Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-25 / 148. szám

1958. JÚNIUS 25. SZERDA MtCYEl i&Clrlao „Repülő-ellenőrzésen“ a Budakalászi Textilmtívek hiányzó dolgozóinál Juhász felesége hetenként egyszer ki szokott járni ide pesti lakásából. Egyébként Ju­hász József személye körül különböző híresztelések kap­tak szárnyra. Hogy mi a való­ság, mi sem tudjuk megálla­pítani. Észrevételeinket min­denesetre jegyezzük. Zuhogó esőben érünk Cso- bánkára. Néhány hiányzó in­nen is akad. Roih Gellértet Kossuth Lajos utcai lakásán keressük, de nincs odahaza. Délelőtt még a kocsma körül látták. Nem nehéz elképzelni miért; tegnapelőtt fizetés volt. Egy másik utcában Or- bánék portájára nyitunk be. — Miért nem jött be Bor­bála dolgozni? — érdeklődik Simonná. — Beteg — válaszolja az édesanyja, közben a kislány is kijön. Sápadt arca és az orvosi receptek bizonyítják az édesanya állítását. Itt tehát igazolt a hiányzás. Pomázon Temesi Sándor után kutatunk a szakadó eső­ben. Temesi három hete van betegszabadságon, nagy szük­ség lenne rá már brigádjában A 19 éves, szilvakék nadrágos fiatalembert végülis az ital­boltban találjuk eléggé „el­foglalt” állapotban: javában biliárdozik. — Ha kiírnak — mondja kissé nyeglén — kilépek a vál­lalattól. — És a felmondási idő? — Nem lényeges — vála­szolja, de látszik rajta, hogy igen türelmetlen lehet, s ez érthető is, hiszen kollégái oda­bent az italboltban türelmet­lenül várják. íme, így szület­nek a gyári vándor-madarak... Megyünk tovább. Békásme­gyer és Óbuda következik. Fodor Lászlóné szövőnő — a papír szerint — a Retek utca 7. szám alatt lakik. — Nem ismerem — mondja a házmester. — Ilyen névről nem is hallottam. A 17. szám alatt sem talál­juk. Egyébként ma már ez a negyedik ilyen eset. Tóth Ti­bor budakalászi dolgozó sem lakik a megadott címen. Egy éve már, hogy a Kálvária ut­cába költözött. Nagy Imréné ugyancsak rossz címet adott, mert Pomázon lakik. És így folyik az ellenőrzés, sok türelemmel — és sok bosszúsággal. Bizony késő délutánra jár az idő, mire valamennyi hiányzót bejárunk. Természe­tesen az igazolatlanul távol­levők nem kerülhetik el a fe- lelősségrevonást, ami a nyere­ségrészesedés kiosztásakor és egyéb jutalmazások idején érezteti majd hatását. A re­pülő-ellenőrzések bevezetése óta sokat javult a munkafe­gyelem, de még mindig gya­kori az indokolatlan hiány­zás. A szakszervezet és a vál­lalatvezetőség a jövőben még gyakrabban alkalmazza majd ezt az ellenőrzési módszert, hogy végképp megszüntesse a folyamatos termelés akadá­lyát, a nagyarányú hiányzá­sokat. Súlyán Pál Vasárnap kezdődik az ünnepi könyvhét Egymilliónál több könyvet vásárolhatnak az olvasók Tanulságos hirdetmények kelletik magukat a Váci Városi Tanács kapujában. Érdemes rájuk felfigyelni. Másképp honnan tudná meg az ember, hogy jó lesz vigyázni, mert 1957. no­vember 23-a az utolsó al­kalom a veszettség elleni pótoltásra?! E hirdetmény mellett stencillel sokszoro­sított papírlap közli az ér­deklődőkkel, hogy Bállá Éva Kodály Zoltánról tart előadást az Arany János Klubban — 1958. március 12-én. Mindenkit szeretet­tel vár a rendezőség. A kíváncsi böngésző ér­tesülhet továbbá a járási kultúrház közelgő Toldi- estjéről, amelyet 1957. ok­tóber 31-én délután 3 óra­kor tartanak, s ha kedve szottyan, részt vehet a Vác és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezet 1957. októ­ber 12-én tartandó évi ren­des közgyűlésén. Hogyan? Hogy ezek kis­sé — elavultak? Hát iste­nem: Vácott is van papír­gyűjtő mozgalom. Olyahy- nyira, hogy a papírt gyűj­tik is. Például a közérdekű közlemények számára fenntartott hirdetőtáblán... Ny. É. Kiállítás I di Amy János Gimmmbätt I A nagykőrösi Arany János Gimnázium tanárai es diákját 1 érdekes kiállítást rendeztek a tanév befejezése alkalmából, í amelyen bemutatják az iskola növendékeinek az elmúlt esz* itendő alatt készített legszebb munkáit. A képzőművészeti szakkör legszebb képei is kiállításra kerültek Több mint ezer egyetemistát és főiskolást iidültet a SIÓI A SZOT a Művelődésügyi j Minisztériummal és az egyete- 1 mek és főiskolák KISZ-szerve- ! zeteivel együttműködve a nyá- ! ri szünidőben több mint ezer j hallgató számára biztosítja a \ kedvezményes üdülést. Szombaton este a Madách Kamaraszínházban rendezen­dő irodalmi esttel kezdődik meg hivatalosan az idei ünnepi könyvhét, majd vasárnaptól július 6j-ig szerte az országban, az üzemekben és a hivatalok­ban, az utcai sátraikban vásá­rolhatják meg az olvasók a mai és a klasszikus, a haza; és a. külföldi irodalom alkotá­sait. Az elmúlt évben részben a nyomda- és a papíripar nehéz­ségei, résziben irodalmi életünk lassú eszsmélése nem tette le­hetővé a könyvünnep megren­dezését. 1957 ennek ellenére a ma­gyar könyvkiadás új sike­reinek esztendeje volt: több mint 12 000 kiadvány látott napvilágot, összesen a 42 milliót megha­ladó példányban. Az 1958-as könyvhét a fej­lődés újabb állomását jelzi. Háromszáz mű kerül forga­lomba. több mint egymillió példányban. Szép számmal szerepelnek köztük a mai ma­gyar írók alkotásai — elsősor­ban élő irodalmunk jegyében is rendezik meg a könyvünme­pet. Az idősebb és a fiatalabb írónemzedék regényei, elbe­szélései, verses kötetei és drámái egyaránt helyet kaptak a könyvheti kiadványok kö­zött. Szerepel ezenkívül a gazdag választékban a klasz- szikus magyar irodalom több alkotása. Széles skálát fog át a kül­földi irodalom is: a klasszi­kusoktól az élő szovjet, népi demokratikus és nyugati író­kig. A könyvhét természetesen — a hagyományokhoz híven — nem lesz egyszerű könyváru­sítás, bár széles körben gon­doskodtak arról, hogy eljussanak az újdonsá­gok az olvasóközönség minden rétegéhez. A könyvünnep irodalmi jelen­tőségét mutatja, hogy a fővá­rosban, a falvak és a városok százaiban rendeznek estéket, kiállításokat, író-olvasó talál­kozókat; A kiállításon még kísérletezni is lehet Kuglizó — társadalmi munkában K isoroszi községben, a földművesszövetkezet vendéglője mellett a lakosság kívánságára kuglizót építettek. A község a Tahi és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet­hez tartozik, s bizony nem volt elég pénz. A kuglizóra viszont igényt tartottak az emberek. A közmondás azt tartja: ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel. A kis­orosziak meg azt mondták, ha nincs elég pénz, adunk hozzá társadalmi munkát. Ügy is tettek. A KISZ-szervezet tagjai jártak az élen, Dudás Ottó és József, Tóbiás Sándor, Kuntsár Ferenc és Lajos, Cziria László, Fűzik Tibor, és a többiek. NAPI POSTÁNKBAN rend­szerint akad két-három olyan levél is, amelyet nem vála­szolhatunk meg az íróasztal mellől, hanem el kell kül­denünk az „illetékesekhez“ megyei, járási, minisztériumi stb. szervekhez. Sóik esetben kiderül aztán, hogy bizony a bejelentés, panasz akár tudato­san, akár akaratlanul is ha­mis, alaptalan volt. Az ilyen vitás ügyekből szedtünk ösz- sze egy csokrot s közölj tik a vizsgálat eredményét. B. Istvánnak Gyónón az volt a panasza, hogy a Dabasi Földművesszövetkezet ital­boltjában nem tartják be a hatósági árakat. A bort úgy mérik, ahogy jólesik. Míg a gyóni italboltban a nagyfröccs ára 3,20 forint, a dabasiban már 3,80, vagy akár 4,20, ahogy a kultúrházi táncmulatság al­kalmával mérték. A SZŐ VOSZ Pest megyei központja adta meg erre a vá­laszt. Ebben az időben az italboltban kétféle bort hoz­tak forgalomba. Az egyiknek 19,70, a másiknak 21 forint volt literje. így nem 3,80 és 4,20 volt egy nagyfröccs ára, hanem 4,10 és 4,35 forint. A kultúrhézban a táncmulatság megrendezésékor szintén ezen az áron mérték a bort. Sajnos, B. Istvánt már eléggé ismerik a járási szerveknél alaptalan bejelentései nyomán. Két tsz-panasszal is foglal­koztunk, mindkettőre a Pest megyei Tanács tsz-csoportja adta meg a választ. Szilvási Sándor Örkényből sok mindent írt levelében. Vá­dolta a vezetőséget, a kocsiso­kat, hogy rosszul bánnak az állatokkal, s a tejbegyűjtő csa­ládot, hogy piszkosan kezelik a tejet. Panaszkodott a tsz- közgyűlésre, hogy igaztalanul Illetékesek válaszolnak AMERIKA New York munkásnegyedeiben félelmetes rém a munka- nélküliség. A Boweryben minden éjjel láthatók az utcán alvó emberek, akik a' fáradtságtól és éhségtől ott dőlnek le. ahol erejük elhagyja őket. Képünk egy fiatal munka- nélkülit mutat be a nyugati mennyország biztosította „puha fekhelyen” zárták ki őt a tagök soraiból, s most lakását is el akarják venni. A SOK ALAPTALAN rá­galomnak egyéni érdek, sér­tett hiúság áll a hátterében. Ugyanis Szilvási Sándor a Rá­kóczi Tsz-nefc volt a juhásza. Panaszos és a termelőszövet­kezet között megállapodás jött létre, hogy a tsz falkájában 30 db saját juhot tarthat. Szil- vási a megállapodás szerinti 30 darab helyett 51-et tartott a közösben s azokat minden el­lenszolgáltatás nélkül a tsz készletéből talcarmányozta. Azonkívül a mostohafia is 46 darab feles juhot tartott a tsz tanyájában — feltehetően an­nak takarmányából is. Ezenkí­vül magánjuhállományát a tsz területén legeltette min­den ellenszolgáltatás nélkül, s ezzel súlyos károkat okozott. Tekintettel arra, hogy a tsz juhtartása évről évre vesztesé­ges volt, s a rendelkezésre ál­ló takarmánykészlet még a csekély számú szarvasmarha- állománv szükségletét is alig fedezte, a tsz vezetősége és a tagság úgy határozott, hogy a közös juhállományt' átadja egy másik szövetkezetnek. Aíi- után a juhász egyéb munkát a termelőszövetkezetben nem vállalt el, ezenkívül felesé­ge is állandóan békétlenkedett, a tsz közgyűlése Szilvási Sán- dorékat kizárta a soraiból. Most pedig ugorjunk át Szigetcsépre. a Lenin Terme­lőszövetkezetbe. Farkas Péter és felesége a helybeli Lenin Tsz tagjai. Illetve — levele szerint — csak voltak tagjai, mert a tsz öreg korukra való tekintettel felmondott. Súlyos panasz, annál is inkább, mert Farkas bácsi kilenc éve tagja a szö­vetkézéinek. Közelebbről megnézve azon­ban nem is olyan fekete a bá­rány, mint ahogy festették. LEVÉLÍRÓNK a tsz-nek jelenleg is tagja és a rendsze­res munkában is részt vész, tehát egy kissé sántít az az állítása, hogy a tsz felmondott. A 65/957. évi törvény rendel­kezése szerint a nyugdíjjogo­sult tagok munkaideje, illetve a megszerzett munkaegységek aránya szabályozva van. Férfi nyugdíjas tap a nagy munkák idején július, augusztus és szeptember hónapokban 25 munkaegységet teljesíthet, a többi hónapokban pedig né­gyet. Ilyen feltételek mellett folyósítják a havi nyugdíjat. Ha azonban munkabírása olyan, hogy továbbra is rend­szeresen tud dolgozni s csak később kíván nyugdíjba menni, ezt minden további nélkül megteheti. A nyugdíjjogosult­ságot azonban akkor kell kér­nie, amit jelen esetben a tsz már meg is tett. Ha aztán egy későbbi időpontban ténylege­sen nyugdíjba megy, csak egy sima bejelentést kell tenni az SZTK-nál, hogy a kért idő­től kezdve folyósíthatják az összeget. A jelenleg fennálló rendelkezések szerint a tsz- tagok folyósítására kerülő nyugdíj a 10. évet betöltött szolgálati időre is annyi lesz, mint az ötéves, vagy ezen fe­lüli tagság esetén. Ez az összeg azonban a befizetésre kerülő nyugdíjalap feltöltődésével va­lószínűleg néhány év múlva emelkedik majd. S befejezésül egy névtelen levél Kókia községből. Az il­lető nem merte aláírni a ne­vét, mert tudta, hogy állításai enyhén szólva „nem fedik a valóságot”. Szerinte a Gobelin Háziipari Szövetkezet vezetőjének maga­tartásával a tagok nincsenek! megelégedve, szeretnék, ha leváltanék, mert úgyis csak terrorral választották meg új­ra. Azt is írja, hogy a helyi tanács annak adja a jó ház­helyeket, aki beletartozik a kompániába, vagy „fizet”. A MEGYEI TANÁCS hely­színen tartott vizsgálata meg­állapította, mindkét vád tel­jes alaptalanságát. Sok szö­vetkezeti taggal beszélgettek, akiknek semmi bajuk a veze­tővel, s olyan adatokat sem közöltek, amelyek valamely in- tézkedésre okot szolgáltathat- tak volna. A házhelyekkel kapcsolatban pedig a helyzet az, hogy 1956. június 21. óta a házhelyek értékesítése nem tartozik a községi tanács v. b. hatáskörébe, mert az értékesí­tés az OTP-n keresztül törté­nik. Abba nincs beleszólása a községi tanácsnak, hogy az OTP valamely telket kinek; mennyiért ad el. így tehát névtelen levélírónk alaposan melléfogott. Most pedig szűrjük le egy pár mondatban a tanulságot az ilyen esetekkel kapcsolat­ban: csak a tiszta igazságot érdemes írni, ha panaszt te­szünk. vagy tanácsot kérünk; mert a vizsgálat úgyis megál­lapítja, hol az igazság. A ha­mis vádaskodással csak a má­sik oldalra billentjük a mérleg nyelvét. K. M. Reggelenként alig, hogy megszólal a műszakot jelző csengő, máris jönnek a jelen­tések az üzemi bizottságra: „a szövődéből harmincán hiá­nyoznak, a fonóelőkészítőből tizennyolcán maradtak ott­hon, a filmnyomóból hárman vannak távol..és így to­vább, valamennyi műhely bér küldi hiányzóinak névsorát. Különösen fizetés után, hét végén — pénteken és szomba­ton — na meg a nyári viken- dezések idején szökik rendkí­vül magasra a hiányzók szá­ma. A Budakalászi Textilművek vezetőinek igen komoly prob­lémát okoz a távolmaradt dol­gozók helyettesítése. Nem egy­szer a megfelelő szakemberek hiányzása miatt kénytelen le­állni a brigád, vagy a műhely­rész, ami legtöbbször súlyos termelési kieséseket eredmé­nyez. A vállalat több mint másfélezer dolgozója közül 30—40 betegállómányos szo­kott lenni — s ezzel az átlag­gal számol is a gyárvezetés. A nehézségeket az ál-betegek, magyarul a lógósok okozzák, hisz a „kritikus” időszakban 100—120 főre emelkedik a hiányzás. Időnként „repülő­ellenőrzést” tart az üzemi bi­zottság, ami abból áll, hogy a gyár szociális felelőse, Si­mon Istvámné autóval sorra látogatja az aznapi — vagy a már huzamosabb ideje hiány­zókat. A mai ellenőrző körúton én is beülök az autóba, hogy be­számolhassak olvasóinknak, hogyan zajlik le egy ilyen vil­lám-ellenőrzés. Első utunk a budakalászi István-telepre vezet, Oberlän­der Imréné szövőnőt keres­sük. A rossz cím miatt sorra járjuk az utca házait és vé- gülis Öberlandernét a 36-os szám alatt találjuk meg. Két napja fekvő-beteg, tehát jogo­san van távol. Simonná még megkérdezi, nincs-e valamire szüksége, aztán jobbulást kívánva máris robogunk tovább. Szentendrén a Május 1 út 7. szám a következő állomás. Itt Rajcsics Máriát keressük, de hiába — mert mint albérlő­társa mondja: — Mária teg­nap hazautazott. — Igen, hétvégén így szo­kott ez lenni — jegyzi meg a sofőrünk. Az Avar utca 5-ben Juhász Ágnes után érdeklődünk, aki­ről csakhamar megtudjuk, hogy kislánya súlyos szamár­köhögésben szenved, emiatt nem tud dolgozni. A hiányzás itt is indokolt. Kint, a város szélén — az Ady Endre úton pompás luxusvilla előtt fékez a kocsi. Juhász Józsefet keressük, aki már három hete hiányzik az üzemből. A kapu zárva van. hiába zörgetünk. Nem jön ki senki. A szomszé­dok csak annyit tudnak, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents