Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

1958. ÁPRILIS 18. CSÜTÖRTÖK rrtt klkL k/CMíio EGY FALU, AMELYET AZ „ELÖREGEDEM" VESZÉLYE FENYEGET .4 szövetkezés oldja meg a mezőgazdaság problémáit Tök községben is Eltklromos önmditöval srerdik fel a lánctalpas traktorokat A Vörös Csillag Traktor­gyárban elektromos öninditó berendezés mintapéldányát készítették el, amely a DT 413-as lánctalpas traktor ben­zinmotoros gyújtó berendezé­sét váltja fel. A gombnyomás­ra történő indítás bel- és kül­földön még népszerűbbé teszi az egyébként eddig is kiváló minőségű lánctalpas traktort. Az elektromos öninditó soro­zatgyártásához most szerzik be az akkumulátorokat, dina­mókat. kábeleket és a máso­dik félévben már ezzel a kor­szerű megoldással készülnek a DT 413-as traktorok. Földrajzból elégtelen i gyanútlan /1 ember azt hinné, hogy azok, akik a külföld­höz kapcsolódó ügyeket intézik, iskolás korukban kielégítő érdemje­gyet kaptak a földrajz című tan­tárgyból, és elsa­játították belőle legalább az alap­vető tudnivalókat, így például a köz­vetlen szomszéd­ságban levő or­szágok, helységek nevét. Ebben a hitében azonban kissé megrendíti a következő, ked­ves apróság. A magyar napila­poknak Burgen­landiban is van­nak előfizetői. Az egyik burgenlandi előfizető legutóbb levelet írt Buda­pesten élő rokoná­nak és elpana­Togyötélben volt már az el­múlt napokban Tök község pa­rasztságának türelme. Tétlen­ségre kárhoztatva lesték, vár­ták a kitavaszodást, amely egyre jobban késett. Őszintén meg' kell mondani, hogy a na­pok múlásával mind jobban nőtt bizonytalanságuk, az idei jó termésbe vetett hitük. Nyugtalanságra van is okuk 82 itteni gazdáknak, hiszen összetorlódott a tavaszi mun­ka. Sürget a szántás, a vetés és van még egy dolog, amely ke­vés község parasztságának nyomja olyan súllyal a vállát, mint tökiekét. Sok a föld és kevés a munkaerő. Az 1500 lakosú község határá­ban csaknem 3000 kh föld van az egyéniek birtokában. Amíg másutt gyakori a föld adás­vétel, addig itt ilyenre elvétve sem akad példa. Ellenben na­gyon elterjedt jelenség, hogy a 15—20 holddal rendelkező idő­sebb gazdák haszonbér nélkül, csupán a föld adójáért haszná­latba adják a földjüket. Bucsi Józsefek 20 holdjukból hatot művelnek csak, a többi 14-et az említett módon adták ki. De mi lesz velük pár esztendő múlva, amikor a 6 holdat sem tudják megművelni? Nem a vészharangot akarjuk megkongatni, amikor ezeket elmondtuk, csupán egy olyan problémát felvetni, ami egyre égetőbb ebben a községben. A földterület ugyanis megmarad, a munkaerő azonban állandó­an csökken. Annál az egysze­rű oknál fogva, hogy közép vagy öreg korabeli emberek foglalkoznak a mezőgazdaság­gal, akiknek nem több lesz a munkaerejük, hanem keve­sebb Hol vannak a fiatalok? Többségük elment üzembe dolgozm. Yegh Lajos 56 éves, s ■ ^holdon gazdálkodik.' Egy gyermeke a-an. Az is mester­séget tanult, lakatos Budapes- . ten. Amikor arról beszélget­tünk vele, hogy mi lesz pár esztendő múlva a 12 hold föld­jével, tanácstalanul rándítja meg a vállát, s ezt mondja: — Csinálom, amíg bírom, pár-év múlva pedig leadok be- lóié. 1 — Miért nem hívja vissza a fiát az üzemből? — ajánljuk neki a legjobb megoldást. — Hívtam már, de nem jön. Azt mondja, jobb helye van az üzemben, ott is szükség van rá — válaszolja. De hány Végh Lajoshoz ha­sonló ember lakik ebben a községben! Csupán egyetlen fiatalt tudnak említeni, Kozma Kálmánt, aki otthagyta a vá­rost, visszajött a faluba pa­raszti munkára. Ö azonban csak egy csepp a tengerben. Az egy esztendő tapasztalata bizonyítja, hogy nem oldotta meg a problémát az sem, hogy a községben 1956 decemberé­ben feloszlott a termelőszövet­kezet, s ma már mindenki egyénileg gazdálkodik. Az el­múlt években ugyanis egyesek azzal magyarázták a fiatalok eltávozását a mezőgazdaságból, hogy elmennek, mert nem akarnak a tsz-be lépni. Nos, ta­valy már egyénileg gazdálkod­tak szüleik, s a probléma nem­hogy megoldódott volna, ha­nem tovább bonyolódott. Távol áll tőlünk az a gondo­lat, hogy lebecsüljük az egyé­ni parasztok próbálkozásait, amit annak érdekében tesz­nek, hogy növeljék a termést. Érnek is el eredményeket. Szőlőket, gyümölcsösöket tele­pítenek, ha nehezen is, de megművelik a földeket. A for­radalmi munkás-paraszt kor­mány adta lehetőségeket ki­használva fejlődtek is a pa. Az ellenforradalom után lé­pett ki a tsz-ből Juhász Imre > 10 holdas egyéni paraszt. Ö | is azok közé tartozik, akik aránylag gyorsan talpraálltak Egy tehene, két növendékálla­ta, egy lova, s egy anyadisznó­ja van már. Egy esztendő alatt hat disznót hizlalt. A le­aratott búzát még a tsz-ben vetették, tavasszal jól gondoz­ta, s 14 és félmázsás. átlag­termést ért el. Kukoricája is szépen termett. Nem is elége­detlen, jókedvűen mondja el, hogy adóját könnyűszerrel ki­fizeti, tehát nem „elviselhetet­len” 'a rá kirótt teher, pedig a szövetkezetből is hozott adós­ságot. — Nem nehéz egyéninek lenni, s meg is vagyunk elé­gedve a kormány eddigi poli­tikájával — mondja. Amikor azonban azt kérdez­tük tőle, hogyan lesz tovább, mi lesz, ha megöregszik, hi­szen már 55 éves, ezt vála­szolja: — Összegyűjtők annyit, hogy majd megélünk valahogy a fiammal. Az ő fia tejüzemnél köny­velő, s az ő szándéka is az, hogy „leadja” földjeit, ha nem bír vele. A két idős parasztember szavai azt bizonyítják, hogy az egyéni parasztok inkább a mának élnek, de hogy mi lesz a mezőgazdasággal, a földek­kel 10—15 év múlva, az már kevésbé érdekli őket. Tehát hiába fejlődtek a kisparaszti gazdaságok, hiaba nagyobb a jövedelmük mint azelőtt, még­sem tudták „visszahódítani” a fiatalokat a munkapadok mel­lől. A nagy kérdés tehát, hogy mi lesz a földekkel, nem oldó­dott meg, pedig meg kell ta­lálni ennek a módját...A. kor­mány ajánlja is a gyógyírt — a szövetkezést. A szövetke­zést, ahol a munka nehezebb részét a gépek végzik. A szö­vetkezést, ahol a korszerű gé­pek használata miatt kisebb a különbség a mezőgazdasági munka és az ipari munka kő. zött, és ahol a gépek pótolják azt a munkaerőt, amely az egyre fejlődő, erősödő iparban helyezkedik el. Eddig őszintén beszéltünk, s azt is ugyanígy kell meg­mondani, hogy kevés híve von a szövetkezésnek a községben. S ennek az oka elsősorban nem is parasztokban keresen­dő, hiszen Juhász Imre is azt mondja: — Ha jövedelmünk lett vol­na, amiből gondtalanul meg­élhetünk, nem lépünk ki. Nagyüzemi gazdálkodást akartak megvalósítani az el­szolja erre, persze, neki jc volt, mert nem kellett dol­goznia. R. Ványi Sándorra azonban nem mondhatjuk ugyanezt, mert ő végzett a tsz-ben minden munkát. — Nem szívesen kezdtem el újra az egyéni gazdálkodást. De nem is jutottunk volna idáig, ha hallgatnak ránk, s nem kényszerítenek bennün­ket arra, hogy mindenkit ve­gyünk fel, aki csak jelentkezik — beszéli. R. Ványi Sándor is elért az egyéni gazdálkodásban any- nyit, mint a többi „újrakez­dő”. Lovai, tehenei vannak. Kifizetődik neki a szerződé­ses üszőnevelés, s mégis azt mondja: — Majd meglátjuk, mit mondanak nyáron azok, akik most annyira az egyéni gaz­dálkodás pártján vannak. Ö is a kevés munkaerőre és a sok földre céloz, amikor ezt mondta. Mert a tsz-ben azért, akárhogyan is volt, a legnehe­zebb munkák zömét levették a gépek a tagok vállairól. A késői kitavaszodás azonban máris olyan nehézség elé ál­lítja a csak magukra számít­ható egyéni parasztokat, hogy nehéz lesz megbirkózni vele. Az igazság a józanul gondolkodó, t jö­vőt is tekintetbe vevő parasz­tok mellett van. Okos és he­lyes érveik azonban mégsem jutnak el a többiek füléhez. Miért? Ma még az a vélemény a pártszervezetnél és a ta­nácsnál is, hogy nem népsze­rű dolog a szövetkezésről be­szélni, mert ezzel csak ellen­tétet szítanának a községben a gazdák között. A párt és a kormány veze­tői nem egyszer megmondták már, hogy a szövetkezeti gaz­dálkodás pártján vannak és segítik a parasztok önkéntes szövetkezését. Ennek ellenére egyik paraszttól sem hallot­tuk a községben, hogy ezért megharagudnának a pártra vagy a kormányra. Ellenben hallottunk olyan véleményt, „ha lesz szövetkezet és az jól működik, akkor nem mon­dunk mi sem ellent”. Miért kell akkor takargatni vagy elferdíteni a párt és a kor­mány nyílt, egyenes, szóki­mondó politikáját? Ha hall­gatnak, s nem beszélnek a szövetkezésről, félrevezetik községük parasztságát. Az erőszakoskodás, az ad­minisztratív rendszabályok al­kalmazásának ideje a mező- gazdaság szocialista átalakí­tásában elmúlt, de az okos szó mindig meghallgatásra ta­lál. Különösen szükség van az utóbbira olyan községben, mint Tök, ahol a mezőgazda­ság, s ezzel együtt a paraszt­ság jövőjét másként nem le­het megoldani, mint a szövet­kezéssel. Mihók Sándor iiinHiHiHiiiiimmiiMiiiiiiimiitiiiMtmiitimiifiitmimiiJttiM! az egész úgy történt, hogy fi délutánra Szelére várták Ovecskint, a szovjet Írót, egy kis baráti beszélgetésre. A helyzet azonban úgy alakult, hogy kedves vendégünk nem tudott eleget tenni ígéretének, délután vissza kellett utaznia Budapestre. Na már most mit lehet csinálni? A kísérleti gaz­daságban, a találkozó színhe­lyén összejöttek az emberek. A helyzetet Baráth Károly elvtárs, a járási pártbizottság titkára mentette meg, aki ja­vasolta, hogy azért tartsuk meg a beszélgetést, hiszen ma felszabadulásunk napját is ün­nepeljük. A terített asztalok mellett emlékeztek a múltra, a közel­múlt évekre a szeletek. Van itt a találkozón egyéni paraszt, gépállomási dolgozó, termelőszövetkezeti tag, a kí­sérleti gazdaság dolgozója, funkcionárius, igazgató, vagy­is itt vannak ' a mai magyar falu vezetőinek és lakóinak képviselői. Nem is a baráti légkörről akarok én írni, amely gyorsan kialakult, hanem az emberek, megváltozott tudatáról. Arról, Új típusú csehszlovák repülőgép A letnanj kutató- és kísér­leti intézetben ez év január-i iától folynak a kísérletek azi L—200 típusú új csehszlovák j repülőgépnél Az ötüléses J kétmotoros, alsószárnyú, tel­jesen fémből készült szerke­zet már a brnói III. gépipari kiállításon is nagy sikert ara­tott. A szokásos navigációs és egyéb repülöm ű szerekén kí­vül az új típusú gépet rádió- állomással, a kabinok fűtésé­re és a szárnyak elülső részé­nek melegítésére alkalmas berendezéssel is felszerelték, hogy ily módon kiküszöböljék a fagyási lehetőségeket a gé­pem szolta, hogy az újságot követke­zetesen egy heti késedelemmel kapja meg. Ér­deklődött ennek oka iránt, és meg­tudta, hogy a pon­tos címzéssel ellá­tott lappéldányo­kat Budapesten abba a postazsák­ba rakják, amely a Jfémetországba irányított külde­ményeket tartal­mazza. így ez a lap is előbb meg­járja Németorszá­got, onnan küldik aztán vissza Ausztriába. A burgenlandi cím­zett arra kérte pesti rokonát, hogy korrigáltas­sa valahogy ezt a téves irányítást. A rokon fölhívta te­lefonon azt a szervet, ahol az ilyen ügyeket in­tézik. Bájos női hang jelentkezett. A rokon röviden és tömören kö­zölte a hang tu­lajdonosával, hogy miről pan szó. — Kérem — szakította félbe a bájosból hirte­len türelmetlenbe mutáló hang — ne tessék össze* vissza beszélni. Világosan mondja meg, hogy hová küldik a lapot: Burgenlandba, Németországba, vagy Ausztriába? A hang tulajdo* nosa úgy látszik, hiányzott arról s földrajzóráról, ahol megtudhatta volna, hogy Búr* genland — Auszt-1 riához tartozik, mint ahogy pél­dául Pest megye — Magyarország- hot. (in. 1.) íj szállodák, kisvendéglők várják tavaszra a Dunakanyar látogatóit A növekvő idegenforgalmú Dunakanyarban nyárra szá­mottevően fejlesztik a vendég­látóipari hálózatot. Leányfalun és Visegrádon húsz-húsz ágyas turistaszálló nyílik; az utóbbi mellett —■ közös konyhával és étteremmel — sátortábor is lesz. Májusban, új kerthelyi­séggel megnyílik Szentendrén a korszerűsített Béke-szállói A legnépszerűbb Duna menti üdülőhelyeken, többek között Nógrádverőcén és Dunakeszin több ú.j, kerthelyiséges étter­met és kisvendéglőt is üzembe helyeznek. Zebegényben ha­lásztanya, Börzsönyligeten va­dásztanya nyílik, kisvendéglő­vel és cukrászdával. A Lupa­szigeten és Leányfalu két leg­forgalmasabb pontján vendég­látóipari gombákat állítanak fel, ugyancsak kerthelyiséggelj Váccal szemben, a pokolszigeti öregcsárda mellett „sátorven­déglőt” rendeznek be. A kereskedelmi szervek gon­doskodnak arról is, hogy a Dunakanyarban nagy számmal megforduló üdülők, kirándulók ízléses emléktárgyakhoz jut­hassanak. A Pest megyei ipar­művészektől és népművészek­től nagy mennyiségben rendel­tek meg fából, műanyagból fémből és kerámiából készülő, részben helyi jellegzetessége­ket ábrázoló dísztárgyakat! amelyek tavaszra már keres­kedelmi forgalomba is kerül­nek. ■ Gazdag olajmezökre bukkantak Várna környéken Nemrég még azt tartották, hogy Bulgáriában nincsenek olajmezők. Az utóbbi évek­ben a Kamcsija-íolyó völgyé­ben — e folyó Várna közelé­ben ömlik a Fekete-tengerbe — gazdag olaj lelőhelyekre bukkantak. Az olajkutak fú­rását széles fronton megkezd­ték. NAPOK, EMBEREK Mit eszik a magvar ? hogy nálunk a falvakban ti­zenhárom év alatt az egykori cselédek hogyan váltak szabad parasztokká, lelkes, öntudatos emberekké. S azt hiszem, ez a legnagyobb, amit a felszabadu­lás jelent. A jelenlevők sorra állnak fel és mondják el véleményű- két a múltról, a jelenről. Kőszegi János, a Keleti Fény tagja két momentumot említ: — Apám cseléd volt és hu­szonöt év alatt tudott egy há­zat összekuporgatni, én meg a tsz-ben a munkám után öt év alatt építettem egy házat. A másik lényeges dolog, amelyben Kőszegi a felszaba­dulás tényét látja, a következői — Apám csak kalaplevémn mehetett be az uradalom iro­dájába és ott katonásan kel­lett jelentkeznie, s várni a pa­rancsra, visszaszólni sohasem lehetett. Ma az irodában mi döntünk sorsunk felett. raszti gazdaságok, mert meg­szabadultak a kötött gazdálko­dástól. s a begyűjtéstől. Az ál­latállomány például mintegy 8—10 százalékkal fejlődött. Növekszik a műtrágyahaszná­lat, növekszik az érdeklődés a minőségi vetőmagok iránt stb. A tsz-ből kilépettek is megala­pozták gazdaságukat, haszon­állatokat állítottak be. gazda- •ági szereket vásároltak. múlt években Tökön anélkül, hogy ennek az alapját megte­remtették volna. A taglétszám meghaladta a kétszázat, kor­szerű istálló azonban nem voltj a szövetkezet állatállománya \ részére. Tizenkilenc helyen i tartották a teheneket, s nem [ volt magtáruk. Az ellenőrzési megvalósíthatatlan volt. Rá-1 adásul olyan embereket is fel j kellett venniök, akik nem vol- j tak a szövetkezetbe valók, i Erős István, a községi tanács i fiatal mezőgazdásza mondja ] el. hogy a mezőgazdasági mun-: kák idején több volt a beteg! ember, mint az egészséges.; Nem volt munkakedv, laza volt a munka,fegyelem, hehe- \ tett-e jó eredményt várni így a szövetkezéstől? Természetes, hogy nem. Kevés híve van hát jelen­leg a szövetkezésnek a falu­ban, de azért találni. Ezek a parasztok főleg olyanok, akik látják a jövőt is. Kiss Lajos 8 és fél holdas paraszt, aki a feloszlott Béke Tsz elnöke volt, ma is a szö­vetkezet pártján van. Meg­próbálta ő is újra egyénileg, s elmondja, hogy a szövetke­zet rossz gazdálkodása elle­nére is, aki becsületesen dol­gozott. megtalálta számítását- Akadhat olyan, aki azt vála­cég képviselője látogatott el gazdaságunkba. Csak ámult az új épületeken, a gyönyörűen berendezett laboratórium lát. tán, s igen tetszett neki a kultúrterem, amely egyben ebédlő. Nem győzött eléggé csodálkozni azon, hogy ilyen modern felszerelésű kultúrte- rém. áll a dolgozók rendelkezé­sére. Az én angolom nézi-nézi a terített asztalokat és egyszer- csak megszólal. — Az lehet, hogy ebbe a te­rembe a dolgozók is bejöhet­nek, de egész bizonyosan nem azt kapják ebédre, amit a gaz­daság vezetői esznek. — Azt kapják bizony, tes. sék meggyőződni — és az an­gol csak nézte, hogy az^egy- korí cselédek terített fehér­asztal mellett késsel-villával hogyan fogyasztják a finom pörköltet ebédre. Ez az, amiről szólani szeret­tem volna. A megváltozott életről. Hol van már az az idő, amikor az alföldi nincstelen családok marharépát főztek, hogy gyermekeik éhen ne hal. janak. g. s. Nagy János, a szelei tanács elnöke arról beszél, hogy mennyit kellett szenvednie a múltban, mert kommunista ér zelmű volt. Hadd írjam ide a többiek nevét is, akik felszólaltak ezen a baráti találkozón: BencsiU József, a Keleti Fény Tsz tag­ja, Bandenczki István, a gépál­lomás dolgozója, Jancsó István, a kísérleti gazdaság dolgo­zója, Barna András egyéni paraszt, Szabó János, a gépállomás igazgatója és Nagy Antal. Valamennyien fa­lusiak, akik értékelni tudják a változást, ami végbement eb­ben az országban. Antalfi Jenő, a kísérleti gaz­daság igazgatója ugyancsak itt mondta el a következőket — Nem ritka nálunk a ven­dég, s mindig tapasztalhatják hogy az egykori uradalom he­lyén hogyan változott meg ar­áiét. A múltkoriban egy angol Csinos a menyecske, csípős a paprika, kinek-kinek kedve szerint...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents