetőség megvan.

Nagy Tibor

üb-elnök

Egy újjászülető termelőszövetkezet bölcsőjénél