Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-15 / 113. szám

1958. MÁJUS 15. CSÜTÖRTÖK Pl fi ff t "<JC ír 3 Á népek békét akarnak... M inden jó magvat a béke hint a földre”, zengett fel immár kétezer éve Bak- chilides békedala. Az egysze­rű, emberek milliói, a köttök, művészek a gondolkodóik, a tudósok, az építők, a terve­zők, az alkotás szerelmesei mindig tudták, érezték saját bőrükön, hogy a háború, amely romokká silányítja a kedves városokat, szomorú roncsokká a boldog embereket, rémes és gyűlöletes valami, végzet és istencsapás az emberiség felett. Fegyverek között hall­gatnak a múzsák, elnémul á szépség. A fogságba került harcos, akit láncraverve adtak el a I rabszolgapiacon, és 90ha töb­bé nem láthatta meg hazája kéklö egét, átkozta a háborút, siratta a békét. Idegen harc­tereken esett el a zsoldos, nem tudva miért? Béke után só­várgott a jobbágy, akinek kunyhóját felgyújtották, csa­ládját földönfutóvá tették a különféle hódítók és a mun­kás, akinek keze nyomán min­den érték terem, akit annyi- szór uszítottak munkástesstvé- rei ellen, akiket uszítanak ma is a pénz fejedelmei, békét akar. Hiszen két világháború pusztította el egy emberöltő alatt az ember világát, özve­gyek, árvák, nyomor és bá­nat, tengernyi szenvedés (a rémület görcsei az idegekben, szivekben és agyakban): íme a háború mérlege. A béke volt mindig az em­beri vágyak netovábbja, a kí­vánságok kívánsága, a leg­szebb üdvözlet. „Békesség a földön a jóakaratú emberek­nek” — hirdette a krisztusi ige. „Béke kísérje lépteid” mondja az arab üdvözlet. „Bort, búzát, békességet” — íau szól a magyar mondás. A béke nem egyszerűen harcszü­net. nem kényszerpihenő, két háború között. A béke valami nagyszerű, valami pozitívum, valami kézzelfogható öröm, az emberék vágyaiban. Nyugat­iam,' derű;jövő ígérete; ae emberi boldogság feltétele, az ] alkotás lehetősége. Vajon a vágy elérhetetlen „kék madara” csupán a béke? Ki nem találkozik ma is nap­ról napra a csüggedt kézle­gyintéssel: „sohasem volt és lesz béke, amíg ember él”. Mindig volt háború. Ez igaz, de miért? Az emberiség több­sége mindig békét akart legszentebb érdekeibe gázolt bele a háború. Rettegte, gyű­lölte, hát miért nem tudta megváltoztatni a történelem menetét „ész, erő és oly szent akarat” ? Az emberi természet lenne az oka, valamiféle ragadozó alkat? Balvégzet az. emberiség felett a háború és az erőszak? A zord istenek átka lenne az ősök bűneiért? Hányféle rozoga, tudomány­talan elméletet tákoltak össze értől a történelem folyamán. Mesét költöttek, hogy a hábo­rú az emberi művelődés és ci­vilizáció mestere, tehát tu­lajdonképpen az emberiség ér­deke. Kitalálták, hogy a lé­tért való harc az emberi tár­sadalom természettörvénye. Sokféle fogalmazásban ol­vashattunk arról, hogy az em­bere^ gyorsabban szaporod­nak, mint a rendelkezésre álló javak növekedése, mint ezt annak idején Malthus vagy mai amerikai követői, Vogt és társai hirdetik és ezért való­ságos áldás a háború, amely megritkítja az emberek túl tömött sorait. A fasizmus ar­ról regél, hogy az igazi ideál a „veszélyes élet’, amely új­jáalkotja a faj sorvadó élet­erőit. Háború nélkül degene­rálódna: az emberi faj, mond­ják ezek az új kannibálok. . Mostanában újra. járják az • olyan elméletek is, hogy az ki. yiberi civilizáció és kultúra éP1', teljes pusztulás előtt áll, és tón háború az emberi nem mél- be'ó válasza erre az elkerülhe- fi'ietlen folyamatra, tulajdon­aiképpen öngyilkosság. Ugye, t' változatos a skála? A z emberi történelem folya­mi mán először a marxizmus adott, tudományos választ ar­ra az évezredek óta gyötrő *'kérdésre, mi is a háborúk [ oka? A marxizmus szerint a ' háború a politika folytatása katonai eszközökkel. Az ul- tima ratió az utolsó érv: a fegyveres erőszak akkor kö­vetkezik be, ha van olyan osztály, vagy réteg, amelynek politikai és gazdasági érdeke a hódítás, az erőszak, más »lé­pek leigázása és ez a művelet szépszerével nem megy. Azzal pedig, hogy élesen megkülönböztetjük az igazsá­gos és igazságtalan háborúkat, elhatároljuk magunkat a si­ránkozó, mindenbe belenyug- vó pacifizmustól. Ha valaíki megüti jobb arcunkat, nem tartjuk oda szelíden és bár­gyún a balt. Ha megdobnak kővel, nem hajítunk vissza puha kenyeret, hanem menny- kővel ütjük, mert az ilyen ma­gatartás csak a mindenkori agresszort bátorítja. Félreér­tés ne essék, emellett termé­szetes szövetségeseink azok a jószándékú pacifisták, akik a fegyverkezési hajszára feles­küdött imperialista országaik­ban ellenzik a háborút, a fegy­veres erőszakot, hiszen segí­tenek az adott fenyegetés el­hárításában. Nálunk azonban, ahol az or­szágvezetés és a nép hivatalos politikai programja a béke, ahol a hadsereg erősítése is az esetleges támadók elrettenté­sét és a béke megőrzését szol­gálja, károsak és ellenségesek az olyan helyzetek, amelyek általában elleneznek minden harcot, a haza megvédéséért folytatott küzdelmet is. Az ilyen emberek lehetnek ugyan jódkaratúak, de akarva, aka­ratlan, az ellenséget segítik, növelik az agresszió veszélyét. A történelemben ritkán adó­dott olyan helyzet, hogy az uralkodó osztály és annak fegyveres ereje önmagában is elegendő lett volna a háború győzelmes lebonyolításához. Ezért kénytelen a vezető réteg vagy osztály saját érdeliét egyetemes érdekként tüntetni fel. Igyekszik meggyőzni az általa elnyomott osztályokat is jíffót.' hogy elemi' érdeke annak is a győzelmes háború. Az is előfordul, hogy az igazságtalan, hóditó háborút jogos önvédelemnek tüntetik fel. Napjainkban, amikor meg­nőtt a békét akaró emberek száma, és megerősödött n nemzetközi munkásmozgalom, amikor a régi eszközökkel töb­bé nem lehet egész népeket háborús célok érdekében moz­gósítani. amikor front és csa­tatér minden talpalatnyi hely, amikor nincs többé hátország és első vonal, még inkább ál­cázni kell a háborús felkészü­lést, fehérnek kell elkeresz­telni a feketét, védelmi jelle­gűnek kell feltüntetni pl. a támadó jellegű NATO-t. / smerik, kedves olvasóim — La Fontaine híres mesé­jét a farkasról, amely csellel akarta, megkaparintani a nyá­jat és ezért juhásznak öltözött? Persze, az ilyen fortély egy ideig megzavarja az emberek világos tájékozódását. Ha a szembenálló felek egyaránt békét akarnak, teszi fel a kér­dést az utca embere, alkkor miből lehet megállapítani, hogy melyik akar őszintén bé­két és melyik álcázza magát? Az embereket, tanítja Marx, és az osztályokat nem abból kell megítélni, amit maguk­ról állítanak, hanem egyedül és kizárólag tetteikből. A New York Herald Tribu­ne idei, április 29-i számában Walter Lippmann, a neves amerikai publicista figyelemre méltó cikket írt. Ebben töb­bek között a következőket mondja: „Nyilvánvalóvá vált az is. hogy a washingtoni kor­mány ellenez minden olyan értekezletet, amelynek egyet­len és igazi célja a feszültség enyhítése”. Később így ír: „Po­litikánk lényegében fenyegeti a status quo-t. Ez azt jelenti, hogy elismerjük a feszültség egy bizonyos fajtáját. Hivata­losan ellene vagyunk minden megállásnak a fegyverkezési versenyben. Hacsak az elnök nem határoz másképpen, cé­lunk nem a verseny csökken­tése, hanem, hogy győztesen kerüljünk ki belőle.” És most nézzük a másik ol­dalt. A Szovjetunió már ed­dig is nagy létszámú hagyo­mányos haderőt szerelt le, Egyoldalúan beszüntette a hidrogé n bomba-kísérle teke t. A moszkvai csehszlovák nagy követségen nemrégen rende­zett fogadáson Hruscsov elv­társ azt a kijelentést tette, hogy „amíg az Egyesült Álla­mok úgy akarja elkerülni a gazdasági válságot, hogy mind nagyobb háborús megrende­léseket ad az iparnak, a Szov­jetunió úgy határozott, hogy csökkenti katonai termelését, a békés termelés javára. Ez lesz a mi offenzívánk a lökés világ ellen”. A római joggyakorlatban ré­gi szokás, hogy egy-egy homá­lyos bűnesetnél vagy jogsér­tésnél felteszik azt a kérdést, kinek használ, kinek válik ja­vára? És ez a kérdésfeltevés megadja a nyitját annak az óriási világtörténelmi válto­zásnak, amely a háború vég­zetszerűsége vagy a békés egymás mellett élés lehetősége kérdésében előállott. Ä XX. kongresszus azt a korszakal­kotó megállapítást tette, hogy a háború gazdasági lehetősége ugyan továbbra is fennáll, mert létezik az imperializmus, a háború azonban többé nem végzetszerű, mert létrejött a szocialista világrendszer, mert megerősödött a nemzetközi munkásosztály, mert világmé­retű békemozgalom született. Olyan reális erő keletkezett végre, amelynek érdeke a bé­ke, és amelynek nemcsak szándéka, akarata, szubjektív óhaja vagy éppen igazsága van meg a béke megvédéséhez, hanem az igazsága mellett bot­ja is van, ereje a béke megvé­déséhez. A szocialista tábor ereje, a varsói védelmi szer­ződés, az új szovjet fegyverek a béke eszközei, szerszámai, pajzsa. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a haladás és a béke erőinek szakadatlan offenzívája elle­nére az utóbbi hetekben saj­nálatosan éleződik a nemzet­közi helyzet. Mi ennek az oka? A provokáció, a kalandor ■Ax akciók lehetősége eddig is fenyegette a békés államo­kat. Gondoljunk csak az an­gol—francia imperialisták Egyiptom elleni agressziójára. Amikor a Szovjetunió, mint a béke védelmezője, és a gyar­mati népek függetlenségének megőrzője teljes súlyával lé­pett fel a támadók ellen. Csatlakozott ehhez az Egye­sült Államok is (igaz, hogy közel-keleti befolyásánál: szé­lesítése érdekében). A hábo­rú csóváját sikerült eltaposni. Most azonban a haditechnika jelenlegi színvonalán, egy-egy provokátor őrült cselekedete is rászabadíthatja a világra az eddigi legszörnyűbb háború rémét. A hidrogénbombás terhükkel éjjel-nappal röpkö­dő amerikai nehézbombázók a béke legveszélyesebb fenyege­tését jelentik. És mindez azon a vulkanikus talajon történik, amelyet az amerikai válságjelenségek idéznek elő. A mai helyzetet tehát az jellemzi, hogy ugyanakkor, amikor a népek növekvő béke­akarata egyre inkább szavu­kon fogja az imperialista ve­zetőket is annak érdekében, hogy a békeszólamokat béke­tettek kövessék, amikor szinte az egész emberiség mint egyetlen békékórus követeli, bogy a vezetők üljenek a tár­gyalóasztalhoz, és amikor eb­ben az irányban pozitív lépé­sek történnek, ugyanakkor, vagy éppen ezért növekszik a feszültség is, Nyugat-Német- ország atomfelfegyverzése, a nyugatnémet revansista erők újjáéledése, vagy az amerikai hidegháborús lépések követ­keztében. A mi népünk is éberen fi­gyel. Hazánkat két világhábo­rú pusztította. 1956 októberé­ben, az ellenforradalmi napok idején, hazánk az új világhá­ború kirobbantásának kis hí­ján eszközévé és első helyszí­névé változott. Mi nyugodtan és békében akarunk élni. Áp­rilis 4-én a legnagyobb egyet­értés. szűnni nem akaró taps­vihar kísérte Hruscsov elv­társ bejelentéseit a béke ügyét szolgáló új lépésekről. Világo­san meglátszott, hogy a túl­nyomó többség, és még azok is. akik egyébként a szocialista építés gyakorlati vagy mód­szerbeli kérdéseiben talán nem értenek egyet a párttal, a munkás-paraszt kormánnyal, a bél<a ügyét magúikénak vall­ják és méltányolják a Szov­jetunió vezető szerepét a nem­zetközi békeharcban. Tpmlékszem, mit mondott xö az a parasztember, ciki a ceglédi gyűlés lelkes han­gulatában Hruscsov elvtárs beszéde után megölette a Szovjetunió miniszterelnökét, „Örülök, hogy megszoríthat­tam a kezét. Nem azért te­lepítettem új szőlőt, hogy szét­dúlják mindenféle masinák­kal, meg atommal, jól csinál­ta eddig is a dolgát, érezze, hogy a ceglédi parasztokra mindig számíthat”. Óvják és erősítsék a szocia­lista országok testvéri egysé­gét, ne engedjék megrontani soha, fordult hozzá meghatot­tam valaki a küldöttségből, „Lány a szépségére nem vi­gyázhat jobban, hangzott a vá­lasz, halkan, szinte a fogada­lom komolyságával.” Kis epizód volt ez, de lénye­gében kifejezi a magyar mil­liók érzéseit, gondolatait. Szükséges és érdemes felele­veníteni éppen most, amikor olyan elméletek igyekeznek új­ra elködösíteni a tisztuló agya­kat, amelyek ezt a testvéri egységet akarják szétlazítani. „Két katonai tömb áll szem­ben, tehát a táboron kívül ma­radás az egyedüli üdvözítő „szocialista megoldás”. így szól a nekünk, sajnos, túlontúl ismerős revizionista lecke, Számunkra az ellenforradalom adott szemléltető oktatást: Mi lenne a sorsa annak a szocialista országnak, amely elfordulna testvéreitől? A ma. gát már nyeregben érző dia­dalittas ellenség pedig meg­tanulhatta, hogy nagyot főt- dúlt az idő, a szocialista tá­bor valóban tábor, amelynek erején megtörik minden ártó szándék. A békés egymás mellett élés, a béke ügye: lehetőség. Ez a lehetőség azonban valósággá csak akkor válik, ha találkozik az egyszerű emberek felelős­ségérzetével. A béke ügye mel­letti eltökélt, áldozatos harcá­val. Mindenkinek ott kell helytállni, ahová az élet, a munkája állította. Minden munkasiker, a takarékosság minden eredménye, a termelés minden százaléknyi emelkedé­se, az emberek politikai ösz- szeforrottsága növeli a béke esélyeit, és ellenkezőleg, min­den széthúzás, pazarlás, ter­melési kudarc az ellenséget bátorítja. Hazánkban most folyik a népek barátsági hó­napja. A magyar nép béké­ben akarja építeni jövőjét. Minderikor számíthat ránk a békéért küzdő népek nagy családja. A z ember élhet nehezen, ezer lemondás közt, ha van célja, jövője.- Reménység nélkül azonban nem élhet az ember. A mi életünk még nem tejjel, mézzel folyó kánaán, de érezzük, hogy napról napra előbbre jutunk. Egy jobb, emberibb rendet építünk, és hiszünk abban is, Vörös- martyval szólva: „Kihull a kard, az erőszak durva kezéből És a szent béke 'korát nem cudarítja gyilok.” SZÁNTÓ MIKLÓS Megszépül a Bartók Béla utca Szentendrén. Közel fél­milliós költséggel bitumenbe ágyazott kockaburkolattal fedik a makadámutat fiiiliiriiiiiimiun:i:: :iiiiiiiiiimfiiii{ii!iiiifiiiiiifittiii>iiiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiii<iiiiiifiti<imiiiiiiiiiiiiiintii<iii!fifiimmimitiiiHfr A Hazafias Népfront tájértekezletei A Hazafias Népfront pén­teken délelőtt Budapesten, Debrecenben, Pécsett, Szege­den és Veszprémben tájérte­kezletet tart. Ezeken az érte­kezleteken a szomszédos me­gyék tanácsának és a nép­front-szervezetek vezetői szá­molnak be az időszerű poli­tikai kérdésekről a Hazafias Népfront munkájával kap­csolatban. A budapesti tájértekezleten Pest, Fejér, Komárom és Nóg- rád megye, valamint Nagy- Budapest huszonkét kerületé­nek képviselői vesznek részt. Az értekezletet a Hazafias Népfront központjában* a Belgrád-rakpart 24. szám alatt tartják meg. Előadója Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront országos főtitkára lesz. Új kezelésben a Horány-üdülő A Dunakanyar kedvelt kirándulóhelyén — a Szentendrei- szigeten — van a Horány-üdülő, melyet eddig a XIII. kerü­leti Közért üzemeltetett. Azonban így az üdülő nem volt tel­jes mértékben kihasználva. Ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt határozatot hozott, mely szerint a Ilorány-üdülőt átadják a Váci Vendéglátóipari Vállalatnak. Az üdülő gyönyörű helyen, 10 holdas parkban fekszik. A 150 férőhelyes szálloda, a 300 személyes étterem, a mozi­helyiség, mind a Dunakanyar látogatóinak kényelmét, szóra­kozását szolgálja. A tervek szerint június elsején már meg­nyitják az üdülőt. Vadgazdálkodási oktatás az Agrártudományi Egyetemen Hazánkban most telső Ízben indítottak tanfolyamot a vad- gazdálkodás felvirágoztatása érdekében. Az Agrártudomá­nyi Egyetem továbbképző in­tézetében kéthetes oktatáson megyei vadászati felügyelők, állami gazdaságok és állami erdőgazdaságok, továbbá a Tenyészállatforgalmi Gazda­sági Iroda vezető vadászati szakemberei vesznek részt. Az előadásokat a legkiválóbb ma­gyar szakemberek tartják. A tanfolyam hallgatói a vadte­nyésztés, a vadgazdálkodás, 9 vadvédelem és a vadászat, va­lamint a szükséges gazdaság- politika időszerű elméleti kérdésein kívül gyakorlati ok­tatásban is részesülnek: Jólesik a séia a szentendrei városi bölcsőde csöppségeinek Törzskönyvezik a kecskéket Hazánkban eddig csak a szarvasmarháknál, a lovak­nál, sertéseknél és juhoknál vezették be a törzskönyvezést. Most érdekes kísérletek foly­nak a kecskék törzskönyvezé­sére. Bodó Lajos, a gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunktusa és Nagy' Emil ta­nársegéd, hosszabb időt töl­tött a Hidasháti Állami Gaz­daságban. Ebben a gazdaság­ban ugyanis 150 fajkecskét nevelnek, s ezekről a törzs­könyvi szabvány kidolgozá­sához szükséges adatokat gyűjtöttek. Méréseket végez­tek a kecskék születési sú­lyára, nagyságára vonatko­zóan, majd a növekedés kü­lönböző szakaszaiban. Itt és az ország más vidékein gyűj­tött adatokból dolgozzák ki a kecskék törzskönyvi szabvá­nyait. Országszerte megkezdték a selyemhernyók kiosztását Az Országos Gyógynövény és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti Központ az idén 13 500 termelővel kötött szerződést selyemhernyó tenyésztésre. 1100 községben alkal­maznak termelési megbízottat, A Pest megyej Belföldi Szállítmányozási Vállalat (BEL SPED) rakodókat és hajlókat felvesz Kistarcsára Kereseti lehetőség havi 1500—2000 Ft között, telje- 'tménytől függően. Jelentkezés: Kistarcsa, Széchenyi út 11., BELSPED kirendeltségen. Vidékieknek munkás- szállást biztosítunk; akik eljuttatják a selyemhernyó­kat a termelőkhöz és megfelelő tanácsadást nyújtanak a kezdő tenyésztőknek. A központ felülvizsgálta az eper­fákat is. Megállapította, hogy az idén mintegy három hetet késett a fák rügyezése és csak a napok­ban fejlődik ki íz etetésre meg­felelő lombozat. Ennek érdekében késleltették a peték keltetését, úgyhogy szétosztásukat csak most kezdték meg. Szakemberek szerint, a kedvező-* nek látszó időjárás arra enged kö­vetkeztetni, hogy az idén is jó selyemgubó termés lesz. Tervek szerint a nyáron 300 000 gubót vá­sárolnak a termelőktől. A szövetkezeti központ vér fel- frissítés céljából Kínából. Szovjet­unióból és más országokból külön-» böző fajtájú selyemhernyókat ho­zott be, s az idén olasz fajták tenyésztését is tervbevették. A kül­földi fajtákat egyes kijelölt köz­ségeknek adják köztenyésztésre, e a több és jobb munkát igénylő hernyók gubójáért magasabb árat fizetnek,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents