Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-09 / 83. szám
SZERDA «st W£6 iö/Cirlap ízlik a pipa iMItmiWIIMHHIIIIMUIIIIItIHIIIItimiltlIIMmilllimtmHHINNI A CSIGÁK meghódítják a világot? Egy afrikai óriáscsiga-fajta (Achatina fulcia), amely 250 gramm súlyt és negyedméter hosszúságot is . elér, legjobb úton halad arra, hogy meghódítsa a világot. Eredeti hazája Kelet-Afrika. Hihetetlen gyorsan szaporodik. 150 év alatt két óceánon is átkelt már, a Csendes- és az Indiai-óceánon. Most Kaliforniában tűnt fel és terjed hihetetlen gyorsasággal. Mindent felemészt, ami növényi az útjába kerül (még a fákat is). Radikális irtóhadjáratot terveznek az illetékes szervek a pusztító csapássá nőtt csigaveszály ellen. Megjutalmazzák a papír- és rongygyűjtésben legjobb eredményt elérőket Nyúlhárító G azdák beszélgetnek valahol a megyében. Szóba kerül minden, ami fontos és időszerű. Az őszi szántás, meg a tavaszi vetés. — Akadt kár ezen a télen is — mondja az egyik és igazít valamit a nehezen szelelő pipa szárán. — Fagykár is, vízkár is. De ez mind kismiska ahhoz képest, ami kárt a nyálak okoztak. Különösen most, a tél végén, amikor az a nagy hó esett. A többiek rábólintanak, mert való igaz, hogy a nyulakat valósággal megvadította a váratlan hótömeg, amely elrejtett előlük minden táplálékot. Pedig már azt hihették szegények, hogy túlkerültek a téli sanyarúságon. Kínjukban körülrágták a kényesAz ellenforradalmat megelőzően a megyei iémgyűjtő bizottságok nagy segítséget nyújtottak a MÉH vállalatoknak a népgazdasági szempontból rendkívül fontos nyersanyagok gyűjtésében. Hosszú szünet után az ország nyersanyagellátása és a behozatali szükségletet csökkentő hulladékok és melléktermékek gyűjtése ismét időszerűvé tette a fémgyűjtő bizottságok újjáalakítását. Március 20-án a Pest megyei Tanácsnál is megalakult a fémgyűjtő bizottság. A megyei KISZ- bizottság és a földművesszövetkezetek megyei központja is képviselteti magát a bizottságban. A bizottság elhatározta, hogy tevékenyen bekapcsolódik a március 17-én indult és április 30-ig tartó papírhuiladék és háztartási rongygyűjtő kampányba és felkészül a várható fémgyűjtő kampányra is. Ennek érdekében a bizottság felhívta az összes járási (Városi) tanácsok ipari csoportjait a papírgyűjtési bizottságok megalakítására. A szervezésben segítséget kért a kereskedelmi és művelődési osztályoktól, az iskolák igazgatóitól, tanáraitól és a tanítóktól. A fémgyűjtő bizottság felhívással fordult a tanácsi vállalatokhoz, üzemekhez, intézetekhez és intéznie* nyékhez, a megyei iskolák igazgatóihoz. Felkérte őket, hogy hajtsák végre az előírt iratselejtezést és az eképpen vagy más módon keletkező hulladékot adják át még a kampány időtartama alatt, az illetékes MÉH- telepnek vagy átvevőhelynek. Az iratselejtezéssel kapcsolatban arra is felhívta a figyelmet, hogy a kapott ellenérték 40 százalékát a beszolgáltató intézmény vezetője felhasználhatja a gyűjtési munkában legjobban tevékenykedők jutalmazására. Az iskolák igazgatóit arra kérték, tegyék lehetővé a tanulóifjúság bekapcsolódását a gyűjtésbe. A MÉH vállalat megbízottja bejelentette, hogy a legjobb eredményt elérő úttörő-, és KlSZ-szerveze- teket, iskolákat értékes jutalomban részesítik. Cegléd és Vác város 2—2, egyenként 600—600 forintos. Érd, Nagykőrös, Szentendre 2—2, egyenként 