Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-16 / 114. szám

1958. MÄJUS 16. PÉNTEK Ft ST MEGYEI alC trlan A TECHNIKA SZERELMESE Sok jót hallottam mór ró­la. Kerestem az alkalmat, hogy megismerhessem. Valahány­szor Gödöllőn, a Ganz Áram- mérőgyárban jártam, mindig tudtak valami újat mondani Ödor Ernő technikus munká­járól. De a tájékoztatáshoz azt is hozzátették; nagyon nehéz lesz őt arra bírni, hogy mun­kájáról beszéljen, A minap mégis sikerült. De nem ment könnyen, annyi bi­zonyos. — írjon csak a gyárról, meg az új gépekől — kért a bemu­tatkozás szertartása után. Azonnal megértettem, hogy valaki már közölte vele kí­vánságomat. így hát kényte­len voltam megmondani, hogy engem inkább az ember ér­dekel, aki azokat a jó gépeket tervezi, aki azt választotta élethivatá­sául. hogy állandóan új és új szerkezetek kigondolásán tör­je a fejét. Kértem, meséljen az életé­ről. Mentegetőzött, hogy nincs arra semmi szükség, nem kí­váncsi senki az ő életére. Az­tán mégis csak megmondta: — Vas megyéből származom. Földmunkás volt az apám. — Aztán ismét elhallgatott. Kénytelen voltam állandóan kérdezni. Érdeklődésemre, hogy miiként vált technikussá, elmondta: — Az lettem, ami szerettem volna lenni. Apám azt szeret­te volna, ha az ő mesterségét folytatom, de már gyerek ko­romban vonzott a technika. Látszott rajta, hogy szívesen emlékszik vissza fiatal életére. De szűkszavúságával csak nem akart felhagyni. Pár mon­dattal eliintézettnek vélte egész életét: — Vasváron, egy kisiparos­nál tanultam a lakatosmester­séget. Miután felszabadultam, Pestre jöttem. Több gyárban dolgoztam. 1947-ben kerültem fi Ganz Számlálógyárba. Azóta az árammérő gyártás­sal jegyezte el magát. Azt is megtudtam tőle, hogy már a felszabadulás előtt szeretett volna tanulni, de mert emiatt fél órát kiesett volna a ter­melésből, nem sikerült megva­lósítani tervét. — így megmaradtam to­vábbra is hat elemis szak­munkásnak — mondotta. A felszabadulás után lett technikus. A technikumot 1953-toan végezte el. Ezután a technológiai osztály élére he­lyezték. Arra a kérdésemre, hogy miért vált meg ettől az osztálytól, hisz most a célgé­pek tervezője, így válaszolt: — Sok volt az aláírni való. Ez nem feküdt nekem. Mások munkáját nem szeretem ellen­őrizni. Csak magamért tudok felelősséget vállalni. Ezért ; kértem magam mostani beosz- . tásomba. Meg is hallgattak. Egyenes beszéd ez. Nyílt, őszinte emberre vall. Bizony egynéhányan tanulhatnának tőle. Ódor Ernő érezte, hogy képtelen jól elvezetni egy osz­tályt. De tudta, hogy új beosz­tásában megállja a helyét. Nem is csalódtak benne. Sor­ra kerültek ki keze alól a jobbnál jobb gépek tervei. Első alkotása volt egy terelő, szalagos szerelővonal tervezé­se. A kísérleti szalag már kész, de fontosabb feladatok miatt a tervek további kivitelezését abba kellett hagyni. Jelentősebb alkotása a fo- gaskerékagyfúró félautomata gép, amelyről csak így be szél: — A kis ringlispil. Mit tud ez a „kis ringlis- pir? A dolgozónak csak fel kell rakni rá a fogaskerekeket, a többit elvégzi maga a gép. Míg kézi erővel 490 percig tartott ezer kis fogaskerék kifúrása, addig ezzel a cél­géppel 180 perc alatt készül el ezer darab. A beállítható nyomatékú csavarhúzót a főtechnológus ötlete alapján tervezte. A kö­zönséges csavarhúzóval szem­ben az az előnye ennek, hogy nem lehet vele megszakítani a csavart, mert bizonyos erőnél megcsúszik. Az NE forgórésztartó meg­munkáló célgépének tervezése is Odor Ernőt dicséri. Tizen­egy műveletet végez el auto­matikusan ez a gép. A gép munkábaállítása előtt 2300 perc alatt munkáltak meg ezer darab forgórésztartót. Most körülbelül 300 perc alatt ké­szül el ugyanennyi, azaz csak­nem nyolcad részére csökkent a megmunkálási idő. A kiváló tervező jelenleg a C 2-es egyfázisú új típusú árammérő tervezésén dolgo­zik. Az új mérő Peredi La­jos műszaki fejlesztési osztály- vezető találmánya. Körülbe­lül fele annyi alkatrészből áll majd, mint a régi mérő, de ettől függetlenül tökéletesen működik. Ódor Ernő csak a gépek jel­lemzőit mondta el. A többit magam tettem hozzá. Tudom, hogy emiatt neheztel majd rám Ödor Ernő, hisz a gépek­ből adott magyarázathoz siet­ve hozzátette: — Tévedés ne essék, nem egyedül dolgoztam ezeknek a gépeknek a tervezésén. Az egész kollektíva tevékenyke­dik a kidolgozásán. A többiek ugyanolyan büszkék lehetnek a sikerekre, mint jómagam. Elhisszük, hogy úgy van. De ezzel nem kisebbedik az ő érdeme, ellenkezőleg, ez teszi még népszerűbbé. Nem vélet­len, hogy osztályvezetője, Pe­redi Lajos, sőt még sokan má­sok is az üzemből így véleked­nek róla: — Csendes, jó modorú szorgalmas ember. Tudását nem rejti véka alá. Ha valaki segítséget kér tőle, munkaidő után is szívesen rendelkezésére áll. Állandóén tanuk képezi magát. Legfőbb törekvése, hogy megkönnyítse az emberek munkáját. Mégis, egyesek idegenkedve fogadják az általa tervezett új gépeket. A kenyerüket féltik tőlük. Az aggályoskodókat megnyugtathatjuk, a mi tár­sadalmunkban a gép az ember munkájának megkönnyítését szolgálja. Eddig még ebből a gyárból sem küldtek el embe­reket a gépek miatt és meg­győződésünk. hogy ezt a jövő­ben sem teszik. Ha ezt megértik, maguk is ugyanolyan megbecsülésben részesítik az egész ország, va­lamennyi munkásember érde­keit szolgáló Ódor Ernőiket, mint a társadalom. Mert azt i_s tudtuk, igaz, mástól, hogy április negyedikén Ódor Ernő is megkapta a „Gépipar kiváló dolgozója“ oklevelet és jel­vényt. Azt pedig már ő ma­ga mondta el, hogy munkája anyagi elismerésével is töké­letesen elégedett. Farkas István Felhívás! Az Országos Rendőrfőkapitány­ság felhívja mindazok figyelmét, akiknek hozzátartozója, ismerőse körülbelül 24 éves, 160 centiméter magas, bamahajú, közepes test­alkatú férfi, 1946 januárjában Bud'apesitre vagy Szeged környé­kére ment, óráért élelmiszert cse­rélni és nem tért vissza, hogy jelentkezzenek Budapesten, V., Jászai Mari tér 16. II. em. *110. alatt személyesen, vagy a 202—666. telefonszámon. Az eddigi adatok szerint az isme­retlen Emil keresztnévre hallga­tott férfi állítólag órás szakmában dolgozott: budapesti lakos, ruhá­zata szürke hosszú felöltő, fekete nadrág, szürke pulóver, mákos­szürke zakó, fekete cipő és dfohámybairnás színű kalap volt. A rendőrség azért kéri a hozzá­tartozók, ismerősök jelentkezését, mert az újabban elrendelt vizsgá­lat során az a gyanú merült fel, hogy az állítólagos Emil névre hallgató férfi eltűnése körül súlyos bűncselekmény történt. Több vidéki munkásőr zászlóalj tart névadó ünnepséget vasárnap Vasárnap, május 18-án dél­előtt az ország különböző me­gyéiben névadó ünnepséget rendeznek a munkásőr zászló­aljak. A veszprémi munkás­őrség Jankovics Lajos, a ceg­lédi Mészáros János, a komá­romi Nidermann Ferenc, a baktalórántházi Sallai Imre nevét veszi fel. A szarvasi munkásőr zászlóaljat Kljucs- jár Mihályról nevezik el. Kép szöveg nélkül Mégiscsak igaznak bizonyult Amikor kormányunk nyere­ségrészesedésről szóló intézke­déséről tudomást szereztek a Váci Bélésárugyárban, mint megannyi más üzemben, akadtak olyanok, akik azt mondták nem lesz semmi. El­lenségeink is „tettek” egyet s mást ennek érdekében, — Hisszük, ha látjuk — — mondogatták sokan. Mit szaporítsuk a szót, a sok-sok eredményesen dolgo­zó gyárral együtt a „bélés­ben” is kiosztották a részese­dést. Mégpedig átlagban 16 napi fizetésnek megfelelő arányban fizettek a dolgo­zóknak. De aztán jött egy másik „kacsa” is. Mondván: iiiiiiiintiiiiHiiiiiiiiHiiimiiiiiiiiifimiimitiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiimiiiuiiimiiiiiiiimiiiiiiimiiiimmiimiiiifiiJKiiiiimiiiiiip' £ Új barlang Csehszlovákiában A közelmúltban Boszkov városka közelében új barlangot fedeztek fel, amelyet rövidesen megnyitnak a turis­ták előtt is — Most megadták, de jövő­re már nem adnak. A gyár vezetői ennek elle­nére arról beszéltek a dolgo­zóknak; mit kell tenni, hogy jövőre még több pénz jusson a nyereségrészesedési boríték­ba. Aztán jött a kormány ta­karékossági felhívása, amely­ben szerepel egy sokatmondó mondat: — A kormány a nyereség- részesedést továbbra is fenn kívánja tartani. Ezután már nem maradt kétség. Ma már megkérdezhe­tik a bélésgyári munkást: lesz-e nyereségrészesedés, azt _ válaszolja: lesz, ha legalább | úgy sikerül, mint tavaly. De | nemcsak mondják, cseleksze- I nek is annak érdekében, hogy | legyen. | Nem szándékunk az elért | eredményeket kizárólag a | múlt évben kifizetett nyere- ! ségrészesedés hatásának tulaj- ! donítani. A határozott vezetés, | a műszaki intézkedések eb- ! ben a gyárban is megterem- § tették a maguk gyümölcseit. | De tagadhatatlan, hogy a ki- ! fizetett részesedés és a jövő | évi nyereségrészesedés remé- ! nye is eredményezte, hogy 1 május 6-án elérték a gyár tör- | ténetében eddig legmagasabb | teljesítményt, a napi 30 millió | vetést (egy vetés = egy szövő- ! gépfordulat). A tervük 27 és | félmillió vetés naponta. Ezzel | szemben átlagban I 28-28 és fél milliót | tudnak teljesíteni. Múlt évi | átlaguk mintegy 25 és félmil- ! lió vetés volt naponta. | Bizonyára a nyereségrésze- § sedés is hozzájárult ahhoz, 1 hogy 304 000 forint többlet- ! nyerességgel zárták az első | negyedévet. Ebből 202 000 fo- ! rint anyagár különbözeiből 1 ered, ugyanis az első évne- ! gyedben 19 tonna selejtfona- 1 lat dolgoztak fel. Itt bizonyá- ! ra kissé felszisszen az olvasó, = mert a minőségre gondol. Megnyugtathatjuk, nincs baj a minőséggel. Ezt be is bizo­nyítjuk. A kikészítő vállalat­tól ugyanis 37 000 forint visz- szatérítést kaptak az első ne­gyedévben a tervezettnél jobb minőségi eredményekért (az­előtt a gyár fizetett a rossz minőség miatt). Vagy a géphatásfok 85 szá­zalékra való emelkedésének tényében talán nem szerepel a nyereségrészesedés hatása? Bizonyára igen. De a legszem­betűnőbb változás a munka- fegyelemben történt. Azelőtt sokan mulasztottak igazolatla­nul, még többen gyakran el­késtek. Szinte divat volt egyes munkahelyeken az egy órával előbbi munkabefejezés. Ma «zinte elhanyagolhatóan mini­mális a későnjövők száma. Igazolatlan mulasztás nincs Azelőtt sokan kértek fizetés- nélküli szabadságot. Ez is a múlté. Régebben sóik baj volt a segédmunkásokkal. Ma már mindegyikük tudja a felada­tát és el is végzi becsülettel. Az emberek tudják, hogy minden mulasztásuk az üzem eredményeit, de saját anyagi részesedésüket is csökkenti. Ezért szüntették meg a régi rossz gyakorlatokat, ezért fog­lalkoznak szívesebben a ki­dolgozott feladattervek meg­valósításán és a takarékossági célkitűzések valóra váltásán. Az idén mintegy 380 000 fo­rint értékű megtakarítást tűz­tek ki célul. Ehhez még a dol­gozók is hozzáadták a maguk kisebbértékű, de mégis jelen­tős javaslataikat. Azt mondjuk, nem akarjuk mindenbe belemagyarázni, hogy a nyereségrészesedés ha­tásaként történt. Nem is tet­tük. Döntse el maga az olvasó, mit tart annak és mit nem. Egy bizonyos. A bélésgyáriak, ha arról kérdezzük őket; mi tette lehetővé az ismertetett eredmények elérését, gyakran emlegetik a nyereségrészese­dést. F. I. 3 .................................................................. £ M aguknak is kárt okoznak a veszekedő cukrászok ( ! jr ét gyönyörű cukrászdája van Albertirsán a föld- § | IV művesszövetkezetnek, egymástól nem mesze. Az | | egyik cukrászda termelő üzem, ahol az idős Maár bácsi § | és fia, a szintén cukrász Maár György készíti az ízletes | | süteményeket, tortákat, fagylaltokat. A napokban 70 tor- § I tát készítettek megrendelésre, amit a község lakói külön- | 1 böző alkalmakra (névnap, esküvő stb.) Maár bácsiéknál | | rendeltek meg. | A cukrászda kis műhelyében alig lehet mozogni a sok | 1 kész süteménytől, tortától. Édességek és mégis keserűsé- | | get okoznak. A másik cukrászdának a vezetője, Szenko- | 1 vies Béla nem cukrász. A süteményeket a 40 éve cukrá- | 1 szattal foglalkozó Maár bácsiék műhelyében készítik. | | Eddig rendben is lenne a dolog. Az ám már nem, hogy | | a kész süteményt — nem mindig szállítják át a másik. | | a Szenkovics-féle boltba. = Amikor Maár bácsiéknál jártunk, 150 mignon, 320 § | szelet torta és egyéb áru várta, már délelőtt 10 őrá óta, | | mikor fogják átszállítani a boltba, a friss süteményt sze- | I rető fogyasztókhoz. Este hat óra tájt járt az idő, vagyis | 1 8 órája száradtak már a friss torták, mignonok, s talán | | csak másnap délben kerülnek a vendég tányérjára. Amikor betértünk a mozi mellett levő Szenkovics- 1 1 féle szövetkezeti cukrászdába, ott a pulton 5 szeletke szá- § | ráz torta és néhány elfonnyadt mignon kínálta magát. | | Még egy hete ételt nem látott ember sem fogyasztaná el | | jóízűen. S a boltvezető panaszkodik, hogy még most, I | este hat óra után sem kapott friss árut. Nem esne le a = | karikagyűrű az ujjáról, ha ő menne át, dehát haragba § I vannak Maárékkal. Kerülik egymást, s — valljuk be f | őszintén — igyekeznek egymást bosszantani. Ki vallja § 1 kárát? Maárék is, Szenkovics is, mert ha kevesebb árut | | készítenek, vagy adnak el, kisebb lesz a keresetük is. Ve- | | szélyeztetik a cukrászda hírét is, no meg semmiképpen | 1 nem szereznek dicsőséget oktalan haragszom rád játékuk- | I kai a földművesszövetkezetnek, mindkettőjük kenyéradó | | gazdájának. Nem a mi tisztünk eldönteni, melyikük a hibás, ügy § | véljük, mindkettőjüknek engedni kellene. Ha ők nem is, | | a község cukrászdát látogató lakosai már megunták a két | 1 cukrász közti haragot, mert hiszen nekik kell megenni a | | — száraz süteményeket. Nem hisszük, hogy Maár bácsiék, | | vagy Szenkovics Béla ezt akarná. (csá) ~<iiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiMiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiriiiiii!niiiiiimiiimiiiiiiiiiniiiiniiiiiniiniimiimyNHtiiimiiN Egy miniszteri utasítás margójára Előre kell bocsátanunk, hogy e széljegyzetben nem­csak dicsérő, de bíráló meg­jegyzéseket is felsorolunk. És ez természetes. Ellenkező esetben írni sem kellene, hi­szen kézenfekvő, hogy a ren­delkezések, miniszteri és egyéb utasítások iöntő több­sége a dolgozók érdekében született, önmagát dicséri, külön elismerő szavakra nem szorul. A szóbanforgó utasításról azonban — mely az Állami Gazdaságok Minisztériumá­ban kelt 1956. augusztus 17- én — ez csak részben mond­ható cl. Mert az Ipolyvölgyi Állami Gazdaságban és egye. bütt is, ma igen sok dolgozó fenntartással beszél helyessé, géről, hasznosságáról. Az állami gazdasági dolgo­zók természetbeni járandó­ságáról, az illetményföld-jut­tatásról szól az utasítás. Dicséretes dolog, hogy az állami gazdaságok az utasítás értelmében gondoskodnak ró­la, hogy dolgozóik 600—1200 négyszögölnyi veteményes­nek vagy kukoricaföldnek al­kalmas területet kapjanak, ezt jutányosán felszántják, el is boronálják nekik és a termést ingyen hazaszállít­ják. Ám idéznünk kell az utasításnak azt a néhány mondatát, amely oly sok vi­tára adott okot. „Nőtlen, vagy hajadon éves, állandó dolgozó részére — mondja az utasítás —, amennyiben keresőképtelen szüleit vagy testvéreit egye­dül tartja el... olyan mérté­kű illetményföld adható ki az eltartottak számának figye­lembe vételével, mint a családos dolgozók részére.“ S ezután jönnek a kizáró okok: „Illetményföld nem adható ki annak a dolgozónak, akinek az illetményföld jogos mér­tékét meghaladó földje van.“ Vagyis magyarán szólva, ha egy tízcsaládos állami gazdasági dolgozó örökölt, vagy nehéz munkával — akár egy életen át — szer­zett magának háromnegyed hold földet, s munkáját a le­hető legjobban ellátja a gaz­daságban, akkor sem kaphat egy négyszögöl illetményte- rületet sem, mivel ez „meg­haladja az Illetményföld jo­gos mértékét“. Viszont egy családtalan is adott esetek­ben kaphat. — Ilyesmi történt — csak egy példa a sok közül — az Ipolyvölgyi Allamj Gazdaság dolgozójával. Bánár József, fel. Bánár elvtárs kéttagú családot tart el, s jó munká­ját példaként emlegetik a gazdaságban. Kell-e erre fé­nyesebb bizonyíték, minthogy őt választották meg az üzemi tanács elnökévé az ősszel és legutóbb a perőcsényi községi pártszervezet titkárává is megválasztották. Mellesleg Bánár tíz esztendeje egyfoly­tában a gazdaságban dolgo­zik, illetményföldet azonban mégsem kaphat, mert van 1300 négyszögöl sajátja. Ezzel szemben például Molnár Jó­zsef kovács, aki nőtlen em­ber, s csak idős édesanyját tartja el. 600 négyszögöles il­letményterületet élvez. Az igazságtalanság nyil­vánvaló, ám a kivezető utat megtalálni mégis nagyon ne. héz. Érthető ugyanis, hogy a* utasítás kibocsátói elsősorban azokon a dolgozókon kíván­tak segíteni, akik — sokszor községektől, piactól, beszerzé­si lehetőségtől távol —* talpalatnyi föld nélkül éltek* Viszont saját földdel rendel­kező dolgozóknak helytelen lenne illetmény formájában is földet juttatni, mert ez nö­velné annak veszélyét, hogy a saját termés vetése, ápolá­sa és betakarítása elvonja őket a közös, üzemi munka, tói. Másrészt viszont az is nyilvánvaló, hogy ok nélkül hátrányos helyzetbe kerülnek egyesek, illetve csupán azon ok miatt, mert van egy kis sajátjuk. Az ilyesmi nézetel­térésekre vezet a dolgozók egyes csoportjai között, to­vábbá az illetményföldben nem részesült dolgozók és a gazdaság vezetői között. — Tudjuk, látjuk ezt ml is — mondták az állami gaz­daságok főigazgatóságán, s a MEDOSZ titkárságán — de­hát tud-e valaki jobb megol­dást javasolni? Erre az újságíró leteszi a tollat, töpreng — s nem talál megoldást. Hiszen évek óta sokan törik már ezen a fejü­ket. Mégis, úgy gondoljuk, újból és újból meg kell vizs­gálni az ügyet mindaddig, amíg rá nem lelnek a helyes megoldásra. Hogy azután ml lesz ez a megoldás: esetleg pénzben, vagy terményben kárpótolják a saját ingatlan­nal rendelkező dolgozókat az elvesztett előnyért, vagy más, jobbat találnak, egyelő­re nem lehet tudni. A fontos az, hogy foglalkozniok kell vele az illetékeseknek, a ME- DOSZ-nak és a miniszté­riumnak, mert a mai állapot igazságtalan és tarthatatlan. (h. v.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents