Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

SZERDA «st W£6 iö/Cirlap ízlik a pipa iMItmiWIIMHHIIIIMUIIIIItIHIIIItimiltlIIMmilllimtmHHINNI A CSIGÁK meghódítják a világot? Egy afrikai óriáscsiga-fajta (Achatina fulcia), amely 250 gramm súlyt és negyedméter hosszúságot is . elér, legjobb úton halad arra, hogy meghó­dítsa a világot. Eredeti hazája Kelet-Afrika. Hihetetlen gyor­san szaporodik. 150 év alatt két óceánon is átkelt már, a Csendes- és az Indiai-óceánon. Most Kaliforniában tűnt fel és terjed hihetetlen gyorsa­sággal. Mindent felemészt, ami növényi az útjába kerül (még a fákat is). Radikális irtóhadjáratot terveznek az il­letékes szervek a pusztító csa­pássá nőtt csigaveszály ellen. Megjutalmazzák a papír- és rongygyűjtésben legjobb eredményt elérőket Nyúlhárító G azdák beszél­getnek vala­hol a megyében. Szóba kerül min­den, ami fontos és időszerű. Az őszi szántás, meg a tavaszi vetés. — Akadt kár ezen a télen is — mondja az egyik és igazít valamit a nehezen szelelő pipa szárán. — Fagykár is, vízkár is. De ez mind kismiska ahhoz képest, ami kárt a nyálak okoztak. Különösen most, a tél végén, ami­kor az a nagy hó esett. A többiek rábó­lintanak, mert való igaz, hogy a nyulakat valóság­gal megvadította a váratlan hótö­meg, amely elrej­tett előlük minden táplálékot. Pedig már azt hihették szegények, hogy túlkerültek a téli sanyarúságon. Kínjukban körül­rágták a kényes­Az ellenforradalmat megelő­zően a megyei iémgyűjtő bi­zottságok nagy segítséget nyúj­tottak a MÉH vállalatoknak a népgazdasági szempontból rendkívül fontos nyersanyagok gyűjtésében. Hosszú szünet után az ország nyersanyagel­látása és a behozatali szükség­letet csökkentő hulladékok és melléktermékek gyűjtése ismét időszerűvé tette a fémgyűjtő bizottságok újjáalakítását. Március 20-án a Pest megyei Tanácsnál is megalakult a fémgyűjtő bizottság. A megyei KISZ- bizottság és a földműves­szövetkezetek megyei köz­pontja is képviselteti ma­gát a bizottságban. A bizottság elhatározta, hogy tevékenyen bekapcsolódik a március 17-én indult és április 30-ig tartó papírhuiladék és háztartási rongygyűjtő kam­pányba és felkészül a várható fémgyűjtő kampányra is. Ennek érdekében a bizottság felhívta az összes járási (Váro­si) tanácsok ipari csoportjait a papírgyűjtési bizottságok meg­alakítására. A szervezésben se­gítséget kért a kereskedelmi és művelődési osztályoktól, az is­kolák igazgatóitól, tanáraitól és a tanítóktól. A fémgyűjtő bizottság fel­hívással fordult a tanácsi vállalatokhoz, üzemekhez, intézetekhez és intéznie* nyékhez, a megyei iskolák igazgatóihoz. Felkérte őket, hogy hajtsák végre az előírt iratselejtezést és az eképpen vagy más mó­don keletkező hulladékot ad­ják át még a kampány időtar­tama alatt, az illetékes MÉH- telepnek vagy átvevőhelynek. Az iratselejtezéssel kapcsolat­ban arra is felhívta a figyel­met, hogy a kapott ellenérték 40 százalékát a beszolgáltató intézmény vezetője felhasznál­hatja a gyűjtési munkában legjobban tevékenykedők ju­talmazására. Az iskolák igazgatóit arra kérték, tegyék lehetővé a ta­nulóifjúság bekapcsolódását a gyűjtésbe. A MÉH vállalat megbízottja bejelentette, hogy a legjobb eredményt elérő úttörő-, és KlSZ-szerveze- teket, iskolákat értékes ju­talomban részesítik. Cegléd és Vác város 2—2, egyenként 600—600 forintos. Érd, Nagykőrös, Szentendre 2—2, egyenként 500—500 forin­tos. Dunaharaszti, Gödöllő, Aszód, Monor 1—1, egyenkénti 300—300 forintos. Szob. Nagy-f káta. Pilisvörösvár pedig 1—1,1 egyenként 200—200 forintos | jutalomban részesül. A leg-§ jobb gyűjtési eredményt elérő | diákokat is megjutalmazzák | Amellett, hogy megkapják a 1 gyűjtött papír és rongy ellen- § értékét, mozijegyeket és egyéb | jutalom tárgyakat is osztanak § ki közöttük. | Nagykőrösön, Cegléden és Vácott máris több iskola kapcsolódott be a gyűj­tésbe. A diákok néhány helyen elin- f dították a kétkilós és ötkilós 1 mozgalmat. Ez azt jelenti, | hogy minden diák kettő, illet-1 ve öt kiló rongyot, vagy papírt \ gyűjt össze. A megyei népi ellenőrzési bizottság tervei 1 A megyei tanács végrehajtó j bizottsága e hónapban tárgyal- ! ja meg a megyei népi ellenőr- ! zési bizottság 1958-as évi mun- i kátervét és feladatait. A ta- ! nácskozásig valószínűleg be- ! fejeződik már a járási és a városi bizottságok választása j is. Eddig a dabasi és nagyká- tai járás, valamint Cegléd né- | pi ellenőreit választották meg a tanácsülések. A megyei népi ellenőrzési bizottság idei munkatervében több, az egész megyét átfogó ellenőrzés szerepel. így töb­bek között megvizsgálják az [ állományon kívüli béralap fel­használásának módját és mér­tékét. A nyár folyamán a bi­zottság tagjai bejárják a gép­állomásokat. s arra a kérdésre keresnek választ: hogyan ké­szülnek fel az őszi munkákra? Folyamatosan ellenőrizni fog­ják a kereskedelem ■ felvá­sárlóinak munkáját és elszá­molását. A közétkeztetésben, a vendéglátóiparban és a kis­kereskedelemben egészségügyi ellenőrzést tartanak. A ter­vek alapján rövidesen sor ke­rül az ipar anyaggazdálkodá­sának ellenőrzésére is. törzsű gyümölcs­fákat és leharap- dálták az ágak le­hajtó végéről a gyönge rügyeket. — Nálam nincs nyúlkár — szól csöndesen Pista bácsi és büszkén sodor egyet vas­tag, hófehér baju­szán. — Tettem rúla, hogy ne le- gyen. — Hogy csinál­ta, mégis? — kí­váncsiskodnak a többiek. — Hát annak is megvan a módja, csak ész kell eh­hez is, mint min­den máshoz? Ügy csináltam, hogy a télen összevettem sok olcsó lóhúst, szépen földarabol­tam, a darabokat pedig fölaggattam a gyümölcsfákra, mégpedig jó ma­gasra. A hús fi­nom, jó szaga az­tán odacsalt min­den kutyát a messzi környékről az én gyümölcsfa sömbe. Naphosz- szat ott ácsingóz­ták, és csak úgy csurgóit a nyáluk, amint pislogtak a magasan lógó fi* nomságokra. Kín­jukban keserve­sen vonítottak. A hangjuk nem na­gyon tetszhetett a nyulaknak, mert úgy elkerülték tt gyümölcsösöm tá­ját, hogy még puskavégre sem akadt belőlük. Nincs is nyúlk&t nálam, egy se. Akinek esze miit tanulhat belőle Jóska gyerek, aki nagyon bele* tanult az új világ­ba már és mindig ott fülel, ahol okos beszédet hallhat, váltig biz­tatta az öreget, hogy jelentse be újítását a járási tanácsnál, még pénzt is kaphat ezért a legújabb és legmodernebb nyúlháritóért. (m. 1.) A tisztaság hónapja Újévkor szokás, hogy az "einherék megfogadják: ebben az évben sokkal jobb, sokkal rendesebb leszek, mint eddig. Az idei tisztasági hónap kez­detén sem ártana egy olyan fogadalom: új életet kezdek, ezután sokkal tisztábban tar­tom környezetemet, otthono­mat, munkahelyemet. Az utób­bit akkor is, ha csak olyan kicsi, mint a fóti cukrászda konyhája, vagy ha olyan nagy, mint a váci dunapa-rt. Az elmúlt években rende- j zett tisztasági hónapok alkal- j mával számos ígéret hangzott ! él, s — tegyük hozzá — sokat í meg is valósítottak belőlük. . így lett például Ipolynádasd I a szobi járás legtisztább köz-, sége; nemcsak a tisztasági hó-; nap idején, hair.em azóta is. \ Kár, hogy Nagymaros erősen j elmaradt mögötte; pedig ai Dunakanyar egyik legszebb i helyén fekszik, nem mindegy I tehát, milyen a község külső; képe! A lakóházak kimeszelése, az: udvarok tisztítása, a téli sze-i mét eltávolítása sürgős, soron levő feladat. Az elmúlt évek­ben megyénk területén csak­nem félszázezer udvart hoztak rendbe s ugyanennyi házat meszeltek ki. Nagyon szép eredményeket ért el ezen a téren az aszódi járás, s nagyon gyengét a váci járás és Vác városa. Jó eredmények születtek a közterületek rendbehozásában. Megyénkben egyetlen hónap alatt majdnem félmillió fa­csemetét ültettek el! A kitisz­tított árkok hossza pedig — egymás mellé fektetve — el­érné megyénk legtávolabbi pontját: 113 kilométer. Sok a tennivaló viszont a munkás- szállások, közkutak környéké­nek tisztántartása terén. Még városainkban — például Szentendrén — is előfordul, hogy alig lehet megközelíteni az utcai vízvezetéket az eldu­gult levezetőcsatorna miatt felgyülemlett víztől, sártól. Kevés munkával és több gon­dossággal ezen is lehet segí­teni; ezt bizonyítja a ceglédi és váci járás jó példája. Sajnos, sokam nem veszik komolyan azt az igazságot, hoev a rendszeres takarítás, tisztálkodás a betegségek meg­előzésének egyik legfontosabb eszköze! Az elmúlt év legve­szedelmesebb fertőző beteg­sége, a járványos gyermekbé­nulás - is megelőzhető:--tiszta környezettel, rendszeres tisz­tálkodással. A tisztasági hónapban azt szeretnénk, ha minél többen vennének részt ebben a köz­érdekű, nemes akcióban. El­sősorban vöröskeresztes aktí­váinkra, a nőtanácsokra és a társadalmi szervek tagjaira számítunk, őket kérjük, hogy segítsenek az óvodák, iskolák, bölcsődék, napközi otthonok, egészségházak rendbehozásá­ban, az utcák fásításában, a játszóterek, parkok tisztántar­tásában. 1849. április 10-én ezért a hídért harcoltak a vörössipkások, s el is foglalták a császári csapatoktól Vácott, a Gombás- pataknál Száz kilométerre növelhető az IKARUS farmotoros autóbuszok sebessége Nemrégiben korszerűsítették a Csepel Autógyárban a négy­es hathengeres motorok konst­rukcióit. Az IKARUS Karos­széria- és Járműgyárban a mó­dosításnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert ezzel a korszerűsítéssel a négyhenge­res motorok lóerejét 85-ről 105-re növelhetik, a hathenge­resekét pedig 125-ről 155-re. A módosítás előnyösebb üzem­anyagfogyasztást is biztosít és a hozzávetőleges számítások szerint az így elérhető meg­takarítás mintegy 15 százalék* A nagyobb teljesítmény ked­vezően befolyásolja a sebesség alakulását is, megnöveli a három és féltonnás teherautók vonóerejét, s azok négy és fél­öt tonna szállítására is alkal­masak lesznek. A távolsági farmotoros autóbuszok 75 kilo­méteres átlagsebessége 10# kilométerre növelhető. Megindult a taksonyi autóbuszjárat Taksony község lakói nagy lépést tettek a fejlődés útján. Sok kérés után, amelyek egy részének lapunk hasábjain is helyet adtunk, végre megin­dította a MÁVAUT az autó- buszjáratot Taksony község és Dunaharaszti HÉV állomása között. Hogy ennek milyen nagy a jelentősége, azt azok a mun­kások tudják legjobban érté­kelni, akik hosszú éveken át kora hajnali órákban tették meg a több kilométeres utat a HÉV-álIomásig, a reggel már fáradtan értek munka­helyükre. Mindezt a járat ünnepélyes megindításakor az arra legil­letékesebbek egyike, Scheier- mann Pál mondta el, aki szin­tén a Pestre korán munkába járók táborába tartozik. Rajtuk kívül azonban a ta­nulóifjúság s a szórakozni vá­gyók, a község egész lakossá­gával egyetemben, örömmel fogadták régi kérelmük telje­sítését. J" O ■ H53 A” N i destova ennek is már it* 1 esztendeje. A nyughatat- |lan idő villámsebesen száguld ! fölöttünk, mintha lökhajtásos \motor hajtaná. A vonat ellen­iben amellyel Budapestre ipar- I kodtam, csak megfontoltan tor- Ikoskodott az előtte kígyózó ki- ilométerekböl. Ráadásul olyan Izsúfolt volt, hogy a szakaszok Ielőtti folyosón szorongó uta- l sok még a jegyüket is csak Iáiig tudták előkotorni, ha kér- Ite a kalauz. Hosszú ideig ácso- \ rágtunk Kecskeméten és talál- Igattuk, mi lesz azzal az utas- Itömeggel, amely mindenkép- Ipen szeretett volna közénk §préselődni. Úgy látszik, a he- Iringségnek is vannak fokoza- ! fai, mert végül a kecskemétiek |is felvergődtek valahogy és a ! Pullmann kocsinak tisztelt |konzervdoboz falai nem reped­itek szét tőlük sem. I A folyosón fiatal szovjet ka- Itona szorult mellém, amikor \végre megrándult a vonat. So­nkáig egymás mellől néztük az |ablak előtt elsuhanó sürgőny- Ikarókat. Szerettem volna rá- Igyújtani. A cigarettát előha- ilásztam valahogy, de az ön- l gyújt óm jól elbújt valamelyik |hozzáférhetetlen zsebemben. | Szomszédom hirtelen gyufát Ivett elő, meggyújtott egy szá- I lat és odatartotta cigarettám i végéhez. Szívességét cigarettá­ival akartam viszonozni, de mo. !solyogva elhárította. Valamit % mondott is hozzá oroszul. §„Nyc ponyemáj“ — szégyen- Ikeztem. így kezdtünk barát- \ kozni. Előbb csak arcjátékkal, iszavak nélkül, barátságos mo- [sollyal, aztán megpróbálkoz- \tunk az angollal, a franciával, is, de nem ment. Végül kisült, hogy mindketten gagyogunk valamennyire németül. Én olyan alföldi akcentussal, ő vi­szont valami furcsa, lágy ide­genszerűséggel. M ire Budapestre értünk, már sok mindent tudtunk egymásról. Megtudtam, hogy utolsó évét szolgálja a szovjet hadseregben, futárszolgálatot teljesít és bejárta egész Euró­pát. Most Becsbe igyekszik. Ha letelik ez az utolsó éve, lesze­rel, hazamegy Észtországba, befejezi félbeszakadt egyetemi tanulmányait és ha kezében lesz a jogi diploma, megnősül, elveszi menyasszonyát. Meg­mutatta a fényképét is. Bájos, világos szemű, szőkehajú leányarc mosolygott róla rám. — Megengedném-e, kérdezte búcsúzóul, hogy ha visszajön Becsből, meglátogasson. Gon­dosan fölírta címemet és tele­fonom számát. Aztán elvál­tunk. — üti ismeretség, úti barát­ság — gondoltam és talán meg is feledkeztem róla, amint ki­léptem a pályaudvar füstös csarnokából. De néhány nap múlva megszólalt a telefon. Fiatal útitársam jellegzetes né. metségét ismertem fel benne. Most jött meg Bécsből és ha nem alkalmatlankodna, hát el. jönne, de magával hozná a bajtársát is. Hamarosan nálam voltak. A bajtárs viagasabb rangú szovjet tiszt volt, aki sú­lyosabb szemműtéten esett át Bécsben és most engedték ki a kórházból. Kávéval kínáltam vendégei­met. Elhárították. Persze — oroszok, — gondoltam — és teát ajánlottam. Azt sem fo-\ gadták el. Csöndesen beszél­gettünk. Csak most tudtam meg, hogy útitársamat Johan­nák, Ivánnak hívják. A csalá­di nevét soha nem árulta el. Láttam rajta, hogy lakásom­ban a zsúfolt könyvespolcok érdeklik legjobban. Eleinte csak messziről nézegette a könyvsorokat, majd engedel- met kért és közelebb ment hozzájuk. Csakhamar felfedezte az oroszokat, a két Tolsztojt, Dosztojevszkij. Turgenyev, Go­gol, Arcübasev, Puskin mun­káit. Egy-egy kötetet levett a polcról, fölnyitotta, óvatosan lapozott benne, megsimogatta a tábláját és óvatosan vissza­tette a helyére. Azután megta­lálta saját könyveimet. A ne­vemet tudta, de mikor szemé- bet ötlött egy-egy kötet gerin­cén, megkérdezte, azonos va­gyok-e a szerzővel. Mit tagad­jam, érdeklődése kicsit, megci­rógatta a hiúságomat. t\ jéhány hét múlva ismét ii nálam volt. Most egye­dül jött, megint átutazóban. Szerényen dicsekedett, hogy magyarul tanul. Mondott is néhány magyar szót, kedves, lágy akcentussal. Aztán újból a könyvespolc elé állt és han­gosan elolvasott egy-két könyveimet. — Azért tanulok — mondta —, mert tudom, hogy van néhány nagyszerű magyar író és szeretném eredetiben olvas­ni őket. Jókait, Petőfit, József Attilát, Móricz Zsigmondot. Akármi másról beszéltünk, mindig a könyveken járt a szeme. Pedig most mondta csak el, hogy édesapja Lenin­grad védelmében esett el. A háború kitörése után mene­külnie kellett édesanyjával és a szörnyű menekülés egy-egy részlete kitörölhetetlenül bele­vésődött emlékezetébe. Beszélt menyasszonyáról is, aki any­jával együtt várja haza és vi­gyáz kicsi könyvtárára. — Egyformán szeretjük a könyveket — mondta lelkesen — és el is határoztuk, hogy ha összeházasodunk, minden sza­bad pénzünkön könyveket ve­szünk Biztattam: válasszon ki ma­gának egyet a polcról és vi­gye el emlékül. Szabadkozott, vonakodott előbb, de aztán odalépett az állványhoz és ki­csit tétovázva leemelte egyik regényemet. Megkért, hogy dedikáljam. A ztán hosszú hónapokig jrí nem láttam, de egy szép őszi napon ismét betoppant. Egy bajtársát hozta ismét ma­gával. Sok országot bejárt közben, odahaza it volt, a Szovjetunióban ét járt Moszk­vában is. A tőlem kapott könyvet hazajuttatta és es már ott áll, gyarapítva kis könyvtárát. Láttam rajta, hogy szeret­ne mondani valamit, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Duzzadó táskáját állandóan az öleben tartotta és a csatjával babrált. Végül fölnyitotta m táskát és kivett belőle egp színes födelú könyvet. — Amikor a nyáron odaha­za jártam — mondta — as egyik nagy könyvkereskedés kirakatában fölfedeztem est a kis Puskin-kötetet. Akkor je­lent meg. Új, olcsó kiadás. Mindjárt megvettem. Tudom, hogy szereti a mi Puskinun­kat, gondoltam örülni fog ne­ki. Fogadja el tőlem, emlékűt Az 1949-i kiadású cirill- betűs könyvet, amelynek cím­lapját Puskin színes portréja ékesíti, elém tette az asztalra. Most én kértem, hogy írjon bele valamit. Néhány cirill- betüs sort irt a belső címlap­jára, aláírta és aláíratta baj­társával is. a következő hónapokban cl még néhányszor megláto­gatott, de aztán elmaradt. Le­tett közben az ideje, leszerelt, hazautazott, azóta valószínű­leg rég megkapta diplomáját és egybekelt szőkehajú meny­asszonyával is. Kis könyvtára bizonyosan nagyra nőtt és ha néha kezébe akad a könyvem, talán ő is rám gondol. Ahogy nézegetem ezt a cirilbetűs Puskint, azt találgatom: meg­tanult-e magyarul az én Jo­han barátom? Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents