Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-04 / 104. szám
A CSUSZA-CSALÁD Ujjé; a ligetben nagyszerű! A hatalmas tömeg úgy hűl- hrmaott febaJá a téren, mint az érett búzatábla, ha végigpásztázza a júniusi szellő. A tér felett vidáman keringtek az elszabadult léggömbök. Mindenfelé ismerősök, rokonok keresték egymást. Hol egy vékony női hang kiabált kétségbeesetten valami Lajos után, hol meg egy elégedett basszus adta twdttíl minden külön értesítés helyett, hogy „gyerekek, a cucc megvan, irány a Városliget!” A Csusza-család is oda Uwe- levett. Mariska mama — menetközben — népszámlálást tartott: egy-kettő-három-négy, halts tennék, mind megvan. Jöhet az ebédí Mindjárt le is telepedett a legközelebbi vadra, s tempósan bontogatni kezdte az elemózsiái csomagot* Gém gefy papa kelletten arccal ácsorgóit előtte, öt a szive —*■ azaz a torka — másfelé húzta: egy „Falatozó — Italbolt” feliratú ajtó felé. , éne Nines meleged, mama? kezdte taktikusan* Nyári nadrágdivat Pulóverrel, vagy egybeszabott felsővel. A nadrág csőszabás, bókán felül ér, bizonyára üdülőhelyeken igen nagy divat lesz — Talán jön a jegésember? — vágott vissza a mama. Gergely papa nagyot nyelt. Aztán csak kibökte: •— XJgy gondoltam, hogy nagyon süt a nap. De ha beülnénk a kerthelyiségbe, ott hűvös is van, asztal is van..; A papa úgy állt ott, mint az érettségiző diák az eredményhirdetés előtt. A mama néhány másodpercig hunyorogva méregette, aztán jókedvűen elmosolyodott: — Égeti a zsebpénz a kezed, ugye, öregem? Üljünk na, egyé fene azt a pár forintot! Tamás, hozd a csomagokat! Bevonulták. Libasorban, de még így is alig bírtak mozogni. Mintha az egész másfélmilliós város kiköltözött volna erre a napra a ligetbe! Itt-ott már egekig emelkedett a jóhangulat. Az egyik asztalnál mo- kány, kerekképű bácsi próbálgatta a hangját. Keservesen mehetett neki, mert mindössze annyira futotta, hogy: Szeretnék május éjszakáján lelopni minden orgonádét*.. Ennek viszont úgy megörült, hogy .minduntalan ismételgette. Az utolsó szótag azonban rendszerint beleveszett a söröspohárba, Mariska mama jókedve elpárolgott: a kerthelyiségben nem volt egyetlen üres asztál sem. Már éppen szemrehányásokkal akarta elárasztani a papát, amikor a sarokból ismerős hang szólítgatta: — Szomszédasszony! Ide, Ide! Gergely komám, de jó, hogy látlak! Van itt hely bőven! Ha székeket szereztek, még le is ülhettek! Sikerült. Végre letelepedhettek budakőrösi szomszédjuk, \ Barka Bálint asztalához. Az már túl volt az ebéden — mint i mondotta — s szerényen hárít- \ gotta a kínálást. — Köszönöm szépen, de én ; már kosztoltam... Szó sem le- \ hét róla... De csak egy fala- \ tot, hogy a szomszédasszonyt i meg ne sértsem*.. Igazán békés, jószándékú ; ember volt. A világért sem \ akarta megsérteni a szomszéd- \ asszonyt. Így aztán addig-addig I falatozott, amíg az egész napra \ szánt ennivalóból egy morzsá- \ nyi sem maradt. | ■— Hanem erre Iszunk egyet! |— szlvélyeskedett némi bün- = Tudattál a kiürült szakajtókendő láttán. A negyedik pohárnál Maris- i ka mama kifogyott a türelem- I bői. — Gergely — mondta figyelmeztető hangsúllyal — mi lesz a Vidám Parkkal? Gergely papa kedélyesen legyintett: Mi lenne? Ha valami közbe nem jön, este tízkor bezárják! — Dó azt ígérted, hogy elviszel bennünket! — durcáskodott közbe Csibi. — No és? Hol van még tíz óra? — Nem olyan messze, mint gondolnád! — vágott vissza csípősen Mariska mama. A papa ettől a hangtól egy fokkal józanabb lett. Indulásra készen emelkedett fel az asztaltól. Hanem Borka Bálinttól nem volt könnyű megszabadulni! Mindenáron el akarta huzatai a Mariska mama kedvenc nótáját. — Abba az aranyos kis ftili- \ be — motyogta teljesen elázva. !— Meg kellett nyugtani, hogy \ este visszajönnek érte, s akkor \majd elhúzathatja. Abba az \ aranyos kis fülibe ... A Vidám Parkban csak vi- \ dámságot találták: a park el- \ tűnt a lármásan tolongó, nyüzs- \ gö embertömegben. Az EIvará- \ zsolt kastély előtt óriási néző- ; sereg gyönyörködött a futó- \ szőnyegen csetlő-botlók népes | táborában. Egy-egy magasba • röppenő szoknyát meg valóságos üdvrivalgás kísért. Gergely papa ide váltott először jegyet. Határozottan elemében volt. Úgy kalauzolta a mamát, mintha az ő bőkezű adakozásából épült volna az egész. Mariska mama belement a játékba: amikor meglátta magát a torzító tükörben törpe nagyságban és 130 kilósán, úgy sopánkodott, hogy Gergely papa meg lehetett elégedve magával. Mindent végigpróbáltak, az ugráló székektől a mozgólépcsőig. A sötét szobában, ami úgy támolyog, mint egy ócska lélekvesztő a viharos tengeren, Gergely papa kétszer térdre- hullt. A hordóból meg négykézláb került elő, a nézőközönség őszinte örömére. De rögtön vissza is fordult, megkeresni a ballábas cipőjét, amit elvesztett, A Hullámvasúton a papa versenyt visított a fiatalokkal. Még arra is volt ideje, hogy zsebkendőjét lobogtassa a pádon üldögélő mama felé. Csak a Csobogónál tett úgy, mint akinek inába szállt a bátorsága. — Az még hagyján — kezdte huncut mosollyal —, hogy az embert drótkötélen felvontatják abba a ménkű magasba, de hogy utána csónakostul beleforduljak a vízbe?! Köszönöm, nem kérek belőle! Mégha a mama soványabb lenne. De így, sehogyse lesz meg az egyensúly! Azért mégis elhelyezkedtek. A mama ült előre, a család többi tagjai meg szanaszét, a balansz miatt — ahogy a papa magyarázta. De így is vizesek lettek: a csónak orra lesüllyedt a mama alatt. Meg kell adni, alaposan kitettek magukért! Talán nem volt olyan mulatság, amiből ki ne vették volna a részüket. A horgász-bódénál ugyan a papa fanyalogva nézegette nyereményét, az olcsó gipsz-kakast, s valamit mormogott a „régi szép időkről", amikor legénykorában egyszer egy valódi hattyútoll púderpamacsot nyert, a tarka szoknyás falusi lányok meg egy-egy hózentrágert. De Csibi boldog volt: 1 forintért kapott egy öcsi-csokit! (Gyártja Budapesti Csokoládé gyár, ára 30 fillér.) Utolsó állomásuk a céi- lövölde volt. Gergely papa rendezte így. Előzőleg rövid kis eszmefuttatást tartott arról, hogy milyen kiváló lőeredmé- nyeket ért el ő katona korában. Az sem zavarta, hogy a tömeg időnként elsodorta mellőle családtagjait; a hallgatóságot. Ilyenkor utánuk kiabálta mondanivalóját, nehogy egy szót is elveszítsenek. Talán ez volt az oka, hogy mire a bódéhoz értek, egész szépszámú ki-] séret tolongott körülöttük- láni akarták az öreg harcost, a galíciai front veteránját, aki\ „még a repülő verebet is le-; lőtte egyszer a lövészárokból".; A papának tetszett az érdeklő-; dós, el is határozta, hogy kitesz; magáért. Egyszerre 10 sör étet] vett, olyan -mozdulattal, mint j aki éppen a mellény zsebből] fizeti ki egy nyolctagú társa-j ság pezsgős vacsoráját. Aztán] odaállt a pulthoz, s arcához\ szorítva az ócska légpuskát,] hosszan, gondosan célzott. Egy pukkanás jelezte a lövést, más semmi. Mert találat, az nem volt. A napa arcán kis zavar tükröződött. Még hosszabban célzott, mint az előbb. Az eredmény — ugyanaz. Másik puskát kért. Hárman is nyújtották felé. A papa kiválasztott egydt, célzott és — nem talált. Ekkor elfutotta a pulyka- méreg, s a maradék sörétet Csibi markába szórta: ■— Nesze fiam, ez neked váló! Én már csak megmaradok a Mannlicher mellett! Nyiri Éva Az iskolai színjátszásról Régóta folyik a vita a nemhivatásos színjátszók tevékenységének szükségességéről. Ma, ha erről a kérdésről szó esik, legtöbben mindjárt az üzemi színjátszók munkájára gondolnak. A múltban, a munkásmozgalomban ez épp olyan komoly szerepet játszott, mint a felszabadulás után a kulturális agitációban. Falun is nagyon megerősödött a színjátszó mozgalom, különösen a termelőszövetkezeti csoportokban. Néhány esztendeje pedig az ifjúsági kultúrverse- nyek és seregszemlék sodrában fellendült az iskolai színjátszás is. Az ellenforradalom, amely megsemmisítette ennek a mozgalomnak anyagi alapjait, főként az üzemi vonalon éreztette hatását, ahol a csoportok tagjai megszokták, hogy kulturális működésük anyagi támogatásáról kizárólag saját vállalatuk, illetve az állam gondoskodjék. Az iskoláknál ez nem így volt. A szülői áldozatkészségnek soha semmiféle földrengés sem szabhatott határt. De vajon miért? Sajnos meg kell mondani, hogy többnyire csak azért, hogy hamis művészi becsvágyak és szereplési visz- ketegségek kiélésének biztosítson pódiumot. Simon József iskolaigazgató, a legkiválóbb magyar pedagógusok egyike, a kitűnő tanítóképző, mint az iskolai színjátszás ügyének Magyar- országon ma még talán egyetlen hivatott képviselője nemrég járt a Szovjetunióban, ahol ebben a kérdésben részletes megbeszéléseket folytatott Sackaja elvtársnővel, a Szovjet Akadémia művészeti osztályának vezetőjével. — Sackaja elvtársnő sokat foglalkozik az iskolai színjátszás dolgaival, s odakint úgy ismerik, mint ezeknek a kérdéseknek a legjobb szakértőjét — mondja Simon József elvtárs a Pest megyei Hírlapnak adott nyilatkozatában. — Közöltem vele egyrészt a tanítóképzőben, másrészt a középiskolában végzett kisérleteim eddigi eredményeit. Miután az általunk vezetett színjátszó szakkörök munkájában mindketten a Szta- niszlavszkij-féle módszert érvényesítettük, Sackaja elvtársnő útmutatásai könnyen felhasználható segítséget nyújtottak számomra néhány előttem eddig még tisztázatlan elvi és gyakorlati kérdés megoldásához. — Mi a középiskolai színjátszó szakkör feladata? — Légióként a jellemképzés. A színdarabok betanítása a Sztaniszlavszkij-módszer alkalmazásával sokban hozzásegíthet a szocialista ember kialakításához. Éppen ezért a színjátszó szakkörök működtetése a középiskolákban feltétlenül hasznosnak látszik. — Hogyan kell működnie egy ilyen szakkörnek? — Mindenekelőtt is megfelelő színdarabot kell választania betanulásra. Szerintem a diákszínjátszóknak legfeljebb egyfelvonásosok előadására szabad vállalkozniuk. Ha ilyen nem akad, akkor a nagyobb drámák jelenetsoraiból is lehet válogatni. De semmiesetre sem szabad egész estét betöltő, úgynevezett há- romfelvonásost színpadra vinni. Ha sikerül is elérni azt, hogy a serdülő korban levő színjátszó egy-egy szerepet megértsen, teljesen kizárt dolog, hogy egy jellemfejlödést megfelelő módon be tudjon mutatni. A legfőbb feladat — ami meg is oldható — egy- egy jellem megértése s annak egyszerű eszközökkel való kifejezése. A szerepek helyes felfogásához és ábrázolásához a különböző gyakorlatok, úgynevezett etűdök által jutunk el. Ez azt jelenti, hogy a színdarabban végbemenő cselekményt hasonló más történések lejátszásával tesszük érthetőbbé és jobban kifejezhetővé. Például ha a színdarabban két olyan ember találkozik, akik egymást már régen nem látták, megkíséreljük ezt a találkozást más körülmények között lejátszani s a szöveget a szereplő színjátszók saját szavaival mondatjuk el. Az említett találkozás másképp folyik le, ha váratlanul történik, másképp, ha előre megbeszélték. Másképpen kell ábrázolni, ha itthon játszódik, másképp, ha külföldön; másképpen, ha régebben jó viszonyban voltak egymással, másképpen, ha ez a viszony nem volt egészen jó, vagy közömbösnek bizonyult. A színjátszók szeretik ha ezeknek a gyakorlatoknak a témáit ők maguk találhatják ki. Minden próbának közönsége van, amelyik a gyakorlatokat megbírálja. — Mutatkozik-e ellenállás a színjátszó körök ezen módszerével szemben? — Most még igen. Sok gyermek szeret „sztárkodni”, s ezt a becsvágyat a felnőtt hozzátartozók még csak táplálják. Előfordul, hogy egy- egy iskola vezetője is, véleményem szerint, helytelen álláspontot foglal el ebben a kérdésben. A múltban előfordult, hogy például közép- iskolásokkal mutatták be az Antigone-t. holott a szereplők az Oedipus-komplexum- mal kapcsolatos problémákat még nem értették meg. Bemutatták az Ember tragédiáját* jóllehet ehhez hiányzott a szereplők művészi ábrázolókészsége. A gyermekek művészi hajlamaival való foglalkozás a Színművészeti Főiskola feladata. Nagyon, de nagyon megszívlelendő mindaz, amit e kérdésben Simon József elvtárs mond. Nem kétséges azonban, hogy e körök jellemfej- lesztő tevékenységének a kifejtéséhez nem lesznek elégségesek a jó és rövid lélegzetű színdarabok. A cél elérése érdekében a színjátszó szakköröket jól vezető pedagógusokra is szükség van. Valószínű, hogy ha művelődés- ügyi szakembereink magukévá tennék Simon József állás- foglalását, ez a kérdés is megoldódna és sikerülne végre helyes irányba téríteni az iskolai színjátszást. Öreg ember nem vén ember! — igy a közmondás. Azonban nincs minden rendben az öregeknél. Legalább is ezt célozza BERNARD SHAW sziporkázó megállapítása. Megtalálható az alábbi rejtvény két hosszú sorában (vizsz. 1. és függ. 13.). = | VÍZSZINTES: 7. R. N. 11. Fran| cia regényíró, egzotikus re- i gényei nálunk is ismer- ! tek (CLAUDE). 12. Egy másik i francia, Ö pedig tragédiaköltő volt. | a XVII. századbeli klasszicizmus 5 képviselője (1639—1699). 13. Nem ép- = pen dicséretes női jelző. 14. Bár I érett, mégis savanyú gyümölcs. 16. | Falba verik. 17. Belülről felad. 18. 5 Sík. 20. Bécsi szív. 21. Ekképpen. 122. Hosszú ideje — fordítva. 23. = Névmás. 24. ... _ többi, 25. Kifelél 26. Maga mögött hagy. 28. Szeszélyes. hóbortos — Idegen szóval. 29. Csak a közepe izzó. 30. Kilóvégek. 31. Hamisítatlan. 33. Város és tő Svájcban. 36. A tetejére teszik. 37. Nadrágtartó. 38. Kínai eredetű ütőhangszer, névelővel. 40. Párt?? 44. A színdarab, vagy a film tartalma, ismert mozi-műszóval. 45. ötszáz- egy római számmal. 46. A végét bánja? 48. Matematikában használatos. 50. Tő angolul (LAKE). 52. Kimondja a szentenciát. 53. ősei. 54. Idegrendszerbeli megbetegedésben szenved. 56. Betakar. 57. Közelmúltban elhunyt világhírű cimbalomművész. 58. A bírósági tárgyalásra viszi. 59. Kutyacsemege, FÜGGŐLEGES: l. ..*... madarat, versidézet. 2. A. R. B. 3. Görög harci isten. 4. A szérű belül- rőL 5. O — németül. 6. Határvonal a határban. 7. Község Pestkörnyéken. 8. Elelmiszernövény. 9. Feneketlen fene. 10. Naptári nap. 11. Egy kereke hiányzik. 15. O. Y. 18. A felesleg vége. 19. Szemeimmel érzékelem. 21. Pári?l? 23. Tátról származó. 25. Babatöltelék. 27. Előbb-utóbb bekötik a fejét. 28. Művész, aki egyik napról, a másikra ismert lett. 30. Az utcára hordja. 32. Dettó, hiányzik ugyan a vége. 34. A ról párja. 35. Vadász kiáltás. 36. összeomlaszt. 39. Lengyel város, az első világháborúból Ismert. 41. Karol. 42. Keverten köt* 43. Kínai hosszmérték. 47. Odalent* 48. Hajegyengető. 49. Homlokráne. 51. K. Z. 52. Gondolatrögzítés. 54* Lakhely. 55. Érdi Munkás Club. 57. Rezső Ernő. Beküldendő Shaw mondásának megfejtése 1958. május 14-ig. A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Az 1958. április 13-1 keresztrejtvényünk helyes megfejtése: „Viselkedés az a tükör, melyben mindenki megmutatja önmagát.« A nyertesek névsora: Szokolay Mihály, Kiskunlacháza, Széchenyi út 19. _ Horváth Tivadar honv., Kecskemét, Pf. 7912/T—2. — Blrő Károlyné, Vác. Siketnémák Intézete. — szamosi Ferencné, Budapest, VI., Aradi u. 15. n. 4. — Má* tis T.-né, Gödöllő. Ganz Árammérőgyár. termelési osztály* —< Galambos Ferenc, Vác, Mátyás u. 3. — Paksi Imréné. Tápiógyörgye# Téglagyár. _ Hargita Árpád. Pilis- vörösvár. Pozsonyi u. 11. _ Hankő Erzsébet. Örkény. Petőfi u. 61. — Szőllösi László tanár, Gödöllő, Petőfi tér 8. A könyveket postán küldjük eL
