Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-15 / 113. szám
“‘hírlap 1958. MÁJUS 15. CSÜTÖRTÖK VITA-FÓRUM Kevesebbet, de színvonalasabbat A Pest megyei Hírlap május 11-i számában megjelent „Papírral és ceruzával“ című cikket mi, a nagykőrösi Arany János művelődési ház dolgozói nagy helyesléssel fogadtuk és sietünk válaszolni rá, hogy problémáink, eredményeink és hiányosságaink feltárása kiegészítésként csatlakozzék a megjelent cikkhez; A nagykőrösi Arany János művelődési ház évi 200 000 forintos költségvetéssel működik. 30 000 forint állami támogatást kapunk. A kinevezett és szegődményes alkalmazottak évi illetménye 62 800 forint. A szakkörvezetők évi díja 13 200 forint. Az állami támogatás az az illetmények felét sem fedezi, a többit elő kell teremtenünk. De hogyan? A hivatásos művészeti rendezvények után járó százalék csak a legritkább esetben több, mint a tényleges kiadásunk. (Villany, fűtés, jegyszedők, takarítás.) Színjátszó csoportunk tevékenysége korlátozott, tekintettel a mozgalom társadalmi voltára. A jelmezkölcsönzés, díszletkészítés pedig alaposan megnyirbálja az ebből eredő bevételt. A báb játszó csoportunk bevétele nem számottevő. A szimfonikus zenekarunk évente két-három önálló hangversenyt tud csak rendezni. Bevételét felemészti a fenntartása. Az össztáncok sem hoznak olyan bevételt, mint ezelőtt, mert a legtöbb társadalmi szerv táncrendezvénnyel akarja rendbehozni gazdasági ügyeit és ezzel erős konkurenciát támasztanak a művelődési háznak. A tanfolyamok rentábilisak, a baletten kívül, mert ennek bevétele csak alig fedezi a kiadásokat. A társastánc és a szabás-varrás tanfolyamok, a táncrendezvényeken kívül, egyik fő bevételi forrásaink. "... A művelődési házban műkö- idő ..többi két szakkör anyagilag teher, jövedelmet nem hoz. Fokozza a bevételi nehézségeket, hogy egyes társadalmi szervek és üzemek hivatásos művészeket szerződtetnek, előadásokat rendeznek, csoportos színház- látogatást szerveznek Budapestre és Kecskemétre. A Pest megyei Petőfi Színpad legutóbbi előadására 96 személy váltott csak jegyet, mert aznap Kecskemétre szerveztek színházlátogatást. Ilyen nehézségek közepette pénzügyi helyzetünket csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk egyensúlyban tartani. A hangoshíradót felváltva kezeljük, hogy megtakarítsuk a szegődményes bemondó illetményét. Gyenge látogatott- ságú színházi előadásokon a jegykezelést mi végezzük, hogy ne terheljük a bevételt a jegykezelők díjával. A fűtéssel, világítással takarékoskodunk. A tánczenészek létszámát csökkentettük. Ily módon még eddig adósság nélkül tudtunk működni, sőt állandóan van bizonyos tartalék összegünk az illetmények biztosítására. Ezzel szemben a művelődési ház berendezését nem bírjuk javíttatni, felújítani és korsze. rűsíteni. Bútorzatunk alig van. Hat-hét évvel ezelőtt minden valamire való kultúrotthon garmadával kapta a megyétől a szebbnél szebb bútorokat, szőnyegeket, színháztermekbe csapószéket, képeket, csillárokat, Nagykőrös akkor is mostoha gyermek volt. Néhány kerti és thonettszéken kívül semmit sem kapott. Egyetlenegy kárpitozott székünk sincs. Három különböző féle íróasztalunk van, de ezek is már lomtárba valók. Székeink elhasználódnak, a kör-helyiségek berendezése szegényes. Színpa. dunk, nézőterünk korszerűtlen, lapos, az utolsó sorokból alig látni. Ez is egyik oka a gyenge színházlátogatottságnak. Kályháink kiégtek, a nézőtér és színpad kifűthetetlen, az öltözők padlója cement. És mindezeken nem tudunk segíteni, mert anyagi lehetőségeink nem engedik. A tanácstól ígéretet kaptunk, hogy a kirívó hiányosságokat (néző tér, öltözők, színpad) rendbehozzák, de csak a jövő évi költségvetés keretében. A pénzügyi fegyelem őket is köti. De ez csak egy része a hiányosságoknak. Azt hisszük, hogy nem kell külön említenünk, mit jelent, ha korszerűtlen, rosszul berendezett épületkomplexumban vagyunk kénytelenek a kultúÚj műveken dolgoznak a zeneszerzők, zenetudósok i rát terjeszteni. Legjobban bizonyítja a dolgozók igényességét az, hogy vállalják az útiköltségtöbbletet is, csak hogy Kecskemét szép színházában lássanak előadást, olyan előadást, amit pár nap múlva itt is láthattak volna, ugyanettől az együttestől A szocialista kultúrát terjesztve nem közömbös, hogy azt milyen körülmények között és milyen tálalással juttatjuk a dolgozók közé. E kultúra gyorsabb fejlődése szempontjából az sem közömbös, hogy a művelődési házak fenntartásuk érdekében, pénzszerzési manőverek miatt, a színvonal rovására gyakran helytelen utakra kényszerülnek. Bizonyos üzemi, szervezeti és egyéb kultúrcsoportok „produkálni mindenáron“ elvével legtöbbször a színvonaltalan- ság posványába merülnek. Mennyivel célszerűbb lenne az az elv, hogy inkább kevesebbet, de színvonalasabbat adni. Az így elfongácsolódott anyagiakkal a művelődési házak sokkal többre mennének. Ténylegesen a kultúra központjaivá válnának, az aktívahálózat kiépítését nem akadályozná a sovinizmus és egyes szervek leszoknának arról, hogy a kultúrát szanálási lehetőségnek tekintsék. A nagykőrösi Arany János művelődési ház dolgozói A magyar zeneművészek ésj zenetudósok több nagy jelen-! tőségű könyvön dolgoznak.! Bartha Dénes most írja Bar-! tók életrajzát, míg Szállási \ András Bartók színpadi mű- ! veiről ír könyvet. Kókay Re- j zsá, a hangszerelésről szóló j tankönyvön dolgozik, Szelényi István most készíti sajtó alá Liszt Ferenc eddig kiadatlan leveleit. Többen írnak zene- történeti munkát. Sárai Tibor a cseh, Várnai Péter a lengyel, Szelényi István pedig a magyar zene történetét dolgozza fel. A fiatal zenetudósok közül Kovács János, Só- lyorrl György, Pándi Mariann és Révész Doris dolgozik új munkán. Két író zenei témájú könyvet ír. Ambrózy Gusztáv most fejezte be Schu- bert-regényét, míg Barabás Tibor zeneszerzők portréját örökíti meg. Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink a moszkvai VIT- ről készült színes dokumentumfilmet. Képünkön: a magyar küldöttek felvonulása ! Juan Valera: Josephine Baker Budapestre jön iHinitiiHMiimmutiiiiHtiHHiiiiiumimiiniiiiiiiiitMuimini JUANITA T7 i lesz a győztes? A gyönyö- JV tű éles eszű, de alacsony származású Juanita, vagy egy napsugaras andalúziai község fennhéjázó hatalmasságai? Egy talpraesett, tiszta lány szerelme, vagy a vidéki „jó társaság'• előítéletei? Erre a kérdésre keresi Valera a feleletet ebben a regényében, s közben egy andalúziai közsg életének keretében a századvégi, még inkább hűbéri, mint tőkés spanyol társadalom keresztmetszetét varázsolja elénk. Egy korlátlan hatalmú kiskirály, a kormány bizalmi embere tartja kezében a választó- polgárokat a lekötelezettség és a fenyegetés százféle kötelékével, s biztosítja a kormánypárti képviselők egyhangú megválasztását. Mindenki engedelmeskedik a kemény kezű kocsis gyeplőrántásainak. Csak az egyszerű származású, de gyönyörű lány, Juanita áll szembe vele, és eszessége, kitartása révén diadalt is arat. Juanita nemcsak el tudja képzelni az élet egy más lehe- \ tőségét, de megvan benne a lázadáshoz szükséges lendület és : bátorság is. Képes arra, hogy Josephine Baker, a világ-i hírű néger énekesnő június 1 első napjaiban Budapestre I érkezik. Első fellépése júniusi 5-én lesz, majd a következői napokban Budapesten és avi-1 déken több hangversenyt ad. | Művésztalálkozók a népek barátságának hónapjában 1 A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és a hozzátartozó szakszervezetek a népek barátságának hónapjában, májusban, több művésztalálkozót szerveznek. Az első nagyobb jelentőségű összejövetelt a Művészeti Szövetségek Házában rendezik meg, s ez alkalommal neves hazai művészek találkoznak majd a barátsági hónapra hazánkba érkező külföldi művészekkel. A zeneművészek szakszervezete május végén, ugyancsak a Művészeti Szövetségek Házában, hangversenyt rendez, amelyen különböző népek zeneirodalmának alkotásai hangzanak el. Közreműködik Török Erzsi, Garay György, Lu-i kács Pál, Réti József, Szend- i rei Imre és a Weiner-vonós- i négyes. A koncertre meghív- j ják majd a különböző művé-; szeti ágak képviselőit. Talál- j kozót rendez a Filmművészek i Szakszervezete is. A különböző budapesti és vidéki művészeti klubok májusi programjukat a népek barátságának és együttműködésének szellemében állították össze. A vidéki művészek is rendeznek találkozókat, így például Baranya, Bács, Békés, Borsod, Csongrád, Hajdu-Bi- har és Győr-Sopron megyében áttörje a feudális-patriarkális társadalom korlátáit. Alakja hús-vér elevenséggel mozog előttünk, s olyan halálunkig elkísérő pajtásunkká válik, akár Tolsztoj Natasája, vagy Kitty- je. Azzal a különbséggel, hogy Juanitában van valami etikai többlet: ő már nem az a békebeli, szelíd „házilány“, aki ölhetett kézzel és lesütött szemmel várja, hogy a gavallér urak közül mikor kegyeskedik valamelyik megkérni a kezét, s gondoskodni eltartásárólö már előfutárja a saját munkájától öntudatossá izmosodott, erős lelkű, maga lábán járó lánytípusnak. Valera regényét — mint minden más művét — nemes humanista szellem hatja át. Fölényes, bölcs derűvel figurázza ki a múlt századi spanyol élet ferdeségeit, pellengérre állítja a képmutatást, a babonákat és a maradiságot. Juanita című regénye, amelyet az Európa Könyvkiadó bocsátott útjára, üdítő, szórakoztató olvasmány, s az igaz emberség nagy tanulságát is magába foglalja. miiiimiiiimmmmimimiminiiiimnnimmimmHiiiiiim E ste volt. Langyos, májusi este. A kerti pádon ültek és az orgonaillat átjárta testüket. Az asszonyka — inkább törékeny porcelánbaba, mint egyéves feleség — odabújt a férjéhez. j— Mire gondolsz? ■— Rád. i— Biztos? t— Ugyan, kire ... — Hát... — és felnézett a férfira. Apró, piros száját csókra csucsorította. Ilyen piros, ilyen kerek lehetett a paradicsombéli álma, melynek Ádám nem tudott ellent- állni. — No... — kacérkodott tovább az asszonyka és kissé megemelte a fejét. Itt vagyok, virág vagyok, szakíts le, csókolj meg, alig várom. S a férj megcsókolta. Először gyerekesen, lehelet finoman, aztán elfogta a vágy és magához szorította asszonyát. A májusi szellő megtorpant, az orgonák megszűntek illatozni, csak egymást érezték. Az asszonyka szégyenlősen bújt a férfihez, mint két évvel ezelőtt, amikor az először megcsókolta. — Emlékszel? Mintha ma lett volna. — Akkor is május volt, tavasz. Sok orgona volt és... r— Sok csók. — Igen, sok, sok csók. Megsímogatta a férfi borostás arcát és pajkosan elkapta apró kezét. — Juj, hogy szúrsz... akkor nem jöttél hozzám ilyen szőrösen, akkor mindennap borotválkoztál. — Most így is szeretsz... — Na-na. Ki tudja? — és újra kacérkodó, szeszélyes volt. Szeszélyes és komor. Ilyenkor apró ráncok jelentek meg a homlokán, de sötét volt és a férje nem látta. Hallgatott. Gáldonyi Béla: TAYA S Z Gondolatai ott jártak a múltban. Húsz éves lány volt és szerette a sima, az ápolt arcú férfit, aki megkövetelte tőle, hogy nett legyen, hogy mindig a legújabb divat szerint öltözködjön. Aki kirakatokat mutogatott neki és mesélt, tervezett... helyette is. Hányszor ültek órák hosszat a parkban és tervezgettek. Mi lesz, ha egybekelnek? Mi lesz, ha azt mondhatja ennek a nagy darab férfinek, hogy „férjem”, s az meg feleségemnek szólítja? S mi lett? Itthon ülnek legtöbbször. A férje kétnaponként borotválkozik, akkor is noszogatni kell. Ha említi, azt vágja rá: így nem szeretsz? Szereti, nagyon szereti, de azt is szeretné, ha most is olyan lenne, mint akkor, ... akkor, amikor udvarolt neki. Az öltözködéssel sem törődik már. Végy magadnak, amit akarsz, nekem úgy is tetszel... és ezzel elintézett mindent. A kirakatok? Már nem szeret megállni előttük, már nem tervezget, hogy ezt vesszük meg, azt választjuk ki. Nem, oda minden, a remény, a tervek, csak egy maradt meg... a ragaszkodás, a szerelem. Dehát a csók ... óh, istenem, a csók az még nem minden. Csókból nem lesz ruha és nem lesz ebéd és nem lesz semmi... A férj magához húzta és a szemébe nézett. — Te valamin gondolkodoV — Ühüm... gondolkodom. — Es? — Tudni akarod? — Úgyis elmondod... — Nem olyan biztos. — Ha kérem? — Kérjed szépen. — Kicsi feleségem, mondd el, mire gondoltál? A kicsi feleség boldog volt. Kicsi... így szólította az első naptól. Kicsi; hogy szerette, hogy szereti ezt a szót. Elmondta, mire gondolt. A múltra, szerelmes órákat idézett, kellemes perceket, olyanokat, melyek ma hiányoznak. Egy maradt csak, a csók, pedig ö szeretne tovább csacsogni, tervezgetni, úgy mint akkor. — Oh, kis butus — kezdte a férj — hát miket forgatsz ebben a kis fejedben. Megsímogatta a barna fürtöket. Férfi volt és minden alkalmat megragadott. Folytatta: — Tudod kicsi, akkor álom- világban éltünk. Én azt álmodtam minden éjjel, hogy te a feleségem vagy s nappal kiegészítettem álmomat azzal, hogy nagyon szeretlek. Nappal megfogtam a kezedet és megcsókoltalak. Éjjel magamhoz öleltelek ... álmomban. Tervezgettünk? Mi mást tehettünk volna. Hiszen akkor minden csak terv volt és álom. — És most? — Most valóság. Most már nem kell tervezgetni. Itt vagy, enyém vagy. Vége az álomnak. — Pedig szép álom volt. — S a valóság? — Az már nem olyan szép. Valami nyugtalanította a férfit. Idegen hangot érzett az asszonyka beszédében. Olyat, amilyenre eddig nem figyelt fel, egy év alatt. Nyugtalanságot, talán elégedetlenséget. De hiszen mindene megvan, amit csak kíván. Vagy mégse? Vagy a tavasz hozza, az első tavasz, amit együtt töltenek, mint férj és feleség? Szereti, nagyon szereti asszonyát. Mindent megtesz, kedve szerint. S mégse volna elég? Hát mi kell még? Hát mit várnak még egy férjtől? Asszonya zavarta meg gondolatait. — Te gondolkodói... — Kis butus, azért ember az ember. — Nem, nem, te most valami komoly dologra gondoltál. — Oh, semmiség, csak eszembe jutott valami. — Én nem tudhatom7 — De ... hogyne... — Na?! — Most jutott eszembe, hogy amikor a hivatalból hazafelé jöttem, nagyon szép ruhaanyagot láttam a kirakatban. Szépen mutatna rajtad Tündér lennél benne — homlokon csókolta az asszonykát. — Szép? Nagyon szép? Milyen? Világoskék, tudod, hogy a világoskéket szeretem — lelkendezett az. — Igen, világoskék — válaszolta a férj és azon gondolkodott, hogy holnap milyen ürüggyel jöjjön el a hivatalból, hogy végigkutassa a kirakatokat, hol talál világoskék anyagot. Mert ennek az asz- szonykának hazudni vétek, becsapni elkárhozás. — Holnap, ugye holnap már elviszel, megmutatod? Van ám még pénzem, ha tetszik, megvehetjük. — Meg... — Talán nem akarod? — De... nagyon is akarom és megcsókolta lelkendező asz- szonyát... Hűvös volt már és késő és álmosak mind a ketten. Az asszonyka húzatta magát mint egy kis gyerek és pajkosan enyelgett egészen a hálószobáig. Közben egyre csak hajtogatta: — Nem felejted el? Holnap megyünk kirakatot nézni.., (J ILMHtRADÓ .......""'w'iwwiMuiiiwmiiUMIIfflIIIHIWIIlliratiniliu | A VÁRBAN forgatják Ré- ! vész György Pesten történt | című bűnügyi vígjátékát Női | főszereplője: Ruttkai Éva. 1 ANTHONY MANN rendező | megkezdte Erskine Caldwell: | Isten földecskéje című regé- ! nye nyomán készülő film for- | aatását. A film gyártását ed- ! dig az akadályozta, hogy so- | kan veszélyesnek tartották | miután a regény sötét színek- | kel ecseteli az amerikai való- 1 sápot | A MOSZFILM stúdió Nehéz | boldogság címmel új játék- ! film forgatását kezdte el. | A JAPÁNOK Véres trón | címmel elkészítették a Mar- ! beth filmváltozatát. A kriti- ! kusok szerint a filmben alia | maradt nyoma a Shakespeare- ! drámának, annál több benne | a sötét, rémületet keltő jel»- * net. FRANCIAORSZÁGBAN bemutatták az Üj Algír című rövidfilmet, amely a francia kormány szégyenteljes algériai politikáját propagálja. Miután a párizsi Bertrand mozi nézői körében nagy visA szatetszést keltett a film. mozi tulajdonosa kénytele'a volt levenni azt a műsorról. A SZOVJETUNIÓ négy fii met tervez koprodukcióban s csehszlovákokkal. Ezek: Julius Fucik, Barátok a tengeren. Májusi csillagok és az Éjjeli leszállás. SVÁJCBAN a sajtó díjakkal tüntette ki az 1957-ben készült legjobb külföldi filmeket. Az első díjat Fellini Ca- biria éjszakái című filmje nyerte el. A második és harmadik helyre René Clair Or- gonás kapu, illetve Bresson Egy halálraítélt megszökött című filmje került. MÜNCHENBEN kiosztották a filmkritikusok díját. Az első díjat Giulietta Masina kr-*a a Cabiria éjszakái című filmben nyújtott alakításáért.-CfcUm, Színház, irodalom -
