Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
QONDOLATBAN MÁR KÖZÖTTETEK... ária.: HCoun StJiuxarz, a „Säc/ulic/ie. ŰZütang“ (rDr€zdLa) izjtLrkzizt&je. imimiiiiiiimiiiHHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiMiii 'liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimmuiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiMtmHiiiiniiifi' = barátok várnak Magyarországon. Sok a beszéd... — mondjátok talán. Igazatok van, csináljuk röviden: nos, tolmácsolni fogom üdvözleteteket Magyarországon! S a barátok között nincs szükség szóra. De néhány képet és ezt a cikket elviszem magammal Budapestre; képeket a régi Drezdáról és arról, amelyet ti a romhalmazból olyan nagy munkával újraépítettetek. Hogy barátaink megértsék, miért harcolok olyan szenvedéllyel egy újabb, még borzalmasabb tömeggyilkosság megakadályozásáért. S most beszámolok. Noble úr ismét korlátlan bizalmat élvez Nyugaton Drezda mellett a dom_ bakon, a „Weisser Hirsch” elővárosban áll a San Remo- villa. Ma klubház, 1945-ig annak a — ma már állami tulajdonban levő — fényképezőgépgyárnak a tulajdonosa lakott benne, amelyben a világhírnek örvendő „Prakti- na” fényképezőgép készül. A gyár tulajdonosát Noble-nak hívták, s e nevet a drezdaiak sohasem fogják elfelejteni. Amikor a második világháború idején a szövetséges hatalmak megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy Drezda TéVlrflwveW topcafri: 562033 TÁVIRAT “WbiBofii eV Te M T REDAKTION R£ST MESTEI HÍRLAP BLAHA LUJZA TE I S 8»ist e • A nemzetközi munkásosztály és a világ dől go zó inak ünnepén szeretettel köszöntjük a Pest megyei Hirlap olvasóit és munkatársait, akikhez testvéri kapcsolatok fűznek bennünket. Stop. Kivánjuk néktek és a magyar dolgozóknak, hogy a szocializmus építésében és a békeharcban további sikereket érjetek el. Stop. A Sächsische Zeitung szerkesztősége, Drezda Jochen Zimmermann felelős szerkesztő h. Íróasztalom mellett, jobb oldalt már két órája áll két bőrönd. Minden bennük van, amire az embernek két hét alatt szüksége lehet, vagy amit — amint az utólag rendszerint kiderül — feleslegesen cipelünk magunkkal. Alig két héttel ezelőtt kezdődött az előjáték. — Hans — mondta főszerkesztőm —, javasoljuk, hogy május elsejére utazz Budapestre, a Pest megyei Hírlaphoz. Garami László nemrég itt járt, most pedig csereképpen te utazol. Gondoskodj a és az eladók: az utolsó simításokat végezték az ünnepi díszbe öltözött kirakatokon, az üzemek homlokzatán munkások adták hírül munka- eredményeiket már messziről olvasható transzparenseken, a házakon már ott lengtek a zászlók: közeleg május elseje. Dolgozók, a nemzeti néphadsereg egységei, a gyárak munkásőrcsapatai számlálják az órákat, amíg majd Drezda utcáin is felvonulnak a százezrek. Drezdai barátaim, drezdai elvtársak, még egy szót akalíyen barakkokba n é!t sok ezer drezdai az 1915. február 13-i bombázás után Németország szovjet megszállási övezetéhez fog tartozni, az angol—amerikai légihaderő megsemmisítő légitámadást mért a nyílt városnak nyilvánított Drezdára, bá* a háborúnak már úgyszólván vége volt. S Noble, aki ügyEz maradt a világhírű Frauen- kirche-ből; romhalmaz cs a Luiher-szobor nökük volt, villájából rádióval irányította az 1945. február 13-i barbár légiakciót. De a náci vezetőket természetesen előre figyelmeztette. Csupán ebben az egy városban több mint 35 000 emberélet kioltása vádolja Noble-t és az * amerikai légierőt. Akad-e drezdai, aki ezt el tudja felejteni!? Noble 1945-ben elmenekült. , Ma Nyugat-Németországban él, s az Adenauer-kormány- ban a kormány tagjai és a monopolisták által igen nagy becsben tartott férfiú. Ilyen ^ emberekre