Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-31 / 127. szám

Nyári divat Nagygombos, finom mintás karlonruha. melyen igen jól mutat a hosszanti berakás Ha hűvös az este Igen jól kiegészíti a shortot a kötött kiskabát, melynek min­tája ugyan kissé feltűnő Borul az ég... Borul az ég, a fényes, viUámlik messze távol, ne menj az útra, édes, ne menj el, mert megázol! Ne bizz a jellegekben, maradj karomba zártan! Ázzunk el mind a ketten a csókok záporában! Bokros János Ira, Zengi mérges, iflfe jaj de éhes! ■■■a sorbul. HHB komme a már népe. Szól a gazda: „Én kint jártam, Körülnéztem a világban. Fogy a hó kint. egyre olvad, Jó mais.de jobb lesz holnap.’’ „Part alatt a patak szalad, Már tördeli a jégfalat, Friss vizében, mint az őzek. Ezüsthalak kergetőznek.” „Duzzad a rügy, napfény érvén Nyújtózkodó ágak végén, Egy kismadár épp alatta Pici fészkét igazgatta.’’ ..Dé a nap még mélyen repül. Az éj hideg kegyetlenül, A rigó is elhallgatott, így várja a virradatot.” „Még nincs tavasz, de közeleg. Azt kérem én most tőletek. Kis tanyánkat hozzuk rendbe. Készüljünk a kikeletre.” így beszélt a gondos gazda. Szavának volt foganatja. A kis méhek nekiláttak Szorgalmasan a munkának- (Folytatjuk) Juroslav Hasek: || jj || HŰTVE SÍI HŰTLENSÉG L történél főhőse Baráz­dabillegető úr, az a bizonyos, akinek a jobb lábán eltörött az egyik ujja, ami igen kelle­metlen baleset volt és különö­sen a>kkor gyötörte hősünket, ha férfias, komoly pózban igyekezett megülni egy fa végén. Barázdabillegető úr — hogy végre a történet lényegé­re térjünk — szerfölött meg­örült, amikor családi fészké­ben megpillantotta az első to­jást. Apródad feleségének a boldogsága semmivel sem volt kisebb, noha önagysága az első pillanatban azt állította, hogy mindezt csak álmodta. Megesküdött rá, hogy csak egy pillanatra szundított el és mikor felébredt, készen ta­lálta ezt a furcsa, gömbölyű va­lamit. aminek sárgásfehér szí­ne éléiiken elütött a fészek zöld fű bélésétől. Fölöttük sejtelmesen suí- togtak a bükkfák — az erdő­ben csak a barázdabillegető pár szállásadó gyertyánfája ütött el a többitől leveleivel és szélesen tárulkozó ágaival. Fészkük a fa koronájának te­tején volt, apróka kis otthon, de ügyes kézzel mesterkedett. Ha hazatértek, mindig örültek neki, milyen biztosan bújik mea a karélyos levelek mene­dékében. — Igaz. már láttak nagyabb fészkeket is, és szomszédjuk, a harkály, ha véletlenül talál­koztak, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az ő háza bizony palota ehhez a viskó­hoz képest. Barázdabillegetőék mégis szerették a házukat, főleg azért, mert két lábuk és cső­rük becsületes munkájával építették, nem úgy, mint a harkály, aki kiakolbólintott az otthonából egy árva bagoly­gyereket és elfoglalta a fész­két. De azért senki se higgye a harkályról, hogy hatalmas­kodó kiskirály, vagy más va­gyonára törő, harácsoló újgaz­dag volna, hisz ahol csak al­kalom nyílott rá, mindenütt elmondta, hogy csak azért ker­gette el a fészek régi gazdáját, mert szépérzékét bántotta a bagoly dülledt szeme. Különben -IS fUra legény volt a harkály. Néha zárkózott, szófián, máskor meg érthetet­lenül jókedvű. Az erdő lakói maguk között különcnek mondták. Amikor Barázdabillegető úr bekopogott hozzá és elújságol­ta. hogy tojáson ül, melyet a felesége szült a világra — másnak nem mondhatta el, mert messzire nem mehetett a fészektől és a harkály volt a legközelebbi szomszéd — az er­dő különce elrepült Barázda­billegetőékhez tojást nézni, aztán félrevonta a boldog apát. — Kedves barátom — szólt csendesen —, úgy találom, hogy ez a tojás túlságosan nagy. Valóban nem tudom, mit gondoljak a dologról, de különösnek találom, nagyon különösnek... Pillanatnyilag nem mondhatom, hogy mi éb­resztett bennem kételyéket, de majd maga is meglátja! Ha bármiféle bonyodalmak tá­madnának, bízzon bennem, kivizsgálom és megtudjuk az igazat! Fel a fejjel, drága barátom, egyelőre felejtse el, amit mondtam, talán téved­tem .,. bár nem hinném. Barázdabillegető úr zavart fejjel tért meg a fészkére és búsan ült a tojásra. Olyan rossz kedvű volt. hogy amikor odaröppent a felesége, hogy fölváltsa, gorombán ráripaiko- dott: — Hol csellengsz állandóan, azt képzeled, hogy lopom az időmet? Ma még sok a dolgom, a patakon túl, le kell pállanom egy fiatal tölgyfát, teli van hernyóval. Az asszony elsírta magát, a rosszat sejtő férj pedig dühö­sen megfente csőrét a fészek karimáján és elröpült. Egyre csak az járt a fejében, miért is volna az ő tojásuk nagyobb, mint amilyen a barázdabille­getőké lenni szokott. 0 Útközben megpihent egy fiatal nyírfán és addig kóstol­gatta a fa sebéből fakadó friss mézgát, míg berúgott és igen görbe vonalban szállt tússzá a fészkébe. Hazaérve búbolni kezdte a feleségét, még azzal is megfenyegette, hogy sárba tapossa a tojását. — Esíküdj meg — dikciózott \ részeg méltósággal — esküdj \ meg, hogy senkivel se volt dől- ] god én előttem, hogy az a to-; jós a mi... hogy is mondjam... \ a mi szerelmünk gyümölcse! Az asszony két szárnyát az \ égre emelve megesküdött, és ettől Barázdabillegető úr mint­ha megnyugodott volna. Ha­marosan elaludt, de egész éj­szaka azt álmodta, hogy a felesége egy idegen rigóval röpdös az erdőn. Ébren aztán maga is szé- gyellte az álmát, egy hétig nyugodt volt, béketűrő, és a harkálynak csak ennyit mon­dott: — Majd meglátjuk, mi bújik ki belőle! Egy hét múlva a tojásból pőre kismadár bújt ki. Apró, kedves, helyes teremtés, első teendője az volt, hogy illedel- i mesen a csőrét tátogatta. Kez- | d,etben nem zabáit sokat, de | másnap megjött az étvágya, a | harmadik napon pedig irtóza- | tosan sokat evett. | — Könyörgöm, jöjjön, néz­ik ze meg a gyerekünket — ro- ! hant el kétségbeesetten Ba­il rázdabillegető úr a harkály- | hoz — mi már nem vagyunk | képesek jóllakatni. | A harkály sokatmondóan | csóválta a fejét, amint me glát- |ta a pöttömnyi papzsákot. | — Várjunk egy hétig — | mondta a barázdabillegetőnek | — aztán majd beszélünk a dol- | gokról. Egyelőre csak annyit | mondhatok... de tessék jól | megfogózkodni, nehogy le- ! essen az ágról... ez a csöpp- § ség nem olyan, amilyenék a \ kis barázdabillegetők szoktak \ lenni. | Aznap este, mialatt a boldog, I fiatal anya egyik nótát a másik \ után dalolta az ifjú sarjnak, \ hogy végre elaludjon és ne iá- \ | fogassa már a csőrét. Barázda- \ I billegető úr e szavakkal tá- \ \ madt rá hitvesére: I — Elhallgass már, te céda!] I Elmúlt egy hét. | — Hát mi van — sürgette az \ \ elkeseredett apa a bölcs szom-\ ■ szedőt — mondja meg végre,j mi a véleménye arról a ka­maszról, hisz a Ikölyök már jó egy fejjel nagyobb nálam. — Szomszéd uram — jelen­tette ki komolyan a harkály — az ön gyereke nem barázda- billegető, ez a gyerek egészen más fajta, !kedves neje nyilván megfeledkezett magáról, hisz az apróság egyáltalán nem hasonlít önre. Aznap Barázdabillegető úr haza se ment. Csőik másnap délelőtt, tért meg a fészkére és hátborzongva állapította meg, hogy a lurkó