500—500 forintos. Dunaharaszti, Gödöllő, Aszód, Monor 1—1, egyenkénti 300—300 forintos. Szob. Nagy-f káta. Pilisvörösvár pedig 1—1,1 egyenként 200—200 forintos | jutalomban részesül. A leg-§ jobb gyűjtési eredményt elérő | diákokat is megjutalmazzák | Amellett, hogy megkapják a 1 gyűjtött papír és rongy ellen- § értékét, mozijegyeket és egyéb | jutalom tárgyakat is osztanak § ki közöttük. | Nagykőrösön, Cegléden és Vácott máris több iskola kapcsolódott be a gyűjtésbe. A diákok néhány helyen elin- f dították a kétkilós és ötkilós 1 mozgalmat. Ez azt jelenti, | hogy minden diák kettő, illet-1 ve öt kiló rongyot, vagy papírt \ gyűjt össze. A megyei népi ellenőrzési bizottság tervei 1 A megyei tanács végrehajtó j bizottsága e hónapban tárgyal- ! ja meg a megyei népi ellenőr- ! zési bizottság 1958-as évi mun- i kátervét és feladatait. A ta- ! nácskozásig valószínűleg be- ! fejeződik már a járási és a városi bizottságok választása j is. Eddig a dabasi és nagyká- tai járás, valamint Cegléd né- | pi ellenőreit választották meg a tanácsülések. A megyei népi ellenőrzési bizottság idei munkatervében több, az egész megyét átfogó ellenőrzés szerepel. így többek között megvizsgálják az [ állományon kívüli béralap felhasználásának módját és mértékét. A nyár folyamán a bizottság tagjai bejárják a gépállomásokat. s arra a kérdésre keresnek választ: hogyan készülnek fel az őszi munkákra? Folyamatosan ellenőrizni fogják a kereskedelem ■ felvásárlóinak munkáját és elszámolását. A közétkeztetésben, a vendéglátóiparban és a kiskereskedelemben egészségügyi ellenőrzést tartanak. A tervek alapján rövidesen sor kerül az ipar anyaggazdálkodásának ellenőrzésére is. törzsű gyümölcsfákat és leharap- dálták az ágak lehajtó végéről a gyönge rügyeket. — Nálam nincs nyúlkár — szól csöndesen Pista bácsi és büszkén sodor egyet vastag, hófehér bajuszán. — Tettem rúla, hogy ne le- gyen. — Hogy csinálta, mégis? — kíváncsiskodnak a többiek. — Hát annak is megvan a módja, csak ész kell ehhez is, mint minden máshoz? Ügy csináltam, hogy a télen összevettem sok olcsó lóhúst, szépen földaraboltam, a darabokat pedig fölaggattam a gyümölcsfákra, mégpedig jó magasra. A hús finom, jó szaga aztán odacsalt minden kutyát a messzi környékről az én gyümölcsfa sömbe. Naphosz- szat ott ácsingózták, és csak úgy csurgóit a nyáluk, amint pislogtak a magasan lógó fi* nomságokra. Kínjukban keservesen vonítottak. A hangjuk nem nagyon tetszhetett a nyulaknak, mert úgy elkerülték tt gyümölcsösöm táját, hogy még puskavégre sem akadt belőlük. Nincs is nyúlk&t nálam, egy se. Akinek esze miit tanulhat belőle Jóska gyerek, aki nagyon bele* tanult az új világba már és mindig ott fülel, ahol okos beszédet hallhat, váltig biztatta az öreget, hogy jelentse be újítását a járási tanácsnál, még pénzt is kaphat ezért a legújabb és legmodernebb nyúlháritóért. (m. 1.) A tisztaság hónapja Újévkor szokás, hogy az "einherék megfogadják: ebben az évben sokkal jobb, sokkal rendesebb leszek, mint eddig. Az idei tisztasági hónap kezdetén sem ártana egy olyan fogadalom: új életet kezdek, ezután sokkal tisztábban tartom környezetemet, otthonomat, munkahelyemet. Az utóbbit akkor is, ha csak olyan kicsi, mint a fóti cukrászda konyhája, vagy ha olyan nagy, mint a váci dunapa-rt. Az elmúlt években rende- j zett tisztasági hónapok alkal- j mával számos ígéret hangzott ! él, s — tegyük hozzá — sokat í meg is valósítottak belőlük. . így lett például Ipolynádasd I a szobi járás legtisztább köz-, sége; nemcsak a tisztasági hó-; nap idején, hair.em azóta is. \ Kár, hogy Nagymaros erősen j elmaradt mögötte; pedig ai Dunakanyar egyik legszebb i helyén fekszik, nem mindegy I tehát, milyen a község külső; képe! A lakóházak kimeszelése, az: udvarok tisztítása, a téli sze-i mét eltávolítása sürgős, soron levő feladat. Az elmúlt években megyénk területén csaknem félszázezer udvart hoztak rendbe s ugyanennyi házat meszeltek ki. Nagyon szép eredményeket ért el ezen a téren az aszódi járás, s nagyon gyengét a váci járás és Vác városa. Jó eredmények születtek a közterületek rendbehozásában. Megyénkben egyetlen hónap alatt majdnem félmillió facsemetét ültettek el! A kitisztított árkok hossza pedig — egymás mellé fektetve — elérné megyénk legtávolabbi pontját: 113 kilométer. Sok a tennivaló viszont a munkás- szállások, közkutak környékének tisztántartása terén. Még városainkban — például Szentendrén — is előfordul, hogy alig lehet megközelíteni az utcai vízvezetéket az eldugult levezetőcsatorna miatt felgyülemlett víztől, sártól. Kevés munkával és több gondossággal ezen is lehet segíteni; ezt bizonyítja a ceglédi és váci járás jó példája. Sajnos, sokam nem veszik komolyan azt az igazságot, hoev a rendszeres takarítás, tisztálkodás a betegségek megelőzésének egyik legfontosabb eszköze! Az elmúlt év legveszedelmesebb fertőző betegsége, a járványos gyermekbénulás - is megelőzhető:--tiszta környezettel, rendszeres tisztálkodással. A tisztasági hónapban azt szeretnénk, ha minél többen vennének részt ebben a közérdekű, nemes akcióban. Elsősorban vöröskeresztes aktíváinkra, a nőtanácsokra és a társadalmi szervek tagjaira számítunk, őket kérjük, hogy segítsenek az óvodák, iskolák, bölcsődék, napközi otthonok, egészségházak rendbehozásában, az utcák fásításában, a játszóterek, parkok tisztántartásában. 1849. április 10-én ezért a hídért harcoltak a vörössipkások, s el is foglalták a császári csapatoktól Vácott, a Gombás- pataknál Száz kilométerre növelhető az IKARUS farmotoros autóbuszok sebessége Nemrégiben korszerűsítették a Csepel Autógyárban a négyes hathengeres motorok konstrukcióit. Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyárban a módosításnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert ezzel a korszerűsítéssel a négyhengeres motorok lóerejét 85-ről 105-re növelhetik, a hathengeresekét pedig 125-ről 155-re. A módosítás előnyösebb üzemanyagfogyasztást is biztosít és a hozzávetőleges számítások szerint az így elérhető megtakarítás mintegy 15 százalék* A nagyobb teljesítmény kedvezően befolyásolja a sebesség alakulását is, megnöveli a három és féltonnás teherautók vonóerejét, s azok négy és félöt tonna szállítására is alkalmasak lesznek. A távolsági farmotoros autóbuszok 75 kilométeres átlagsebessége 10# kilométerre növelhető. Megindult a taksonyi autóbuszjárat Taksony község lakói nagy lépést tettek a fejlődés útján. Sok kérés után, amelyek egy részének lapunk hasábjain is helyet adtunk, végre megindította a MÁVAUT az autó- buszjáratot Taksony község és Dunaharaszti HÉV állomása között. Hogy ennek milyen nagy a jelentősége, azt azok a munkások tudják legjobban értékelni, akik hosszú éveken át kora hajnali órákban tették meg a több kilométeres utat a HÉV-álIomásig, a reggel már fáradtan értek munkahelyükre. Mindezt a járat ünnepélyes megindításakor az arra legilletékesebbek egyike, Scheier- mann Pál mondta el, aki szintén a Pestre korán munkába járók táborába tartozik. Rajtuk kívül azonban a tanulóifjúság s a szórakozni vágyók, a község egész lakosságával egyetemben, örömmel fogadták régi kérelmük teljesítését. J" O ■ H53 A” N i destova ennek is már it* 1 esztendeje. A nyughatat- |lan idő villámsebesen száguld ! fölöttünk, mintha lökhajtásos \motor hajtaná. A vonat elleniben amellyel Budapestre ipar- I kodtam, csak megfontoltan tor- Ikoskodott az előtte kígyózó ki- ilométerekböl. Ráadásul olyan Izsúfolt volt, hogy a szakaszok Ielőtti folyosón szorongó uta- l sok még a jegyüket is csak Iáiig tudták előkotorni, ha kér- Ite a kalauz. Hosszú ideig ácso- \ rágtunk Kecskeméten és talál- Igattuk, mi lesz azzal az utas- Itömeggel, amely mindenkép- Ipen szeretett volna közénk §préselődni. Úgy látszik, a he- Iringségnek is vannak fokoza- ! fai, mert végül a kecskemétiek |is felvergődtek valahogy és a ! Pullmann kocsinak tisztelt |konzervdoboz falai nem repeditek szét tőlük sem. I A folyosón fiatal szovjet ka- Itona szorult mellém, amikor \végre megrándult a vonat. Sonkáig egymás mellől néztük az |ablak előtt elsuhanó sürgőny- Ikarókat. Szerettem volna rá- Igyújtani. A cigarettát előha- ilásztam valahogy, de az ön- l gyújt óm jól elbújt valamelyik |hozzáférhetetlen zsebemben. | Szomszédom hirtelen gyufát Ivett elő, meggyújtott egy szá- I lat és odatartotta cigarettám i végéhez. Szívességét cigarettáival akartam viszonozni, de mo. !solyogva elhárította. Valamit % mondott is hozzá oroszul. §„Nyc ponyemáj“ — szégyen- Ikeztem. így kezdtünk barát- \ kozni. Előbb csak arcjátékkal, iszavak nélkül, barátságos mo- [sollyal, aztán megpróbálkoz- \tunk az angollal, a franciával, is, de nem ment. Végül kisült, hogy mindketten gagyogunk valamennyire németül. Én olyan alföldi akcentussal, ő viszont valami furcsa, lágy idegenszerűséggel. M ire Budapestre értünk, már sok mindent tudtunk egymásról. Megtudtam, hogy utolsó évét szolgálja a szovjet hadseregben, futárszolgálatot teljesít és bejárta egész Európát. Most Becsbe igyekszik. Ha letelik ez az utolsó éve, leszerel, hazamegy Észtországba, befejezi félbeszakadt egyetemi tanulmányait és ha kezében lesz a jogi diploma, megnősül, elveszi menyasszonyát. Megmutatta a fényképét is. Bájos, világos szemű, szőkehajú leányarc mosolygott róla rám. — Megengedném-e, kérdezte búcsúzóul, hogy ha visszajön Becsből, meglátogasson. Gondosan fölírta címemet és telefonom számát. Aztán elváltunk. — üti ismeretség, úti barátság — gondoltam és talán meg is feledkeztem róla, amint kiléptem a pályaudvar füstös csarnokából. De néhány nap múlva megszólalt a telefon. Fiatal útitársam jellegzetes né. metségét ismertem fel benne. Most jött meg Bécsből és ha nem alkalmatlankodna, hát el. jönne, de magával hozná a bajtársát is. Hamarosan nálam voltak. A bajtárs viagasabb rangú szovjet tiszt volt, aki súlyosabb szemműtéten esett át Bécsben és most engedték ki a kórházból. Kávéval kínáltam vendégeimet. Elhárították. Persze — oroszok, — gondoltam — és teát ajánlottam. Azt sem fo-\ gadták el. Csöndesen beszélgettünk. Csak