Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
1958. JÜLIUS 20. VASÁRNAP \fCit'lai) 5 KULTURÁLIS VILÁGHÍRADÓ ILDEBRANDO PIZZETTI operát irt T. S. Eliot „Gyilkosság a dómban” című drámájából. Az új dalművet a milánói Scala mutatta be szép sikerrel. Ez Pizzetti tizenkettedik operája. „ESTI VILLÁMFÉNY” a címe Valentin Béniik szlovák műfordító antológiájának, amelyben Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, József Attila és Illyés Gyula több mint kétszáz versét ültette át konzseniális művészettel. A közel ötszáz oldalas kötet a huszadik század magyar költőinek talán legsikerültebb tolmácsolása. JUJERO UESZUGI neves japán történész nemrégen előadást tartott a prágai Károly Egyetemen hazája újkori történelméről és a távol-keleti munkásmozgalomról. GUDRUN JACOBSSON személyében tizenegy éves gyermekköltőt fedeztek fel Svédországban. „A kedves kis szó” című első kötetének üdehangú, tehetséges strófái megérdemelt sikert arattak. A PÁRIZSI RÁDIÓ többször közvetítette a magyar származású Christine Arnóthy „Tizen. ötéves vagyok és nem akarok meghalni" című ostromnaplójának rádióváltozatát Henry Soubeyran átdolgozásában. Arnóthy könyve 1954-ben megnyerte a Vérité-díjat. LONDON SZÍNHÁZI évadjának legnagyobb sikere Aristophanes „Lysistratá’‘-ja Dudley Fitts új átdolgozásában. A Royal Court Theatre lendületes előadását Minos Volanakis, a darab athéni rendezője állította be. A címszereplő Joan Greenwood kiváló alakítása is jelentősen hozzájárul a rendkívüli sikerhez. NEMZETKÖZI HUGO WOLF Társaságot alapítottak Bécsben. Célja a komponista műveinek kritikai kiadása és Wolf ritkán játszott szerzeményei előadásának támogatása. BŐD LÁSZLÓ fiatal magyar festőművész helsinki kiállításáról elismerő kritikát írt a i „Kansan XJntiser” című finn j újság. A lap közli a sikeres ! művész arcképét és több festményének reprodukcióját. MHitiiiiiiitiiiiiiiiiitiiitiiiiiiiini Kínai bölcsesség Közmondások Amikor eszel a föld termékeiből, gondolj arra, aki megdolgozott értük. Elveszett arany pótolható, elveszett idő soha. Ami az éhesnek az eledel, az a tudatlannak a tanulás. A király tévedését mindig népe szenvedi meg. Egy kézzel nem lehet tapsolni. Tűz nem csomagolható papírba. A nevetés öröme pénzért meg nem vásárolható. Nem a házak, hanem az emberek teszik a várost. Minden lakomának egyszer vége szakad. Az a nép, amely nem hisz önmagában, elpusztul. Az ember nem él száz évig, de ezer év gondját viseli. Vércse nem él vércsehússal! Az asszony pletykázó nyelve az a küszöb, amelyen át szerencsétlenség lép a házba. Az elégedetlen ember olyan, mint a kígyó, amely elefántot akar felfalni. Tűzgyújtáshoz nem elég a tűzrevaló. A tudás olyan kincs, amely tulajdonosát mindenüvé elkíséri. Jó szónoknál csak a jó hallgató ér többet. A. takarékosság függetlenné teszi az embert. Becsüld a régit, de ismerd meg az újat. Rablók tolvajoknak esnek áldozatul. Egyetlen barátságos szó jobban melegít, mint három télre való tüzelő. Bölcs méh nem száll hullott szirmokra. A fülbe súgott szó ezer mérföldre is elhallik. jEgyetlen emberi élet megmentése nagyobb tett, mint egy hétemeletes palota építése. EGY MAGYAR ÍRÓ HALÁLÁRA z egyik zürichi klinikán alig 53 éves korában meghalt Marton Jenő, az itthon kevéssé ismert magyar író, aki műveivel megbecsülést és elismerést szerzett irodalmunknak külföldön. Marton cirkuszcsaládból származott és fiatalon került ki Svájcba. Fivérei ma is járják a világot, mint a híres Caroly-lovascsoport tagjai. Az író már gyermekkorában találkozott a színházzal, öt választották ki Teli Vilmos fiának, Walternek szerepére és ettől kezdve sokat játszott. Így ismerkedett meg korának színpadi kiválóságaival, Mois- sival, Bassermannal és másokkal. Élményeit „Egy színházi fiú feljegyzései” címmel adta ki. Iskolaévei után nem akart visszatérni a porondra, mire apja az arrburgi nevelő- intézetbe küldte szakmát tanulni. Ezeket az éveket „A hetes cella újból szabad” című könyvében örökítette meg. Szabó lett, de a varrás nem felelt meg vérmérsékletének. Színészkedett, hírveréssel foglalkozott és Írogatott. Legirodalmibb műve a „Gunária, a birodalom” című regénye, amelyben komoly, beható tanulmányok alapján egy hangyatörzs életét ábrázolja. Egy másik könyve, a „Jürg Pad- run” megnyerte a Gutenberg Könyvcéh pályázatának első díját. Ez a műve a graubün- deni hegyihkók népszokásainak és életmódjának kitűnő ismeretével tűnt ki. De ifjúsági könyvei is igen népszerűek voltak, különösen a „Jimmy, Jonny és Jacky, a cirkuszfiúk”. Marton Jenő életét nagyon megnehezítette lényének kettőssége. A cirkuszkocsiból magával hozott vándorlási láz küzdött benne a letelepedés vágyával. Most megtalálta örök nyugalmát. A svájci sajtó meleghangú nekrológokban búcsúzott a kedvelt, népszerű Írótól. Boldog Balázs Betsy Blair játssza a nálunk is bemutatásra kerülő Főutca című francia—spanyol film női főszerepét mH!imiiiuiMiiimiuiiiiniiiHiiiituiHiiiiimHiiii!uiiiiiifHMimnnm>ninmiiilí!i!fifnNtiiiftii(iiimmiiimiiifiiii!iinuiffii!WHi!H^^ is mászom, ha nem tudok felállni már. De hogyan is állhat■* nék meg? — gondoltam. Hiszen ez az őrült gyerek képes hajnalig is keresni ebben a pokoli fehér ködben, képes kéz- zel végigtapogatni az utat, be-> kiáltani minden bokor mögé. végigkutatni minden sziklát. Sőt, végül még ő vár majd segítséget tőlem, mert tudja. hogy én utána jövök. — Hahó! Hahó! — kiáltom és a hangom szinte vakmerőén, kihívóan cseng. — Hahó! Hahó! — feleli a sötétség, félig síró, félig nevető, magas hangon. Ha csak egyetlenegy lámpavilágot is megláttam volna valahol a távolban, természetesen mindjárt megálltam volna. Közel a fény — közel vannak az emberek és a kislány maga is elvergődik hozzájuk. De nem volt fény sehol. Még a csillagok is eltűntek. Eltűnt minden, amiből sejthettem volna, hol vagyok. De a környéknek ez az üressége egy cseppet sem riasztott volna, ha folyton-folyvást — talán elől, talán oldalt — fel nem hangzik ez a rémítően magányos, kétségbeesett, de mégis konok kiáltás: ■— Hahó! Hahó! Vakon mentem utána, ez meg mindig elsiklott előlem, mindjárt szétfoszlott a ködben. i— Hát várj meg már, hahói — kiáltottam és ernyedtségemben széttártam a karom. — Hahó-ó-ó! Hahó-ó-ó! — hangzott a válasz. Hajnalban felvett egy szanatórium jégszállító teherautója — immár a hágó eresz- kedőjén. Sokáig nem tudtam megmagyarázni a vezetőnek, hogyan és miért kerültem éjnek évadján a hegytetőre. Bármilyen furcsa volt is a helyzetem, mégis tudtam mondani egyet-mást a kislányról: ha utolérjük, feltétlenül fel !kell venni. — Ugyan mit vesződöl azzal a lánnyal ilyen helyzetben! — mondta fejcsóválva a vezető. Az autó lefelé rohant, a kanyarulatoknál oldalt dőlt, és a jég megmozdult, surrogott alattam. A szívem lassanként visszazökkent a helyére, nehezebb lett a levegő is, és fárasztotta a tüdőt. Le-lecsukódott a szemem. A fejem szédült a tűlevelek illatától. Egy faluhoz értünk. A város sem volt már messze. Utunk és a müút találkozásánál autókra várakozó emberek csoportja állt. A vezető kikiáltott a fülkéből: — Hé, akadémikust... Vége a vásárnak, szállj le! Óvatosan odakecmerégtem a kocsi széléhez. A hátam mögött hirtelen egy sírás, vékony hang szólalt meg. Hátrapillantottam. Hát az a kis nyavalyás ott áll a vezető mellett és mind a két kezével hadonászva, teli torokból azt kiabálja: — Nem láttak egy öreg embert? Olyan igénytelen külsejű, szemüveges, izgága ember ... Nem? Jaj, de kellemetlen! ... Most mit csináljak? A vezető felém intett. — Hát csak egy öreg akadt utunkba. Nem ezt keresed? — De igen, igen... Ö az! = Es még a bal hátsó autókdrekén álltam, amikor át- nyalábolták a lábamat és gyorsan lerángattak az útra. — Idehallgasson! Hát szabad ilyen tempót diktálni? — kiáltotta és közelebb tolta hozzám sárpettyes, megványadt, dühös arcát. — Futóverseny ez, vagy mi, mondja kérem! Rohan, rohan ... azt hinné az ember, Európa-bajnok!... — Ki rohan? — kérdeztem csupán az ajkammal, és leültem a köves útszélen. — Ki rohan ? — Egész úton loholtam maga után — pergett a lány nyelve; hátracsapta homlokába csúszó fürtjeit és az úton álló emberekhez fordult, akik úgy látszik, már tájékozódtak a történtekről. — Hiába hahózok, maga mindip csak elől szalad ... Még elpusztul itt — gondoltam, csak úgy bolondjába... Mert maga már nem fiatal ember... és rámbízta magát. — Én? Rábíztam magam? Magára? — kérdeztem alig hallhatóan. — Hát kicsoda Nem is én! — válaszolta felháborodva a lány, egy határozott kézmozdulattal félbeszakított és így folytatta: — Persze, végül aztán engem is elöntött a méreg... Még csak az kéne! — gondoltam. — Előre, Komszo- mol! Én is nyakamba szedtem a lábam!... — Hát nem tudja, hogy egész idő alatt maga után futottam? Százszor is szerettem volna megállni, leülni az útszélen és várni valamilyen autót... — És én? És én? — kiabálta a lány, és könny buggyant ki a szeméből. Semmiben sem akart mö-l göttem maradni, sem lelki jó-1 Ságban, sem gondoskodásban, | sőt még gyöngeségben sem. 1 —Azt hiszi, én nem kínlód- \ tam eleget?... De — gondol-% tam —, ha maga további megy, akkor én hogy marad-1 hatnék le, ez nem volna elv-1 társias dolog... És miért nem | kiabált, hogy álljak meg? — De hiszen kiabáltam. Ügyi látszik, nem hallotta. — Én is >'kiabáltam, maga se | hallotta.. i összekulcsolta a kezét ésl megrázta az orrom előtt. — Végül mégis jól ütött ki. | — Persze, hogy jól. Hál’Is-1 fennek, élünk. — Igen derék dolog volt! — | mondta és elszaladt. Egy negyedóra múlva be-i értem a kisváros egyik ufcó-| jóba — olyan meleg volt, | mintha befűtöttek volna az § éjjel. „Szép éjszaka volt” — gon- | doltam mosolyogva és eszem-1 bejutott, milyen erő rejlett a | kislány félelemtől remegő vé- | kony hangjában. De kiderült, hogy az én re- | kedt és gyenge városi han- \ gomban, amelynek bágyadt- | sága miatt mindig szégyen- | keztem, szintén erő, mások | akaratát mozgató erő rejlett. 1 Az a fő, hogy előre haladjon | az ember és maga után hívjon | másokat. Ha gyenge is a hangod, ha | remeg is a fáradtságtól, meg | a túlságos erőfeszítéstől, csak | menj, kérlelhetetlenül haladj | előre és hívjad az embereket: \ — Hahó! És meghallod a választ: \ — Megyek! Nazim Hikmet: Hogy a felhők ne gyilkolják az embert Én vagyok, én, ki ajtódon kopogtat, És minden ajtó előtt én vagyok csak, Ne félj tőlem, bár észre sem veszel: Hogy is láthatnál meg egy !kis halottat? Tíz évvel ezelőtt is erre jártam, Amikor meghaltam Hirosimában, Hétéves voltam, szegény kisleány, S a gyerekek nem nőnek a halálban. Először hosszú hajam gyűlt ki lángra, Égett szemem is, kezem is utána; Mi lett testemből? maroknyi hamu A felhős ég szelébe szétzilálva. Tőletek voltaképp mit se kérek, Engem többé már senki nem becézhet, Elégtem, mint az újságpapiros, Nem kell többé cukrotok, csemegétek. Figyeljetek, ha az ajtón kopognak, Én vagyok az, nevetek akarom csak. Hogy több gyereket ne gyilkoljanak Hadd örüljenek eztán a cukornak. II. Ifjú volt a japán halász, akit a felleg Ólt meg a messzi tengeren. Sorsáról társai példánkra énékeltek Egy óceáni esteien. Elpusztulsz, ha eszel a halból, mit halászunk. Meghal, aki kezünkhöz ér. 'Mint hosszú fekete koporsó ring naszádunk. Elvész, ki rafia útra kél. Elpusztulsz, ha eszel a halból, mit halászunk. Nem hirtelen halál gyilkol meg: lomha láz Rombol szét, lassú rothadás. Elpusztulsz, ha eszel a halból, mit halászunk. Meghal, aki kezünkhöz ér, Fövenymarta, kemény, napszítta, sós 1kezünkhöz, Fáradhatatlanul dolgos hű két kezünkhöz, Meghal, aki kezünkhöz ér, Meghal, ki a kezünkhöz ér. Nem hirtelen halál öli meg: lomha láz Rombolja, lassú rothadás. Szép mandulaszemű szerelmesem, feledj el, Hajónk mint fekete koporsó úgy lebeg. Meghal, aki útra kel ezzel. A felleg ott suhant épp a fejünk felett, Szép mandulaszemű szerle mesem, feledj el, De megcsókolnod nem szabad, Elkapnád a halálomat. Szép mandulaszemű szerelmesem, feledj el. Viszi hajónk az ár, koporsót visz a habja. Szép mandulaszemű szerelmesem, feledj el. Ne akarj tőlem gyereket. Már csirájában megrohadna. Ringatja fekete koporsónkat a tenger. Holt tenger itt ez, csupa átok. Hol vagytok, Emberek? Tihozzátok kiáltok’ III. Anyánkban alakul, aki vagyunk, az élet. Ütunkra égi fényt ragyognak az anyák. Nékik köszönitek ügye ti is, hogy éltek? Legyetek, jó urak, irgalmasok tehát, Hogy a felhők ne gyilkolják az embert. Egy hétéves gyerek szaladgál kinn a réten, S egy nagy szarvasbogár száll el a fák felett. Játsztatok ti is a gyerekkor idejében? Nos akkor, jó urak, hát kegyelmezzetek, Hogy a felhők ne gyilkolják az embert. Fésüli a haját és tükre távolában Egy arcot keres a mátka, akit szeret. Titeket is nem így kerestek hajdanában? Nos akkor, jó urak, hát kegyelmezzetek, Hogy a felhők ne gyilkolják az embert. Mikor megvénülünk, s végére jár az élet, Jó idézgetni a boldog emlékeket. Megvénültök ti is, egyszer csak őszbe érték. Ezért, jó uraim, hát kegyelmezzetek, Hogy a felhők ne gyilkolják az embert ÖRVÉNYBEN címmel rövidesen új, a fiatalok életével foglalkozó olasz játékfilm kerül bemutatásra