tovább nő! — Te céda — támadt rá az asszonyra — te megfeledkeztél magadról, te összeszűrted a le­vet valakivel, te megcsaltál! S aztán elővette a férjek ré­gi. jól bevált fogását és komo­ran kijelentette: — Mindent tudok. Az asszony esküdözött, ri- mánkodott. A férj ettől csak még haragosabb lett, és annyi­ra feldühödött, hogy — hála rokkant körmének — lepoty- tyant a fészek pereméről, szárnyra kapott és elröpült, hogy ne térjen vissza soha többé. Mostanában egy kertben ta­nyázik, a környékbeli mada­rak sorban felkeresik, bizony­gatják neki. hogy amit kiköl­töttek, kakukkfióka volt és minden értelmes madár tudja, hogy a kakukk idegen fészekbe pottywntja a tojását. Barázdabillegető úr az effé­le beszédeket ostoba mesének mondja és azt hajtogatja: — Engem nem tesztek bo­londdá, tudom, amit tudok. Különben is miért ne lehetett volna viszonya éppen a ka­kukkal? Kínai történet a féltékeny feleségről L iu Poyü jámbor költő volt az 1000-es években a messzi Kínában. Egy alkalom­mal ódát írt a folyó istennő­jéhez, sóhajtozván közben, mi­csoda szép asszony az az is­tennő! Felesége mérgesen felpattant és rátámadt a szegény költőre: — Micsoda, te az istennőt dicséred és ezzel engem sérte­getsz? Ha meghalok, víziszel­lem lesz belőlem. S még aznap éjjel a folyóba ugrott. Egy hét múlva az asszony megjelent férjének álmában s azt mondta: — Szerettél volna feleségül egy istennőt, hát most istennő vágyók! Liu Poyü attól fogva soha életében nem mert folyón keresztül átmenni. Ha asszony kelt át a kompon (Shantung- tartományban, s Féltékeny Asszony kompjának nevezték), le kellett vetnie szép ruháját $ el kellett csúfítania magát, máskülönben a folyón vihar támadt. De ha az asszony csú­nya volt, az istennő nem fél- tékenykedett. Amelyik asszony vihar nélkül kel it a folyón, tudhatta magáról, hogy ő bi­zony csúnyácska... A kisbaba napozásáról AZT MINDEN anya tudja, hogy kisbabájának sokszor az orvosságnál is többet ér a nap­fény. de a legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogyan kell napoztatni — főleg nyáron —, hogy a várt jó eredmény he­lyett kárt ne okozzanak a gyermek érzékeny szervezeté­ben? A nap sugarai a bőrön ke­resztül fejtik ki hatásukat. Ezért minél nagyobb bőrfelü- Letet ér, annál többet, használ. Más télen és más nyáron a napsugár gyógyító ereje. Ná­lunk, Magyarországon tavasz- szal és nyáron a leghatáso­sabb. Hegyes vidéken és víz mellett nagyobb hatású, mert a tiszta levegő nem nyeli el az ibolyántúli sugarakat. Azt azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy óva­tosan napoztassunk! A kis csecsemőt csak fokozatosan le- _hfíl napra-vinni, még akkor is, ha nem tűz túlságosan. Életének első heteiben ne is vigyük napra és azután is csak akkor, ha egyébként is jól fejlődik. Nyáron először csak az arcát süttessük 4—5 per­cig, később 10—15 percig úgy, hogy a feje teteje fedve legyen. Később fokozatosan lemeztele­níthetjük a törzset is. Leg­jobb, ha faárnyékba tesszük, ott is érik a sugarak, de nem túl sok. A közvetlen napon semmiesetre se hagyjuk a cse­csemőt negyed-félóránál to­vább. A forró déli napra soha ne vigyük, inkább a reggeli, délelőtti enyhébb fényt hasz­náljuk napozásra. Még egy fontos tudnivaló. Ha a napról árnyékba visszük a babát, mindig adjunk rá vala­milyen ruhácskát, nehogy fel- hevült teste megfázzon. Na­poztatni különben is a csak teljesen egészséges gyermeket szabad. Ha valami rendelle­nességet veszünk észre-(lázas, hány. nyugtalan), ne napoztas* sunk addig, míg orvos nem lát­ta a csecsemőt. Tjejhény-fe/fou? Találó közmondás a tudatlanságról! lek! 47. Gsatakiáltás. S3. Beltenger Görögország és Olaszország kö­zött. 54. Antal István. 56. Héja faj­ta. 58. Lengyel János? 59. Belül emel? 61. Az a másik. 62. H. Rj 64. Y. T. A MÜ ES SZERZŐJE található az alábbi szótagrejtvénj első és utolsó függőleges sorában. Az alábbi szótagokból a meghatá­rozások szerint alkotott szavakat írjuk be a megfelelő sorokba. A _ AD — AP — AP — BU — CSÚF — Dl _ GÉL — KAR — LE — LÉK — LI _ LIS _ ÖSZ- SZE — NAGY _ NI _ POL — RA — RÉM — Rí _ RÖ — RU —­T AM _ TE — ÜT _ 2. 3. i * i I . . i 4. ■«*«••• 5. «••••«« 6. i • •••-• • 7. I. Kitűnő leves. 2. Magyar zene­szerző (Farsangi lakodalom). 3. Szeszélyes hónap. 4. Nagyon csú­nya. 5. Pengetős hangszer. 6. El­páhol. 7. Hócipőre mondhatjuk, s. Számtani műveletet végez. 9. Vezényli a zenekart. Beküldendő a keresztrejtvény és a szótagreitvény megfejtése 195J. június 11-ig. A helyes megfejtők között értékes könyveket sorso­lunk ki. Az 1958. május 11-1 rejtvényeink helyes megfejtése: Mikszáth: .... vagy sírással, vagy kéréssel, de ha szükséges édes csókkal. Tréfás számtan: a három fiú összesen 19 gombócot evett meg, az első kilencet, a második hatot, a harmadik négyet. Könyvet nyertek: Bíró Jánosné. Cegléd. Alkot­mány u. 12. _ Árpás Mihály, Nagykáta, Petőfi u. 14. _ Elekes Géza, Szentendre. ízbég. Költői Anna u. 6. — özv. Csortos József- né. Gyömrő. Dózsa Gy. u. 149. — Kiss Andrásné, Cegléd. Kossuth tér 8. _ Orosz Mária. Dunakeszi, Sztálin út 58. _ Utli Sándor. Budapest, VII.. Lenin körút 87. — Polák Zoltán. Nagymaros. Pillér Andrásné. Vecsés. Budai N. A. út 44. — Adám Antal. Budapest, XIII.. Jász u. 56. Munkásszállás. A könyveket postán küldjük CL Egy régi német közmondás szere sorában (vízsz. 1 és függ. 11),- lanság ellen pel mai rejtvényünk két hosszú melynek lényege az. hogy a tudat- nincs orvosság. VÍZSZINTES: 4. Fegyelmezetlen tömeg. 11. Nem éppen megtisztelő. 13. Az üzemfenntartás költsége. 14. Tegnapután. 15. A disznó ne­mes része? 17. Szélesre nyitja a száját. 18. Krajcáros rövidítés. 19. Vég — angolul (END).\21. Szépe­ket mond szíve hölgyének. 23. Fé­lig hosszú! 25. Paripa keresztnév. 26. Község Szabolcsban. 27. Gyak­ran ez dönti el. hogy ki lesz az első. 29. A zsíros gazda. 31. Kül­földi asszony. 32. Bőven van ben­ne hely. 34. A harag vége. 35. Kicsinyít ez a sző. 36. Ez meg az előző sor fordítottja. 38. Olasz vá­ros Milánó közelében, híres autó- eersenypályájáról. 40. Sorsvégek. 12. Atlétikai Club. 44. Latin kö­szönőszó. 48 Növénytámaszték. 49. Bankbetét? 50. Fenntart? 51. Ha­tárrag. 52. Pihenő. 53. Iskolatáska tartozék. 55. Üdítőital. 57. V. A. 58. Illetékessége. 60. Női név. 62. Város Vietnamban. 63. Fő-főiskola. 65. Helyőrség _ ahogyan a fran­ciák írják. 66. Iduska. FÜGGŐLEGES: 1. Mondatrészek. 2. Fordított névelő. 3. O. N. S. 4. Kizárólag. 5. Éberség a feladata. 6. Bálna. 7 Kerek szám. 8. Nap­szak. 9. Libafej? 10. Ilyenkor szomjúságot csillapít. 12. Eleget tesz állampolgári kötelességének. 16. Ez a lakás lakhatatlan. 18. Ide­jében. 20. Ház ez nagyon csúnya (2 szóval). 22. Álca. 23. Otthoni eszközökkel. 24. Ugye megmond­tam! 25. Mocsári madár. 28. Hang­talan hajó? 29. Tisztán tartva át­látszó! 30. Kacskaringós. 33. Meg­torló rendszabály. 37. Belgrád he­gye. 39. A. N. 41. össze-vissza rak? 43. Odaszurkál. de- csak szóval. 45 Férfias tulajdonság. 46. Börkeszé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents