Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-02 / 154. szám

1958. JÜLIUS 2. SZERDA +? sr *itf. CK !rlap Málnaparadicsom az Ipoly völgyében Az Ipoly festői völgyében suhan az autó, a magyar—szlo­vák határ mentén észak felé. Utasai nem tudnak betelni a táj szépségével. A kép minden pillanatban változik. A sze­szélyes folyócska hol szorosan az út mellett kíváncsiskodik és kíséri a kocsit, hol duzzogva elkanyarodik tőle és a sűrű lombok mögött rejtőzik el. Az autó egyik utasa elragadtatva sóhajt: — A budapesti kőrengeteg mélyén nem is tudjuk, hogy milyen gyönyörű ez a mi or­szágunk! Apró faluk, gondosan mű­velt kertek maradnak el az út mentén. Azon a vidéken járunk, amelyet a gyümölcs- termesztés legkiválóbb szakér­tői nemcsak az ország, hanem Európa egyik legpompásabb málnaterülelénsk találtak, amikor tudományos módsze­rekkel évekig tartó kutató munkájuk eredményeképpen — meghatározták a talaj és az éghajlat adottságait. Kide­rült, hogy felbecsülhetetlen értékű kincseket rejt ez a vidék és nem is kí­ván értük mást, mint kevés befektetést és gondos, lelkiis­meretes munkát. A málna az ország egyik leghasznosabb ex­portcikke. A külföld minden mennyiségben készségesen át­veszi és csengő arannyal, ne­mes valutával fizet érte. Nép­gazdaságunk érdeke tehát, hogy ez a páratlan lehetőség ne maradjon 'kihasználatlanul, ami érdeke a íöldművesszö- vetkezetökben tömörült és az egyénileg gazdálkodó paraszt- . jainknak is. Az Ipoly völgyéiben ősidők óta termett málna. Illatos, zamatos gyümölcse azonban soha nem volt számottevő té­nyező az ugyancsak jól meg- termő egyéb gyümölcsfajták sorában. A múltban sem akadt sok kert, amelynek sö­vénye mentén egy-két málna­bokor ne szerénykedett vol­na. Jelentőséget, rangot azon­ban ;csak most kapóit, amikor a szakértők deklarálták el­sőbbségi jogát. Egymás után létesültek és létesülnek azóta a málnások és tüneményesen rövid idő alatt a málnából az Ipoly völgyének egyik legfőbb terméke lett. Tóth Lajos, a vámosmikolai községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke megelége­detten újságolja, hogy a mál­na valósággal forradalmasítot­ta a község határában is a gazdálkodást. Az egyénileg gazdálkodó vámosmikolai pa­rasztok kis birtokukból év­ről évre nagyobb darabot tele­pítenek be a remekül fizető málnával. Értékesítési gond­jaik nincsenek, mert az álla­mi szervek a gazdákkal kö­tött szerződés értelmében min­den mennyiséget átvesznek igen magas áron, kilónként az idén 10—12 forintért. (Ér­dekes, hogy Vác és a közeli községek piacain 12 forintért árulják a málnát.) De felis­merte a málnatermelés elő­nyeit a mikolai Vörös Csillag Tsz is. amely szintén megho­nosította már a málnaterme- lést. A község határában satote egymást érik a s/aks/erííen telepített málnások. A laikus szem messziről köny- nyen szőlőtőkének nézi a sza­bályos sorokiban karózott mál­nabokrokat, csak közelebbről ragyognak fel a mélyzöld le­velek között a rubinvörös málnaszemek, egyik-másik mogyoró nagyságú, vagy még annál is nagyobb, A hatalmas málnatáblákon állandóan dol­goznak a málnaszedő lányok és gyerekek,- akik az érett sze­meket kis kosárkákban gyűj­tik. A málna nem egyszerre, hanem folyamatosan érő gyü­mölcs, a megszedett bokor másnap már ismét gavalléro- san fizet, de ha nem szedik rendszeresen, kényes gyümöl­cse lehull vagy elfonnyad. A mélnaszedés nagy óvatosságot és gyorsaságot igénylő műve­let. éppen a gyümölcs kényes­sége miatt. A frissen szedett evümöksoek -órák alatt ren­deltetési Helyére kell jutnia, mert melegebb napokon 24 órán beiül erjedni kezd, hasz­nálhatatlanná válik, ha hű­vösebb az idő, esetleg két na­pig is tárolható, de tovább semmi esetre, még jégbe hűt­ve sem. A málnatáblák heteken át állandóan szüreti képet mutat­nak. A málnaszedő lányok szí­nes ruhája még inkább fokoz­za á táj festőiségét. Az Ipolyvölgyi Állami Gaz­daságnak itt, Vámosmikólán, az Istvánmajorban van az egyik üzemegysége, amely egy tagban 15 kát. holdon termel málnát. A Hungaro Fruct-tal van szerződésiben és ez az exportvállalat napról napra átveszi a begyűjtött termést. A málnaszedésre főleg a mi­kolai iskola tanulói, fiúk és lányok vállalkoztak, akik az általuk szedett gyümölcs ki­lója után két forint munka- díjat kapnak. Az ügyesebbek igen könnyen elérik a napi 30 kilós eredményt is. A málna tehát nagyszerű kereseti lehe­tőséget nyújt számukra a nyá­ri vakációban. Ügy látszik, hogy ezen a vidéken Vámosmikola a mál­natermelés központja, de példáját nagy buzgalommal követik a szomszédos falucskák is. így például Letkésen a Szik­ra Tsz az ősszel öt hold föld­jét telepítette be málnával. De az egyéni parasztok sem ma­radnak ki az önkéntes ver­senyből. Sági Ferenc, az itteni tanácselnök bizakodva mond­ja, hogy nagyon sokat várnak a málnától. Szemük előtt a példa, hogy egészen kis fa­lucskák milliókat vesznek be ebből a gyümölcsből. Hasonló a helyzet Ipolyda- másdon, valamint a többi Ipoly menti községben is. Mindenütt szaporodnak a mál­nások, növekednek a málna­táblák. fokozódik a termelés és emelkedik a lakosság jö­vedelme. A gyönyörű ered­mény vitathatatlanul annak a következménye, hogy a ku­tató tudomány segítő kezet nyújtott a föld dolgozóinak. Ettől pedig még jobban meg­szépült ez a gyönyörű tájék. Magyar László Szovjet tudós módszere a rák korai felismerésére A Szovjet Tudományos Aka­démia kiadja Alekszandr Csizsevszkij „Vizsgálatok a mozgó vér szerkezeti elemzé­sére” című munkáját. A tudós e munkájában kijelenti, hogy lehetséges a rák-megbetegedés korai felismerése. Csizsevszkij megállapította, hogy a vértestecskék a vér­ben nem össze-vissza helyez­kednek el, hanem szigorúan meghatározott rendszerben. Sikerült megtalálni azokat a matematikai egyenleteket, amelyek leírják a vörös vér­testecskék mozgását az erek­ben. Az egészséges ember vé­rében a legésszerűbben elren­dezett, meghatározott számú vörös vérsejt van. A szervezet megbetegedése megbontja ezt a rendszert, csökken a térfo­gat-egységben levő vörös vér­testecskék száma. A vér szer­kezetére vonatkozó egyik kép­let, amelyet a karagandai rák­kutató intézetben kísérletileg is megerősítettek, lehetővé te­szi a rák felismerését a legko­rábbi1 stádiumban. A vér geometriai felépíté­sében, mint a tükörben, meg­mutatkoznak a betegséget okozó folyamatok. Ugyanak­kor a vértestecskék mozgásá­nak matematikai elmélete fényt vet a vérben lejátszódó igen bonyolult folyamatokra, amelyek segítik a szervezet­ben fontos anyagcsere-funk­ciókat ellátó vörös vértestecs­kék „születésének” és „elhalá­sának” megmagyarázását. A a statisztikában A világ lakossága óránként 5400 fővel, vagyis évente 47 millióval növekszik. Ez azt jelenti, hogy a XX. század végén kétszer annyi lesz, mint a jelenlegi, 2737 millió fő. Ezt állapítja meg az ENSZ sta­tisztikai hivatala által kiadott „1957. évi demográfiai évkönyv”. Az átlagos életkor az egész vi­lágon emelkedik, az emelkedés azonban a világ különböző részein rendkívül ingadozó. A legmaga­sabb átlagéletkort Hollandiában érik el — 71 év — a legalacso­nyabbat Indiában, ahol ez csak 32. India mellett viszont Brazíliában, Grönlandbaa és a Belga-Kongó­ban a legalacsonyabb az átlagélet­kor. Az évkönyvből kiderül, hogy a nők általában túlélik a férfiakat. Az Egyesült Államokban például a nők átlagéletkora 37 százalékkal magasabb, mint a férfiaké, aminek egyik oka a feltevők szerint a közlekedési balesetek rendkívül magas száma. A halál okai változnak az élet­korral. A férfiaknál 45 éves korig a halál fő oka a közlekedési bal­esetek, 45 éven túl pedig a rák. Különben is a rák, mint. elhalálo­zási ok az egész világon a legerő­sebben növekedett, úgyszintén egyre többen halnak el szívbeteg­ségek miatt. A tbc halálozási arányszáma viszont csökkent. A várakozások ellenére a közlekedé­si balesetekből származó halálese­tek száma nem az Egyesült Álla­mokban a legmagasabb, ahol évente 35 000 ember leli halálát az utcán, hanem Luxemburgban, ahol 100 000 lakosra 28,5 közlekedési áldozat esik. Második helyen áll Ausztrália, ahol ugyancsak 100 000 lakosra 23,5 közlekedési balesetből származó halál esik, utánuk kö­vetkezik az Egyesült Államok, ahol 23,4 és Nyugat-Németország, ahol 23,3 közlekedési haláleset jut 100 000 lakosra. A halálos végű öngyilkosság a leggyakoribb Nyugat-Berlinben, ahol 1936-ban 100 000 lakos közül 34,3 ember halt meg öngyilkosság következtében. Mint államnak, Ja­pánnak van a legmagasabb ön­gyilkossági görbéje: 100 000 lakos­ból 24,2. Az öngyilkos férfiak szá­ma átlag háromszor nagyobb, mint a nőké. Az öngyilkosságok leginkább 40 éves koron túl tör­ténnek. Jogtalan önbíráskodás a családon belül A megyei bíróság Mikó- tanácsa most tárgyalta Szakács Jánosné érdi lakos bűnügyét. A vád: házastárson elkövetett súlyos testi sértés. Szakács Jánosné 1957. októ­ber 28-a reggelén munkába in­duló férjétől pénzt kért. Mint az elmúlt években oly gyak­ran, ekkor is heves szóváltás­ra került sor. Az ideges férj indulatos gesztussal felesége ágya elé vágott valamit, ami a sötét szobában kezeügfábe akadt. Szakácsnő erre kiugrott az ágyból és a tűzhely mel­lett levő kis baltával hátulról a férjét több ízben fejbecsapta. Az ember eszméletlen állapot­ban összerogyott. A hirtelen feleszmélt nő belátta tettének súlyos következményét, a rendőrségen önként jelentke­zett. A tárgyalás során fény de­rült e súlyos bűncselekmény elkövetésének indító okaira. Szakács Jánosné gazdag ku- lákcsaládból származott. Apjának malma és három cséplőgépe volt. Férje le­génykorában mint etető dolgozott apja cséplőgépé­nél. Az asszony — aki jómódhoz szokott — nem dolgozott, s igen költekező életmódot foly­tatott. Férje fizetését munkahe­lyéről több ízben, annak tudta nélkül felvette és el­költötte. A megismétlődő esetek után Szakács János nem adta haza keresetét, hanem minden nap­ra maga vásárolta meg a csa­ládnak szükséges élelmet, s csak annyi pénzt adott az asz- szonynak, ami egy-két napra elegendő. A házastársak közötti civó- dás miatt a legtöbbet a gyer­mekek szenvedtek. Felnőtt lá­nyuk, kihasználva az ellenfor­radalom alatti alkalmat, kül­földre menekült az elviselhe­tetlen otthont teremtő családi házból. Elképzelhetjük, hogy milyen a kilenc éves Piroska idegállapota, aki jelen volt a szörnyű jelenetnél is. Ugyan­akkor az anyja őt a legalja­sabb módon kihasználja az ap­jával szemben. Ez kiderült a kihallgatá­sok során is, amikor a gyermek belegabalyodott az anyja által betanított szöveg elmondásába. Szívszorító látvány volt, amikor a tárgyalás előtt az apa — aki azóta felgyógyult — kérdezte Piroskát: — ízlett a csokoládé, kislá­nyom, amit tegnap kaptál tő­lem? S az anya a gyerek fülébe súgta: — Mondjad Piroskám, meg sem kóstoltam, nem kell ne­kem a magáé. S a szerencsétlen gyermek a kellemetlen helyzetben csak pislogott a szülőkre. Szakács Jánosnét a bíróság bűnösnek mondotta ki erős felindulásból származó szán­dékos emberölés bűntettében. Egyéves börtönbüntetésre ítél­ték, a börtönbüntetés kitölté­sét azonban három évre fel­függesztették. Az ítélet nem jogerős. D. J. UBORKASZEZON? F iatal hajtAsai még az üzemi demokráciának az üzemi tanácsok. Ennek el­lenére már eddig is olyan eredményeket produkáltak, amellyel méltán vívták ki maguknak a dolgozók bizal­mát és tegyük hozzá, a legtöbb helyen a vezetők elismerését is. Ma már csak elvétve talál­kozunk a kezdeti időkben elég gyakran megnyilvánult kéte­lyekkel. Nagy eredmény ez és nem a véletlen szülötte. Fiatal üzemi tanácsaink bátran foglaltak állást és Hoztak döntést az üzemek életében jelentkező fontos kérdésekben. Nemcsak a népszerű feladatok megol­dása közben, mint amilyen a nyereségrészesedés elosztása volt, vizsgáztak jól, hanem akkor is, amikor a munka­ruhaelosztásról. a társadalmi tulajdon védelméről, vagy a takarékosabb gazdálkodásról határoztak. Sokat tettek a termelési tervek teljesítéséért is. Jó munkájáért dicséret illeti a Budakalászi Textilmű­vek, a Forte-gyár, a Diósdi Csapágygyár, a Monori Kefe­gyár, a Ganz Árammérőgyár és még több más vállalat üze­mi tanácsát. De amikor elismerjük a si­kereket, nem hagyhatunk szó nélkül egy eléggé általános hibát. A jövőben elérendő újabb sikerek követelik ezt tőlünk és az üzemi tanácsoktól is. ívj EMCSAK saját tapasztala- -L™ tunk, a szakszervezeti te­rületi bizottságok elnökei is elmondták egv minapi meg­beszélésen, hogy az utóbbi időben alábbhagyott az a ten- niakarás. amit eddig tapasz­talhattunk. A Csepel Autó­gyárban például nemrég el kellett halasztani egy üzemi tanácsülést, mert kevesen je­lentek meg a tanács tagjai közül. A MÁV Dunakeszi Járműjavítóban is többen távol maradtak az üzemi ta­nács üléséről. Amikor indokolták ezt a jelenséget, többen emlegették az „uborkaszezon” szót. (Min­denki tudja, hogy ez az általá­nosan használt kifejezés át­vitt értelemben a munka bi­zonyosfokú pangását jelenti.) Miért csökkent hát a munka üteme és ezzel együtt az üzemi tanácsok munkája iránti ér. deklődés is? Általános érvé­nyűként fogadhatjuk el Do­bi Ferenc elvtársnak, a ME- DOSZ területi elnökének ön­bírálatát, aki így vélekedik: „A választások alkalmával sokkal nagyobb energiát fejtet­tünk ki, mint amit az üzemi tanácsok munkamódszerén &k kialakítása érdekében kifej­tünk.’’ Ebben kell keresnünk a do­log nyitját. Sajnos, üzemi bizottságaink egy kicsit meg­pihentek, miután látták, hogy a választások után milyen len­dülettel fogtak minikához az üzemi tanácsok. A kezdeti energiából futotta egy bizo­nyos ideig. De a gép is leáll, ha nem pótolják hajtóerejét. A Z ÜZEMI PARTSZERVE­ZETEK és a gazdasági vezetők segítségével útjára indították a tanácsokat az üze­mi bizottságok. A kormány rendelkezése nyomán közösen keresték azt az utat, amelyen ennek az új szervnek halad­nia kell. Nyugodtan elmond­hatjuk, hogy meg is találták.- A hibát ott követték el, hogy túl korán magukra hagyták az üzemi tanácsokat. Ügy gondol­ták, hogy most már önállóan is megbirkóznak majd a fel­adatokkal. Pedig az irányítás­ról még akkor sem szabad le­mondani, ha majd több éves tapasztalat áll üzemi taná­csaink mögött. Sokat segítettek a munka el­indításában a területi bizott­ságok és a szakszervezetek megyei tanácsai is. Ennek el­lenére őket is felelősség ter­heli a tanácsok munkájának lanyhulásáért. Akkor hibáz­tak, amikor nem adtak (kellő segítséget ahhoz, hogy az üzemi bizottságok és az üzemi tanácsok megtegyék a követ­kező lépést a megkezdett úton. Ha nem tették meg eddig, biztosan megteszik ezt a jö­vőben. A területi bizottságok elnökei okos javaslatokat mondtak el. Básványné elv­társnő, a textiles területi bi­zottság elnöke javasolta, hogy szervezzen az SZMT tapaszta­latcserét az üzemi tanácsok között. Bakos elvtárs, a SZOT munkatársa azt indítványoz­ta. hogy gyűjtsék össze és ad­ják közre a legjobb mun­kamódszereket. Többen fi­gyelmeztettek arra, hogy ja. vítani kell az üzemi tanács­tagok oktatásán és egyszerűb­bé, közérthetőbbé kell tenni a tanácsüléseken elhangzó előadások nyelvezetét. 11 A MINDEHHEZ hozzáad- ja még az SZMT- a saját tapasztalataiból eredő fel­adatokat és valamennyit meg is valósítják, hamarosan meg­szűnik az úgynevezett „ubor­kaszezon” és akkor attól sem kell tartani, hogy az üzemi tanácsok elvesztik a dolgozók bizalmát. F. I. Rendezik a termelőszövetkezeti mezőgazdászok nyugdíj-problémáját A termelőszövetkezetek me­zőgazdászai aszerint, hogy tag­jai, vagy csak alkalmazottad a termelőszövetkezeteknek más­más jogcímen kapják nyugdíj ellátásukat. Ha tagjai, akkor a terme­lőszövetkezeti tagok kötelező, kölcsönös nyugdíj-biztosításá­nak rendszerében, a törvény- erejű rendelet szabályai sze­rint, ha viszont csak alkal­mazottai a termelőszövetkeze­teknek, akkor az állami tár­sadalombiztosítási rendszer keretéiben kapják nyugdíj- ellátásukat. A mezőgazdászok részére az alkalmazotti viszony előnyösebb, mivel az így elérhető nyugdíj Nem sikerült megmászni a Dhaulagirit Ismert svájci hegymászók hetekkel ezelőtt elindultak, hogy megmásszák az eddig még „le nem győzött” 8220 méter magas Dhaulagirit. Az expedíció most dolgavégezet- lenül visszaérkezett Nepal fő­városába, Katmanduba, Az ex­pedíció május 27-én elérte a 7600 méter magasságot, amikor rendkívül heves viharok és gyakori lavinák — óránként húszat is számláltak — arra kényszerítették az expedíciót, hogy visszaforduljon. Lefelé menet, mintegy 7000 méter magasságban, egy eddig még nem látott óriás-lavina majd­nem eltemette az egész expe­díciót. A lavina Hecklert és négy bennszülött teherhordo- zót 600 méter mélységbe so­dort, két másik hegymászót egy jéggödörbe temetett és teljesen elpusztította a 6550 méter magasságban felállított 4. számú tábort és a 7150 mé­ter magasságban levő 6. sz. tá­bort. A rossz időjáráson kívül a svájci turistákat előrejutásuk­ban az is akadályozta, hogy 7100 méter magasságon túl már nem lehetett újabb tábo­rokat létesíteni. A tea szó eredete A tea elnevezését általános­ságban már a XVII. században ismerték. Mint botanikai meg­határozást, jóval későbben ve­zették be. A feldolgozott leve­lek kereskedelmi elnevezése még ma is igen különböző. Kínában általában „tsának”. vngy „tsiának”, néha „Chá- nak” írják. Utóbbi nevet a japánok is átvették (tszja), az oroszok és a portugálok „Tsai”-ra változtatták. A többi európei népeknél szokásos „Tee”, „thé”, „té”, „toa” el­nevezést, valamint a latin „Thea” megjelölés nyilván a Dél-Kínában használt „tia”, „tai” vagy „ta” szavakból ered összege többszörös és része­sülnek mindazokban a kedvez­ményekben és juttatásokban — táppénz, gyógyászati se- gédieszközök — amelyben az iparilag biztosítottak. Ez a körülmény akadályozza a párt és á kormány azon tö­rekvésének megvalósítását* hogy a termelőszövetkezetek­ben, azoknak anyagilag érde­kelt tagjaként, jól képzett me­zőgazdászok tevékenykedjenek* A földművelésügyi kor­mányzat most kidolgozta azt a közeljövőben megje­lenő rendeletet, amely megnyugtató módon ren­dezi a termelőszövetkezeti agronómusok nyugdíj-el­látásának problémáját. A előkészített rendelet megállapítja: szükséges, hogy a mezőgazdászokat az alkal- maztatási viszonynál szorosabb kötelék fűzze a termelőszö­vetkezetekhez, annak tagjai le­gyenek és anyagi érdekeltsé­gük fűződjék gazdálkodási eredménj'eihez. Éppen ezért a mezőgazdászokat kieme­lik a termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény hatályai alól, s részükre az ipari nyugdíj-biztosítás szabá­lyai szerint állapítják meg a nyugdíj összegét. A megállapítás a mindenkori kereset alapján történik, a me­zőgazdász tehát érdekeltté vá­lik az átlagos jövedelem nö­velésében.

Next

/
Thumbnails
Contents