Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-03 / 103. szám

“hírlap 1958. MÁJUS 3. SZOMBAT Érdtől — Svájcig Az egyik érdi ház udvarán van a Pest—Nógrád megyei Állatfongalmi Vállalat átvevő telepe. Gyakorta hajtják be ide szerződés útján lekötött álla­taikat a gazdák. Ma éppen át­vételi nap van. Hat-hét piros­tarka tehén meg üsző várako­zik sorára az udvaron. Már le- mázsálta őket az átvevő, egyik sincs alatta az 5 mázsás súly­nak. Köröttük álldogálnak volt gazdáik, meg-megsimogat- jáfe a nyugtalanul forgolódó jó­szágokat, nehéz szívvel válnak meg tőlük most, hogy eljött a búcsú perce. Hiszen ők nevel­ték évek óta a Szegfűt vagy Rózsit, némelyiket egészen kis boci korától. Most tudják, hogy a dédelgetett kedvenc néhány hónap múlva a vágóhídra, on­nan a henteskirakatokba ke­rül. Éppen ezért simogatják, vakargatják némi bűntudattal a szépen kihizlalt jószágok bu­sa fejét. Dehát, utóvégre azért tart állatot a gazda, hogy hasz­not hozzon a házhoz. A Szegfű ara például egy ifjú menyasszony­nak kell hozományra, a mási­kért házépítéshez anyagot vesznek, a harmadikért motor- kerékpárt és így tovább, a saj­nálkozás ellenére minden ris- ka árának megvan már a ma­ga helye. Szép summa pénz jár mindegyikért fizetéskor, bár — az örök emberi termé­szetből fakadóan — minden el­adó kevesli a kapott pénzt. De hogy mégis kifizetődő a szer­ződéses hizlalás, azt ékesen bi­zonyítja: ez évben lényegesen több szerződést kötöttek hízott marhára, mint bármikor. Megvolt tehát a vásár. Az ál­latokat szekér után kötözik az állatforgalmi vállalat dolgozói, megindul a menet az érdi mar­hahizlaló gazdaság felé. Egy asszony utánuk kiált: ■— Vigyázzanak rájuk. Ne­hogy megverjék a Szegfűt, mert én sose. ütöttem rá. A magyar hízott marha útja Fölösleges az aggodalom. Az érdi gazdaságban jól vigyáz­nak az állatokra, s a legjobb takarmánnyal etetik azokat. Megérkezve első dolguk az újoncok átcsoportosítása. Há­rom, százférőhelyes istállója van a gazdaságnak, s azokban fajta, szín, magasság és súly szerint csoportosítják a külön­böző vidékekről összevásárolt különféle marhákat. Az újon­cok az első napokban rendsze­rint nem akarnak enni. Szokat­lan számukra az új környezet, a hófehérre meszelt, ragyogó rendben tartott istálló, s az új takarmány; a siló is. A gazdaság dolgozói nem tűrhetik sokáig a riskák ét­vágytalanságát, mivel az súly­veszteséggel jár, márpedig itt három hónap alatt elsőosztályú áruvá kell hizlalni túlnyomó többségüket. Nem várják meg tehát, míg az említett jószágok kibúslakodj ák magukat régi gazdájuk után és megbarátkoz­nak az új környezettel, hanem elöljáróban mindegyiküknek beadnak egy-egy félkiló kese­rűsót. Ettől aztán hamarosan jó étvágyuk támad, válogatás nélkül eszik, amit eléjük rak­nak. Három hónap múlva hoz­zájuk is jöhet a „kérő“. Sűrűn megfordulnak a „kérők4« Hz érdi gazdaságban. Méghozzá meglehetősen messziről: Nyu- gat-Európa legtöbb országából eljárnak ide, ha szép állatokat akarnak vásárolni. Nyugat felé történő marhakivitelünknek régi múltja van. Már a XVI— XVII. században például a Zrí­nyiek, Frangepánok és más fő­urak élénk marhakereskedel­met folytattak a nyugati álla­mokkal. De a magyar marhá­nak ma is cégjelzéses neve van a világpiacon. A külföldi hen­tesüzletekben külön reklámoz­zák, ha ilyen húst mérnek ki. Nagyszerű valutát jelent ez számunkra, mert korlátlan mennyiségben jó áron el tud­juk adni a marhákat bárhová. Vásárolhatna a nyugat olcsón például Argentínából, ahol vé­geláthatatlan csordákban le­gelnek a pampákon a marhák, de mégis a mi árunkhoz ra­gaszkodnak, elsősorban a hús márványossága, s kiváló minő­sége miatt. A világpiacon más­fél kiló disznózsír árával ve­tekszik egy kiló magyar marha ára. Most éppen egy világoskék, álomszép „Hudson” gépkocsi gördül be udvarára. Herr Weil, egy svájci üzletember száll ki belőle. Vásárolni jött. A gazdaság vezetői végig­kalauzolják az istállókon: tes­sék, szemlélődjön, válogasson. Nyugodtan válogathat, mar­hánkért legtöbbet Svájc fizet a világpiacon. Weil urat nem is nagyon kell biztatgatni, percek alatt kiválogatja a legszebb ötvennégy fiatal tinót. Majd­nem mindegyik a legjobb extrém minőség. Ollóval mind­egyikre rányír egy „W” betűt, sorszámot, fülükbe bélyegzőt nyom, aztán újból visszaül autójába s elrobog. A szállítás a Terimpex dolga. Néhány nap múlva az érdi, a nagykátai, meg a dabasl tinócskák elin­dulnak Svájc felé. Azután újabb vásárlók jönnek ismét Érdre Olaszországból, Francia- országból, s a két Német­országból, hogy országaik la­kosságának magyar marhahús­sal kedveskedjenek; Szebelkó Erzsébet Szabályozták a tej felvásárlási árát Az élelmezésügyi miniszter rendeletet adott ki a tehéntej felvásárlási árának megálla­pításáról. A rendelet szerint 1958. május hó első napjától 1958. szeptember 30-ig terjedő nyári időszakban a 3,5 száza­lék zsírtartalmú tehéntej ál­lami felvásárlási ára literen­ként 2,20 forint. A 3,5 száza­léknál magasabb zsírtartalmú tehéntejért zsírkilogrammon­ként 50 forinttal magasabb, az ennél alacsonyabb zsírtartal­mú tejért pedig 50 forinttal alacsonyabb árat kell fizetni. Mazsolástortát kapott a kétesztendős Jubile Két évvel ezelőtt, az Állat- kert fennállásának 90. eszten­dejében egy kiselefánt és egy vízilóbébi született. Mindket­tő egészségesen érte meg a második születésnapját. Ez különösen a Jubile névre hall­gató kiselefántnál becses eredmény, mert előbb már há­rom elefánt látta meg a nap­világot Budapesten, s egyiket sem sikerült felnevelni. Jubile a fényképészek lencséinek ke­reszttüzében jó étvággyal fo­gyasztotta el születésnapi ma­zsolástortáját. A másik ünnepelt, III. Jó­nás rövidesen átköltözik a moszkvai állatkertbe és he­lyette Afrikából érkezik egy fiatal nőstény víziló. Cfllm, Színház, Qp&dalonv Szász Imre: SZOL A SÍP 4 falusi olvasók körében zí mind nagyobb népszerű­ségnek örvendő Kincses Köny­vek újabb, érdekes kötete ke­rült a könyvesboltokba az el­múlt napokban. Ezúttal Szász Imre: Szól a síp című törté­nelmi regényét jelentette meg két kötetben a Szépirodalmi Kiadó. A regény ezúttal már harmadszor került kiadásra, s állíthatjuk, nem haszontala­nul. A fiatal, tehetséges író eb­ben a mindvégig érdekfeszítő, történelmi regényében a ku­rucok szabadságharcának ál­lít méltó emléket. A regény középpontjában a legendás hírű Vak Bottyán generális áll. Az ő csodálatos alakját hozta emberi közelségbe„ az író, míg a regény másik szá­lában egy szegény jobbágy fiú, János sorsával, bátor katoná­vá válásával ismertet meg. A jobbágyfiú szerepeltetésével kitűnően mutatja meg Szász Imre az elnyomottak igazi ha* zaszeretetét, bátorságát és önfeláldozását. A regényt át- meg átszövi a két fiatal, János és Anna tisz-t ta, hű szerelme. De túl ezen< o regény legfőbb érdeme mégiscsak az a hiteles törté-* nelmi millió, amelyet az író fest a kuruckorról. Kis por tyák és hatalmas csaták vált•* ják egymást és ezek a had­műveletek annyira érdekesek, és színesek, hogy az olvasó szinte bosszankodik, amikor egynek-egynek vége szakad. A könyv, amelyet Szántó Piroska művészi illusztrá­ciói díszítenek, minden bi­zonnyal nagy sikert arat majd a falusi olvasók körében is. <P. P ) Náthaellenes vaccina A bukaresti inframikrobio- lógiai intézet szakembereiből alakult egyik kollektíva.ovo- vaccinnak elnevezett nátha el­leni vaccinát állított elő tojás­ból, amely hatásosan megvédi a gyermekeket a náthától. Az új, náthaellenes vaccinát por alakban az orrba fecskendezve alkalmazzák. Ébred Bátorliget növényvilága Nem érte kár az értékes rezervációt «iiKiiiiimiitiittittHiiumiitiiiiiNiiimimitimHinimimiiMi» (Filmhíradó 17 — ............... U tazási kedvezmények a Budapesti Ipari Vásárra vásárigazolvány kapható a MÁV, MAHART, MALÉV jegypénztárainál, az IBUSZ- kirehdeltségeknél s a községi tanácsoknál. Beköszöntött a tavasz a nagyhírű bátorligeti természet- védelmi területre is. A jégkor­szak idejéből származó nö­vényvilága átvészelte a zord időszakot, s nem szenvedett kárt. A nyíré», hársas lige­ten több méter vastagságú kö­dös-párás környezetben virág­zik a leánykökörcsin, kibontot­ta gyönyörű szirmait a zerge- boglár, szépen zöldell az Al­földön egyedül itt található' pettyegetett tüdőfű. A tavasz első virágait Bátorligeten szár­mazási lappal látják el, amely­ről az ide érkező turisták, ki­rándulók, diákok és kutatók leolvashatják a növény nevét és előfordulási helyét. IRINA SZKOBCEVA alakít­ja a rövidesen bemutatásra kerülő Párbaj című új szovjet film női főszerepét. A GLADIÁTOROK című új amerikai filmben Yul Brynner alakítja Spartacus szerepét. JUNIUS 1—15 között film­fesztivált rendeznek a Szovjet­unióban, amelyen bemutatják a múlt év legjobb játék-, do­kumentum-, és népszerű tudo­mányos filmeket. CLAUDE AUTANT-LARA neves francia filmrendező két orosz tárgyú filmet forgat. Az egyik Dosztojevszkij A játékos című regényéből készül, fősze­replői Gerard Philipe és Anto- nella Lualdi, a másik Turge- nyev Első szerelem című írá­sának filmváltozata, Brigitte Bardot főszereplésével. A FRANCIA JEAN EFFEL rajzai alapján készült csehszlo­vák filmet Tmka rendezte. 3 Jean Effel szerint a A világ I teremtésé-t azért forgatták j Csehszlovákiában, mert egész Franciaországban nincs olyan stúdió, amely ezt a filmet el tudta volna készíteni. MOSZKVÁBAN megrende­zik az Egyesült Arab Köztár­saság filmfesztiválját. ANDREJ LETTRICH rende­ző megkezdte a Tizenkettedik órában című szlovák film for­gatását. A film a szlovák nem­zeti felkelésből meríti témáját. MÜNCHENBEN kiállítás nyílt, amely bemutatja a film történetét a néma filmtől a szélesvásznú filmig. AZ A GRONOMUS OTTHON A május 23—június 2 között rendezendő Budapesti Ipari Vásár alkalmából a hazai köz­lekedési vállalatok ismét je­lentős menedtíjkedvezmény- ben részesítik a vásár vidék-, ről érkező látogatóit és ki-1 állatéit; A kedvezményeket j a Budapestre utazó látogatók ; május 20-ának 0 órájától jú- j anius 2-ánaik 12 órájáig, a visz- ) szautazásnál május 23-ának 16 j órájától június 5-ének 24 órá-1 jáig, a kiállítók pedig Buda-j pestre utazásuknál május 12-től i június 2-ig, visszautazásnál i pedig május 23-tól június 13-ig i vehetik igénybe. A vidékről érkezők a MÁV j és a Győr—Sopron—Eberfurti (GYESEV) vonalain az oda­utazásnál használt vonatnem­nek és osztálynak, valamint a felutazási útvonalnak megfele­lően díjmentesen visszautaz­hatnak az eredeti kiindulási állomásukra. A Magyar Ha­józási Rt. (MAHART) dunai hajózási vonalain ugyancsak díjmentesen utazhatnak visz- sza a vásár látogatói az indu­lási hajóállomásukra. A Magyar Légiforgalmi Vál­lalat (MALÉV) tértijegy váltó' sa esetén, oda- és visszautazás­nál 20—20 százalék menetdíj­kedvezményt nyújt, ami má­jus 23-tól június 2-ig vehető igénybe. Ezenkívül a vásár vidéki lá­togatói, illetve kiállítói, ha a vásár tartamá alatt Buda­pestről az ország bármely vi­déki helységét akarnák fel­keresni, 33 százalékos menet­díjkedvezményt élveznek mind a vasúti, mind a hajóutazásnól. az oda- és visszautazásnál egy­aránt. A részletes feltételeket az utazáshoz szükséges és 10 forintért beszerezhető „Vásár- igazolvány” tartalmazza. A Ünnepre, hétköznapra élel­miszert, italárut, illatszert, ajándékot jól vásárolhat helyben fi NÉPBOLT SZAKÜZLETEIBEN Jó választék! Előzékeny kiszolgálás! 1 AZ AGRONÖMUS, hiába, 1 **. otthon is csak — agro- \ nómus. Amikor egy süvölvény- Ifiú elvezetett a ceglédi város- | szél tíz új házból álló utcájá- \ nak utolsó előtti épületéhez és 1 befiéztem a kapun, az agronó- I mus éppen süldőmalacai jö- 1 lőtt tartott szemlét. De ez | csak afféle pihentető lehetett, I mert a ház előtti kiskert fris- I sen feketéllő ágyasai mutat- 1 fűk: percekkel előbb még itt l foglalatoskodott Fazekas Sán- 1 dór. | Vasárnap van ugyan, de az iagronómuson nincsen ünnepi | öltözék. Csizma, keshedt, szá­lkád t nadrág, szellős ing — ! ez minden. Munkahelyén már | nem viselheti ezt a nadrágot, 1 mert ugyan mit is szólna | a 2300 holdas Dózsa Népe Ter- \ melőszövetkezet 246 tagja, ha 1 az agronómus elvtárs ... I Ugyan, gondolni se lehet ilyes- I mirel De itthonra, házi mező- I gazdászkodásra még megteszi. 1 Az „itthon”: kétszoba-kony- | hás ház, két éve épült, kívül- | ről még be sem vakolták, be- X lül is mennyi minden hiány- § zik! Fazekasné — miközben | betessékel az előszobába — ! mentegetődzik: § — Jaj, csak szegényes ám | nálunk, még egy szál búto- ! run'k sincsen! 1 Hát azért valami van, mert | akad mire leülni, sőt asztal | is kerül közénk, amire kényel- | mesem ráférnek a poharak, és | ráfér az a fonott üveg, köz- 1 napi szóval demizson is, ami- I ben jóféle Cegléd környéki | bor kotyog. | Nos, ha már bor van, akkor: | egészségünkre! Legfőképpen a I két gyerek egészségére, akik | köztünk tiblábolnak, a kiseb- § bik, a háromesztendős Erzsi- ! ke meg egyenest az apja ölébe 1 búvik. Kérdezni sem kell, I ahogy anyja és apja szeme si­mogatja, láthatja bárki: ő a kedvenc, S ZÉP CSALÁD. Harminc­egy éves az apa, fiatal a mama, és összesen kilencéves a két gyerek. Még az is szeren­csésen adódott, hogy az első fiúnak sikerült. De nem is kell ezeknek a gyerekeknek az egészségére külön fnni! Olyanok, mint a cipók: dagadoznak az élettől, pirospozsgásak, ruganyos hú­súnk. Mint apjuk vagy anyjuk. Pedig Fazekas Sándort le- húzhatta volna a sóik munka, ha nem lenne ilyen kemény- kötésű ember. * Sorolja, hogy mennyi megbí­zatása van: — Hát először is, én va­gyak a termelőszövetkezet me­zőgazdásza, azután én va­gyok a párttitkár is, tagja) vagyok a városi pártbizottság vb-jének, ezüstkalászosgazda- tanfolyamot vezetek a szövet­kezetben . -. -. Felesége közbeszól: — És munkásőr vagy, azt se felejtsd ki! Erzsiké álmodozva motyog­ja: — Ha nekem kis pisztolyom lenne... — Akkor mit csinálnál ve­le? — csapók rá a) kérdéssel. — Mind lelőném az ellensé­get! — mondja most már ha­tározottan, úgy tüzel a sze­me, hogy brrr... Ha ellenség lennék, igazán félnék tőle. Pedig már másfél esztendős korában megtanulhatta ez <L gyerek, hogy ki és mi is az az ellenség! 1956 októberében két kisfej- sze is lapult az ajtó mögött Fazekaséknál.; • — Ügy álltak az utcasarko­kon a siheder nemzetőrök, mint a stüszivadászok — em­lékezik az agronómus, és ne­vet. Akkor azonban nem volt kedve a nevetéshez egyetlen becsületes ceglédi embernek sem, különösképpen nem azok­nak, akik úgy védték a pár­tot, mint Fazekas Sándor. El­hurcolták egy ízben, aztán ki­engedték, fenyegették úton- útfélen, november negyedikére tervezték a letartóztatását, ta­lán még egyebet is Nem volt felesleges az a két kisbalta ott az ajtó mögött! Csakhogy használatba már nem vették őket, hacsak fát hasogatni nem, hiszen negye­dikén hajnalban dübörögtek már a ceglédi utcákban is a szovjet tankok. TGEN, HÁT EZÉRT... a Bármennyi egyéb mun­kája is van, de a munkásőr­ségnek azért tagja. A szántó­földet, igaz, be kell vetni, a fejlődő növényt ápolni kell, megszabadítani a gyomtól, táplálni kell, ha szegény a föld — de a termést... A ter­mést meg kell védeni a tol­vajoktól, a kártevőktől, hogy az élvezze a munlka gyümöl­csét, aki munkálkodott. Ki tudná ezt jobban, mint egy agronómus? Ki tudná ezt jobban, mint éppen ez az ag­ronómus? Hiszen olyan szívből szakadt nagy gyönyörűséggel beszél munkájáról és arról, hogy ez a munka milyen eredményes. A munka édességét csak az érzi így, aki magának dolgo­zik, de aki egyúttal másokért is sokat tesz. — Holnap egy új kukorica- vetési módot nézek meg — új­ságolja, és mint a vezénylő tó­bornok az ütközet lefolyását, meséli, hogyan győzködte a tagságot: vessenek be leg­alább próbára húsz holdat ezzel az új módszerrel: Szakkifejezések röpködnek: — Kolbay-módszer.. 240 centiméteres sortávolság . . kicsiny tőtávolság... törésig kultivátorozható... teljes gyommentesség ..: kiváló elő- vetemény gabonához; De még a szakkifejezéseket is ízes zamattal ejti. Valóság­gal jól esik szájából hallgatni a szót. Nem a város defor­málódott, száraz, színtelen beszéde ez, hanem a falu szépséges magyar nyelve. Mert a mi agronőmusunk falusi gyerek volt. Pest me­gyében, Monoron nevelte napszámos apja, amíg el nem ragadta a háború. Azután, de még előtte is dolgozott egy magtermelő vállalatnál, az­után — a felszabadulást kö­vető években — szakérettségit tett, majd 1948-tól 1952-ig az egyetem padjait koptatta. — De nehéz volt! — sóhajt fel, és megint nevet, ha már letette az ember, a legnehe­zebb teher is könnyűnek tű­nik. Előképzettségem se volt, csak az a szakérettségi, meg a diáktársak... A legtöbb an­nak idején gazdatiszt, uradal­mi intéző csemetéje volt. Hej, micsoda viták, micsoda har­cok folytak akkor! Mi nem hagytunk elmenni a fülünk mellett semmit, ami a pártot vagy a népet becsmérelte, nem mint a mai fiatalok!... Tj MLÉKSZEM, valamikor a-*-* harmincas években új­ságcikket olvastam arról a magyar újságokban, hogy egy pécsi villamoskalauz el­végezte a jogi egyetemet. i Akkor ez szenzáció volt. Ma? Ugyan melyik újságírónak jutna eszébe, hogy ebből az egyetlen tényből kiindulva szenzációt kanyarítson Faze­kas Sándor „karrierjéből’’? Mindennapos dolog ez ná­lunk. És talán éppen ez a szenzáció — ez a mindenna­posság. Mindennapos az is, hogy a 2300 hold gazdája nem a föl­desúr, hanem a paraszt. De micsoda paraszt! Ez már nem eszik aratáskor vízzel locsolt cukros kenye­ret, ez már nem lakik — vagy legalább is nem soká lakik — levegőtlen kalyibában. Az agronómus meséli: ‘— Mi minden hónap vé­gén fizetünk előleget a tag­ságnak. Az abban a hónapban végzett munka után munka­egységenként 10 forintot. Igaz, fel akartuk emelni húsz fo­rintra az előleget, de a tag­ság leszavazta a tervet. Azt mondták, jobb, ha az év vé­gén egybe kapják markukba a pénzt. Hát persze. Egyik há­zat épít, másik bútort vesz (itt a feleségére néz, mert ők is erre terveznek, csak azt nem döntötték még el, hogy az NDK-ból való hálószoba mel­lett maradjanak, vagy inkább csobútort vigyenek az új házba), a harmadik motorra spórol, a negyedik meg éppen televízióra. Hát lehet is. Év végére 55 forintot terveztünk be munkaegységenként, ebből 35 forintot pénzben adunk ki, a többit terményben kapja a tagság. . IT ÁT ERRE ismét inni kell, ±í de most már egyben a búcsúzásra is. Nem szabad az agronómust soká feltartani a munkában — még otthon sem. Garami László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents