Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-17 / 115. szám
SZTRÓKAY TIBOR: Jycpp hó o mjjj) ő L&n najpJxífdluíL Ezt az írást nem jó elolvasni, mert fertőz, mint a spanyolnátha. Behízelgő, de alattomos. A betűk ugyan óvatosságra intenek, sőt, néha még talán gú- nyoros mosolyt is fakasztanak az őszinte szavak, ám a nyomukban életrekelő gondolatok észrevétlenül behálózhatják a gyanútlan olvasót, mint a ragyogóan kékvirágú plumbago furcsa, tarackos gyökerei a sziklakövet. Előre megmondom, a baj úgy kezdődik, hogy szemünk véletlenül megakad egy virágos ablakon vagy kirakaton. De elég néha egyetlen cserép virág, vagy a sziklarésbe kapaszkodó kövirózsa is. amire gyanútlanul téved rá fáradt pillantásunk. Hangulat suhan át. rajtunk, és a fertőzés csirája máris megfogant. Velem is így történt. Azután...? Aztán elfogott a láz... A növényláz. Lázban égtem. Éjjel és nappal, télen és nyáron, a tavaszról és őszről nem is szólók; ásó és kapa, meg a gereblye társaságában, és növényvadász körúton. A piacokon minden kertész és virágárus néni ismerősöm lett és talán jobban tudtam, hol van fióküzlete a Virágértnek, mint a vállalat igazgatója. Egészen addig tartott ez, míg... míg kiépült a kertem, és virág- cserepekkel teltek meg az ablakok, állványok és kisasztalok. Ha néha a sötétben valamit levertünk, az csak valamelyik dédelgetett növénykedvencem lehetett. ^ állították csak helyre bennem az egyensúlyt. Emésztő lázam csillapult. Most, telelte tés idején, csak a szekrények teteje van tele növényei ládákkal és cserepekkel, és berendeztem a fürdőszobát „üvegháznak”. Igaz, egyikmásik* aloe vagy agave hegyes levele néha megcirógatja meztelen hátamat, de ez még mindig jobb, mintha a törülköző csap bele véletlenül a kaktuszok közé, és vaigy a növényt rázza ki helyéből, vagy arcomba törlők bele pár szúrós horgocskát. Hát hogyne! Szegény növény tüskepárnája megcsorikul! Mondom, most már kiegyensúlyozottabb életet élünk. Feleségem is megértőbb. Megbékélt. Vagy beletörődött?! Hja igen, mert azt még nem említettem, hogy amíg idáig eljutottunk, nem volt teljesen sima a családi béke útja. Hogyan is fejezzem ki magamat ...? Legjobb lesz talán az igazságnak megfelelően Egészen pontos szövegezésben• keservesen göröngyös út volt az. Ma már derűs mélabúval írom le: volt idő, mikor én voltam a világ legrosszabb, leghanyagabb, leg.. , leg ... családfője, családapája (Még szerencse, hogy mint férj. nem hallottam különösebb panaszt.) Nem akarok elébevágni a? eseményeknek, de azt elismerem, hogy volt valami alapja a neheztelésnek. Valamikor nagyon rendes ember voltam, de amikor elkapott a növényláz, rendetlenné váltam. Feleségemnek vacsorához csak akkor sikerült leültetnie, mikor már moziba kellett volna indulnunk s a színházba akkor indultunk, mikor a taxi is csak rekordsebességgel futhatott volna be időre. Ez is megszűnt. Megint pontosan indítok a moziba. S liogy rendszerint mégiscsak a híradó közepére érkezünk, annak kizárólagos oka csak az, hogy messze lakunk tőle. Három percnyire. A kritikus három perc alatt azonban, feleségem még rendbe teszi a konyha külső képét, előkészíti hirtelen a holnapi reggelimet és táskámba csomagolja a tízórait. Gyengéd leszek: feleségem időérzéke nem eléggé fellett. Ám magammal szemben sem kívánok tapintatlan lenni. Nékem meg, a pénz gyakorlati értékének ismerete a gyengém. Különösen ékkor, ha újonnan felfedezett növény-, de főleg ha kaktusz-érdekességről van szó. E tárgykörben is több értekezlet zajlott le feleségemmel, de ezekkel nem untatom az telrasót. Any- nyit mégis elármok, hogy Ili nagyon modem gondolkodású, felvilágosult nő, aki egyáltalán nem rabja a tekintélytiszteletnek. Ugyanis, egyik ilyen családi értekezletünkön hiába meséltem el neki szép színesen. hogy Kotschubey herceg, három kicsi, alig hat centiméter átmérőjű kaktuszért 1000 aranyfrankot fizetett egykor Karwinskynek, a híres orosz kaktuszkutatónak, aki ezt a növényt dél- amerikai botanikus vadászút- ján felfedezte — nem hatódott meg. Nem. Nemes egyszerűséggel azt felelte, hogy ez a százéves mese napjainkban már nem érdekes és különben is, az okos ember Karwinsky volt, a bolond meg a herceg. Tessék! Meg kellett elégednem azzal a megállapítással, hogy feleségem humorérzéke tökéletes ugyan, de mintha kissé fanyar lenne. Családi „növényperünket1' véglegesen anyósom döntötte el. (Az „anyós” kifejezést csupán abbéi a megszokásból használom, hogy a magyar nyelvben ezzel a szóval jelöljük meg a házastárs édesanyját. Hogy azonban a szónak, idők folyamán kissé QÚ- nyoros mellékíze is lett, arról már a magyar nyelv nem tehet. Én az eredeti, tiszta- értelemben használom. Mert Mámika — ahogy unokái szólítják — abból a nem gyakori és nagyon szerencsés asszony- fajtából való, akit még szerencsésebb ve je, szívből szólíthat „anyám”-nak.) Feleségem neheztelő megjegyzésére, pár évvel ezelőtt egyszer, így válaszolt: — Hagyd el lányom. Szórakozzék a virágokkal, ha öröme telik bennük. Hidd meg. sok asszony adna hálát, ha férjének csak ilyen bogara lenne. Inkább növénybolond, mint kártyás, italos, vagy szoknyavadász legyen... —•• És olyan huncut ragyogással vágott szeme, ahogyan csak az olyan emberé tud, aki a magas kor bölcsessége mellé a fiatalság örökké friss szellemét is meg tudta őrizni. Ezzel a távollétemben elhangzott székely-ízű ítélettel végződött tehát családi perünk. És jogerősen! Mert k* het-e magasabb fórum av Anyósnál, ha a Vő ügyében kell ítélkezni...?! Ám az ítéletben, ugyanazon szájból, az Anya hangja is megmondotta a magáét: növénybolond. Az ítéletet boldogan vállalom, rendben is lenne minden, csák hát ez a bizonyos „növénybolond” kifejezés ...? Nos, igen. Hiúságból...? Lehet. (Legalább apai tekintélyem maradjon ± -meg, ha a férji már úgyis el | veszett!) Igaz, később aztán | rájöttem, hogy nem is olyan | bántó ez a kifejezés. Mert hé | la Einstein professzornak, a \ relativitás elmélete még él I és virul! Bolondnak lenni 1 sem mindennapi dolog, hiszi annyi okos ember futkos a vt- | lúgon. Én legalább, még csak | azokkal találkoztam. Hiszek f nekik, mert legtöbbször, ők I maguk mondották. EVfik Ót3 apr<5 feljegyzéseket | vetek papírra családi életünk 1 mozaikjairól. Gyermekeink- I röl, kertről, növényeimről, s emberekről, barátainkról és | kevésbé barátainkról. Kicsi | eseményekről. Azzal a játékos 1 céllal kerültek papírra, hogy | a gyorsan tovasuhanó jelen ne 1 röppenjen el nyomtalanul em- | lékezetünkből. így született | meg lassan az „Egy növénybo- \ lond naplójaV is. Nem kita- \ Iáit mese ez, sem regény. Nem 1 vallomás vagy vitatkozás, sem 1 védőbeszéd, csak egyszerű be- | szélgetés arról, amit az egy- i más után futó évek itt-ott em- § lékbe hagytak. Néha derű, | máskor ború suhan át so-| rain, de mindig őszinte. És el- f meséli azt, amit nekünk nö-% í vényeink jelentenek; amiről a I 1 tavasszal kipattanó rügy, nyá-1 | ron nyíló virág és ősszel le-1 | hulló levél, meg a tél dermesz-1 | tő sivársága regél s amibe be- \ | leszól, a maga sajátos hangján, I | a sáros kapa, a gyilkos jégeső, \ | gyermekeink homokdombja és \ | öreg falióránk ketyegése is. I | Mikor én olvasom, úgy ér-1 | zem, benne él dióhéjban egész \ | szűkebb és tágabb otthonunk. I | Egyetlen otthon, egyetlen csa-1 | Iád a sokszázezer közül. | Lehet, kedves olvasó, te is I | éppen így s ezéket írtad volna \ | le. Csak nem fogtál tollat a \ | kezedbe. | | Két árV3 cserép aszparágusszal \ 1 kezdődött a történet. Azzal a { | 'kettővel, amit Kováts tanár- \ | nő, társfőbérlőnk hagyott örök- \ | be, mikor elbúcsúzott. | — Ezekkel már nem tudok \ | mit kezdeni — mutatott a te-1 1 rasz párkányára. — Itt hagyom \ | őket. Ha kedve van velük\ 1 foglalkozni, éljenek, ha nem, \ 1 akkor.. , i Megsemmisítőén legyintett. Kezet fogott, aztán lesietett a kényelmetlenül magas tíz lépcsőfokon s a bútorszállító kocsi után iramodott. November vége volt. Csípős, ködös idő. A lomhán gomoly- gó, szürke párában imbolyog- ni látszottak a fék. Megborzongtam. Feleségem visszahúzódott fázósan a lakásba s nyomában én is. De visszafordultam. Megfogtam a két cserepet és bevittem az éléskamrába. Nem tudatos, csak ösztönös mozdulat volt, csak a szánalom vezérelt. Fáztam a köd nyirkától s úgy éreztem, hogy az aszparáguszok is dideregnek. Csak mint élőlényekkel éreztem együtt, mint ahogy minden didergő embert és állatot megszán báüki, aki a hideget maga is jól ismeri. Mint növények, nem érdekeltek. Nem. A középiskolában sem szerettem a növénytant. Idegen, unalmas, halott terület volt a -mereven földhöz szögezett flóra — gyökerével, gumójával, szárával, levelével és termésével együtt. Éjrpen annyira nem szerettem, amennyire kedveltem az állattant, ezt a nyüzsgő, barátságos vagy ellenséges, kedves vagy undorító, de még spirituszban vagy kitömötten is érdekes, képzeletet izgató világot. (Folytatjuk.) Mi van a hegycsúcson ? Kössétek össze a pontokat 1—50-ig folyamatosan és megtudjátok Nagy a csoportosulás a községi tanács épülete előtt. — Ml történik itt? — kérdezi egy átutazó, — Képzelje! Esküvő volt és a menyasszonyt • az anyakönyvvezető elől vitte el a rendőr — hangzott a válasz. — Mit csinált az a szerencsétlen nő? A meglepő válasz mai rejtvényünk két hosszú sorában található, a vlzsz. 1 és függ. 20 sorokban, 35. K. G. 39. Híres német énekes volt (GROH). 42. Minisztertanácsi rövidítés. 44. Az egyik közel-keleti országból való. 46. Kiválóan alkalmas tízóraira, uzsonnára. 48. Isme, 50. Ev végi áldás! 52. Diétás lócsemege. 53. N. I. 58. Üt. 59. A bécsiek hala. 62. Hajtalanlt. 64. Az Ibériai-félsziget lakója. 66. Honvédelmi Sport Egylet. 61. Alagl Torna Egylet. 63. Mostanában mindenkinek kedvező. 70. Ocsa belülről? 71. Az egyik fele édes. SZÖREJTVÉNYEK: Beküldendő a keresztrejtvény és a szórejtvény megfejtése 1938. május 28-ig. A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Az 1958. április 27-i rejtvényünk helyes megfejtése: ,,A szeretet ott kezdődik, annál az érzésnél, mely nem vár viszonzást.’! Az 1958. május 1-i rejtvényeink helyes megfejtése: Majakovszkij: ,,A télen át csupasz fa. nézd újra friss, megyünk az új tavaszba, én is, te is, mi is.” Szórejtvények: Csupasz. Régesrégen. Aprópénz. Könyvet nyertek: Jákó Gyula, Visegrád. Fő u. 28. — Antonl Jó- zsefné. Budapest, XII., Vércse u, 33. — Varga Julia, Pilis, Haleszi szőlő I. _ Szigeti Kálmán fhdgy., C egléd, Pf. 2598. _ Pálinkás Jó- zsefné. Kiskunlacháza. Kossuth u. 19. — Papp Dezső, Szigetbecse, ált. iskola. — Vékony János, Vá- mosmlkola, Szabadság u. 13. — Hajdú Sára, Nagykőrös. X., Lo- sonczy út 31. _ Gyarmati Károly, Tápiószecsö, postahivatal. — Dávid Erzsébet, Cegléd, XIII., 31/a. _ Varga Gábor, Vác, Konstantin t ér 8.. Mezőgazdaság! Technikum. _ Bajai Viki, Taksony. Sztálin út 54. — Toronyi Mária, Budapest, XVII., Rákoshegy, Rákóczi u. 85. — Bódls Lajos, Veresegyház, Mogyoródi út 20. — Lányi Zoltán, Cegléd, VI., Kazinczy u. 18. _ A könyveket postán küldjük eL „Rettenetes” jelzővel, orosz cár is volt. 59. Fóti Zenei Egyesület. 60. E. A. B. 61. Arab fiú. 63. Keresztül. 64. 47 — római számmal. 65. Félig telt? 66. Nemtörődöm, gondatlan. 68. A norvégek világhírű Írója. 69. Csendesít. 71. E. D. Cs., ahogy kimondjuk. 72. ,,e”. FÜGGŐLEGES: 1. Csendes-óceáni angol gyarmat. 2. Kifogyó. 3. Viselkedés. 4. Magunk _ ugyancsak. 5. Tanügyi rövidítés. 6. Kígyófej? 7. Liget részlet! 8. Férfinév. 9. Mértani fogalom. 10. Félig illő. 11. Szakácsköltemény?!? 12. Bizalmatlanul tekinget. 15. Hunyadi grófi címe volt. 17. Ha helyén van, nem csalatkozik. 22. Az ecset vége. 24. Máriában, Valériában egyforma. 25. Pipabél? 27. Nem szorul magyarázatra. 31. Visszhang. 33. Sporteszköz, de ki használja napjainkban? VÍZSZINTES: 9. Rossz tulajdonsága a villanykörtének. 13. Híres olasz diplomata volt (ALOISI). 14. Cél nélkül tevékenykedő. 16. Primitív vízijármű. 17. Fájdalmas sérülés. 18. Ráthonyi Róbert. 19. Rokon. 20. F. S. 21. Visszautasítás. 22. A vízsz. 17. sor fájdalom nélkül. 23. Sósav teszi. 24. Terézia becézve? 26. Hullája. 28. O. D. 29. Képes. 30. Bemocskolódott. 32. Érdeklődő szócska. 34. Láttuk mái kárminpirosra is festve. 36. Csinosság. 37. K. Z. 38. Határrag. 40. Feltéve, esetleg. 41. Ybl Miklós. 43, A szív belseje? 45. Csak a végén serceg? 47. Hónaprövidítés. 49. Libát hizlal. 51. Nagy meleget terjeszt. 54. Tortatöltelék. 55. ESEM? 56. Gyógykenyér, korpás búza és rizslisztből készítik. Angol feltalálójának neve után. 57. Férfinév, Még tegnap nagy hó borított Erdőt, mezőt, alvó bokrot. Jégcsap csüngött minden ágon, Hideg tombolt a világon. Nap nem sütött felhős égen, Virág nem nyílt havas réten. Madár sem szólt, némán röppent Alvó fák közt, messze ott fent. Barlangjában horkolt Mackó, Mint afféle jó hétalvó. Vele aludt mozdulatlan Hóbasüppedt mély völgykatlan. Ámde csoda történt mára: Megvillanó napsugárra Kora reggel, virradóra. Elhangzott egy madárnóta. Langyos, szelíd szellő támadt. Költögette a vén fákat. És a jégcsap csörömpölve, Csilingelve hullt a földre. Lent a völgyben, erdő szélén. Aranyfüstöt fújt a kémény, S egy kis rigó, ő is itt van. Örömében nagyot rikkan. (Folytatjuk)
