Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-02 / 78. szám
1958. ÁPRILIS 2. SZERDA rr.sr m: fü/Círlap 3 Köszöntjük kedves vendégeinket (Folytatás az 1. oldalról) N. Sz. Hruscsov nevéhez kapcsolódnak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány azon intézkedései, amelyek az utóbbi években nagy horderejű fejlődést hoztak a Szovjetunió gazdasági és politikai életében. Gondolunk a többi között a szűzföldeik feltörésére, az ipar decentralizálására és a kolhozok megerősítésére. Hruscsov nevével kapcsolódnak egybe a szovjet kormány új békelépései, amelyek erősítik a népek békereményét. N. Sz. Hruscsov 1894 április 17-én született, a kurszki kor mányzóság Kalincvka falujában, bányászcsaládból. Már gyermekkorában munkát kellett vállalnia. Előbb pásztor volt, majd a Donyec-medence különböző gyáraiban és bányáiban végzett lakatos munkát. 1918-ban belépett a Kommunista Pártba. A déli fronton tevékenyen részt vett a polgárháborúban. Ennek befejeztével az egyik donyeci ércfejtőben dolgozott, majd a donyeci ipari főiskola munkástagozatának hallgatója lett. Az arcvonalon, a bányában és a főiskolán Hruscsov elvtárs aktív pártmunkát végzett, több ízben pártsejt titkárrá választották. _ Majd elvégezte a moszkva'i ipari akadémiát, s 1931-ben a moszkvai Bauman- kerület, később, az 1932—34- es években a moszkvai városi pártbizottság titkáraként dolgozott. 1935-ben megválasztották a moszkvai területi és városi pártbizottságok első titkárává, 1938 januárjában pedis Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára lett. 1947-ben az Ukrán SZSZK minisztertanácsának elnöke, majd ismét Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára lett. Az 1941—45-ös Nagy Honvédő Háborúban Hruscsov a fronthadseregnél teljesített szolgálatot. Tagja lett a kijevi, délnyugati, sztálingrádi, a dál- katonai körzet, majd az I. ukrán front katonai tanácsának. Tevékenyen részt vett Sztálingrád védelmében és az ukrajnai partizánmozgalomban. Kiváló munkájáért altábomagy- gyá nevezték ki. A háború befejezése után Hruscsov a népgazdaság helyreállításáért és továbbfejlesztéséért indított harc kiemelkedő szervezője. 1949 decemberétől 1953 márciusáig Hruscsov a párt Köziponti Bizottságának titkára és a moszkvai területi pártbizottság első titkára. Hruscsov 1934 óta tagja a párt Központi Bizottságának, 1939-ben a Politikai Bizottság tagjává választják, 1953 szeptemberében az SZKP Központi Bizottsága első titkárává választotta Hruscsovot. Azóta is viseli ezt a tisztséget. Az SZKP XX. kongresszusán 1956-ban ő terjesztette elő a központi bizottság rendkívüli jelentőségű beszámolóját. Hruscsov más szovjet vezetőkkel együtt ellátogatott a Kínai Népköztársaságba, Lengyelországba. Jugoszláviába, Indiába, Burmába, Afganisztánba, Nagy-Britanniába és más országokba. Részt vett a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletén. A napokban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a minisz- tertanáés elnökévé választotta. F• R. Kozlov ugyancsak tagja a Magyarországra érkező küldöttségnek. Kozlov a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Miniszter- tanács első elnökhelyettese. Kozlov szegényparaszt család sarja, aki 15 éves korában textilmunkás lett. Kezdetben a Komszomolban dolgozott, majd 1928-ban Leningrádba küldték tanulni, s elvégezte a Vörös Akadémiát, utána mérnöki diplomát szerzett. Az Új mér nököt Izsevszkbe, az ország egyik régi kohászati központjába nevezték ki hengerdt* vezetőnek, s hamarosan a városi pártbizottság titkár^ lett. Moszkva és Kuibisev után 1949-ben újra Leningrádba kerül. szervezőtitkár a Kirov- gyárban, majd a városi párt- bizottság titkára. 1953 novemberétől a leningrádi területi pártbizottság első titkára, 1957 óta az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja. A Legfelsőbb Tanács mostani üléséig az OSZSZSZK minisztertanácsának elnöke volt. Tagja a küldöttségnek A. A. Gromiko. a Szovjeuníó külügyminisztere is. ,A Szovjetunió határán túl is jól; ismert államférfi 1939 óta dolgozik diplomáciai pályán. Abban az évben lett tanácsos a Szovjetunió Egyesült Államokbeli nagykövetségén. A háború alatt és az azt közvetlenül követő hónapokban. 1943-tól 1946-iig a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete az Egyesült Államokban. üt esztendeig. 1947- től 1952-ig a külügyminiszter helyettese volt, majd londoni nagykövet. Vendégként üdvözölhetjük a szovjet küldöttek között V. V. Grisint, aki a Szovjetunió leghatalmasabb tömegszervezetének, a szakszervezeteknek élén áll. ő a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának elnöke, s tagja a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének. Tagja lesz a szovjet küldöttségnek P. J. Sei eszi, Ukra jna Kommunista Pártja Kijev-területi bizottságának első titkára. P. J. Seleszt 1935-ben elvégezte a kohászati főiskolát és a harkovi Sarló és Kalapács-gyárban lépett munkába. Műhely- főnökből az üzem főmérnöke lett, majd 1940-ben megválasztották az SZKP harkovi pártbizottság titkárává. 1957 februárjában a kijevi kerületi pártbizottság első titkára lett. A. P. Bojkova. a Szovjetunió Kommunista Pártja leningrádi városi bizottságának másodtitkára is ellátogat Magyarországra. A. P. Bojkova 1940- ben elvégezte a pedagógiai fö- isko'át és pedagógiai pályára lépett. 1954-től 1956-ig Leningrad kujbásevi kerületi pártbizottságának első titkára volt. 1956 óta a leningrádi városi pártbizottság második titkára. Tagja a szovjet párt- és kormányküldöttségnek J. I. Gromov, aki 1957 márciusa óta tölti be a Szovjetunió nagykövetének tisztjét Magyarországon. Tavaszi munka a kertészetben Szabó Géza kiskunlacházi kertész, a földművesszövetke- zet tagja már szorgosan munkálkodik kertészetében. Vásárlási visszatérítést kapott az idén is, elégedett, s az idén még több árut ad el a szövetkezetnek AZ EMBERISÉG ELŐTT Milyen értékeltet lehet engedély nélkül külföldre vinni? A külföldi utasforgalom növekedésével igen sokan fordulnak kérdéssel a Magyar Nemzeti Bankhoz, hogy milyen értékeket vihetnek magukkal engedély nélkül külföldre. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bank illetékes osztálya a következő tájékoztatást adja: Magyarországról külföldre, vagy külföldről Magyarországra deviza- hatósági engedély nélkül személyenként legfeljebb 50 forintot lehet kivinni. illetve behozni, azt is kizárólag ércpénzben. Ez az összeg azt a célt szolgálja, hogy a Magyarországra érkező, vagy visszatérő utas a határtól a beváltó helyig fedezhesse legszükségesebb kiadásit, Krért a külföldre kivitt forintírméket idegen valutára beváltani, vagy a forintot külföldön felhasználni nem szabad. A szocialista táborhoz tartozó országok devizajogszabálj'ai — Jugoszlávia kivételével — tiltják belföldi fizetőeszközeik külföldre történő kivitelét és a valutáknak saját országukba való bevitelét. Ezért a Magyar Nemzeti Bank ezeket a valutákat nem vásárolja meg. Ha. azonban az országban valakinek mégis birtokába kerül ilyen valuta, köteles azt a Magyar Nemzeti Banknál bejelenteni és a valutát ugyanott letétbe helyezni. A Magyarországról külföldre utazók engedély nélkül csak személyes használatukra szolgáló tárgyakat vihetnek magukkal, ezeket is csak olyan mértékben, amennyire azt az utazás célja és időtartama indokolttá teszi. Az utiszükségletekre engedély nélkül személyenként egy üveg szeszesitalt lehet vinni felbontott állapotban, legfeljebb száz cigarettát és három napra élelmiszert. Ajándék címén engedély nélkül személyenként legfeljebb 200 forint értékű tárgyat vihetnek magukkal a kiutazók. Aranytárgyakat — (a szokásos személyes használati tárgyak, mint például a jegygyűrű, a nyaklánc, a fülbevaló kivételével) ezenkívül platinatárgyakat, drágaköveket és Igazgyöngyöket csak devizahatósági engedéllyel szabad az országból kivinni. Megkezdődött a vetés A Dánszentmiklósi Állami Gazdaságban még a késői hóesés előtt megkezdték a tavaszi takarmánynövények vetését, s ma már igen szép eredményekről számolhatnak be. összesen több mint 250 holdat vetettek be. Elvetették például mind a 130 hold tavaszi árpát, a 77 hold zabot és mintegy 50 hold takarmányborsót. A Kiskunsági Állami Gazdaságban is hozzáláttak a tavaszi takarmánynövények vetéséhez. Árpából eddig 20 holdat, zabból 10 holdat, hüvelyesfélékből pedig 30 holdat vetettek be. jv'itlönös, hogy éppen áp- K rilis negyedtloén jelent meg a cilák! — gondoltam, amikor rábukkantam. — Április negyedikén, de 1919- ben. Időszerű azonban napjainkban is. Móricz Zsigmond nem tiszavirág életű és érvényű műveket írt. Beleolvasok a „Tőke” című cikkbe: „A kapitalista azt mondja: Fiam, gyújtsd a tőkét. Ha pénzed van, mindened van. Pénzen vehetsz kényelmet, élelmet, szerelmet. Pénzed pótolja az észt, erőt, munkát.. Majd lejjebb: „A kommunista azt mondja: Fiam, gyújts tőkét. Ha szeretet vesz körül, nem kell félned az élettől. Ha erős szövetségben élsz embertársaiddal, akkor mindazoknak ereje, akivel társulsz, a tied is .. Jobb tanácsot nem harminckilenc évvel ezelőtt, de tegnap sem adhatott volna Móricz. A mi legértékesebb tőkénk: az erős szövetség. Az a szövetség, amely a közös sors kötelékével összefűzi a munkásembert, bárhol éljen is. És az a szövetség, amely országokat, népeket hoz testvéri közelségbe, a közös cél érdekében. Hatalmas erő ez a szövetség. Micsoda erő kellett például ahhoz 1919-ben, hogy a háborúban elfáradt magyar A Ml TŐKÉNK munkás ismét fegyvert fogjon a munkáshatalomért! De nemcsak a Magyar Tanácsköztársaságért, hanem a fiatal szovjethatalom védelmében is. Milyen erőt adott ez a szövetség a kiéhezett, lerongyolódott magyar hadifoglyoknak, akik 1917-ben nem haza kívánkoztak, hanem a vöröshadseregbe! És amükor elbukott a Tanácsköztársaság, a szövetség tovább élt. Üldözött kommunisták éjnek idején a határ felé vették útjukat. Hol találtak otthonra? A Szovjetunióban. És a nagy perek, nagy üldöztetések napjaiban ki. emelt szót a magyar munkásért? A szovjet kormány. K-ülönös szövetség ez. Nem mindenki értheti meg. Mert felfoghatja-e a harácsoló, hogy miért küldött élel- miszerszállítmányaloat a magyar népnek közvetlenül a második világháború befejezése után az amúgy is nélkülöző szovjetország? A nagy halak megeszik a kis halakat. A nagytőkés beleizzad az erőfeszítésbe, hogy a másik tönkremenjen, és a koncból neki is jusson. Hát hogyan érthetné meg a tőkés, hogy a Szovjetunió miért szállított nekünk gépeket, nyersanyagokat a hároméves terv időszakában?! Hiszen az újjáépítés időszakában ott is úgy kellett minden esztergapad, minden gramm vas, mint a falat kenyér! Jártam a pécsi orvostudományi egyetemen. A biofizikai intézet szovjet sugárzó anyagokkal dolgozott. Jártam a Szentendrei Papírgyárban. Szovjet cellulózéból készült papír szaladt a hengerek között ... Találkoztam egy szovjet kapitánnyal. Berlinnél hagyta abba a háborút 1945-ben. „Soha többet!” — mondta akkor. És mégis: 1956-ban újra beöltözött, esküvője napján húzta magára az egyenruhát. Veszélyben polt a magyar munkáshata lom. Tizenkilencben mi segítettünk fegyverrel nekik. Negyvenötben és ötvenhatban ők nekünk. Hogyan érthetné meg ezt a kaliforniai tengerpart luxus- szobáiában turbékőló nász- utaspár? A mi tőkénket nem értékteleníti el az arany árhullámzása. A mi tőkénket nem fenyegeti a gazdasági versengés. A mi tőkénket nem páncél- szekrények sötétjében, bankok, pincéjében őrzik. A mi tőkénk önmagunkban, a szivünkben van, és a hozzánk hasonló emberek szívében. T/alamikor az volt a nagy r magyar bánat, lu>gy egyedül vagyunk. Öshdzát, rokonokat kerestünk, hogy az egye- dülvalósúg érzésétől megszabaduljunk. És végül kutatás nélkül is megleltük őket. Rokon százmilliókra leltünk a Szovjetunióban. És rokonmilliókra Csehszlovákiában, Albániában, Romániában, Bulgáriában, a Német Demokratikus Köztársaságban... Görlitzben, a Finomoptikai Művek egyik munkása néhány hét előtt így fordult hozzám: — Tudod, hogy az ellen- forradalom idején az üzem munkásainak a fele nemzetközi brigádot akart alakítani, hogy a magyar kommunistáknak segítsen? Hogyan is írta Móricz? „Ha szeretet vesz körül, nem kell félned az élettől.” És mennyire igaza van, amikor azt állítja: „Ha erős szövetségben élsz embertársaiddal, akkor mindazoknak ereje, akivel társulsz, a tied is.” Ezért vagyunk mi — a szocializmust építő országok — legyőzhetetlenül erőseik. És ezért kimeríthetetlen a mi tőkénk. Garami László A világ közvéleménye hétről hétre nagyobb erővel emelte fel tiltakozó szavát a hí-drogén-bombá-kkal keringő amerikai gépek, a halálos terhüket osonva hordó rakéták ellen. A népek mind jobban ráébrednek arra, hegy veszély fenyegeti életüket, s hogy mekkora az a veszély, mely a jövőt fenyegeti! Nem akad olyan becsületes ember, aki ne iszonyattal szemlé’né az atom- és hidrogénőrület megszól lőtt j a in ak li azsrdjáté- kát, s mind több emberben gyűl fel a tenniakarás tüze is. Tenni, tenni az atomőrület ellen, mart iszonytató, hogy a légben, amelynek melegséget, életet kellene hordani, a rádióaktív részecskék keringjenek; hogy a tejben, melyet apró gyerekszájak nyelnek, ott rejtőzzék a mindennél szörnyűbb halál; hogy ott legyen mindenütt, ahol csak élet van; hogy ne lehessen úgy tenni, úgy szeretni, úgy dolgozni, hogy az ember ne érezze állandóan: egyszer jöhet mindennél szörnyűbb pusztulás. Asszonyok, férfiak, fiatalok emelik fel szavukat, mert nem akarnak meghalni, nem akarják megismerni az atombetegség mindennél iszonyúbb 'kínjait, hanem élni akarnak, szeretni, gyereket nevelni, jövőt építeni. A Szovjetunió, a szovjet nép áll e tiltakozás élére. A szovjet politikusok a világ színe előtt nemegyszer figyelmeztették a nemzetek vezetőit arra, hogy a történelem legnagyobb felelősségét veszik vállukra, ha tovább folytatják a romlást. pusztulást rejtő kísérleteket. De nemcsak szavakkal, hanem tettek sorával is bizonyította a szovjet állam, hogy a békét, a népek boldogságát, a gyerekek jövőjét mindennél fontosabbnak tartja. S tettek bizonyítják, hogy a szocialista tábor akarja őszintén a gyilkolás magvát- rejtő kísérletek megszüntetését, s tettek sora bizonyítja, hogy bármilyen szépen zengenek is a nyugat háborús ..pacsirtái’’, hangjukból a gyűlölet, a pusztítás szele árad. S most a nemzetközi politika újabb, nagy jelentőségű eseményeként a Szovjetunió döntő lépésre határozta el magát: egyoldalúan megszünteti az atom- és hidrogénbomba kísérleteket! Lehet-e ennél többet tenni? Lehet-e nagyszerűbben bizo-> nyítani, hogy ki akarja a békét, s ki szorongatja kezében a gyilkot? Lehet-e ennél többet tenni az emberiség érdekében? l’£ \ nemzetközi közvélemény | a* Igen nagv hatalom! S ez | a közvélemény most teljes sú- ! lyával a Szovjetunió mellé áll, I még akkor is, ha különben 1 nem rokonszenvezik a kommu- fnistákkal, ha különben nem is I kívánja a szocializmust. De I békét akar! S látja, tapasz- italja: az őszinte békeakarat 1 a Szovjetunió politikájában | található meg. a szovjet poli- I tikusok törekvései szinte már | emberfelettinek tűnnek, s 1 minden szívben ott él a vágy: I ezek az emberfeletti törekvé- |sek vezessenek végre ered- 1 menyekhez! | Az imperializmus elvakult- Iságáról. háborús őrültségéről |sok példát lehetne felsorolni. | Hiszen minden tiltakozás e1 leli nére is felállítják a rakétaki- ! lövő támaszpontokat Nyugat- ! Németországban. Minden til- ! takozás ellenére ott keringe- \ nek a gyilkos, mindennél pusz- ! títóbb terhet hordó amerikai | gépek Anglia felett. De vajon \meddig lehet a népek akara | tóval szembeszegülni? Vajon | meddig lehet népeket tipor- ! va, jövőt veszélyeztetve színtani a háborús őrületet? | A szovjet javaslat újabb | fegyver az egyszerű emberek | kezében. Üjabb fegyver, olyan 1 fegyver, melyre válaszolni |kell. Nem lehet válasz nélkül |hagyni, nem lehet elhallgatni' 5 Nem lehet, mert ez mindennél több. Minden szép szólamnál, melyeket oly szívesen hangoztatnak nyugati politikusok. S több azoknál a rágalmaknál is, hogy a Szovjetunió nem akar őszintén békét. Vajon a tettek vagy a szavak nyomnak-e többet a latban? Az emberek szemében mindenesetre a tettek. A tettek. mert a tettek a szándék igazi bizonyítói. A tettek, mert ezek a tettek teszik biztosabbá a jövőt, ezek a tettek hordják magukban a gyermekek boldogságának, a békés építésnek biztosítékát. Kell-e más az embereknek, mint béke. biztonság, barátság? Nem kell több, mert a többit maguk megteremtik, mert a többi a két kezük munkájából épül. De ma már a béke. a biztonság, a barátság megteremtését sem hagyják másokra, hanem maguknak is részt kérnek belőle, maguknak is részt kémek abból a küzdelemből, mely a jövőért, a gyermekekért, az életért folyik. R észt kérnek belőle, s minden erejükkel harcolnak. S ehhez a harchoz kapnak hatalmas támogatást a szovjet határozattal. Hiszen eddig mivel védekeztek Nyugaton? Azzal. hogy a Szovjetunió is kísérletezik! De mit mondanak most? Mivel fogják takargatni álnok, gyilkos szándékaikat? Miféle kifogást keresnek? Színt kell most vallani az emberiség, a világ színe előtt! Színt kell vallani! Meg kell mondani, hogy mit akarnak? Hajandók-e végre tettekkel bizonyítani szavaikat, vagy ki- mondják nyíltan: nem akarnak megegyezni, félnek a békétől ... A népek választ várnak. Az első sízót a szovjet nép, a szovjet kormány kimondta! Most már a Nyugaton a sor! Most már nékik kell válaszolni! Nem lesz könnyű ez a válasz! A pálcatörés, a nyílt színvallás nem tartozik az imperialista politikusok kedvelt szokásai közé. De most már erre van szükség. Csak ezt lehet tenni, más út. nincsen! A szovjet javaslat történelmi jelentőségű. Az atomháború veszélyétől akaria megmenteni az emberiséget. A civilizációt. A kultúrát. Mindazt. amit az emberi elme, s kéz évezredek alatt alkotott Ez minden becsületes ember szívében rokonszenvre taláL Minden becsületes ember szívében. aki most — világnézettől függetlenül — örömmel veszi tudomásul a Szovjetunió nemes gesztusát, s aki most maga is odaáll azpk közé. akik tettekkel akarják kikényszeríteni az imperialista politikusok meghátrálását. 17 tv napja csak. hogy nyil- -*-7 vánosságra került a szovjet kezdeményezés, de máris akkora visszhangja van a világon mindenütt. mint az utóbbi években egyetlen dolognak sem! S a visszhang mindenütt a legjobb. Még a jobboldali lapok is kénytelenek elismerni, hogy a szovjet javaslat a békeakarat legőszintébb bizonyítéka. Még a nyugati burzsoá lapok is kénytelenek helyeselni a szovjet kezdeményezést, s arra figyelmeztetni politikusaikat, hogy azt nem lehet válasz nélkül hagyni. Mi hazánk felszabadulási évfordulóiéra készülünk. Annak megünneplésére, hogy a magunk útján indulhattunk el, hogy magunknak építhettünk országot. S még szebbé, még nagyobbá teszi ezt az ünnepet a szovjet javaslat, melv újabb biztatás arra. hogy békés építőmunkánk eredményeit békében élvezhetjük majd. Üiabb bizonyíték arra. hogy jó helyen va- gvunk: a békét akarók nagy táborában, azok táborában, akiké a jövő. a szocializmus táborában, mely a béke, a népek jövőjének egyedül igaz, tántoríthatatlan védelmezője.-