most tudtam meg, hogy útitársamat Johannák, Ivánnak hívják. A családi nevét soha nem árulta el. Láttam rajta, hogy lakásomban a zsúfolt könyvespolcok érdeklik legjobban. Eleinte csak messziről nézegette a könyvsorokat, majd engedel- met kért és közelebb ment hozzájuk. Csakhamar felfedezte az oroszokat, a két Tolsztojt, Dosztojevszkij. Turgenyev, Gogol, Arcübasev, Puskin munkáit. Egy-egy kötetet levett a polcról, fölnyitotta, óvatosan lapozott benne, megsimogatta a tábláját és óvatosan visszatette a helyére. Azután megtalálta saját könyveimet. A nevemet tudta, de mikor szemé- bet ötlött egy-egy kötet gerincén, megkérdezte, azonos vagyok-e a szerzővel. Mit tagadjam, érdeklődése kicsit, megcirógatta a hiúságomat. t\ jéhány hét múlva ismét ii nálam volt. Most egyedül jött, megint átutazóban. Szerényen dicsekedett, hogy magyarul tanul. Mondott is néhány magyar szót, kedves, lágy akcentussal. Aztán újból a könyvespolc elé állt és hangosan elolvasott egy-két könyveimet. — Azért tanulok — mondta —, mert tudom, hogy van néhány nagyszerű magyar író és szeretném eredetiben olvasni őket. Jókait, Petőfit, József Attilát, Móricz Zsigmondot. Akármi másról beszéltünk, mindig a könyveken járt a szeme. Pedig most mondta csak el, hogy édesapja Leningrad védelmében esett el. A háború kitörése után menekülnie kellett édesanyjával és a szörnyű menekülés egy-egy részlete kitörölhetetlenül belevésődött emlékezetébe. Beszélt menyasszonyáról is, aki anyjával együtt várja haza és vigyáz kicsi könyvtárára. — Egyformán szeretjük a könyveket — mondta lelkesen — és el is határoztuk, hogy ha összeházasodunk, minden szabad pénzünkön könyveket veszünk Biztattam: válasszon ki magának egyet a polcról és vigye el emlékül. Szabadkozott, vonakodott előbb, de aztán odalépett az állványhoz és kicsit tétovázva leemelte egyik regényemet. Megkért, hogy dedikáljam. A ztán hosszú hónapokig jrí nem láttam, de egy szép őszi napon ismét betoppant. Egy bajtársát hozta ismét magával. Sok országot bejárt közben, odahaza it volt, a Szovjetunióban ét járt Moszkvában is. A tőlem kapott könyvet hazajuttatta és es már ott áll, gyarapítva kis könyvtárát. Láttam rajta, hogy szeretne mondani valamit, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Duzzadó táskáját állandóan az öleben tartotta és a csatjával babrált. Végül fölnyitotta m táskát és kivett belőle egp színes födelú könyvet. — Amikor a nyáron odahaza jártam — mondta — as egyik nagy könyvkereskedés kirakatában fölfedeztem est a kis Puskin-kötetet. Akkor jelent meg. Új, olcsó kiadás. Mindjárt megvettem. Tudom, hogy szereti a mi Puskinunkat, gondoltam örülni fog neki. Fogadja el tőlem, emlékűt Az 1949-i kiadású cirill- betűs könyvet, amelynek címlapját Puskin színes portréja ékesíti, elém tette az asztalra. Most én kértem, hogy írjon bele valamit. Néhány cirill- betüs sort irt a belső címlapjára, aláírta és aláíratta bajtársával is. a következő hónapokban cl még néhányszor meglátogatott, de aztán elmaradt. Letett közben az ideje, leszerelt, hazautazott, azóta valószínűleg rég megkapta diplomáját és egybekelt szőkehajú menyasszonyával is. Kis könyvtára bizonyosan nagyra nőtt és ha néha kezébe akad a könyvem, talán ő is rám gondol. Ahogy nézegetem ezt a cirilbetűs Puskint, azt találgatom: megtanult-e magyarul az én Johan barátom? Magyar László