szükség van ott. Ahol SS-tábornokok, fasiszta diplomaták és náci-vérbírók újra hatalomban és tiszteletben élnek, ott korlátlan bizalmat élveznek azok is, akik a második világháború vége felé segítettek keresztvíz alá tartani a hidegháborút, mint egy új, harmadik világháború előfutárát. Drezda újra mosolyog Látkép az Elbával Maria „von Weber, Richard Wagner halhatatlan műveket alkotott. De ez nem minden! Május elsejére az újjáépült Drezdai Repülőgépművek szerelőcsarnokában a munkások befejezik az első német lökhajtásos utasszállító repülőgépet, Drezda közelében, a Magfizikai Intézetben működik az első német atomreaktor, ezen kívül pedig.., Elég volt a felsorolásból Kevés a hely, s a becsomagolt bőröndök az indulás közelségére f igyelmeztetnek... De még valamiről írnom kell! Két jelszó — egy központi gondolat Részlet az 1957. évi drezdai május elsejei felvonulásról vizűmről és minden egyébről. Beleegyezel? Még ilyen kérdést! S most itt ülök a bőröndök mellett. Olyan távolinak tűnik! Milyen hosszú lesz ez a 18 nap ... Amint az már szokásos, utazás előtt én is vásároltam egyet s mást. Az üzletekben szorgoskodtak a dekoratőrök A legnevezetesebb drezdai épület, a Zwinger udvara. A Zwingert áldozatos önkéntes munkával építették újjá a háború után rok szólni hozzátok. Ez évben nem fogok veletek felvonulni, veletek ünnepelni. Budapesten leszek, mint annak az új Németországnak egy polgára, amely tiszteli a többi népet és amelynek testvérei és társai vannak a közös harcban. S ti, akik majd Drezda utcáin fogtok felvonulni, ti is hozzájárultatok ahhoz, hogy rám 13 cv múlt el a végzetes februári napok óta. Drezda él, s népe a szocializmust építi. Ezrével épültek új lakások, az ipar többet termel, mint bármikor, a Drezdai Technikai Főiskola — a legnagyobb Európában — csaknem 15 000 hallgatóját mintegy ezer tudós oktatja, a művészet is kultúra virágzása ma újra megadja a város képének azt a valamit, ami messze földről, idegen országok fiait és lányait idevonzza. Drezda ma ismét az a város, amelyet Herder „Elba parti Firenzének” nevezett el, s amelyben Schiller, Theodor Körner, Richard Strauss, Karl Az újjáépített Drezda déli- külváros Nálunk, Németországban ez idén a május elsejét két jelszó szellemében ünnepeljük. Nagyon is érthető jelszavak mindazok után, amit mi átéltünk, s amit mi alkottunk. Az első: Kelet- és Nyugat- Németországban minden erőt szembehelyezni az imperialisták tervezte atomháború ellen és mindkét államban közös akciót szervezni a háború ellen. A második: felhívás arra, hogy ipari és mezőgazdasági termeléseredményekkel még jobban megerősítsük köztársaságunkat. Mindkét jelszóból kicseng a központi gondolat: a háborús uszítóknak alul kell maradniuk! Csak jelszavak? Korántsem! Drezda kerületében ezekben a hónapokban az ipari termelés csaknem 12 százalékkal haladta meg a tavalyi eredményeket, s az év eleje óta több mint száz új mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. Most pedig eleget teszek egy megtisztelő kötelességnek és átadom önöknek, a Pest megyei Hírlap kedves olvasóinak, forró üdvözletünket május elseje alkalmából és legjobb kívánságainkat a közös célt szolgáló harchoz. Drezda jellegzetes temploma, a Hofkirche, éjszakai kivilágításban. (A templomot a február 13-i bombatámadás szétrombolta, az állam eredeti stílusban építette újjá.) Bizonyára módom lesz, hogy a következő napokban, amikor Pest megyében tartózkodom, többeket önök közül megismerni és többekkel elbeszélgetni. Szívem azonban baráti együttérzéssel dobog mindnyájukkal, önökkel és a százmilliókkal, akikkel nemcsak május elsején, hanem örök időkre kéz a kézben haladunk.