Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-08 / 107. szám
195*. MÄJTCJS *. CSÜTÖRTÖK rt.st kit C/Cirlap n Kincset ad a dabasi járás homokja „Jó bornak nem kell cégér” • mondja a közmondás. S ez így is van valóban. Ha jó híre jár valaminek, érdeklődnek utána az emberek. így van ez a spárgatermeléssel. Bizonyára sokan emlékeznek még, mennyire meg akarták honosítani az elmúlt esztendőkben a gyapottermesztést egyes mezőgazdasági vezetők. Sehogyse ment a dolog, mert nem láttak benne „fantáziát” a termelők. Viszont itt van ez a spárga; két év alatt óriási tért hódított, s úgy nyomul előre, mint valami győztes hadvezér. 1956 előtt még csak mutatóba akadt belőle itt-ott, s ma azt halljuk, az ország spárga-exportjának felét adja 2—3 év múlva Pest megye. Inárcson, az „őshazában" 120 hold új telepítésű spárga van jelenleg. Két év múlva — amikor beáll a termésidő — napi egy vagon spárgát lehet majd elszállítani innen. Egyelőre, ha kisebb tételekben is, de szintén folyik az átvétel a helyi földművesszövetkezet felvásárló telepén. Április 25 óta húsz mázsát vett át a szövetkezet, főleg Krenkó Elek, Kovács Sándor, Zsolnai Márton, Szabó Ferenc, Macsotai János és Seibin István gazdáktól. Ezek a gazdák szerződtek a szövetkezettel, mivel a spárga így történő értékesítése sokkal kifizetődőbb, mintha maguk vinnék piacra. Végig, amíg az idény tart, a spárga úgynevezett „szóló”-jáért 19, a levesspárgáért 12, s a törmelékért 5 forintos átlagárat kapnak a szövetkezettől. Akik nem szerződtek, hanem maguk vitték piacra a spárgát, eleinte ugyan megkaptak érte 30—25 forintot is, de aztán gyorsan leesett az ár. Jönnének már szerződni, csakhogy most a szövetkezet nem szerződik. Spárgát termel Inárcson az állami gazdaság, az egyéniek közül jó néhányan, s a tavaly alakult spárgatermelő szakcsoport. A szakcsoportban jelenleg is serényen folyik a munka, most telepítenek 8 holdat. A pompásan megmunkált talajba mély barázdákat húznak, annak aljára holdanként 4 mázsa kálisó, 4 mázsa szemcsés szuperfoszfát és 250 A szakcsoport tagjai most is telepítenek Tízéves az Országos Mentőszolgálat mint 20 000 beteget láttak, el. Az elmúlt évben több mint 600 000 esetben vonultak ki a mentők s csaknem 14 millió kilométer utat tettek meg feladataik teljesítése közben. Az évforduló alkalmából május 10-én jubileumi ünnepséget, ehhez kapcsolódva pedig nemzetközi mentőkongresszust rendeznek az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete székházának Weil-termében. Tíz évvel ezelőtt, 1948. május 10-én alakult meg az Országos Mentőszolgálat. Eddig az időpontig a mentést úgyszólván teljes egészében társadalmi egyesületek végezték, amelyek nagyon kevés anyagi támogatást kaptak az államtól. A második világháború okozta pusztításokat a mentőegyesületek nem tudták kiheverni, s a magyar mentésügy tovább fejlesztésére nem is gondolhattak. A párt és a kormány felismerve. hogy a mentés és a beteg-1 szállítás közfeladat, a Magyar5 Tanácsköztársaság nyomdokain haladva határozta el a hivatásos állami mentőszolgálat létrehívását. Az Országos Mentőszolgálat az ország egész területén ellátja az életmentéssel és a betegszállítással kapcsolatos tennivalókat. Ezenkívül a társadalom széles rétegeit képezi ki elsősegélynyújtásra, közreműködik az ái-víz. és egyéb elemi csapások, valamint a balesetek elhárításában, ezek következményeinek leküzdésében, szakvéleményadással támogatja a hatóságokat és tudományosan is foglalkozik a mentésügy fejlesztésével. 1948-tól 1958-ig 50 millió forintot ruházott be államunk az Országos Mentőszolgálat fejlesztésére. Több száz új gépkocsit szereztek be részére, fejlesztették szakfelszerelését. A mentőgépkocsik száma 2,8-szo- rosára, a mentőállomások száma 76-ról 123-ra emelkedett. Budapesten és két vidéki városban a különlegesen súlyos és gyors segítséget igénylő balesetek korszerű ellátására rohamkocsi-szolgálatot szerveztek. 