Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-15 / 88. szám

1958. ÁPRILIS 15. KEDD P**T «te ni kJCu-Uw A vegyszeres gyomirtás szerepe és jelentősége járásban, Cegléd városban. Termelőszövetkezeteink saját tapasztalataik alapján rájöt­tek, hogy a vegyszeres gyomirtás költsége 4—6-szorosan visz- szatérül a jelentkező ter­méstöbbletben és ezen­kívül a gyomflóra is csök­ken. Kisebbmérvű igénybevétel je­lentkezik a budai, a szentend­rei, a monori járás, Nagykőrös és Szentendre város területén, viszont alig, vagy egyáltalán nem érdeklődnek a nagykátai, a szobi, a váci járás és város termelői. A gyomnövények elleni küz­delem új és korszerű fejezetét nyitotta meg a vegyszeres gyomirtás. Az erőművi védekezések kö­zül az acatolás, a gyomok fel­ső részének kaszával való el­távolítása, a kitópés, a lángszó­róval való égetés a tarlón, mind célravezető lehet, Sok­kal korszerűbbek azonban a vegyi védekező anyagok a gyomirtás tekintetében, amit ma már az egész világon al­kalmaznak és mindenütt gyár­tanak. Á legtöbb államban egyfajta gyomirtószert gyárta­nak, viszont van olyan állam is, mint a Szovjetunió, ahol háromfajtát állítanak elő. Magyarországon a Diko- nirtot gyártják most már évek óta, ami az összes kétszikű gyomot (vadrep­ce, repcsényretek, acat, kásafű stb.) elpusztítja. A gyomnövények fejlődése kezdetén X kh-ra 0,8—1 kg Diko>ndrt elegendő, azonban erősebb gyomosodás és a gyo­mok fejlettsége esetén 1—1,5 kg szer szükséges. A mi erősen aszályos vidé­keinken a talajok elgyomoso- dásának jóval nagyobb a ve­szélye, mint a csapadékosabb, hűvösebb éghajlatú tájakon Ezért nem lehet a gyomirtás kérdését egy tarlóhántással, egy vetés előtti talajelőkészí­téssel elintézni, annál is in­kább, mert a gyomnövények csírázásának és fejlődésének ideje a hőmérséklettől és csa­padéktól függően eltérő idő­ben jelentkezik. Sőt, tovább- menve, a gyomirtásban nem szorítkozhatunk csu­pán a művelésbe vett ta­lajokra, hanem terjedjen ki a gyomirtás az utakra, mezsgyékre, parlagos terü­letekre, gyomos legelőkre, kaszálókra, töltésekre, ár­kokra stb, Egyszóval minden rendszeres művelés alá nem eső és gyo­mokat tömegesen nevelő terü­letekre is. Ezeken a területe­ken! évente két-háromszori ka­szálással irtsuk a gyomokat, de szükséges alkalmazni vegy­szeres gyomirtást is, Dikonirt minden budapesti szaküzletben, vidéken pe­dig minden földművesszn- vetkczetben beszerezhető, kis és nagy tételekben egyaránt. Pest megyei viszonylatban a MINöSZER (Budapest, Csont u. 2.* telei'onszám: 14Ö—603) hozza forgalomba. Őszi kalá­szosoknál holdanként 1 kg, ta­vaszi kalászosoknál 0,8 kg, ku­koricánál holdanként 1—1.25 kg Dikonirt szükséges. Egy kg vegyszert motoros gépi perme­tezés esetén 150 liter, háti per ­metezőgép alkalmazása esetén 400 liter vízzel kell össze­keverni és ezt az egész meny- nyiséget egyenletesen kiper- metezni, A permetezést lehetőleg szélcsendes és csapadék- mentes időben végezzük. Erősebb szél elviszi a permet- anyagot a szomszédos lucerná­ra, szőlőre, akácosra és azokat pusztítja, viszont ha permete­zés után 4—5 órán belül esőt kap, az hatástalanítja. Pest megyében termelőszö­vetkezeteink három esztendő óta eredményesen alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást, külö­nösen a ceglédi és az aszódi Egyéni termelőink az elmúlt évben az aszódi, a szentendrei és a monori járásban végeztek vegyszerrel gyomirtást, jó eredménnyel és teljes megelé­gedéssel. Termelőinknek, úgy a termelőszövetkezeteknek, mint az egyéni termelőknek minden szakszerű felvilágosítást meg­ad a Növényvédő Állomás já­rásokba kihelyezett agronómu- sa és brigádvezetője, a járási tanács mezőgazdasági osztálya, valamint a községgazdasági felügyelő, s a földművesszövet­kezet mezőgazdásza. Fényes József megyei növényvédelmi j felügyelő 1 Már tíz szakcsoport működik a gödöllői járásban A gödöllői járásban, a földmű­vesszövetkezetek irányítása alatt 10 szakcsoport működik. A szak­csoportok zöme, pontosan 7 cso­port, méhészkedéssel foglalkozik. Gödöllőn 76 taggal 70S méhcsaládot gondoznak, közös alapjuk értéke másfélezer forint, s az idén 125 mázsa méz értékének öt százalékát helyezik közös alapra. A kerepesi, Uányl, valkói, péceli, zsámboki és csömöri méhész szakcsoportok tag­jainak száma néhány híján száz. és a tagok mintegy ezer család méhet gondoznak. A szakcsopor­tok mindegyike rendelkezik közös alappal, s ez évben a termelt méz eladási értékének öt százalékát he­lyezik közös alapra, s közös va­gyon gyarapítására. A petróleum lángzó elfelejtett centenáriuma MA MÄR. a sok ezer gyer­tya fényerejével világító neon­csövek. a napfénnyel veteke­dő higanyégők világában ne­hezen tudjuk elképzelni azt az időt, amikor még nagy­apáink régen lomtárba került világító szerszáma, a pet­róleumlámpa is ismeretien fogalom volt. Pedig hát nem is sokkal, mindössze rövid száz esztendővel kellene viga­szaidé nyargalnunk az időgé­pen, pontosan a múlt század közepéig és máris elérkeznénk az olajmécses és a faggyúgyer­tya évezredekig tartó korsza­kába. Ha a világítástechnika fejlődésének szakaszai szerint osztanák fel a történetírók az időik folyását, hát az a kor­szak, amely a petróleumlámpa feltalálásával zárult le, arány­talanul hosszú lenne. Akár­milyen hihetetlenül hangzik, az éjszaka sötétsége ellen vi­selt örök háború fegyvertára, hosszú évezredeken át sem­mit sem változott. MEGÉRDEMLI, hogy rövi­den fölidézzük feltalálásának érdekes történetét A petróleu­mot már régen ismerte az em­beriség, sőt, imitt-amott vilá­gító anyagul is használta. Igv például hiteles adatok bizo­nyítják, hogy a mai Szovjet­uniónak azon a területén, amely Galícia néven „örökös” tartománya volt a Habsbur­gok Ausztriájának, már 1819- ben is világítottak vele. Ez a petróleumlámpa azonban semmiben sem különbözött az évezredek óta változatlan formában használt olajmé­csesektől. A század közepén egy ame­rikai mérnök, Silliman hosz- szú évekig kutatta szerény laboratóriumában annak mód­ját, miképpen lehetne a pet­róleumot nagy világítási ha­tásfokkal, bűztől és korom­tól mentesen elégetni. Kitar­tó munkájának eredménye­képpen az ötvenes évek vé­ge felé megszerkesztette az el­ső „petróleum lángzót”, amely egy csapásra forradalmasítot­ta a világítástechnikát. Lám- ■pája óriási feltűnést keltett és tüneményesen rövid idő alatt elterjedt az egész világon. Né­hány év múlva már Európá­ban is megkezdték a modem petróleumlámpák tömeggyár­tását. Eleinte természetesen csak lapos lángú, úgynevezett lepke-lángzókat készítettek, de csakhamar megindult a fejlődés, föltalálták a kör­égő lámpákat, majd lángte­relő alkalmazásával, a légve­zeték helyesebb megoldásával és a levegőadagolás szabályo- még a gyertya zásával óriási mértékben fo­kozták a petróleumlámpák fényhatását. A múlt század végének krónikása büszkén jegyezte föl, hogy már hatvan- hetven gyertyafényű petró­leumlámpák is készülnék! Nálunk, a Ferenc József-i Magyarországon, a petróleum- lámpa forradalmi fénye le­leplező módon világította meg a század végén az uralkodó feudál-kapitalista rétegek önző, népellenes szándékait. Az osz­tályérdekeket képviselő or­szággyűlés a kormány javas- I latára 1882-ben megszavazta a j petróleum-adót, amely má- j zsánként közel hét forint-j tál terhelte meg a „szegények I világítóanyagát”. Hiába tilta- ] kozott az adójavaslat elleni az ellenzék, hiába mutatta ki | az új adó antiszociális' jelle-! gét, hivatkozva arra, hogy j a tehetősebb rétegek lénye- j gesem finomabb világító-; anyaga, a villany, a gáz, sőt i adómentes, tehát a petróleum megadózta­tása sehogy sem felel meg az igazságosságnak, a többség megszavazta a javaslatot. A mágnások és bankvezérek palotáinak hatalmas termeit így továbbra is adómentesen boríthatták fényárba a száz­karú csillárok, de a falusi kunyhók zsellémépe és a vá­rosok proletárjai csak súlyos adó árán juthattak el a pet­róleumlámpák fényűzéséig. m. 1. Sikeres szabás-varrás tanfolyamat rendeztek Kocséron Gyorsan pereg a varrógép a kocséri szabás-varrás tanfolya­mon, egyre ügyesebbek a varrásban a nők, de azért még el­kel a segítség. Kocséron a községi nőtanác« és a földművesszövetkezet nő­bizottsága közös rendezésében — a háziasszonyok kérésére — szabás-varrás tanfolyamot tartottak. A tanfolyamon nem­csak a varrás-szabás művé­szetének titkaival ismerkedtek meg, hanem sok vidám es­tét is töltöttek egymás kö­zött. Több ismeretterjesztő előadást hallgattak meg, meg­vitatták a földművesszövetke­zetek feladatai a mezőgazda­ság fejlesztésében című elő­adást, és vitáztak az ifjúság neveléséről, a család, a nő szerepéről. A tanfolyam a napokban ért véget, s bizony látszott a részvevő asszonyokon, fájó szívvel búcsúznak egymástól. (Csak úgy zárójelben jegyez­zük meg, hogy most kézimun­ka és harisnyajavító szakkör megalakítását szervezik). Ügy látszik, keddi napokon, mint eddig is, újra összejönnek a kocséri asszonyok, leányok és ifj. Horváth Zsigmondné irá­nyításával tovább tanulnak, fejlődnek; Grbán Kálmánné, a szövetkezeti nőbizottság -x elnöke Részegekről, részegségről, halálról... Csak tégla-ügy ? G ubik Mirától — a noviszá- di rádió búgóhangú éne­kesnőjétől — hallottam először arról a szerelmes ifjúról, aki évek óta egyfolytában bolyong a város peremén s hiába vá- ; gyik felejteni rég. Tudomásom : van egy Bolygó hollandiról is, aki századok óta bolyong köd­hajójával a messzi tengereken. Mivel iskolában viszont boly­gó égitestekről tanultam, azt hittem, hogy mindent tudok, amit a bolygókról és bolyon- i gókról tudni kell. Tévedtem! j A napokban hallottam a boly- \ gó téglák hiteles történetét, | amelyet ezúttal közreadok, j Tápiágyörgyén van egy tég­lagyár. A györgyeiek számára azonban ez annyi, mintha nem lenne. Aki ugyanis Györgyén téglát akar vásárolni, az két megoldás között választhat. Vagy bekocsikázik Nagykátá- ra. megveszi a falujából oda­szállított téglát és visszafuva­rozza hazáig, vagy — ha sze­rencséje van — elintézi a vas­útnál, hogy ugyanazzal a va­gonnal. amivel a téglákat Nagykátára utaztatták, vigyék vissza Györgyére. Legalábbis, így volt ez éve­kig. Néhány hónappal ezelőtt azonban sorsdöntő fordulat kö­vetkezett be a bolygó téglák életében. Bürokrata Tamás, a téglaügyek főintézője meglepő felfedezésre jutott: micsoda marhaság ide-oda furikázni a téglákkal! Fölöslegesen lefog­lalni egy csomó vagont, pénz­be és időbe kerül! No — mon­dotta — majd én intézkedem! És