Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-03 / 129. szám

""cJC trlop

1958. JÚNIUS 3. KEDD

j\ fíviBtriaorsstiffi heiffsvt

(Folytatás az első oldalról)

cia főváros szinte valamennyi kapujánál lezajlott megmozduláshoz hasonlóan, az ország nagy ipari központjaiban ugyanilyen elszánt tüntetésekre került sor. A kommunistákkal az élen, a köztársaság hívei kivonultak az utcákra. Le a diktatúrával! A fasizmus nem jut diadalra. Éljen a köztársaság! — kiáltásaik pedig bizonyították, hogy a nemzet- gyűlés polgári politikusainak behódolása nem felel meg a nép akaratának.

A nemzetgyűlésben ugyanis ez történt: 329 képviselő megszavazta De Gaulle beiktatását, a tábornok hatalomra ikerült. Kormányában ott van Fflimlin, alá még egy héttel ezelőtt i,harcolni“ próbált, és ott van a De Gaulle kormányban a szocialista párt főtitkára, Guy-Mollet is. Kétszázhu- szonnégy képviselő vállalta a köztársaság védelmét szavazatával, a kommunisták és a haladóik valamennyien nemet mondtak, és a 95 szocialista képviselőből is 49 szavazott De Gaulle ellen (köztük Defjere, Marseille polgármestere, Gaziér a Pflimlin-kormány tájékoztatási minisztere, Pineau volt külügyminiszter, Verdier a belső pártellenzék vezére), 18 radikális (42-ből), köztük Mendes-France. Daladier, a párt elnöke és még Bourges- Maunoury is. Mitterrand, a kis centrumpárt, az UDSR elnöke, nemcsak szavazatával, hanem felszólalásával is kifejezte ellenállását. Nagy hatást keltett Mitterrand-nak ez a mondata: 1944-ben De Gaulle társa a becsület és a haza volt — ma az államcsíny, a lázadás a társa. ■

Jacques Duclos, a kommunisták vezérszónoka odavágta az üres kormánypadok felé — De Gaulle ugyanis a parlament történetében páratlan módon nem volt jelen a vitában — ,A népé lesz az utolsó szók'

Párizsban rendkívüli figyelemmel kísérik Algír reagálását. Az első hírek szerint a gyarmatosítók körében, a- közüdv-bizottság egyes tagjaiban, vegyes érzelmeket váltott ki a De Gaulle- kormány listá jának nyilvánosságra kerülése. Különösen az hökkentette meg az algíri hatalmasságokat, hogy Soustelle neve hiányzik a kormányból, ott van viszont a *,régi rendszer” két exponált) emberének, Guy-Mollet-nek és I Pflimlinnek a neve! Az algíri \ rádió kommentárjai arról be- \ szélnek, hogy De Gaulle hata- \ lomra kerülése csak az első \ szakasza a „győzelemnek", Al- \ gír .,készen áll harcának végig- ; harcolására”. És hogy újból ír- j junk az algíri rádió kémhistó- ; riába illő rejtjeles üzeneteiről,j Algír ilyen üzeneteket sugároz j még mindig: „Felkészülünk o; vaddisznó megevésére!”

Algír válaszát a következő \ napok fogják megmutatni, De \ Gaulle tábornok ugyanis a hét \ közepén Algírba kíván utazni, \ itt pótolhatja, ami hiányzott j nemzetgyűlési programnyilat- j kozatából, elmondhatja mi a \ terve az algériai kérdés ren- \ dezésére.

A francia nemzetgyűlés al- j kotmányjogi bizottsága hétfőn a kora reggeli óráikig ülésezett és vitatta meg a De ; Gaulle-lkormány első törvény- i javaslatait.

Az algériai rendkívüli felhatalmazásra vonatkozó törvényjavaslatot aránylag könnyen fogadta el a bizottság — csak a kommunista bizottsági tagok szavaztak a felhatalmazás megadása ellen.

A De Gaulle-kormánynak hat- j hónapos teljhatalmat adó ja- i vaslat azonban már rendkívül; heves vitát váltott ki. A döntés j reggel 6 óraikor született meg a bizottságban: csupán 37 szavazattal 17 ellenében fogadták el a javaslatot. A kommunisták mellett egyes szocialista bizottsági tagok is a De Gaulle-nak adandó teljhatalom ellen nyilatkoztak meg.

Az alkotmányjogi bizottság szemibehelyezkedése nem is annyira a szavazás eredményéből tűnt ki, mint abból, hogy a javaslat, nemzetgyűlési előadójaként Robert Verdiért, a szocialista belső pártellenzék vezéralakját bízták meg.

A bizottságban helyet foglaló képviselőiknek nemigen volt idejűik aludni, hiszen hétfőn délelőtt 10 óraikor már összeült a nemzetgyűlés, hogy megvitassa az algériai felhatalmazás és a De Gaulle-kormány- nak adandó teljhatalom javaslatait. i

Az algériai felhatalmazás nem különbözik attól,

amelyet a Guy Mollet-kor. mány óta valamennyi francia kormány — így Pflim- lin kormánya is — megkapott Algériában.

A hathónapos teljhatalomra vonatkozó javaslat viszont

rendkívül súlyos következményekkel jár: a parlament gya korlatilag „hosszú szabadságra megy”, a törvényhozó hatalom fél évre átszáll a De Gaulle-kormányra, és kevés vigaszt nyújt, hogy a nemzet- gyűlés későbbi időpontban a törvényerejű rendeleteket felülvizsgálja.

A negyedik francia köztársaság így már „a téli álom” á) la pofában van — írja hétfőn reggel a polgári Paris-Joumal is, és hozzáteszi sötét jóslatát: Senki sem mondhatná meg,

vajon egy napon felébred-e hosszú álmából.

A befolyásos Figaro hétfői száma szerint Eisenhower amerikai elnök De Gaulle tábornok, francia miniszterelnök meghívását tervezi. Eisenhower jövő héten Macmillan angol miniszterelnökkel tárgyal Washingtonban és szeretné, ha e megbeszéléseken De Gaulle is részt venne.

A lap „igen jólértesült“

washingtoni forrásra hivatkozik és megállapítja, hogy az amerikai kormány e döntését csak azzal tehetné világosabbá, ha hivatalosan bejelentené a meghívást.

A Figaro közlése szerint a tárgyalásoknak az a célja, hogy a Szovjetunióval folytatandó esetleges tárgyalások előtt egybehangolják az angol, francia és amerikai politikát.

Az AFP gyorshírben jelenti: A francia nemzetgyűlés hétfő délutáni ülésén 322 szavazattal 232 ellenében megszavazta a De Gaulle által kért teljhatalomra vonatkozó törvényjavaslatot.

Megnyílt a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa

Hétfőn délelőtt a Bolgár Kommunista Párt székházéiban megnyílt a Bolgár Kommunista Párt VT I. kongresszusa. Reggel 9 órára teljesen megtelt a gyűléstererrt. Az ipar, a mező- gazdaság sok kiváló képviselője jelent meg a vendégek között. Megjelentek az állam és a párt vezető személyiségei, a néphadsereg képviselői, a tudomány. a művészet kiválóságai. A küldöttek és a vendégek viharo^ lelkesedéssel fogadták a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai bizottságának a teremben megjelenő tagjait, a testvéri kommunista és munkáspártok küldöttségeit. A kongresszust Tódor Zsivkov elvtárs. a Bolgár Kommunista Párt első, titkára nyitot'tá”ftieg. A kongresz- szus nevében meleg szeretettel köszöntötte a külföldi küldöttségeket. A kongresszus ezután megválasztotta a kongresszus vezető szerveit, az elnökséget a titkárságot, a szerkesztő- és mandátum vizsgáló bizottságot.

A kongresszus részvevői nagy lelkesedéssel fogadták azt » javaslatot, hogy az SZKP Központi Bizottságának küldöttségét válasszák be a VII. kongresszus díszelnökségébe. Ez. után a kongresszus a következő napirendet állapította meg

1. A BKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése. Előadó: Todor Zsivkov, a Központi Bizottság első titkára

2. A központi revíziós bizottság beszámoló jelentése Előadó: Jordan Katrandzsiev, p központi revíziós bizottság elnöke.

3. A BKP VII. kongresszusának irányelvei a Bolgár Népköztársaság 1958—1962. év; III. népgazdaságfejlesztési tervével kapcsolatban. *

4. A BKP központi szervéinek megválasztása.

A napirend jóváhagyása után az első ülésen elnöklő Antoi* Jugov megadta a szót Todor Zsivkovnak, a BKP Központi Bizottsága első titkárának beszámoló jelentése elmondására

A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei és váci járási és városi bizottsága mély fájdalommal jelenti, hogy

Csányi István elvtársi,

az MSZMP városi bizottságának tagja, a párt végrehajtó bizottságának osztályvezetője, a városi tanács végrehajtó bizottságának és a helyi népfront-bizottság elnökségének tagja, a néphadsereg tartalékos tisztje 1958. június 1-én délután fél 2 órakor munkás életének 39. évében el- húnyt. Csányi elvtársat a párt saját halottjának tekinti, a munkásosztály hű harcosát megillető végső tiszteletadással kísérjük utolsó útjára és búcsúztatjuk június 3- án, kedden délután 6 órakor a Vác alsóvárosi temetőben. A halottasház előcsarnokában felállított ravatalnál elvtársai és barátai 5 órától díszőrséget állnak.

a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei bizottsága, váci járási és városi bizottsága

Magyar tudósok külföldi útjai

Trencsényi-Waldapfel Imre akadémikus Eisenachba utazott a Mommsen Társaság kongresszusára, Schay Géza akadémikus Párizsban a Kémiai—Fizikai Társaság fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, Mályusz Elemér egyetemi tanár Bécsben a kelet-európai történettudományi intézet ülésén vesz részt.

mai nap

1958. június 3, kedd, Klo- tild napja.

A Nap kél 3.50 órakor, nyugszik 19.34 órakor,

A Hold kél 20.59 órakor, nyugszik 5.28 órakor.

Várható időjárás: meleg idő, déli, délutáni felhőképződés, néhány helyen, főként keleten záporeső, zivatar, mérsékelt szél.

A Postavezérigazgatóság közli

hogy a múlt év október 1-én forgalomba bocsátott s a Magyar Népköztársaság címerét ábrázoló 50 filléres és egy forintos névértékű bélyegsorozat árusítását május 31-én megszüntette. Ezek a bélyegek postai küldemények bér- mentesítésére június 30-ig használhatók fel.

— MEGÉRKEZTEK az első lakók a gödöllői volt királyi kastélyba. Gyors ütemben alakítják át a volt gödöllői királyi kastélyt, ahol ezután elhagyott, ellátatlan öregeket helyeznek el. A múlt hét végén megérkeztek az első lakók, hetven idős ember. Június végéig még 280 lakő költözik be a kastélyba.

— HORGÁSZOK! Lehet versenyezni! Vasárnap délelőtt Balog István sztálinvá- rosi halásznak ritka nagy hal akadt a horgára. Fenékzsi. nórral horgászott a Duna közepén. Első kapásra óriási harcsát fogott. Ladikjában jókora darabot utazott feleségével együtt, amíg a nagy hal kifáradt és a partra húzhatták. A harcsát a sztálinvárost halászcsárda híres szakácsa, Horvó.th András vágta fel. Az ötvenkilós harcsa szálkámén, tes törzséből 200 adag halsültet készítettek.

— NAGY SIKERE VOLT a

Mézeskalácsnak Vecsésen. A vecsési Martinovics téri általános iskola tanulói előadták Szirmai Albert Mézeskalács című 3 felvonásos daljátckát. Az előadás nagy sikerében jelentős szerepe volt a lelkes szülői munkaközösségnek,

— MEDERVIZSG ÁLATOT tartottak tegnap Szentendrénél a MAHART szakemberei. A medervizsgálatra azért volt szükség, mert itt a Duna gyakorta épít zátonyokat, amelyek veszélyeztetik a hajózást. Egy ilyen ismeretlen zátonyon akadt fenn az elmúlt héten első útján a Tornai nevű kiránduló vízibusz.

— ELSZOMORÍTÓ dicsőség, hogy megyénk a Statisztikai Hivatal értékelése szerint a „legveszélyesebb“ megye az egész országban. Baleseti statisztikájuk szerűit a főváros után Pest megyében volt a legtöbb baleset az elmúlt negyedévben. A balesetek 24 százaléka az engedélyezettnél nagyobb hajtási sebességből származott.

— HIÁBA, ott nem volt pedagógushap... Münchenben egy tizenkétéves fiú re- pülőmodellhez való motort, fejhallgatót, bélyegalbumot és sátrat vásárolt magának, s a számlákat, együttesen 330 márka értéket, kiegyenlítés végett tanítójának küldette el — bosszúból.

— FÁKLYÁS MENETTEL köszöntötték az úttörők az úttörővezető pedagógusokat Gyomron. A 4. számú Rákóczi Fejedelem és az 1079. sz. Körösi Csorna Sándor úttörő- csapat ifjú vezetőkből és őrsvezetőkből álló díszszakasza Blaskó Mihály járási úttörőtitkár vezetésével vasárnap este_ fáklyás menetben vonult az űttörövezető pedagógusok háza elé.

A Nagyvásártelepre vasárnap és héttőn reggel 30 vagon és 16 tehergépkocsi áru érkezett, ebből J6 vagon vegyes zöldáru, hét vagon karalábé, egy vagon cseresznye és egy vagon citrom.

Szolnok környékéről megjött a nagyszemű velőborsó, Szentesről pedig az új fejeskáposzta. A cukorborsót kilónként 6—6.20. a velőborsót 6.80—7, az új fejeskáposztát 7.80 forintért árusították. Az új fehérkaralábé csomóját 3.00. a kékkaralábé csomóját 3.80 forintért hozták forgalomba. A salátát 60 fillérért, a jános- napi retek csomóját 1.40—1.80 forintért adták. Az uborka árát kilónként 14 forintra, a hegyespaprika darabját 2 forintra szállították le.

Az állami boltokban a piros cseresznyét kilónként 7—8. a. világos ropogós' zabolai cseresznyét 10—12 forintért, az osztályozott szamócát 13—14 forintért árusították.

A szövetkezeti baromfiboltok az élő tyúkot kilónként 26 forintért árusították.

HANS BERGELT:

A HID

gondolat, hogy estefelé lovai gyeplőjét fatörzshöz kötve, átment Etting erekhez. A szedőnők már elindultak haza. Csak a szolgáló meg egy béres maradtak hátra a gazdával. A két férfi épp a lovakat fogta be a megrakott kocsi elé, amikor Kugler jó estét köszönt neki.

Ettinger válasz helyett indulásra szólította a lovakat.

— Beszélni akarok veled a repceföld miatt — szólt oda Kugler.

— Gyite! — mondta a szomszéd a lovak közé vágva és a Ikocsi elindult anélkül, hogy Ettinger akár csak meg is fordult volna.

A szolgáló rövid habozás után oda futott Kuglerhez. Szemei tele voltaik könnyekkel.

— A gazdával nem lehet bírni — mondta. — Csak any- nyit akar vetni, amennyi itthon kell, mert úgyis jön a háború ...

— A háború? — ismételte Kugler. — Hát nem mondja meg neki senki, hogy ez ostobaság? Vagy azzal akarja elkerülni a háborút, hogy gazt arat?

— Hiszen mi is ezt mondjuk — felelte a leány —, de a gazdának minden csak kommunista mese. ő hisz a háborúban ..,

Nem folytatta, mert Ettinger hátrafordulva kiabált valamit és öklével megfenyegette. A szolgáló futólépésben iparkodott a kocsi után.

Kugler Qtt állt. mintha gyökeret vert volna a lába. Hogy ez az Ettinger meg hagyja

rozsdásodni az ekéjét. Az ördögbe is! Persze, sokat beszéltek a háborúról, az újságok is folyton erről írtak. De ha egy gazda parlagon hagyja a szántóját, az még a háborúnál is rosszabb.

Másnap sehogy se ment a munka. Egyre maga előtt látta a szomszéd gazos tarlóját, amely a saját jól megdolgozott földje mellett valóságos szégyenfoltként hatott. Szemével újra meg újra felmérte a patakot. — Ha felhúzom a csizmámat, akkor menni fog — gondolta.

Hazafelé menet házuk előtt leugrott a kocsiról. Meghagyta feleségének, hogy lássa el &• lovaikat és a községháza irányába indult, A meglepett asszony csodálkozva nézett utána, mert amióta együtt voltak, még nem fordult elő, hogy férje másra bízta volna az állatok ellátását.

Sötét volt, mire Kugler megjött és a felesége már aludt. Magához vette az ébresztő órát és csöndben levetkőzött.

Másnap délre járt, amikor végre felszakadt a sűrű köd. Kugler ekéje szorgalmasan szaggatta a gyomot az elvadult tarlón. Egyik barázdát húzta a másik után. A túlsó oldalról mosolyogva figyelte munkáját a rendőrőrszem. Tdgnap este óta, amikor tárgyalt a biztossal, szövetségesek voltak.

Kugler minden lépésnél érezte csizmáiban a vizet, de nem törődött vele. Gyorsan bemelegedett, mert jó mélyen bele kellett ereszteni az ekét

a kiszáradt, megkeményedett földbe. Néha lehajolt, felvett egy marék földet és szétmorzsolta az ujjat között. A zsíros barna rög bő termést ígéri. Melle tágult, erősnek érezte magát. Minden lépésével újabb tért hódított a béke a háború gondolatával szemben, mint ahogy a nap felszívta és legyőzte a ködöt.

Kugler már messziről észrevette Ettingert. Azonban úgy tett, mintha nem látná és tovább szántott.

Ettinger arca piros volt az izgalomtól. Szólni akart, de .nem jött ajkára szó. — Ez az én földem! — mondta végül szinte hörögve és a gyeplő után nyúlt.

Kugler megállította a nyugtalankodó lovakat és mielőtt megszólalt, tetőtől talpig végigmérte szomszédját. — Hát ha ez megérdemli a föld nevet, akkor az Ettinger földje. Te meg rongyember vagy, nem gazda, megértetted? Miattam tehetsz, amit alcarsz, amíg nem térít jobb útra a szégyen, de én nem fogom zsebrdtett kézzel nézni, hogyan gazosítja el földemet ez a nyomorult tarló. Ha te nem szántasz, majd szántok én! — Ezzel faképnél hagyta meglepett szomszédját és tovább ugarolt.

Ettinger megvárta, amíg Kugler visszatért. Nem tudta, hogyan kezdje. — Hogy értetted azt, hogy rongyember? — kérdezte még mindig fel- indultan.

— ügy ahogy mondtam — felelte Kugler és lovait megállítva, megtómte a pipáját. — Persze mondhattam volna azt is, hogy gaz csak ott nő, ahol hagyják. Így van ez o háborúval is. Ha hagyjuk, itt van mind a kettő. De menj el az útból. Ennek a gaznak még ma pusztulnia kell. Nincs vesztegetni való időm.

Mire Kugler fordult, Ettinger már nem volt ott. Egy óra sem telt bele és már két eke húzta a barázdákat. Ha egy magasságba kerültek, Ettinger elkerülte szomszédja tekintetét és a földet nézte.

A szolgálólány uzsonnát hozott gazdájának. Arcából eltűnt a tegnapi levertség. Elégedetten kacsintott Kug- lerre.

Mikor megkondultak az esti harangok, frissen szántott földek szegélyezték a patak mindkét oldalát. A gazos szégyenfolt eltűnt.

Ettinger odanyújtotta Kug- lernek dohányzacskóját.

— Egyelőre nem tehetek többet, mint hogy megköszönöm neked.

Kugler legyintett. — Tegnap nagyon haragudtam rád, mert azt hallottam, hogy az udvarodban senki sem beszélhet a békéről. Pedig a mi munkánk a békét szolgálja. Te is békét akarsz, akárcsak én és mindenki, akinek egy csepp esze van. Ennyit akartam mondani.

Ettinger átsegítette a lovakat, meg az ekét a patakon, de nem válaszolt. Csak amikor ismét odaát volt és kiöntötte csizmáiból a vizet, szólalt meg:

— ügy gondolom, új hidat kellene verni a patakon.

— Az ám — kiáltott vissza Kugler gazda. — A hozzávaló fa ott fekszik készen a kamrámban.

Boldog Balázs fordítása

I

Szántóik majdnem összeér-y tek. Csak egy csörgedező patak választotta el őket, amely sok helyen még két méter széles sem volt. Valamikor híd vezetett át a patalkon, de néhány évvel ezelőtt eltűnt. Nem vihar sodorta el, nem is dúlt össze, hanem lebontották. A patak mindkét oldalún ösvény látszott, amelyet az elvonuló őrszemek bakancsai tapostak ki.

Kugler gazda sehogy sem tudta ezeket az őrszemeket megszokni, pedig már elég hosszú ideje vigyázták a partot. Újabban azonban más foglalkoztatta és ettől nem tudott szabadulni. Legnagyobb tábláján a zabforgót készítette elő vetésre és már két napja szántott. Valahányszor a patakhoz ért és fordulnia kellett, lovait pihentetve, átnézett a túlsó oldalra. Jól ismerte az Ettinger szomszéd földjét, aki ott lakott, ahol a rendőrök nem kék, hanem zöldesszürke egyenruhát viseltek. Tavasz elején repceszínben világított ez a föld. Csák most, a szántásnál tűnt fel neki, hogy ez a szép darab nincs megmunkálva és a sárguló tarlót felverte a gaz.

Mi történt Ettingerrel? Miért hagyja a szántóját parlagon? Talán beteg? Valami komoly baja lehet, mert nem szokott egykönnyen ágynak esni. Bár az utóbbi években nem jártak össze, hanem csak úgy a patáikon át üdvözölték egymást, Kugler tudta róla, hogy szerette a munkában megelőzni a többieket.

Legnagyobb meglepetésére másnap látta Ettingert, amint burgonyaszedésnél vezette a lovakat a szedőgép előtt. Most már végképpen nem értette a dolgot. A gazda egészséges és nem műveli meg a földjét? Annyira nyugtalanította a