1956-ban mentőkórház, az elmúlt évben légi betegszállító csoport kezdte meg működését. Jelenleg öt repülőgép áll a mentésügy szolgálatában. A mentőkórházban tavaly több mázsa érett istállótrágya kerül. Erre rakják aztán a spárgagyökereket a csoporttagok: Halma Józsefné, Nahoczki Lászlóné, Helik Pál és Bendá- rik János. Ahogy a szakcsoport elnöke, Perényi József mondja: ez az újonnan ültetett spárga legalább 20—25 évig ontja a termést. Nem kényes, nem veri el a jég, mint a gyapotot, s nem viszi el a peronoszpóra, mint a szőlőt. Van a szakcsoportnak összesen 43,5 hold spárgája, s ennek túlnyomó részét olyan földbe telepítették, amelyet évek óta senki nem használt, elhagyott területként tartották számon. Néhány év múlva kincsesbánya lesz ez a nemrég még parlag terület, kiváltképp, ha számítjuk azt az ezer darab sárgabarackfát is, amelyet az idén ültettek el benne. De addig se marad kihasználatlanul a föld, amíg termést nem ád a spárga. A sorközöket beültették krumplival, borsóval, amelyek bizonyára bő termést hoznak a kiválóan megművelt talajban. Felbuzdulva az inárcsiak törekvésén, jóformán a dabasi járás minden községében ültetik most a spárgát. Szintén a napokban telepített 3 holdat a gyóni Szabadság Termelőszövetkezet, a bugyi Dózsa Tsz-nek is van spárgája. Tatárszentgyörgyön pedig 60 hold az új telepítés. Jövőre 50 hóidat akar telepíteni Gyón, de Öcsa és Felsőpakony is bejelentette igényét. Ha győzné a gépállomás a talajforgató munkát, az említetteken kívül is még igen sok jelentkező akadna. És ami a legmegragadóbb ebben az egész spárgatermelési buzgalomban, hogy az eddig nem használt földeket, kipusztult szőlőket telepítik be. Rákényszerítik a rossz futóhomokot, hogy kincset teremjen. Szcbelkó Erzsébet Táblával jelölik meg a váci műemlék-épületeket A váci városi bizottság elhatározta, hogy márványtáblákkal jelöli meg a történelmi vagy építészeti nevezetességű műemlékeket. A közelmúltban helyeztek el emléktáblát a siketnémák intézetének 250 éves épületén és az alsóvárosi plébánia copf stílusban épült házának falán, összesen 30 váci műemlék-épületet látnak majd el márványtáblával. Új padlóburkolóanyag Drezdában Edvin Kunze barnaszénből elkülönítette a még el nem szenesedett farostokat, kötőanyaggal összepréselte és így padló, falak, vagy mennyezetek burkolására kitűnően alkalmas lemezeket nyert. Az ilyen lemezt a különböző gombák nem támadják meg, jobb hő- és hangszigetelő, mint a fa, s ugyanakkor jóval kevesebb nedvességet szív magába a fánál. Budapesten is bemutatják a szpuínyik modelljét Sajtótájékoztató az ipari vásárról Felépült a második moszkvai planetárium A szovjet főváros második planetáriumának épülete felépült, s a berendezés szerelését most fejezik be. A planetárium a szovjet hadsereg M. V. Frunze nevét viselő központi klubjának a parkjában áll. A berendezést a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói küldték ajándékba. Megnyitására május 1-én került sor. A Budapesti Ipari Vásár rendezősége szerdán délelőtt bemutatta a sajtó képviselőinek a vásár építkezéseit és a fővárosi tanács, a kiállításon részvevő tárcák képviselői ismertették az előkészületeket. Szili Géza, Budapest Főváros Tanácsa vb-elnökhelyettese, a vásárbizottság elnöke bevezető előadásában elmondotta, hogy ebben az évben újabb több mint 10 000 négyzetméter alap- területű fedett kiállítási csarnokot építenek. A vásár számára bekerített terület a múlt évben közeljárt a 100 000 négyzetméterhez, az idén 180 000 négyzetméter. A vásáron a rendelkezésre álló fedett terület az elmúlt esztendőben alig több mint 16 000 négyzetméter volt, ez évben mintegy 30 000 négyzet- méter. A kiállítók száma 1957- ben 600 körül járt, az idén mintegy 1000 lesz. A kiállítók között az idén már a baráti államok is szerepelnek, így a Szovjetunió, Kína, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság és Románia. A Szovjetunió különböző nehéz gépeket, híradástechnikai berendezéseket, műszereket, fémárukat, ipar- művészeti cikkeket, továbbá különféle élelmiszereket, borokat, konzerveket állít ki. Bemutat továbbá néhány makettet Moszkváról, az atomerőműről, és az atomhajtású jégtörő hajóról. Láthatja majd az ipari Vásár közönsége a szputnyik modelljét is, amely a brüsszeli világkiállításon Is rendkívül nagy érdeklődést keltett. Szili Géza annak a reményének adott kifejezést, hogy az esti nyitvatartás segítségével — a kiállítást május 23-tól június 2-ig délelőtt 10 órától este 10 óráig tartják nyitva —, sikerül majd megszüntetni a vásár szombati és vasárnapi túlzsúfoltságát. A vásár esti képe nemcsak szép és látványos lesz, hanem világítástechnikai szempontból is nagyon tanulságos, érdekes. Földvári László közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes bejelentette, hogy a vasúton 50, a hajókon 50, a MAVAUT-on 25 és a MALÉV repülőgépein 20 százalékos utazási kedvezményt kapnak a vásár vidéki látogatói. Nappali és esti sétarepülésekre kerül sor, vasárnaponként Balaton feletti repülőkirándulásra. Tervezik, hogy a Dunakanyar felett is rendeznek sétarepüléseket. Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettes elmondotta, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium igyekszik a közönség ellátásáról megfelelően gondoskodni. Öt étterem lesz, ebből négy 400 személyes, négy büfé, négy borozó, 12 poharazó, két cukrászda, bólésátor, csemegepavilon állnak majd a fogyasztók rendelkezésére. Aki vásáríiát akar hazavinni, az két ajándékboltban vásárolhat. Az idén már több lesz a sör Látogatás a Kőbányai Sör- és Malátagyárban A rekikenő nyári hőségben bizony jóleső érzés frissen csapolt hideg sörrel leöblíteni az ember kiszlkfcadt torkát. Sokszor félóráig izzadunk az italbolt pultja előtt, csakhogy kapjunk belőle egy pohárral. Némelykor aztán, főleg az idegesebbekből, kitör az őstermészet: szidják a sörgyárat, miért nem készít többet e drága nedűből. Arra persze senki sem gondol, mennyi gonddal, bajjal jár a sör, mire poharukba kerül. Mivel ismét nyár jön (reméljük, meleget is hoz), felkerestük a Kőbányai Sör- és Malátagyárat, hogy választ kapjunk sok ezer fogyasztó kérdésére: lesz-e elegendő és jó minőségű sör a nyári hónapokban? Mielőtt elhangzana a sokatmondó „igen”, előbb kukkantsunk be a sörfőzés boszorkánykonyhájába is. Induljunk el mi is onnan, aho! „első lépését teszi a sör“ Medgyesi Nándor, a főzőház művezetője szívesen elmagyarázza: mj. minden is történik a hatalmas kazánokban, csőrengetegben, mire elkészül a sörlé. — Három főző berendezésünk van jelenleg — kezdi a művezető. — Egy-egy garnitúrához négy-négy üst tartozik : cefrékeverő, cefrefőző, szűrő és komlófőző. Először a keverőben összeállítjuk az anyagot, s ezt a főzőben negyvenöt percig forraljuk. A forró keveréket átszivattyúzzuk a malátához, húsz perces fehérje pihenőre. Innen az anyag visszamegy a cefrefőzőbe, ahol 72 fokon, általában harminc percig cukrosítjuk, majd száz fokra felhevítjük, s harminc percig forr. Ezt a folyamatot még egyszer megismételjük, s csak utána mehet a folyadék a szűrőkádba. A szűrőből már színsörlét kapunk, amelyet kilúgozás után a komlókádban két órán át forralunk. Ezt elhagyva, a hűtőbe, majd a csörgedező hűtőbe ke- í fül a színsörlé. onnan pedig | a csövek hálózatán az erjesz- ; tőpincébe. Az erjesztőpincében több ezer hektós medencék I között barangolunk. Buzog, ihabzik bennük a sör. Mindig : a fajta határozza meg, hogy „Qái/un kdeiL mat és engem — szűkös kenyéren, alkalmi munkából. Tizenhárom éves voltam, amikor egy napon átjöttem a bátyám után Csehszlovákiából. ö helyezett el itt, az otthonban. De továbbra is törődött velem: anyagilag támogatott, ha csak tudott, meglátogatott, hogy ne érezzem magam olyan egyedül. Rajta kívül a tanáraim jelentették számomra a legtöbbet: foglalkoztak velem, s ők beszéltek rá a továbbtanulásra is. Magamtól sosem jutott volna eszembe, hogy belőlem, az állami gondozottból tanult ember, pedagógus is lehet. — Amikor innen kikerültem, akkor sem engedték el a kezem: a tanítóképzőben is érdeklődtek a tanulmányi előmenetelem után, elláttak ruhával, tanszerekkel. Szünidőben úgy jöttem ide visz- sza, mint aki hazaérkezik ... — Érettségi után az alsóványi tanyai iskolában töltöttem a gyakorló évemet. Ezután került sor a képesítő vizsgákra. Amikor ezen is túl voltam, visszakértem magam az intézetbe. ' Mit mondhatnék még? Szeretem a munkámat, szeretem a gyerekeket és szeretem ezt azt otthont. Nem is mennék el innen semmiért. Csupán egyetlen kívánságom van: szakosít- tatni szeretném magam. ügy tudom, rövidesen indul egy hároméves pedagógiai szeminárium, arra szeretnék beiratkozni, ének szakra. Ha ezt elvégzem, elmondhatom, hogy minden vágyam teljesült. A többit már tanártársaitól tudom nyolc, avagy húsz napig hagyják erjedni. Több ilyen kád kellene még. így vélekedik Hamm István művezető is. Azt mondja: most, építenek is huszonegyet, 3 i ez remélhetőleg megkönnyíti, sörellátásunkat. (A sörszerető embereknek nem ajánlja, hogy ide ellátogassanak, mert forrás közben bizony elég zavaros az annyira kedvelt ital.) A kádak környéke ragyogóan tiszta. A kövezetét állandóan mossák. Részben a tisztaság, másrészt a hűtés miatt. Mert itt öt fok Cel- siusnál magasabbra nem emelkedhet a hőmérséklet. De kövessük csaik tovább a sör hosszú útját. Néhány nap múlva átkerül az „ászoké pincébe, érlelésre; Itt már kevesebb baj van vele. Előbb szénsavval telítik; aztán a hatalmas hordókban érik. A legjobb exportsör sokszor hét hónapot is tanyázik ezen a helyen. Utolsó állomás: a palackozó. Itt már olyan tisztán csillog a finom nedű, mint az éttermi poharakban. Izét, zamatját minden sörszerető ember ismeri. S mire végigbotorkáltunk a fő részlegeken megérlelődött bennünk a válasz is: az idén már több sörünk lesz. Nagyobb mennyiség jut vidékre is. A gyár építkezését látva pedig nyugodtan számíthatunk arra, hogy a következő években még többet kapunk belőle. — kovács — Tavasz a dunaparton t : meg. Legtöbbjük nő- \ vendék kora óta is-) meri. Csendes, fe-! gyelmezett fiú voll \ — mondják —, jó ta- \ nuló és tisztelettudó. Csupán egy dologban nem ismert tiszteletet: a sakkozásban még tanárait is megverte. Korán felfedezték kiváló hallását, s a zene iránti fogékonyságát. Így született meg az elhatározás: taníttatni kell a fiút. Akik az útját egyengették, nem csalódtak benne: az érettségit jeles, a képesítő vizsgáit kitűnő eredménnyel tette le. örülnek, hogy visz- szajött, hiszen ezer szál fűzi ehhez az otthonhoz. Ezt mondják a tanárok. És a fiúk? Legelső dolguk, ha új növendék érkezik az intézetbe, hogy eldicsekednek neki: János bácsira úgy nézz, hogy nálunk volt növendék! Ezt csináld utána, ha tudod!... — nv. é. — Szedik a spárgát az inárcsi határban Z öld tréningruhájában, sovány, kisfiús arcával ma is olyan, mintha növendék lenne. Pedig nem az: tanító! De volt növendék is; méghozzá ugyanitt, Szobán, a fővárosi tanács Vörösmarty Mihály Fiúotthonában. Mindössze 11 év telt el azóta, hogy először lépte át az intézet kapuját. Vé- konydongájú, apró legényke volt ekkor. Ma pedig ő tanítja tornára, énekre és rajzra a mostani apró legénykéket. Visz- szajött, mert visszahúzta a szíve. Hiszen itt találta meg azt, amire már kicsi gyermekkora óta vágyott: az otthont. Sárközi tanító úr — vagy ahogy a fiúk nevezik, „János bácsi” — így emlékszik vissza arra a 11 év előtti kisfiúra: — Apámat sosem \ ismertem: cserben- \ hagyott bennünket \még születésem előtt. I Anyám nevelt fel I kettőnket — a bátyá-