intézkedett... Azóta a téglák nem bolyonganak ... Egy tapodtat sem ... Minden györgyei lakos helyben meg­veheti ... Éppen csak a szállí­tási költséget köteles megfizet­ni Nagykátáig és vissza ... Nyíri Éva Mozgó szakorvosi szolgálat - papíron A belgrádi Nemzeti Színház P est megye tanácsa múlt évi költségvetésében több mint hatszázötven- ezer forintot irányzott elő az úgynevezett mozgó szakorvosi szolgálat költségeire. A zár­számadásból kiderül, hogy eb­ből az összegből közel kétszáz­ezer forint felhasználatlan ma­radt. Az indokolás szerint a fel nem használt összeg „azt a célt szolgálta volna, hogy a feladat ellátására szolgáló gép­kocsikat megközelítőleg hasz- é nálható állapotba helyezzék“ | belőle. „Ez a cél — folytatja a | zárszámadás indokolása — kis | mértékben volt elérhető, a | gépkocsik nagy része az év fo- ! lyamán több esetben és hosz- § szabb időre javításra szorult, 1 emiatt a szakszolgálat nem | működhetett a kívánt mérték- ! ben... Egész évben szünetelt |a szolgálat a budai járásban, | az év nagy részében a ceglédi, | ráckevei, nagykátai járás- ! ban.,.“ | Ha megnézzük, hogy mi a 1 tényleges helyzet a hivatalos | szűkszavúsággal megfogalina- I zott indokolás mögött, hát elég | sajnálatos dolgokat találunk. ! A mozgó szakorvosi szolgálat | megszervezésének az volt a | célja, hogy minden járásnak 1 legyen ilyen jól megszervezett szolgálata. Ez a szolgálat abból állna, hogy egy kis orvosi kü­lönítmény, amelyhez egy szü­lész és egy gyermekgyógyász szakorvos tartozik, sorra láto­gatja a járásokhoz tartozó köz­ségeket — hetenként három­szori kiszállással — és havon­ként egyszer minden község­ben szakrendelést tart. Ez a jól átgondolt rendszer egyik leg­főbb bázisa lehetne az egész­ségvédelemnek, az egész ma­gas színvonalú megelőzésnek. A megyei tanács egészség- ügyi osztálya állandóan sürge­ti az annyira szükséges autók beszerzését és a meglevő, de használhatatlanná vált autók rendbehozását, hogy a szép pa­pirosterv végre valósággá vál­jon, de előterjesztéseinek mind ez ideig nem sok a gyakorlati eredménye. A tanács végrehaj­tó bizottsága tökéletesen isme­ri a kérdés jelentőségét, a me­gyei költségvetésben biztosít­ja is a szükséges fedezetet, nem rajta múlik, hogy a fede­zet jelentős része felhasználat­lan marad. Pedig kétségtelen, hogy a mozgó szakorvosi szol­gálat gyakorlati megszervezé­sét nemcsak az egyes közsé­gek és járások helyi érdeke, hanem országos érdek kívánja. (m. 1.) cimborák üres zsebbel, része­gen tántorognak haza. Nem a csendes ivókról lesz itt szó, nem azokról, akik egy féldeci, vagy egyszer kétdeci bort isznak, hanem azokról, akik­nél rendszer az ivás. Kundra Ferenc sem gondol­ta volna, hogy az ital milyen végzetessé válik számára. Munkahelyéről hazaérkezett Kerepesre, ahol összetalálko­zott jó cimboráival, akikkel inni ment. Egyik litert ren­delték a másik után, s mire beesteledett, Kundra tánto­rogva lépett ki az italboltból, hogy teljesen lerészegedve menjen haza Dózsa telepi la­kására. Az állomáson* a síne­ken botorkált keresztül, ré­szegségében elesett, s a síne­ken elaludt. Alkohol-mámo­rában olyan mély volt az ál­ma, hogy nem vette észre: re­meg a sín és „bejár” az állo­másra vonat. A helyszínen meghalt. Árvái Jánosnak, a Vecsési Állami Gazdaság haj tójának az esete nem ilyen tragikus, de igen megszívlelendő. Árvái Vecsés belterületén /haj tóttá kocsiját, s e közben betért több italboltba egy-egy kor- tyintásra. Bizony imbolygóit a bakon és a lovakat szabadjára engedte, úgyhogy a kocsi az úttest baloldalán haladt. Szembe jött vele egy személy- gépkocsi, melynek vezetője csak az utolsó pillanatban vette észre a szabálytalan ol­dalon haladó szekeret és így a két jármű összeütközött. Árvái leesett az ülésről, az egyik ló pedig rázuhant a gépkocsi hűtőjére és eltört a lába. Ez esetben emberéletben nem esett kár, de a lovat le kellett vágni és így az állami gazdaságnak Árvái ittassága miatt 4000 forint kára kelet­kezett. — Jó pofa, mulatozó ember Antal Sándor — mondogatták a Taksony-Erőspusztai Állami Gazdaságban, célozván arra, hogy Antal nem veti meg az italt, bármikor is kínálják meg. Mi még elmondjuk eh­hez, hogy Antal géplakatos és egyben gépkocsivezető volt. Antal egy szép napon szom­jasnak érezte magát, s ezért az állami gazdaság gépkocsiján több barátjával bement söröz­ni Dunavarsányba. Itt este 6 óráig ittak, majd visszafele indultak, útközben azonban még betértek a dunakisvarsá- nyi italboltba is. Itt elfogyott a pénzük, s a társaság négy tagja elhatározta, hogy haza­megy pénzért, s tovább foly­tatják a mulatságot. A gép­kocsit Nemes Imre vezette* akinek nem volt jogosítványa. Dunavarsány és Erőspuszta között nekimentek egy kilo­méterkőnek, az autó használhatatlanná vált s az autón tartózkodók is meg­sérültek. Az ittas Antal még az italboltban értesült a sze­rencsétlenségről. Ez annyira elkeserítette, hogy tovább ivott. Késő éjszaka volt, mi­kor a jóbarátok hazafelé tar­tottak. Az országútan a gazda­ság bekötőútjához érve, Antal Sándor hátramaradt és az éj­szakai sötétségben elfutott A barátok keresni kezdték, se­hol sem találták. Azt hitték, hogy részegségé­ben lefeküdt dz egyik szalma­kazalba aludni, feltevésükben azonban tévedtek .., Éjjel 11 óra után a pályaőr a vasúti sineken összeroncsolt holttes­tet talált, aki nem volt más* mint Antal Sándor. Félt a kö­vetkezményektől, a várható büntetéstől és az ital rabja* vasúti sineken halálra gázol­va, öngyilkosként fejezte be életét. Persze vannak esetek, ami­kor a rendőrség ébersége gá­tol meg olyan balesetet, me­lyet részeg emberek okozhat­nak. Ez tisztán csak szerencse dolga. Nagykőrösön Sebők Gyula motorszerelő „randalírozott” motorkerékpárjával, girbe­gurbán nagy sebességgel ha­ladt az úttesten, ügy látszott, hogy önmagában és a járó­kelőkben is kárt tehet, mikor a rendőrőrszem megállásra kényszerítette és leigazoltatta. Sebőköt orvossal . vizsgáltat­ták meg, aki megállapította, hogy a motorszerelő bort és sört fogyasztott, melytől erő­sen ittas állapotba került. Be­vonták vezetői igazolványát. Kundra, Árvái, Sebők, An­tal mind egy-egy név és min­den név mögött ott leselkedik az ITAL Az egyikük alkalmi ivó, a többségük azonban megrög­zött alkoholista. Nem tudtak leszokni az italról és ezért az életükkel fizettek. És hány Kundra, Árvái, Szabó, Sebők és Antal él szerte az ország­ban, akikről nem szól a kró­nika és akik átkozott szen­vedélyük miatt nem tudnak beleilleszkedni a szocialista társadalmi rendbe, s így az ivás a börtön négy falát, a koporsót jelenti. Segítsük őket vagy jó szó­val, vagy elrettentő példával, de ha kell a törvény teljes szi­gorával sújtsunk le rájuk. Kalmár Pál — No, komám, ne siess már | olyan gyorsan haza, gyere ve­lem egy féldeeit inni. A koma először szabódik, majd betérnek az italboltba, ahol az egv deciből kettő, a kettőből sok lesz, úgyhogy a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents