Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-09 / 108. szám
1958. MÄJUS 9. PÉNTEK kfCirlao 5 Az egész országban kiépült a népi ellenőrzési hálózat Az év első heteiben kezdődött meg a népi ellenőrzés rendszerének kiépítése. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság megalakulása után sorra választották meg a megyék, a városok, a járások a bizottságokat, amelyekbe mindenütt a társadalom megbecsülését kiérdemelt, köztiszteletnek örvendő emberek kerültek. A Távirati Iroda munkatársa a népi ellenőrzés eddigi eredményeiről és a tervekről illetékes helyen a következő tájékoztatást kapta: — Ma már elmondhatjuk, hogy a népi ellenőrzés rendszere országszerte kiépült. összesen 323 bizottság alakult, több, mint másfélezer taggal. Á bizottságokban legnagyobb részt munkás- és parasztszármazású emberek kaptak helyet, de szép számmal vesznek részt a bizottságok munkájában az értelmiség és társadalmunk más rétegeinék képviselői is. Különösen örvendetes, hogy a különféle vizsgálatokba, ellenőrzésekbe már eddig mintegy 6500 népi ellenőr kapcsolódott be, s ezeknek a társadalmi aktivistáknak a száma a következő hónapokban előreláthatólag több tízezerre növekszik majd, •— Érdemes megemlíteni, hogy a bizottságokhoz — már a megalakulásuk utáni első napokban — az ország minden részében számos közérdekű bejelentés és panasz érkezett. Ezeknek többsége a társadalmi tulajdon felelőtlen kezelésére, a népvagyon herdálására hívta fel a figyelmet. A bejelentések nyomán mind a központi, mind a területi népi ellenőrzési bizottságok számos vizsgálatot folytattak le, amelyek sok millió forintos visz- szaélésekre. számottevő népgazdasági értékek gondatlan kezelésére derítettek fényt. — Szép számmal érkeznek a népi ellenőrzési bizottságokhoz egyéni, magánjellegű panaszok is. Ezekkel kapcsolatban fel szeretnénk hívni a közönség figyelmét: az egyéni sérelmek orvoslását csak lassítja, ha azokat a népi ellenőrzési bizottságokhoz küldik, mert ezek nem foglalkoznak magánjellegű panaszokkal. Hasonlóképpen nehezíti munkájukat az is, hogy sokan a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz juttatják el közérdekű bejelentéseiket, jóllehet kivizsgálásukra valamelyik területi ellenőrzési bizottság illetékes. — A bejelentéseken kívül a most készülő munkatervek alapján minden megyében helyi jellegű problémákkal is foglalkoznak bizottságaink. Állandó szakcsoportok alakultak társadalmi munkásokból, akik az ipar, a kereskedelem és a pénzügy területén tapasztalható különféle hiányosságok kivizsgálására tesznek javaslatot, s a vizsgálatokat előkészítik, irányítják. A Magyar Közlöny május 8-i számában megjelent földművelés- ügyi miniszteri rendelet Intézkedik a gabonafutrinka és lárvája elleni kötelező védekezésről, továbbá az egyes tömegesen fellépő állati kártevők veszélyes kártevőkké nyilvánításáról. A rendelet kimondja többek között, hogy a gabonafutrinka (csócsá- roló) ellen a védekezés kötelező. Elsősorban a megfelelő vetésforgó alkalmazásával és az idejében végzett tarlóhántással kell védekezni a csócsároló eUen. A gabonavetést a vetéstől a szárba- induláslg hetenként kétszer meg kell vizsgálni és a csócsároló megjelenésének észlelése esetén vegyszeres védekezést kell végrehajtani. A csócsároló észlelését és a vegyszeres védekezés megkezdésének időpontját be kell jelenteni a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének, amely a méhészek figyelmét felhívja a méhekre veszélyes permetezésre. A földművelésügyi miniszter a megyei tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztályának javaslatára, összefüggő nagyobb fertőzött területeken társadalmi védekezést is elrendelhet. Mezőgazdasági" "termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport, valamint termelői szakcsoport. szakszövetkezet és mezőgazdasági társulás három holdnál nagyobb, összefüggő, általánosan fertőzött gabonatábláján a vegyszeres védekezést _ térítés nélkül — a megyei növényvédő állomás intézi. Egyéb esetekben a termelők _ feladata a védekezés végrehajtása. A termelőszövetkezetek, szakcsoportok, társulások, ha három holdnál nagyobb összefüggő gabonatáblájuk csócsároló•— A népi ellenőrzési bizottságok egyébként nagy fontosságú vizsgálatokat folytatnak már ezekben a napokban is, s a második félévben újabb országos jellegű vizsgálatok kezdődnek. Ezek között szerepel például az egyes importanyagokkal való takarékos gazdálkodás, a dolgozók beadványaival való foglalkozás ellenőrzése az államigazgatási és vállalati szerveknél; a felvásárlók ügylet- bonyolításának és elszámolásának, továbbá az építőipar általános helyzetének vizsgálata. — Biztosak vagyunk abban, hogy a becsületes dolgozók ezekben az országos vizsgálatokban is nagy segítséget nyújtanak majd a vizsgáló csoportoknak, a népi ellenőröknek. val általánosan fertőzött, a fertőzés helyének és a fertőzött terület nagyságának megjelölésével az észlelés után 24 órán belül kötelesek bejelenteni az illetékes növényvédő állomásnak. Tömeges elszaporodása esetén a gabonafutrinkát és lárváját, a vetési bagolypillét és hernyóját (moeskospajort), továbbá a cserebogarat és lárváját, a mezei pockot, az ürgét és a hörcsögöt a növényvédelem szempontjából veszélyes kártevőnek kell tekinteni. A fertőzés mértékét a Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálata állapítja meg. I Megnyitották a váci kádfürdőt •Vácott, a Cházár András utcában, egy romos épület helyén, 750 ezer forintos költséggel, két esztendeig tartó munkával megépült a város első tisztasági fürdője. Ez a létesítmény a helyi népfrontbizottság 1954-ben készült akció-programjában is szerepelt. A város lakossága nagy örömmel fogadta az új beruházást, amely szerdán a Váci Községgazdálkodási Vállalat kezelésében megnyitotta kapuját a nagyközönség részére. A szobákban, összesen hat helyen, kézi zuhanyozóval ellátott fürdőkád ven. Ezen kívül 10 zuhanyozó is rendelkezésre áll. A négy dolgozót foglalkoztató tisztasági fürdő — hétfő kivételével — naponként nyolc órát van üzemben. Általános gépipari művezetők tapasztalatcseréje A kohó- és gépipari művezetők országos konferenciájának előkészítésére szakmánként művezetői ankétsorozatot hív össze a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a vasasszakszervezet. Az általános gépipar karbantartó műhelyeinek művezetői csütörtökön délután tartották tapasztalatcse- re-ankétjukat a vasasszakszervezet székházában. A közelmúltban új szénbányát helyeztek üzembe Csehszlovákiában. Képünkön az új bánya egyik korszerű gépterme látható Kendelet a gabonafutrinka és lárvája elleni kötelező védekezésről Soha többé! I rpavasz van újra. Virágbontó, madárdaltól hangos | 1 J. május. Es tavasz volt és május tizenhárom esztendővel ez- § 1 előtt. Gyönyörű és szörnyű tavasz. Kitörölhetetlenül meg- | | maradt emlékezetünkben. Gyönyörű volt az újra kivirág- i 1 zott élet, a homokban újra vígan játszadozó gyermekek | | képe, az oly megrendítően egyszerű és természetes bol- | | dogság, amely régóta türelmetlenül várt vendégként állí- | | tott be hozzánk. Gyönyörű tavasz volt, a sötétség és az | I erőszak, a vérontás és a félelem után ismét az első igazi, | | szabad tavasz. Es szörnyű volt, bármerre tekintettünk Európában. | 1 Országok fájdalmas, eltorzított arca nézett vissza ránk. s | Felégetett falvak, rommálőtt városok, felrobbantott hidak, § | bedőlt alagutak. Házak tetők nélkül, gyermekek szülők § | nélkül, szemek, amelyek már nem tudtak sírni, szájak, | | amelyek már nem tudtak mosolyogni. Fekete, tönkretett I 1 országokat láttunk, sebekből vérző népeket — és még | | szörnyűségesebb sebekre leltünk odabenn az emberekben, g Gyönyörű és szörnyű tavasz volt az a tizenhárom év g 1 előtti. Mimindenről beszéltünk, mimindenről álmodoztunk f 1 akkor! Mennyi mindent megfogadtak akkor egymásnak | | minden nemzet fiai, minden világrész nemzetei! S egy | | fogadalom közös volt: Soha többé! | Azon a tizenhárom év előtti tavaszon még lángban | I állt Berlin és lángolt a prágai óvárosi toronyóra. Varsó | | már lassan ocsúdott a romok között és mi újra hidat | | építettünk a Duna fölött. Moszkvában lázas ütemben in- § 1 dúlt az építőmunka, s a marseille-i kikötőből aknakutató 1 | hajók futottak ki a nyílt tengerre, hogy megsemmisítsék § 1 a vízben megbúvó halált. 1945. május 9. örökre felejthetetlen nap marad szó- § | munkra, míg csak élünk, örömmámorban úszott a világ, 1 1 amikor az ismert amerikai zenész, Glenn Miller ajkán | | felzengett a trombita: jelezve a nagy világégés végét. A | | moszkvai Vörös téren és a párizsi Boulewardokon, a Ion- | | doni Hyde-parkban és a budapesti Nagykörúton, a prá- | 1 gai Vencel-téren és a bécsi Práterben emberek százezrei § 1 és milliói újjongtak, öregek és fiatalok, barátok és isme- | | rettenek kerekedtek táncra, Azóta tizenhárom év maradt mögöttünk. S ez az idő | 1 nehéz volt, de szép is: sok csalódás, akadály, botlás és | 1 tévedés is volt benne, de sok babér és eredmény, sok szí- | 1 vet melengető elégedettség is a jól végzett munka nyo- | | mában. Tavasz van újra. Május. Virágba borultak az § 1 almafák, magasan áll a nap a fejünk felett, a gyermekek | 1 gondtalanul játszadoznak a homokban, s bárányfelhők | | barangolják be az eget. Béke van, mint azokban a na- | 1 pókban, amikor Berlinben a Reichstag épülete felett meg- s | lengette a szél a győzelem lobogóját. Béke van, de mind- | 1 annyiunk mindennapi munkájának visszatérő jelszava | I ma is: Soha többé! Soha többé nem akarunk háborút! | 1 Hallják ezt jó urak, ott Washingtonban, Londonban, Pá- | 1 rizsban és Bonnban? Nem akarjuk és nem engedjük, § 1 hogy még egyszer feldúlják virágoskertjeinket, romokba | 1 döntsék a házat, amelyben születtünk, s amelyben az 1 I elmúlt tizenhárom év alatt annyi új élet fakadt! Soha | 1 többé nem engedjük, hogy eltűnjön asszonyaink, gyerme- | 1 keink arcáról a mosoly, a szívünket oly jóleső érzésekkel | I melengető kacagás. Az út, a béke út ja ma is nyitva áll, akár tizenhárom § 1 esztendővel ezelőtt. S a béke megerősítését szolgálná a | 1 Szovjetunió által javasolt csúcstalálkozó, ha önök, tisztelt | | nyugati államférfiak végre meghallanák. S meghallanák | | az egyszerű százmilliók, köztük az önök népeinek szavát: | 1 Soha többé! De ha ma még nem, holnap meg kell hogy | 1 hallják az emberiség nagy követelését, mert a béke és | 1 haladás tábora ma már erősebb, hatalmasabb, mint önök. g 1 Akarva, vagy akár csak kényszerűségből is, de végre tu- | I domásul kell venniök ezt! I (Ma ünnepük a Csehszlovák Köztársaság dolgozói felszabadulásuk tizenharmadik évfordulóját.) a' kicsiny réteken már na- zi pok óta teljes szépségében pompázott a hegyi rétek szerény virága, a sárga bla- tuchy. Tavasz volt, ezernyi színben virító tavasz. A déli lejtőn, ahova avatatlan szem nem láthatott az útról, szokatlan ünnepre készült a kis partizáncsapat. Délután Juraj, ez a nyakigláb, erőtől duzzadó legény egyszer csak kézenfogta Julkát, a legfiatalabb partizánlányt és odaállt a csapat véne, Matej elé. — Apám, adja ránk áldását! Az öreg arcán egyetlen izom, sem rezzent. Csak állt szótlanul, komoran, akár a leghatalmasabb tölgy az erdőn és a távoli hegycsúcsok irányába kémlelt. A két fiatal türelmesen várakozott. Ismerték az öreget. A sürgető szó csak rontana a helyzeten. Márpedig ők nem tágítanak. A szívük, s a vérük űzte, kergette őket egymás felé. Hónapokkal ezelőtt mozdult meg bennük az érzés. Még odalenn, a bystricai bányában. Kitűzték az esküvő napját is, mégsem lehettek egymásé akkor. Jurajnak menekülnie kellett. Az egyik kora tavaszi reggelen felrobbant a bányába vezető csillesor. A német bányaőrség gyanúja reá terelődött. Nem maradhatott tovább. S Julka követte. így kerültek Matej csapatába. Az öreg lassan feléjük fordult. *— A partizán fogadalma egy életre szól! Csendesen mondták utána: Egy életre! Matej szigorú tekintete erre megenyhült. — Este hatkor a magányos fenyőnél! Elfordította tekintetét, s újra a távolba meredt. ste hatkor, a felállított őrök kivételével ott állt a kis csapat a megjelölt fenyőnél. Középen az ifjú pár: Jutka és Juraj. Az asszonyok sárga blatuchyból fonták a lány koszorúját. Matej helyezte vállig elomló fekete- hajára — Egy életre! — fűzte egymásba kezüket, s a fegyveres násznép suttogva mondta utá- na: — Egy életre! Julka és Juraj szembenézett a csapattal. — Egy életre! — mondták ki mindenki előtt a sírig tartó szent fogadalmat. Az első halovány csillag feljött az égre. Fénye egyre erősödött, a nappal világossága meg egyre fogyott. Aztán a csillag ragyogóan fellángolt. Éjszaka lett. Ott, ahol a ferdén futó rétek ölét benövi a tölgyfák cserjéje, egy mélyedésben — mely mintha szarvasünő fekhelye volna — ülte nászát Julka és Juraj. Egy hatalmas fa árnyéka, mely egészen föléjük hajolt, elfüggönyözte előlük a hold sápadt fényét. A távolban valami megreccsent s ez felriasztotta a szerelmeseket. Juraj felugrott és néhány lépést szaladt a sötétben. Senkit sem látott. Visz- szatért hát a mohában behunyt szemmel fekvő lányhoz és halk suttogással nyugtatgatta. Talán csak egy nagy földi béka ugrott a közeibe. Váratlanul feltámadt a szél és motorok zúgását sodorta búvóhelyük felé. A közelben élesen felzengett a tücskök cirpelése. A -jel. Az országúton ellenség közeleg. Juraj már újra talpon volt. — Jer, kedves! — nyújtotta kezét a lánynak. Perc, s már ott álltak Matej előtt. Az öreg szigorúan rájuk mordult: — Menjetek! Ma nélkületek vívjuk még a harcot! Juraj azonban konok volt, mint mindig. — Apám, a fegyverem! A néhányórás asszony sem tágított: — Apám, az enyémet is! \/í atej ismerte nyakas természetüket. A legveszélytelenebbnek látszó helyre osztotta be őket. Kétoldalt, az útmenti széles árokban húzódtak meg. Julka és Juraj a legutolsó őrhelyet, kapta, ök már csak akkor avatkozhatnak a harcba, ha a csapatból mindenki eltéveszti a célt. A kanyarban feltűnt egy motor tompított fénye. Mögötte autók zúgtak, s egy harckocsi lánctalpa csikorgott. — Biztosan az utóvéd! — suttogta a lánynak, s halkan összecsikordultak a fogai. — Hej, ha azt elkaphatnánk! A karaván eleje már a lapuló partizánok sora között haladt. Türelmetlenül szorították fegyverüket. Matej és három társa kezében kézigránát- füzér lapult. Négy teherautó és három motor már a csapdában volt. Matejnek döntenie kellett. Négy autó, vagy egy páncélos? Együtt sehogy sem sikerülhet. Ez a zsákmány biztos, amaz még kétséges. Döntött. Magas, szikár alakja kivált a sötétből. Ez volt a jel. A következő pillanatban négy izmos kézben emelkedett magasra a halál. A négy köteg gránát elrepült. A partizánok szinte belefúrták magukat az árok puha oldalába. Az autók monoton zúgásával itatott éjszakai csendet hatafo más robbanás reszkettette meg. A jószagú éjszaka kesernyés lőporfüsttel telt meg. A négy autó füstölgő roncsa mozdulatlanná merevedve ágaskodott az úton. Az egyik motort a robbanás ereje az árok túlsó oldalára repítette. A másik kettő eszeveszetten száguldani kezdett. Juraj szótlanul megszorította a lány kezét. — A második! A két dörrenés szinte egynek hangzott. Az egyik motor azonnal felrobbant. A másik néhány métert száguldott még, aztán irányát vesztve az árokba rohant. Az autók roncsai körül még dörögtek a fegyverek. Juraj maga után vonta a lányt. Amint közeledtek, úgy erősödött a fegyverek hangja és szaporodott. — Matej elszámitotta magát! t— villant át a fiú agyán a gondolat. — Erősítést kaptak a németek! F olahot a közelben torkolattűz villant. Juraj a lábához kapott és elesett. Az árok szélére gurult és széttárva karját, egy pillanatra kimeresztett szemmel bámulta a csillagokat az égen. Aztán megpróbált felkelni. Négykézláb kúszott a harmatos fűben és időnként arccal a földnek esett. Mögötte újra dörrent egy fegyver. Valaki nem mesz- sze tőle elesett és mozdulatlanul maradt a fűben. Közvetlenül mellette suttogva szólalt meg Julka: — A te életed akarta, kedves. Megfizettem. — A gyűlölettől átforrósodott hangja riadt aggódássá csendesült. —* Megsebesültél? — Semmiség... próbálta nyugtatgatni. — Csak a lábam ... — Kapaszkodj belém... Majd a hátamon viszlek... Egyetlen pisszenés nélkül indult a lány a súlyos teherrel. A fiú kétrét görnyedve a vállán feküdt, de nem áléit. Elkeseredett arccal bámulta a harcolókat. — Ott... ott... — hörögte egyszerre lázasan. — Matej., Julka megdermedten tekintett a jelzett irányba, aztán egy óvatos mozdulattal a földre csúsztatta a sebesültet. A hold fényénél tisztán látta, amint egy árnyék csúszva settenkedett a vezér mögé. A fegyvere után kapott. A csúszó árny felsikoltott és visz- szahanyatlott a földre. Artikulátlan hangját Matej is meg- hallotta, de már csak a lobogó hajú lányt látta, amint újra a fiú mellett térdelt. J ulka fejében pattanásig feszültek az erek, míg a vállára emelte a tehetetlen testet. Juraj elveszítette eszméletét. — Egy életre! — mormolta maga elé csendesen a néhány órával előbb kimondott foga-« dalmat, hogy erősítse lelkét. Aztán számolni kezdett. —* Még száz lépés az élet... Még ötven... — Ha beér a fák közé, megmenekültek. Ott biztonságban lesz Juraj, míg elül a harc. — Húsz lépés... tíz lépés ... Vastag, kidőlt fa keresztezte útját. Ha azon túljut... Hogy átjusson rajta, teljes magasságában kiegyenesedett. A hold sápadt fénykévét vetett alakjára. — Egy élet... —• erősítette újra lelkét, de nem jutott tovább. A vállán fekvő test görcsösen összerándült, azután égő fájdalom hasított hátába. Fegyverét elejtette, s kezével melléhez kapott. Tenyere síkos lett a vértől. — Egy é... — nyílt utolsó fogadalomra ajka, de mielőtt még befejezhette volna, a földre bukott. Agyára feneketlen sötétség szakadt. Ez volt az utolsó lövés azon az éjszakán. A közeledő hajnal megritkl- totta az éj sötét kékjét. Az eget lassan puha, szürke lepel borította, amelybe beleveszett a csillagok ragyogása. A fátyolfüggöny felgördült a távoli láthatáron és keleten aranyiam kezdett az ég alja... zóta minden hajnalon sárga blatuchy-koszorú virít a magányos fenyőkereszten, amely alatt Julka és Juraj alussza Örök álmát. Mate}, az öreg hegyipásztor ápol- gatja. Prukner Pál l^vn
