Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-21 / 118. szám
1958. MÁJUS 21. SZERDA PEST MEGYE ií/Crrlan Méltó emlékművet állítanak a Tanácsköztársaság váci mártírjainak A váci járási Matejka János munkásőrzászlóalj javaslatára lebontják a Hétkápolnámál levő 1919-es mártír-emlékművet és helyébe nagyobbat, szebbet állítanak. A Börzsönyi Erdőgazdaság dolgozói vállalták az emlékmű környékének fásítását és parkosítását. Az ava- tóünmepséget előreláthatólag a váci mártírok kivégzésének 39. évfordulóján, augusztus 15-én tartják. Június 5. — az Éjfélkor bemutatója a brüsszeli filmfesztiválon Brüsszelben a világkiállítás alkalmából filmfesztivált rendeznek. amelyen a magyar já- téktfilmigyártást, az Éjfélkor képviseli. A fesztiválon a tervek szerint június 5-én mutatják be az Éjfélkor-t. A bemutatóra magyar küldöttség is utazik, amelynek vezetője Révész Miklós, a Művelődésügyi Minisztérium filmfőigazgatóságának vezetője, tagjai: Bán- ky Zsuzsa színésznő és Révész György, a film rendezője. Nem iszunk többé tompított tejet! A tejet szerető közönség s a háziasszonyok bizonyára örömmel tapasztalják, hogy a nyári nagy meleg beköszönte ellenére is jóízű, friss tejet ihatunk, megszűnt a tejnek szódabikarbónával való kezelése, az úgynevezett „tompítás“, melytől kellemetlen mellékízt kapott s hamar lekozmá- sodott; Felkerestük a Pest megyei Tejipari Vállalat termelési osztályvezetőjét, Jelij Gyula elvtársat, hogyan valósítják meg az állandó friss tej árusítására vonatkozó kormányhatározatot? — Számunkra ez kettős feladatot jelent — mondotta —, mert nekünk nemcsak a megye területéről, de a fővárosról is kell gondoskodnunk. Külön nehézséget okoz a begyűjtésben a megyei tanyarendszer is Tejtermelőinket személy szerint felkértük a még fokozottabb tisztaságra, a tej hűtésére, és arra, hogy a reggeli és esti fejést külön edénybe gyűjtsék ott, ahol a begyűjtőkocsi a nagy távolságra való tekintettel csak napjában eev- szer jelenhet meg. A begyűjtőhelyeket és a kocsikat ellátták az ún. vöröslúg próbafelszereléssel. Ez lényegében abból áll. hogy egy kémcsőben 2 köbcenti vöröslúgot elegyítenek 2 köbcenti tejjel. A jó tej vörös marad, míg a savanyodásnak induló fehér lesz. Ettől függ a további feldolgozás. A jó tejet beérkezése után azonnal mélyhűtik, mi? a többiből tejfelt készítenek. Ezenkívül úgy szervezték át a munkát, hogy a tej beszállítása éjjel történjen, ezzel is megakadályozva a felmelegedési A továbbiakban, ha a megfelelő jegelésű kocsikat biztosítani lehet, nem lesz semmiféle zavar a megye és a főváros friss tejjel való ellátásában. iiiiii(iii!iiiiiiiiiiiii!itiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiin Nyári ruha ISKOLAI HÍREK Az Örkényi iskolások nagy fába vágták fejszéjüket: elhatározták, bemutatják Samuil Marsak híres szovjet író mesedarabját: a 12 hónapot. Az V. lány és az I. vegyes tanulói egyaránt lelkesedéssel láttak a tanuláshoz. Nagy kitüntetésnek számított a részvétel, mert pl. a tavaly bukottak nem szerepelhettek. A szorgalmas munkának kellő eredménye lett, rátermettségükkel, ügyességükkel valamennyien szép sikert mond- “ hatnak magukénak; A betanítás, rendezés fáradságos munkája Hornyák Mária és Nádor Béla nevelők érdeme. Jutalomként a befolyt tiszta jövedelemből nyári táborozásra viszik a pajtásokat. Jeruska József táborfalvi levelezőnk híradása szerint a KISZ-szervezet és a községi pedagógusok közös megbeszélést szerveznek a 8. általánost végző fiatalok és a szülők részére. Itt a pályaválasztásról esik majd szó, megbeszélik a lehetőségeket s felhívják a figyelmet a helyi tsz- re is, ahol szeretettel várják a fiatalokat. A jól végzett tanév jutalmazásaként a helyi úttörő- csapat, 110 gyerek, öt pedagógus Csűrös Matild vezetésével, és 20 szülő kíséretében háromnapos kirándulást tesz. Megszemlélik Kismaros, Törökmező, Nagymafos és Vi- segrád természeti szépségeit. Az útiköltséget a télen tartott nagysikerű rendezvényeken befolyt összegekből fedezik. Az apparátus nem minden... Színes, nagymintájú anyagból a zsákvonalhoz közelítő derékkal A dunakeszi tanácsülések ez évi jegyzőkönyveit lapozgatva nem kis meglepetést okozott, hogy az üléseken a tanácstagoknak csupán 50—60 százaléka vett részt, sőt a januáriin a 69 tanácstag közül mindössze 36-an jelentek meg. Azzal sem vigasztalhattam magam, hogy a távol maradók ülésenként más-más személyek (bár ez is gyenge vigasz volna!). Ezek után már az sem lepett meg, hogy a közügyektől húzódozó tanácstagok között kommunistákká 1 is találkoztam. Amikor ezt szóba hoztam a végrehajtó bizottság elnöke, illetve titkára előtt, maguk is sajnálkoztak, mondván: „igen, a tanác.stagság egy jelentős része passzív, pedig rni magunk számos emberrel próbáltuk megértetni, hogy a választók bizalma kötelez”. 20—30 tanácstag véleménye és munkája nagyon sokat nyom a latban. Bekapcsolódásuk a közügyek intézésébe könnyítene a község gondjain, s hasznát elsősorban azok a választók látnák, akiknek képviselőjeként kerültek a tanácsba. Erre a megtisztelő felelősségre már régen figyelmeztetni kellett volna őíket. És nemcsak alkalomadtán, nemcsak „hivatalból”, hanem rendszeres, elmélyült beszélgetések során. A végrehajtó bizottság — amint a sikertelenség is bizonyítja — beletörődött a pasz- szivitásba, nem kutatta, kereste a módját: mivel érhetné el a közömbösség megszüntetését. Hiba, hogy nem fordult a párt- szervezetekhez, nem kérte segítségüket. Persze, nemcsak a végrehajtó bizottság marasztalható el ebben, hiszen a községi pártszervezet, sőt a különböző alapszervezetek vezetősége is felfigyelhetett volna erre a jelenségre. Annál is inkább, mivel valamennyien tudják, alapszervezetükből kiket választottak meg tanácstagnak, s egyáltalán nem „illetéktelenek” arra, hogy néha-néha Megkérdezzék a végrehajtó bizottságtól: hogyan dolgoznak a kommunista tanácstagok, mi foglalkoztatja őket tanácsi tisztségükkel kapcsolatban? A tanács, államhatalmi testület munkáján nem érződik különösebben, hogy jelentős létszámú MSZMP- csoportja van. Nem érződik, mert az ülések előtt, mégtartott tanácskozásokon rendszerint csak egy harmada, egynegyede vesz részt a tagságnak. Sőt. a kommunista párttagokkal való beszélgetés során az is kiderült, hogy vannak olyan elvtársak, akik nem tartoznék a csoportba, nevük még a csoport névjegyzékén sem szerepel. Az MSZMP-csoport működése épp ezért meglehetősen formális. Ezen még az sem változtat, hogy vannak köztük lelkes, hozzáértéssel dolgozó elvtársiak, akik a tanácsüléseken hasznos felszólalásukkal, a közügyeket előbbre vivő javaslatukkal, valamelyik állandó bizottságban végzett rendszeres tevékenységükkel megbecsülést szereznek mind a tanácsnak, mind a pártnak, s természetesen saját maguknak is. Mennyivel hatékonyabb lenne a tanács munkája, ha az MSZMP-csoportba tartozó elvtársak kommunistához méltó serénységgel, a párt politikájának következetes harcosaiként vennék ki részüket a feladatokból. Lendületük minden bizonnyal magáival ragadná a ma még passzív tanácstagokat. Tinka György elvtárs, a községi alaoszervezet titkára, valamint Eke Gáspár elvtárs, a tanács MSZMP-csoportjának vezetője odáig már eljutottak, hogy elégedetlenek a tanács- tagság egy részének passzivitásával, de itt meg is álltak. Nem kutatták, hogy a pasz- szivitás miből ered, azt sem, hogy miként segíthetnének ezen. Pedig szükséges volna. Mindenekelőtt meg lehetne vizsgálni, ki, miért tartja magát távol a tanácsélettől. Az idei tanácsüléseken többek között két vagongyári elvtárs egyáltalán nem jelent meg. Vajon azért-e, mert idegenkednek a közügyektől ? Erről szó sincs. Mindkét elvtárs sokat dolgozik a néphatalom megerősítéséért, de a tanács- . tagságból következő kötelezettségeiket mégis elhanyagolják. És itt van a hiba. Velük erről még egyetlen felelős elvtárs sem beszélt, távolmaradásukat az ülésekről és a munkából úgy látszik, az „általános” passzivitás számlájára írták. Pedig, ha megkérdezték volna őket, ha megvizsgálják ennek okát, kiderült volna, hogy fontos funkciókkal agyonterhelt kommunistákról van szó. Mindkettőjüknek a tanácstagságon kívül 5—5 rendszeres elfoglaltságot igénylő tisztsége van. Szóvá kell tenni egy bizonyos szemléleti hibát is, amelyet Dunakeszin tapasztaltam. Sok tanácstaggal beszélgettem, jól dolgozókkal és kevésbé jól dolgozókkal egyaránt. Többen úgy gondolkoznak a tanácstagságról, hogy nem érdemes törnie magáit az embernek, nincs sok köszönet benne. Mindenki falvaink legkedvesebb virága, messze földről, Dél-Afrikából származott hozzánk. Kétszázhúsznál is több fajtájából Afrika többi része, Szíria és Elő- India, meg Ausztrália is osztozik, csak éppen a mi földünk. ahol jelképe a békés magyar tájnak, nem volt őshazája. Azt sem tudtam azelőtt, hogy ennek a nagy és népes családnak kincse a geránium-olaj, mely az illatszeriparnak drága illóolaja. E&lf napon fehér pontok jelentek meg az aszparágusz szárain. Aggódva vizsgáltam. Mi baja lehet? ... Aztán örömömben nagyot kiáltottam — Bimbók! És öt nap múlva, apró, sárgaközepű virágocskák pety- tyezték végig a dús szárakat. Mintha fehér gyöngyszemecs- kékkel lett volna kivarrva a zöld, áttört csipkézet. Ekkor láttam virágozni először aszparágusz spréngerit. Lehet, hogy mindössze tán csak ennyi maradt volna minden közvetlen növény-élményem, és legfeljebb néha több, máskor kövesebb cserép sorakozott volna a terasz párkányán. És időnként több vagy kevesebb aszparáguszt és muskátlit vert volna le az, alattomos északi szél a betonpadlóra vagy az udvarra. Lehet, hogy így lett volna .. Ám a következő tavasz, újabb fejezetet íratott a családi naplóba a növényekről. A tavasz, egy csenevész szőlőtőke, a zord háziasszony, meg kislányom, Juditka írta együtt, ezt az új fejezetet. Egyelőre azonban még az ősz jött, lehangoló lucskával és a tél, a jó meleg szobával. Négy fal közé szorultunk, ami különösen a gyermekeknek rabság. A? Ő'7 korán jött, esős volt, szobába zárt bennünket. A virágcserepek bekerültek az ablak elé egy virágállványra. (Talán ez volt az első kiadásom a virágokkal kapcsolatban.) A muskátlik virágoztak tovább, s az aszparágusz bogyói pirosodni kezdtek. Tanács szerint öntözgettem őket s az aszparágusz levélzetét időnként permetezgettem. Költőkön is messze túlszárnyaló lendülettel, télikertnek neveztem a virágállványt. A gyermekek azonban másról álmodoztak. Nekik olyan kiscicára fájt a szívük, amilyen Évikének van, aztán Bandiék kutyakölykét emlegették sóvárogva, majd meg iskolatársuknál látott törpe-papagájok izgatták fel őket. Legyen nekik is örömük, gondoltam, hoztam hát egy megkésett kutyakölykét. Kicsi, guruló szőrpamacs volt s nyomban megkapta a Bundás nevet. Hidegre vált az idő, a gyerekek megszánták s a konyhába lopták be, ott csináltak neki meleg kuckót. A kutyus — bár jobb kutyaházból származott —, csakhamar le- vitézlett. Három nap múlva, feleségem szerint, hűtlenül meg is szökött. Nagy lett a szomorúság. Hogy enyhítsem, szép, fekete kiscicát hoztam helyette. Arany élete volt. Itta a fejecskéi s hol pólyába körült, hol meg színes babaruhácskát adtak rá a gyerekek. Tűrte a gyömöszölést, mint a kicsi baba. A baj csak az lett, hogy egyszer az ágy tetején szundítva lepte meg feleségem. Ráadásul, mikor le akarta onnan tessékelni, játékos ügyessége fitogiatásához, legalkalmasabbnak a függöny szárnyát találta. Másnap, a cica is elszökött tőlünk. Szintén feleségem szerint. Törpe-papagájt is hoztam, Tökéletes házaspárt. A férj a kékeket, felesége pedig a zöld ruhát szerette. Kalitkát és keltetőt is vettem. Lett is akkora családjuk, hogy alig lehetett bírni lármájukat. Egész regény fonódott köréjük. Ettek, poroztak, rikácsoltak és lecsipkedték az aszparágusz gyanútlanul közel hajló leveleit. Addig, amíg egy hajnalon, még regényesebb körülmények között, ezek is eltűntek a kalitkából. Csak a két hófehér, piros szemű nyuszi nem úgy tűnt el a háztól. Igaz, hogy ezeknek ketröce, kezdettől kezdve az udvaron volt. Ök gombócból anyává nőttek a szorgalmas etetéstől s akkor ... akkor elajándékozták a gyerekek. És még a mai napig sem merték megkérdezni, mi történt velük azóta. Mert elfacsarodna szívük, ha az tudódna ki, hogy két olyan kedves kis jószág fazékba is kerülhetett. A sorozatos szökés nem hagyta nyugton a gyermekeket. Izgatta őket az állatok mozgó világa. És feleségem...? hallani sem akart a lakásban újabb állatokról! Egyszer aztán, hirtelenül korszakalkotó ötletöm támadt. A gyerekek is örülni fognak, gondoltam, és Ili sem fog idegenkedni tőle. A tói már beköszöntött. Nem volt ugyan farkasordító hideg, de a föld megkeményedett, és az első hó is szépen megmaradt a háztetők északi oldalán. Vasárnap délelőtt volt, a kályhában vígan mormolt a tűz s éppen a virágállványt nézegettem. Bemenekült katicabogárka sétálgatott a muskátli levelén. Juditka és Ági is ezt az izgalmas sétát figyelte És ekkor ötlött eszembe, hogy mi lenne, ha... ... itt állana a virágállvány közepén... oldalt és tete jén az aszparágusz áttört levélzete keresztezné az üvegtar-1 tályt... és benne színes ha-§ lacskák... igen! Azok lesz-1 nek. És fenekén fövény ésf! lyukacsos kövek, melyek kö- | zül furcsa, vízlakó növények i ágaskodnak. És milyen mesés'i lesz majd, ha este, a sötétben, | csak a rejtett világítás avul 1 fel és a tűzben cikázva úszó | halacskák gyöngyházasan 1 opálozó pikkelyes teste csií-| log-villog...! A gyerekek nyomban tánc-% ra kerekedtek. Hát hogynej| Ök is látták nyáron az Állat- | kert mesés akvárium-termét! s Csak Ilinek nem tetszett | nagyon az újabb porfogó. Del én másnap már neki is len-1 dűltem. Szomolányi kollégám. | a gyárban, nagy akvarista, 1 már többször mesélt o. halak-1 ról, tőle kértem hát az első | tanácsot. Adott is, és másnap | nagy szívesen behozott egyi szolgálaton kívüli akvárium-1 vázat, ajándékba. Oldalaihoz | vastag üveget és gittet vettem | és szomjasan hallgattam az\ akvárium-meséket. Aztán be-1 szereztem sürgősen egy akva-1 Tisztikai kézikönyvet s tanul■ | mányozni kezdtem belőle a § halakat s növényeket. Megke-1 restem, hol lehet kapni a szá-1 rított bolhát eleségnek... És | végül rámszakadt a legna-§ gyobb szerencse: feleségem | kolléganője készségesen aján-§ lotta, hogy elkészíti nekem az| egész akváriumot s be is né-1 pesíti hallal és növénnyel | csak vigyem a tartálvt. Ment \ minden, mint a karikacsapás'| A tartály szállításának naa-n | napján izgatottan szálltam vo-§ natra hazafelé. Kőbánva-Alsóv § nem is léphetett volna, olk.nl-§ masabb útitárs a fülkébe | mint Szalai kartársunk, akti már többször mesélnetet.t, a? | akvárium izgalmairól. Három | medencében úszkálnak a szí-1 nes halacskái. Ma avűrött voV | szemei vörösek mintha bála-1 zott volna (Folytatjuk) i azt szeretné — panaszolják —, hogy például a községfejlesztési hozzájárulás felhasználásából az ő körzete kapná a legtöbbet. (Igaz, nagyon nehéz a tanács helyzete. A község hallatlanul vízszegény, az új települések villanyvilágítása sincs még teljesein megoldva* az útviszonyok sem a legjobbak, van tehát mire 'fordítani .a községfejlesztésre befizetett összegeket.) Persze vannak jogos sérelmek is. Az együk kommunista tanácstag például arról beszél* hogy a korábbi tanácsüléseken, sőt más alkalommal is felvetette az alagi rész népboltjának hiányos áruellátását, de mint mondja, még a mai napig sem történt kielégítő javulás. Egy másik tanácstag azért hibáztatja a tanácsot, hogy miért szavazta meg a révdűlői hangoshíradó felszerelését, amikor arra a körzet lakéi nem tartanak igényt. A beruházásokra fordított összegeket a lakosság véleménye szerint inkább útjavításra kellett volna elkölteni. Az efféle kifogásokon el kell gondolkodni, a hibákat ki kell javítani. Ez az egész tanácstagság és nemcsak a végrehajtó bizottság dolga. De ez mégsem ok arra, hogy a jó munka közé becsúszó hibák miatt egyesiek elidegenedjenek a tanácstól. így semmiképpen sem lehet megjavítani a tanács munkáját. Az a baj, hogy ezt sokan nem ismerték még fel és a könnyebb ellenállást választják, amikor a lakosság a „sarokba” szorítja őket. Érvelés, szakszerű magyarázat és meggyőzés helyett visszahúzódnak a „frontvonalból” és ezzel akarva vagy akaratlanul, átengedik a teret azoknak a személyeknek, akik szívesen járatják le a tanács tekintélyét. Mint elvetendő léléti hiba, annak nyílt vagy hallgatólagos elfogadása, hogy a tanács egyenlő a végrehajtó bizottság elnökével, esetleg a végrehajtó bizottsággal. Mert ilyen szemlélettel is találkoztam. Mindjárt hozzá kell tennem: nem személyi kultusz, ról, vagy tanácselnöki „diktatúráról” van szó, hanem arról, hogy a lakosság valóban szereti és tiszteli az új tanácselnököt, s általában elégedett a végrehajtó bizottság munkájával. Ez az elismerés minden tekintetben megalapozott; Ugyanakkor ennek a szemléletnek az a veszélye, hogy a lakosság téves elképzelését a tanácsról a tanácstagok egy része is magáévá teszi. Innen ered a passzivitásuk is. E helytelen szemlélet ellen sürgősen fel kell lépni a kommunistáknak. a pártszervezeteknek. A tanács pártirányítása, munkájának megjavítása csak akkor lesz gyümölcsöző, ha Dunakeszi község ügyeinek intézése, s a vele járó felelősség nem 8—10 ember és nem a tanácsapparátus vállán nyugszik. hanem a népet képviselő valamennyi tanácstagén. András Endre A filmfesztivál után Látod Jimmy ők csak darvakkal szállnak mégis ők aratják a sikert
