Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-18 / 116. szám
a ‘\fCirhw 1958. MÁJUS 18. VASÁRNAP „Mutyunkok ktíutdotk, tnek^em is látogatás a torai gépállomás domonyi brigádszállásán Hatalmas összegeket áldoz az ország a mezőgazdaság gépesítésére, a szövetkezeti mozgalom fejlődésével még tovább növekszik az erre a célra fordított beruházás. Üjaibb és újabb gépeik jelennek meg a termelőszövetkezetek földjein, amelyek leveszik a legnehezebb munkákat a tsz- tagok vállárról, A gépesítéssel egyetért az is, aki már szövetkezeti tag és az is, aki még nem határozta el magát erre a lépésre, hiszen a fejlődést nem lehet megakadályozni. Hanem azzal a bánásmóddal azonban, ahogyan a drága gépeket nem egy helyen részesítik, már kevésbé értenek egyet az emberek, Elég sok jelzés érkezik B sajtóhoz, de a felsőbb szeriekhez is, amelyekben nagyobb gondosságot, több törődést követelnek a közvagyont jelentő gépekről. I Csak úgy találomra, a Túrái Gépállomás domonyi brigádszállására látogattunk el, hogy ott mi a helyzet, hogyan bánnak a gépekkel. Faska Pál elvtársat, az Űj Élet Tsz elnökét kértük meg kísérőnek, Ugyanis az ő tanyaközpontjukban ütötte fel sátrát a brigád, ami helyes is, hiszen a szövetkezet igényli a legtöbb munkát. Faska elvtárs azonban nem valami szívesen vállalkozik a „kísérő” szerepére, mert mint mondja, nem alkar i.újat húzni” a gépállomással. Ha ő megmutatja, hogy milyen állapotok uralkodnak a brigád- szálláson, megsértődnek a gépállomás vezetői, s ennek a tsz csak kárát látja. Faska elvtárs szabadásából is arra következtettünk, hogy nincs Valami rendben a brigád „szénája”. A brigádszálláson szerzett tapasztalat valóban elszomorító, de még inkább úgy lehet mondani, hogy felháborító. J A termelőszövetkezetnek: a községben levő gazdasági udvarában találunk egy répakiemelő gépet. Faska elvtárs elmondja, hogy tavaly ősszel hozták ki a gépállomásról, s megpróbálkoztak vele répát szedni. Azonban gazos volt a föld és kemény is, így a gép nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. A Zetor traktor hidraulikájára szerelhető gépet „ott felejtették” a szabad ég alatt a gazdasági udvarban. Ha Faska elvtárs nem bizonyítgatná olyan erősen, hogy a már ócskavasba kívánkozott vasszerkezet valóban répakiemelő. el sem hinnénk. Fél év alatt ugyanis annyira „átalakult”, hogy nem ismerni rá. A leszerelhető alkatrészek, csavarok elgörbültek. Alig hisszük, hogy ezzel valaha is froooooooooooooooooooot vwuu mmm . ha termését jégverés után akarja biztosítani Idejében kössön jég- biztosítást. mert kára csak így térülhet meg. segíteni tudnak bármelyik tsz-nek a cukorrépa betakarításban, — Nincs maguknak szükségük répakiemelőre? — fordultunk Faska elvtársihoz. — Dehogynem! Számunkra a cukorrépa betakarítás az egyik legnehezebb munka — válaszolja. Községen kívül levő tanya- központon találjuk a gépek zömét. A tanyaközpont közepén a traktorosíbódék, mellette a DT lánctalpas traktor, köröskörül szanaszét benzines és olajos hordók. Arról, hogy bárki hozzányúlhat, illetve elvihet belőle, nem is beszélünk, hiszen dologidő van és gyakran kell tankolni, de tüzet is akozhat a gondatlan üzemanyagtárolás. A brigádvezetőt és a traktorost nem leljük, így magunk indulunk körútra a sertésól mögé, ahol a vetőgépeket, tárcsáikat és az egyéb munkagépeket „raktározzák”, A szabad ég alatt a rozsda marja, eszi a gépeket. A tárcsáknak mondjuk kevésbé árt a „szabad levegő”, de a vetőgépeknek annál inkább. A gépeken nyoma sincs a tartósítást elősegítő zsírozásnak, vagy olajozásnak. Ami még ennél is feltűnőbb, az itt található gépeikről is hiányoznak az alkatrészek. Egyes darabokat a dudva és a gaz között még megtalálni, de a kisebbeket széthurcolták. — Hogyan vetnének ezzel a géppel, ha ma vagy holnap szükség lenne rá? — kérdezzük az elnöktől, — Ezzel bizony sehogyan, mert napok kellenének ahhoz hogy ismét üzemképes állapotba hozzák — mondja. — Nem lehetne fedett h» lyen raktározni a gépeiket? A tsz nem tudna helyet biztosítani? — kérdezzük, — Dehogynem! Ott van egy kihasználatlan, fedett színünk. De van olyan része is. ahol a kisebb gépeket, vagy a leszerelhető alkatrészeket elzárhatnák — mondja a helyes megoldást, Ezek szerint tehát csupán hanyagságon, nemtörődömségen múlik a több tízezer forintot érő, köztulajdonban levő gépek pusztulása. Gondolnak-e arra a gépállomáson, hogy egy-egy új gép beszerzése milyen sokba kerül? Vagy arra, hogy figyelmességgel, gondozással mennyire meghosszabbíthatnák egy-egy gép élettartamát? A látottak után arra következtethetünk, hogy a Túrái Gépállomáson vajmi keveset gondolnak erre. A cikknek nem. véletlenül adttuik azt a címet, hogy „lányomnak mondom, menyem is értse”. Egy gépállomás egy brigád&zállásán néztünk csak körül, de sajnos, az itt tapasztalt hanyagság, nemtörődömség elég elterjedt más gépállomások brigádszállásain is. Ha a sok szanaszét hagyott gép. tartozék, vagy beszántott kulcs, szerszám beszélni tudna, ugyancsak lenne mit hallgat- niok a traktorosoknak, brigád- vezetőknek, vagy a gépállomások igazgatóinak. Sajnos, a beszélni tudó gépeket, szerszámokat, tartozékokat még nem találták ki, de addig is, amíg felfedezik, kényszermegoldásként megtenné az is, ha a hanyagokat, a közvagyon herdálőkat szigorúan felelősségre vonnák! Mihők Sándor KÖTÖTTRUHA BEMUTATÓ Brüsszeli utazás, számos értékes ajándéktárgy és több mint tízezer kisebb nyeremény a vásár tárgysorsjátékán A Budapesti Ipari Vásár vezetősége az idén is kibocsátja a vásári sorsjegyeket. A sorsjáték a tavalyinál nagyobb szabású lesz, több főnyereménnyel. Három szerencsés nyerő díjmentesen utazhat a brüsszeli világkiállításra. A főnyeremények között lesz egy teljesen berendezett kétszemélyes nyaraló, barokk hálószoba, motorikerékpár, csőbútor-gamitúra, Panni robogó. magnetofon-készülék, hűtőszekrény, MOPED kerékpár. televíziós készülék és még sok értékes tárgy. Ezeken kívül több mint tízezer kisebb-nagyobb nyereményt sorsolnak ki. A sorsjegy ára 4 forint és vásárolható a vásár területén, a postahivatalokban, az IBUSZ-nál, az Állami Biztosító és az OTP fiókjaiban, valamint a vállalati közönségszervezőknél, Igazi, női szíveket gyönyörködtető látványban volt részük azoknak a meghívottaknak s érdeklődőknek, akik péntek délután a Kötszövő- ipari Mintázó Üzem divat- bemutatóján részt vettek. A fővárosi tanács kultúrtermének kupoláját néha majd szétvetették a sóhajok egy-egy kötött, vagy nylon ruhacsoda láttán. Ilyen bevezetés után természetesen el kellene mondanom, milyenek is voltak a ruhák s aprólékosan leírni a sok új ötletet, színt és formát. De ez szinte lehetetlen s így beszéljenek róla a fényképek. Nem könnyű dolog még gondolatban sem végigmenni a bemutatott 60 modellen, amelyek nagy részét — s ezt bátran elmondhatjuk — a híres magyar jóízlés, mértéktartás, elegancia jellemzett. S főleg az, hogy minden alkalomra viselhetőek, minden nő szívesen fogadja ruhatárába azokat. Persze, mondanom sem kell, akadtak azért másfajta „ruhaköltemények” is, a zsákruhák, hordóruhák stb. De ezek inkább arra szolgáltak, hogy utána annál nagyobb tapsot kapjanak a mindennapi használatra való kabátkák, köVilágos krémszín-zöld aprókockás kötöttruha, zöld nyakkal és szalagdísszel Az év első gyümölcsexportja: négy vagon zöldmandula Az idei gyümölcsexport új cikkel indul. A cukrozott gyümölcs készítéséhez kisebb tételben már az elmúlt évben rendelt zöldmandulát a csehszlovák édesipar, s a jó tapasztalatok alapján az idén négy vagonnal kért. A Pest környéki mandulásokban, a törökbáliirati és a Somodori Állami Gazdaságban a napokban kezdik meg a szedést és a szállítást. Ha a tavaszi kánikula tovább tart, hűtővagonokban viszik külföldre a mandulát. Az export mellett bőségesen ellátják az állami gazdaságok a hazai édesipart is. K edvenc foglalkozásom, hogy antikváriumokban érdekes könyvek után kutatok. így bukkantam rá Raoul Francé, a világhírű biológusnak „Az állatok csodálatos világa” című munkájára. Kevés izgalmasabb és érdekesebb könyvet olvastam. Valóban feltárul az olvasó előtt az állatok csodavilága, különösen így. ahogy ez a nagyszerű me- sélő-biológus leírja. Szinte hihetetlen dolgokat ír le a nagyon népszerű névvel „vízibolhávak” nevezett parányi élőlényről, melynek tudományos neve Daphnida. Magyar- országon is sok millió van belőle. A már elhalt Daday Jenő évtizedekig kutatta ezeket és akkoA vízi bolha szerzett világhírnevet egy magyar biológusnak ra hírre tett szert, hogy a tudósok hozzá küldték az egész világról a Daphnidá- kat meghatározás réseit. A vízibolha átlátszó és szervezete igen bonyolult. Mégis majdnem minden szerve még tökéletesen átlátszó. Testében sok az izom. mert ez az apró rák soklábú és két hatalmas úszólábbal szépen tud evezni is a vízben. A többi láb főképpen a lélegzésre szolgál, úgynevezett kopoltyúláb, melyben kering a vér és mivel csak nagyon finom hártya választja el a víztől, könnyen leadja ott a szénsavat és felveszi az oxigént, ami az egész lélegzés valódi célja. Szépen látni a kis rákok testében a szöveteket is. sok helyen kötőszövetet, azaz olyan sejteket, melyek összefűzik a szerveket és megtartják kellő helyzetükben. Van itt zsír is a vérben, meg lehet különböztetni a fehér vértestecskéket, amint bebújnak a szívbe és ott egy másik r^sen megint kiiönnek. hogy meglátogassák a test minden szervét. Mert a kis 'Daphnida világhíres lett azzal, hogy van szíve. Kissé hasonló az emberi szívhez és izgatottan összehúzódik és kitágul, lüktető mozgásba hozza a véráramot. Másik nevezetessége a nagy fekete szem, mely olyan összetett, mint a rovaroké és sok kristálylencsével van ellátva. izmokkal mozog. A szemidea összeköti az agyvelö- vel, akárcsak az ember testében. Ebben a kis állatban kitűnően lehet tanulmányozni az egész embryológiát Az anya testében ott van a pete. Kezd ba- rázdálódni, lassan kiképződik a test. tagolódik. végtagok formálódnak. A fiatal állatka izeg-mozog a petehártvában fokozatosan kifejlődik, végre úny kibújik a petéből, mint a kis csirke a tojásból tapsolták férfiak, nők a kezüket, olyan tündériek voltak. Akadtak derűs pillanatok is, egy-egy vadonatúj vonalú cipő, kalap láttán. Az idősebb korosztályú hölgykoszorú meghatva látta viszont lánykorának spangnis-gombos tűsarkú cipőjét s a holland halászokéra emlékeztető formátlan kalapjait, amit — remélhetőleg — nem látunk viszont a pesti utcán. Meglepő volt, mennyire faé vorit a szürke szín minden árnyalata, valamint a világoskék-fehér variáció, amit mindenki szívesen fogad, hisz fiatalos, kedves, s a legtöbb nőnek igen jól áll. S befejezésül még egy, ami szintén igen lényeges, a bemutatott ruhák legnagyobb része kapható az üzem budapesti Kossuth Lajos utcai mintaboltjában mindenki által elérhető 550—700 forintos átlagárban. Komáromi Magda Világosszürke csikozva kötött kiskosztüm, elől kötött övvel, alatta fehér röviduj.iú pulóver tött ruhák stb. Szó sincs róla, csinosak voltak a zsákruhák egytől-egyig, szívesen is szemléltük őket reflektorfényben, a gyönyörű, hajszálvékony ma- nekeneken, de egy kis képzelőerővel láttam benne önmagam s a körülöttem üldögélő asz- szonytársaimat, s sürgősen visszatértem gyönyörködni az immár klasszikusnak számító kiskosztümfazonokhoz. Bemutatták az idei kötött fürdőruhákat, legtöbbje váll nélküli, hosszában nagyon tarkán csíkozott. Láttuk még az esti ruhakölteményeket, fehér, égszínkék, barackvirágszín nylon csodákat, melyekben oly légies szépek voltak a kisasszonyok, hogy szinte lepkeként lebegtek a pódiumon. Itt aztán mindes feltétel nélkül vörösre Hófehér alsószoknyás trapézvonalú nylon kisestélyi Miért maradt el a tervteljesítéssel a Szentendrei Kocsigyár? A Szentendrei Kocsigyár hosszú éveken át foglalkozott kocsigyártással. 1949-ben kezdte a tájjellegű parasztszekerek készítését, s amikor 1955-ben a mezőgazdaság fokozottabb gépesítése került napirendre, a vállalat új profilra tért át: bevezették a gumikerekű tábláskocsik gyártását. Főként az állami gazdaságok érdeklődtek az új kocsik iránt, de sok megrendelés érkezett különböző tangazdaságoktól és termelőszövetkezetekből is. Az ellenforradalom okozta súlyos gazdasági helyzet az elmúlt évben válságba juttatta a kocsi- gyártást, a korábbi kereslet — a szőkébbre szabott beruházási keretek miatt — lényegesen megcsappant. A kereskedelem nem tudta értékesíteni a raktáron levő kocsikat, s ezért a gumikerekű kocsik gyártását megszüntették. A Szentendrei Kocsigyár ez év elején teljesen új gyártmányokra tért át, minek következtében az előirányzott termelési tervet eddig nem tudta teljesíteni. Felkerestük a gyár tervosztályának vezetőjét. Müller Lászlót, hogy mondja el. mi az oka a lemaradásnak. — A kocsigyártás befejezése után szinte egyik napról a másikra kellett hozzákezdeni a kombájn- és cséplőgép-alkatrészek készítéséhez, ami teljes átállást jelent. Főként műszaki tekintetben merült fel nagyon sok probléma. Bár a rajzokat és a dokumentációt a megrendelők adták, mégis sok minden hiányzott. Nem volt és még most sincs elegendő szakemberünk. Ez a munka faigé- nyesebb, ily módon a gyártás inkább a faipari gyártás felé tolódott. Szükségünk lenne asztalos- és faipari gépmunkásokra. A lemaradáshoz hozzájárul még az is, hogy az előgyártó üzemek a szükséges mennyiséget nem tudták elkészíteni időre. Eredetileg 290 garnitúrát kellett volna legyártani a cséplé- si idényig, közben ezt a meny- nyiséget 350-re emelték, s ez természetesen még fokozottabb nehézséget okoz. — Az első negyedév tervét jóllehet 100,9 százalékra teljesítettük, a cséplőgép alkatrészgyártás mégis lemaradt. Áprilisban tovább romlott a helyzet, és most 8—10 nap lemaradásunk van. Jelenleg úgy néz ki, sikerül behoznunk az elmaradást. A korábban rossz anyagellátás javult, és az átállás nehézségeit is sikerült legyőzni, ma már sokkal jobb a begyakorlottság. A minisztérium és a szakszervezetek megyei központja a megemelt terv teljesítését . túlórákkal segíti. Dolgozóink napi két túlórát dolgozhatnak az elmaradás behozásáig. Reméljük, hogy közös összefogással sikerül megbirkóznunk ezekkel a nehézségekkel. s mire a cséplési idény elkezdődik, át tudjuk adni a szükséges alkatrészeket. A kocsigyár további munkájáról szólva, az alábbiakat mondotta még Müller László. — A cséplőgép- és kombájnalkatrészgyártás természetesen csak kiegészítő profil addig, amíg a kocsigyártás problémája tisztázódik. Júliustól kezdve iskolafelszerelést, padokat, dobogókat és asztalokat készítünk. (s. p.)
