Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-28 / 124. szám

5 1958. MÁJUS 28. SZERDA rtrr MEG' k/Cfríap Tömény pikantéria S ok szó esik mostanában az ifjúság erkölcsi nevelé­séről. Bizonyos, hogy jó néhány aggasztó tünet adódik, amely gondolkozásra készteti a nevelőket, és bi­zonyos az is, hogy ezen a téren történtek és történnek mu­lasztások. Ilyesféle hibára hívta föl a figyelmet egy ceg­lédi pedagógus, Kálmán Róza tanárnő, a megyei tanács legutóbbi ülésén. A moziról beszélt, azokról a filmekről, amelyeknek előadásáról kirekesztik a tizenhat éven aluli fiatalságot. Ez általában helyes, hiszen számos olyan film kerül műsorra, amely nem gyerekeknek való. A gyerek más szemmel nézi és látja a részleteket, mint a felnőtt, és fantáziája könnyen félresíklik. Annál különösebb, hogy az úgynevezett fehér moziműsorok keretében, tehát olyan­kor, amikor a tizenhat éven aluliak is akadálytalanul vé­gignézhetik az előadást, reklámízelítőt vetítenek ezekből a filmekből is. A filmreklámokat rendszerint a filmmek éppen a legsikamlósabb jeleneteiből állítják össze a na­gyobb hatás kedvéért, így a gyerek, aki a kérdéses filmet teljes egészében nem nézheti meg. akadálytalanul végig­nézheti az ízelítőt abból — komprimált pikantéria for­májában. A reklámozásnak ez a módja még a felnőtteket is megtéveszti, mert hiszen a propagált filmnek valószí­nűleg nem a sikamlós jelenetek adják meg a lényegét, a fiatalság lelkületűben pedig sokkal nagyobb rombolást végezhet, mint amilyent esetleg a teljes film végezne. A ceglédi tanárnőnek tehát feltétlenül igaza van. amikor azt kívánja, hogy az arra illetékesek teremtsenek rendet az ilyenfajta filmreklámok területén. Szovjet növényvédeimi szakértő érkezett hazánkba Kedden Budapestre érke­zett G. V. Guszev professzor, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma központi nö­vényvédelmi zárszolgálati la­boratóriumának helyettes ve­zetője. A szovjet növényvédel­mi szakértő a kolorádóbogár tömeges jelentkezésének és a védekezés magyarországi mód­szereinek tanulmányozására érkezett hazánkba, s tapaszta­latcserét folytat a magyar szakemberekkel. Június 2-án kezdődik az Agrártudományi Egyetem tudományos konferenciája Június 2—15 között Gödöl­lőn, az Agrártudományi Egye- teb központi épületében tudo­mányos konferenciát rendez­nék, A konferencián kiváló tu­dósok, szakemberek a mező­gazdaságtudomány legidősze­rűbb kérdéseiről, a kísérletek gyakorlati alkalmazásáról tar­tanak előadásokat. A tudo­mányos konferenciával egy- időbgn az Agrártudományi Egyetem központi könyvtára megrendezi „A mezőgazdasági felsőfokú oktatás történetének dokumentumai” című kiállí­tását. niHflHiHiiiiiiimmiiHimiiiimmiiiiHiiliiiiimiiimHlimiiiiHiimiMiiMmiiuiimHiiitiiiiiuiMiiiiimimmmiimmiimiimuiMMii Kevés szó esik a pénztárosokról, pedig felelősségteljes munkát végeznek. Koncz Lászlómé, a nagykátai szövet­kezeti textilbolt pénztárosa átlag 500, piaci napokon nyolc­száz vásárlótól veszi el a pénzt, havonta félmillió forintnál is nagyobb összegben, gyorsan, anélkül, hogy hibát kö­vetne el, hiánya lenne UAZ - 450 Az új fedett teherkocsi az Uljanovszki Gépkocsigyárban készült. Iparcikkek, élelmiszeráruk szállítására használják. Karosszériája fémből készült, oldalt két, hátul egy kétszárnyú ajtaja van. A vezetőfülkében fűtőtest működik és egy lég­fúvó berendezés, amely meleg levegőt fúj a szélvédő üvegre. A kocsi szállítóképessége: 750 kilogramm, sebessége teljes megterheléssel: 90 kilométer óránként. 'iiiiiiiiiiMimtimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiHiiiiiiiiiiHimniiiiHMiMiiiiiiiHimiMiiimHiiHnHiimiHmiiiiiiiiiHmmiimmiimmiiiiiim Ezernégyszáz fokon... Látogatás a tizenöt esztendős fennállását ünneplő nógrádverőcei porcelángyárban A Z ERDŐS DOMBOKKAL, za. hegyekkel körülzárt völgy­ben messzire kimagaslik a por­celángyár sűrű füstöt pipáló kéménye. Ott áll a kicsiny köz­ség utolsó épületeként, s nem is gondolná az ember, milyen fontos munka folyik odabenn. Az egész ország laboratóriumi és ipari porcelánszükségletét ez az egyetlen gyár elégíti ki. Pedig odabenn, a 'nagy gyár­telepen alig találkozik em­berrel a látogató. Mindössze negyvenen dolgoznak itt, Alko­nyt Viktor üzemvezetővel együtt, öt kérjük meg, be­széljen a gyár életéről, mun­kájáról — Tizenöt esztendővel ez­előtt, a pécsi Zsolmy-család tulajdonaként kezdte meg mű­ködését a gyár. A megindulás­kor mindössze heten dolgoztak itt. Lényegében már akkor is laboratóriumi porcelánokat gyártottak, bár egy ideig kü­lönféle tűzálló porcelán ét­készleteket is készítettek. Né­hány esztendeje azonban már csak laboratóriumi tégelyeket ‘és más porcelán felszerelési tárgyakat, textilgyári szakve­zetőket és a transzformátorok szigetelőit, gyártjuk. Gyárt­mányaink fedezik az országos szükségletet, sőt exportra is ' elég jelentős mennyiség jut belőlük. Alkonyi üzemvezető hosszan és apró részletességgel ismer­teti az igen érdekes gyártási folyamatot.- hogy szinte látat­lanul is kibontakozik előttünk minden szépsége, izgalma a korántsem könnyű porcelán- gyártásnak. — A több féle anyagból ké­szített porcelánmasszából for­mázzuk a legkülönfélébb ké­szítményeket. A legkisebb sú­lya alig éri el a húsz grammotl S ez is kézzel készül. A for­mázás után a különböző nyers tárgyak a kemencébe kerül­nek. Száztíz-százhúszezer da­rab fér belőlük egyszerre a kemencébe, s egy negyedévben öt kemencét égetünk. Negyed­évi termelésünk tehát megkö­zelítőleg hatszázezer különféle porcelántárgy. Míg beszél, nyomban mu­tatja is a gyár készítményeit, a legapróbb szálvezetőktől a jelentős súlyú porceláncsöve­kig. amelyek a transzformáto­rokhoz szükségesek. Csak mi­után megnéztük majd vala­mennyit, folytatja tovább a szót. — A nyers porcelánt ezer­négyszáz folton égetjük, har­minckét órán át, s ezalatt há­romszáz mázsa fát tüzelünk el. Utána hat napig tart a kész porcelánok egyenletes le­hűlése. Erre azért van szük­ség, nehogy közben a már ki­égetett porcelánokkal valami hiba történjék. A magas hőfok pedig azért szükséges, mivel porcelánkéezitményeink tüz- állóak. azaz ezerháromszáz fok hevítést is kibírnak anélkül, hogy anyagukban érdemi vál­tozás állna be. Ugyanakkor hirtelen lehűlésük sem okoz­hat törést, vagy akárcsak re­pedést sem. TJ OS SZÁN ELBESZÉLŐ E- ^ TÜNK még, majd kívül­ről is megtekintjük a gyárai, amelynek bővítése éppen most folyik. Űj emeletet húznak a jelenlegi első emelet fölé. Ezt elsősorban az egyre inkább nö­vekvő szükséglet írja elő. A termelés azonban az építkezés ideje alatt sem szünetel, sőt ugyanolyan mennyiséget gyár­tanak, mint eddig. (prukner) .............................................................................mi.............................................IMI......I.......................................................................................Ml.................Ili........Ilim.................................................................... nő s, amelyik a hátára ülő fér­fiakkal is könnyedén halad? Igaz, pldabrai rokonának két méternél is hosszabb a pán­célja és a levesteknősből fog­tak már ötmázsás példányt is! Meg is izzadnak értük a ha­lász-vadászok s megfogni csak úgy tudják, ha hirtelen hátá­ra fordítják. De csak a szá­razon! Mert vízben úgy mo­zog, mint madár a levegőben. A japánok a teknősbékát a magas életkor és boldogság jelképének tartják. Az utóbbi­ra nincsen bizonyíték, de a magas életkorra igen. Pár év­vel ezelőtt szárnyra kapott hír szerint, Kínában kifogtak egy óriásteknőst, amelynek pán­céljára fémlap volt erősítve s amely azt bizonyította, hogy egyszer már emberi kézbe ke­rült. Ezelőtt ötszáz évvel. Ak­kor jelölték meg s akkor eresz­tették újra szabadon. Hogy mennyi idős lehetett már ak­kor is, ki tudja? De ötszáz év óta is már sok emberfia ment el apja után, és mennyi fog még elmenni addig, amíg egy­szer megint emberi kézbe ke­rül újra, ez a teknős-matuzsá­lem...? Péferke nem e nagy roko­nok közül váló volt s neki a természet valamivel kevesebb, mindössze talán csak 100—130 éves átlag-életkort engedélye­zett volna... Egy este, mikor már csak magam voltam ébren s a szo­bában csak a fali lámpa tom­pa fénye honolt, könyvért mentem a polchoz. Az ablak előtt, ahova délutánonként a napfény az aranyszőnyeget szokta teríteni, sötét folt he­vert a padlón. Babaruha, gon­doltam. A következő pillanat­ban, cipőm orra nagyot kop- pant. És nehéz zökkenéssel csúszott odább a sötét folt. — Péterke! — hajoltam le ijedten. Behúzott nyakkal, remegő lábakkál hevert a páncél a tenyeremen. Gyorsan kuckó­jához vittem, gyengéden letet­tem vackára, meg is simogat­tam, de hiába! Szegény Péter­ke! Gyanútlan biztonságban kinyújtott fejét orra közepén találta cipőm ereje. Redi tek­nőse még hat hónapig járkált ide-oda, miután agyvelejét kioperálta, és sok kísérleti teknős még hetekig mozgott, miután lefejezték. Péterke pe­dig ettől az ütéstől, harmad­napra eltávozott az élő állatok világából. Ä gyerekek keservesen megsiratták, feleségem szo­morú lett, engem pedig, az akaratlan gyilkos lelkiisme- retfurdalása mardosott. Másnap szombat volt. Ko­rábban jöttem haza a gyár­ból. Az udvar a délután szelí­dülő fényében fürdőit, jóillatú levegő ülte meg a hűs árnyé­kokat. Juditka és Ági a kerí­tés tövében kuporogtak. Any- nyira elmerültek munkájuk­ban, hogy csak akkor vettek észre, mikor árnyékom fölé­jük vetődött. Most is nya­kamba ugrottak, megcsókol­tak, de valami szomorúság volt az örvendezésükben. — Mit csináltok? — mutat­tam a kerítés tövében ásott apró gödörre. Juditka szája legörbült. — Péterkét temetjük — és kissé távolabb mutatott, ahol frissen tépett fűcsomón a tek­nős páncélja hevert. — Takarót is csináltunk neki — mutatta Ági a zsebé­ből előhúzott rózsaszínű se­lyempapírt, amit ollóval ' ki­vágott, csipkés gyermekmin­ták díszítettek. — Ugye szép? A kis gödröt kibélelték szí­nes üvegcserepekkel, föléje tujafa zöld levele került, az­tán százszorszép szirmaiból készítették a puha ágyat. Erre fektették rá Péterke földi páncéltestét. Ezt takarta be a rózsaszínű csipketerítő, majd fűszálak kerültek tetejére s ráhullott óvatosan a fekete anyaföld. Az anyaföld, amiből végsőleg minden élet fakad és ahova minden élet egyszer visszatér, és ami a végek vég­jén. egyszer mindent eltakar. Péterkét elnyelte a gödör, a gödröt pedig parányi halmocs­ka fedte be. Aztán szép sze­gély tkészült köré fehér kavics­ból s tetejére gyökeres fű­csomót ültettek, a halom elejé­re pedig piros gombvirágot tűztek. Egyszerű volt a sír- halom, amilyen egyszerű volt Péterke élete is. Eletet ültet­tek a halál fölé, az Élet örök törvénye szerint. így álli a frig sírdomb. Egy hétig. Akkor egy goromba ka­pa szétdúlta, mert az öt nap­raforgó-palánta egyikét feltét­lenül oda, a kerítéslábhoz kel­lett ültetni. Ám, mégsem nőtti ki sohasem a napraforgó, mert | a léckerítést pontosan ott § törte ki egy erőszakos kutya, | és miközben átrángatta ma-1 gát a nyíláson, kirúgta he-! Igéről a palántát. Juditka és I Ági azonban, mikor a szétrom- | bolt sírhalmot meglátta, újból 1 megsiratta keservesen Péter-1 két, „aki" az irigységet való- f színűleg csak halála után is-1 merte meg, az Emberben. De milyen a sors? Ugyanaz-1 zal a kézzel, amelyik szét-1 dúlta a sírt. a következő ta-1 vászon krizantémum töveket f ültettetett. És azóta, minden ősszel, vi- 1 ragba borult krizantémum-sor % áll őrt Péterke, a kis mocsárit teknős jeltelen, örök álma f e-1 lett. I (Folytatjuk.) Egy járás harca a burgonyabogár ellen AZ 1957-ES ESZTENÓŐ nagyon kedvezett egyes rova­roknak, így a burgonyabogán- nak is. Ez a veszedelmes kár­tevő nagymértékben lépett fel a gödöllői járásiban. Legjobban a járás déli fekvésű községei­ben, Kis- és Nagytarcsán, Ke­repesen, Pécelen, Csömörön, Isaszegen és Mogyoródon ter­jedt el. Dányban valamivel gyengébb a fertőzés. Az emlí­tett községek tanácsszervei mindent megtesznek, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a kártételt. A járási tanács mezőgazdasági osztálya felhív­ta valamennyi község figyel­mét a burgonyabogár irtásá­ra. Az első keresés alkalmá­val mintegy 40—50. ezer dara­bot szedtek össze. Hatalmas, mennyiség ez, különösen, ha azt is számítjuk, hogy egy bo­gár körülbelül 100—120 petét rak le, s minden egyes pete ki­fejlődéséig egy burgonyaszá­rat pusztít el, A járási tanács minden gazdasági felügyelőnek min­tát küldött a DDT-porból és a fertőzött területen bemutat­ják a gazdáknak a mérgező anyag alkalmazását. Az irtás amellett, hogy mindenkinek saját érdeke, kötelező is. Ha megállapítják, hogy valaki nem végezte el a porozást, a tanács végezteti el a munkát és a költségeket az érdekelt féllel megtérítteti. Varga Ti­bor, a járási tanács főagro- nómusa a védekezésről a kö­vetkezőket mondta: — A járásban mintegy 3500 katasztrális hold területen ül­tettek burgonyát, amelynek 25 százalékán most fertőzés lé­pett fel. Egyes helyeken csak gócok, de van, ahol nagy, összefüggő területek fertőzöt­tek. — Hogyan szándékoznak .elejét venni a nagyobb kár­nak? — kérdeztük. — Községenként legalább 4—5 porozó gép kellene, s je­lenleg csak eggyel rendelke­zünk — hangzott a válasz. A járás növényvédő állomása két brigádot szervezett, de eb­ből az egyiket átviszik Sza­bolcsba. E nehézségek ellené­re május 23-án és 24-én meg­kezdték a porozást a közsé­gekben. Előfordulhat, hogy az első porozás eredménnyel jár. de általában a fertőzött részt kétszer-háromszor is be kell porozni. A porozáshoz szükséges anyag elegendő mennyiségben rendelkezésre áll. A géphiányon úgy igyek­szünk segítem, hogy oda irá­nyítjuk, ahol legjobban szük­séges. A gazdák még nem is­merik eléggé a veszély nagy­ságát és többen könnyen ve­szik, mint régen a peronoszpó- rát, a szőlő ellenségét. A ma­gunk részéről — mondta befe­jezésül a főagronómus — ál­landóan járjuk a községeket és felhívjuk a gazdák figyel­mét a veszélyre, szaktanácso­kat adunk a védekezéshez. Ha a rendelkezésünkre álló vé­dőeszközöket teljes mértékben kihasználjuk, a termés jelen­tős részét megmenthetjük. Erdélyi József Évi és Laci Míg kész lesz a vacsora, néze- Évike a gazdasszony, s Laci getjük a képeskönyvet köszönettel veszi a kiszolgálást Évi vígan játszik a vízben, de Lacinak úgy látszik nem imponál a lefekvés előtti fürdés Évi kacag, ő már túl van a fogmosáson, Laci meg csak most kezdi (Kristóf Lászlóné felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents